Magyar Hírlap, 1982. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
fuvioW ' ■« 13Magyar HírlaP NEMZETKÖZI POLITIKAI FÓRUM 1982. október 1, péntek 3 Ma szavalnak a bizalomról Schmidt: Külpolitika, hét pontban Follinus Könyves János, az MTI bonni tudósítója jelenti. A Német Szövetségi Köztársaság — függetlenül a belpolitikai vitáktól — egy esetleges kormányváltozás után is megbízható partner marad a világ országai számára — jelentette ki csütörtökön Helmut Schmidt kancellár a Bonnban akkreditált nagykövetek előtt. Az NSZK feladata a jövőben is az, hogy hozzájáruljon a nemzetközi béke biztosításához — mondta a kancellár. Schmidt hét pontban foglalta össze a nyugatnémet külpolitika előtt álló feladatokat. Első helyen a NATO iránti bizalmat, második helyen pedig a nyugatnémet—amerikai barátság fontosságát emelte ki. A NATO 1979-es kettős rakétahatározatával kapcsolatban megállapította: ha a szovjet—amerikai tárgyalások nem vezetnének sikerre, az amerikai rakéták telepítéséért lépne fel. A negyedik és ötödik pontban a Közös Piac és a nyugatnémet—francia együttműködés fontosságát hangsúlyozta. A szocialista országok iránt folytatott „keleti politika” nem semmisülhet meg, még akkor sem, ha a jelenlegi, megromlott nemzetközi helyzet sok borúlátót negatív előrejelzésekre késztet — mondta nyomatékkal Schmidt. A hetedik pontban a harmadik világgal való együttműködésért szállt síkra. A nyugatnémet parlament mai ülésén szavaz az ellenzéki pártok által beterjesztett konstruktív bizalmatlansági indítványról. Az indítvány felszólítja a Bundestag képviselőit, hogy fejezzék ki bizalmatlanságukat Schmidt kancellárral szemben, és még ugyan-azon az ülésen Helmut Kohlt, a CDU elnökét válasszák meg az NSZK kancellárjának. Tegnap este több ezer fős nagygyűlést tartottak Bonnban, követelve, hogy a parlamenti képviselők ne buktassák meg Schmidt kisebbségi szociáldemokrata kormányát. (DPA, Reuter) Franz Josef Strauss, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke mindössze egy nappal azután, hogy a nyugatnémet ellenzéki uniópártok Bonnban megegyeztek az FDP-vel a kormánykoalíció közös programjában, máris keményen támadta a szabaddemokratákat. Augsburgban szerdán este egy választási gyűlésen Strauss azt mondta: az uniópártok „nem lehetnek engedékenyek az FDP-vel szemben”. Az FDP-t ugyanúgy terheli a felelősség az NSZK gazdasági bajaiért, mint a szociáldemokratákat. Pekingi nyilatkozat Hongkongról ^ 0 ^ Személycserék a kínai vezetésben (MTI) A kínai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök hongkongi sajtóértekezletén érvényesnek minősítette azokat a szerződéseket, amelyek Hongkongot a múlt században Kínától elszakították, s Nagy-Britannia csak ezek módosítására hajlandó, érvényteremítésére azonban nem. A kínai állásfoglalás leszögezte: „Hongkong a kínai terület része. A hongkongi körzetre vonatkozó egyenlőtlen szerződéseket a kínai nép sohasem fogadta el, ezek Kínát nem kötik.” Keng Piao kínai honvédelmi miniszter leváltásáról valószínűleg a parlament következő ülésszakán, novemberben döntenek, Je Fej, a haditengerészet parancsnoka pedig egészségügyi okokból kérte felmentését — közölte újságírókkal csütörtökön a kínai nemzeti ünnep alkalmából adott fogadáson Vu Hsziu-csuan, a hadsereg vezérkari főnökének egyik helyettese. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 33. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson Csao Cejang miniszterelnök egyebek között kijelentette, hogy a kínai területek mihamarabbi újraegyesítése egymilliárd kínai szilárd törekvése. Schultz beszéde az ENSZ-közgyűlésen Szocialista országok külügyminiszteri találkozója (Folytatás az 1. oldalról) korlátias béketárgyalások szükségességét húzta alá, a Reaganterv kereteibe illesztve. Csütörtökön szólalt fel Hans- Jürgen Wischneivski államminiszter, aki a lemondott Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter helyett. Schmidt kancellár megbízásából mondta el beszédét. Wischnewski a béke megőrzése mellett szállt síkra, és hangsúlyozta, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben mindent meg kell tenni a kelet—nyugat közötti konfrontáció elhárítása érdekében. Wischnewski méltatta a nyugatnémet kormánykoalíciónak az elmúlt tizenhárom év alatt elért eredményeit, azokat a szerződéseket, amelyeket az NSZK a szocialista országokkal kötött. A szónok utalt arra, hogy az NSZK még hivatalban levő kancellárjának nézete szerint egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozó kedvezően hatna a jelenleg nehéz szakaszban levő kelet—nyugati kapcsolatokra. Wischnewski anélkül, hogy a felelősöket megnevezte volna, erélyesen elítélte a bejrúti bűncselekményeket, s a Palesztinai menekülttáborokban végrehajtott mészárlás független kivizsgálását követelte. (TASZSZ, DPA) A megbuktatott Pol Pot-féle rezsim képviselőinek az ENSZ-közgyűlésén való jelenléte miatt határozott tiltakozását fejezte ki Hun Sen kambodzsai külügyminiszter az ENSZ főtitkárához intézett levelében. Norodom Szihanuk, a magát kormánynak nevező, száműzetésben működő kambodzsai szervezet vezetője az ENSZ-közgyűlés általános vitájában kifogásolta, hogy emigránsként kezelik. Sokan elhagyták beszédekor a termet. Jichak Samir izraeli külügyminiszter csütörtök délelőtti felszólalása előtt számos további delegáció hagyta el a termet: 157 ENSZ-tagország közül 101-en. Samir hevesen támadta a világszervezetet. (TASZSZ) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter szerdán kétoldalú találkozón tárgyalt New Yorkban a dán, a luxemburgi, a finn, a brazil és a venezuelai külügyminiszterrel. Gromiko csütörtökön találkozott a szocialista országok — köztük Magyarország —, valamint Angola, Etiópia, a Jemeni NDK és Afganisztán küldöttségeinek vezetőivel. Jelen volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állandó ENSZ-megfigyelője. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón megvitatták a nemzetközi élet egyes kérdéseit, különös tekintettel azokra, amelyek szerepelnek az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának napirendjén. A szovjet külügyminiszter és Mark MacGuigan kanadai külügyminiszter közötti csütörtöki megbeszélések középpontjában a nemzetközi biztonság erősítésének kérdése, a fegyverkezési verseny megfékezése, a nemzetközi feszültség csökkentése szerepelt. Gromiko csütörtökön találkozott az olasz Emilio Colombóval. vramfí. Elfogadták a lengyel szakszervezeti törvényt (MTI) A szejm illetékes bizottságai csütörtökön este elfogadták a szakszervezetekről szóó törvénytervezetet, így az kéiszón áll arra, hogy a parlament ülése elé terjesszék. A dokumentum részletei egyelőre nem ismeretesek, csupán annak kettős vezérfonala: a jövőbeni szakszervezetek legyenek önigazgatóak és függetlenek, ugyanakkor tevékenykedjenek a Lengyel Népköztársaság alkotmányának és más törvényeinek megfelelő módon. Lengyelországban, mint emlékezetes, a szükségállapot bevezetésekor felfüggesztették a szakszervezetek működését. A gazdasági reformmal és a lakásépítéssel, az ifjúság helyzetével, nevelésével foglalkoznak ezekben a napokban a Lengyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizottságainak ülésein. Naponta 4—5 ilyen szintű tanácskozást tartanak, és a témákat mindig az adott vajdaságot leginkább érintő kérdésekből választják ki. A Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyésze csütörtökön hivatalosan kérte a svájci és a nyugatnémet hatóságoktól, hogy adják, ki az ország berni nagykövetsége elleni terrortámadás négy tettesét, valamint egyik — szintén lengyel nemzetiségű — társukat, aki Münchenben együttműködött a támadás előkészítésében. Újabb elítélteket végeztek ki Iránban Szerdán Szadegh Ghotbzadeh volt iráni külügyminiszter összeesküvő társai közül további kettőt kivégeztek, hetet pedig hoszszú börtönbüntetésre ítéltek — jelentette az IRNA iráni hírügynökség. Az egyik kivégzett a vád szerint összekötőként működött Sariat-Madari mellett, akit szintén azzal vádolnak, hogy részt, vett, a Khomeini meggyilkolására és az Iszlám Köztársaság megdöntésére szőtt összeesküvésben. Gazdasági viták a brit Labour-kongresszuson (MTI) Blackpoolban a brit Munkáspárt