Magyar Hírlap, 1983. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
121983. FEBRUÁR 1. KEDD SPORT Magyar Hírlap Tömegsport - versenysport Az élvonal árnyékában A fehér sport, a tenisz reneszánszát éli. Túlzás nélkül állíthatjuk: igazi tömegsporttá nőtte ki magát, hiszen ingyenes pályák sora épült a fővárosban és vidéken egyaránt, a vállalatok és intézmények sorra alakítják meg teniszszakosztályaikat, hogy aztán megfelelő utánpótlás-nevelés eredményeképpen benevezzenek az alsóbb osztályú bajnokságokba. A régebbi, már hagyományokkal rendelkező egyesületek közé tartozik a Budai Bányász SE, melynek bázisvállalata a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet. Több mint húsz éve már, hogy az első salakpályák megépültek a „város felett”, a ritka szép panorámával rendelkező Folyondár utcában. Ebben a szakosztályban mindig is jól megfért egymás mellett a tömegsport és a versenysport, igaz, néhány éve kis viszszaesés történt: az NB I-es Vasas, illetve elődje, a NIM SE pályákat, öltözőket kért és kapott a Budai Bányásztól, így ez a kisebb szakosztály visszaszorult egy szűkebb területre, és mindössze négy pályája maradt. Az intézet sportszerető vezetői, a szakosztály tagjai azonban bebizonyították, hogy a megváltozott körülmények között is eredményes munkát lehet végezni. Manapság, a televízió és a különböző másod- és harmadállások idején igazán örvendetes, ha gyerekek és felnőttek rendszeresen, hetente három-négy alkalommal találkoznak a sportpályán, hogy hobbiból vagy a bajnokság követelményeinek eleget téve megmérkőzzenek egymással. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy tavasztól őszig a Budai Bányász teniszpályáira ki lehetne tenni a megtelt táblát. De nézzük a számokat. A legutóbbi szakosztály-értekezleten Nagy György szakosztályvezető statisztikája szerint 192-en teniszeznek rendszeresen a Budai Bányászban. Közülük 146-an dolgoznak az intézetben, 16-an más vállalat munkatársai, de valamilyen formában kapcsolatban állnak a bázisvállalattal, és végül 30 fő az úgynevezett kültag. Érdemes megemlíteni, hogy a közel kétszáz fős szakosztály mintegy negyede, 54 sportoló vesz részt a különböző szintű csapatbajnokságokon és egyéni versenyeken. Mindebből kiderül, hogy a tagok nagy többsége, vagyis 138 fő az úgynevezett társadalmi teniszező, ők biztosítják a szakosztály tömegsport jellegét. A szakosztály vezetősége, az egyesület és az intézet mindent megad a teniszezőknek, ami módjában van: két férfi és egy női öltöző áll a sportolók rendelkezésére a megfelelő mellékhelyiségekkel. A különböző sportfelszerelések vásárlására ugyan nem mindig elegendő a pénz, de ezt a szakosztály tagjai — közöttük volt NB I-es játékosok — saját zsebükből fedezik. Mi az, ami hiányzik? Egybehangzó vélemények szerint egy klubhelyiség, ahol rendszeresen találkozhatnának, kicserélhetnék gondolataikat, ahol a tapasztalt versenyzők elméleti útmutatást is adhatnának a kezdőknek. A dologban az a legérdekesebb, hogy ez a klubhelyiség megvan, csak éppen foglalt. Az intézet — helyhiány miatt — irodának rendezte be .. . Sándor Andor, az egyesület elnöke nagy tapasztalattal rendelkezik. Ifjabb korában több sportágban is jeleskedett, így jól ismeri az aktív és az alkalmi sportolókat, igyekszik teljesíteni kívánságaikat. Elmondta, hogy az idén nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanis újabb három pálya építése fejeződik be. A megnövekedett lehetőségek arra ösztönzik az egyesületet, hogy az új pályákból valamit profitáljanak is. Úgy tervezik, hogy néhány pályát — holtidőben — bérbeadnak, így gyarapítva a szűkös bevételt. Nem szóltunk még az utánpótlásról. Az elmúlt nyáron 60—60 fővel kétszer kéthetes tenisztábort szerveztek Sipos Péter és Nagy György irányításával. A tömegsport képviselői is megmérkőztek egymással, három intézeti szocialista brigád lépett salakra, és úgy tervezik, hogy az idén újabb brigádokat is bevonnak a