Magyar Hírlap, 1980. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-21 / 43. szám

Magyar Hírlap KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT 1980. FEBRUÁR 21. CSÜTÖRTÖK 11 MAI MŰSOROK • MAI MŰSOROK • MAI MŰSOROK RADIO KOSSUTH 3.00: Hírek — Kulturális program 8.27: Bruckner: H. szimfónia 9.20: Népdalok 6.44: Gyermekrádió 10.00: Hírek 10.05: Tudod-e? 10.35: Operaáriák 11.05: A Budapesti Koncertfúvószenekar játszik 11.28: Eszi, nem eszi — nem kap mást?! — Demokrácia a könyvtárban 11.43: Ragtime — Doctorov regénye 12.00: Déli krónika 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Jelenlét — Csehszlovákiai magyar költészet — Czine Mihály könyvszemléje 12.45: Zenemúzeum 14.27: Mindenki könyvtára — Boldizsár Iván: örökké élni 15.00: A hetvenes és a nyolcvanas évek — milyenek voltak és milyenek lesznek Közben 15.00: Hírek — Szót kérek ! 16.00: Útközben 17.00: Hírek — Útközben 18.00: Népek dalai 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Könyvajánlat 18.30: Esti magazin 19.15: Karinthy Ferenc: Végelszámolás — Hangj­áték 20.24 : Népdalok 20.40: Gyár és környéke — Gyula 21.10: A Rádió lemezalbuma 22.00: Hírek — Sporthírek 22.20: Külpolitika 23.14: Boito: Mefistofele 24.00: Hírek 0.10: Virágénekek PETŐFI 8.00: Hírek 8.05: Neuberger: Az operabál 8.20: Külpolitika 8.30: Hírek 8.33: Hidas—Gál: Crescendo — Kantáta 8.40: Fodor Ákos versek 8.55: Örökzöld dallamok 9.40: Miért üres a csomagmegőrző? 10.00: Zenedélelőtt 12.30: Hírek 12.33­: Mezők, falvak éneke 12.55: Tanyav­ág — mozgó világ 13.25: Gyermekek könyvespolca 13.30: Négykezes zongoramuzsika 14.00: Zenés műsor 16.30: Hírek 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Belépés nemcsak tornacipőben, 18.30: Hírek 18.33: Hétvégi panoráma 19.55: Slágerlista 20.30: Hírek 20.23: Nincs képem hozzá . . . — Vitray Tamás műsora 22.00: Slágerek 23.15: Verbunkosok, nóták 3. MŰSOR 9.00: Iskolarádió — Vers — mese — játék — Orosz nyelv 9.30: Operaáriák 10.10: Ismeretlen ismerősök: Bernáth Aurél 11.00: Hírek 11.05: Híres előadóművészek felvételei 13.00: Hírek 13.07: Trió-felvételek 13.38: Moniuszko: A grófnő 14.33: Új dalfelvételek 16.00: Zenei lexikon — Sturm und Drang 16.20: Népdalgyűjtő úton a közép-Volga vidékén — Tatárok földjén 16.53: Popzene sztereóban ■ 18.00: Külpolitikai klub 18.30: Vezényel Leonard Bernstein 19.00: Hírek 19.05: Fordulók a líra történetében 19.3­5: Operaáriák 20.10: A kamarazene kedvelőinek 21.50: Kodály: Landes organ! 22.12: Zenei panoráma TELEVÍZIÓ BUDAPEST, 1. műsor 8.00: Torna 8.05: Iskola­tévé — Földrajz — Belga filmsorozat — Orosz nyelv — Osztályfőnöki óra 14.45: Iskolatévé — Ismétlés 16.35: Kisfilm-összeállítás 16.55: Az éjszaka angyalai — Belga sorozat — A kísértet lánya 17.50: Tévébörze 18.00: Telesport 13.25: Számvetés 19.10: Torna — Mese 19.30: Híradó 20.0­­: Zsák a foltját — Angol film 20.50: Szereztem egy új lelket is — Dokumentumfilm 21.35: Zenei vetélkedő — Claude* Debussy élete és munkássága 22.45: Híradó 2. műsor 19.10: Rövidfilmek, 19.30: Híradó 20.00: Van képünk hozzá! — Vetélkedő 20.40: Szőnyi Erzsébet és Czigány György beszélget a zenei nevelésről 21.00: Híradó 21.30: Cicero karrierje — Angol tévéfilm POZSONY. 