Magyar Hírlap, 1981. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1981. MÁJUSI, PÉNTEK3 Befejezte ülését a LEMP KB Határozat a IX. kongresszus napirendjéről (Folytatás az 1. oldalról) A központi bizottság titkos szavazással a politikai bizottság tagjává választotta Gerald Gabryst, a chorzowi „Barbara-chorzow” kőszénbánya és Zygmunt Wronskit, a varsói Ursus gépgyár munkáját. A politikai bizottság póttagjává választották Józef Masnyt, a LEMP Opolev vajdasági bizottságának első titkárát, a KB tagjává és egyszersmind a KB titkárává pedig Kazimierz Cypriniakot, a LEMP szczecini vajdasági bizottságának első titkárát. A tanácskozáson, amelyen a politikai bizottság referátuma feletti vitában harminckilencen szólaltak fel, határozatot fogadtak el a kilencedik, rendkívüli kongreszszus napirendjéről is. E szerint a kongresszus első napirendi pontjaként a központi bizottság előterjeszti beszámolóját a párt által a szocializmus építésében és az ország társadalmi-gazdasági helyzetének stabilizálásában betöltött szerep erősítéséről. A KB referátumát vita követi, majd határozatokat hoznak a párt programjáról és módosítják a LEMP szervezeti szabályzatát. Utolsó, ötödik napirendi pontként megválasztják a párt vezető szerveit. A KB-ülés határozatot fogadott el a kongresszusi küldöttek megválasztásának módjáról is. Végül külön bizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy megvizsgálja és meggyorsítsa a vezető funkciót betöltő KB-tagok személyes felelősségének tisztázását. A LEMP KB 10. ülése csütörtökön hajnalban Stanislaw Kania zárszavával ért véget. Zárszavában a LEMP KB első titkára méltatta a megvitatott tervezetek (a kongresszusi irányelvek és a szervezeti szabályzat módosítása) jelentőségét és hangsúlyozta, hogy e dokumentumokat mielőbb széles körű vitára kell bocsátani. Mint mondotta, a párt azzal a meggyőződéssel készül a rendkívüli kongresszusra, hogy az kialakítja rég várt „realista akcióprogramot”. A kongresszushoz „nemcsak megfelelő programra, hanem szilárd pártra is szükség van” — mutatott rá. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a LEMP a marxizmus—leninizmus elvei alapján, szocialista céljait követve, eszmei egységben tevékenykedjék. Különösen fontos ez most, amikor a szakszervezeti mozgalom megosztott, mégpedig nemcsak szervezetileg, hanem politikai értelemben is. Kania kijelentette: „a válság megoldására politikai utat választottunk. Ezt most is megerősítjük, de nem szabad elfelejteni, hogy ez csakis akkor lehetséges és reális, ha az országban szilárd párt működik”. A LEMP vezetéséről szólva hangsúlyozta, hogy minden szinten fokozni kell a munkások részvételét a párt életének irányításában. Zárszava végén Kania visszatért a kongresszus előkészítésére, hangsúlyozva, hogy abban aktívan részt kell vennie mindenkinek, hiszen olyan programról van szó, amelytől „az egész ország sorsa függ”. Szíria munkaokmányt készít a libanoni rendezésre (MTI) Asszad szíriai elnök megelégedéssel nyugtázta Khaddam külügyminiszter bejrúti tárgyalásainak eredményeit, s felhatalmazta őt, hogy folytassa erőfeszítéseit a libanoni belpolitikai válság megoldására — jelentette a damaszkuszi rádió. Khaddam rövidesen visszatér Bejrútba, s akkor már egy részletes munkaokmány, rendezési terv birtokában kezdődik meg a tárgyalások következő szakasza. (MTI, AP) Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet V. B.