Magyar Hírlap, 1981. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
MAGYfR Hírlap X(f(% A J&7 1 * 'jtiGYwrfői HAZAI KÖRKÉP 1981. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK5 Az öngyógyítás művészete A gazt könnyebb kiirtani a termőföldről, mint az előítéleteket az emberekből. Ilyen előítélet az is, hogy aki beteg, az nem lehet teljes értékű ember. Márpedig, hogy e vélemény mennyire hamis, mi sem bizonyítja jobban, mint néhány példa a nagy művészek köréből. Hiszen ki tarthatná csökkent értékűnek betegsége miatt a vak Miltont, a süket Beethovent, a nyomorék Toulouse- Lautrecet, a tüdőbajos Csokonait, vagy az elmebeteg Csontváryt? A század nagy képzőművésze, Kandinszkij mondotta: „A festés öngyógyító rituálé”. De nemcsak a festés, hanem a művészet minden ága az. És nemcsak a legnagyobbak kiváltsága az öngyógyításnak ez a módja, hanem mindenkié. Mindenkiben rejlik annyi alkotókészség, hogy azt gyógyulásának, a társadalomba való beilleszkedésének szolgálatába állíthassa. Kreatív terápia E lehetőséget felhasználják az orvosok, pszichológusok is az ún. kreatív terápiák formájában, melyek a beteg alkotókészségét fejlesztik. Ezen belül egyre nagyobb szerepet kap a művészetterápia, s annak minden válfaja — rajzolás, festés és szobrászat, zene , tánc és pantomim, irodalom, film, színjátszás, vagyis mindenféle művészet passzív és aktív változata, tehát művek befogadása és alkotása. A kezelés célja természetesen nem az, hogy műalkotásokat hozzanak létre, hanem hogy elősegítsék a betegek gyógyulását és rehabilitációját. A rehabilitációnak pedig minden olyan módszer eszköze lehet, amellyel az ember fogyatékos testi, szellemi, szakmai és társadalmi teljesítőképességét az általa elérhető legmagasabb szintre tudja emelni. A végső cél: a betegnek a közösségbe való visszavezetése. Hogy hogyan segít ebben a művészetterápia? Mindenekelőtt azzal, hogy önismeretre és önkifejezésre tanít. Lehetővé teszi, hogy a beteg kapcsolatokat teremtsen társaival és az egészségesek világával, hogy testének, szellemének épen maradt részét fejlesztve ellensúlyozza fogyatékosságát. Attól, hogy valaki beteg, természetesen még senki sem lesz művész. Vannak azonban olyanok, akik értékes alkotásokat hoznak létre. Beteg művészek, vagy tehetséges betegek, akik épp a bájban kaptak lehetőséget (és időt) arra, hogy szunnyadó képességeiket kibontakoztassák. Ilyen művekkel ismerkedhetünk meg azon az országos kiállításon, amelyet a Rokkantak Nemzetközi Éve alkalmából rendeznek a Budavári Palota A épületében augusztus 28. és szeptember 13. között „Művészet — társadalom — rehabilitáció” címmel. Célja: olyan esztétikaiértékek felkutatása és megismertetése, amelyek egyrészt alkotójuk rehabilitációját segíti elő, másrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalomnak a betegekkel, rokkantakkal szembeni negatív magatartását megváltoztassák. A részletekről az előkészítő bizottság elnöke, dr. Benson Katalin pszichológus adott tájékoztatást. Társadalom — művészet - rehabilitáció Hogy valóban értékes művek kerülhessenek a nagyközönség elé, azok értékelésébe, kiválogatásába és a kiállítás rendezésébe művészet- és irodalomtörténészeket, esztétákat, műkritikusokat és zenetudósokat is bevontak. A rendező szervek — a Magyar Rehabilitációs Társaság és a Népművelési Intézet — a vidéki előkiállítások legjobb anyagát viszi a szakmai zsűri elé. A Debrecenben, Pécsett, Székesfehérváron, Tatabányán, Pomázon, Szegeden lezajlott bemutatókat a budapestiek és Pest megyeiek kiállítása zárta, melyet július 11-től 30-ig látogathattak az érdeklődök Budakeszin, az Erkel Ferenc Művelődési Házban. A gyűjtés azonban nemcsak a képzőművészeti alkotásokra terjedt ki.