18.00: Magazin. 19.00: Híradó. 19.30: Olimpiai krónika. 19.40: Színházi közvetítés. 21.30: Híradó. 22.00: Olimpiai krónika. 22.10: Piló­ták. BELGRÁD. 1. műsor: 17.10: Ma­gyar nyelvű híradó. 18.15: Tudo­mány. 18.45: Humoristák klubja. 19.30: Híradó. 20.00: Külpolitika. 20.50: Szórakoztató zene. 22.00: Hír­adó. 22.15: Rahmaninov: Zongoraver­seny. 2. műsor: 19.15: Idegenforgalom. 20.00: Három, kettő, egy... — in­dulj ! SZÍNHÁZAK Operaház: Manon Lescaut (M bér­let — 7). Erkel Színház: Sylvia (Fő­iskolai XII. bérlet — 7). Nemzeti Színház: Troilus és Cressida (Ifjú­sági II. bérlet — 7)­ Játékszín: Lé­lekvándorlás (7).­­ Várszínház:­­ IV. Henrik király (7). Madách Színház: Régimódi történet (7). Kései talál­kozás (Ódry Színpad — 8). Reflek­tor Színpad: Búcsúvacsora (8). Víg­színház: Kakukkfészek (7). Pesti Színház: Királyi vadászat (7). József Attila Színház: Ítéletidő (7). Thália Színház: Chopin (7). Operettszínház: János vitéz (O bérlet — 7). Zseb­­színház: Lola Blau (18). Radnóti Színpad: Csoda magyar módra — Üzenet (Tatabánya — 7). Vidám Szín­pad: így élni jó (7). Kis Színpad: Dobogón vagyunk (18). Gyermekszín­ház: Tom Sawyer kalandjai (3). Va­rázspálca (Marcibányi téri Ifjúsági­­ Ház — 3). Bábszínház: A sárkány­­ (Népköztársaság útja — 3). Rózsa és Ibolya (Jókai tér — 10). TIT — Planetárium: Feltárul az Univer­zum (4). Űrkutatás, űrhajózás (6). Nagycirkusz: Szupercirkusz (18). , Népszínház: A bűvös erdő (Nagy­­bátony — 2). A rózsa és a gyű­rű (Sárvár: Gimnázium — 3). Báb­színház: Kópémesék (Szombathely, Művelődési és Sportház — 10, 2, 4). Jancsi és Juliska (Zirc, Művelődési Ház — 9, 11; Hajmáskér, Művelő­dési Ház — 3­). Békéscsabai Jókai Színház: Olympia (7). Győri Kisfa­ludy Színház: Don Pasquale (7). Kecskeméti Katona József Színház: Magyar menyasszony (7). Pécsi Nem­zeti Színház: Pillangókisasszony (7). Miskolci Nemzeti Színház: A sze­csuáni jólélek (7). Egri Gárdonyi Géza Színház: Pygmalion (7). Sze­gedi Nemzeti Színház: Baiadér (­Hód­­mezővásárhely — 7). Szegedi Kisszín­­ház: Az élet álom (18). Székesfe­hérvári Vörösmarty Színház: Opera­­ária-est (7). Szolnoki Szigligeti Szín­ház: Platonov (7). Szolnok. Megyei Művelődési Központ: Gőz (7). Veszp­rémi Petőfi Színház: Biedermann­­és a gyújtogatók (3­ 7). HANGVERSENYEK Zeneakadémia: Sebestyén Sándor csembalóestje (f8). Szeged, Zenés Színház: A Szege­di Szimfonikus Zenekar. Vezényel Molnár László. Közreműködik Sze­­csődi Ferenc (f8). * Részletes szereposztás és tartalom a Pesti Műsorban. * FOLYÓIRATSZEMLE Békeés Szocializmus A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóira­tának idei második számában a többi között arról olvashatunk, hogy „Merre taszítja Európát a Pentagon és a NATO?”