Magyar Hírlap, 1979. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
TJTggenpflBflfl „A kínai és a szovjet nép alapvető érdekei igazi jószomszédságot és békés, kölcsönösen előnyös együttműködést követelnek” — állapítja meg a KK megalakulásának harmincadik évfordulójáról megemlékező cikkében a moszkvai Pravda. A Kínai Népköztársaság megalakulása megerősítette a szocializmus, a béke, és a nemzeti felszabadítás erőinek pozícióit, súlyos csapást jelentett az imperializmusra és a nemzeti reakcióra, új ösztönzőket nyújtott az elnyomott ázsiai és afrikai népek függetlenségi harcához. Egyidejűleg az esemény fényes távlatokat nyitott a kínai nép előtt az új társadalom építésében. Fejlődésének ebben a szakaszában — akárcsak a nemzeti felszabadító harc éveiben — Kína nagyarányú, önzetlen támogatást kapott a Szovjetuniótól. A szovjet és a kínai nép között létrejött új kapcsolatok tükröződtek a két ország között 19.Kiben, Moszkvában aláírt , barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésben. Ebben az időszakban a szovjet—kínai együttműködés nagy fontosságú tényezőt jelentett a béke és a szocializmus erőinek megszilárdulásában. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt az ország életében a Kínai Kommunista Párt 1956 szeptemberében megtartott Vili kongresszusa. A kongresszus megerősítette a szocializmus építésének általános irányvonalát, meghirdette a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri barátság erősítésének, az ázsiai és afrikai országokhoz fűződő baráti kapcsolatok fejlesztésének a proletár internacionalista szolidaritás megszilárdításának politikáját. Az ötvenes évek végén azonban nagy mértékben kiéleződött a kínai vezetésen belüli harcaz ország továbbfejlődésének útjait illetően. Ebben a harcban Mao Ce-tung nacionalista csoportja kerekedett felül. Az ötvenes évek végétől Peking külpolitikájának tengelyét a nagyhatalmi, hegemonista célok alkotják, területi igényeket kezdett hangoztatni a szomszédos államokkal szemben, s a szélsőséges nacionalizmus határozta meg a jelenkor forradalmi és felszabadító erőihez való kínai viszonyt. Ez a folyamat végeredményben ahhoz vezetett, hogy Kína a legagresszívabb antikommunista erőkkel együtt lépett fel, s „egységes front” létrehozását sürgette a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A Szovjetunió elvi álláspontja a Kínai Népköztársasághoz fűződő viszonnyal kapcsolatban ismert. Változatlanul abból indul ki, hogy nincs objektív oka a két nép közötti elidegenedésnek, még kevésbé a köztük való ellenségeskedésnek és konfrontációnak. A Szovjetunió fontosnak tartja, hogy a két ország egyezzen meg abban: nem ismernek el semmifajta igényt a nemzetközi kapcsolatokban való különleges jogokra vagy hegemóniára, és a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei alapján építik. et Utfalal A politikai pártok finanszírozásáról szóló francia törvénytervezet közmegítélés szerint a nagy pártoknak kedvez, a kisebbeket meg kifejezetten hátrányosan sújtja. — A kicsiknek ide! Köszönöm. Bolgár—vietnami barátsági és együttműködési szerződést írtak alá (Mi) Hétfőn Hanoiban befejeződtek a legmagasabb szintű bolgár—vietnami tárgyalások. A Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke vezette bolgár párt- , és állami küldöttség a hét végén bonyolította le a tárgyalásokat a Le Duan, a VKP KB főtitkára vezette vietnami tárgyalódelegációval. Hétfőn reggel — a tárgyalások befejeztével — a hanoi elnöki palotában Le Duan és Toor Zsivkov aláírta a vietnami— bolgár barátsági és együttműködési szerződést. Ezután került, sor négy további megállapodás (konzuli egyezmény, a tengeri szálllási, illetve légiközlekedési együttműködési megállapodás, valamint aműszaki-tudományos egyezmény) aláírására. A bolgár küldöttség az aláírási ceremónia után nagygyűlésen találkozott Hanoi lakosságának képviselőivel. Le Duan