Magyar Hírlap, 1983. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

121983. FEBRUÁR 1. KEDD SPORT Magyar Hírlap Tömegsport - versenysport Az élvonal árnyékában A fehér sport, a tenisz rene­szánszát éli. Túlzás nélkül állít­hatjuk: igazi tömegsporttá nőtte ki magát, hiszen ingyenes pályák sora épült a fővárosban és vidé­ken egyaránt, a vállalatok és in­tézmények sorra alakítják meg teniszszakosztályaikat, hogy aztán megfelelő utánpótlás-nevelés eredményeképpen benevezzenek az alsóbb osztályú bajnokságok­ba. A régebbi, már hagyományok­kal rendelkező egyesületek közé tartozik a Budai Bányász SE, melynek bázisvállalata a Közpon­ti Bányászati Fejlesztési Intézet. Több mint húsz éve már, hogy az első salakpályák megépültek a „város felett”, a ritka szép pano­rámával rendelkező Folyondár utcában. Ebben a szakosztályban mindig is jól megfért egymás mel­lett a tömegsport és a verseny­­sport, igaz, néhány éve kis visz­­szaesés történt: az NB I-es Va­sas, illetve elődje, a NIM SE pá­lyákat, öltözőket kért és kapott a Budai Bányásztól, így ez a kisebb szakosztály visszaszorult egy szű­­kebb területre, és mindössze négy pályája maradt. Az intézet sportszerető vezetői, a szakosztály tagjai azonban be­bizonyították, hogy a megváltozott körülmények között is eredmé­nyes munkát lehet végezni. Manapság, a televízió és a kü­lönböző másod- és harmadállások idején igazán örvendetes, ha gye­rekek és felnőttek rendszeresen, hetente három-négy alkalommal találkoznak a sportpályán, hogy hobbiból vagy a bajnokság köve­telményeinek eleget téve meg­mérkőzzenek egymással. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy tavasztól őszig a Budai Bányász teniszpá­lyáira ki lehetne tenni a megtelt táblát. De nézzük a számokat. A leg­utóbbi szakosztály-értekezleten Nagy György szakosztályvezető statisztikája szerint 192-en teni­szeznek rendszeresen a Budai Bá­nyászban. Közülük 146-an dolgoz­nak az intézetben, 16-an más vál­lalat munkatársai, de valamilyen formában kapcsolatban állnak a bázisvállalattal, és végül 30 fő az úgynevezett kültag. Érdemes megemlíteni, hogy a közel kétszáz fős szakosztály mintegy negyede, 54 sportoló vesz részt a különbö­ző szintű csapatbajnokságokon és egyéni versenyeken. Mindebből kiderül, hogy a ta­gok nagy többsége, vagyis 138 fő az úgynevezett társadalmi teni­szező, ők biztosítják a szakosztály tömegsport jellegét. A szakosztály vezetősége, az egyesület és az in­tézet mindent megad a tenisze­zőknek, ami módjában van: két férfi és egy női öltöző áll a spor­tolók rendelkezésére a megfelelő mellékhelyiségekkel. A különbö­ző sportfelszerelések vásárlására ugyan nem mindig elegendő a pénz, de ezt a szakosztály tagjai — közöttük volt NB I-es játéko­sok — saját zsebükből fedezik. Mi az, ami hiányzik? Egybe­hangzó vélemények szerint egy klubhelyiség, ahol rendszeresen találkozhatnának, kicserélhetnék gondolataikat, ahol a tapasztalt versenyzők elméleti útmutatást is­ adhatnának a kezdőknek. A do­logban az a legérdekesebb, hogy ez a klubhelyiség megvan, csak éppen foglalt. Az intézet — hely­hiány miatt — irodának rendez­te be .. . Sándor Andor, az egyesület el­nöke nagy tapasztalattal rendel­kezik. Ifjabb