‘Nincs is talán olyan műfaj, amely ne szerepelne az augusztus 28-i megnyitón. A vakok Homérosz kórusa, a Pszichiátriai Klinika nappali szanatóriumának 10 együttese — tagjai kemény rock-zenét szereznek és játszanak —, s a 20 évi kórházi kezelésen rehabilitált zongoraművész és zeneszerző, Dobai Jenő szerzeménye és a tanítványának előadása képviseli a zene világát. Versek és irodalmi művek hangzanak el, diákat, fotókat, filmeket mutatnak be, pantomimesek játszanak, s maguk az alkotók kalauzolják a látogatókat a kiállításon. A művészek most kilépnek a névtelenség homályából. Azok is, akik betegségükben váltak alkotókká, s azok is, akiknek hivatása az alkotás. A Siketek és a Nagyothallók Szövetsége például csak olyanok műveit küldi el, akik tagjai a Képzőművészeti vagy az Iparművészeti Alapnak, illetve elnyerték „A népművészet mestere” címet. Festők, grafikusok, iparművészek, keramikusok, ötvösök, szobrászok, fotóművészek vannak közöttük. A Gerontológiai Társaság az idén naiv festők és szobrászok műveivel szerepel — nem egy alkotásukkal a Nemzeti Galériában találkozhattunk, s ismerős nevek bukkannak fel a pszichiátriai intézetek, osztályok igen gazdag és sokrétű anyagában is. A Pomázi Munkaterápiás Intézet művészei pl. már hosszú évek óta állítanak ki nagy sikerrel, s a Nappali Szanatórium Na’ Conxypan csoportja — melynek tagjai között egészséges és beteg képzőművészek egyaránt találhatók — szintén bemutatkozott már a nagyközönségnek. Aki látta a televízióban, sohasem felejtheti el a vastüdőben felnőtt, szájával rajzoló festő Szabó Lászlót. Az ő művein kívül még számos mozgássérültnek az alkotásait láthatjuk majd a Budavári Palotában. Még a gyengén látók között is vannak igen tehetséges képző- és iparművészek. A kiállítást szakmai program egészíti ki. Egynapos tudományos ankéton vitatják meg minden érintett terület szakemberei a művészetterápia és a társadalom összefüggéseit, a kreatív terápiák elméleti és gyakorlati kérdéseit, s kerekasztal-vitát tartanak „Rehabilitáció és alkotó folyamat” címmel. A kiállítás három napján rehabilitációs témájú filmeket is vetítenek. A programban a szűkebb szakmai érdeklődésre számot tartó műveken kívül korábban nagy visszhangot kiváltott, emlékezetes tévéfilmek szerepelnek. „Nem közétek, de oda tartozom" A beteg emberek alkotása: szembeszegülés a balsorssal, ugyanakkor kapcsolatfelvételi kísérlet a külvilággal, gesztus a környezet felé, s felhívás hasonló mélységű kommunikációra. Minden tudományos vagy esztétikai leírásnál többet érthetünk meg ebből, ha idézünk néhány sort a Pszichiátriai Klinika nappali szanatóriuma egyik alkotó betegének a verséből (E. Gyenes Ági: Cirkavers): „Borotvaéles az éjszaka / élével int , rámtalál / jól megfent tétova lépések / kitaposott borotvaélek . .. Telt ház — Légyfogó — Szorítsatok helyet, nem közétek, de odatartozom” — A budavári kiállításon a látogatók párbeszédet alakíthatnak ki az alkotókkal és a rehabilitációs szakemberekkel — mondotta az előkészítő bizottság egyik tagja, dr. Gerevich József pszichiáter. — Láthatóvá válik az érdeklődők előtt, hogy a betegség, a beteg ember életformája és alkotása nem mítosz, nem megfejthetetlen talány, hanem olyan realitás, amely valódi esztétikai és kommunikációs értékeket hordoz, amelynek jelenlétét, megtermékenyítő kisugárzását, funkcióit nemcsak tudomásul kell venni, hanem be kell építeni hétköznapjaink kultúrájába. Ezek nélkül az alkotások nélkül szegényebbek vagyunk; általuk új élményekhez, egyetemesebb világképhez jutunk. Neukum Lea Pomaházi Annamária grafikája Erőműbemutató Nagyhörcsöltpusztán Munkára fogták a szelet a Mezőföldön, a Mezőfalvai Mezőgazdasági Kombinát egyik nehezen megközelíthető, a villamosenergia-forrásoktól távol levő üzemegységében. Nagyhörcsökpusztán, néhány hete szélenergia emeli ki a legelőn tartott négyszáz húsmarha itatásához szükséges vizet A 12 méter magas, pörgettyűs, gyermekjátékra emlékeztető szélerőmű működésével csütörtökön bemutató keretében