idei országos kongresszusának utolsó előtti napján, tegnap tartották a gazdasági vitát, amelynek az volt a célja, hogy a párt alternatívát tárjon a közvélemény elé a konzervatív kormány jelenlegi gyakorlatával szemben. Az egyik fő határozat a négymilliósra becsült munkanélküliség felszámolását jelölte meg a következő munkáspárti kormány fő gazdasági és társadalmi feladataként. Az SZDSZ a békéért Husák fogadta Gáspár Sándort (Folytatás az 1. oldalról) a dolgozók szociális vívmányainak rovására fedezik; a fejlődő országokban tovább romlik a helyzet, s a nemzetközi kapcsolatok rosszabbodása súlyosan bomlasztja az országok közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködést. Gáspár Sándor javasolta, hogy a NATO-ülésnek küldjön tiltakozó üzenetet az a 358 szervezet, amely részt vett a X. szakszervezeti világkongresszuson. Az ülés végén, a részvevők elfogadták annak a felhívásnak a szövegét, amelyet az SZDSZ intéz a másik két jelentős nemzetközi szakszervezeti tömörüléshez, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez és a Munka Világszövetségéhez, valamint regionális szervezeteihez. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök csütörtökön Prágában fogadta az SZVSZ irodájának ülésszakán részt vett küldöttségek vezetőit, közöttük Gáspár Sándort. M RÉMIDÉZÉS lenne, ha... ? S miért ne lehetne a kérdés folytatása valami képtelenség? Az elképzelhetetlen elképzelése mindig előszeretettel űzött műfaj, még a politikai irodalomban is. Az atomháború esélyeit és következményeit vizsgáló elemzéseknek ráadásul megvan az a hátborzongató sajátosságuk, hogy tényekre épülnek. Mert ahhoz, hogy például az utcán valamiféle földöntúli lénnyel, marslakóval találkozzunk, szükségeltetik egy marslakó, aki, vagy ami, legalábbis eddigi ismereteink szerint nem létezik. Ellentétben a nukleáris katasztrófát előidéző fegyverekkel, amelyek nagyon is vannak. Csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes arzenálja egymilliószor akkora robbanóerővel rendelkezik, mint a Hirosimára ledobott amerikai bomba, vagy a föld minden egyes lakójára kb. három tonna TNT jut. S ezek a fegyverek, mint általában a fegyverek, csak kétféle sorsra jutnak, vagy bevetik, felhasználják, vagy leszerelik, megsemmisítik őket. Harmadik lehetőség nincs. Erre épül azután a legtöbb fantázia-szörnyszülött, az új háború kitörését vizsgáló nyugati tanulmányok sora, mint Sir John Hackett brit tábornok könyve az 1985. augusztusára jósolt világégésről, a belga Close tábornok fejtegetése, vagy az amerikai kongresszus egyik bizottságának tavalyi elemzése. Közös vonásuk: valamennyi szovjet támadást feltételez és erre a hamis alapra épít azután tényleges várakat. Ténylegeseket, hiszen a pusztító arzenálok léteznek, s így válnak a történetek „megehetővé”, így járulnak hozzá a közvélemény megdolgozásához, a nagyobb fegyverkezési kiadások támogatásának biztosításához. Valószínűleg van e műveknek még egy mellékes, kimondatlan, de nem kevésbé félelmetes szándékuk: hozzászoktatni az olvasót a nukleáris háború gondolatához, annak elfogadásához, hogy az atomfegyverek nem csupán elrettentő, hanem bevethető eszközök. Hivatalos állásfoglalások sora is alátámasztja ezt a sejtést, kezdve az Egyesült Államok kategórikus elzárkózásától, hogy lemondjon a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról, egészen az olyan „apróságokig”, mint az amerikai posta vezetőinek augusztusi képviselőházi meghallgatása, amelynek során kiderült, hogy terveket készítettek a szolgáltatások folytatására — egy nukleáris háború utáni időszakban. „Akik életben maradnak, megkapják a postát” — jelentette büszkén az egyik illetékes. S hogy ez őrültség? Akkor minek nevezhető az a Pentagon-terv (nemrég beszélt róla Weinberger hadügyminiszter), amely elhúzódó nukleáris háború esetére és az Egyesült Államok felülkerekedésére vázolja a szükséges lépéseket? Témáját tekintve hasonló, de jellegében mégis egészen más az a tanulmány, amelyet kétéves munkával készített a svéd királyi tudományos akadémia környezeti kérdésekkel foglalkozó folyóirata. A