Magyar Hírlap, 1980. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

24 1980. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK go Mosul Hiblop Az év sportolói Magyar Zoltán, Maros Magda, Regőczy—Sallai pár A magyar sportújságírók az idén 23. alkalommal döntötték el szavazataikkal az év végén az év sportolója címeket. Az idei sza­vazásnál a nőknél és a csapatoknál új nevek kerültek a győztesek közé. A több mint két évtizeddel ezelőtti, 1958. évi szavazásnál a teniszező Körmöczi Zsuzsa, a birkózó Pólyák Imre, továbbá a vízi­labda-válogatott érdemelte ki az elismerést. Az idén vívónő, tor­nász és jégtánckettős került az első helyre: Maros Magda, Magyar Zoltán és a Regőczy Krisztina—Sallai András páros. Az előzmények között kutatva kiderült, hogy Rejtő Ildikó és Tordasz Ildikó után a moszkvai ezüstérmes, Maros Magda a har­madik vívónő, aki az év sportoló­ja lett. A vívás valamennyi első helyének száma ezzel 12-re emel­kedett, és a sportágak közötti örö­kös rangsorban holtversenyben áll az ugyancsak 12-szer legjobb­nak megszavazott öttusával. Magyar Zoltán harmadik alka­lommal (1974 és 1978) után nyert első helyezést, és ezzel holtver­senybe került öttusázó örökös bajnokunkkal, Balczó Andrással, aki 1966-ban, 1969-ben és 1972- ben nyerte el a megtisztelő címet. Több férfisportoló még nem ért el három helyezést, és miután két győzelemmel a birkózó Pólyák Imre, a kardvívó Kárpáti Rudolf és a kalapácsvető Zsivótzky Gyu­la már régen visszavonult, Balczó és Magyar megosztott első helye jó ideig nem forog veszélyben. A csapatok közötti vetélkedés­ben a korábbi 22 szavazás alkal­mával nyolc sportág diadalmas­kodott (vízilabda, párbajtőr, lab­darúgó, női kézilabda, férfi­sakk, férfi­ asztalitenisz, továbbá felnőtt és ifjúsági öttusa-váloga­­tott). Az idén egy „vegyes páros”, a világbajnok és olimpiai ezüst­érmes jégtánckettős, Regőczy Krisztina és Sallai András lett az első. A második helyre azonos szavazatszámmal a férfi- és a női sakkválogatott került, és ezzel először ismétlődött meg, hogy holtversenyt hirdettek. Ezt meg­előzően ugyanis 1972-ben a sza­vazás harmadik helyezettje lett a női tornászválogatott és az OSC vízilabdacsapata is. A MÚOSZ sportújságírói tago­zatának szavazása alapján az év legjobb Sportolói 1980-ban: Nők: Maros Magda tőrvívó, 2. ■Rakusz, Zakariás kajak páros, 3. Verőczi Zsuzsa sakkozó. Férfiak: Magyar Zoltán tornász, 2. Kocsis Ferenc birkózó, 3. Wla­dár Sándor úszó. Csapatok: Regőczy Krisztina, Sallai András jégtáncospár, 2. A máltai sakkolim­pián részt vevő női és férfi sakkválogatott, 3. Öt­tusa olimpiai válogatott. Az eddigi eredményhirdetések után a sportágak rangsora: A női szavazáson tizenöten let­tek eddig az év legjobbjai, az eve­zős Pap Jenőné (1959, 197­0, 1961) és az úszó Gyarmati Andrea (1970, 1971, 1972) jutott legtöbbször első helyhez. A férfiaknál 16 sportolóra esett eddig a választás, mint már szó esett róla, Balczó András (1966, 1969, 1972) és Magyar Zoltán (1974, 1978, 1980) a legeredményesebb. A csapatoknál a Regőczy Krisz­tina, Sallai András „egység” a ki­lencedik győztes, a vízilabda­válogatott már hétszer lett­ első. Ugyanennyi az év legjobbja cím fűződik az öttusázókhoz is, de a 7 győzelemből hatot a felnőtt — egyet pedig az ifjúsági válogatott érdemelt