Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Lenin körút 9-11. Pf.: 305. Irányítószám: 1393. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 222-408, 429-350. MA: TANÁCSOK FÓRUMA ÁRA: 1,40 FORINT Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 jelzőszámra. 16. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1983. JANUÁR 7. PÉNTEK KUTI A Varsói Szerződés politikai nyilatkozata A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége legmagasabb szintű képviselői 1983. január 4— 5-én Prágában, a Politikai Tanácskozó Testület ülésén a kialakult bonyolult nemzetközi viszonyok tükrében együttesen áttekintették az európai helyzetet és véleményt cseréltek néhány más nemzetközi kérdésről. Az ülés résztvevői az általános béke megőrzéséért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és az enyhülési folyamat folytatásáért érzett nagy felelősségük tudatában szükségesnek tartják kijelenteni az alábbiakat: 1. Az ülésen képvisel államok a Politikai Tanácskozó Testület moszkvai (1978) és varsói (1980) nyilatkozataiban felhívták valamennyi ország és tépa figyelmét a békét fenyegető növekvő veszélyre, s annak szükségességére, hogy megakadályozzák a nemzetközi helyzet további éleződését. Most aggodalommal állapítják meg, hogy az agresszív erők tevékenységének fokozódása következtében a világ eseményeinek alakulása még veszélyesebbé válik. Egyre határozottabb termékenységet fejtenek ki azok a körök, amelyeknek célja, hogy megingassák a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak egyedül ésszerű alapját, a békés egymás mellett élést. Az egészségesebb nemzetközi kapcsolatok kialakításában elért érzékelhető előrehaladás — amely a hetvenes évektől kezdett hatást gyakorolni a nemzetközi viszonyok általános fejlődésére — veszélyben van. A népek számára előnyös enyhülési folyamat jelentős károkat szenved. Az együttműködést a konfrontáció váltja fel, megkísérlik aláásni az államok kapcsolatainak békés alapjait, nehezítik az államközi politikai érintkezést, a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődését. A fegyverkezési verseny minőségileg új, sokkal veszélyesebb szakaszba lép, amely kiterjed valamennyi fegyverzetre, minden nukleáris és hagyományos fegyverfajtára, a katonai tevékenység minden formájára és gyakorlatilag a világ valamennyi térségére. Ismét fellángolnak a korábbi feszültséggócok, új konfliktusok és válsághelyzetek keletkeznek. Akadályokba ütköznek a békeszerető államok erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy az érdekelt felek egyenjogú tárgyalásain megoldást találjanak a világméretű és regionális vitás kérdések rendezésére. Mind több megoldatlan nemzetközi kérdés halmozódik fel. Az imperialista körök az erő, a nyomás, a diktátum, a belügyekbe való beavatkozás politikáját, a nemzeti függetlenség és az állami szuverenitás korlátozásának politikáját alkalmazzák, a befolyási övezetek megtartására és újrafelosztására törekednek. Igyekeznek saját hasznukra fordítani az országok közötti súrlódásokat és bonyodalmakat, minden nehézséget, amellyel a népek szembekerülhetnek. Akadályokat gördítenek a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés normális fejlődésének útjába, politikai eszközként gazdasági szankciókat és embargót alkalmaznak, s ez még bonyolultabbá teszi a meglevő gazdasági problémák megoldását. Az imperialista körök a gazdasági válság terheit a népekre, köztük a fejlődő országok népeire igyekeznek áthárítani. A hatalmas katonai kiadások, a gazdasági fejlettség színvonalától függetlenül mind nagyobb teherként nehezednek a népekre, lassítják gazdasági és társadalmi előrehaladásukat. A XX. század végén kiéleződtek az emberiség globális méretű társadalmi, gazdasági, demográfiai, ökológiai jellegű problémái. A termelőerők, a tudomány és a technika már elért színvonala elegendő anyagi és szellemi erőforrást biztosít, hogy hozzáfogjanak ezeknek az óriási problémáknak a tényleges megoldásához. Az erre irányuló nemzetközi együttműködést azonban akadályozzák a reakció erői, amelyeknek politikája konzerválja egész földrészek elmaradottságát, megosztja és szembeállítja az államokat. Ily módon a helyzet egészében véve mind bonyolultabbá válik, növekszik a nemzetközi feszültség, erősödik a háborús veszély, mindenekelőtt a nukleáris öszszecsapás veszélye. E fenyegető fejleményekkel szemben mind határozottabban és erőteljesebben nyilvánul meg a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget kell vetni az erő és a konfrontáció politikájának, meg kell őrizni a békét és megerősíteni a nemzetközi biztonságot, meggyökereztetni