Magyar Hírlap, 1980. július (13. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
Magyar Hírlap [iph 2011 HÉTRŐL METRE imo. inuus s, vasarnap Im ERT : Lóerő? Láberő! RENESZÁNSZÁT ÉLI napjainkban a bicikli. Itt van mindjárt például a hollandiai Tilburg városa, amely, eddig csupán kereskedelmi iskolájáról, sajtgyáráról, textilipari múzeumáról és — állítólag Európában egyedülálló — közlekedési akadémiájáról volt híres, s a minap újabb nevezetességgel gyarapodott. A 150 ezer lakosú helység teljes hosszában zavartalanul végigkerékpározható! „Autobahnt" építettek ugyanis a biciklivel közlekedőknek. A vörös kockakővel szegélyezett, nemrég fölavatott, négy és fél méter széles útra 15,5 millió holland forintot költött a hágai közlekedési minisztérium. A sok tízezer tilburgi kerékpáros legnagyobb boldogságára a „fietspad”, azaz a kerékpárút harmincöt kilométer hosszú (csak a város szívében öt kilométeren át kanyarog); egyik szakaszát például — ezzel is bizonyítván a kerékpárosok és a gépkocsitulajdonosok egyenrangúságát — közvetlenül az autóút mentén építették meg. Egy irányban két sáv a bacik űzőké, és csak egy az autósoké. A „Hajts magad!" hollandiai mozgalom fölértékelésének (és nem utolsósorban az okos üzemanyag-takarékoskodásnak) kitűnő propagandát csináltak a tilburgiak, ahol akerékpárút másik utat keresztez, az egyéb járművel közlekedőket rázós macskakő figyelmezteti a lassításra és a megállásra. A biciklisták ugyanis előnyt élveznek, nekik van elsőbbségük. A kerékpárútba beépített érzékelők mérik a kétkerekű forgalmat és annak sűrűsége szerint vezérlik a közlekedési lámpákat. A zöld hullám minden esetben a kerékpárosoknak kedvez. A KERÉKPÁROSOK paradi csoma, Tilburg városatyái további megszigorításokat is kiokoskodtak az autósok számára , kocsijaikkal nem várakozhatnak házuk kapuja előtt, csakis a kijelölt parkolóhelyeken, hogy ne zavarják a többiek folyamatos áramlását, és főként: ne késztessék a kétkerekűeket únos úntalan cikázásra. Azt vélné az ember, hogy az autósok ilyetén kiűzetése a paradicsomból egycsapásra megszünteti (vagy legalábbis igen nagy mértékben csökkenti) a közlekedési baleseteket. Wil van Wetten, a kerékpárút mentén lakó tilburgi polgár panaszolta a város nevezetességéről érdeklődő Stern-riporternek, hogy gyerekeik testi épségét a „gyorsan hajtó” biciklisták is veszélyeztetik, nemcsak a száguldó autók. Persze, a baleset gyalogos és kétkerekű karambolja esetén összehasonlíthatatlanul enyhébb kimenetelű. Külön áldás viszont, hogy a kerékpárosokjárművükkel nem ártanak a környezetnek: szinte hangtalanul suhannak (kit zavar olykor a csengők csilingelése?), s energiafelhasználásuk sem szennyezi a levegőt, örülnek a belvárosi boltok tulajdonosai is: a kerékpárút megépítésével nőtt a forgalmuk. Az emberek többsége hamarabb pattan kerékpárra, hogy elugorjon filléres dolgokért is a boltba, az autós már kétszer is meggondolja, begyújtja-e a motort, most, amikor egyre följebb szökik a benzin ára. BICIKLIZNI JÓ, mert elsősorban egészséges , tartják a tilburgiak, példára serkentvén más városok lakóit is, akiket máris csatasorba szeretne állítani a Holland Kerékpárosok Klubja, hogy újabb kerékpárutak építését harcolja ki a kormánytól. Érvük: a „biciklibahn” legalább hússzor olcsóbb az Autobahnnál. Ez pedig nyomós ok — nem csak Hollandiában, K. I. Versenyt futottak az idővel Hff• A meggyógyított Duna-híd — Annak idején a komáromi hidat a gőzekék súlyához méretezték — kezdi a beszélgetést Vörös József, a Hídépítő Vállalat építésvezetője, székében hátradőlve, a híd újraavatása előtt. — Természetes, hogy a megkopott acélszerkezetek nehezen álltak ellen a kamionóriások roppant ön- és raksúlyának, a személygépkocsik hömpölygő folyamának. Az elmúlt