Magyar Hírlap, 1982. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
2 1982. JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap »KÜLFÖLDI LAPOKBÓL A Tízek ugyan figyelmeztetést intéztek az Egyesült Államokhoz, de ennek hangneme mérsékeltebb volt, mint azt Mitterrand elnök javasolta, s elsősorban Thatcher asszony akadályozta meg, hogy a csúcskonferencia kemény hangot üssön meg Washingtonnal szemben — írják szerdán a francia lapok a Brüsszelben tartott közös piaci csúcsértekezletet kommentálva. A Szocialista Párthoz közelálló lemetlen lehetett volna Reagan számára. A »gastlady« megtorpedózta az erre irányuló francia javaslatokat. Nagy-Britannia még soha nem érdemelte ki úgy az Egyesült Államok »trójai falovának« címét, mint most.” A lap hangsúlyozza: Franciaországnak megvannak az eszközei, hogy válaszoljon az amerikai offenzívára. Ha nem hajt fejet az amerikai diktátum előtt, a maga oldalára vonhatja mindazokat, akik Nyugat-Európában elutasítják Washington nyomását , s vannak ilyen erők. Franciaország így fontos szerepet játszhat nemzetközi téren. A szerdai londoni lapok közül csak a kommunista párt lapja emelte ki a Közös Piac csúcsértekezletének azt a mozzanatát, amely brit szempontból a leglényegesebb volt: Margaret Thatcher Reagan szolgálatában véghezvitt diplomáciai mentőakcióját. A MATIN PARIS szerint a Tízek „mértéktartó hangon” hozták az Egyesült Államok tudomására, hogy veszélyes következményekkel járó kereskedelmi háború következhet be, ha Washington felrúgja a néhány héttel ezelőtt Versaillesban vállalt kötelezettségeit. Michel Jobertfrancia külkereskedelmi miniszter véleménye szerint az Egyesült Államok a külkereskedelemben „mindig is protekcionista politikát folytató ország” volt, s egy ideje a „magának tetsző módon szabályozza terjeszkedésének szabályait és területét”. A párizsi lapnak adott interjújában a francia miniszter megállapította: „Ez már nem szabad nemzetközi kereskedelem — ez már a nemzetközi kereskedelembe való beavatkozás egy elöntően befolyásos pozícióban levő ország részéről.” Jobert szerint még van lehetőség a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti kompromisszum kialakítására. Ennek feltételei: „A világos és tiszteletben tartott játékszabályok. Meg kell adni a világnak a szabad kereskedelem jogát.” ..Az Egyesült Államoknak számolnia kell politikája kockázataival” — mondotta a továbbiakban Jobert, hozzáfűzve, hogy Amerikának világméretű felelősségével nem szabad úgy élnie. bo°v csakis saját magára van tekintettel. l'Huitsanité Az, FKP lapja, vezércikkében azt írja, hogy „a Tízek brüsszeli kórusa nem fogja megzavarni a Fehér Ház urának álmát”. „Thatcher asszony gondoskodott arról, hogy kihagyjanak a zárónyilatkozatból mindent, ami kel Morning Star A lap szerint Thatcher asszony „újabb érdemeket” szerzett Reagannál, amikor megakadályozta, hogy az EGK nyíltan és nyilvánosan elítélje a nyugateurópai országokat, sújtó amerikai kereskedelempolitikát. Pedig a szovjet—nyugat-európai gázvezeték fellépésének megtorpedózására tett legújabb washingtoni kísérlet a skóciai John Brown céget 100 millió fontnyi megrendeléstől és sok ezer munkahelytől fosztja meg — mutat rá a lap. □ERSPIEGEL Kép a jövőből: — Tárgyalópartnerünk elfogadta leszerelési javaslatunkat. Vajon, milyen hiba lehet benne? Reagan karibi terve Tűzoltás - csigatempóban ALAPOSAN MEGCSAPPANT mára az a lelkesedés, amellyel február végén az érintett országokban fogadták Reagan elnök karibi- és közép-amerikai segélytervének a bejelentését. Nem a Falkland (Malvin)-szigeteki események miatt, bár azok is tagadhatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy a déli szomszédok az Amerika-közi kapcsolatok minden vonatkozását kritikusabban, illúzióktól és önáltatástól mentesebben szemléljék. A Reagan-tervet illető kételyek azonban a Falklandügy nélkül is megérlelődtek volna. Az alapvető okok a következők. Miközben a tervezet a képviselőház és a szenátus mintegy tucatnyi bizottságának és albizottságának az