Magyar Hírlap, 1980. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

2 1980. ÁPRILIS 1. KEDD NEMZETKÖZI polITIKAI • TíTWÍ —-HíÍGYHR Hírlap --—T - 1 ■ —■ Pravda-vezércikk az MSZMP XII. kongresszusáról Közös irányvonallal a nagy cél felé (MTI) Az MSZMP XII. kongresszusának szenteli hétfői vezércikkét a Pravda, az SZKP KB lapja. A „Közös irányvonallal a nagy cél felé” című cikke egyebek közt rámutat: A magyar kommunisták legfelső szintű fóruma a magas fokú aktivitás, a tárgyszerűség légkörében ment végbe. Jellegzetes vonása volt, hogy alkotó módon, bátran és ezzel együtt önkritikus módon elemezte az elért eredményeket, dolgozta ki a jövő terveit. Jellemző vonása volt az optimizmus és az a szilárd meggyőződés, hogy elérikk a meghatározott célokat. A lap emlékeztet rá, hogy az MSZMP XII. kongresszusára dicsőséges évfordulónak, az országnak a fasizmus alól történt felszabadulása 35. évfordulójának küszöbén került sor. A magyar nép kipróbált élcsapata, a kommunisták pártja vezetésével ezekben az években a forradalmi átalakulások nagy és dicsőséges útját tette meg. A Magyar Népköztársaság és a szocialista közösség többi tagjának kapcsolatairól a Pravda megállapítja: A népi Magyarország, s a közösség többi országa sikeres fejlődésének megbízható garanciáját együttműködésük további kiszélesítése és gazdagítása jelenti az élet minden területén. A testvéri országok ezen a kipróbált úton haladva, elmélyítve a szocialista gazdasági integrációt, új magasságokat hódítanak meg, biztosítják haladásukat minden vonatkozásban. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés egyenjogú és arkív részvevője, tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A KGST-n belül létrejött széles körű és sokoldalú gazdasági kapcsolatok nem kis hasznot hoznak számára, lehetővé teszik a barátok gazdag tapasztalatainak elsajátítását, a hatékony, kölcsönös együttműködést velük, a nagy közös tervek megvalósításában. A kongresszus részvevői megelégedéssel mutattak rá Magyarország és a Szovjetunió dinamikusan fejlődő gazdasági kapcsolatainak eredményeire. Testvérországaink kapcsolatait minőségileg új szintre emeli a Budapesten nemrég aláírt hosszú távú gyártásszakosítási és kooperációs program megvalósítása, amely 1910-ig szól. Az MSZMP nemzetközi tevékenységéről írva a Pravda rámutat: A magyar kommunisták pártjának az egész világon nagy a tekintélye. Gazdag út áll mögötte, dicső hagyományai vannak a forradalmi harcban, megőrzi és továbbfejleszti ezeket a hagyományokat. Az MSZMP a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kipróbált és megedzett csapata, következetesen ha a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméihez. A szocialista Magyarország a párt vezetésével céltudatosan folytatja a béke és a népek közötti barátság politikáját. A többi testvérországgal együtt a Magyar Népköztársaság tevékenyen járul hozzá az európai biztonság életbevágóan fontos ügyéhez, a nemzetközi légkör megjavításához. Az MSZMP kongresszusán a testvérpártok képviseletében részt vevő küldöttek rámutattak a szocialista közösség országai egyeztetett lenini politikájának növekvő fontosságára, kifejezésre juttatták a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió iránti hálájukat. Az SZKP és a Szovjetunió nem kíméli erőfeszítéseit a háborús fenyegetés ellen, az enyhülésért és leszerelésért vívott harcban. A küldöttek kijelentették, hogy határozottan támogatják a szovjet álláspontot a mai nemzetközi helyzet kérdéseiben — írja egyebek között az SZKP KB lapja, amely végezetül hangsúlyozza: A szovjet emberek nagyra értékelik testvéri kapcsolataikat a Magyar Népköztársasággal, szomszédunkkal, barátunkkal és szövetségesünkkel, és új, nagyszerű sikereket kívánnak a kommunistáknak, a szocialista Magyarország minden dolgozójának ,a fej-lett szocializmus építésében. Az MSZMP XII. kongresszusa határozatának valóra váltása hozzájárul majd a testvéri ország további felvirágzásához, a világszocializmus helyzetének megszilárdulásához, az általános békéhez. L5?; .v :■—[röT~~ Egy jó hír, meg egy rossz Etiópia és szomszédai SZÁZSZÁZALÉKOS SIKER volt — jelentette ki az etióp vezetőkkel folytatott tárgyalásairól Khalil tábornok, Szudán első elnökhelyettese, hadügyminiszter és mint