Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
J.Zl'Uli'fól. • Magyar Hírlap a het 1981. DECEMBER 6. VASÁRNAP• Barabás Jánosnak, az ÁIB titkárának nyilatkozata ^()1 ,A Népesedéspolitikánk Megkezdődött a hosszú távú népesedéspolitikai koncepció és ennek szerves részeként azoknak az intézkedéseknek a kidolgozása, amelyekre még most, a VI. ötéves terv időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára az MTI munkatársának. A népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalmi kérdésével az utóbbi hónapokban társadalmi fórumok és politikai kormányzati szervek sora foglalkozott. Hadd utaljak itt az MTA tudományos tanácskozására, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége, a Nőtanács és az Állami Ifjúsági Bizottság legutóbbi ülésére, ahol egyaránt elemző módon foglalkoztak az eredményekkel és a gondokkal, illetve a további tennivalókkal. A tapasztalatok egyértelműen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felének népesedéspolitikai céljai, törekvései helytállóak voltak: az intézkedések számottevően javították a gyermekvállalás és -nevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit. Emelkedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és anyasági segély összege, szélesebb körre terjedt ki a gyermekápolási táppénz. Amíg 1973-ban 7 milliárd forint, tavaly már mintegy 20 milliárd forint jutott a gyermekes családok pénzbeni támogatására. A családi pótlék jelenleg két gyermek nevelése esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos kiadásoknak körülbelül negyedét, három- és többgyermekeseknél 30 százalékát fedezi. A gyermekintézmények nagymértékű bővítése, a többgyermekes családok lakáshoz jutását megkönnyítő szociálpolitikai kedvezményrendszer szintén javította a családok életkörülményeit. Ennek ellenére az is tény, hogy a gyermekes családok relatív jövedelmi szintjét a megnövekedett társadalmi támogatással sem sikerült közelebb hozni a gyermektelen házaspárokéhoz. Természetesen sohasem lehet pénzbe átszámítani a gyermek örömét, életünket gazdagító tartalmát. Az elemzések számot vetettek a népesedési folyamatban és ennek feltételeiben lezajlott kedvezőtlen változásokkal, így például a népesség növekedésének megtorpanásával, a szülőképes korú nők számának csökkenésével, a házasodási kedv mérséklődésével és a válások számának növekedésével, a halálozások arányának emelkedésével is. A demográfusok jelzései szerint a következő évtizedekben — ha a tendencia nem változik meg — a népesedési helyzet rosszabbodásával kell számolnunk. A születések száma és aránya hazánkban ma az európai országok többségéhez hasonlóan alakul. Eléggé általános az a nemzetközi tapasztalat, hogy a műveltségi szint és az életszínvonal emelkedése sok más tényező mellett, önmagában a termékenység csökkenése irányába hat. Mindezek alapján valamenynyi illetékes fórum egybehangzóan vonta le azt a következtetést, hogy a népesedéspolitikának a jövőben szervesebben kell a társadalompolitika egészéhez kapcsolódnia. Ugyanilyen fontos, hogy a népesedési összefüggések az eddiginél átfogóbban jussanak érvényre a különböző időtartamú népgazdasági tervekben. Ennek jegyében kezdődött meg — a demográfiai kutatások tapasztalatainak folyamatos felhasználásával — a népesedéspolitika távlati koncepciójának, megvalósítása eszközeinek kidolgozása. — Igen fontos, hogy erősödjék a gyermekek nevelésével kapcsolatos egyéni, családi és közösségi felelősség. Emellett mindent megteszünk azért, hogy növekedjék a társadalmi részvállalás a gyermeknevelés költségeiből. A különböző fórumokon körvonalazódtak és kialakultak azok a javaslatok is, amelyek a legközelebbi évek intézkedéseinek alapjául szolgálhatnak. Egyértelműen megfogalmazódott például, hogy korszerűsíteni kell a gyermekgondozási segély rendszerét. Felül kell vizsgálni egy sor korábbi megkötöttséget. Így például ma már indokolatlan a bedolgozás és részfoglalkozás teljes korlátozása, sőt meggondolandó a segélyt igénybe vevők bizonyos munkavállalási lehetőségeinek megteremtése, képzettségük jobb kihasználása. Ugyanakkor