ki. Pályafutásuk végén egy ame­rikai jégrevühöz szerződtek. A múlt héten négy napot itthon töl­töttek, s akkor arról meséltek, hogy a siker most más, mint sportolókorukban: nemcsak éven­te kétszer, a világversenyeken, hanem minden este nekik szól a taps. Nemrégiben egy bemutatón vettek részt az idei és a korábbi évek csillagaival együtt, és büsz­kék voltak arra, hogy ők kapták a legmagasabb pontszámot . Követhetetlenül hullámzott a hangulata öröm és bánat között. Követhetetlenül, vagyis pontosan úgy, ahogy a nőknél általában. Este még boldog volt, s reggel, amikor újra találkoztunk, köny­­nyezett. Utoljára a hazautazás előtt néhány órával találkoztunk Moszkvában, az olimpiai falu fő­terén. Nyakában volt a két érem, az egyéniben szerzett ezüst és a csapatbronz. — Csak a fotósok miatt van rajtam — mentegetőzött nevetve. Én pedig örültem, hogy újra vi­dámnak látom. — Most inkább középúton va­gyok — mondta. — Második let­tem az olimpián, méghozzá a le­hető legerősebb mezőnyben. Ez nagy dolog, gyönyörű eredmény. Reális esélyem nem volt, legfel­jebb a döntőbe jutást vártam magamtól. Aztán, amikor ez si­került, s kiderült, hogy a finálé­ba egyetlen szovjet versenyző sem jutott, már úgy éreztem, de­olyan láncokat is elegánsan, könnyedén, hibátlanul mutattak be, amelyek évek óta nem szere­pelnek a programjukban. A pon­tozók 1-től 10-ig értékelték a gyakorlatokat, ők 9,9-et kaptak. A revüben New York, Boston, Chicago után most Miami kö­vetkezik. Annyi év fagyoskodás után napsütésben készülnek a kö­zelgő bemutatókra, és várják a májusi hazatérést,­­ részebbek is lehetnek terveik. Nem, aranyra még ekkor sem gondoltam, csak arra: ebben a mezőnyben van keresnivalóm. Az edző, Szőcs Bertalan — ma sem tudom, milyen meggondolás­ból— így küldte a pástra Maros Magdát: — Harmadik-negyedik lehetsz. A franciáktól kikapsz, a többiek ellen nyerhetsz. A mester,­ persze, ismeri tanít­ványát, s talán lélektani fogás volt az egész, hogy fölszabadítsa Magdit a gátlások, a versenyláz alól. Mindazonáltal Marosnak való­ban nem nagyon­­ megy a fran­ciák ellen. Jól példázza ezt a ké­sőbbi csapatverseny is: a Fran­ciaország elleni mérkőzésen egy asszót sem tudott megnyerni. De az egyéni, ráadásul a döntő, az más. Ott már nincsenek előítéle­tek, csakis a pillanatnyi forma és az idegállapot dönt. Maros le is győzte egyik francia ellenfelét, a másiktól, a későbbi bajnok Trin­­quet-től, viszont kikapott. Egy találaton múlott. Egyenlően áll­tak, négy—négy volt. És Maros talált. A zsűri szerint — nem. Maszk le, veszekedés, könnyek. De vita nincs, folytatni kell az asszót. És a francia tőr hegye megült Maros testén .. De való­ban ezen az egy találaton mú­lott? — Nem — mondta. — Az utol­só asszóban még kiharcolhattam volna az újravívást, ha nyerek a romániai Stahl Kati ellen. De ott is kikaptam 5:4-re, így tehát két lehetőségem volt, csakhogy egyikkel sem tudtam élni. Kár, hogy így alakult... De azért szép, hogy így alakult. Hogy mennyire szép, azt a most „elnyert” cím is bizonyítja: 1980 legjobb magyar női sporto­lója­ lett. Még így, ezüstösen is. (n. p.) Ezüsttel is öttusa NőiFérfi 5 Csapat összesen 7 12 Vívás5 — 4 12 Atlétika7­­ — 10 Vízilabda— — 7 7 Birkózás— — — 11 Evezés5 — — 5 Úszás4 1 — 5 Torna —- 's — * Asztalitenisz1 — 1 2 Kajak-kenu— 2 — 2 Kézilabda— —­1 1 Korcsolya— — 1 1 Labdarúgás— — 1 1 Sakk— — 1 1 Súlyemelés— 1 — 1 Tenisz1 — — 1 összesen: 23­23 23­6» ».