körmérkőzéses küzdelembe. A Budai Bányász női és férfi, serdülő és veterán csapatai az NB III-tól a legalsóbb szintű budapesti bajnokságokig részt vesznek a versenyeken — több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre dicséretes, hogy a szakosztály tavaly az első szóra kölcsönadta két hétre valamennyi pályáját a budapesti ifjúsági EB idejére. A Budai Bányász teniszszakosztálya valószínűleg soha nem fog bejutni az NB I-be. Nem is ez a céljuk. Kis léptekkel ugyan, de minden évben haladnak valamelyest előre, akkor is, ha különböző objektív és szubjektív tényezők gátolják őket. Ha akadnak is nehézségek, ezek csak rövid ideig foglalkoztatják a szakosztály tagjait, számukra egy valami a legfontosabb: a sport, a tenisz feltétlen tisztelete és szeretete. Kóbor László NEM TAGADOM, kapóra jött Verőci Zsuzsa nyilatkozata a női sakkozásban mutatkozó válságjelenségekről, mert ez a téma már régebben borzolja idegeimet. Hogy miről is van szó, azt női nemzetközi nagymesterünk így fogalmazza meg: „Egyre inkább terjed a káros szemlélet, hogy minél kevesebbet játszani női versenyen s többet indulni az Élőpontszerzésre nagyobb lehetőségeket biztosító férfiviadalokon”. Verőci Zsuzsa nem egy példát (külföldi és magyart) hoz fel roszszalló véleményének alátámasztására. „Egy nőnek — fejeződik be a nyilatkozata — a női tornákon is igazolnia kellene játékerejét, ellenkező esetben szerintem csak a férfiak világranglistáján való rangsorolása lenne megokolt.” Annyira egyetértek Verőci Zsuzsával, hogy még túl is licitálom őt. Vegyük mindjárt az Élő-féle értékrendszert. Nem értek a sakkhoz, de járatos vagyok más sportága hasonító, pontozásos alapra épített ranglista-összeállításában. Mint sportember nem látom be, miért lennék ellensége az ilyen időszakos (éves) ranglista játéknak, de nem is borulok le előtte. Ugynakkor — nem tehetek róla — nekem a kiemelkedő versenyeken nyújtott jó teljesítmény az értékmérőm, nem pedig nőknek érdektelen férfiviadalon összegyűjtött félpontjai. Az én számomra — de lehet, hogy ez csak egy kalap alá a maradiság — többet mond a nem akármilyen színvonalú magyar bajnokság megnyerése, mint annak leszólás után történő mellőzése. Lehet, hogy vannak olyan női sakkozóink, akik a magyar bajnokságot és más, kiemelkedő női versenyt harmatgyenge színvonalúnak minősítenek, ezt azonban nem távol maradásukkal, haban nem távolmaradásukkal, harészvétellel illő és sportszerű bizonyítani. Nem az én szerény személyem, hanem a világkörnyezet (és annak minden szektora) igazolja, hogy a női és a férfiteljesítményeket nem lehet egy kalap alá venni. Sem a sportban, sem a fizikai munkában és a tudományban, irodalomban, képzőművészetben, zenében, valamint sok minden másban sem. Vannak persze az irodalomban és még a tudományágakban is olyan nők, akik maradandót alkottak, ha azonban számukat összevetjük a férfiakéval, akkor a férfi fölény egyértelmű, így van ez a sportban is. Nem én cáfolom meg, hanem maga a környezet tanúsítja az ellenkezőjét annak az „elméletnek”, hogy nincs külön férfi- és, női sakk, csak sakk van. Ez nem más, mint szócsavarás. Mert akkor ugyanígy igaz, hogy nincs külön férfi- és külön női úszás és atlétika sem, csak úszás és atlétika van. De hasonlítsuk csak össze az eredményeket, vajon azok mit mondanak? Végül, de nem utolsósorban azt kérdezem, hogy mi végre való az élsportoló? Miért kap a társadalomtól megkülönböztetett sportolási lehetőséget, anyagi támogatást, egyéb gondoskodást? Azért, mert tehetséges, és nem mindennapi képességeivel kiemelkedik a mi kis magyar közösségünkből. Ha pedig nemzetközi porondon szerepel, a mi dicsőségünkért is harcol. Nem misztikus faji alapon, nem nacionalizmusból, hanem, hogy öregbítse szocialista hazája hírnevét. Az az egyszerű magyar honpolgár tehát, aki közvetve bár, de munkájával áldoz a sportért, joggal elvárja, hogy az élsportoló ott fejtse ki tehetségének a maximumát, ahol