útvesztőjében bolyong (hogy a nyár derekára a kongreszus elé érjen), máris több jelentős módosítást szenvedett. A tervezettől remélt gazdasági előnyök egy része eleve kútba esett, egy a karibi tervvel szöges ellentétben álló intézkedés — az északamerikai cukorimport drasztikus csökkentése — miatt. Az északamerikai magántőke szinte teljesen érdektelennek mutatkozik. Nem először fordul elő, hogy a Fehér Ház politikai érdekei nem esnek egybe a multinacionális vállalatok profitérdekeivel. A Reagan-terv — már ami a gazdasági részét illeti — három, elemből tevődik össze: „ A kedvezményezett országok termékeik egy meghatározott csoportját — elsősorban mezőgazdasági és könnyűipari termékekről, kézműipari cikkekről van szó — vámmentesen exportálhatják az USA-ba. Az észak-amerikai magánvállalatok, amelyek hajlandók beruházni a közép-amerikai, illetve a karibi térségben, jelen-,tős adókedvezményekben részesülnek. Washington az 1982-es pénzügyi évben 350 millió dollár közvetlen segélyt bocsát az érintett országok rendelkezésére. A TERVEZETNEK egészében és részleteiben egyaránt számos fogyatékossága van. Ami az egészet illeti, ellenzői — elsősorban washingtoni kongresszusi körökben — azt nehezményezik, hogy nem igazi „mini Marshall-terv”,, amint egyesek elkeresztelték. Érveik — ha nem is az ő fogalmazásmódjukkal — lényegében így összegezhetők. Az Egyesült Államok a karibi gazdasági segélyprogramtól konkrét politikai hasznot vár. Nevezetesen : a közép-amerikai forradalmi erjedés megállítását a tömegelégedetlenség valódi okának, a gazdasági elviaradottságnak, a nyomornak, az ínségnek a megszüntetésével, vagy legalábbis enyhítésével. Hiú ábránd vagy önámítás azonban azt hinni, hogy 350millió dollár, némi vám- és adókönnyítés szemernyit is javíthat egy olyan országcsoport helyzetén, amelyet egyaránt sújt az importált kőolaj és az exportált mezőgazdasági termékek ára közötti növekvő szakadék, az elmaradott vagy nem létező infrastruktúra, a beruházások hiánya és a gazdasági elmaradottságból fakadó megannyi egyéb hátrány. Tegyük hozzá ehhez az érveléshez: a térség legtöbb országában — legyen szó szélsőjobboldali diktatúráról, ál- vagy (ritka kivételként) valódi demokráciáról — az elosztási rendszer olyan égbekiáltóan egyenetlen és igazságtalan, hogy a dolgozó tömegek gyakorlatilag szinte semmit nem érzékelnek, sőt nem is élveznek a nemzeti jövedelem növekedéséből. Elszomorítóan sok adat bizonyítja, hogy a nemzeti bevételek emelkedése „a gazdagokat még gazdagabbakká, a szegényeket még szegényebbekké teszi”. Ami a Reagan-terv részleteinek fogyatékosságait illeti. A VÁMMENTESSÉG csak azokra az árukra vonatkozik, amelyek nem veszélyeztetik a hazai (észak-amerikai) konkurenciát, így például eleve nem érvényes a textíliákra. A képviselőház kereskedelmi albizottsága májusi törvénymódosításával törölte a bőrárukat és a vámot. A hagyományos mezőgazdasági cikkek bevitele vámmentes ugyan, de az Egyesült Államok mezőgazdasági miniszterének jogában áll „szükséghelyzetben” beavatkozni. A karibi terv eme részének önálló és a „kedvezményezettek” számára legkeserűbb fejezete a cukorügy. A latin-amerikai országok egész sorában — de különösen a Karib-térségben — a gazdaság alapja, a legfőbb bevételi forrás a cukor. A térség országai fedezik a világ cukorfogyasztásának 30 százalékát, s képviselik a világexport felét. A hetvenes évek elejéig legnagyobb vásárlójuk az Európai Gazdasági Közösség volt. Az akkori magas cukorárak — 12 dollárcent libránként (46 dkg), szemben a mai 9 dollárcenttel —, és a szűkös kínálat önellátásra ösztönözték az EGK-t. A közös piaci országok ma már maguk is cukorexportálók, jelenleg pedig évi eladható feleslegük négy és fél millió tonna. A latin-amerikai cukortermelők minden reménysége az Egyesült Államok maradt. Csakhogy ott is elindult a cukorprogram, amely a jelek szerint mostanra érett be. Reagan elnök május elején bejelentette: az Egyesült Államokba bevihető cukor menynyisége ebben az évben nem haladhatja meg a