. Ezzel a címmel közöl cikket a folyóirat­­ egyik munkacsoportjának főbb következtetéseit összegezve. Az „eurorakéták” gyártásáról és te­lepítéséről tavaly decemberben elfogadott NATO-határozat kap­csán a cikk rámutat: a döntést főként azzal indokolták, hogy „a Szovjetunió jelenleg Európában katonai fölényben van” a NATO- országokkal szemben. Ez az állí­­tás­ azonban nem felel meg a való­ságnak, mivel — mutat rá a mun­kacsoport — a Nyugat-Európában összpontosított katonai potenciál nem elszigetelt, hanem szorosan kötődik az amerikai­ katonai po­tenciálhoz, és az Egyesült Álla­mok előretolt rendszerébe illesz­kedik. A NATO rakétadöntését „korszerűsítésnek” beállító propa­ganda elhallgatta azt is, hogy az utóbbi 10—12 évben a NATO nemcsak mennyiségileg növelte, hanem minőségileg is folyamato­san tökéletesítette haderőit, köz­tük a nukleáris erőket is. A „kor­szerűsítésről” szóló állítások to­vábbá azért hamisak, mert most minőségileg új amerikai nukleá­ris fegyvereket kívánnak rend­szerbe állítani, olyanokat, ame­lyeknek semmi közük nincs a vé­delemhez. A NATO-döntés mö­gött valójában az a törekvés hú­zódik meg, hogy az USA katonai fölénybe kerüljön a Szovjetunió­val szemben, megteremtse az „el­ső " csapás” rakétaeszközeinek készletét, kihasználva az abból származó előnyöket, hogy a nyu­gat-európai támaszpontokról a nukleáris eszközöket gyorsabban lehet célba juttatni, mint inter­kontinentális rakétákkal. K. G. második nemzedékének, s hat­vanas évek végén új hanggal je­lentkezett csehszlovákiai magyar költészet fontos alkotóinak mű­veit. Írása jól segíti a tájékozó­dást. TÁRSADALMI SZEMLE Szükség van-e szövetségi poli­­­­tikára a szocialista társadalom­ban, ahol a szocializmus alapjai megszilárdultak, jól szolgálják az egész közösség haladását? Nem jutottak-e el a társadalom külön­böző csoportjai az érdekazonosu­lás olyan fokára, hogy m­ár nem is szükséges szervezeti és ideoló­giai eszközökkel irányítani kap­csolataikat? A párt szövetségi po­litikájáról szóló tanulmányának elején ezeket a kérdéseket teszi föl Pozsgay Imre kandidátus, kul­turális miniszter. Egyebek között megállapítja: ebben a szövetség­ben a marxizmus hegemóniája két dolgon alapul. Hogy vannak a mai ember és társadalma prob­lémáira alkotóan válaszolni tudó marxisták, és vannak nem mar­xisták, akik a rendszer alapjait­ jelentő politikai axiómákban egyetértenek a marxistákkal. Két kérdés szerepel Szekér Gyula, a KB tagja, a kormány elnökhelyettese írásának élén is. Képesek vagyunk-e olyan struk­turális váltásra, ami alkalmas ar­ra, hogy a cserearányromlást megállítsuk? Képesek vagyunk-e a cserearány-veszteség fölszá­molására? A választ az Ipar­­politikánk és a világgazdasági változások című cikk adja meg a folyóirat februári számában. E gondolatsort folytatja Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, aki a A tőkés pénzügyi rendszer válsága és tár­sadalompolitikánk címmel közöl tanulmányt, és rámutat: a külön­böző társadalmi rendszerek bé­kés egymás mellett élésének leni­ni elve alapján a szocialista or­szágoknak is az az érdekük, hogy a jelenlegi valutáris káosz helyett valamilyen új, rendezett valutá­ris helyzet jöjjön létre. A tőkés