arra a legnagyobb szükség van, vagyis az olimpiákon és a világbajnokágokon. Ott gyűjtse a babért. S babérral a hajkoronán induljanak a nők férfiversenyeken is. Csak a sorrendet tartsuk be! MEGENGEDEM, hogy okfejtésem szakszerűtlen. Úgy vélem azonban, hogy nem esik messze a fent idézett egyszerű honpolgár okoskodásától. Beszéljük meg!goyaid! Sportolóink külföldön Ribli második SAKK. Andersson sikerével fejeződött be Wijk Aan Zeeben a hagyományos nemzetközi sakktorna. A svéd sakkozó a 13., utolsó fordulóban döntetlent ért el a holland Ree ellen. Ugyancsak döntetlenül fejeződött be Ribli Zoltán játszmája az amerikai Seirawannal. A végeredmény: Andersson (svéd) 9 pont, Ribli 8,5, Browne (amerikai), Hort (csehszlovák) 8,8, Nunn (angol) 7,5, Seirawan (amerikai), 7, Halak (jugoszláv) 6,5, Korcsnoj (svájci) 6, ASZTALITENISZ. Bejutott a a VVK-ba a legjobb négy közé a BVSC férfi csapata, miután 5:3 arányú győzelmet aratott a nyugatnémet Esslingen ellen. Takács három győzelmet aratott, Surbeket is legyőzte. Gergely kétszer nyert, Frank győzelem nélkül maradt. TENISZ. A Florida állambeli Marco Islandban zajló nemzetközi női verseny elődöntőjében Temesvári Andrea 6:3, 6:2 arányban kikapott az első helyen kiemelt amerikai Andrea Jaegertől. MŰKORCSOLYA. Dortmundban megkezdődött a műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság. Az első versenynapon a férfiak mutattak be három kötelező gyakorlatot. Az első helyen a francia Simond áll. Száraz András 21 induló közül a 20. helyen várja a folytatást. Magas színvonal Meglepően magas színvonalú birkózást hozott a legjobb hazai szabadfogásúak nyitóviadala, az FTC Szalai Imre-emlékversenye. A Körcsarnokban a 128 induló között ott voltak a csehszlovák válogatottak is. Az 57 kilósok mezőnyében a legjobbak egy ágra kerültek. Szalontai Imre, Németh Sánifor és Nagy Béla körbe verte egymást, végül Németh lehetett döntős. A 90 kilóban a sérülés után visszatért Molnár Géza is:4-re verte a jövő embereként emlegetett Kiss Sándort. A győztesek (48 kilótól felfelé): Gyulai (FTC), Szabó L. (DVTK), Németh L. (Csepel), Orbán (Csepel), Szalontai Z. (DVTK), Fehér (FTC), Karabin (csehszlovák), Molnár (Bp. Honvéd), Robotka (Csepel), Balla (FTC). Az egyesületi pontversenyben az FTC lett az első 18 ponttal, az ugyancsak 18 pontos Csepel és a 13 pontos DVTK előtt. CVS.JOM Vizsgálat totócsalási ügyben A rendőrség a sportfogadással összefüggő visszaélések alapos gyanúja miatt folytatott nyomozás során előzetes letartóztatásba helyezte Bernáth Zoltán budapesti, Faragó József kiskunfélegyházi lakosokat és négy társukat; Pataki Miklós, Perei Gyula kecskeméti lakosokat és négy társukat, továbbá Molnár Tibor, Csötönyi Dániel szekszárdi lakosokat és 12 társukat. A nyomozás eddig feltárt adatai alapján az őrizetbe vettek alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy egyes alacsonyabb osztályú labdarúgócsapatokat, játékosokat és játékvezetőket megvesztegettek annak érdekében, hogy a totóban szereplő mérkőzések eredményei számukra kedvezően alakuljanak. Vesztegetéseik révén több millió forint jogtalan haszonhoz jutottak. A kiterjedt totócsalási ügyben a rendőrségi vizsgálat folyik. Látták, tudták a totózók, hogy valami nincsen rendjén; olyan váratlan eredmények, amilyenek tavaly jó néhány alkalommal a totóban előfordultak, szinte elképzelhetetlenek. De mit lehetett tenni, mint tudomásul venni: elúszott az arra a hétre szánt totópénz is. Igaz, ugyanakkor akadtak olyanok, akik látnoki módon töltötték ki szelvényüket, számoltak a papírforma fölborulásával. Csoda-e, ha jó néhányan gyanakodni kezdtek: itt valami nincs rendjén. És mivel a totózóké széles tábor, gyorsan terjedt a pletyka... — Csalás lehet a dologban — pusmogtak az emberek, s dühödten vágták a szemétbe nyeretlen szelvényüket. „Ezeknek mindent lehet” — gondolták. De lám, nem lehet. Szerencsére. Hisz az OTP is éber szemekkel őrködik a játék tisztasága