Magyar Hírlap, 1983. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

121983. MÁRCIUS 29. KEDD BÁNATOS VAGYOK. „Kutya­szorítóban a FIFA” — idézi a Népsport, alig leplezett kajánság­­gal a zürichi Sport cikkét, amelyből egyébként sok „új” dol­got is megtud az ember. Azt pél­dául, hogy a profi labdarúgás célja az üzlet, hogy egy-egy VB szuperüzlet, s hogy a rendező or­szág 25 százalékban részesül a bevételből. Mi, magyarok (s ezt már én teszem hozzá), a költsé­gek levonása után csaknem egy­millió svájci frankot hoztunk ha­za a Mundiáb­ól. Node a FIFA természetesen nem azért van „kutyaszorítóban”, hanem állítólag az 1986. évi VB színhelye miatt. Azt egy pillana­tig sem tartottam vitásnak, hogy Kolumbia még 16-os mezőnnyel sem rendezőképes, hát még 24 csapattal! Ezt ebben a rovatban meg is említettem. Igaz, valami­ben tévedtem. Csaknem biztos voltam ugyanis benne, hogy 1986-ban Brazília lesz a szín­hely. E teljesen logikusnak tűnő feltételezés nemcsak a háromszo­ros világbajnoki címre épült, nemcsak arra, hogy most az ame­rikai kontinens lenne „soros”, ha­nem az ideális adottságokra is. (tapasztalt rendezők, kiváló sta­dionok, nagy közönség). Még egy tévedésre. Arra, hogy Havelange, a FIFA elnöke (brazil létére) ma­ B­eszélj­ük meg! Bajban a FIFA? Ma is „belesegít”. Fogalmam sem volt róla, Havelange és a jelen­legi brazil szövetségi elnök, Coutínho között ennyire ellensé­ges a viszony. Azt tudtam persze, hogy rossz. De azt, hogy e sze­mélyi ellentét odáig fajuljon, hogy Havelange a köztársasági elnöknél „megfúrja” saját hazá­ját, arra igazán nem gondoltam. Okkal vagyok tehát bánatos, hogy melléfogtam. Nemkülönben bánatosak a brazil szurkolók is szerte a hatalmas országban, hi­szen megfosztották őket egy olyan élménytől, amely úgyszól­ván „szent” az ő számukra. De miért van emiatt „kutyaszorító­ban” a FIFA? MÁR EGYMAGÁBAN az olyan hivatkozás, amely ,,a FIFA”-ra, mint valamiféle személyre vo­natkozik, bennem a kontárság gyanúját kelti fel. Mert „a FI­FA”, a végrehajtó bizottság, a VB szervező bizottsága, a többi bizottság, az elnök,­­ a főtitkári Neuberger alelnök, Franchi, mint az Európát, Koloszkov, mint a SZU-t képviselő alelnök és Sze­pesi György is. A vélemények sokfélesége: „a FIFA”. A VB színhelyének kijelölésére pedig a szervező bizottság tesz javaslatot és a végrehajtó bizottság szava­zással dönt. Hol itt a kutyaszorí­tó? Legfeljebb az esélyeket kell la­tolgatni. Kanadában és az USA- ban nincs labdarúgó-hagyomány és nincs elég VB-célra megfelelő stadion. Marad tehát Európa. Ez két­ségkívül megtöri a hagyományo­kat, mert így Európában kétszer egymás után kaphat otthont a VB, de ez nem ellenkezik az alap­szabállyal. Az NSZK (amely 1974-ben rendezett), és Olaszor­szág fut versenyt a szervezés jo­gáért. Mindkettő minden tekin­tetben egyformán jó. Kiváltkép­pen üzleti szempontból. Nos, a két szövetség vagy megegyezik a „színfalak mögött”, vagy kiássa a harci bárdot, és akkor „a FI­FA”-ban szavazás lesz. DE MÉG MINDIG nem tudom, hol az a „kutyaszorító”? Ha azon­ban a zürichi Sport ihletésére a Népsport ragaszkodik a „kutya­szorítóhoz”, ahhoz csak annyit tettetek, hozzá, hogy nekünk le­gyen mondva! SPORT ★ EB-nyitány: négygólos győzelem Volt azért félnivalónk... Jókedvű, vidám társaság in­dult el­ szombaton reggel Tatá­ról, Ferihegy felé. A kívülálló joggal hihette volna, kirándulni készülnek a fiúk. Pedig ez a csa­pat a magyar labdarúgó-váloga­­­tott volt. Ám , ha úgy tetszik, valóban kirándulni ment, még­hozzá szép helyre, Luxemburgba. Az ürügy egy futballmeccs volt, Európa-bajnoki selejtező mérkő­zés a nagyhercegség legjobbjai ellen. Aki­ futballozott valaha is, az jól tudja, milyen nehéz ráhan­golódni­­egy olyan meccsre, ame­lyen az ellenfél lényegesen gyen­gébb, s ahol a végeredmény egy pillanatig sem lehet kétséges. Az ilyen összecsapásokon — bár­menyire