ismerkedhettek meg az érdeklődők, az ország minden részéből érkezett mezőgazdasági szakemberek. A szélenergiát hasznosító vízellátó berendezés — amely a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat terméke — óránként ezer liter, naponta mintegy húsz köbméter vizet szivattyúz fel a kútból, ha a szél erőssége közepes. Viharban a kerék automatikusan kikapcsol A szélerőműnek egyébként sok előnye van: felállítása ott, ahol a villamos energiát egy kilométernél nagyobb távolságra kellene vezetni, olcsóbb, mint a villamos vezeték kiépítése, a berendezés ugyanis az összes szükséges felszereléssel együtt hétszázötven-hétszázhatvanezer forintba kerül. Emellett nem igényel karbantartást, felügyeletet. Élettartama — az előzetes számítások szerint — huszonöt év. Működése teljesen automatizált, s a vízhúzó kerék már egészen kis szélsebességgél működni kezd. Új zenei felvételek A közelgő Iodály-centenáriumra számos felvételt készít a rádió zenei dramaturgiája. A közeljövőben rögzítik hangszalagra a világhírű magyar mester Czinka Panna című színpadi játékának változatát, amelynek zenei anyagát Bárdos Lajos és Nádasdsy Kálmán ötvözte kantátává. Két vígopera bemutatására is készül a rádió: Kása György kamaraopera-komédia műfaji megjelölést viselő alkotása, a Kocsonya Mihály házassága, csaknem tíz esztendeje született, a modern darab a zenei humor számtalan eszközét felhasználja. Szintén a házasság a témája Németh Amadé A zongorahangoló című egyfelvonásos vígoperájának. Népszerűek a napközis táborok Telt ház van a fővárosi napközis táborokban. Az idén — a szakemberek véleménye szerint — nagyobb vonzerő a korábbinál érdekesebb, változatosabb program. A kerületi tanácsok és az iskolák ugyanis jobban megszervezték a tanulók nyári foglalatosságát, szórakozását. Már tavasszal megkezdték a táborozás előkészítését, a kerületi úttörőelnökségekkel együtt megtervezték a nyári programokat, amelyek megvalósításában az eddigieknél nagyobb részt vállaltak a művelődési intézmények. A testnevelési és sportfelügyelőségek, az MHSZ, az OTP kerületi kirendeltségei is hozzájárultak tartalmasabb, szervezett foglalkoztatáshoz. A rendőrség közlekedési vetélkedők megszervezését segíti. A Budai Ifjúsági Park játékos foglalkozásokat szolgáltat, a többi közt várjátékokat, sárkányeresztést, bábozást szerveztek a táborozóknak. Reggel az iskolákban találkoznak a gyerekek, és busszal utaznak a táborokba. A józsefvárosiak az Asztalos János Parkba, az V. és VI. kerületiek a Hárshegyi úti, a XX. kerületbeliek a dunai molnár-szigeti táborba. Felújítják a győri városházát Megyei tudósítónktól. Megkezdődött a Dunántúl egyik legnagyobb középületének, a győri városházának a felújítása. A műemlék jellegű, eklektikus stílusban épült, tornyos házat 1896- ban adták át rendeltetésének. Külsejét most újítják fel először. Kicserélik a tetőzetet, rendbehozzák az ötven méter magas középső tornyot és a két kisebb oldaltornyot. Új színt kapnak a falak, a jelenlegi sötét festés helyett egy kellemesebb, világosabb színt alkalmaznak. Felújítják az összes kődíszítést is. A munkálatokat három részre osztották. Először a keleti és a nyugati oldalszárnyat, majd a középső részt hozzák rendbe, az ötven méter magas toronnyal. Bravúros üzemzavar-elhárítás Huszonnégy órai paegleszített munkával elhárítottak egy súlyos üzemzavart a Tatabányai Cementgyár lakatos- és kőművesbrigádjai. Még hétfőn történt a váratlan üzemzavar: a nagy hőség következtében „besült” és meghibásodott a 3-as számú klinkerégető kemence meghajtóművének a csapágya. Azonnal hozzáláttak a forgó berendezés fokozatos leállításához, hogy a kemencetest 1000 fokos hőmérsékletét lehűthessék. Ezzel a munkával szerdára végeztek, s ekkor fogtak hozzá a gyár legtapasztaltabb karbantartó munkásai az üzemzavar elhárításához. Két tűz — két működő égetőkemence — között, ötvenfokos