Magyar Hírlap, 1981. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
2 1981. NOVEMBER 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA / Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL QOMMaAMCrMHaCKAHHHflyCTPHfl A Leonyid Brezsnyev bonni látogatását megelőző nyilatkozatok sorában először közöl a szovjet sajtó beszélgetést nyugatnémet ellenzéki politikussal. Walter Leissler Kiep, a CDU—CSU parlamenti frakciójának alelnöke a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarájának meghívásán tett látogatást Moszkvában és Leningrádban. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija tudósítójának nyilatkozva Kiep (egyébként pártjának egyik külpolitikai szóvivője) kifejtette, hogy a szovjetnyugatnémet kapcsolatok sikeres fejlődése ellenére úgy véli, még korántsem használtak ki valamennyi, a két ország gazdasági potenciálja nyújtotta lehetőséget. Ezen a téren még sok a tennivalónk, s a kérdést Leonyid Brezsnyev látogatása alkalmával is behatóan tanulmányozzák majd — mondotta. A nyugatnémet küldöttség elégedetten tapasztalta, hogy szovjet részről örömmel fogadják a kérést: vonják be a gazdasági együttműködésbe a közepes és a tos vállalatokat is. Megegyezés született arról, hogy a két fél gyakorlati lépéseket is tesz ennek érdekében — mondotta Kiep. A politikus hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev bonni látogatását — amely a genfi szovjet— amerikai tárgyalások előtt alig egy héttel kerül sorra — fontos állomásnak tartja. Az enyhülés politikája mindenképpen feltételezi, hogy egyik fél se akarjon a másik rovására előnyökhöz jutni — mondotta. A vezető CDU— CSU politikus leszögezte: az NSZK lakossága a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok javítására törekszik. EOPBA a PflBAfl Szudán fokozott ellátása amerikai fegyverekkel, a Nimeri-rendszernek Washington által biztosított szerep nem csupán az Egyesült Államok közelkeleti katonai jelenlétének növelését célozza. Az Izrael-barát amerikai politika az arab országok közötti ellen-tétet szítja, hatékony támogatást nyújt a Szudán és Líbia közötti viszály élezéséhez állapítja meg a Pravda tegnapi kommentárja. Szudán látványos felkarolását, a párhuzamos lépéseket Egyiptom vonatkozásában a szadati irányvonal megóvására, egyszersmind a szovjetellenesség, az állítólagos szovjet veszély felemlegetése jellemzi. ? Mind az amerikai, mind a szudáni sajtó nyíltan szítja a Líbia elleni kampányt — írja a Pravda. Csak bátorítja a fegyveres konfliktus híveit a november 9-én kezdődő nagy amerikai hadgyakorlat. E hadgyakorlattal kapcsolatban kiemeli azt a tényt, hogy annak színhelye a líbiai határ közeli terület, s hogy az amerikaiak Szudánt is bevonják. Az amerikai fegyverszállítások, a Líbia elleni akció szítása mind bel-, mind külpolitikai terén figyelemelterelő célzatú is. Tény azonban, hogy az amerikai katonai jelenlét fokozása nem oldja meg a szudáni belső gondokat. Afrika — Moszkvából nézve (1.) ÚJ , Namíbia és a nemzetközi jog Afrika déli részének helyzetéről, a felszabadító mozgalmakról és a Reagan-kormányzat Afrika-politikájáról volt szó azon a beszélgetésen, amelyet munkatársunk Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Afrika Intézetében folytatott. A beszélgetésen az intézetet Gleb Boriszovics Sztarusenko igazgatóhelyettes, Ljudmila Alekszejevna Gyomkina tudományos főmunkatárs és Andrej Vasziljevics Pritvorov tudományos munkatárs, a Magyar Hírlapot Kürti Gábor képviselte. Éppen egy éve, tavaly őszszel jártam az Afrika Intézetben, s akkor Tarabrin professzort elsősorban a kontinens déli részének helyzetéről faggattam. Mi változott a térségben egy esztendő alatt? Sztarusenko: Úgy vélem, hogy az utóbbi egy év alatt lényeges változások történtek. Mindenekelőtt világosabbá vált az Egyesült Államok pozíciója Afrikával kapcsolatban. Nem csupán a pozíciója, inkább az oppozíciója, tehát az ellenállása a déli térség problémáinak rendezésével szemben. A washingtoni álláspont Carter idején néha még burkolt formában jelent meg, mára viszont teljesen nyílttá és kihívóvá vált. Az USA immár nyíltan első helyre teszi a saját érdekeit, nem törődve az afrikai országokéval. — Milyen változást észlelhetünk, ha a régió belső folyamatait vizsgáljuk? Sztarusenko: Úgy látom, a független afrikai államokban világossá vált, a felismerés, hogy a déli térség problémái megértek a rendezésre. Az Afrikai Egységszervezet idén nyári nairobi csúcsértekezletén a részvevők nagy többsége állást foglalt a SWAPO támogatása és a namíbiai kérdés rendezése mellett, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1978. szeptember 29-én kelt 435. számú határozata alapján. Pritvorov: Az amerikai álláspont- egyértelműbbé válásaösztönzést adott a Dél-afrikai Köztársaság legkonzervatívabb,' legreakciósabb politikai erőinek. Ezek az erők Namíbiában is érdekeltek, és céljuk az, hogy lehetőség szerint minél többet megőrizzenek jelenlegi befolyásukból. Az utóbbi öt évben, mióta a dél-afrikai csapatok Angolából visszavonulva, állásokat építettek ki Namíbia északi határán, végbement a fegyveres erők nagyarányú fejlesztése. Ennek a fél évtizedes szakasznak az elején mintegy negyvenezer dél-afrikai katona tartózkodott Namíbiában, idén viszont számuk száztíz ezerre nőtt. .. Ennek a létszámnak mintegy a felét használták föl az Angolába való betörésre. Pritvorov: Igen, és fontos tény, hogy a dél-afrikai intervenciós hadtest, amely Namíbiából nyomult be Angolába, ott is maradt a két ország határán, harckészültségben. A pretoriai rezsim mintegy tizenkétezer, legjobban kiképzett és felszerelt katonáját használja föl arra, hogy állandó hadműveleteket folytasson a SWAPO ellen. Ezek az egységek gerillák üldözése címén hajtanak végre meg-megújuló agressziót Angola ellen. Látható tehát, hogy a Dél-afrikai Köztársaság, miközben megkísérli lassítani a nyugati „összekötő csoport” közvetítését is, katonai erővel próbálja javítani a saját pozícióit, meghiúsítani Namíbia tényleges függetlenségét. Jelenleg mintegy negyven, belsőnek nevezett, valójában bábpárt működik Namíbiában. Annak a dél-afrikai számításnak megfelelően, hogy gyengíteni kell a SWAPO befolyását az országban, úgy kell beállítani a SWAPO-t, mint egy pártot a sok közül, olyat amely csupán az egyik etnikai csoportot, az ovambókat képviseli a namíbiai politikai színpadon. A végső cél: valamiféle egységet létrehozni, nemcsak a Tornacsarnok Szövetségben (Turnhalle Allience) tömörült pártokból, hanem valamennyi politikai erőből — a SWAPO ellen. — Módosult-e Dél-Afrika katonai taktikája? Pritvorov: Katonai értelemben Ugyancsak nőtt a SWAPO-ra gyakorolt nyomás. Most már nemcsak Namíbiában, hanem —mint tudjuk — Angolában is harcolnak a hazafiak ellen, vagyis a hátországukat akarják felszámolni. A dél-afrikai katonai parancsnokság magajelentette be, hogy a pretoriai csaptatok új taktikára tértek át. A korábbi taktikát az jellemezte, hogy Angolában a dél-afrikai légi felderítést követően jelentek meg a diverziós különítmények, majd visszatértek Namíbiába. Most a felderítés háttérbe szorult. Az új taktika szerint, amint megjelennek Namíbiában a SWAPO harcosai, a délafrikai katonák a „forró nyomon” azonnal követik őket, egészen az angolai bázisig, s lecsapnak rá. Az új taktika azonban Pretoria számára legfeljebb ideiglenes sikert hozhat, hiszen tudjuk, hogy a partizánháború a tömegekre, a namíbiai népre épül. Megjegyezném azonban, hogy a katonai fejlemények ellenére, a namíbiai kérdés békés rendezését még mindig nem lehet kizárni, hiszen az országban befektetett nagy összegű tőke megmentése és a nyersanyagforrások további kiaknázásának szavatolása a Nyugatot végső soron rugalmas magatartásra ösztönözheti. Sztarusenko: A dél-afrikai csapatok angolai betörésével kapcsolatban meg kell említenem még egy fontos tényezőt, amelyről egyébként, sajnos, kevés szó esik. Olyan világban élünk, amelyben az államok kapcsolatait meghatározott elvek vezérlik. Az az idő, amikor minden egyes állam azt tette, amit akart, már régen elmúlt. A nemzetközi jog normái általában érvényesülnek, és egyetlen állam sem cselekedhet saját kénye-kedvére. A rabszolgatartás már régóta törvénytelen, de ma már annak minősül a gyarmattartás is. A XVIII. században azt a hajót, amely rabszolgákat szállított, bármely állam hadihajója feltartóztathatta és elsüllyeszthette. Ugyanígy kell fellépnünk a kolonializmus maradványaival szemben. Minden olyan tett, amely a kolonializmus felszámolására irányul, teljesen törvényesnek minősül. Ez nem csupán az én véleményem, ez a gyarmatosítás felszámolásával foglalkozó 1960-as ENSZ-határozatban és a világszervezet számos más dokumentumában megtalálható. A nemzetközi jog szerint minden segítség, amit a gyarmatosítás ellen harcoló szervezetnek nyújtanak, törvényesnek, jogosnak minősül, s hasonlóképpen jogos a fegyveres harc a kolonializmus ellen. Az a kísérlet tehát, hogy az Angola elleni dél-afrikai agreszsziókat azon az alapon próbálják indokolni, hogy Angola támogatja a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO-t — nem más, mint bűntett, olyan spekuláció, amely arra épít, hogy a nemzetközi közvélemény rosszul tájékozott. Egyébként az agresszió meghatározásáról szóló ENSZ-okmány, amely alatt ott van az USA képviselőjének aláírása is, úgy fogalmaz, hogy a kolonializmus és a rasszizmus ellen folytatott fegyveres harc nem agresszió.. E fegyveres harcnak nyújtott támogatás sem minősül agressziónak, éppen ellenkezőleg: kötelessége minden államnak. Angola tehát, amikor segíti a SWAPO fegyveres harcát, kötelességét teljesíti. És akár az Egyesült Államoknak, akár bármilyen más országnak joga van csapatokat küldeni Namíbiába, hogy fegyveres erővel likvidálja a rasszizmust. A dél-afrikai akciók tehát a nemzetközi jog durva megsértését jelentik. Miért támogatja az USA mégis Dél-Afrikát? Mert semmibe veszi a nemzetközi jogot és a dzsungel törvényeit akarja visszahozni a politikába. Abban a reményben lép föl, hogy holnapra ő lesz a legerősebb a világon. Mindenki tudja azonban, hogy ez nemcsak rajta múlik. (A beszélgetésnek a Dél-afrikai Köztársasággal foglalkozó, befejező részét keddi számunkban közöljük.) HETI VILÁGHÍRADÓ • HETI VILÁGHÍRADÓ • HETI VILÁGHÍRADÓ 1. BONN: Lázár György háromnapos hivatalos látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban. A magyar kormányfő tárgyalásokat folytatott Helmut Schmidttel, az NSZK kancellárjával és az üzleti életképviselőivel. 2. BUDAPEST: Pénteken Kádár János és Lázár György fogadta a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait, élükön Kulikov marsallal, az egyesített fegyveres erők főparancsnokával, abból az alkalomból, hogy a katonai tanács hazánkban tartotta meg soros ülését. 3. MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev meghívására hivatalos látogatást tett a szovjet fővárosban Ali Abdullah Szajeh, a Jemeni Arab Köztársaság államfője. 1. VARSÓ: Szerdán ülést tartott a LEMÉ KB 5. plénuma. A hét végén ülésezett a lengyel parlament, amely a többi között határozott a kormány átalakításáról. 