szükség lenne — egyebek között — a gyes feltételéül szolgáló egyéves munkaviszony mérséklésére is. Nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermekek szülei hosszabb ideig vehessék igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezúttal is sokan szorgalmazták, hogy a házastársak maguk dönthessék el, melyikük él a gyes lehetőségével. Ezenkívül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összegének emelése is helyet kapott az illetékesek elé terjesztett ajánlások, kezdeményezések sorában. A családi pótlék emelése alkalmas eszköze a három- és többgyermekes családok anyagi helyzete javításának. Ugyanakkor a konkrét népesedéspolitikai intézkedésekkel ma mindenekelőtt az első és második gyermek megszületését lenne célszerű ösztönözni, ezért az egy gyermek utáni családi pótlék bevezetése is indokolt a gyermek bizonyos koráig. Az egészségügyi ellátás színvonala a népesedési folyamatok mindkét meghatározó tényezőjére, a termékenységre és a halálozásra egyaránt lényeges befolyást gyakorol. Az egészségügy különböző szakmai programjainak megvalósításakor arra kell törekedni, hogy már a közeli jövőben javuljon a helyzet. A nővédelmi gondozás, a szülészeti ellátás javítása segítheti a koraszülések csökkentését és ezáltal a csecsemőhalálozás további visszaszorítását is. A szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos megbetegedések, a balesetek és az öngyilkosságok miatti halálozások nyugtalanító száma — az egészségügy területén dolgozók munkája mellett — mindenekelőtt társadalmi erőfeszítéseket kíván a helytelen életmód, az egészséget károsító szokások visszaszorításért. — Nem az anyagi feltételek szűkössége szülte kényszer, ha a közmorál, a közfelfogás alakításának fontossága legalább olyan hangsúlyt kap, mint a többi most vázolt elképzelés. A gyermeknevelés legkedvezőbb közege a család. Ezért az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, a művészetek területén, valamint a munkahelyi kollektívák és nem utolsó sorban a vezetők körében is olyan közszellem kialakítására kell törekedni, amely a gyermeknevelés, az anyai hivatás, a gyermekes családok jóval kedvezőbb társadalmi megítélését biztosítja, amely megalapozott párválasztásra, felelősségteljes és tartós családi kapcsolatokra késztet; a gyermekek és az idős korúak, közvetve tehát mindannyiunk számára érettebb emberi-társadalmi kapcsolatokat teremt. A közvélemény, a társadalmi szervezetek mellett az illetékes kormányzati szervek megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a legkülönfélébb javaslatokkal. Vizsgálják megvalósításuk lehetőségeit — és a népgazdaság teherbírásával összhangban, az éves tervezés keretében, esetleg egyes előirányzatok megtetézésével is — előkészítik a népesedéspolitikai céljaink megvalósítását segítő újabb intézkedéseket. Koppány Attila rajza Vitalij Saposnyikov látogatása hazánkban Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására december 4-5-én hazánkban tartózkodott Vitalij Saposnyikov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője. Fogadta őt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője megbeszélést folytatott a szovjet vendéggel a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint az MSZMP és az SZKP együttműködésének néhány időszerű kérdéséről. Magyar—szovjet határvízi tárgyalások Budapesten szombaton jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a magyar—szovjet határvízi meghatalmazottak 31. ülésszaka. A november 30 és december 5. között tartott tárgyalásokon a szovjet küldöttséget Konsztantyin Szam KÖZÉLET-DIPLOMÁCIA szomonovics Hilobocsenko ukrán meliorációs és vízgazdálkodási miniszterhelyettes, a magyar küldöttséget Szeifert Gyula meghatalmazott helyettes, a nyíregyházi Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója vezette. Az ülésszakon a különböző együttműködési kérdéseket az idén júniusban aláírt új magyar—szovjet határvízi egyezmény alapján — amely kiszélesítette a két ország vízügyi szerveinek együttműködését — tárgyalták meg. A megbeszéléseken értékelték az 1981-ben elvégzett közös