hőségben dolgoztak a hiba kijavításán, s cserélték ki újra a meghibásodott csapágyat Szerdahelyi János és Maglóczki Antal lakatos brigádjának tagjai. A leállás következtében megrongálódott bélésfalazatot Ridler Ferenc konfitívesbrigádja javította meg. Készül a rendezési terv A bányató környékéin összetákolt bódékat és ízléssel épített horgásztanyákat rejtenek a fűzfák a gyékényest bányató partján. A víz kétszáz hektárnál is nagyobb területet borít, és tizennyolc—húsz méter mély. A tiszta vizű tóban gyorsan nevelkednek és nagyra nőnek a halak. Búvárok mondják: a fűzfák őrizte vízben két méter mélyen is jól lehet látni. A tóba csak tiszta víz jut, nincs egyetlen patak sem, amely ide hordaná a szenynyeződést. A tó vízszintjét a Dráva szabályozza, egy vastag kavicsszűrő közbeiktatásával. Ritecz János, a gyékényesi kavicsbánya üzemvezetője, azt mondja: két héttel a Dráva áradása után a tóban is megemelkedik a víz, s ha apad a folyó — tíz—tizennégy napos késéssel csökken a tóban is a vízszint. A Dráva jó kilométerre folyik a bányatótól.. A környék, vastag kavicsrétegen fekszik, valaha az ős-Dráva kalandozott erre, s itt rakta le terhét. A kotróhajó évente több mint egymillió köbmétert termel ki a víz alól, s ahol elfogyott a kavics, ott megnyugszik a víz: az uszályok mind távolabbról hozzák az értékes építőanyagot. A bánya kelet felé terjeszkedik, a nyugati partot a horgászok vették birtokba. — Négyszáznál több horgásztanya épült itt az elmúlt években — mondja Benkő Miklós tanácselnök. — A gond csupán az, hogy egyikre sincs építési engedély. A terület a gyékényesi tsz-é, de nagyüzeműeg nem tudja művelni. A leleményes horgászok a parton — az útról alig láthatóan — kezdték el építeni az apró tanyákat. A tó híre mind messzebbre jutott el, Pécstől Szombathelyig, Zalaegerszegtől Kaposvárig terjed a „vonzáskörzete”. Hétvégeken kétezernél is több ember tartózkodik a parton. Azt mondják, a csend és a tiszta vizű tó csábítja ide őket. Ezenkívül mást nem is találnak: hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek, nincs egy büfé, ahol üdítő italt, szendvicset lehet venni. Sőt, ivóvíz sincs: a faluban levő utcai közkutakból viszik, vagy kannákban magukkal hozzák a vizet. A minap már a kempingezők is megjelentek. A tanács néhány évvel ezelőtt rendeletet hozott, s ebben megtiltott minden építkezést a bányató környékén. — Mi lett a hatása? — Tovább épültek a horgásztanyák, hétvégi házak. Olyan gyorsan készülnek el az épületek, hogy csak azt vesszük észre, már megint több van. A bánya sokáig tiltakozott ez ellen, s volt oka rá. Nemegyszer a hajók útjában csónakáztak. Az is előfordult már, hogy őszi ködben eltévedt egy uszály a vízen, és gémjével a parton ledöntötte két épület tetejét. A fürdést is mindenütt tiltjuk: nagyon mély a víz. Hiába a tiltó szó, a tó minden évben megszedi áldozatait. A tanácson most sem lehet építési engedélyt kapni. Aki bekopog, annak azt a felvilágosítást adják, hogy a területre rendezési terv készül, s csak azt követően lehet szó az építkezésekről. A Dél-dunántúli Tervező Vállalat rövid határidőre — a jövő év első felére — vállalta a terv szállítását. Nem az elkészítése tart sokáig, hanem a megrendelés húzódott el. A helyi tanácsnak nem volt rá pénze. A horgászok — amikor ezt, megtudták — felajánlották, hogy öszszeadják a pénzt. A kiadások egyharmadát a Somogy megyei Tanács biztosította. Ennyivel járult hozzá a tervezéshez a kavicsbánya is. A maradék harmadrészt pedig a községi tanács teremtette elő. A terv nemcsak a tópartra, hanem a környékére is tartalmaz megfelelő hasznosítási javaslatot Ennek alapján lehet majd biztosítani az alapvető ellátást, a legszükségesebb higiéniai feltételeket. Csak a rendezési terv végrehajtása biztosíthatja azt is, hogy az ország egyik legtisztább vizű tava megmaradjon ilyennek. Bereza Imre