megnyitóbeszéde után Le Van Luong, a hanoi városi PR első titkára, a nagygyűlés vietnami szónoka a többi között kiemelte, hogy a szocialista, közösség Vietnam népének megbízható támasza, Todor Zsivkov válaszbeszédében élesen elítélte a Vietnam elleni kínai agressziót és kijelentette: „Vietnam nincs egyedül, élvezi a testvéri szocialista országok támogatását". A bolgár párt- és állami küldöttség hétfőn Hanoiból Ho Si Minh-városba utazott. Onnan ma hivatalos látogatásra Kambodzsába érkezik, majd egynapos tárgyalás után felkeresi a harmadik indokínai országot, Laoszt is. MSZMP-küldöttség Brightonban A brit Munkáspárt kongresszusa (MTI) Hétfőn Brightonban a választási vereség okozta mély belső válság és egy korszakos jelentőségű önvizsgálat jegyében nyílt meg a brit Munkáspárt '8. évi kongresszusa. A párt elnöke, Frank Allamn megnyitójában kijelentette, hogy a kongresszusnak két központi kérdést kell megvizsgálnia: hogyan akadályozza meg a mozgalom a konzervatív kormány munkásellenes politikáját és miként biztosítsa, hogy saját pártjának parlamenti vezetői legközelebb ne vehessék semmibe a derékhad vágyait, követeléseit. A brit Munkáspárt kongresszusán számos szociáldemokrata párt vendégküldöttsége is részt vesz. Több kommunista és munkáspárt megfigyelőket küldött. Az MSZMP részéről Gyöngyösi István, a KB tagja, az Építők Szakszervezetének főtitkára van jelen. Véget ért a spanyol szocialisták kongresszusa Ismét Felipe Gonzalez a párt főtitkára Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: Újból Felipe Gonzálezt választotta meg a párt főtitkárává a Spanyol Szocialista Munkáspárt Madridban tartott rendkívüli kongresszusa, amely vasárnap a hajnali órákban ért véget. Az új végrehajtó bizottság kizárólag Felipe Gonzalez híveiből tevődik össze, miután Luis, Gomez Llorente, a Gonzálezzel szemben álló kritikai szárny vezetője,elhátrátotta, hogy irányzatait egyhangúan képviselje aVB-ben. Ezzel szemben a kongresszus politikai határozatában a kritikai szárny csaknem minden javaslatát figyelembe vették. rvai A. . Diplomáciai kapcsolat hazánk és Nicaragua között (MTI) A Magyar Népköztársaság és a Nicaraguai Köztársaság kormánya megállapodtak, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. Két ország diplomatái fogtak kezet, a mexikói fővárosban, Magyarország és Nicaragua képviselői ünnepélyes keretek között,aláírták a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről szóló okmányt. A magyar—nicaraguai kapcsolatoknak nincs múltja, sem hagyománya. Nem is lehetett: a közép-amerikai országot négy évtizedig elnyomó Somora-diktatúrával a világ számos országa semmiféle kapcsolatot nem tartott. A Somoza-rezsim bukását hozó július 19. nyitotta meg az utat a nicaraguai nép számára az új élet építése és a nemzetközi közösségbe való visszatérés előtt. Nicaragua újkori történelme —legalábbis annak utóbbi négy évtizede — összefonódott a diktátordinasztia történetével. A diktatúrát születésétől agonizálásáig át- és átszőtte az amerikai befolyás, már létrejöttét is az országot megszánó tengerés igyalogságnak köszönhetné. S akárcsak a kezdetnél, úgr s dicstelen végnél is ott kísértett a fegyveres beavatkozás lehetősége. A Somoza mellett végsőkig kitartó washingtoni politikusok egy része a „kommunista veszélyre” való hivatkozással próbálta megindokolni álláspontját. Pedig ők is nagyon jól tudták s tudták, hogy a diktatúrát fegyveresen megdöntő sandinisták és az ideiglenes kormány nem egyetlen ideológiát, csupán egyetlen célt vall: az elnyomás maradványainak felszámolását. A nicaraguai társadalom minden rétegét — a nagypolgárságtól a parasztságig — tömörítő új kormányzat nehéz, csaknem reménytelennek tűnő állapotokat örökölt: egy elmaradott s még így is romokban heverő országot, munkanélküliek seregét, analfabetizmust, népbetegségeket, kifosztott államkincstárt. A középamerikai országnak mielőbbi