-elnöke azzal a kéréssel fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hogy az azonnal tegyen hatékony intézkedéseket a Libanon elleni izraeli támadások beszüntetésére. Az erről szóló levelet a PFSZ állandó ENSZ-megfigyelője nyújtotta át a BT soros elnökének. Arafat a levélben rámutat arra, hogy az Egyesült Államok egyaránt felelős és bűntárs az izraeli agresszióban, amenynyiben anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti Tel Avivot. Az izraeli agresszió fokozódásával igen veszélyes szakaszba jutottak a libanoni események — jelentette ki csütörtökön Georges Hauti, a Libanoni Kommunista Párt KB főtitkára. Schmidt hazautazott a Közel-Keletről (MTI, DPA, AFP) Zaid Szultán al-Nahajan elnök és az Egyesült Arab Emírségek vezetői csütörtökön megerősítették vendégük, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár előtt, hogy nem óhajtanak külföldi katonai jelenlétet a Perzsa-öböl térségében. Ezzel ismételten elutasították azt a nyugati — elsősorban — amerikai törekvést, hogy az öböl biztonságát a Nyugat fegyveres erői a helyszínen „védelmezzék”. Schmidt tartózkodóan nyilatkozott az amerikai törekvésekről és hangsúlyozta, hogy a térség biztonsága elsősorban az ottani országok ügye. Látogatását befejezve Helmut Schmidt csütörtökön hazautazott. Zavargások Irán több városában (AFP, UPI) Beheszi ajatollah, az iráni legfelsőbb bíróság elnöke szerdán újságírók előtt bizonyos csoportosulások újabb provokációinak minősítette a közelmúltban országszerte lezajlott zavargásokat. E zavargások célját abban látta, hogy szervezőik el akarták terelni az iráni nép figyelmét az Irakkal viselt háborúról. Az ajatollah nyilatkozatához kapcsolódik, hogy az iráni belügyminisztérium engedélyt adott a baloldalinak nevezett Fedajin Khalk nevű szervezetnek május elseje „bizonyos feltételek” melletti megünneplésére. Az ünnepség helyszíne a Teherán központjában lévő Amjadieh stadion lenne, de utcai felvonulásokra nem kerülhet sor. Az iráni sajtó szerint újabb rendbontásokra került sor az ország több városában. A Mudzsahidek és a vallási szélsőségesek fegyveres összetűzéseinek számos sebesültje volt. Az AP hírügynökség a teheráni rádióra hivatkozva jelentette, hogy a Karajban lezajlott kormányellenes megmozdulás után több mint 50 fiatalt tartóztattak le, a Kajhan teheráni napilap ugyanakkor 200 letartóztatásról adott hírt Ma: választások Kambodzsában (Folytatás az 1. oldalin központok és nemzetiségek lakta területek esetében tértek el, hogy lehetővé tegyék a városi munkásság és a nemzetiségek megfelelő képviseletét a törvényhozásban. Megválasztottnak számít minden jelölt, aki az érvényes szavazatok több mint felét megkapta. Azonos szavazati arány esetén az idősebb jelöltet tekintik megválasztottnak. Az állampolgárok joga és egyben kötelessége részt venni a nemzetgyűlési választásokon. A választások után legkésőbb hatvan napon belül összeül az ország új nemzetgyűlése. (TASZSZ) Az Egyesült Államok szerdán megerősítette, hogy közvetlen katonai segítséget kíván nyújtani a kambodzsai kormányellenes erőknek. Washington eddig azt állította, hogy a kambodzsai ellenforradalmi szervezeteknek csupán „erkölcsi” segítséget nyújt. VILÁGHÍRADÓ Nemzetközi központ az atomfegyvermentes Csendes-óceánért (MTI) Az atomfegyvermentes Csendes-óceánért küzdő erők jelentős sikereként tizennégy ország 450 képviselője csütörtökön egyhangúlag elhatározta, hogy nemzetközi központot hoz létre a térség országaiban kibontakozott akciók összehangolására. A döntést az a zárónyilatkozat rögzíti, amelyet az Okinawán megtartott háromnapos nemzetközi értekezlet befejeztével tettek közzé. Még nem bukkantak Cirillo nyomára (MTI) Az olasz rendőrség még nem bukkant Ciro Cirillo kereszténydemokrata politikus elrablóinak nyomára. Csütörtöki közlés szerint feltételezik, hogy az emberrablók valahol a merénylet színhelyének közelében tartják fogva túszukat. A „Vörös Brigádok” csütörtökön megpróbálták terjeszteni a röpirataikat a nápolyi munkások között. Több nápolyi üzemben gyűléseken, szakszervezeti összejöveteleken emlékeztek meg május 1-ről és ezt az alkalmat próbálták kihasználni. A munkások azonnal átadták a röpcédulákat a rendőrségnek. Waldheim