Magyar Hírlap, 1981. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1981. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK3 Új indolúnai javaslat az ENSZ-ben Szíria maximális büntetőszankciókat követel Izrael ellen (Folytatás az 1. oldalról) den azokat nem kötik politikai feltételekhez — hangoztatja a do­kumentum. A tervezet elismeri a szóban forgó országok jogát közös védelmi rendszerekben va­ló részvételre, feltéve, hogy ez nem irányul más, térségbeli ál­lamok ellen. Végül az indokínai országok ja­vaslata előirányozza egy állandó testület felállítását. Ez a két or­szágcsoport egyenlő számú képvi­selőiből állna (esetleg Burma is részt venne benne), évenként, szükséghelyzetben azonnal ülésez­ne azzal a céllal, hogy megoldja a vitás kérdéseket. „Délkelet-Ázsia békéjét a leg­nagyobb mértékben Peking hege­­monista-expanzionista politikája veszélyezteti” — mondotta Ha Van Lau, Vietnam ENSZ-nagy­­követe, a közgyűlés 36. ülésszaká­nak általános politikai vitájában. Ha Van Lau ismételten felhí­vást intézett a közgyűléshez, hogy ismerje el a Heng Samrin vezet­te törvényes kambodzsai kor­mányt. Kilátásba helyezte, hogy a vietnami csapatokat visszavon­ják Kambodzsából, ha a Kína ál­tal szított külső veszélyek elmúl­tak. A vietnami ENSZ-nagykövet részleges csapatvisszavonásra tett javaslatot, ha a thaiföldi-kam­bodzsai határon sikerül egy fegy­vermentes övezetet létrehozni. Mangalin Dügerszüren, a Mon­gol Népköztársaság külügyminisz­tere részletesen foglalkozott az ázsiai kontinensen kialakult hely­zettel. Megismételte a Mongol Népköztársaság javaslatát, hogy a kontinens népei kössenek meg nem támadási szerződést, s írja­nak alá egyezményt az erőszak­ról való lemondásról. Dügerszü­ren is figyelmeztetett Kína és az Egyesült Államok katonai együtt­működésének veszélyére, s elítél­te az Afganisztán, Kambodzsa és más államok belügyeibe való im­perialista beavatkozási kísérle­teket. Abdel Halim Khaddam, szíriai (TASZSZ) Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügymi­niszter, New Yorkban találkozott Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia, Mongólia, Kuba, Vietnam, Laosz, Afganisztán, Etió­pia, Angola és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán részt vevő küldöttségeinek veze­tőivel, valamint az illető orszá­gok állandó ENSZ-képviselőivel. A találkozón jelen volt a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság állandó ENSZ-megfigyelője is. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen megvitattak né­hány nemzetközi kérdést azok kö­zül, amelyek szerepelnek az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakának napirendjén. külügyminiszter felhívást intézett az ENSZ valamennyi tagállamá­hoz, hogy alkalmazzanak maxi­mális büntető szankciókat Izrael ellen, annak szüntelen agressziója miatt. A béke kilátásai a közel­­keleti tér­ségben az izraeli agresz­­sziók következtében a nullára csökkentek — mondotta. A Camp David-i egyezmény kö­vetkezményeként növekedett az amerikai katonai jelenlét a tér­ségben, az Izraelnek nyújtott je­lentős segélyek a feszültség fel­erősödéséhez vezettek. Gromiko szerdán a pakisztáni fél kérésére fogadta Agha Sahi pakisztáni külügyminisztert. A megbeszéléseken a Délnyugat- Ázsiában kialakult helyzetre for­dították a fő figyelmet. Gromiko rámutatott, hogy országa mind­­addig folytatja a baráti Afganisz­tán megsegítését, amíg meg nem szűnik a belügyeibe való beavat­kozás. Megerősítette, hogy a Szovjetunió az Afganisztánnal kapcsolatos kérdés nemzetközi vonatkozásainak politikai megol­dása mellett száll síkra, az afgán kormány augusztus 24-i javasla­tainak alapján. Andrej Gromiko ezenkívül kü­­lön-külön találkozott Konsztan­­tin Micotakisz görög, illetve Kiter Turkmen török külügyminiszter­rel is. Andrej Gromiko New York-i megbeszélései Ideológiai kérdések a LEMP-ben­­HVO TASZSZ: A Szolidaritás programtervezete felér egy politikai párt manifesztumával (MTI) A fiatalok élet- és mun­kakörülményeiről, az ország tár­sadalmi-gazdasági helyzetéről ta­nácskozott kedden Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Az ország társadalmi-politikai helyzetéről szólva a PB megálla­pította, hogy továbbra is nagy ne­hézségek tapasztalhatók a gazda­ság számos területén, s ezek érzé­kenyen érintik a lakosság alap­vető fogyasztási cikkekkel való ellátását. A helyzet megjavítását célzó intézkedések végrehajtását különféle akciók gátolják. A LEMP PB ismételten hang­súlyozta azt a változatlan szándé­kát, hogy a szocialista megújulás irányvonalának, a társadalmi megállapodásokban foglaltaknak a megvalósítására törekszik a szocializmus elveinek alapján. Úgy határozott, hogy a párt ideo­lógiai tevékenysége időszerű kér­déseinek megvitatására a legköze­lebbi jövőben összehívja a Köz­ponti Bizottság soron következő, IV. teljes ülését. A Szolidaritás gdanski kong­resszusának ötödik napján, szer­dán a tizenhárom témabizottság anyagainak ismertetése kezdődött meg. Ezek a bizottságok készítik elő a szervezet programtervezeté­nek megvitatását. Eddig több mint 200 felszólaló jelentkezett a vitára. A Szolidaritás kongresszu­sának sajtóközpontjában szerda délelőtt közzétették a programter­vezetet. (TASZSZ) A Szolidaritásnak a gdanski kongresszuson terjesz­tett programtervezetét értékelve a TASZSZ szovjet hírügynökség arra a megállapításra jut, hogy az egészében véve politikai jelle­gű. A tervezet nem egy szakszer­vezet programja, hanem egy, a társadalom és az ország irányí­tására igényt tartó politikai párt manifesztuma. A dokumentum szerzői a Len­gyelországban uralkodó társadal­mi-politikai válságért az „ország korábbi irányítási rendszerét” te­szik felelőssé. A rendszert az el­telt egy évben a nehézségek el­mélyítésével vádolják, bár min­denki előtt ismert, hogy az or­szágban uralkodó, anarchiával és összeomlással fenyegető helyze­tért a felelősség a Szolidaritás szélsőségeseit és más ellenforra­dalmi erőket terheli. Kiemelve, hogy a Szolidaritás­nak céljait „fokozatosan” kell megvalósítania, a tervezet össze­állítói a szocialista tervgazdálko­dás, azaz lényegében a szocialis­ta tulajdonviszonyok felszámolá­sára, a szocialista mezőgazdasági termeléssel szemben a magánpa­raszti gazdálkodás támogatására szólítanak fel, valamint javasol­ják, hogy Lengyelország térjen át az imperialista befolyás alatt álló nemzetközi gazdasági központok­kal való együttműködésre. A továbbiakban „az önigazga­tó Lengyelország politikai és kul­turális életében a demokrácia alapjaként megvalósítandó világ­nézeti pluralizmus tervével” ho­zakodnak elő. Ennek érdekében szerintük a törvényhozó szervek, a végrehajtó hatalom és az igaz­ságszolgáltatás működési mecha­nizmusának megváltoztatása, az alkotmány felülvizsgálata szüksé­ges. A Szolidaritás igényt tart min­den olyan, az államtól független kezdeményezés támogatására, amely az önigazgatás fejlődését segíti elő a kultúra és a népmű­velés területén. Leonyid Brezsnyev üdvözlete (TASZSZ) L­eonyid Brezsnyev táviratban üdvözölte Ali Abdullah Szaleh ezredest, a Jemeni Arab Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe, a szeptember 26-i forradalom tizenkilencedik év­fordulója alkalmából. Sam Nujoma nyilatkozata (ANGOP, TASZSZ) A namíbiai nép függetlenségének és szabad­ságának elnyerését késleltető újabb imperialista manővernek minősítette Sam Nujoma, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke azt a találkozót, amelyet a múlt héten csütörtökön New Yorkban tartottak, az úgy­nevezett közvetítő csoporthoz tar­tozó öt nyugati állam külügymi­­­­niszterei. VI­LÁG­H­Í­RADÓ Nujoma­­figyelmeztetett arra, hogy a namíbiai népnek nincs más választása, mint fokozni a fegyveres és politikai harcot, a ha­záját törvénytelenül megszállva tartó fajüldözők ellen. A SWAPO elnöke ismételten megerősítette, hogy az ENSZ Biztonsági Taná­csának 435. számú határozata a namíbiai rendezés egyetlen elfo­gadható útja. Novemberben: arab csúcs (AFP) A 12. arab csúcsértekez­letre november 25—28. között ke­rül sor a marokkói Fés városában — közölték illetékes forrásból szerdán Kubá­­­ban. Az említett forrás szerint a legtöbb arab ország vezetője már jelezte, hogy részt kíván venni a csúcsértekezleten. A konferenciát a külügyminiszterek készítik elő november 22—25 között tartandó értekezletükön. Franciaországban eltörölték a halálbüntetést (AFP, DP­A) Szerdán véglege­sen eltörölték Franciaországban a halálbüntetést, azt követően, hogy a szenátus is jóváhagyta a nem­zetgyűlés által már korábban el­fogadott törvénytervezetet. A szenátus szerdai ülésén első olva­sásban 161 szavazattal 126 ellené­ben hagyta jóvá a halálbüntetést eltörlő tervezetet. A NYELVÚJÍTÁS jogi egyetem elsőéves hall­gatója legelőször azt tanul­ja meg, hogy ha kinéz az ablakon, nem járókelőket, nem is sétáló embereket lát az utcán, ha­nem jogalanyokat. Ezt a koránt­sem viccnek szánt intelmet ugyan­is minden évben eldarálja vala­melyik professzor. A hallgatók persze, megmosolyogják a kíván­ságot, de néhány szemeszter múl­tán már komoly fejtöréssel jár, hogy olykor kivonják magukat a jogászi észjárás agyprése alól. Csoda hát, hogy oly sok bírálat éri a jogi nyelvet az avatatlanok részéről? A bírálat gyakran nem tesz különbséget a hivataloskodó nyelv és a jogi nyelvezet között, előbbi­nek cirkalmas, bosszantó körmön­­fontságait is utóbbi nyakába varja. A jogásznak tán könnyebb? A hivatali nyelv nemegyszer őket is kétségbe ejti, ha például egy hi­vatalos kérdőívet kell kitölteniük, amelyen a kérdések szakszerűt­lensége dilemma elé állít: vagy pontatlanul válaszolnak, vagy szakszerűen bár, de nem a kér­désre. A bírálók ellenzékének is van jó néhány ütőkártyája. Előszere­tettel sorolják nagyjaink — köz­tük koszorús költőink — jogi is­kolázottságát. Több filológus vé­leménye szerint „Goethe nemes dikcióját a jogászi gondolkodás fegyelme edzette”. Mit is városik a tatár viselőinek nyelvétől? Legyen egyszerű, de azért pontos, szakszerű. Legyen képszerű, magyarázó, ugyanakkor tükrözze a bonyolult társadalmi jelenségeket. Legyen demokra­tikus, ám a jogalkalmazó, és a törvényhozó tekintélyét se csor­bítsa. Legyen közérthető, de azért tartsa meg absztrakt fogalmait, belső logikáját. És még sorolhat­nám a csekélyke kívánalmakat. Mikszáth írta egyik kollégájá­ról: „sokat ábrándozik ő azon, hogy milyen szép volna, ha azo­kat a törvényeket, amiket az Or­­szággyűlésen hoznak, meg is le­hetne érteni a magyar ember­nek.. Régen töri már ő a fejét, hogy lehetne egy nyelvi bizottsá­got összehoztak (Hadd lenne már mégis egy téma, amiben a minisz­terelnök nem szakértő.) S íme, ma igazat ad neki a „mumus”. Ami nem egyéb, mint a maximum szónak az ő odacsa­pott járuléka. Mert arról folyt a vita, hogy „maximumnak” mon­­dassék-e, vagy pedig „maximu­mul”. Hát mumul lett... Hacsak a korrektorok véletlenül ki nem javítják az államnyomdában, mikor a törvényt szedik, mert végre is, ők az utolsó fórum. Szerencsétlen a mi magyar nyelvünk. Fordítani nem lehet. Hiszen éppen Rohonczy Gidával esett meg, mikor arra kérte meg egy angol, hogy fordítsa le ezt a két szót: „a kúria elnöke”, így fordította le jelesen: „az utolsó ítélet elnöke”, mire az angol ijedten ütötte össze a két markát, hogy ilyen jó előre el vagyunk látva az igazságszolgáltatásban. De az hagyján, hogy műfordí­tóink nem bírják visszaadni a nyelvet. „Nagyobb baj az, hogy törvényhozóink nyelve vissza nem tudja adni a saját gondolataikat.” Száz évvel e sorok megjelenése után is gyakran épp a jogi nyelv távolítja el a jogot a társadalom­tól, ahelyett, hogy közvetítő sze­repét betöltené. Számos, ma is élő jogi terminusunk még a hon­foglalás előtti korból származik: igaz, igazság, bíró, törvény. A mai jogi szaknyelvet a reform­korban és a kiegyezés után kel­lett létrehozni, részint szóalkotás­sal és fordítás útján. A szókincs megteremtésétől viszont jócskán elmaradt a helyes kifejezésmód, főként a jogalkalmazás esetében. A dagályos, barokkos stílus nap­jainkig öröklődött. A jogi nyelv sokáig csak a ki­lakoltatók, az adókat behajtók, a kellemetlen emberek nyelve volt. A hivatalok magas lován köny­­nyebb volt ülni a homályos kife­jezésekbe, a tekervényes körmon­datokba kapaszkodva. Eljött már egy újabb nyelvújí­tás ideje. A jogrendszer egyszerű­sítésével és demokra­tizálásáva­l együtt kellene a jogszabály és az egyéb jogi intézkedések nyelve­zetét leporolni, közérthetővé ten­ni. Ne mondhassák, hogy a parag­rafus azért görbe, mert a tör­vényhozók észjárása is az. Mindez nem csupán nyelvi mű­veltség kérdése. Mint azt egy jo­gász megfogalmazta, őket nem­csak az érdekli, hogy miként sérti a nyelvhelyességet a rossz fogal­mazás, hanem elsősorban az, hogy mennyire akadályozza az a jogi cél elérését. Ezt pedig sokszor nem is annyira a szakkifejezések, a szóvirágok túlzott használata, vagy a bonyolult stílus akadályoz­za, hanem a rideg, a parancsolga­tó, a szankciókkal feleslegesen do­bálózó hangnem. Ez főképp az ál­lamigazgatás irataiban érhető tet­ten. Több emberség és udvarias­ság jobban segítené a jogi cél el­érését, sőt az államhatalom te­kintélyének sem ártana. ÁCS GYÖRGY Nagy horderejű leszerelési határozatok a brit Munkáspárt kongresszusán (MTI) A Munkáspárt országos kongresszusa szerdán Brighton­­ban határozatot hozott az ország nukleáris erejének egyoldalú le­szereléséről­. A döntés értelmében ennek a határozatnak szerepelnie kell az ellenzékben levő párt leg­közelebbi választási kiáltványá­ban. A kongresszus állást foglalt va­lamennyi brit területen vagy fel­ségvízen levő brit, illetve ame­rikai nukleáris támaszpont bezá­rása, atomfegyvermentes európai övezetek létrehozása, valamint a brit katonai költségvetés „jelen­tős mértékű” — más nyugat-euró­pai országok átlagához igazodó — csökkentése mellett. A kongresszus elutasította a cirkáló szárnyas rakéták (robot­repülőgépek), illetve a neutron­fegyver gyártását, rendszerbe he­lyezését, s megerősítette a Mun­káspárt teljes és feltétel nélküli szembehelyezkedését azzal, hogy e fegyverek bármelyikét brit te­rületen vagy brit ellenőrzés alatt álló külföldi támaszpontokon el­helyezzék. Azt a határozati javaslatot, amely a Munkáspárt hivatalos po­litikájává tette volna Nagy-Bri­­tannia NATO-tagságának felmon­dását, a kongresszus elvetette. Az egyoldalú leszerelés most jóvá­hagyott programját a munkáspár­ti „árnyékkormány” ellenzi. Az irániak felmentették Abadant (Folytatás az 1. oldalról) Namdzsu iráni hadügyminiszter, Valiollah Fallahi tábornok, a had­sereg vezérkari főnöke, valamint több más magasrangú katonatiszt — közölte a teheráni rádió. A ka­tasztrófa oka ismeretlen, túlélők nincsenek. A Hercules C—130 típusú gép­sebesülteket, és az abadani ost­romgyűrű áttörését irányító tisz­teket szállította a fővárosba. (Reuter) Irán azt jelentette, hogy haderői kedden megerősí­tették állásaikat az abadani front­szakaszon, amelynek egy részét a hét végén foglalták vissza az ira­kiaktól, s a város 11 hónapos ost­romgyűrűjét áttörő harcokban több mint 1000 iraki vesztette éle­tét. Mindkét fél további harcokat jelentett a 483 kilométer hosszú frontszakasz más részeiről is.

Next