is fogadkozik az ember — a legritkábban sikerül jól, ko­molyan játszani. A magyarokra ebből a szem­pontból igazán nem lehetett pa­nasz, ők komolyan játszottak. Csak éppen rosszul. Régen lát­tam ilyen diadalittas szurkolókat, labdarúgókat egy vesztésre álló mérkőzésen, góllövés után. A lu­xemburgiak valóságos indián­­táncot jártak, amikor 3—1 után szépítettek. Érthetően, hisz az ő (sport)életükben az is ritkán for­dul elő, hogy gólt lőjenek, nem­hogy kettőt is. Elképzelem, mi­csoda mámort jelentett volna, ha gólra váltják két további száz­­százalékos helyzetüket is . .. Ki­váltképp az elsőt, amely 1—0-ás vezetésüknél maradt ki. (A 11-est 5—2-nél hibázták el...) Azt nem tudom, vajon ez a magyar válo­gatott soraiban okozott volna-e zavart. Azt viszont igen, hogy a luxemburgi előny egy cseppnyi idegességet sem hozott, legfel­jebb a kispadon ülő szakvezetők fészkelődtek valamivel többet, egészen a félidő végéig, ponto­sabban a vezető gólok. A magyar csapat sem változtatott az első percben felvett utazási tempóján: a játékosok nyilván tudták, hogy a végső sikerhez ennyi is elég. És lám, igazuk lett, hiszen végered­ményben négy gól különbséggel nyerni idegen pályán, mégiscsak megfelelő eredmény. Az persze más kérdés, hogy a szurkolókat — a képernyő előtt — válogatottunk játékát látván éppenhogy nem jellemezte az elé­gedettség. Talán az örökös illú­ziók okán mást vártak: többet, jobbat, szebbet. Nem, nem az eredményben, hanem a mutatott játékban. Ám az első félidő után csupán azt állapíthatták meg — szomorúan —, hogy a magyarok nagyjából azonos játékerőt kép­viselnek a hazaiakkal, azok ügye­sebbek, kombinatívabbak, több az elképzelés a játékukban, a magyarok viszont erősebbek, ed­zettebbek. Az erények kiegyenlí­tették egymást, így válhatott az első negyvenöt perc azonos ké­pességű csapatok vetélkedőjévé. Sajnos, ezek a képességek igen­csak keveset érnek a nemzetközi élvonalhoz mérve, így aztán a színvonal is ennek megfelelően igen alacsony volt. A jókora gól­­különbség végül abból adódott, hogy míg a magyar válogatott a második félidőben is „hozta” erejét, addig a luxemburgiak el­fáradtak, s emiatt már ritkáb­ban jutottak el védőink vona­láig. Lám, milyen egyszerű a kép­let. És nem volna semmi gond, ha nem tudnánk, hogy EB-csopor­­tunkban vannak olyan együtte­sek, amelyek jobban bírják a kilencven percet, mint a luxem­burgiak, s talán ügyesebbek is náluk. Ha pedig erre gondolunk ismét félre kell tenni az illúzió­kat, s szembenézni a tényekkel: a magyar futball változatlanul ott áll, ahol korábban, követke­zésképp válogatottunk nem tar­tozik a csoportgyőzelemre esé­lyes együttesek közé. A luxemburgi 6—2, a négygó­los siker is — furcsa mód — ezt a megállapítást erősítette. N. P. Magyarország—Luxemburg 6— 2 (2—1). Luxemburg, 4 ezer néző, vezette: Geurds (holland). Magyarország: Katzirz — Pé­ter, Kerekes, Garaba, Tóth, Han­­nich, Nyilasi, Póczik, Pölöskei, Fazekas (Kiss a 63. percben), Tö­­rőcsik (Hajszán a 73. percben). Góllövők: Póczik (3), Nyilasi, Pölöskei, Hannich (1I-esből), il­letve Reiter és R. Schreiner. A luxemburgiak a harmadik percben szereztek vezetést, sza­badrúgásból, Póczik a 31. perc­ben egyenlített, ugyancsak sza­badrúgás kombinációból. A fél­idő hajrájában a hazaiak kapu­sának hibáját használta ki Törő­­csik és Nyilasi, a ferencvárosi já­tékos talált a kapuba. A második félidő 51. percében Pölöskei nö­velte az előnyt, de öt perccel ké­sőbb szép hazai támadás végén R. Schreiner szépített. A magyar válogatott azonnal válaszolt, mégpedig Hannich 11-esével. A 60. percben Póczik ritkán látható nagy gólt lőtt (5—2). A 69. perc­ben a luxemburgiak szépíthettek volna, ám Reiter büntetőjét, 11- esét Katzirz kivédte. A 71. percben Póczik állította be a 6—2-es végeredményt. Nyilatkozatok: Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: — Csak az eredmény