évtizedek soránaggódó építészmérnökök ráncolták homlokukat a híd terhelésének növekedése okán, s az újabb műtéti beavatkozással már nem lehetett tovább várni. Tavaly a KPM rendelete értelmében a kamionforgalom megszűnt a hídon, s az év nagyobb részében egyetlen sávon közlekedtek a gépkocsik. Az eredeti program szerint már az ősszel el kellett volna kezdeni a híd toldozását-foltozását, de az előkészületek elhúzódása miatt csak az idén, január 28- án zárták le a hidat a gépkocsiforgalom elől. A munkát két nyújtott műszakban folyamatosra szerveztük,, szombat-vasárnap is dolgoztunk. — Itt Komáromba is a szemtanúk úgy fogalmaztak: a munka tempója láttán nem akartak hinni a szemüknek ... — Lehet benne valami, mert sokszor annyian voltunk az állványokon, a hídon, ahányan csak elfértünk rajta. Holt idő jóformán alig akadt, a társvállalatok a kezünk alá dolgoztak, az anyagok idejében megérkeztek. Úgyhogy nem csak a hídon folyt a munka, bár azt el kell mondanom, ott a legtapasztaltabb építők dolgoztak, ahogy mi mondjuk: az öreg motorosok. Versenyt futottunk az idővel, lestük az időjárásjelentést, s bizony a szerencse ebben is mellénk pártolt. Előfordult, hogy országszerte esett, csak Komáromban nem. Június végére, időben elkészültünk, az útburkolat és a vasbeton szerkezet megfiatalodott. Szerda reggel van. Szél fúj, eső hull, az építők mégis ünnepelnek. A veterán hídépítő, Tálas Dezső házát veregetik elismeréssel társai, de az öreg az ünneplést nehezebben viseli, mintha a híd tartópillérén kellene egyensúlyoznia, lefelé bámulva, le a Dunára. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott, akárcsak Vörös József. Encsi Balázs, a vállalat területi főmérnöke a gyors és jó munka okát. Így magyarázza: A két város: Komárom és Komárno lakóinak érdeklődése, az ország, s talán nem túlzok, ha azt mondom — Európa figyelme is serkentett. Ez utóbbi hihetetlenül hangzik, de igaz. Komárom ugyanis az ország legforgalmasabb kapuja, ezen keresztül áramlik ki-be a kamionok zöme, a híd az idegenforgalomban , és a nemzetközi fuvarozásban kiemelkedő szerepet tölt be. — Mi, komáromiak bizony aggódtunk, csak kevesen hittük, hogy öt hónap alatt meg lehet gyógyítani a csaknem 90 esztendős híd csontozatát — meséli Kárpát József, a városi pártbizottság titkára. — A híd hozzánőtt a városhoz, s nem csupán azért, mert sokaknak odaát élnek rokonaik, barátaik. A híd nemcsak a Duna két partját köti öszsze, hanem a két várost is, ezernyi szállal. A Komáromi Lenarugyárban 80 komárnói szövő- és fonónő dolgozik, a Komárnói Hajógyárban pedig 50 magyar munkás. És a híd lezárása nemcsak a vendégmunkások gondjait szaporította, megsínylette ezt üzleteink forgalma is. . — Gondolom, a híd lezárása a két város gazdasági kapcsolatainak sem használt. — Az idő pénz, tartja a mondás. Esetünkben ez többszörösen is igaz. Hiszen ha nem készül el a híd határidőre, minden nap késés pénzben kifejezhető veszteséget okozott volna. Az utóbbi években ugyanis a kooperációs kapcsolatok száma megnőtt az ipari és mezőgazdasági üzemek között, nem is szólva a kölcsönös segítségnyújtásról. Tavaly például szőlőszüretelő gépeket bocsátottak rendelkezésünkre, máskor pedig vetőmaggal segítették ki állami gazdaságunkat. Az aratás gyorsabb befejezése érdekében kombájnok is ingáznak a két város között. A példák is igazolják: a két város életének vérkeringését biztosítja a Duna-híd. Németh Adorján százados, a Komáromi Vámhivatal parancsnoka, érthetően más szemüvegen keresztül értékeli a híd megnyitását, mert ezzel számukra is véget ért az uborkaszezon. Nem volt uborkaszezon, hiszen bár csak gyalogosan lehetett a hídon közlekedni, így is több mint 400 ezer utast ellenőriztünk rövid idő alatt. Ugyanakkor a 12 nemzetközi gyorsvonat