Magyar Hírlap, 1981. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

MAGYf­R Hírlap X(f(% A J&7 1 * 'jtiGYwrfői HAZAI KÖRKÉP 1981. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK5 Az öngyógyítás művészete A gazt könnyebb kiirtani a ter­mőföldről, mint az előítéleteket az emberekből. Ilyen előítélet az is, hogy aki beteg, az nem lehet tel­jes értékű ember. Márpedig, hogy e vélemény mennyire hamis, mi sem bizonyítja jobban, mint né­hány példa a nagy művészek kö­réből. Hiszen ki tarthatná csök­kent értékűnek betegsége miatt a vak Miltont, a süket Beetho­vent, a nyomorék Toulouse- Lautrecet, a tüdőbajos Csokonait, vagy az elmebeteg Csontváryt? A század nagy képzőművésze, Kandinszkij mondotta: „A festés öngyógyító rituálé”. De nemcsak a festés, hanem a művészet min­den ága az. És nemcsak a legna­gyobbak kiváltsága az öngyógyí­tásnak ez a módja, hanem min­denkié. Mindenkiben rejlik annyi alkotókészség, hogy azt gyógyulá­sának, a társadalomba való beil­leszkedésének szolgálatába állít­hassa. Kreatív terápia E lehetőséget felhasználják az orvosok, pszichológusok is az ún. kreatív terápiák formájában, melyek a beteg alkotókészségét fejlesztik. Ezen belül egyre na­gyobb szerepet kap a művészette­rápia, s annak minden válfaja — rajzolás, festés és szobrászat, ze­ne , tánc és pantomim, irodalom, film, színjátszás, vagyis minden­féle művészet passzív és aktív változata, tehát művek befogadá­sa és­ alkotása. A kezelés célja természetesen nem az, hogy műalkotásokat hoz­zanak létre, hanem hogy elősegít­sék a betegek gyógyulását és re­habilitációját. A rehabilitációnak pedig minden olyan módszer eszköze lehet, amellyel az ember fogyatékos testi, szellemi, szak­mai és társadalmi teljesítőképes­ségét az általa elérhető legmaga­sabb szintre tudja emelni. A vég­ső cél: a betegnek a közösségbe való visszavezetése. Hogy hogyan segít ebben a mű­vészette­rápia? Mindenekelőtt az­zal, hogy önismeretre és önkifeje­zésre tanít. Lehetővé teszi, hogy a beteg kapcsolatokat teremtsen társaival és az egészségesek vilá­gával, hogy testének, szellemének épen maradt részét fejlesztve el­lensúlyozza fogyatékosságát. Attól, hogy valaki beteg, ter­mészetesen még senki sem lesz művész. Vannak azonban olya­nok, akik értékes alkotásokat hoz­nak létre. Beteg művészek, vagy tehetséges betegek, akik épp a bájban kaptak lehetőséget (és időt) arra, hogy szunnyadó képes­ségeiket kibontakoztassák. Ilyen művekkel ismerkedhe­tünk meg azon az országos kiállí­­táson, amelyet a Rokkantak Nem­zetközi Éve alkalmából rendez­nek a Budavári Palota A épületé­ben augusztus 28. és szeptember 13. között „Művészet — társada­lom — rehabilitáció” címmel. Célja: olyan esztétikai­­értékek felkutatása és megismertetése, amelyek egyrészt alkotójuk reha­bilitációját segíti elő, másrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a tár­sadalomnak a betegekkel, rokkan­takkal szembeni negatív maga­tartását megváltoztassák. A rész­letekről az előkészítő bizottság el­nöke, dr. Benson Katalin pszicho­lógus adott tájékoztatást. Társadalom — művészet - rehabilitáció Hogy valóban értékes művek kerülhessenek a nagyközönség elé, azok értékelésébe, kiváloga­tásába és a kiállítás rendezésébe művészet- és irodalomtörténésze­ket, esztétákat, műkritikusokat és zenetudósokat is bevontak. A rendező szervek — a Magyar Re­habilitációs Társaság és a Népmű­velési Intézet — a vidéki előkiál­­lítások legjobb anyagát viszi a szakmai zsűri elé. A Debrecen­ben, Pécsett, Székesfehérváron, Tatabányán, Pomázon, Szegeden lezajlott bemutatókat a budapes­tiek és Pest megyeiek kiállítása zárta, melyet július 11-től 30-ig látogathattak az érdeklődök Bu­dakeszin, az Erkel Ferenc Műve­lődési Házban. A gyűjtés azonban nemcsak a képzőművészeti alkotásokra ter­jedt ki.