korában több sport­ágban is jeleskedett, így jól isme­ri az aktív és az alkalmi sporto­lókat, igyekszik teljesíteni kíván­ságaikat. Elmondta, hogy az idén nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanis újabb három pálya épí­tése fejeződik be. A megnöveke­dett lehetőségek arra ösztönzik az egyesületet, hogy az új pályákból valamit profitáljanak is. Úgy ter­vezik, hogy néhány pályát — holtidőben — bérbeadnak, így gyarapítva a szűkös bevételt. Nem szóltunk még az utánpót­lásról. Az elmúlt nyáron 60—60 fővel kétszer kéthetes tenisztá­bort szerveztek Sipos Péter és Nagy György irányításával. A tömegsport képviselői is megmérkőztek egymással, három intézeti szocialista brigád lépett salakra, és úgy tervezik, hogy az idén újabb brigádokat is bevon­nak a körmérkőzéses küzdelem­be. A Budai Bányász női és férfi, serdülő és veterán csapatai az NB III-tól a legalsóbb szintű buda­pesti bajnokságokig részt vesznek a versenyeken — több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre dicséretes, hogy a szakosztály tavaly az első szóra kölcsönadta két hétre va­lamennyi pályáját a budapesti ifjúsági EB idejére. A Budai Bányász teniszszakosz­tálya valószínűleg soha nem fog bejutni az NB I-be. Nem is ez a céljuk. Kis léptekkel ugyan, de minden évben haladnak valame­lyest előre, akkor is, ha különbö­ző objektív és szubjektív tényezők gátolják őket. Ha akadnak is ne­hézségek, ezek csak rövid ideig foglalkoztatják a szakosztály tag­jait, számukra egy valami a leg­fontosabb: a sport, a tenisz fel­tétlen tisztelete és szeretete. Kóbor László NEM TAGADOM, kapóra jött Verőci Zsuzsa nyilatkozata a női sakkozásban mutatkozó válságje­lenségekről, mert ez a téma már régebben borzolja idegeimet. Hogy miről is van szó, azt női nemzetközi nagymesterünk így fogalmazza meg: „Egyre inkább terjed a káros szemlélet, hogy minél kevesebbet játszani női ver­senyen s többet indulni az Élő­­pontszerzésre nagyobb lehetősé­geket biztosító férfiviadalokon”. Verőci Zsuzsa nem egy példát (külföldi és magyart) hoz fel rosz­­szalló véleményének alátámasztá­sára. „Egy nőnek — fejeződik be a nyilatkozata — a női tornákon is igazolnia kellene játékerejét, ellenkező esetben szerintem csak a férfiak világranglistáján való rangsorolása lenne megokolt.” Annyira egyetértek Verőci Zsuzsával, hogy még túl is lici­tálom őt. Vegyük mindjárt az Élő-féle ér­tékrendszert. Nem értek a sakk­hoz, de járatos vagyok más sport­ága hasonító, pontozásos alapra épített ranglista-összeállításában. Mint sportember nem látom be, miért lennék ellensége az ilyen időszakos (éves) ranglista játék­nak, de nem is borulok le előtte. Ugynakkor — nem tehetek róla — nekem a kiemelkedő verse­nyeken nyújtott jó teljesítmény az értékmérőm, nem pedig nőknek érdektelen férfiviadalon össze­gyűjtött félpontjai. Az én szá­momra — de lehet, hogy ez csak egy kalap alá a­ maradiság — többet mond a nem akármilyen színvonalú magyar bajnokság megnyerése, mint an­nak leszólás után történő mellő­zése. Lehet, hogy vannak olyan női sakkozóink, akik a magyar bajnokságot és más, kiemelkedő női versenyt harmatgyenge szín­vonalúnak minősítenek, ezt azon­ban nem távol maradásukkal, ha­­ban