kétszázhúszezer tonnát. (Összehasonlításul: Brazília, a világ legnagyob cukortermelője és exportálója a múlt évben 8,7 millió tonnát termelt, és 2,7 millió tonnát exportált.) Nem túlzás a cukortermelők pánikjáról beszélni. A karibi és a közép-amerikai országok sokat vártak a vámmentes cukorexporttól. Most veszteségeiket számolgatják. Panama például nem tartozik a nagy cukortermelők közé (a 220 ezres kvótából 2,6 százalék esik rá), így vesztesége „mindössze” hatmillió dollár. Ám vannak karibi országok, amelyek többet veszítettek a vámon, mint amennyit a Reagan-terv rájuk eső részén egyáltalán kaphatnak. A KILÁTÁSBA HELYEZETT adókedvezmények a jelek szerint nem mozgatták meg az Egyesült Államok multinacionális vállalatinak fantáziáját. A térség politikai bizonytalansága, az infrastruktúra és a szakképzett munkaerő szinte teljes hiánya nem vonzza a tőkét. Az észak-amerikai magánberuházók érdektelenyét magyarázza még emellett az is, hogy igény és lehetőség elsősorban a könnyű-, illetve kézműiparban lenne, holott számukra az igazi vonzerőt a nyersanyag (elsősorban kőolaj)-kitermelés jelenti. Ezt bizonyítják a The New York Timesban nemrég közölt adatok is. A karib-térségi észak-amerikai beruházásoknak (10,2 milliárd dollár) mindössze 10 százaléka fekszik a könnyű- és a kézműiparban. 1980-ban — az utolsó év, amelyről részletes statisztikai adatok vannak — az észak-amerikai vállalatok 600 millió dollárt szántak érc- és kőolajbányászati beruházásokra, s mindössze 65 milliót a kézműiparra. A nagyberuházások kivétel nélkül a nyersanyag-kitermelésre (újabban a petrolkémiai iparra) korlátozódtak. Számottevő kőolaj- és fémérctartalékokkal viszont csak karibi országok (Bahama, Barbados, Trinidad, Dominika) rendelkeznek, a középamerikaiak — Panamától Hondurasig — nem. A szenátus és a képviselőház különböző bizottságaiban a legtöbb módosító javaslat a Reaganterv harmadik részére, a 350 millió dollár elosztására, felhasználására és kezelésére vonatkozott. Az egyik indítvány az egész öszszeget a Világbank kezébe helyezné, mint hitelalapot. A Világbank azonban értésre adta, hogy nem vállalja olyan pénzek kezelését, amelyek felhasználási feltételeit az Egyesült Államok törvényhozása, illetve kormánya szabja meg. A NAGY GAKNAL meghirdetett karibi terv első eredményei — a támogatók szerint is — legkorábban három-öt év múlva lesznek érzékelhetők. Ahhoz képest, hogy tűzoltásra szánták... Mit tudott a világ öt évvel ezelőtt Nicaraguáról." S mit, három évvel ezelőtt Salvadorról? Arató Gábor mben két csúcsminisztériumot hoztak létre Párizsban . (MTI) A kedd este bejelentett francia kormányátalakítás egy későbbre tervezett, szélesebb körű átszervezés első szakasza. Az újabb átszervezésre előreláthatólag az év vége felé kerül sor — jelentette be Pierre Mauroy miniszterelnök. Párizsi politikai körökben megjegyzik: a most végrehajtott kormányátalakítás lényege az, hogy két csúcsminisztériumot hoztak létre, s mindkettő élére olyan miniszter került, akit Mitterrand elnök különösen alkalmasnak tart a rábízott feladatok végrehajtására. A most egyesített iparügyi és kutatási minisztériumot Jean- Pierre Chevenement, az eddigi kutatási és technológiai miniszter vezeti. Az ő feladata lesz az ipar dinamikus korszerűsítése és nemzetközi versenyképességének javítása. A másik csúcsminisztérium a szociális ügyek minisztériumának és a munkaügyi minisztériumnak az összevonásából jött létre. Élére Pierre Bérégovoy, az Elysée-palota eddigi főtitkára került, aki Mitterrand elnök legközvetlenebb munkatársai közé tartozik. A francia kommentárok arra is rámutatnak, hogy a kormányátalakítás nem érinti a kormányon belül a szocialista és kommunista miniszterek arányát. Ma iktatják be Argentína új elnökét (AFP) A kedden este Buenos Airesben ismertetett kormánynévsor szerint — az előzetes híreknek megfelelően — Llamil Reston tábornok lett Argentína új belügyminisztere, Juan Ramán Aguirre Lenari volt venezuelai nagykövet kapta a külügyminiszteri tárcát, az ország gazdasági