és a szocialista világgazdaság ugyanis nincs hermetikusan el­zárva egymástól, kölcsönösen hat­nak egymásra, sőt versenyeznek egymással. — Pdi­n­terjút Bors Edit. A Vígszínházban színre került Bűn és bűnhődésről és a Szolnokon bemutatott Cseré­ről szól Ljubimov. Orosz alap­anyagból, szovjet rendezőként, magyar színészekkel, magyar né­zőkhöz szóló előadást rendezett a vendég, de mint mondja: „Nem magyar előadást! Éppen azért hívnak meg, mert ismerik mun­káimat — a Szovjetunióban szü­letetteket —, illetve a színházat, amelyet Moszkvában vezetek, s kíváncsiak arra, hogy egy más nemzetiségű ember hogyan lát bizonyos dolgokat... Magyar elő­adást rendezni itt vannak a ma­gyar rendezők. Én viszont orosz vagyok. Nem az a dolgom, hogy alkalmazkodjak az önök színházi szokásvilágához.. . Nem is tud­nám megtenni. Ahhoz fel kellene adni az elveimet. Nem a »szláv lelkemet«, ez csupán szép mítosz, nem hiszek benne. A saját arco­mat, látásmódomat kell megmu­tatnom ..., nem problémátlan egy vendégrendezés, száru­olnom kell bizonyos veszteségekkel, de én ezek fő forrását nem a lelki kü­lönbözőségben, hanem... a nyel­vi gátakban látom.... de azért mindig marad annyi közös gon­dolat, ami élvezhetővé teszi az előadást.” (Fi­n) KRITIKA, MŰVELŐDÉSPOLITIKAI ÉS KRITiKAI­LAB Pelle János Információ, szóra­koztatás című — korábban meg­jelent — reflexióira válaszol a Kritika februári számában Né­meti Irén és Gőz József. Németi Irén a Nők Lapja szerkesztési elveire hivatkozva vitázik Pelle Jánossal: „...igyekszünk kerülni mind a vulgáris leegyszerűsítés, mind a retrográd nosztalgiák irán­ti engedményeket,­ az olcsó olva­sófogás módszereit. Szerkesztői munkánkban abból kell kiindulni, hogy nálunk már elmúlt az osztá­lyok összecsapásának időszaka. Nincsenek antagonisztikus ellen­téteket kifejező éles politikai har­cok, csatározások. Nálunk nem azon folyik a vita, hogy melyik osztály fizesse az olajdrágulás következményeit. Marad tehát a »polarizált mindennapiság« . ..” „A reflexiók­­ szerzője — írja Gőz József — ellentmondásba ke­rül önmagával, amikor a megol­dást feszegeti. .. Azt, hogy az olvasó választhatna a tömegkom­munikációs termékek között, azon az alapon, melyik foglalko­zik tájékoztatással, és melyik agi­­tációval és propagandával? Senki előtt sem lenne kétséges, hogy a könnyebb ellenállás irányába menve az átlagolvasó inkább a »steril”­ tájékoztatást választaná.” A romániai, jugoszláviai és csehszlovákiai magyar irodalom fiatalabb generációiról ír Szakol­­czay Lajos A második hullám cí­mű írásában. Tallózó jellegű cik­kében Szakolczay Lajos színvona­lasan tekinti át a romániai For­rás, az újvidéki Új Symposion SZOVJET IRODALOM Különleges élményekkel aján­dékozza meg az olvasót a folyó­irat új száma. (Igaz, ezt így rit­kán szokás recenzióban leírni, de mit tegyünk: valóban erről van szó.) Bakcsi György Anatolij Ri­bakov Nehéz homok című kisre­gényéhez írt bevezetőt. Ribakov ugyanis 67 éves korában — eddi­gi munkásságát megkoronázandó — remekművet alkotott. S a Szovjet Írószövetség