‘Nincs is talán olyan mű­faj, amely ne szerepelne az au­gusztus 28-i megnyitón. A vakok Homérosz kórusa, a Pszichiátriai Klinika nappali szanatóriumának 10 együttese — tagjai kemény rock-zenét szereznek és játszanak —, s a 20 évi kórházi kezelésen re­habilitált zongoraművész és zene­szerző, Dobai Jenő szerzeménye és a tanítványának előadása kép­viseli a zene világát. Versek és irodalmi művek hangzanak el, diákat, fotókat, filmeket mutat­nak be, pantomimesek játszanak, s maguk az alkotók kalauzolják a látogatókat a kiállításon. A művészek most kilépnek a névtelenség homályából. Azok is, akik betegségükben váltak alko­tókká, s azok is, akiknek hivatá­sa az alkotás. A Siketek és a Na­gyothallók Szövetsége például csak olyanok műveit küldi el, akik tagjai a Képzőművészeti vagy az Iparművészeti Alapnak, illetve elnyerték „A népművészet mestere” címet. Festők, grafiku­sok, iparművészek, keramikusok, ötvösök, szobrászok, fotóművé­szek vannak közöttük. A Geron­tológiai Társaság az idén naiv festők és szobrászok műveivel szerepel — nem egy alkotásukkal a Nemzeti Galériában találkoz­hattunk, s ismerős nevek buk­kannak fel a pszichiátriai intéze­tek, osztályok igen gazdag és sok­rétű anyagában is. A Pomázi Munkaterápiás Intézet művészei pl. már hosszú évek óta állítanak ki nagy sikerrel, s a Nappali Sza­natórium Na’ Conxypan csoport­ja — melynek tagjai között egész­séges és beteg képzőművészek egyaránt találhatók — szintén bemutatkozott már a nagyközön­ségnek. Aki látta a televízióban, soha­sem felejtheti el a vastüdőben fel­nőtt, szájával rajzoló­ festő Szabó Lászlót. Az ő művein kívül még számos mozgássérültnek az alko­tásait láthatjuk majd a Budavári Palotában. Még a gyengén látók között is vannak igen tehetséges képző- és iparművészek. A kiállítást szakmai program egészíti ki. Egynapos tudományos ankéton vitatják meg minden érintett terület szakemberei a művészetterápia és a társadalom összefüggéseit, a kreatív terápiák elméleti és gyakorlati kérdéseit, s kerekasztal-vitát tartanak „Re­habilitáció és alkotó folyamat” címmel. A kiállítás három napján rehabilitációs témájú filmeket is vetítenek. A programban a szű­­kebb szakmai érdeklődésre szá­mot tartó műveken kívül koráb­ban nagy visszhangot kiváltott, emlékezetes tévé­filmek szerepel­nek. „Nem közétek, de oda tartozom" A beteg emberek alkotása: szembeszegülés a balsorssal, ugyanakkor kapcsolatfelvételi kí­sérlet a­ külvilággal, gesztus a kör­nyezet felé, s felhívás hasonló mélységű kommunikációra. Min­den tudományos vagy esztétikai leírásnál­­ többet érthetünk meg ebből, ha­ idézünk néhány sort a Pszichiátriai Klinika nappali sza­natóriuma egyik alkotó betegének a verséből (E. Gyenes Ági: Cirka­­vers): „Borotvaéles az éjszaka / élével int , rámtalál / jól megfent této­va lépések / kitaposott borotva­élek . .. Telt ház — Légyfogó — Szorítsatok helyet, nem közétek, de odatartozom” — A budavári kiállításon a lá­togatók párbeszédet alakíthatnak ki az alkotókkal és a rehabilitá­ciós szakemberekkel — mondotta az előkészítő bizottság egyik tag­ja, dr. Gerevich József pszichiá­ter. — Láthatóvá válik az érdek­lődők előtt, hogy a betegség, a be­teg ember életformája és alkotá­sa nem mítosz, nem megfejthetet­len talány, hanem olyan realitás, amely valódi esztétikai és kom­munikációs értékeket hordoz, amelynek jelenlétét, megterméke­nyítő kisugárzását, funkcióit nem­csak tudomásul kell venni, hanem be kell építeni hétköznapjaink kultúrájába. Ezek nélkül az alko­tások nélkül szegényebbek va­gyunk; általuk új élményekhez, egyetemesebb világképhez jutunk. Neukum Lea Pomaházi Annamária grafikája Erőműbemutató Nagyhörcsöltpusztán Munkára fogták a szelet a Me­­zőföldön, a Mezőfalvai Mezőgaz­dasági Kombinát egyik nehezen megközelíthető, a villamosener­­gia-forrásoktól távol levő üzem­egységében. Nagyhörcsökpusztán, néhány hete szélenergia emeli ki a legelőn tartott négyszáz hús­marha itatásához szükséges vi­­­zet A 12 méter magas, pörget­­­tyűs, gyermekjátékra emlékeztető szélerőmű működésével csütörtö­kön bemutató keretében ismer­kedhettek meg az érdeklődők, az ország minden részéből érkezett mezőgazdasági szakemberek. A szélenergiát hasznosító víz­ellátó berendezés — amely a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Vállalat ter­méke — óránként ezer liter, na­ponta mintegy húsz köbméter vi­zet szivattyúz fel a kútból, ha a szél erőssége közepes. Vihar­ban a kerék automatikusan ki­kapcsol A szélerőműnek egyéb­ként sok előnye van: felállítása ott, ahol a villamos energiát egy kilométernél nagyobb távolság­ra kellene vezetni, olcsóbb, mint a villamos vezeték kiépítése, a be­rendezés ugyanis az összes szük­séges felszereléssel együtt hét­­százötven-hétszázhatvanezer fo­rintba kerül. Emellett nem igé­nyel karbantartást, felügyeletet. Élettartama — az előzetes számí­tások szerint — huszonöt év. Mű­ködése teljesen automatizált, s a vízhúzó kerék már egészen kis szélsebességgél működni kezd. Új zenei felvételek A közelgő I­odály-centenári­­um­ra számos felvételt készít a rádió zenei dramaturgiája. A kö­zeljövőben rögzítik hangszalag­ra a világhírű magyar mester Czinka Panna című színpadi já­tékának változatát, amelynek ze­nei anyagát Bárdos Lajos és Ná­dasdsy Kálmán ötvözte kantátá­vá. Két vígopera bemutatására is készül a rádió: Kása György ka­­maraopera-komédia műfaji meg­jelölést viselő alkotása, a Ko­csonya Mihály házassága, csak­nem tíz esztendeje született, a modern darab a zenei humor számtalan eszközét felhasználja. Szintén a házasság a témája Né­meth Amadé A zongorahangoló című egyfelvonásos vígoperájá­nak. Népszerűek a napközis táborok Telt ház van a fővárosi nap­közis táborokban. Az idén — a szakemberek véleménye szerint — nagyobb vonzerő a korábbi­nál érdekesebb, változatosabb program. A kerületi tanácsok és az iskolák ugyanis jobban meg­szervezték a tanulók nyári fog­lalatosságát, szórakozását. Már tavasszal megkezdték a táboro­zás előkészítését, a kerületi út­törőelnökségekkel együtt meg­tervezték a nyári programokat, amelyek megvalósításában az ed­digieknél nagyobb részt vállaltak a művelődési intézmények. A testnevelési és sportfelügyelősé­gek, az MHSZ, az OTP kerületi kirendeltségei is hozzájárultak tartalmasabb, szervezett foglal­koztatáshoz. A rendőrség közle­kedési vetélkedők megszervezését segíti. A Budai Ifjúsági Park játékos foglalkozásokat szolgáltat, a töb­bi közt várjátékokat, sárkány­­eresztést, bábozást szerveztek a táborozóknak. Reggel az isko­lákban találkoznak a gyerekek, és busszal utaznak a táborokba. A józsefvárosiak az Asztalos Já­nos Parkba, az V. és VI. kerüle­tiek a Hárshegyi úti, a XX. ke­rületbeliek a dunai molnár-szi­geti táborba. Felújítják a győri városházát Megyei tudósítónktól. Megkezdődött a Dunántúl egyik legnagyobb középületének, a győ­ri városházának a felújítása. A műemlék jellegű, eklektikus stí­lusban épült, tornyos házat 1896- ban adták át rendeltetésének. Külsejét most újítják fel először. Kicserélik a tetőzetet, rendbehoz­zák az ötven méter magas közép­ső tornyot és a két kisebb oldal­tornyot. Új színt kapnak a fa­lak, a jelenlegi sötét festés he­lyett egy kellemesebb, világosabb színt alkalmaznak. Felújítják az összes kődíszítést is. A munkálatokat három részre osztották. Először a keleti és a nyugati oldalszárnyat, majd a kö­zépső részt hozzák rendbe, az öt­ven méter magas toronnyal. Bravúros üzemzavar-elhárítás Huszonnégy órai paegleszített munkával elhárítottak egy súlyos üzemzavart a Tatabányai Ce­mentgyár lakatos- és kőműves­brigádjai. Még hétfőn történt a váratlan üzemzavar: a nagy hő­ség következtében „b­esült” és meghibásodott a 3-as számú klin­­kerégető kemence meghajtómű­­vének a csapágya. Azonnal hoz­záláttak a forgó berendezés fo­kozatos leállításához, hogy a ke­mencetest 1000 fokos hőmérsék­letét lehűthessék. Ezzel a mun­kával szerdára végeztek, s ekkor fogtak hozzá a gyár legtapasztal­tabb karbantartó munkásai az üzemzavar elhárításához. Két tűz — két működő égető­­kemence — között, ötvenfokos hőségben dolgoztak a hiba kija­­vításán, s cserélték ki újra a meghibásodott csapágyat Szerda­helyi János és Maglóczki Antal lakatos brigádjának tagjai. A leál­lás következtében megrongáló­­dott bélésfalazatot Ridler Ferenc konfitívesbrigádja javította meg. Készül a rendezési terv A bányató környéké­in összetákolt bódékat és ízléssel épített horgásztanyákat rejtenek a fűzfák a gyékényest bányató partján. A víz kétszáz hektár­nál is nagyobb területet borít, és tizennyolc—húsz méter mély. A tiszta vizű tóban gyorsan nevel­kednek és nagyra nőnek a halak. Búvárok mondják: a fűzfák őriz­te vízben két méter mélyen is jól lehet látni. A tóba csak tisz­ta víz jut, nincs egyetlen patak sem, amely ide hordaná a szeny­­nyeződést. A tó vízszintjét a Drá­va szabályozza, egy vastag ka­vicsszűrő közbeiktatásával. Ritecz János, a gyékényesi ka­vicsbánya üzemvezetője, azt mondja: két héttel a Dráva ára­dása után a tóban is megemel­kedik a víz, s ha apad a folyó — tíz—tizennégy napos késéssel csökken a tóban is a vízszint. A Dráva jó kilométerre folyik a bányatótól.. A környék, vastag kavicsrétegen fekszik, valaha az ős-Dráva kalandozott erre, s itt rakta le terhét. A kotróhajó éven­te több mint egymillió köbmétert termel ki a víz alól, s ahol elfo­gyott a kavics, ott megnyugszik a víz: az uszályok mind távo­labbról hozzák az értékes építő­anyagot. A bánya kelet felé ter­jeszkedik, a nyugati partot a hor­gászok vették birtokba. — Négyszáznál több horgász­tanya épült itt az elmúlt évek­ben — mondja Benkő Miklós ta­nácselnök. — A gond csupán az, hogy egyikre sincs építési enge­dély. A terület a gyékényesi tsz-é, de n­agyüzeműeg nem tud­ja művelni. A leleményes horgá­szok a parton — az útról alig láthatóan — kezdték el építeni az apró tanyákat. A tó híre mind messzebbre jutott el, Pécstől Szombathelyig, Zalaegerszegtől Kaposvárig terjed a „vonzáskör­zete”. Hétvégeken kétezernél is több ember tartózkodik a par­ton. Azt mondják, a csend és a tiszta vizű tó csábítja ide őket. Ezenkívül mást nem is találnak: hiányoznak a legelemibb higié­niai feltételek, nincs egy büfé, ahol üdítő italt, szendvicset le­het venni. Sőt, ivóvíz sincs: a fa­luban levő utcai közkutakból vi­szik, vagy kannákban magukkal hozzák a vizet. A minap már a kempingezők is megjelentek. A tanács néhány évvel ezelőtt ren­deletet hozott, s ebben megtil­tott minden építkezést a bánya­tó környékén. — Mi lett a hatása? — Tovább épültek a horgász­tanyák, hétvégi házak. Olyan gyorsan készülnek el az épüle­tek, hogy csak azt vesszük ész­re, már megint több van. A bá­nya sokáig tiltakozott ez ellen, s volt oka rá. Nemegyszer a hajók útjában csónakáztak. Az is elő­fordult már, hogy őszi ködben el­tévedt egy uszály a vízen, és gém­jével a parton ledöntötte két épü­let tetejét. A fürdést is minde­nütt tiltjuk: nagyon mély a víz. Hiába a tiltó szó, a tó minden évben megszedi áldozatait. A tanácson most sem lehet építési engedélyt kapni. Aki be­kopog, annak azt a felvilágosí­tást adják, hogy a területre ren­dezési terv készül, s csak azt kö­vetően lehet szó az építkezések­ről. A Dél-dunántúli Tervező Vállalat rövid határidőre — a jö­vő év első felére — vállalta a terv szállítását. Nem az elkészí­tése tart sokáig, hanem a meg­rendelés húzódott el. A helyi ta­nácsnak nem volt rá pénze. A horgászok — amikor ezt, meg­tudták — felajánlották, hogy ösz­­szeadják a­ pénzt. A kiadások egyharmadát a So­mogy megyei Tanács biztosította. Ennyivel járult hozzá a terve­zéshez a kavicsbánya is. A mara­dék harmadrészt pedig a közsé­gi tanács teremtette elő. A terv nemcsak a tópartra, ha­nem a környékére is tartalmaz megfelelő hasznosítási javaslatot Ennek alapján lehet majd bizto­sítani az alapvető ellátást, a leg­szükségesebb higiéniai feltétele­ket. Csak a rendezési terv vég­rehajtása biztosíthatja azt is, hogy az ország egyik legtisztább vizű tava megmaradjon ilyennek. Bereza Imre

Next