rémidézésben 16, a legkülönbözőbb szakterületeken dolgozó keleti és nyugati tudós vett részt. A kiinduló tétel így hangzott: 1985. június közepén egy hétköznap New York-i idő szerint délelőtt 11-kor, moszkvai idő szerint délután 6-kor az Egyesült Államok és a Szovjetunió között nukleáris csapásváltásra kerül sor, s ebben a két ország arzenáljában lévő fegyvereknek kevesebb, mint felét alkalmazzák. A kérdés: mi történik ebben az esetben ? A válaszokból emberi ésszel felfoghatatlan katasztrófa rajzolódik ki. A forgatókönyv szerint az északi félteke iparosodott körzeteiben a városi lakosságnak legalább a 60 százaléka, de talán több mint 90 százaléka hal meg. Az azonnal elhunytak száma 750 millió, s mintegy 340 millióan szenvednek súlyos sérüléseket. A tanulmány azt sugallja, hogy a túlélők irigyelnék a halottakat. Szinte valamennyien súlyos pszichikai sérüléseket szenvednének (a két résztvevő szovjet kutató arra figyelmeztetett, hogy Hirosima és Nagaszaki túlélői jelentős arányban még mindig a depreszszió tüneteit mutatják). A „sértetleneknek” mintegy 20 százaléka képtelen lenne önmagáról és másokról gondoskodni. Széles körű éhínség ütné fel a fejét. A vizek, az élelmiszerkészletek fertőzötté válnának. Az óriási tüzek kipusztítanák az erdőségekés a megművelt földek hatalmas területeit, a lángok martalékává lennének az olajmezők is. A napot hetekig, hónapokig elhomályosítaná az óriási mennyiségű szemcsés, fényelnyelő törmelék, s amikor kialudnának a tüzek, fotokémiai köd telepedne a földre, súlyos következményekkel fenyegetve növényt, állatot, embert. A tűztenger, a termelődő gázok felemésztenék a földfelszínt védelmező ózonréteget. Kiszámíthatatlan módon megváltozna a klíma (ami az élelmiszer-termelés további csökkenését jelentené), és tovább nőne a rákos betegek száma. A gépesített mezőgazdaság, amely a gazdasági infrastruktúrától függ, összeomlana, s a túlélők a „ló előtti korszakba” jutnának vissza. A gazdaságok szétesnének, visszatérne a középkort idéző árucsere. De nem csupán az iparosodott országok szenvednének. A forgatókönyv szerint a harmadik világ nem hadviselő országaiban négyszer annyi lenne az áldozatok száma.„Ezek az országok nem tudnak kellő mennyiségű élelmet termelni, hogy táplálják gyorsan szaporodó lakosságukat. Ebben az esetben nem az atombombák jelentik a pusztító fegyvert, hanem a széles körű éhínség, a betegség és a városi zavargások.”) Hogy „szép kis kilátások” ezek? A svéd tanulmány szerzőit végül is tisztességes szándék vezette, bármilyen szörnyű olvasmány is a mű. Mert a veszélyek bagatellizálása, az „úgysem fordulhat elő”-szemlélet a struccpolitika, vagy a nukleáris háború lehetőségének az elfogadása passzív szemlélődésre kárhoztat. Valótlanság lenne azt állítani, hogy nincs háborús veszély. Van, de ennek forrása nem a Szovjetunió politikája, hanem maga a fegyverkezési hajsza, a világban fennálló feszültség. Amelyért azokat terheli felelősség, akik a békés egymás mellett élés ésszerű alternatíváját nélkülöző nukleáris korszakban is azt akarják elhitetni, hogy a több és jobb fegyver szavatolja a nagyobb biztonságot. HALÁSZ GYÖRGY • Összecsapás várható a Bekaa-völgyben? (TASZSZ, UPI, AFP, Reuter) Továbbra is feszült a helyzet Libanon keleti részén, a Bekaavölgyben, ahol az izraeli tüzérség ismét ágyúzta az ott állomásozó szíriai és a palesztin egységeket. Abu Ijad, a PFSZ egyik vezető személyisége szerint „nagyszabású katonai összecsapás várható a Bekaa-völgyben, illetve az északlibanoni térségben”. (AFP, UPI) Amin Gemajel, Libanon új államfője, csütörtöki beszédében bejelentette, hogy hét év után megszűnt a libanoni főváros kettéosztottsága, Bejrút ismét egységes. Bejrút nemzetközi repülőterén csütörtökön ismét megindult a polgári közlekedés. (UPI, AFP, Reuter) Az izraeli miniszterelnökségi hivatal csütörtökön közleményben cáfolta azokat a hírügynökségi jelentéseket, amelyek szerint Menahem Begin kormányfő szerdán, az izraeli parlament külügyi és hadügyi bizottsága előtt felelősséget vállalt volna a „bejrútivérengzéssel kapcsolatos eseményekért”.