az államok kapcsolataiban a nemzeti függetlenség és a szuverenitás, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erő alkalmazásáról, vagy az erővel való fenyegetésről történő lemondás, a népek egyenjogúsága és a saját sorsuk fölötti rendelkezés jogának elveit és más, általánosan elismert elveket. Az ülésen képviselt államok meggyőződése: bármilyen bonyolult is a világhelyzet, megvan a lehetőség arra, hogy túljussunk a nemzetközi kapcsolatok e veszélyes szakaszán. Az események mostani menetét meg kell és meg is lehet állítani, és olyan irányba lehet terelni, amely megfelel a népek vágyainak. A szocialista országok, amelyek békeszeretete társadalmi rendszerük természetéből fakad, ennek érdekében latba vetik egész nemzetközi tekintélyüket, politikai és gazdasági potenciáljukat. A nemzetközi helyzet javításának jelentős tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma. Több más ország is állást foglal a nemzetközi légkör romlása ellen. Nyugaton és Keleten, Északon és Délen politikai pártok, szervezetek, különböző ideológiai beállítottságú mozgalmak emelik fel szavukat a fegyverkezési verseny és a fegyveres konfliktusok szítása ellen. Az egyszerű emberek millióinak békevágya minden kontinensen háborúellenes tömegmegmozdulásokban tükröződik. A háború erőinél napjainkban hatalmasabbak a béke erői. Minden összeforrottságuktól és tevékenységük céltudatosságától függ. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén részt vevő államok, a nemzetközi helyzetről adott értékelésük alapján, a nukleáris katasztrófával szemben az egyetlen lehetséges megoldást ajánlják fel és széles körű nemzetközi együttműködésre szólítanak fel az élet és az emberi civilizáció megőrzése nevében. II A háború elkerüléséért vívott harcban központi helyet foglal el a fegyverkezési verseny megfékezése, s az előrehaladás a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelés ügyében. Az utóbbi időben a nukleáris fegyverek kifejlesztésére és gyártására elfogadott és már megvalósulóban levő amerikai programok, valamint a legújabb tudományos eredményeken és felfedezéseken alapuló fegyverek kifejlesztése — beleértve a világűrben és a világűrből folytatott hadműveletekre alkalmas rendszereket és eszközöket — arra hivatottak, hogy egyebek között Európában is többszörösérenöveljék az Egyesült Államok fegyvertárának pusztító erejét. A fegyverzetek növelésének ez a politikája, amelyet az Egyesült Államok és néhány szövetségese folytat azzal a céllal hogy katonai fölényre tegyen szert, a nemzetközi stabilitás megbontásához vezet. Az általuk meghirdetett új katonai programok szorosan kapcsolódnak a „nukleáris támadás eszközeit megsemmisítő első csapás”, a „korlátozott nukleáris háború”, az „elhúzódó nukleáris konfliktus” és több más ilyen hadászati koncepció és doktrína eszkalációjához. Mindezen agreszszív, a békét fenyegető doktrínák mögött olyan számítás húzódik meg, mintha elsőként alkalmazva a nukleáris fegyvert, győzni lehetne egy nukleáris háborúban. Az ülésen képviselt államok nyomatékosan hangsúlyozzák: bármilyen számítás, amely a nukleáris háború kirobbantására és az abban elérhető győzelemre irányul, értelmetlen. Ha sor kerülne nukleáris háborúra, annak nem lenne győztese. Ez elkerülhetetlenül egész népek megsemmisüléséhez, óriási pusztításhoz, a földi élet és az emberi civilizáció számára katasztrofális következményekhez vezetne. A hasonló számításokon alapuló katonapolitika elkerülhetetlenül maga után von még más,rendkívül veszélyes következményeket is. Először: az újabb és újabb nukleáris fegyverrendszerek és más tömegpusztító eszközök létrehozása és telepítése még inkább megingatja a katonai-stratégiai stabilitást, növeli a nemzetközi feszültséget, bonyolultabbá teszi az államok kapcsolatait. Másodszor: a fegyverkezési verseny fokozódása ellentétes a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásával, amelyre — a katonai versengés ellen síkraszállva — a Varsói Szerződés tagállamai törekednek. A fegyverzetek növelése említett programjának végrehajtása a katonai szembenállás szintjének növekedéséhez vezet; a béke még ingatagabbá, még törékenyebbé válik. Harmadszor: a fegyverkezési verseny újabb fordulójával még bonyolultabbá válnak a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök. Ennek következtében jelentősen fokozódnak a korlátozásukra és csökkentésükre irányuló nemzetközi szerződések kidolgozásának nehézségei. Mindezt számításba véve az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy késedelem nélkül, addig kell cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelés ügyében való előrehaladásra. Abból indulnak ki, hogy valamennyi államnak — ha szívén viseli saját népe s az egész emberiség sorsát — objektív érdeke annak megakadályozása, hogy a világ háborúba sodródjék. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az államok, s elsősorban a nukleáris hatalmak nyilvánítsák ki politikai akaratukat és készségüket az együttműködésre. Elengedhetetlen, hogy katonapolitikájuk kizárólag védelmi célokat szolgáljon, és legyen tekintettel minden állam jogos biztonsági érdekeire. Politikájuk ne gátolja olyan megállapodások elérését, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletben tartásával a fegyveres erők és a fegyverzetek hatékony csökkentéséhez vezetnek. Ezzel összefüggésben az ülés résztvevői azt várják, hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalásának — miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert — megtétele után hasonló módon cselekszik az összes olyan nukleáris hatalom, amely ezt eddig nem tette meg. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy elmozduljon a holtpontról a fegyverzetek és a fegyveres erők tényleges korlátozásának és csökkentésének ügye. Ezért az ülés résztvevői arra szólítanak fel, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetésének egész kérdéskomplexumában határozottan aktivizálják a most folyó megbeszéléseket, illetve újítsák fel a félbeszakadt tárgyalásokat. Kitartóan és türelemmel törekedjenek olyan megállapodások elérésére, amelyek szavatolják a fegyverek, különösen a nukleáris fegyverek csökkentését és megsemmisítését. Támogatják és üdvözlik a Szovjetuniónak a fegyverkezési hajsza megszüntetésésére és a leszerelésre tett javaslatait. Az ülésen képviselt államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy sikert érjenek el a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy fontos lépés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésének útján, ha a jelentős katonai erőkkel rendelkező államok megállapodnának abban, hogy nem növelik fegyveres erőiket és fegyverzetüket, elsősorban nukleáris fegyverzetüket. Ezzel öszszefüggésben megelégedéssel állapítják meg, hogy napjainkban az államok döntő többsége és a nemzetközi közvélemény mind szélesebb rétegei emelik fel szavukat a nukleáris fegyverkészletek szintjének befagyasztása mellett. Ennek az elképzelésnek egyik leglényegesebb kifejeződése lehetne, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen befagyasztaná hadászati fegyvereinek mennyiségét és beszüntetné korszerűsítésüket. Az ülésen képviselt államok határozottan síkraszállnak a fokozatos nukleáris leszerelés programjának kidolgozásáért és ennek keretében olyan megállapodásért, amely megszünteti az új nukleáris fegyverrendszerek kifejlesztését és előállítását, valamint a különböző nukleáris fegyverfajták létrehozására szolgáló hasadóanyagok és a nukleáris fegyvereket hordozó eszközök gyártását. Ez megteremtené az előfeltételeket a nukleáris fegyverzetek megsemmisítésének előmozdításához. Hasonlóképpen szükségesnek tartják a mielőbbi megállapodást több konkrét kérdésben. Ezért felhívással fordulnak az összes államhoz, hogy adjanak új ösztönzést a tárgyalásoknak — így a genfi leszerelési bizottságban folyó tárgyalásoknak is —, abból a célból hogy: — A legrövidebb időn belül dolgozzanak ki szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; — Gyorsítsák meg a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi megállapodás kidolgozását; — Kezdjék meg a neutronfegyver betiltásáról szóló megállapodás kidolgozását; — Haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy betiltják bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világűrben; — Minél gyorsabban fejezzék be a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás egyeztetését; — Gyorsítsák meg a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának szavatolásával összefüggő kérdések megoldását. (Folytatása a 2. oldalon) Párt- és kormányküldöttségünk hazaérkezett Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével tegnap hazaérkezett Prágából párt- és kormányküldöttségünk, amely részt vett a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Pója Frigyes, külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megjelentek: Aczél György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának vezetője, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi, Kamara János belügyi államtitkár, a Központi Bizottság tagjai, továbbá Nagy János külügyi államtitkár. Jelen volt Andrej Barcák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete.