Magyar Hírlap, 1982. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Az amerikai külpolitika­­ Moszkvából Csak a tettek számítanak MOSZKVAI KOMMENTÁTO­ROKNAK, akik­­ mindig nagy fi­gyelemmel kísérik a tengerentúli politika rezdüléséi, a Reagan­­megnyilatkozások új elemei sem kerülték el az érdeklődését. Egyszerű és világos magyaráza­tot találnak rájuk. Szergej Visnyevszkij, a Pravda hírmagyarázója egész csokrot ál­lít össze szenátori állásfoglalások­ból és tekintélyes amerikai kül­politikai elemzésekből, amelyek mind arról tanúskodnak: egyál­talán nem kell ma már baloldali eszméket vallani a Capitolium táján sem ahhoz, hogy megelé­gelje valaki a lassan már követ­hetetlen fegyverkezési hajszát, az egyre újabb, egyre kegyetlenebb és egyre fölöslegesebb fegyverek megajánlását. A liberálisnak elkönyvelt Edward Kennedy­­től egészen a héjának ismert Jackson szenátorig terjed az a meglehetősen sokszínű, sok ár­nyalatú és korántsem egységes tábor, amelynek tagjai valami­lyen okból megállásra akarják bírni az amerikai elnököt. A szovjet szakírók rámutat­nak: a tekintélyes szenátorok széles választórétegek hangulat­­változásaira reagálnak. Míg né­hány hónappal ezelőtt az ameri­kai sajtó elégedetten nyugtázta, hogy az amerikai közvéleményt nem érte el az európai atom­háború-ellenes tiltakozás hullá­ma, ma már ez a hullám átcsa­ptál az Atlanti-óceán túlpartjá­ra, s erős mozgalom kibontako­zására enged következtetni. Az amerikai tömeghangulat változá­sának okát Arbatov, az Ameri­­ka-kutató Intézet igazgatója és Vitalij Kobis publicista a Novij Mir című irodalmi folyóirat leg­frissebb számában a következők­ben foglalja össze: • Az Egyesült Államok külpoli­tikájában két, jól megkülönböz­tethető irányzat verseng régóta egymással. Egy enyhülés párti és egy hidegháborús irányzat. Ezek az irányzatok nem annyira sze­mélyekhez, hanem inkább idő­szakokhoz kötöttek. Olyan politi­kusok, akik harcias programmal kerülnek a hatalomba, egy idő után galambbá szelídülnek, míg az enyhülés bajnokából egyszer csak a fegyverkezés bajnoka le­het. A változások oka mindig a közvélemény nyomása. Csakhogy mitől változik a közvélemény? A vietnami háborús vereséget tart­ja Arbatov annak a kijózanító eszmei hidegzuhanynak, amely után egy enyhülési időszak bon­takozott ki. A hetvenes évek vé­gén azonban a harmadik világ­ban az Egyesült Államokat vá­ratlan és megrendítő csalódások érték, amik a közvéleményt az ellenkező irányba lendítették ki. Az enyhülés illúzióvesztése jobb­oldali konzervatív illúziókat érlel­tek meg, és felszínre tudtak hoz­ni egy olyan politikust, aki nem konzervatív eszmékkel árasztja el az amerikai politikai életet — hiszen a konzervatív politika a meglevő állapotok fenntartásáért száll síkra —, hanem kifejezet­ten reakciós nézetekkel, melyek a haladó folyamatok megfordí­tását tűzik ki célul a világ min­den térségében. A jobboldali de­magógia természetesen mindig kar­dcsörtetéssel jár együtt. Az erőfitogtatás, az amerikai nem­zeti nagyság hirdetése magával hoz ez esetben egy irracionális fegyverkezési programot is, a há­ború kockázatának megnövelé­sével együtt. Arbatov úgy látja, hogy en­nek a fegyverkezési bacchanáliá­nak gátat vetnek a gazdasági ba­jok. A munkanélküliség növeke­dése, a gazdasági élet pangása és a szociális kiadások lefaragá­sa is táplálja az új kiábrándu­­lási hullámot. A változás oly lát­ványos, hogy az adminisztráció kénytelen számolni vele. A szov­jet megfigyelők azt azonban nem hiszik, hogy a közvélemény föld­rengései a reagani politika pil­léreit rendítették volna meg. Egy magas rangú szovjet diplomata a napokban arról beszélt, hogy a Szovjetunióban az évek során megtanulták: sohasem a hatalom­ból kirekesztett nyugati politiku­sok szavainak tulajdonítsanak jelentőséget, mert a szavak lehet­nek nagyon szépek, hanem a ha­talmon levők tetteinek. Az amerikai külpolitikai aspi­rációk lénynge vélik Moszkvá­ban, hogy bebizonyítsák: az ame­rikai kormányzat szüntelen kí­sérleteket tesz a szovjet állás­pont „puhítására”, ám most Moszkva merev, az egyetlen megoldás tehát továbbra is egy, a Nyugat érdekében álló straté­giai egyensúly-változtatás ki­kényszerítése az eurorakéták te­lepítésével. Ahhoz azonban, hogy 1983-ban felállíthassák a nyugat­németországi, belga, holland si­lókban a félezer Pershinget és szárnyas rakétát, hatásos pro­pagandatöltetekre van szükség. Az Izvesztyija felhívja a fi­gyelmet, hogy ugyanakkor, ami­kor az elnök a Fehér Házból nyugtatta meg a közvéleményt, hogy „ő maga is elszánt híve a fegyverzetcsökkentésnek”, kérte az amerikai honatyáktól a közép­hatótávolságú rakéták atomtölte­teinek finanszírozását meggyor­sító eljárás megszavazását, s e kérést a törvényhozók készség­gel teljesítették. Nos, Moszkvá­ban, amikor itt a döntéseket hoz­zák, úgy vélik, hogy elsősorban az ilyen jellegű tetteket kény­telenek figyelembe venni. Moszkva, 1982. április. » N. Sándor László ­ Spanyol fegyverkezési törvényjavaslat (TASZSZ) A. Ol­art Saussol spanyol hadügyminiszter a kép­viselőhöz hadügyi bizottságában előterjesztette a kormány kato­­nnapolitikával és a fegyverkezési programokkal kapcsolatos új tör­vényjavaslatát. A kormánynak az a szándéka — jelentette be a hadügyminisz­ter —, hogy a légvédelem rová­sára megerősíti szárazföldi egy­ségeit. 1990-ig — közölte — négy „Agosta” típusú tengeralattjárót, nyolc korvettet és hét fregattot gyártanak a hadiflotta számára. Ezenkívül Harrier típusú, hely­ből felszálló angol vadászbom­bázók beszerzésére is sor került. A hadügyminiszter azt is elmon­dotta, hogy a tervek szerint kor­szerűbb gépekkel váltják majd fel a spanyol légierő Phantom és az F—5 típusú repülőgépeit. Spanyolországnak megvannak a nukleáris fegyver előállításá­hoz szükséges „technikai feltéte­lei” — közölte Os­art, de hozzá­fűzte, hogy ez nem közvetlen célja a kormány katonapolitiká­jának. ifiim NEMZETKÖZI POLITIKAI ■ 1­2 1932. MÁJUS 1. SZOMBAT HÍJGYÍJA VÍRIEP Iráni ellentámadás Khuzisztánban (AFP, AP, Reuter) Az iráni csapatok a front déli szakaszán, Khuzisztán tartományban, csü­törtökről péntekre virradóra nagyszabású ellentámadást indí­tottak az iraki állások ellen — jelentette be a teheráni rádió. Az iráni katonai egységek át­keltek a stratégiai jelentőségű Karun-folyón, és az iraki meg­szállás alatt álló Khorramshahr felé haladnak — közölte pénte­ken az IRNA iráni hírügynök­ség. Az iráni hírügynökség sze­rint az iráni erők több tucat négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza Iraktól, és ki­szorították az iraki erőket az Ah­­vazt és Khorramshahrt összekö­tő főútvonal legfontosabb szaka­száról. A harcok kimeneteléről merő­ben másképpen tudósított az INA iraki hírügynökség. Jelentése sze­rint az iraki fegyveres erők meg­állították az iráni csapatokat, és Irak most ellentámadást készít elő. KÜLFÖLDI LAPOKRÓL A Pravda pénteki számában beszá­molt Kádár János NSZK-beli útjáró­­az MSZMP KB első titkárának Bonn­ban megtartott sajtóértekezletéről. Az SZKP KB napilapja meg­­állapítja, hogy a Helmut Schmidttel folytatott tárgyalásai során Kádár János aláhúzta azoknak a békés kezdeményezé­seknek hatalmas jelentőségét, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő a szovjet szakszer­vezetek XVII. kongresszusán, illetve Taskentben elmondott be­szédeiben, valamint a Pravda tu­dósítójának kérdésére adott vá­laszában. A sajtóértekezletről szólva a lap aláhúzza: Kádár János ki­jelentette, hogy az emberiség szá­mára nincs más értelmes alter­natíva, mint az, hogy a Helsin­kiben megtartott összeurópai ér­tekezlet által megjelölt úton jár­jon. Kádár János hangsúlyozta — mutat rá az SZKP KB lapja —, hogy Magyarország mindent megtesz a béke erősítéséért, a leszerelésért, az enyhülés elmé­lyüléséért. Magyarország amellett foglal állást, hogy a vitás kér­déseket tárgyalások útján old­ják meg, kölcsönösen elfogadha­tó alapokon jussanak megálla­podásra. Le Canard encftaix&e Salvadori életkép: szavazz a ke­reszténydemokratákra, a de­mokrácia csak így menthető meg Tiirr- orsíno cer count cent­ru. on «woo comunsb­ot esc**» Az ETA legutóbbi akciói nyomán Spanyolországban megszaporodtak a baszk terrorszervezettel foglalkozó írások. A Spanyol Kommunista Párt lapja a madridi telefonközpont ellen elkövetett robbantásos me­rénylet kapcsán arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a ter­­roroffenzíva haszonélvezői min­denekelőtt a tavaly februári puccskísérlet vádlottak A me­rényletek ugyanis abban az irányban hatnak, hogy a hadse­reg bizonyos­ köreiben erősödje­nek a puccsista tisztek cseleke­detét elfogadó, megértő, sőt tá­mogató vélemények. Nicolas Sartorius, a párt fő­­titkárthelyettese rámutatott, hogy a terrorizmus és a puccsisták kölcsönösen táplálják, mintegy kiegészítik egymást és alapjában véve ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. Ez az újabb terrorhullám összefüggésben van a bírósági tárgyalással, és ezt az időszakot használja fel arra, hogy fokozza a feszültséget, veszély­­érzetet keltsen a lakosságban. Megállapítható — írja az SKP lapja —, hogy a terrorizmus vég­ső soron a diktatúra visszaállí­tását akarja elérni Spanyolor­szágban. VISSZAPILLANTÓ Presztízsháború Délen A latin-amerikai újságok első oldalairól — immár egy hónapja — szinte minden mást kiszorí­tanak a Falkland-szigetek (itte­ni nevén Las Malvinas) miatt ki­robbant konfliktus eseményei. Ma már a kérdés nem is az — legalábbis a közvélemény szá­mára —, hogy ki kezdte, kinek van igaza, hanem az, van-e még esélye a békés kibontakozásnak, vagy elkerülhetetlen a brit—ar­gentin háború? Jogilag máris ha­diállapot áll fenn a két ország között, miután Argentína nem tett eleget a pénteken délután lejárt brit ultimátumnak. A fegy­verek azonban — legalábbis mai lapzártánkig — még nem dör­dültek el... A múlt héten, miközben a Falkland-szigetek felé tartó brit flottából kivált néhány hadihajó, és a Déli Georgiák felé fordult, Londonban elkezdődött a sziget­­csoport felértékelése. Thatcher miniszterelnök aszony egy beszé­dében kijelentette: „A szigetek Nagy-Britannia számára külö­nösképpen fontosak.” Miért? Londonban úgy vélik — írta minapi kommentárjában a DPA hírügynökség —, hogy a brit lo­bogó a Déli Georgiákon megerő­síti Nagy-Britannia jogát az An­­tarktisz-térség egy jó részére.­­A jéghegyek alatt a feltételezések szerint óriási kőolaj- és egyéb ás­ványi tartalékok vannak. „Aki a Déli Georgiákat birtokolja, az uralja a dél-atlanti térséget, és ezzel a Nyugat-Antarktiszt is” — nyilatkozta a napokban a szi­getcsoport volt adminisztrátora, John Matthew. Jelenleg azonban mégiscsak a Falkland-szigetek a fontosabbak. A Georgiák elfoglalásának köz­vetlen indítéka kétségkívül lélek­tani volt. London statuálta, h­og­y nem riad vissza a katonai ak­cióktól. „A Déli Georgiák csak az aperitif volt... előjáték a nagy csatához, amely szerintem nem lesz nehezebb, mint egy sé­takocsi­kázás” — nyilatkozta John Woodward ellentengernagy, a Falkland elfoglalására küldött brit flotta főparancsnoka. „Hen­cegő szájhős” — mondják ugyan­csak hivatalos személyiségek Buenos Airesben. A feszültség a térségben aggasztó. A brit flot­ta gyakorlatilag a szigetek köze­lében áll, készen a támadásra. A Falkland-sziget­eken levő mint­egy kilencezer argentin katona teljes harckészültségben, riadóz­­tatva van. Van-e még kilátás a békés megoldásra? A diplomáciai erőfeszítések változatlanul folynak, az állás­pontok azonban nem közelednek. Nagy-Britannia feltétele: Argen­tína vonja vissza azokat a csa­patait, amelyek április 2-án el­foglalták a Falkland-szigeteket. „Ha ez után elérjük, hogy az Egyesült Államok, vagy esetleg ENSZ-erők garantálják a szige­tek biztonságát — mondta Mar­garet Thatcher —, akkor szó le­het haditengerészeti erőink visz­­szavonásáról.” Argentína szerint a javaslat el­fogadhatatlan, mint ahogy eluta­sítja az ENSZ 502-es számú ha­tározatát, amely nem ismeri el az argentin szuverenitást a vitatott területen. (Alexander Haig sze­rint ennek a határozatnak kel­lene a megoldás alapjául szol­gálnia.) Az egész világ aggodalommal figyeli az eseményeket, s egyben reménykedve, hogy a nézetelté­rések ellenére nem merültek még ki a békés megoldás lehe­tőségei­.. ? V. V­.u­ti-­­ Panamaváros, 1982. április 30. n .­t , Arató Gábor Az Indiai-óceán békéjéért Az indiai fővárosban a múlt hét vasárnapján véget ért az a háromnapos tanácskozás, ame­lyet a Béke-világtanács, az Afro­ázsiai Népek Szolidaritási Szer­vezete és más nemzetközi testü­letek rendeztek, az „Indiai-óceán­­békeövezet” címmel. A konferen­cia záródokumentuma többek kö­zött hangsúlyozza: az amerikai imperializmus háborús előkészü­letei az Indiai-óceán térségében nemcsak az ott levő ázsiai és af­rikai országok biztonságát fenye­geti, hanem az egész világ béké­jét is. A tanácskozáshoz küldött üze­netében Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke em­lékeztetett arra a szovjet indít­ványra, amely szorgalmazza a haditengerészeti flották tevé­kenységének kölcsönös korlátozá­sát, valamint a bizalomépítő in­tézkedések kiterjesztését a ten­gerek és óceánok térségére, kü­lönösen ott, ahol forgalmas ten­geri útvonalak vannak. Márpedig az Indiai-óceánon ke­resztül húzódik a világ fontos tengeri útvonalainak jelentős ré­sze. A „harmadik óceán” a nem­zetközi kereskedelemben betöl­tött szerepén túl, fontos stratégiai jelentőséggel is bír. Partjai Afri­ka keleti részétől Ausztráliáig, az indiai szubkontinenstől az Antarktiszig húzódnak. Az Egyesült Államok éppen ezért már hosszú ideje igyekszik katonailag megerősíteni pozíció­ját. A 7. flotta anyahajóiról fel­szálló repülőgépek bizonyos idő­közökben megjelennek az Indiai­óceán felett. Már 1978-ban elké­szültek a tervek a B—52-esek rendszeres őrjárataira a Fülöp­szigeteken elhelyezkedő Clark légitámaszpont és az Indiai-óceán közepén fekvő­ Diego García kö­zött. A közvetlen amerikai kato­nai jelenlét minőségileg új lép­csője a gyors reagálású haderő létrehozása, amelynek Diego Gar­dán már megépült a bázisa. Ez a támaszpont talán a legjelentő­sebb a térségben. 1977-ben ugyan szovjet—ame­rikai tárgyalások kezdődtek az Indiai-óceán fegyvermentesíté­séről, de Washington az etióp— szomáli háború után felfüggesz­tette a párbeszédet. Az Indiai­óceán teljes fegyvermentesítésé­nek gondolatát 1970-ben az el nem kötelezett országok lusakai értekezlete fogalmazta meg, majd ezt 1971-ben az ENSZ-közgyűlés is határozatba rögzítette. A kérdéssel foglalkozó külön­leges ENSZ-bizottság már több mint egy évtzede hosszabb-rövi­­debb megszakításokkal ülésezik. Tavaly, a tervek szerint, végső döntést kellett volna hozni az Indiai-óceán békeövezetté nyil­vánításával foglalkozó nemzet­közi konferencia lebonyolításá­nak pontos idejéről, s napirend­jéről. Az Egyes­lt Államok és néhány más nyugati ország ma­gatartása azonban megtorpedóz­ta az eredeti célkitűzést, így nem sikerült végső döntést hozni a tervezett konferencia összehívá­sáról. Ehelyett mindössze arról állapodtak meg a részvevők, hogy a következő ülésszakokon meg­vitatják az el nem kötelezett or­szágok javaslatát, amely hang­súlyozza, hogy­ legkésőbb 1983 első felében meg kell tartani a nemzetközi konferenciát. G. Fehér Péter

Next