hadsereg-főparancsnok. Megbeszélései Addisz Abebában éppen azon a napon fejeződtek be, amikor Brown hadügyminiszter közölte, hogy Washington megállapodott Szomáliával Berbera, Kenyával pedig Mombasa kikötőjének és Ománnal Maszia szigetének katonai igénybevételéről. Az első esemény azt jelentheti Etiópiának, hogy az évek óta súlyos konfliktusforrás, Eritrea ügyében kilátás nyílik békés, tárgyalásos megoldásra, míg a második növeli a soha meg nem szűnt feszültséget délnyugati szomszédjával, Szomáliával. Az etióp külügyminisztérium a legutóbb múlt csütörtökön mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy tízezer amerikai katona van úton Berbera kikötője felé. A tízezres átvezénylést Washington cáfolta, az aggodalom jogosságát támasztja viszont alá, hogy az elmúlt fél évben megszaporodtak a Délnyugat-Etiópiában, Ogadenben végrehajtott katonai akciókról szóló nyugati híradások. A Nyugat figyelme a tavalyi év novembere óta irányul ismét a térség felé, amikor az iráni túszdráma kezdetekor Carter elnök kijelentette, hogy katonai erőt irányít oda az amerikai érdekek védelmében (az afganisztáni ,,szovjet beavatkozás” ürügye Nyugaton azóta háttérbe szorította az eredeti motívumot). Pontosan nem megállapítható, hogy a harci cselekmények élénkültek-e meg Ogadenben, vagy csak több nyugati újságírót hívnak „tanúnak” a szomáliaiak. A U. S. News and World Report munkatársának helyszíni beszámolójából kiderül: az etióp városok közötti, valamint az Addisz Abebát a Dzsibuti kikötővel öszszekötő, egyetlen vasútvonal forgalmát veszélyeztető szabotázscselekmények végrehajtói mostanában abban reménykednek, hogy a berberai amerikai katonai jelenlét jobb fegyverekhez, tüzérséghez, tankelhárító rakétákhoz segíti őkat. Annak ellenére, hogy Carter 1977-ben, amikor Szomáliát reguláris csapatok hatoltak be Etiópia területére, kijelentette: nem juttat fegyvert Szomáliának. A Süddeutsche Zeitungnak az amerikai magazinhoz hasonlóan a „szomáli felszabadítási fronttal” rokonszenvező riporterei beismerik, hogy Szomália látja el felszereléssel, munícióval, élelemmel a „gerillákat”. Sziad Barré szomáli elnök még új alkotmányába is belefoglalta a „szomáli területek felszabadítási mozgalmainak” támogatását. A The Washington Post megírta, hogy a „felszabadítók” soraiban ma is Szomália hadseregének katonái harcolnak. Tegyük hozzá: a zömüket alkotják. Etióp diplomaták Washingtonban ismételten hangoztatják aggodalmukat: Szomália a Berbera használata fejében kapott fegyvereket kétségkívül az ogadeni háború folytatásához fogja felhasználni. A The New York Times szerint amerikai politikusok válaszként „megnyugtató hadműveletbe” kezdtek: Szomália csak védelmi célokra használhatja a fegyvereket. Az etióp diplomaták viszont emlékeztetnek Mengisztu Halié Mariam elnök kijelentésére 1978-ból, amikor a határig viszszaverték a szomáli inváziót: ha újra támadnának, a háború nem Etiópia, hanem Szomália területén folyna. Ez esetben — mondják — a visszacsapás esetleg érinthetné Berbera kikötőjét is, s ez Etiópia és az Egyesült Államok közvetlen konfrontációjához vezethetne. AZ ETIÓP—SZUDÁNI KAPCSOLATOKBAN fordulatot hoztak Abdel Hamid Khalil tábor-rnok márciusi, Addisz Abeba-i tárgyalásai. Olyan megegyezésre jutottak, amilyet tavaly februárban, Mengisztu etióp és Nimeri szudáni elnök Freetownban lezajlott találkozóján nem sikerült elérni, mert akkor Szudán közvetíteni akart az etiópkormány és az eritreai szakadárok között, ezzel mintegy kétségbevonva, hogy az eritreai kérdés Etiópia belügye. A mostani tárgyalásokat hónapokonát készítették elő. Az áttörést magas szintű etióp delegáció részvétele jelentette a Szudáni Szocialista Unió januári, III. kongresszusán. Nimeri kongreszszusi beszámolójában hangoztatta: Szudán kész minden erőfeszítésre, hogy megvalósuljon a béke és a Stabilitás a két ország között, valamint Etiópián belül, Eritreában. Az etióp küldöttség vezetője üdvözölte Nimeri kijelentését és hangoztatta: Etiópia szoros kapcsolatai a szocialista országokkal nem jelentik azt, hogy ne törekedjék jó viszonyra a világ bármely országával, hiszen Etiópiának nincsenek területi követelései. A khartoumi találkozókat követően több delegációcserére került sor, sokéves szünet után megkötötték az első