gyors és hatékony segítségre van szüksége — politikai feltételek nélkül — ahhoz, hogy újra indulhasson az élet, megelőzhető legyen az éhínség. Nicaragua legégetőbb problémáit igyekezett megértetni az amerikai vezetéssel az új kormány Washingtonban járt küldöttsége is. Ennek egyik tagja, Tomás Borge belügyminiszter válaszolta az amerikai vádakra: Nicaraguát saját, jövője köti le, s nem az, hogy egyedi és megismételhetetlen forradalmának exportálásával foglalkozzon. A szocialista országok az elsők között siettek a felszabadult ország segítségére. Az anyagi és pénzzügyi segítség mellett Nicaraguának legalább olyan nagy szüksége van az erkölcsi támogatásra, nemzetközi kapcsolatainak kibontakoztatására. A managuai vezetés részéről ezt, a törekvést tükrözi a magyar—nicaraguai kapcsolatok megteremtése, amely találkozika szocialista Magyarország külpolitikájénak célkitűzéseivel is. A diplomaáciai viszonyról szóló megállapodás minl art bizonnyal csak az ígéretes kezdete az államközi kapcsolatok fejlődésének, a két egymástól távol élő nép barátsága kiteljesedésének M. L. (671-y) 2 1979.OKTÓBER 2.KEDD ________________NEMZETKÖZI POLITIKA____________IPA_MAGYAR HÍRLAP* Lesz-e megbékélés? Csádi kérdőjelek MEGKEZDTE MUNKÁJÁT Goukouni Oueddei, a FROHNAT vezetője irányításával az a bizottság, amely az ideiglenes kormány szerepét tölti be Csád Köztársaságban, amíg — másfél éven belül — választásokat nem rendeznek. Másfél évtizede szinte ez az első megnyugtató hír a közép-afrikai országból, mert arra vall, hogy végre talán megnyugvást lel az ország belső háborúktól sújtott, négymilliós népe. Pontosabban: népei, hiszen éppen Csádon húzódik keresztül az etnográfiai választóvonal, amelytől északra az arabokhoz közelálló muzulmán, délre pedig a keresztény vagy animista vallást követő fekete törzsek élnek. a STúT 1Ahazánknál 13* népcsoportok úszotta át, s az északiak mindmostanáig nem jutottak számarányuknak megfelelő képviselethez a vezetésben. Az egyenlő jogok és lehetőségek kivívására alakult meg már a 80-as évek elején a FROLINAT, a Csádi Nemzeti Felszíbadítási Front, hogy — más kiutat nem látva maga előtt — fegyveresen is küzdjön a n'djamenai kormány erői ellen, amely francia katonákat hívott segítségül. Az 1975-ben katonai puccsal hatalomra került Félix Malloum elnök nem változtatott elődje politikáján: programjának része volt „a nomád törzsek” — érszd: a FROLINAT — elleni harc folytatása. A polgárháborúnak az sem vetett véget,, hogy tavaly augusztusban, francia ösztönzésre Mallount ,,amnak ,meghívtál a kormány előtt "a FROLINAT" egyik szakadár vezetőjét, Hisszen Habrét, aki egyebek közt azzal mutatkozott be, hogy kijelentette: a FROLINAT tagjai árulók, ő fegyveresen küzd ellenük, és ragaszkodik a francia csapatok további csádi állomásoztatásához. A POLGÁRHÁBORÚ az idén februárban érte el csúcsát, amikor Hisszen Habré úgynevezett „északi fegyveres erői” a fővárosban szabályos utcai ütközeteket vívtak — immár Malloum elnök katonáival, s gyakorlatilag kiszorították őket N'Djamenából. Az elnök előbb francia támaszpontra menekült, majd „nyugdíjaztatását” kérte, s a katonai parancsnokságot átadta Abdelkader Kamougué alezredesnek, a csendőrség korábbi főparancsnokának. Nigéria és a szomszédos afrikai állampír kezdeményezésére az idén márciusban újabb békéltető értekezletre hívták a szemben álló esadi feleket a nigériai Kano város közelébe. De Hisszen Habié sem, Goukouni Oueddei, a FROSTNAT vezetője sem ment el, arra hivatkozva, hogy Nigéria ellenségesen viseltetik Csáddal szemben — a többi csádi csoportosulás viszont nem ismerte el a N’Djamenában akkor hatalmon levő kormányt. A kanói értekezlet határozatának értelmében demilitarizálni kellett volna a fővárost. A rend fenntartására márciusban 850 nigériai katona érkezett N’Djaménába, hogy fölváltsa a franciákat, de sem a franciák, sem a különböző csádi