utasai adtak elég munkát számunkra, nem is beszélve a hajó- és a teherforgalomról. Most, hogy újra megnyílt a komáromi híd, mozgalmas nyár elé nézünk a csehszlovák határőrizeti és vámszervekkel együtt. Elképzelheti, mennyi munkát ró reánk az 5 milliót meghaladó utasforgalom, s a több mint félmillió jármű ellenőrzése. — Némi rosszmájúsággal mondhatnánk: a csempészek is várták már, a híd megnyitását. .. —Évente átlagosan mil’ét forintot tesz ki a földerített csempészáruk és fizetési eszközök belföldi forgalmi értéké., Fontos feladatunk a forint értékállandóságának védelme. A Komáromnál bonyolódó külkereskedelmi áruforgalomból származó vámok éves összege pedig eléri a 10—15 millió forintot. Amikor távozom Komáromból, a híd előtt már kocsisor áll. A híres-nevezetes komáromi híd újra régi életet éli. ( Bán Károly í St,e.r,,i t. iPZTr/vrr. f íj-w/ffeiírk' " 3 / .’'.iA *1*• ■ y .t:í,rf l-,?r r ÍM-.-k Hff .>'rh..rr ■ Egykorú metszet az „elődről” — a komáromi hajóhídról -----------------------------------A héten Semmelweis Ignác születésnapjára emlékezve kitüntetéseket, adottat az egészségügyi miniszter, Kiváló Gyógyszeres, kitüntetést nyolcan kaptak, közöttük Dariday Róbertné, a bécsi gyógyszertár vezetője is. Már elbúcsúztunk, amikor azon kaptam magam, egy valamiről nem beszélgettünk: a kitüntetéséről. Baudelaire paradox kérdése jutott eszembe: ha valakinek érdemei vannak, mire való, hogy kitüntessék? . .. Irigyeltem. Nem annyira a kitüntetését — hisz nem vagyok szakmabeli —, mint inkább őszinte örömét, megelégedettségét. Kevesen merik ilyen nyíltan vállalni boldogságukat. Talán jobb is, hogy nem került szóba a kitüntetés. Zavarba ejtő, ha önmagunknak kell dicsérni önmagunkat. Mégis, mivel érdemelte ki az elismerést? Tizenöt éve dolgozik a szakmájában, ám nemcsak a patikában találni őt. Rengeteg egészségügyi előadást tart, több társadalmimegbízatást vállal, közöttük amunkaügyi bíróság népi ülnöki és a vöröskeresztes titkár tisztét is. Budapesten született és tanult, de a munkája már Borsodhoz köti, öt éve önállóan vezeti Bocs község patikáját. Két asszisztens nevelődik a keze alatt. Egyikük tanítványa volt Miskolcon, ahol Dariday Róbertné részt vesz az asszisztensek oktatásában, ő maga is tervezi, hogy újabb szakképesítést szerez. Hét nap — egy arc A tára mögött A tízezer lakosú község Miskolcról délkeletre, a Hernád partján fekszik. A gyógyszerész a sörgyártól másfél kilométerre, egy modern kockaépület emeletén lakik. A földszinten van az alig nagyobb gyógytár. Nyolctól fél ötig a túra — a patikapult — mellett áll. — Csütörtök, szombat és vasárnap kivételével készenléti szolgálatban vagyok — mondta —, vagyis, ha elmegyek otthonról, ki kell írjam, hol találnak meg. Egy faluban sajátosan alakul a közösség, akik gyógyszerért, vagy tanácsért jönnek hozzám, nem futó vendégek, mint egy nagyvárosi gyógyszertárban. Előfordul, hogy mielőtt orvoshoz mennének,engem keresnek fel, mondjam meg, mi a véleményem a betegségükről, a tüneteikről. Vagy egy más példát említve, elhozzák a gyógyszertárba a házipatikájukat, hogy együtt selejtezzük ki azt, ami már nem használható. A gyógyszertár forgalma havonta 50 ezer forint. Három-négy■ községből jönnek hozzánk, sőt, még Miskolcról is felkeresnek azok, akik megszokták, hogy tőlem kapják, az orvosságot. Addig megyek némelyik patikaszer után, amíg meg nem találom. Sok cikkünk hiányzik ugyan, főleg a külföldi gyógyszerek. A megyei főorvos vezette be azt a módszert, hogy értesíti a megye orvosait és patikusait, mely gyógyszerek használhatók az éppen hiányzók helyett. Kevesen mennek el tőlünk dolgukvégezetlenül. A középkori Magyarországon a kolostorok papjai gyűjtötték, termesztették a gyógynövényeket. Mellettük a világi orvosok