nagyobb értékű kereskedelmi ügyletet, miközben Szudán folytatta az eritreai menekültek távoli táborokba telepítését nemcsak a fővárosból, hanem a vidéki nagyvárosokból is. A Khalil vezette magas szintű szudáni küldöttség addiszi tárgyalásairól kiadott közös közlemény kiemeli a testvéri barátságot, állást foglal a szuverenitás, a területi integritás, a nemzeti egység, az egymás ügyeibe bele nem avatkozás elvei mellett, célul tűzi ki a két kormány közötti problémák mielőbbi felszámolását, a korábbi kereskedelmi megállapodások kitöltését, konkrét árucserével, a miniszteri konzultatív bizottság, a határbizottságok tevékenységének felélesztését. Nimeri elnök március végén a katari El Raiya című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: Szudán előkészítheti az etióp kormány és a lázadó eritreaiak 18 éve húzódó véres konfliktusának véget vető párbeszéd megfelelő légkörét. A megoldást azonban csak az érintett felek találhatják meg. Szudán motívumára fényt vet Khalil alelnök addiszi pohárköszöntője. Országa — emlékeztetett — soha nem felejti el Etiópia segítő szerepét abban, hogy a lázadó déli tartománnyal sikerült megbékélnie: az egységszerződést Addisz Abebában írták alá. S tegyük hozzá: Szudán déli részéről az elmúlt hónapokbanismét nyugtalanságra valló hírek érkeztek. Szudánt ugyanakkor az eritreai fegyveresek éveken át hátországként vették igénybe. A „felszabadítási mozgalmak” mindeddig vagy elutasították a forradalmi Etiópia kormányának már 1976- ban közzétett, la regionális autonómián alapuló megbékélési tervét, vagy Etiópia számára elfogadhatatlan feltételekhez kötötték a tárgyalásos rendezést. Az etióp hadsereg az 1978-as ogadeni győzelem után felszabadította Eritrea , városait, s a szakadárokat 1979 végére gyakorlatilag a távoli hegyekbe szorította viszsza. A felszabadított Eritreában — mint az ország többi részén — sikeresen haladnak a szocialista célok gazdasági alapjainak megteremtésében: megalakultak a városlakók szövetségei, a felosztott földön paraszti társulások létesülnek, növeli termelését a jórészt államosított, de gyermekcipőben járó ipar, megindították az analfabetizmus elleni küzdelmet, s azon munkálkodnak, hogy — fölülről kiindulva — létrehozzák a dolgozók marxista pártját. ETIÓPIA azonban jogosan táplál aggodalmakat — mint dr. Feleke Gedle-Giorgisz külügyminiszter kifejtette — egyes szomszédos országoknak az imperializmust kiszolgáló magatartása, a határai közelében élénkülő katonai aktivitás miatt. —» Ez elvonja energiánkat a hagyományos ellenség — az éhség, a betegség, a tudatlanság — elleni küzdelemtől. Külpolitikánk elvi alapja — hangsúlyozta — a békés együttélés, a kölcsönösen előnyös együttműködés előmozdítása minden országgal. Molnár S. Edit ■ 1 , 1% Elhunyt Ion Duc Thang vietnami államfő (MTI) Elhunyt Ton Duc Thang, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnöke. Hanoiban vasárnap, a késő délutáni órákban közzétették a VKP Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés állandó bizottsága, a kormánytanács és a hazafias front elnökségének közös gyászjelentését, amely mély részvéttel tudatja, hogy „1980. március 30-án, Hanoiban, szívroham következtében, 92 éves korában elhunyt Ton Duc Thang köztársasági elnök, a nagy hazafi, az igazi kommunista Ho Si Minh elnök harcostársa. Halála súlyos veszteség pártunknak és népünknek” — hangoztatja a gyászjelentés. A köztársasági elnök elhunytak miatt Vietnamban április 1- től 5-ig nemzeti gyászt rendeltek el. A VSZK néhai elnöke 1888. au- 2jus£tus30-án született szegényparírssius családból, An Giang tartományban. Fiatal korától részt vett a francia gyarmatosítók elleni küzdelemben. 