nem távolmaradásukkal, ha­­részvétellel illő és sportszerű bi­zonyítani. Nem az én szerény személyem, hanem a világkörnyezet (és an­nak minden szektora) igazolja, hogy a női és a férfiteljesítmé­­nyeket nem lehet egy kalap alá venni. Sem a sportban, sem a fizikai munkában és a tudomány­ban, irodalomban, képzőművé­szetben, zenében, valamint sok minden másban sem. Vannak persze az irodalomban és még a tudományágakban is olyan nők, akik maradandót alkottak, ha azonban számukat összevetjük a férfiakéval, akkor a férfi fölény egyértelmű, így van ez a sportban is. Nem én cáfolom meg, hanem maga a környezet tanúsítja az el­lenkezőjét annak az „elmélet­nek”, hogy nincs külön férfi- és, női sakk, csak sak­k van. Ez nem más, mint szócsavarás. Mert ak­kor ugyanígy igaz, hogy nincs kü­lön férfi- és külön női úszás és atlétika sem, csak úszás és atlé­tika van. De hasonlítsuk csak össze az eredményeket, vajon azok mit mondanak? Végül, de nem utolsósorban azt kérdezem, hogy mi végre való az élsportoló? Miért kap a társada­lomtól megkülönböztetett sporto­lási lehetőséget, anyagi támoga­tást, egyéb gondoskodást? Azért, mert tehetséges, és nem minden­napi képességeivel kiemelkedik a mi kis magyar közösségünkből. Ha pedig nemzetközi porondon szerepel, a mi dicsőségünkért is harcol. Nem misztikus faji ala­pon, nem nacionalizmusból, ha­nem, hogy öregbítse szocialista hazája hírnevét. Az az egyszerű magyar honpolgár tehát, aki köz­vetve bár, de munkájával áldoz a sportért, joggal elvárja, hogy az élsportoló ott fejtse ki tehet­­ségének a maximumát, ahol arra a legnagyobb szükség van, vagyis az olimpiákon és a világbajnok­­­ágokon. Ott gyűjtse a babért. S babérral a hajkoronán induljanak a nők férfiversenyeken is. Csak a sorrendet tartsuk be! MEGENGEDEM, hogy okfejté­sem szakszerűtlen. Úgy vélem azonban, hogy nem esik messze a fent idézett egyszerű honpolgár okoskodásától. Beszéljük meg!goyaid! Sportolóink külföldön Ribli második SAKK. Andersson sikerével fe­jeződött be Wijk Aan Zeeben a hagyományos nemzetközi sakktor­na. A svéd sakkozó a 13., utolsó fordulóban döntetlent ért el a holland Ree ellen. Ugyancsak döntetlenül fejeződött be Ribli Zoltán játszmája az amerikai Seira­wannal. A végeredmény: Andersson (svéd) 9 pont, Ribli 8,5, Browne (amerikai), Hort (csehszlovák) 8,8, Nunn (angol) 7,5, Seirawan (amerikai), 7, Halak (jugoszláv) 6,5, Korcsnoj (svájci) 6, ASZTALITENISZ. Bejutott a a VVK-ba a legjobb négy közé a BVSC férfi csapata, miután 5:3 arányú győzelmet aratott a nyugatnémet Esslingen ellen. Ta­kács három győzelmet aratott, Surbeket is legyőzte. Gergely két­szer nyert, Frank győzelem nél­kül maradt. TENISZ. A Florida állambeli Marco Islandban zajló nemzetkö­zi női verseny elődöntőjében Te­mesvári Andrea 6:3, 6:2 arányban kikapott az első helyen kiemelt amerikai Andrea Jaegertől. MŰKORCSOLYA. Dortmund­­ban megkezdődött a műkorcso­lyázó és jégtánc Európa-bajnok­­ság. Az első versenynapon a fér­fiak mutattak be három kötele­ző gyakorlatot. Az első helyen a francia Simond áll. Száraz And­rás 21 induló közül a 20. helyen várja a folytatást. Magas színvonal Meglepően magas színvonalú birkózást hozott a legjobb hazai