­­ am /Lq Távol az otthontól -Ar- Vl Újat mondani róluk szinte le­­hetetlen. A műkorcsolyázás fele­li­víziós sportág lett, a kamera jó­v­­oltából milliók ismerik kűrru­hájukat, mosolyukat, arcuk min­den rezdülését. Tudjuk róluk, hogy edzőjük Betty Callaway, hogy a kűrt maga a páros terve­zi, Krisztina édesanyja és Nagy Zoltán, az Operaház koreográfu­sa segítségével; hogy pályafutá­suk befejeztével Krisztina fogor­vosi tanulmányokat folytat; hogy András a becsüs szakma gyakorlá­sa mellett szívesen festeget. Tizenhárom évvel ezelőtt ösz­­szeállt egy páros, két ifjú kor­csolyázó, Regőczy Krisztina és Sallai András alkotta. Az idén márciusban elbúcsúzott a ver­senyzéstől egy táncospár, a Re­gőczy, Sallai kettős. Ez alatt a tizenhárom év alatt a két név egymástól elválaszthatatlan lett. Amikor az 1970-es leningrádi Eu­­rópa-bajnokságon a nemzetközi mezőnyben bemutatkoztak, még a szűk szakma is alig ismerte őket. Dortmundban, búcsúfellé­pésük során, a közönség már a kűr megkezdése előtt ünnepelte a magyar párost. A világ számos városában tapsoltak nekik, az utóbbi időben nemigen adták do­bogós helyezésnél alább, a VB- ken és az EB-ken összesen öt bronz-, három ezüst- és egy aranyérmet nyertek. Olyan közel voltak a téli olim­piai aranyéremhez, mint magyar sportoló még sohasem, mindösz­­sze egyetlen pontozónak kellett volna előbbre helyezni őket ah­hoz, hogy a dobogó legmagasabb fokára állhassanak. Aki ilyen kö­zel kerül a legnagyobb sikerhez, annak a második hely csalódást okoz. Őket mégsem törte le, Dortmundban olyan táncot mu­tattak be, hogy senkinek sem volt kétsége afelől, valóban ők a leg­jobbak. ___A Új célok felé­ ­ Magyar Zoltán páratlan csilla­ga volt a magyar sportnak. Azért említjük ragyogó szereplését múlt időben, mert a moszkvai olimpia után elhagyta a torna­­csarnokokat. 1973 óta három olimpiai szereplése közül kettőt nyert, és egymást követő három világ- és Európa-bajnokságon bi­zonyult a férfi tornászok között a világ első „lovasspecialistájának"’. Közben 1975-ben és 1978-ban a Világ Kupán is a lólengés leg­jobbja volt. Érmei között egy ra­gyogó pályafutás kezdetét jelen­tő két aranyérem az Ifjúsági Ba­rátság Versenyen elért sikert fém­jelzi. A moszkvai olimpia után fris­sítő útra indult, és a világ leg­jobb lovasa puskájával az őzba­kokat és a vaddisznókat vette célba. Később csendesebb kikap­csolódást keresett, horgászott. Még versenyzői pályafutása alatt a Testnevelési Főiskola ed­zői szakán szerzett oklevelet, majd szeptembertől az Állator­­vostudományi Egyetem hallgató­ja lett. Amikor megtudta, hogy az év legjobb magyar férfi spor­tolója, már túl volt első egye­temi próbatételén, és sikerrel vizsgázott kémiából. Számtalan történet kering a tornászok körében. Ezek tanító­mestere, Vigh László és tanítvá­nya között történtek az elmúlt évek alatt. Ez a mester és tanít­vány közötti kapcsolat páratlan elemeket hozott a világ torna­sportja számára. A Magyar-ván­dor, a Magyar-orsó, majd a szök­kenő vándor negyedfordulattal, jórészt olyan elemek, amelyeket lólengésben ma még nagyon ke­vesen képesek bemutatni, sőt az utóbbi lemásolására még nem akadt biztató kísérlet