Magyar Hírlap, 1980. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

1 2 1980. JANUÁR 3. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA IVC/l­­ Migylr Hírlap Állam- és kormányfők újévi üzenetei (TASZSZ) Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége és a miniszterta­nács újévi üdvözlettel fordult a szovjet néphez s ebben egyebek között megállapítja: Országunk 1979-ben folytatta a békéért és a nemzetközi együtt­működésért, a népek szabadsá­gáért­­és függetlenségéért vívott harc programjának következetes végrehajtását. Fontos esemény volt a hadászati támadó fegyver­­rendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés alá­írása. A megállapodás ratifikálá­sa és életbe léptetése új lehető­ségeket nyit a nukleáris rakéta­­fegyver-készletek növekedésének megállítására. A Leonyid Iljics Brezsnyev ál­tal előterjesztett új békekezde­ményezések világosan bizonyítják az­t a törekvésünket, hogy hoz­zájáruljunk Európában a kato­nai enyhülés ügyéhez, a veszé­lyes katonai szembenállás csök­kentéséhez. Mély meggyőződé­sünk, hogy ez minden nép lét­érdeke. Mindenütt egyre inkább megértik azoknak a NATO-dön­­téseknek a veszélyeit, hogy új amerikai nukleáris rakétákat he­lyeznek el Európában. A néptö­megek fokozódó mértékben kö­vetelik kormányaiktól: hallgas­sanak az ész szavára, álljanak el a fegyverkezési versenytől. A Szovjetunió — a szükséges mér­tékben gondoskodva biztonságá­ról — barátaival és szövetsége­seivel együtt a jövőben is min­den tőle telhetőt megtesz a béke nagy ügyének diadaláért. (MTI) Gustáv Husák, a CBKP KB főtitkára, köztársasági elnök újév alkalmából kedden délben rádió- és televízióbeszédben kö­szöntötte az ország lakosságát és Csehszlovákia külföldi barátait. Elmondta, hogy a hetvenes év­tizeddel Csehszlovákia nehéz, de eredményes időszakot hagyott maga mögött. Az eltelt tíz esz­tendőben ,az­ ország a CSKP ve­zetésével ú­l. leküzdötte az 1968— 89 s vártfslg következményeit, megszilárdult a párt vezető sze­repe és a politikája iránti tö­megbizalom, a nemzeti egység, a cseh és a szlovák­ nemzet, vala­mint a nemzetiségek együttmű­ködése. Végül emlékeztetett arra, hogy­ 1980 Csehszlovákia felszabadulá­­­sa 35. évfordulójának és a mos­tani ötéves terv­ befejezésének éve lesz, s kifejezte meggyőző­dését, hogy e jelentős, jubileumi év az ország számára — dolgozó népének további alkotó munká­ja rév­én —­ megint fejlődést hoz. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára újévi rádió- és tévé­beszédében szólt a múlt­ év ne­hézségeiről és sikereiről. Emlé­keztetett az éppen egy évvel ez­előtt, a tél rendkívüli támadá­sával kezdődött, az árvízzel, majd az azt követő szárazsággal foly­tatódott problémákra, méltatva­­ a lengyel dolgozók hősies mun­káját, amellyel megszüntették az ezek okozta lemaradásokat. A lengyel vezető hangsúlyozta, hogy az oly sokat szenvedett len­gyel nép számára különösen ér­tékes a béke, így nem nézheti közömbösen az olyan, a béke és az enyhülés alapjait­ veszélyez­tető lépéseket, mint amilyen a NATO nukleáris fegyvertárának bővítése. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista ország­gal együtt ezért folytat aktív harcot a nemzetközi küzdőtéren, ezért kell erősítenie, gyarapíta­nia, morális, politikai, gazdasági és katonai erejét. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, államfő újévi üdvözlő beszédében röviden összegezte a nemzetközi élet legfontosabb tendenciáit 1979-ben, s szólott a bulgáriai szocialista építőmunka időszerű kérdéseiről. Mivel a bolgár nemzeti jöve­delemnek csaknem háromnegyed része a külkereskedelemben rea­lizálódik — hangsúlyozta —, ter­mészetes, hogy a világpiacon ér­vényesülő tendenciák Bulgáriá­ban is éreztetik hatásukat, de ez a hatás a szocialista népgazda­ság és a szocialista közösség ere­­­­je nélkül jóval súlyo­atib­ lenne.­k _______­1 Minden alap megvan annak fel­­­­tételezésére — jegyezte meg vé­gezetül Zsivkov —, hogy az 1980. év jobb lesz majd, mint 1979 volt, mivel ebben az esztendő­ben mutatkoznak majd meg tel­jes mértékben az új gazdaság­­politika előnyei. A NATO brüsszeli rakétadön­tése, „az európai biztonság alap­pillérei ellen irányul és ellentét­ben áll az enyhülési politika cél­jával és értelmével” — mutat rá a Neues Deutschlandban megje­lent újévi cikkében Erich Ho­­necker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke. (TASZSZ) Ton Duc Thang, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnöke újévi üzenetében kifeje­zésre juttatta a vietnami népnek a szocialista országok és Vietnam valamennyi barátja iránt érzett őszinte háláját az ország védel­méhez és a szocialista építéshez nyújtott állhatatos segítségért és támogatásért. A vietnami államfő újévi üze­nete felhívja a Vietnami Kom­munista Pártot, a vietnami né­pet és néphadsereget, hogy te­gyen meg mindent az 1980. év, a második ötéves terv következő éve feladatainak teljesítéséért, hogy újabb sikerek szülessenek a szocialista építésben. Joszip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő újévi üzenetében rámuta­tott, hogy a múlt évben Jugo­szláviában jelentős sikereket ér­tek el az ország gazdasági fej­lesztésében, ugyanakkor azonban számos, elsősorban a magas inf­lációban és a fizetési mérleg de­ficitjében jelentkező nehézséggel szembe kellett nézni. Jugoszlávia külpolitikájával kapcsolatban Ti­to elnök hangsúlyozta, hogy or­szága a béke és biztonság meg­erősítéséért és az általános hala­dásért száll síkra. (MTI) A nyugatnémet kormány legfontosabb feladata a követke­ző évtizedben is, hogy hozzájá­ruljon a béke erősítéséhez — je­leni,cite­­ci Újévi­­ köszönny­ében Heim fu­ Ioc­hnich Nb£K kan­cellárja. A rádió- és tévéállomás sok ’által szilveszter estéjén k­özl­­vetített beszédben a kormányfő leszögezte: az NSZK változatla­nul a nyugati szövetség szerves részeként, a Kelettel való őszinte együttműködésre törekedve kí­vánja megoldani az előtte álló problémákat.. (AFP) Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök újévi­­üze­netében kijelentette, hogy „fenn­­áll a háború veszélye”. „Olyan időszakban élünk, amikor a vilá­gon az egyensúly néhány ember hidegvérén múlik. Remélem, hogy ezeknek a­­ vezetőknek a bölcsessége kerekedik felül” — mondotta az államfő. (AP) Az 1980. év az Egyesült Államok számára „jó évtized” lesz — állította Carter amerikai elnök az ABC tévétársaság által kedden éjfélkor sugárzott újévi ü­zenetében. Ebben az­ időszakban — hangoztatta — az Egyesült Ál­lamok „gazdaságilag, politikai­lag és katonailag”, sőt „morális és etikai " területen is erősödni fog. Az amerikai elnök újévi üze­nete további részében azt kíván­ta, hogy az amerikai nép a jö­vőben legyen „egységesebb”, az amerikaiak viseltessenek na­gyobb bizalommal és tisztelettel kormányuk iránt. (Reuter) II. János Pál a terro­rizmust és a fegyverkezési ver­senyt jelölte meg, mint a két leg­nagyobb bajt, amely az emberi­séget fenyegeti az új évtizedben, a múlt év utolsó szentmiséjén mondott beszédében, amelyet a hagyománynak megfelelően, az 1l Gesuban, a jezsuiták templo­mában tartott hétfőn este. (MTI) A kínai vezetés nem tett közzé nyilatkozatot az Új év al­kalmából. Hua Kuorfeng pártel­nök és miniszterelnök január el­sején látogatást tett a hadsereg pekingi helyőrségénél és kétórás beszélgetést folytatott a lisztek­kel és a katonákkal. A kormány támogatására hívta fel a hadse­reg tagjait és kijelentette, hogy a helyi párt- és állami szervek­nek támogatniuk kell a iegyve­­■ rés erőkét. . . ........ KÜLFÖLDI LAPOKBÓL tiTH 1z0­ stem­ A nyugatnémet kormány eredmé­nyesnek minősíti saját kül- és gaz­daságpolitikáját a most véget ért év­tizedben. A politikai mérleg azonban a leszerelés- és­ energiapolitika, vala­mint a fejlődő világgal folytatott pár­beszéd területén komoly hiányosságo­kat is kimutat. Helmut Schmidt kancellár a hetilap újévi számában megjelent interjújában a nyolcvanas évek központi feladatának a béke biz­tosítását, az enyhülési politika folytatását és a­­nyugatnémet gaz­­daság működőképességének meg­őrzését nevezte. Védelmébe vette a NATO fegy­verkezési döntését, azt állítva, hogy az új amerikai rakéták gyártásával és európai telepítésé­vel kapcsolatos döntésre a konti­nensen uralkodó katonai erővi­szonyok „egyensúlyának” megte­remtése miatt volt szükség. A kormányfő elismerte, hogy a Szovjetunió békeakarata válto­zatlan. A kelet-nyugati együtt­működés alapfeltételének az­ erő­viszonyok „kiegyensúlyozottsá­gát” nevezte. A bonni külügyminisztérium által kiszivárogtatott évtizedérté­kelés szerint az NSZK-nak sike­rült jelentős szerepet játszania a nyugati szövetségen belül anél­kül, hogy át kellett volna vennie a vezető szerepét. Ez a „második vonalból folytatott világpolitika” elsősorban Franciaország közre­működésével vált lehetővé. Az elemzésből burkolt formában az is kitűnik, hogy Bonn kezdemé­nyező szerepét az Egyesült Álla­mok vezetésében mutatkozó gyengeség és határozatlanság is szükségessé tette. DE WAARHEID Hollandok beszélgetnek: — Mi ez? Nukleáris hulladék? — Dehogy! Ez a hozzájárulásunk a Közös Piac költségeihez. mm­t Mijamoto Kendzi,­­a Japán Ka­pi­náké az Akahata rí tini lapnak adott interjújában nagyobbrészt az indo­kínai helyzettel foglalkozott, kijelen­tette: napjainkban „Kína teljes mér­tékben szövetségre lépett az amerikai imperializmussal és támogatja az olyan imperalista blokk erősítését, mint a japán—amerikai katonai szö­vetség"’. A kínaiak, támogatta pol­pot­ista rezsim szüntelenül agresszív ak­ciókat, hajtott végre Vietnam el­len. A polpotistá­k megszakították a diplomáciai kapcsolatokat a Vietnami Szocialista Köztársa­sággal, s figyelmen kívül hagyva a vietnami félnek azt, a felhívá­sát, hogy szüntessék be a harci cselekményeket és kezdjenek tár­gyalásokat, a határ teljes hosszá­ban támadásokat és rablásokat hajtottak végre. Ilyen körülmé­nyek között „a vietnami fél által adott válasz az önvédelem ter­mészetes megnyilvánulása volt”. A Kambodzsai Nemzeti Egység­front erőinek felkelése fontos sze­repet játszott a Pol Pot-rezsi­m gymes szétzúzásában­­­ emlékez­tetett a japán kommunisták veze­tője. Aktív kampányt folytatunk a kambodzsai nép támogatására és a jövőben is teljes felelősséggel fogjuk értékelni az­­indokínai helyzetet” — nyilatkozta Mijamo­­to, majd hozzátette, hogy a Ja­pán Kommunista Párt szoros kapcsolatokra törekszik a Vietna­mi Kommunista Párttal. Pravda-cikk az afgán eseményekről (TASZSZ) A moszkvai Pravda „Az afganisztáni eseményekről” címmel Alekszej Petrov cikkét közli. A cikk a többi között meg­állapítja: Az utóbbi napokban az afgán nép életében fontos események történtek. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bi­zottsága és az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kormá­nya — a köztársaság fennállását veszélyeztető méreteket és for­mákat öltő imperialista beavat­kozás miatt — felhívta az ország lakosságát, hogy határozottan keljen az 1978. áprilisi forradalom vívmányainak védelmére. A párt és a kormány az új, a szabad és független Afganisztán megszilár­dítására egységbe szólítja a ha­ladó nemzeti erőket. Az áprilisi forradalmat a népi demokratikus pártban egyesült élenjáró erők irányították és va­lósították meg, olyan erők, ame­lyek mérhetetlenül gyűlölték a királyságot, amelyek Daud ural­ma idején üldözésnek voltak ki­téve. A belső ellenforradalom és a külső reakció abban a remény­ben ringatta magát, hogy az áp­rilisi forradalom nem birkózik meg­ a rázúduló csapásokkal. Ezek a reakciósok lényegében az Egyesült Államok imperialista köreinek, a pekingi vezetőknek, egyes más országok kormányai­nak korlátlan támogatását élvez­ték, az ellenforradalmi bandák számolatlanul kapták a fegyvert, a felszerelést és a pénzt. Pakisztáni területen tucatnyi központ létesült, amelyet formá­lisan menekülttábornak nevez­nek. Ezekben a központokban fegyveres alakulatokat képeznek ki, amelyeket átdobnak Afganisz­tán területére. Itt azután — mi­után támadásokat intéznek afgán lakott települések, közlekedési és más csomópontok ellen — lete­lepednek és átszerveződnek. A banditák kiképzői között vannak az amerikai­ titkosszolgálatok munkatársai... kínai partizánszak­­é­rtők, sőt egyiptomi diver­záns­­szakértők.' ' Nyilvánvaló az összefüggés bi­zonyos amerikai személyiségek pakisztáni beutazásai, azok egyes afganisztáni vidékeken tett, láto­gatásai és a lázadó erők működése között. Nem­ véletlen az az egy­beesés, hogy a heráti lázadás — amelynek az afgán reakció, Wa­sh­ington és Peking különös je­lentőséget­ tulajdonított — nyom­ban azután következett be, hogy az afgán elleni forradalmárok egyik vezérét az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumában fogadták. Adatok vannak arra vonatkozó­lag, hogy bizonyos amerikai képviselők arra­­szerették volna rábírni a pakisztáni vezetést, hogy országukat még inkább en­gedje át fegyveres alakulatok Af­ganisztánba küldésére. Pakisztán­tól azt követelték, hogy még na­gyobb mértékben vegyen részt az Afganisztán elleni agresszív ak­ciókban. Nem szükséges túl nagy tájé­kozottság ahhoz, hogy az ember tisztán lássa az Egyesült Államok eljárásának indítékait. Washing­tonban­­ akadnak személyiségek, akik az iráni sah bukása követ­keztében elvesztett pozíciók he­lyett, makacsul új pozíciókat ke­resnek. • Az imperialista erők semmivel sem igazolható beavatkozása Af­ganisztán belügyeibe, az állandó külső fegyveres betörések nagy veszélyt hoztak az országra. Az afgán kormány 1978—1979-ben többször kért támogatást a Szov­jetuniótól, a többi között katonai segítséget, válaszul az imperialis­ta erők fegyveres beavatkozására. A Szovjetunió feltételezte, hogy az imperialista erők — miután meggyőződtek az Afganisztánban történt változások ,visszafordítha­tatlanságáról — nem lépnek túl bizonyos határon, számolni fog­nak a realitásokkal. Mindazonál­tal országunk — írja a Pravda — nem titkolta: nem engedi meg,, hogy Afganisztánt felvonulási te­rületté tegyék a Szovjetunió­ elle­ni imperialista agresszió előkészí­tésére. A reakció népellenes elképzelé­sei, megvalósításához a demokra­tikus ,Afganisztán vezetőségén­­bel­­ül cinkostársra lelt. Ez volt Ha­fizullah