beszámolója (TASZSZ) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára beszámolójában összegezte több ENSZ-tagország kormányának véleményét az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó második rendkívüli ülésszaka (1982) megtartásával kapcsolatban. A szovjet hírügynökség a beszámolót ismertetve idéz a magyar kormány üzenetéből, amely egyebek között leszögezi: a jelenlegi helyzetben a békeszerető erőknek minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használniuk a katonai szembenállás szintjének csökkentése, és az enyhülés időszakában elért eredmények megvédése érdekében — mutat rá a magyar kormány üzenete. Az amerikai kormány ülése (MTI) Csütörtökön a Fehér Házban ülést tartott az amerikai kormány. A tanácskozáson, amelyen Reagan is részt vett, sajtóértesülések szerint a gazdasági kérdések mellett az amerikai —szovjet fegyverzetkorlátozási tárgyalások felújításának időpontjáról is szó volt. Határozati javaslat a Namíbia-vitában (AP) Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az afrikai tagállamok hivatalosan is a testület elé terjesztették határozati javaslataikat. A Reagan-terv ( 1 . j) ^ Betegség és kúra MOST MÁR LÉPÉSKÉNYSZERBE került Reagan és kormánya. Válaszolnia kell, többszörösen is. Eltelt már fél év az amerikai elnök megválasztása, több mint száz nap a hivatalba lépése óta, s a világ még mindig nem tudhatja bizonyosan, vajon mi az Egyesült Államok álláspontja a nemzetközi politika kulcskérdéseiben. Hogyan látja az amerikai elnök a kelet—nyugati viszony, a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőjét? Általánosságokban mozgó és harcias hangú nyilatkozatait követi-e végre a konkrét válasz a számos, teljességgel konkrét szovjet békejavaslatra? Hajlandó-e végre tárgyalni az USA a Szovjetunióval, s ha igen, miről és mikor? Sorolhatnánk még hosszasan azokat a kérdéseket, melyek washingtoni válaszra várnak. A válasz azonban késik, s ez a legkevésbé magyarázható az egy hónapja végrehajtott merénylettel, Reagan sebesülésével, amely korlátozta munkaképességében. A kormányzás első száz napja után megvont mérlegek készítői nyíltan fogalmaznak. A The New York Times vezércikke szemére veti az elnöknek, hogy a megígért tiszta hangot a világ még mindig nem hallhatja Amerikából, ehelyett inkább a disszonancia volt a jellemző. Ezért pedig — tegyük hozzá — a karmester éppúgy hibáztatható, mint a zenekar tagjai, akik valóban soha nem gyakoroltak együtt, ám később sem ügyeltek különösebben az összhangzatra. Tetszik, nem tetszik: a Reagancsapat eddig jobbára az ország belső ügyeivel volt elfoglalva. Indokolja ezt részben, hogy heves, bár esetenként árnyékbokszolásnak tetsző törvényhozási viták dúlnak jelenleg is az elnök által kulcsfontosságúnak ítélt gazdasági javaslatcsomagról. A kongresszus, amely a kéthetes húsvéti szünet után nemrég látott ismét munkához, májusban mondja ki a végső szót a radikális költségvetési és adócsökkentést előirányzó Reagan-tervről. Teljes gőzzel folyik most a legbefolyásosabb honatyák „megdolgozása”, a szavazatgyűjtés. Anynyi bizonyos, hogy a képviselőházban, ahol továbbra is a demokraták vannak többségben, nehezebb a dolga Reagannek, mint a republikánusok uralta szenátusban. Az utóbbi a héten jó hírrel örvendeztette meg Reagant, költségvetési bizottsága ugyanis olyan javaslatot szavazott meg, amely fő összegeiben gyakorlatilag azonos a kormány keretszámaival, legfeljebb a részletekről vitáznak tovább. A képviselőházban más a helyzet. A demokraták ellentervet dolgoztak ki és terjesztettek elő. Ez összegét és megoszlását tekintve egyaránt különbözik a Reaganétól, jóllehet, igazi alternatívát nem jelent. Arra azonban alkalmas, hogy általa a demokrata párti képviselők ideigóráig megőrizzék „saját arcukat”, félszemmel a kongresszus jövőre esedékes