fegyveresek nem hagyták el a fővárost. Az összecsapások megint kiújultak, és a kormány felszólította Nigériát, vonja ki katonáit, mert „megszállóként viselkednek”. Nigéria ezt júniusban meg is tette, de arra hivatkozva, hogy nem teljesítették a kanói megállapodásokat, határzárt rendelt el Csád ellen. A tengertől minden irányban elzárt országot ez igen súlyosan érintette, mert együtt járt a nigériai olaj szállításának leállításával is. Egyidejűleg Párizs felfüggesztette a mintegy 69 millió dollár értékű segély folyósítását. A polgárháború által sújtott ország gazdaságát ez végképp a csőd szélére taszította: a fővárosban vízhiány lépett fel, akadozott az áramszolgáltatás. Júliusban mindezt politikai pofon is követte: az Afrikai Egységszervezet monroviai csúcsértekezlete nem engedte, hogy Csád küldöttsége elfoglalja helyét, mert „nem képviseli az országot”. LAGOSBAN, Nigéria fővárosában ilyen előzmények után ült össze az idén augusztusban a konferencia, hogy kiutat találjon. Csád 11 politikai, regionális és katonai csoportja képviselőinek, továbbá 11 környező afrikai állam magas rangú megbízottaknak végül is sikerült kidolgozniuk a „megegyezést Csád nemzeti megbékéléséről”, „a nemzeti egység és a területi integritás megóvásával”. A megállapodás értelmében másfél éven belül — az ország történetében első ízben — választásokat rendeznek, amelynek eredménye alapján megalakul majd a képviselőház és a kormány. Addig az ügyeket ideiglenes kormány intézi. A miniszterelnök a 35 éves, északi származású Goukouni Oueddei, helyettese pedig Abdelkader Kamougué alezredes, akit a déli erők parancsnokaként emlegetnek. Megfigyelők szerint a lagosi megállapodás (hat hónapon belül a negyedik) ezúttal megvalósítható, mert az első olyan konferencia eredményeként született, amelyen részt vett valamennyi jelentős erő képviselője. Azonnali tűzszünetet hirdettek (ezt be is tartják), és elrendelték valamennyi katonai alakulat kivonulását N'Djamenából. Helyüket a Csáddal nem szomszédos afrikai országok katonáiból álló semleges békefenntartó erőnek ítellené. „elfoglalnia. (Szobi, jöll Benin, Guinea és Kongó.) Szabadon kell továbbá engedni a katonai és a politikai foglyokat, és végül a francia csapategységeket ki kell vonni az országból. Csád fellélegzett, amihez hozzájárult, hogy Nigéria is feloldotta a határzárat. Kérdőjelek azonban maradtak. A francia barátságáról ismert Ramougué alezredes szinte autonóm főhadiszállást rendezett be a déli Moundou városban, amelynek rádiója ellentmondásos kijelentéseit sugározza. Szeptemberben Ramougué például fellépését helyezte kilátásba „a marxista beszivárgás ellen”, s kijelentette: csupán az ő fegyveres erői a„törvényesek”. Legutóbb azonban azt erősítette meg, hogy híveivel részt vesz a n'djamenai bizottságban, s nincs akadálya a lagosi megegyezés realizálásának. Abban a bizottságban, amelynek megalakulását az elején említettünk, Goukouni Oueddei fenn is tartott a számukra tíz helyet. Kérdés továbbá a francia csapatok kivonása: hazaszállításuk ideiglenes elhalasztását kérte Oueddel is, egyidejűleg sürgetve az afrikai országokat, küldjék a megígért semleges békefenntartó erőt. Erről azonban eddig semmiféle hír nem érkezett. A franciák tehát egyelőre maradnak ezen a számukra stratégiailag oly fontos helyet elfoglaló országban — ahol jelentős mennyiségű uránércre is bukkantak. Kérdéses továbbá, mi lett Hiszszen Habréval, aki korábban a hatalomért mindenkivel hajlandó volt kiegyezni — de Lagoa óta nem hallat magáról. A FROLINAT — amelynek Oueddei személyében a vezetője került a csádi kormány élére — eredeti programjában célul tűzte ki demokratikus, népi koalíció kialakítását, haladó társadalmi reformokat, köztük államosításokat is. Kérdés, mi valósítható meg ebből annak a sokszínű bizottságnak a tevékenysége révén, amely ma Csád ügyeit irányítja. Molnár S. Edit kormányzását a K