folyóiratá­nak új száma közreadja — ma­gyarul Nikodémusz Elli fordítá­sában — a Nehéz homok első ré­szét, a regény befejező része pe­dig a következő számban lesz ol­vasható. A Két nyelven rovatban Robert Rozsgyesztvenszkij Az embernek oly kevés kell című verse Garai Gábor fordításában, Garai Gábor Artisták című verse pedig oro­szul Robert Rozsgyesztvenszkij tolmácsolásában kerül az olva­sók elé. A Műhely rovat közre­adja Szerdahelyi Istvánnak Ho­gyan fordítsunk Majakovszkijt? című írását, a Kilátó rovatban Izabella Zorina az első szovjet— amerikai írótalálkozó történeté­nek krónikáját összegzi, megálla­pítván, hogy nem könnyű a pár­beszéd, de szüntelen keresni-ku­­tatni kell az érintkezés új for­máit. Jurij Ljubimovval készített in­ Jólét vagy egyenlőség dilemmá­jának ideológiatörténeti vetületét fogalmazza meg Tóth Tamás a folyóirat februári számában. A fogyasztói társadalo­­ válsága már a 60-as, 70-es évek végén tu­datosult, alapideológiája megren­dült és tért nyert a jóléti szociál­politika újliberális és újkonzerva­tív ellenzéke. Az ilyen típusú ér­velés jellegét érzékelteti, hogy Nagy-Britanniában a kormány­­program részévé vált a jóléti ál­lam alapjainak­ szisztematikus fel­számolása. A jóléti társadalom egyik igen korai bírálójának szá­mít a Frankfurti Iskola első ge­nerációjához tartozó Herbert Mar­cuse. Vele folytatott érdekes be­szélgetést olvashatunk a Világos­ságban, melyet Marcuse halála előtt néhány hónappal készített Hardi Péter. Tbilisziben nemzetközi konfe­renciát tartottak, a tudattalanról. A freudi koncepciónak kétféle ha­gyománya volt a Szovjetunióban. Vigotszkij 1925-ben így ír az egyik vonulatról: „A szemünk előtt kezd kibontakozni Oroszországban a pszichoanalízisnek egy új és eredeti áramlata, mely arra tesz kísérletet, hogy a freudizmus és marxizmus szintézisét valósítsa meg a feltételes reflextanok se­gítségével.” A hagyományoknak ez a vonala a 30-as évek első fe­lében megszakadt, helyette kiala­kult egy új, de később már ha­gyományossá váló eljárás, mely a feltételes reflexek tanát éppen­séggel a freudizmus és marxizmus szembeállításához kívánta fel­használni. A mostani konferencia Tbilisziben egyik tradíciót sem ítélte el, de a tudattalan értelme­zéseknek másfajta megközelítését is adta. Két érdekes demonstráló filmet mutattak be, melyek a tu­dattalan energiák felszabadítását és „békés célra való felhasználá­sát” célozták. A tanácskozásról Garai László számol be a folyóirat hasábjain. Különböző összefüggésekben gyakran használjuk a történelmi tudat kifejezést. Mit jelent volta­képp? Milyen tudattartalomról, közösség-egyén történelmi, társa­dalmi változásainak milyen kap­csolatairól lehet szó, teszi fel a kérdést tanulmányában Széll Zsu­zsa. írásának címe: Irodalmár­töprengés a történelmi tudatról. Végezetül, a februári Világosság igen tartalmas számában még egy írásra hívjuk fel a figyelmet, Csaba György tanulmányára, mely azt fejtegeti, hogy megszün­teti-e a biológiai és technikai fej­lődés a természetes szelekciót? v. b. e.

Next