sem. Új célok felé tör Magyar Zol­tán. Rövidesen anatómiából, majd fizikából vizsgázik, de biztosan talál módot arra, hogy klubtársai a Ferencvárosban fogadják az év sportolóját, Magyarország örökös tornászbajnokát, a Nemzetközi Torna Szövetség kitüntetettjét, a sportág feledhetetlen, forradalmi­an újat hozó alakját. Az év ifjúsági sportolói A Szőts Zsuzsa M és Iff Tgdár Sándor/ A hagyományoknak megfele­l­­ően a Magyar Televízió sportosz­tálya — az OTSH-val egyetértés­ben — az idén is odaítélte az Év ifjúsági sportolója címet. Az 1961-ben alapított vándordíjért ezúttal huszadszor versengtek a fiatalok. Harmincnégy sportszö­vetségből 21 állított­­ jelöltet. A fiúk csoportjában 17, a lányoké­ban 13 jelölt közül került ki a győztes, illetve a helyezettek. Az Év ifjúsági sportolója cí­met a lányoknál Szőcs Zsuzsa, az MTK-VM vívója kapta. Edzője Szőcs Bertalan, 2. Temesvári Andrea, a Bp. Spartacus tenisze­zője, edzői Balázs György és Te­mesvári Ottó, 3. megosztva Né­meth Ágnes, a KSI kosárlabdázó­ja és Pécsi Erzsébet, az MHSZ Di-Vasas Lövészklub versenyzője. Németh edzője Bild Katalin, Pé­csi Erzsébeté Mezei hajós. Az Év ifjúsági sportolója a fi­úknál Wladár Sándor, a KSI úszója, edzője: Széchy Tamás, második helyezett Váradi János nyíregyházi ökölvívó, edzője: Szántó József, a harmadik he­lyet megosztva Sípos Árpád, a Bp. Honvéd birkózója (edzője Alker Imre) és Szalai József szol­noki atléta (edzője Kocsis István) kapta. Különdíjat kapott a Péterfy Judit, Bálint Csaba jégtánckettős, a Budapesti Spartacus ifjúsági világbajnoki ezüstérmes párosa. Edzőjük: Vedresné Berecz Ilona A díjak átadására az év felnőtt sportolóinak díjátadásával egy időben a Magyar Televízió febru­ár 1-i műsorában kerül sor. Doppingvizsgálat A svájci labdarúgás történeté­ben első alkalommal fordult elő, hogy doppingvizsgálatnak vetet­ték alá a játékosokat. A svájci sportvezetőség a közelmúltban úgy döntött, hogy csapatjátékok­nál is fokozatosan bevezetik a rendszeres ajzószer-ellenőrzést. A döntésnek megfelelően ezt első­nek a labdarúgóknál kezdték meg. Ezentúl minden héten az A-liga valamelyik csapatának két-két játékosát vetik alá dop­pingvizsgálatnak. Hogy melyik héten melyik csapat kerül sorra, azt csak egyetlen ember tudja, mégpedig Albin Kamin, a Nem­zeti Liga főtitkára. A vizsgálatra kiszemelt csapa­tok sorrendjét már az idény vé­géig kisorsolták, természetesen, azt a főtitkáron kívül előre sen­ki nem tudja, hogy a vizsgálat végrehajtói hol jelennek meg. Elhatározták azt is, hogy nem­csak az A-, hanem a B-liga egyes mérkőzéseit is felkeresik ebből a célból, mindenesetre nem olyan rendszeresen, mint az A-liga baj­noki találkozóit. Magát az ellen­őrzést a mägglingeni sporttudo­mányos kutatóintézetben végzik el, természetesen, a legszigorúbb tárgyilagosság és a névtelenség szabályainak a betartásával. Ar­ról még nem döntöttek, hogy az esetleges vétkeseket milyen bün­tetésben részesítik. PO­LITI­KAI NAPI­LA­P Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Helyettes főszerkesztő: VARGA JÓZSEF és TÁBORI ANDRÁS Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT a Lapkiadó Vállalat Igazgatói«» Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Magyar Hírlap INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906

Next