szabadfogásúak nyitóviadala, az FTC Szalai Imre-emlékversenye. A Körcsarnokban a 128 induló között ott voltak a csehszlovák válogatottak is. Az 57 kilósok mezőnyében a legjobbak egy ágra kerültek. Sza­lontai Imre­, Németh Sá­nifor és Nagy Béla körbe verte egy­mást, végül Németh lehetett dön­tős. A 90 kilóban a sérülés után visszatért Molnár Géza is:4-re verte a jövő embereként emlege­tett Kiss Sándort. A győztesek (48 kilótól felfelé): Gyulai (FTC), Szabó L. (DVTK), Németh L. (Csepel), Orbán (Cse­pel), Szalontai Z. (DVTK), Fehér (FTC), Karabin (csehszlovák), Molnár (Bp. Honvéd), Robotka (Csepel), Balla (FTC). Az egye­sületi pontversenyben az FTC lett az első 18 ponttal, az ugyancsak 18 pontos Csepel és a 13 pontos DVTK előtt. CVS.JOM Vizsgálat totócsalási ügyben A rendőrség a sportfogadás­sal összefüggő visszaélések alapos gyanúja miatt folyta­tott nyomozás során előzetes letartóztatásba helyezte Ber­­náth Zoltán budapesti, Faragó József kiskunfélegyházi lako­sokat és négy társukat; Pataki Miklós, Perei Gyula kecskemé­ti lakosokat és négy társukat, továbbá Molnár Tibor, Csötö­­nyi Dániel szekszárdi lakosokat és 12 társukat. A nyomozás eddig feltárt adatai alapján az őrizetbe vettek alaposan gya­núsíthatók azzal, hogy egyes alacsonyabb osztályú labdarú­gócsapatokat, játékosokat és játékvezetőket megveszteget­tek annak érdekében, hogy a totóban szereplő mérkőzések eredményei számukra kedve­zően alakuljanak. Vesztegeté­seik révén több millió forint jogtalan haszonhoz jutottak. A kiterjedt totócsalási ügyben a rendőrségi vizsgálat folyik. Látták, tudták a totózók, hogy valami nincsen rendjén; olyan váratlan eredmények, amilyenek tavaly jó néhány alkalommal a totóban előfor­dultak, szinte elképzelhetetle­nek. De mit lehetett tenni, mint tudomásul venni: el­úszott az arra a hétre szánt totópénz is. Igaz, ugyanakkor akadtak olyanok, akik látnoki módon töltötték ki szelvényü­ket, számoltak a papírforma fölborulásával. Csoda-e, ha jó néhányan gyanakodni kezdtek: itt vala­mi nincs rendjén. És mivel a totózóké széles tábor, gyorsan terjedt a pletyka... — Csa­lás lehet a dologban — pus­mogtak az emberek,­ s dühöd­­ten vágták a szemétbe nyeret­len szelvényüket. „Ezeknek mindent lehet” — gondolták. De lám, nem lehet. Szeren­csére. Hisz az OTP is éber sze­mekkel őrködik a játék tiszta­sága fölött. S nemcsak saját, a tisztességes emberek érde­kében is. Persze, hogy föltűnt, nekik is föltűnt a sok-sok fur­csaság. A vizsgálat — sajnos, de mégis: örömünkre — messzire vezetett. Egészen az emberek millióit megkárosítókig. Akik — ki tudja, miért — úgy vél­ték: a sportra, a játékra más erkölcsi normák érvényesek, társadalmon kívüliek. Nyugtalanító, hogy akadnak olyan labdarúgók, játékveze­tők, akik megvásárolhatók, s akadnak olyan fogadók, akik erre nagy pénzeket „áldoz­nak”. Még nagyobb pénz re­ményében, persze. „Lebuktak, hát végre” — só­hajt föl most a becsületes, tisztességes fogadásban re­ménykedő totozó. És bízik benne, hogy súlyos büntetés lesz a játékrongálók „jutal­ma”. Bízik benne mindenki, mert aligha akad olyan, aki egy pillanatig is cinkosságot vállalna az ilyen manipulá­ciókkal. A totócsalók — nagy meg­könnyebbülésünkre — vesz­tésre állnak. N. P. Magyar Hírlap Kupa 83 Szoros verseny Baranyában A közalkalmazott sakkozók Magyar Hírlap Kupájának Bara­nya megyei döntőjén az utolsó fordulóig nyílt volt a küzdelem. A tíz benevezett csapat hétfor­­dulós svájci rendszerű tornán döntötte el egymás között a helye­zések sorrendjét. Az már a mér­kőzéssorozat elején nyilvánvaló­vá vált, hogy a Társadalombizto­sítási Igazgatóság és a Geodézia csapata közül kerül majd ki a győztes. Az ötödik fordulóban a Geodézia átvette a vezetést, fél­pontos előnyt szerzett. A hatodik­ban a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság visszahódította az első he­lyét, de csak minimális, f­élpon­­tos különbséggel kerültek az él­re. A zárófordulóban az addig hal­ványabban szereplő Útfelügyelet nagy meglepetést okozott, mert 2:1-re legyőzte a Geodéziát. An­nál simábban vette az utolsó aka­dályt a Társadalombiztosítási Igazgatóság csapata, 3:0-ra verte a Földhivatalt, így negyedik al­­kalommal képviselhetik a megyét az országos döntőn. A verseny vé­gén így festett az élcsoport: 1. Társadalombiztosítási Igazgató­ság (Kovács Gyula, Popovics Já­nos, Módos Ferenc) 16.5 pont, 2. Geodézia 14, 3. Baranya megyei Tanács 12,5 pont. A legjobb egyéni teljesítményt dr. Horváth Imre (Megyei ta­nács) és Popovics János (Társa­dalombiztosítás) nyújtotta, mind­ketten csupán fél pontot adtak le a hét forduló során. Mivel dr. Horváth ezt az eredményt az első táblán érte el, így ő lett a torna legjobb játékosa. ★ A Határőrség országos döntőjét nyolc alapszervezet részvételével rendezték meg. Az első helyet a Nagykanizsa szerezte meg Mis­kolc és a Határőr szerkesztősége előtt. A Zala megyei döntőre a várt­nál kevesebb — mindössze öt — csapat érkezett, közülük is kettő a megyei tanács színeiben indult. A legnagyobb eséllyel a megyei tanács és a Nagykanizsai Járási Hivatal együttesei küzdöttek a továbbjutásért. A két csapat az utolsó fordulóban került össze egymással, a tanácsiak 2:1 arányú győzelmükkel biztosították a to­vábbjutást. A végeredmény: 1. Zala me­gyei Tanács (Kiss Ambrus, Vajda László, Árkovics István) 9.5 pont, 2. Nagykanizsai Járási Hivatal 9, 3. Zala megyei Tanács II. 4.5, 4. Földhivatal 4, 5. Zalaegerszegi Já­rási Hivatal 3 pont. Az első táblán Kiss Ambrus, a másodikon Vajda László, a har­madikon Tábori Imre (Nagykani­zsa) érte el a legjobb eredményt. * Totótanácsadó a 6. hétre 1. Ascoli—Róma végeredmény x 2 2. Cagliari—Avellino végeredmény 1 x 3. Cagliari—Avellino I. félidő 1 4. Fiorentina—-Internazionale végeredmény x 5. Fiorentina—Internazionale I. félidő 1 x ti. Napoli—Juventus végeredmény 2 x 7. Napol]—Juventus I. félidő x 1 8. Verona—Genoa végeredmény 1 9. Verona—Genoa I. félidő x 1 10. Sampdoria—Pisa végeredmény 1 11. Sampdoria—Pisa T. félidő x 1 12. Torino—Udinese végeredmény x 1 13. Torino—Udinese I. félidő x 1 Fotmerkozések; 1, 1, x* POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVAS­ ISTVÁN Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj eg­y évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft, egy hónapra 34 Ft. Magyar Hírlap INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906 --------------------|____

Next