1919-ben ott volt a feketetengeri francia haditengerészet azon matrózai között, akik lázadással tiltakoztak a fiatal Szovjet-Oroszország elleni francia imperialista invázió ellen. Ho Si Minh harcostársaként egyike volt a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetség megalapítóinak. Forradalmi tevékenysége miatt hoszszú börtönbüntetésre ítélték. Megalapításától, 1930-tól tagja volt az Indokínai Kommunista Pártnak. Az. 1945. augusztusi győztes forradalommal nyerte vissza szabadságát, azonnal bekapcsolódott a francia gyarmatosítók kiveréséért folytatott küzdelembe. Fontos politikai tisztségeket töltött be. Ho elnök halála után, 1909 őszén választották a VDK, majd 197-ban a VSZK köztársasági elnökévé. * (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin részvéttáviratot intézett a Vietnami Szocialista Köztársaság párt- és állami vezetőihez, Ton Duc Thangnak, a VSZK elnökének halála alkalmából. ■' rToo u. ■ Brzezinski kardcsörtető nyilatkozata ^ ^_ " N New York Times : az MX rossz fegyver, rossz időpontban (MTI) Ismét a Szovjetunióval szembeni erőpolitikát, a nukleáris fegyverkezést állította előtérbe Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a The New York Times vasárnapi számában megjelent nyilatkozatában közölte, hogy néha egyedül tőle származnak a Carternak adott külpolitikai sugalmazások, s azt is elismerte: Washington szövetségesei féltik a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataikat és kételkednek az Egyesült Államok vezető szerepében. Brzezinski — szöges ellentétben az általános hazai és nemzetközi felfogással — összefüggőnek és következetesnek minősítette a Carter-kormány külpolitikáját, amelynek formálásában mind nagyobb szerepe van. Különösen fontos feladatként jelölte meg, hogy az Egyesült Államok kinyilvánítsa: „nem fog habozni erejét használni, ha maga vagy szövetségesei létfontosságú érdekeit látja veszélyeztetve”. A főtanácsadó e vonatkozásban elmondotta, hogy új stratégiai doktrínát dolgoznak ki, amely a többi között az amerikai nukleáris erőkre, a „rugalmas reagálásra” vonatkozik. A célzásból arra lehet következtetni, hogy Washington az úgynevezett „korlátozott nukleáris hadviselésre” próbál felkészülni — Brzezinski szerint — a „szovjet veszéllyel” szemben. (UPI) „Mindinkább úgy tűnik, hogy az MX-rakéta rossz fegyver, rossz időpontban” — így kezdődik a The New York Times hétfői számában a lap szerkesztőségi cikke, amely a tervezett MX-jelű, változtatható kilövőállású amerikai rakétarendszerrel foglalkozik. Megállapítja: a SALT—2 szerződés érvénybe lépése nélkül az MX-rendszer gyakorlatilag a fegyverkezési verseny új hullámát indíthatja el. A SALT—2 nélkül az MX kevés hasznot hajt — a szerződés fontosabb, mint a rakéta. Carter gyenge volt mert nem tudta elérni a megállapodás törvénybe iktatását. Nem volt bölcs dolog az sem, hogy a törvénybe iktatást az afganisztáni eseményektől tette függővé. Sietsége az MX-rakétával csak súlyosbítja a tévedést. Most kellene megállni, amíg a SALT—2-nek még van jövője. 14 '•'Y.A . Sikertelen tárgyalások Ciprusról (AFP) További erőfeszítéseket tesz Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a ciprusi probléma megoldásának segítésére azok után, hogy „teljes kudarccal” végződtek a szigetország görög és török népközössége képviselőinek szombaton és vasárnap tartott tárgyalásai. E tárgyalásokon Calindo Pohlnak, Waldheim különmegbízottjának elnöklete alatt Nikosz Rolandisz, a Ciprusi Köztársaság külügyminisztere és Rauf Denktas, a török közösség vezetője vett részt. .Rolandisz, a török felet hibáztatta a legújabb tárgyalások kudarcáért. Kijelentette: a török népközösség megbízottja makacsul kötötte magát ahhoz, hogy „a görög fél előfeltételeket fogadjon el”. A török feltételek: hozzanak létre két övezetből álló föderációt, török katonaság szavatolja a török közösség biztonságát, s a két közösség azonos arányban kapjon helyet a központi kormányban. A ciprusi görög fél a hét végi tárgyalásaikon két ellenjavaslatot nyújtott be. Ezekben azt kérte, hogy a „feltételeket” tanulmányozzák a tanácskozásokon. Denktas ez elől elzárkózott. Súlyos harcok a csádi fővárosban (Reuter) Mint várható volt, Csádiban eredménytelen maradt a Vasárnapra meghirdetett tűzszüneti megállapodás is , már a negyedik a tíz napja tartó harcok folyamán. N’Djamenában hétfőn is folytatódtak az összecsapások Goukouni Oueddei elnök és Hissene Habré hadügyminiszter hívei között. Vasárnap nehézfegyverekkel — ágyúkkal és aknavetőkkel — vívott utcai harcokat jelentettek Csád fővárosából. Mivel tűz alá került az a mintegy 550 kongói katona is, aki a semleges afrikai békefenntartó erők kötelékében tartózkodik az országban, kivonult a fővárosiból. Kiürítették a francia nagykövetséget is. A diplomaták a N'Djamena külső városrészében levő francia légitámaszponton kerestek menedéket.