fölött. S nemcsak saját, a tisztességes emberek érdekében is. Persze, hogy föltűnt, nekik is föltűnt a sok-sok furcsaság. A vizsgálat — sajnos, de mégis: örömünkre — messzire vezetett. Egészen az emberek millióit megkárosítókig. Akik — ki tudja, miért — úgy vélték: a sportra, a játékra más erkölcsi normák érvényesek, társadalmon kívüliek. Nyugtalanító, hogy akadnak olyan labdarúgók, játékvezetők, akik megvásárolhatók, s akadnak olyan fogadók, akik erre nagy pénzeket „áldoznak”. Még nagyobb pénz reményében, persze. „Lebuktak, hát végre” — sóhajt föl most a becsületes, tisztességes fogadásban reménykedő totozó. És bízik benne, hogy súlyos büntetés lesz a játékrongálók „jutalma”. Bízik benne mindenki, mert aligha akad olyan, aki egy pillanatig is cinkosságot vállalna az ilyen manipulációkkal. A totócsalók — nagy megkönnyebbülésünkre — vesztésre állnak. N. P. Magyar Hírlap Kupa 83 Szoros verseny Baranyában A közalkalmazott sakkozók Magyar Hírlap Kupájának Baranya megyei döntőjén az utolsó fordulóig nyílt volt a küzdelem. A tíz benevezett csapat hétfordulós svájci rendszerű tornán döntötte el egymás között a helyezések sorrendjét. Az már a mérkőzéssorozat elején nyilvánvalóvá vált, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóság és a Geodézia csapata közül kerül majd ki a győztes. Az ötödik fordulóban a Geodézia átvette a vezetést, félpontos előnyt szerzett. A hatodikban a Társadalombiztosítási Igazgatóság visszahódította az első helyét, de csak minimális, félpontos különbséggel kerültek az élre. A zárófordulóban az addig halványabban szereplő Útfelügyelet nagy meglepetést okozott, mert 2:1-re legyőzte a Geodéziát. Annál simábban vette az utolsó akadályt a Társadalombiztosítási Igazgatóság csapata, 3:0-ra verte a Földhivatalt, így negyedik alkalommal képviselhetik a megyét az országos döntőn. A verseny végén így festett az élcsoport: 1. Társadalombiztosítási Igazgatóság (Kovács Gyula, Popovics János, Módos Ferenc) 16.5 pont, 2. Geodézia 14, 3. Baranya megyei Tanács 12,5 pont. A legjobb egyéni teljesítményt dr. Horváth Imre (Megyei tanács) és Popovics János (Társadalombiztosítás) nyújtotta, mindketten csupán fél pontot adtak le a hét forduló során. Mivel dr. Horváth ezt az eredményt az első táblán érte el, így ő lett a torna legjobb játékosa. ★ A Határőrség országos döntőjét nyolc alapszervezet részvételével rendezték meg. Az első helyet a Nagykanizsa szerezte meg Miskolc és a Határőr szerkesztősége előtt. A Zala megyei döntőre a vártnál kevesebb — mindössze öt — csapat érkezett, közülük is kettő a megyei tanács színeiben indult. A legnagyobb eséllyel a megyei tanács és a Nagykanizsai Járási Hivatal együttesei küzdöttek a továbbjutásért. A két csapat az utolsó fordulóban került össze egymással, a tanácsiak 2:1 arányú győzelmükkel biztosították a továbbjutást. A végeredmény: 1. Zala megyei Tanács (Kiss Ambrus, Vajda László, Árkovics István) 9.5 pont, 2. Nagykanizsai Járási Hivatal 9, 3. Zala megyei Tanács II. 4.5, 4. Földhivatal 4, 5. Zalaegerszegi Járási Hivatal 3 pont. Az első táblán Kiss Ambrus, a másodikon Vajda László, a harmadikon Tábori Imre (Nagykanizsa) érte el a legjobb eredményt. * Totótanácsadó a 6. hétre 1. Ascoli—Róma végeredmény x 2 2. Cagliari—Avellino végeredmény 1 x 3. Cagliari—Avellino I. félidő 1 4. Fiorentina—-Internazionale végeredmény x 5. Fiorentina—Internazionale I. félidő 1 x ti. Napoli—Juventus végeredmény 2 x 7. Napol]—Juventus I. félidő x 1 8. Verona—Genoa végeredmény 1 9. Verona—Genoa I. félidő x 1 10. Sampdoria—Pisa végeredmény 1 11. Sampdoria—Pisa T. félidő x 1 12. Torino—Udinese végeredmény x 1 13. Torino—Udinese I. félidő x 1 Fotmerkozések; 1, 1, x* POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVAS ISTVÁN Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft, egy hónapra 34 Ft. Magyar Hírlap INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906 --------------------|____