érdekű vízépítési munkákat. A szovjet küldöttséget fogadta Kovács Antal államtitkár, az OVN elnöke. A vendégek szombaton elutaztak hazánkból. Belga küldöttség hazánkban Gertler Endre elnök vezetésével december 1—4. között Magyarországon tartózkodott a Belga—Magyar Baráti Társaság háromtagú delegációja. A küldöttség ellátogatott különböző kulturális intézményekbe, és tárgyalásokat folytatott a Nemzetközi Kulturális Intézetben. Kitüntetések Az Elnöki Tanács dr. Sulcz Ferencnek, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Az Elnöki Tanács nyugállományba vonulásuk alkalmából, eredményes munkásságuk elismeréseként dr. Bodor Endrének, a Veszprémi Vegyipari Egyetem egyetemi tanárának és dr. Homoródi Lajos akadémikusnak, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanárának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. S BIZAKODÁSSAL táguldó korunkban, amikor minden korábbinál jobban , egymásra torlódnak események, beszédek, állásfoglalások, helyi konfliktusok és háborúk, különösen nagy értéke van a józan, széles körű és objektív helyzetelemzésnek. Ilyen analízist végzett el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, december 3-án tartott ülésén, amelyen az 1982. évi terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslaton kívül megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről adott tájékoztatót is. A Központi Bizottság hét pontban, tömören összegezett következtetései érdemesek a továbbgondolásra. Annál is inkább, mert az MSZMP KB legutóbbi, októberi ülése óta eltelt időszak is igzán bővelkedett nemzetközi, illetve a hazánk külpolitikáját érintő eseményekben. Mintha kissé fölgyorsult volna glóbuszunk érvelése, s ezúttal nem a heveny fegyverkezési láz okán — ami, sajnos, évek óta, és még bizonyára évekig okot ad a sebesebb pulzusra —, hanem azért, mert a földünk szervezetének működését alapvetően meghatározó politikai folyamatokban állt be kedvező változás. Félreértés ne essék: a kelet—nyugati viszony távlatait illetően óvni szeretnénk mindenkit a hurráoptimizmustól, az utóbbi hetekben mégis akadt nem egy olyan beszéd, állásfoglalás, vagy éppenséggel államférfiúi eszmecsere, amely okot ad az óvatos — hangsúlyozzuk: óvatos — derűlátásra. Legyünk egy kicsit konkrétabbak. Néhány napja zajlott le Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatása, amit számos megfigyelő az év legfontosabb nemzetközi eseményének minősített, alighanem okkal. Az SZKP KB főtitkárának, a szovjet államelnökének bonni tárgyalásai mindössze 48 órával követték az „évszázad üzletének” nevezett megállapodást, melynek értelmében a Szovjetunió a,nyolcvanas évek közepétől évente 10,5 milliárd köbméter földgázt szállít az NSZK-ba. Ez a megállapodás, amely politikai vonzatainál fogva természetszerűleg szétfeszíti a kétoldalú kapcsolatok kereteit, gyors döntésre készteti a földgázcsőügyletben részt venni kész többi nyugateurópai államot is. A bizakodásra okot adó fejlemények sorában ugyancsak az élre kívánkozik, hogy hosszas szünet és megannyi idegborzoló amerikai nyilatkozat után Genfben végre újra megkezdődött a világ sorsáért legnagyobb felelősséget viselő két nagyhatalom közvetlen, egyelőre nagyköveti szintű, ám rendszeres párbeszéde a nukleáris fegyverek korlátozásáról Európában. E kapcsolatfelvételt Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter ősszel tartott, kétfordulós tárgyalásaitól eltekintve — az új amerikai kormányzat hivatalba lépése óta az első olyan dialógust jelenti Moszkva és Washington között, amely kölcsönös jóakarat és megegyezési készség esetén többé válhat egyszerű tárgyalásoknál. A tét nem csekély, hiszen Genfben olyan atomeszközökről van szó, amelyeknek az esetleges nyugateurópai elhelyezése talán minden korábbinál valóságosabbá teszi az atomháború veszélyét. Hogy miért? Ha megjelennek 1983-tól kontinensünk nyugati felén az amerikai közép-hatótávolságú rakéták, amelyek hadászati jellegű csapást képesek mérni szovjet célpontokra, akkor hallatlanul megrövidül az az idő, amely a válasz elhatározásához rendelkezésre áll. Egy Hamburg mellől a Szovjetunió felé elindított "Fershing—2-nek mintegy 5—6 percre lenne szüksége, hogy célját elérje, következésképp Moszkvában még ennél is rövidebb idő alatt kell értékelni, vajon Véletlenről, egy elborult agyú tábornok önhatalmú akciójáról van-e szó, vagy ellenkezőleg: egy általános támadás kezdetéről? Kötelező dönteni róla: elegendő-e, ha a szovjet fegyveres erők megpróbálják még a levegőben megsemmisíteni a halált hozó rakétát, vagy hathatósabb katonai ellenlépésre kényszerülnek. És e létkérdésekben való döntéshez, írd és mondd, csupán öt perc áll rendelkezésre! Ez az idő még arra is szűkös, hogy a szovjet—amerikai „forró dróton” keresztül egyáltalán kapcsolatot teremtsenek... Az eurorakéták még nem jelentek meg Nyugat-Európa földjén. Nem öt percet, hanem még egy-két esztendőnyi haladékot kapott az emberiség, hogy a lehetséges maximális felelősséggel intézze a saját sorsát. Lényegében ezt a gondolatot fejtették ki a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, akik a héten Bukarestben tanácskoztak. Az ülésükről kiadott közleményből ezúttal hadd ragadjunk ki csupán néhány megállapítást. Például, hogy a „jelenlegi körülmények között minden egyes állam és felelős államférfi legfontosabb kötelessége az, hogy mérsékletet tanúsítson”. (Ami a Szovjetuniót illeti, a mérsékletnek, s az észszerű kompromisszumokra való hajlandóságnak egész példatárát lehetne összeállítani az elmúlt hetekben-hónapokban elhangzott szovjet javaslatokból. A labda, immár sokadszor, megint Washington térfelén van.) Legalább ennyire lényeges, hogy a bukaresti ülésről közzétett dokumentum világosan leszögezi: a szocialista országoknak „nincs, nem volt, és nem is lesz más hadászati doktrínájuk, mint a védelmi doktrína, nincs, nem volt, és nem is lesz szándékukban létrehozni nukleáris első csapásmérő képességet. Nem törekszenek, és soha nem fognak törekedni katonai fölényre.” Ha így van, márpedig így van, akkor lényegében az amerikai vezetésen múlik, hogy lassítható-e a fegyverkezési verseny irama, félretehető-e az utóbbi időben nagy karriert befutott nyugati katonai doktrína a „korlátozott nukleáris háborúról”. Nemcsak magának a háborúnak, mint politikai eszköznek a logikája mond ellent korlátozhatósága elméletének, hanem legalább ennyire meggondolkodtathatná a washingtoni stratégákat a bukaresti okmány ama megállapítása, hogy „a fegyverkezési versenyt senki sem nyerheti meg, és az, aki a győzelem reményében elhatározná a nukleáris háború kirobbantását, nukleáris katasztrófát zúdítana az emberiségre, amelyben elkerülhetetlenül maga is elpusztulna.” A Varsói Szerződés külügyminisztereinek tanácskozásán ott volt, s a tárgyalásokat, a kelet- nyugati viszony megjavítását célzó dokumentum kidolgozásában részt vett a Magyar Népköztársaság diplomáciájának vezetője is. Hazánk eddig is, és ezután is, gazdasági potenciáljához, lehetőségeihez, földrajzi fekvéséhez mérten, részt vállalt és részt vállal az európai légkör javítását, a kelet- nyugati viszony fagyának fölolvasztását célul tűző valamennyi erőfeszítésben. Beszédes bizonyítéka ennek, ha csupán végigtekintünk az MSZMP KB októberi ülése óta eltelt időszak magyar diplomáciai aktivitásának kézzelfogható jelein. Miniszterelnökünk, Lázár György, az NSZK- ban tett hivatalos látogatást. Bruno Kreisky osztrák kancellárt pedig Budapesten üdvözölhettük. Mindkét eszmecsere jól példázta, hogy különböző társadalmi rendszerű országok között is lehetséges az eredményes együttműködés, ha azt a felek az egyenjogúságra, a kölcsönös érdekekre és előnyökre alapozzák. A magyar külpolitika eseménykrónikájából kiderül az is, hogy e néhány hét alatt parlamenti küldöttségünk járt Jugoszláviában, a dél-jemeni államfő pedig Magyarországon, és hazánkban üdvözölhettük Kiprianu ciprusi elnököt éppúgy, mint Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét. Mondhatnánk, kész a leltár. De csak az elmúlt időszaké. Hiszen a magyar párt és a kormány — mint az MSZMP KB ismét megerősítette — továbbra is mindent megtesz a szocialista közösség békepolitikájának sikeréért. KÜRTI GÁBOR