5. MADRID: Háromhónapos szünet után felújította munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó. 6. WASHINGTON: Szerdán az amerikai szenátusban elfogadták a Szaúd-Arábiának szánt 8,5 milliárd dollár értékű fegyvereladási tervet . Huang Hua kínai külügyminiszter kétnapos látogatást tett az amerikai fővárosban, viszonzandó Alexander Haig júniusi pekingi látogatását. Az AWACS-döntés A vártnál nehezebben, de végül is 52:48 arányban megszavazta az amerikai szenátus a Szaúd-Arábiának szánt 8,5 milliárd dolláros fegyvereladási tervet. Ennek keretében Washington 1985-ös határidővel modern vadászbombázókat, hozzájuk való rakétákat és nem utolsósorban AWACS-okat szállítanak Rijadnak. Ronald Reagan amerikai elnök a szerdai szavazást megelőzően — nem látva biztosítottnak álláspontja keresztülvihetőségét — hosszas konzultációkat folytatott a szenátus ingatag, de megnyerhető tagjaival, akik végeredményben biztosították, hogy az elnöke presztízsét tekintve e fontos határozat megszavaztassék. A szenátus meghátrálása egyben jelzi azt a tényt is, hogy az Egyesült Államok elnöke megnyerte azt a csetát, amely a kormány közel-keleti politikájának új elemekkel való kibővítésére hivatott. A radarberendezéssel felszerelt repülőgépek, az AWACS-ok hosszú távon feltételezik az amerikai személyzet jelenlétét — mint működtetőkét —, s így azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok e modern légi ellenőrök révén kívánja növelni katonai jelenlétét a térségben. A szenátusi döntés — Rijad politikai és katonai fölértékelése — ellenkezést váltott ki Izraelben. Beginék idegessége természetesen nem jelenti, hogy az USA a jövőben is ne Izraelt tekintené legfőbb politikai szövetségesének a térségben. Az Egyesült Államok kormányzata, amely a közel-keleti probléma megoldását csak a Camp David-i formula szerint tartja megvalósíthatónak, arra számít, hogy Szaúd-Arábia — lekötelezve érezvén magát az AWACS-ok révén ■— az amerikai politika érdekeinek megfelelően módosítja a Pahd herceg által nemrégiben ismertetett rendezési hét. v _ /n Amikor csaknem három évvel ezelőtt, az amerikai—kínai kapcsolatok diplomáciai szintre való emelésével egyidejűleg Washington bezáratta tajpeji nagykövetségét, az utolsó formai akadályt is megszüntette a két ország viszonyának normalizálásában. Ugyanakkor ez távolról sem jelentette, hogy az Egyesült Államok lazított volna a Tajvanhoz fűződő gazdasági-katonai köteléken— a követségbezárás szimpla gesztus volt Peking felé. Mégis, ha problémákat keresünk az egyre erőteljesebb formában kibontakozó amerikai—kínai stratégiai együttműködésben, akkor Tajvan szerepének megítélésében találjuk meg a nézeteltérések forrását. (Bár, Peking éppen a közelmúltban kérte fel hivatalosan Tajpejt az egyesülésre.) A Tajvan körüli látszatprobléma azonban valódi érdekellentétek forrása az Egyesült Államok és Kína viszonyában, és így Huang Hua e heti tárgyalásai a stratégiai célok már ismert egyezőségén túl nem hozott új elemet a két ország kapcsolataiba Alexander Haig Pekingben tett júniusi látogatásához képest. Reagan elnök a kínai külügyminiszterrel való találkozása után az „erős kapcsolatok” szükségességét emelte ki a két ország viszonyában, de ennél kifejezőbb volt Haig, aki Kínát „nem szövetséges, de baráti államként” emlegette. A valódi célok tekintetében érdemes felidézni a TASZSZ elemzését, mely szerint Huang Hua látogatása „mindenekelőtt a Peking—Washington—Tokió közötti katonai-politikai szövet- Iség erősítését szolgálta, amely az Egyesült Államok stratégiai pozícióit hivatott megszilárdítani a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában”. (ver)