is medicinával látták el betegeiket. A gyógynövény gyűjtők pedig lassan kereskedéseket nyitottak. Néhányan vásároztak is a portékáikkal. A gyógyszerészek maguk képezték tanulóikat és képesítették őket önálló gyógyszertár nyitására. A hazai gyógyszerkészítésről az első adat 1370 tájáról maradt fenn. A pirulát ötven elemből állították össze. Péter gyógyszerészmester ez idő tájt praktizált Budán. Közmegbecsülésben állhatott, mert szőlőjét felmentették a tized alól. A századok során nemcsak a jó munka elismerésének a formája módosult. Ma már külön tüdomény és iparág áll a gyógyírkészítés szolgálatában. Ha, változtak is a patikusok munkájának feltételei, annak tartalma és célja változatlanul a humanitás, az egészségvédelem maradt. .. Ács György MZ.yO.i-,---------.......----------------, --------------- * A f ü / f&kSésvóCas Óra Kaláka Imre, a Támfal-Kikészítő Vállalat fröccsöntője (nos, két gyermek apja, ezüstkoszorús szocialista brigádtag), új kocsit kapott. Persze, a meghatározás így pontatlan: Kaláka Imrének még sohasem volt se új, se régi autója, ám most hosszú évek takarékosságának eredményeként, és a MERKÚR sorszáma módosulásának köszönhető, lám valósággá vált az álom: a ház előtt csillogott az új Trabant. Minden jel arra mutat: Kalaka Imre az autóstársadalom szolid, ám megbecsült tagjává válik, ám a sors — amely mint tudjuk, nagy rendező —, váratlanul közbeszólt■ Az utcában ugyanis — ahol Kaláka Imréék otthona is volt (tanácsi két és fél szoba, központi fűtés) —, egy napon szorgos mesteremberek jelentek meg, fúrtak, faragtak, tüsténkedtek, parkolóórákat helyeztek el, szép sorjában a járda mentén. Kaláka Imre nem ismerte fel a reá leselkedő veszélyt, és nyugodt szívvel ült be este autójába, hogy — éjszakás lévén —, munkahelyére, a távoli Támfal- Kikészítő Vállalathoz ■ hajtson. Hajnaltájt, mikor hazatért, meglepve látta, kizárólag a frissen telepített parkolóórák árnyékában állíthatja le kocsiját, hiszen a szabad helyeket már mind elfoglalták korábban nyugovóra térő autók társai. Rossz sejtelmektől gyötörve zárta le kocsiját, és ballagott fel ágyába. Pocsékul aludt, és amitől tartott, bekövetkezett. Mikor ugyanis délután nyomban Trabantjához sietett, annak szélvédőjén már ott díszelgett a büntetés, miszerint. ..T. Ügyfelünk! A parkolási időt túllépte. Ezért felkérjük, hogy 4 forint várakozási és 40 forint pótdíjat, összesen 44 forintot a helyszínen tartózkodó megbízottunknak elismervény ellenében kifizetni, vagy 48 órán belül a mellékelt csekkszámlán befizetni szíveskedjék. Nemfizetés vagy késedelem esetén 100 forint késedelmi pótlék befizetése válik esedékessé." Az események őrült iramban követték egymást. Kaláka Imre — lévén állandó éjszakás — a délutáni munkakezdés előtt — vasárnap kivételével — mindennap a postára sietett, és 44 forintot feladott a Fővárosi Garázsipari Vállalatnak, annak fejében, hogy Trabantjához még nem sikerült garázst vásárolni. Miután kicsit sokallta kiadásait, időnként megpróbált vekkerre, rádióra, munkába induló felesége rángó,lájára fölébredni, hogy kocsiját arrébb vigye, ám nem lehetett lelket verni bele: folyton végighortyogta a reggel 8 órát, mikor is at szigorú parkolóóraőr megkezdi a rendes körútját. Kalákáék pénzügyi helyzete ingataggá vált. Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás — ők sem bírták soká a napi 44 forintot. A család először elhalasztotta nyári üdülését, később zaciba vágta minden értékét, de akkor lett igazán fagyos a hangulat, amikor már zsíros kenyérre is alig futotta. Így ment ez három-négy hónapig, ami egyszer meglepő hirdetés jelent meg valamennyi napilapban. „Kétezer kilométert futott Trabantomat speciális okok miatt négy darab kerékpárra cserélem. Jelige: Csillaggarázs forró Péter