minisztere pedig José Maria Daghino Pastoré lett. Csupán a közegészségügyi, az igazságügyi és a kulturális miniszteri tárca élén nem történt változás. Kérdéses, hogy Reynaldo Bignone tábornoknak, Argentína 41. elnökének mai beiktatási ünnepségén részt vesz-e a haditengerészet és a légierő főparancsnoka, akik ellenzik, hogy katona kerüljön az ország élére. Leonyid Zamjatyin elemzése az USA ideológiai háborújáról (MTI) Szennyes háborúnak nevezi a Szovjetunió ellen megindított ideológiai háborút, a Reagan elnök által meghirdetett „keresztes hadjáratot” Leonyid Zamjatyin. Az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a Lityeraturnaja Gazeta eheti számában egész oldalas cikkben elemzi a Washington által kezdeményezett propaganda-hadjárat céljait, eszközeit, perspektíváit. Zamjatyin leszögezi: az Egyesült Államok politikájában a katonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozások mellett most mind kézzelfoghatóbban kidomborodik az ideológiai és politikai fölény megszerzésére irányuló kísérlet is. Ennek magyarázata az, hogy nem jártak eredménnyel a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben meghirdetett „kemény vonal” népszerűsítésének próbálkozásai, s Washington arra a meggyőződésre jutott, hogy vereséget szenved az emberek gondolkodásának megnyeréséért vívott küzdelemben. Washington kitér a vitás kérdések nyílt és becsületes megvitatása elől, s éppen ezt akarja helyettesíteni az ideológiai háborúval, amelyet az állami politika rangjára kíván emelni. A cél egyrészt az amerikai erőpolitika igazolása, másrészt az amerikai politikai törekvések reklámozása. Ugyanakkor tudatosan meghamisítják a Szovjetunió, a szocialista országok, a kommunisták politikáját, a Szovjetuniót igyekeznek felelőssé tenni az ideológiai háború megkezdéséért. „A társadalmi rendszerek különbözősége nem szolgálhat alapul a hidegháborúra, még kevésbé az olyan elvakult külpolitikára, mint amilyet most az Egyesült Államok vezető körei folytatnak” — szögezi le cikkében Zamjatyin, s megállapítja: a washingtoni propagandaháború egyik összetevője az az elérhetetlen, de rendkívül veszélyes ábránd, hogy sikerülhet szétzúzni a szocializmus rendszerét. Ezzel próbálkoztak már a hidegháború idején is, de ez volt a cél az „olvadás” és a „hídépítés” politikája mögött is. A kísérletek lényege az, hogy a szocializmus erődjét belülről bomlasszák meg. Erre történtek kísérletek Lengyelország esetében is. -------------------------------------------------mpu Washington nem mentesítette Tokiót a Szovjetunió-ellenes embargó alól (MTI) Az Egyesült Államok kormánya elutasította a japán kabinetnek azt a kérését, hogy a megszigorított szovjetellenes amerikai gazdasági rendszabályok hatálya alól mentesítseaszahalini szovjet—japán közös kőolaj- és földgázkitermelési vállalkozást — jelentette szerdán a Nihon Keizai Simbun, az üzleti körök lapja. Az amerikai szabadalom alapján gyártott fúróberendezések szállítási tilalma alídt fenntartásai Reagan éldeklevélben", tájékoztatta Szuzuki Zenko kormányfőt. A befolyásos ' napilap’‘szériát, amely más újságokhoz és hivatalos tényezőkhöz hasonlóan hevesen bírálta a japán gazdasági érdekeket erősen sértő tengerentúli intézkedéseket, Reagan elnök egyben japán szövetségeseinek „megértésére apellált”. Szuzuki már a vezető tőkés országok versailles-i csúcsértekezletén felszólította Reagant a tilalmi rendszabályok érvénytelesítésére. Tárgyaló partnere akkor azt ígérte, hogy a szigetországi kérést „megfontolás tárgyává teszi”. Szuzuki Zenko kormányfő szerdán megerősítette Reagan elnök elutasító levelének tényét. A miniszterelnök azonban elhatárolta magát az Európai Gazdasági Közösség országainak attól a brüszszeli vádjától, amely szerint az Egyesült Államok a szankciók kiterjesztésével megszegte a vezető tőkés országok versailles-i nyilatkozatában foglaltakat. Mijazava kabinetfőnök mindazonáltal kijelentette: „A japán kormány a jövőben is megragad minden alkalmat, hogy Washingtont a döntés megmásítására bírja”.