megújítására is tekintve. De az ellenterv kidolgozója, James Jones, oklahomai képviselő, a képviselőház költségvetési bizottságának az elnöke, máris célzott arra, hogy a pénzügyminisztérium emberei állítólag puhatolóztak nála egy kompromisszum lehetőségéről. A kormány cáfolta, hogy ilyen szándéka volna. Bush alelnök pedig jelezte, hogy Reagan megvétózná azt a törvényjavaslatot, amely három helyett csak egy évre írna elő adócsökkentést. AZ ELNÖK kitart a kétpárti előterjesztéssé átalakított eredeti indítványa mellett, legfeljebb kozmetikai változtatásokra hajlandó. Ezt tükrözte keddi kongresszusi beszéde is, mellyel sebesülése óta első ízben állt a törvényhozás elé. Leszögezte, hogy gyorsan kell cselekedni, mert ha késlekednek a betegeskedő gazdaságnak szánt kúra megkezdésével, akkor később még fájdalmasabb lesz a kezelés. A gyógyítás pedig a szövetségi költségvetéssel kezdődik — szögezte le. A képviselőház költségvetési bizottságának a javaslatáról azt állította, hogy az a következő három évre 141 milliárd dollárral több kiadást irányoz elő, mint a kétpárti (vagyis kormány-) tervezet, miközben 14 milliárddal kívánja megnyirbálni a katonai költségeket, és a kormány indítványánál kisebb mértékben csökkentené az adókat. A VITÁK néhány napig elhúzódnak még, de valószínűnek látszik, hogy a kongresszus végül megelégszik csekély, Reaganék számára elfogadható változtatásokkal. Eközben viszont a vezető ■ amerikai közgazdászok körében fölerősödőben van a szkepticizmus az új gazdasági koncepció hatékonyságával kapcsolatban. Mind többen kétlik, hogy az inflációt és a munkanélküliséget sikerülhet egy időben és jelentékenyen mérsékelni, s tamáskodnak a beharangozott nagy gazdasági fellendülést illetően is. Elenyésző kisebbségben vannak azonban azok a szakértők, akik szót emelnek a minden eddigit felülmúló ütemű fegyverkezés miatt. Pedig, amit mondanak, abban van ráció, akár tisztán gazdasági szempontból is. Egyikük, Lester Thurow profeszszor, a Massachussetts Institute of Technology kutatója, történelmi párhuzamot von Johnson elnökségének időszakával, amikor az USA úgy akart hadat viselni Vietnamban, hogy „ne fizessen érte”. Johnson egyedül a radikális adóemelés révén érhette volna el, hogy a hazai gazdaság károsodása nélkül háborúzhasson. Nem ezt tette, emiatt ugrott magasra az inflációs láz, kezdődtek a gazdaság bajai. És mivel kísérletezik Reagan? Radikális adócsökkentéssel, a beruházási kedv bátorításával, és még ennél is erőteljesebb fegyverkezéssel. Thurow professzor végkövetkeztetése, hogy Reagannek is csődöt kell mondania. Meggyőző logika — állapítja meg Anthony Lewis, a The New York Timesban, továbbgondolva a fejtegetést. Ha egy társadalom új bombázóra költi a pénzét, kevesebb marad házépítésre, vagy a magas inflációval kell megfizetni a gép árát. A második világháború, vagy a koreai háború alatt az USA-ban fokozódott a gazdaság állami ellenőrzése, nőttek az adók — az inflációt csak így lehetett korlátozni. Vietnam idején nem így jártak el, meg is sínylette a gazdaság. A katonai kiadások viszont a Reagan-terv szerint a következő öt évben háborús méretekben nőnek. Csak egyetlen adatpár: az 1981-es pénzügyi évre 162 milliárd dollárt, 1986-ban viszont már több mint a kétszeresét,343 milliárdot szánnak a Pentagonnak. Pedig az Egyesült Államok most nem visel háborút... NEM LEHET BETEG az a társadalom, mondotta a kongreszszusnak Reagan, amely olyan embereket termel ki magából, mint a közé és a merénylő közé ugró titkosügynök. Ellenérvnek szánta ezt azoknak, akik a merényletet az amerikai társadalom betegségének tüneteként minősítették. Az ellenérv tetszetős, de nem túl erős. A betegséget pedig nemcsak a március végi lövések jelezték. Kürti Gábor Az elnöki szakértők kijelölik az utat (U. S. News and World Report)