Amin. Csalással és intri­kákkal kézben tartotta az állam irányítását, majd megdöntötte Taraki törvényes elnököt, és fizi­kailag megsemmisítette őt. Amin lelkiismeretét a munka­szerető afgán nép számos képvi­selője, pártmunkása, érdemes ka­tonai személyisége, muzulmán papja, valamint más becsületes állampolgárok életének kioltása terheli. Amin valójában egy gyé­kényre került az áprilisi forrada­lom ellenségeivel. Amikor a külső beavatkozás, és az országon belül az Amin által kibontakoztatott terror reálisan veszélyeztette a demokratikus rendszert, Afganisztánban akad­tak olyan hazafias erők, amelyek felléptek nemcsak a külső agresz­­szió, hanem az önkényúr ellen is. Ezek az erők — a népre támasz­kodva — eltávolították Amint..Az országban helyreállították a for­radalmi törvényességet és jog­rendet. A népi demokratikus párt és az állam arra összpontosítja erejét, hogy megvédel­mezze az áp­rilisi forradalom vívmányait. Af­ganisztán szuverenitását, függet­lenségét és nemzeti méltóságát. Az afgán kormány a rendkívüli körülmények, folytán ismét a Szovjetunióhoz fordult azzal a sürgető kéréssel, hogy nyújtson haladéktalan segítséget, és mű­ködjön közre a külső agresszió el­leni harcban. A Szovjetunió úgy döntött, eleget tesz ennek a kérésnek, s Afganisztánba irányít egy korlá­tozott létszámú csapatkontin­genst, amelyet kizárólag kí­vülről jövő fegyveres beavatkozás visszaverésében való együttmű­ködésre használnak. A szovjet kontingenst teljes egészében visz­­sza fogják vonni Afganisztánból, amint az­ akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek. "A szovjet—afgán szerződés .4. Cikkelye kimondja: ,,A Magas Szerződő Felek a ha­­gyományo­s ■ barátság és jószom­­­szédság, valamint az ENSZ Alap­okmánya szellemében, a kölcsö­nös biztonság, a függetlenség és a területi sérthetetlenség szava­tolása céljából konzultációkat folytatnak, és kölcsönös egyetér­tésben megfelelő lépéseket foga­­­natosítanak. A Magas Szerződő Felek védelmi képességének­­szi-­ lárdítása érdekében továbbfej­lesztik az együttműködést katonai­­ síkon." Az afganisztáni vezetés kérése, és a Szovjetunió erre adott ked­vező válasza az Egyesült Nemze­tek Szervezete Alapokmányának 51. cikkelyéből is fakad, am­ely rögzíti az államok elidegeníthe­tetlen kollektív és egyéni önvé­delmi jogát az agresszió vissza­verésére és a béke helyreállítá­sára. Az imperialista propaganda­­eszközök által a napokban ter­jesztett koholmányoknak . ..Af­ganisztán szovjet katonai meg­szállásáról”; szovjet katonai sze­mélyzet részvételéről az­ ország belső eseményeiben; a nemzetkö­zi békét fenyegető ...szovjet be­avatkozásról” — semmi közük sincs a valósághoz. Elárulják vi­szont egyes — mindenekelőtt az óceánon túli — körök szándé­kait, amelyek ellenségesen szem­ben állnak a népeknek a szabad­ságért és a függetlenségért vívott harcával. A Pravda cikke befejezésül le­szögezi : Az Afganisztánnak­ nyújtott szovjet segítség nem irányul egyik vele szomszédos ország el­len sem, mely országok a mi szomszédaink is. A Szovjetunió érdekelt abban, hogy velük ren­dezett, baráti kapcsolatokat tart­son fenn, amelyek az egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet és a bel­ügyiekbe való be nem avatkozás elveire épülnek. Ezen országok érdekei is nyernek vele, ha mi­­nél előbb véget vetnek azon erők mesterkedéseinek, ame­lyek politikája a viszályok, fenn­tartására, új konfliktusok kipro­­vokálására, a népek és az álla­mok összeüt­közésére irányul, ha minél előbb a béke válik uralko­dóvá a térségben.

Next