megfelelő, a luxem­burgiak vezető gólja nagyon megzavarta a csapatot. Elsősor­ban Katzirzzal vagyok elégedett, Póczikot eredményességéért, Pö­­löskeit néhány felvillanásáért, Nyilasit mezőnymunkájáért di­csérhetem. Ez a játék csak Lu­xemburg legyőzéséhez volt ele­gendő. De meggyőződésem, hogy ennél sokkal többet tud a csapat, és ezt be is fogja bizonyítani. Louis Pilot, a luxemburgiak szövetségi kapitánya: — Csak az első félidőt bírtuk erővel, szá­munkra már az is szép eredmény, hogy lőttünk két gólt. A harmadik selejtező csoport­jában pillanatnyilag Anglia ve­zet 3 mérkőzésből szerzett 5 pontjával, Dániának két mérkő­zés után három pontja van. A görögök kétszer játszottak, és két pontot szereztek, míg a luxem­burgiak elvesztették mind a négy találkozójukat. * Újabb nagy meglepetést szer­zett Ciprus labdarúgó-válogatott­ja EB-selejtező mérkőzésen. A ciprusiak az olaszok elleni vá­ratlan pontszerzés után ezúttal Csehszlovákiával is döntetlenre játszottak Nicosiában 10 ezer né­ző előtt. A hazaiak a 21. perc­ben szereztek vezetést, Birovsky az 59. percben egyenlített. A haj­­■rában még Ciprusnak volt lehe­tősége arra, hogy megszerezze a győzelmet. Ebben a csoportban (V.) Románia vezet három mér­kőzésből 5 ponttal, Csehszlovákiá­nak és Olaszországnak három-há­rom döntetlenje van, Svédország­nak ugyancsak három pontja há­rom mérkőzésből, míg a ciprusiak a 4X90 perc után két pontot gyűjtöttek. * Az Új-Delhiben folyó Nehru nemzetközi labdarúgótornán­ a szombathelyi Haladás folytatta sikeres szereplését. Előbb 65 ezer néző előtt Hauzer és Dohány gól­jával 2—1 arányban legyőzte In­dia válogatottját, s ezzel kihar­colta az elődöntőbe jutást. A fi­náléba kerülésért a román olim­piai válogatott volt a magyar vi­déki csapat ellenfele, és azt 60 ezer néző előtt Dohány (2) és Hegyi góljával 3—1 arányban verte. A döntőt március 29-én Kína A válogatottjával játssza a szombathelyi együttes. Labdarúgó ifjúsági­­ váloga­tott mérkőzésen Tiszakécskén Szovjetunió—Magyarország 2—0 (2-0). JEGYZET Szombaton későn este érke­zett a hír: Schmitt Pált, két­szeres olimpiai bajnok párbaj­tőr-csapatunk tagját, a Nép­stadion és Intézményei igazga­tóját a­­Nemzetközi Olimpiai Bizottság 86. teljes ülése során Új-Delhiben a NOB tagjává választották. Hétfőn reggel az OTSH előtt találkoztunk a legfris­sebb magyar sportdiplomatá­val, aki eddig a nemzetközi vívó életben volt közismert rátermettségéről és az ilyen pozícióhoz elengedhetetlen nyelvismeretéről (öt nyelven beszél, közte angolul és fran­ciául, a NOB két hivatalos nyelvén). — Most jövök az OTSH el­nökétől, Buda István államtit­kártól — újságolta. — Jól es­tek a gratulációk, de most már a hétköznapok következ­nek. Meg kell ismerkednem a NOB szabályaival, tanulmá­nyoznom kell a NOB tagjait­­ érintő, napirenden levő kérdé­seket! Túlzás lenne azt állíta­nom, hogy dr. Csanádi Árpád örökébe léptem, hiszen nem az ő utóda lettem, hanem az ő NOB tisztségei nélkül válasz­tottak be a bizottságba. Sokat kell megismernem, hogy iga­zolni tudjam beválasztásomat, amelyet a magyar sportmoz­galom nemzetközi elismerésé­nek, hagyományainak és dr. Csanádi Árpád egész világon elismert munkásságának kö­szönhettem. Ehhez kívántunk a magunk és olvasóink nevében sok si­kert. T. P. : Új-Delhiben vasárnap be­fejeződött a NOB 86. üléssza­ka, amely több fontos kérdést tűzött napirendre, és új tagok kerültek a szervezetbe. Az egyik legfontosabb személyi kérdés a NOB harmadik alel­­nökének a megválasztása volt, erre a tisztségre az indiai Ashwin­ Kumar és az ameri­kai Julian K. Roosevelt pályá­zott. A szavazás a 62 éves in­diai sportvezető sikerét hozta, 49-en foglaltak mellette ál­lást, míg 24-en az amerikai mellett. A végrehajtó bizott­ság tagja, lett még a kanadai Richard Pound és a brazil Silvio de Magalhaes Padilha. A NOB-nak jelenleg­ 89 tagja van. A hírügynökségek helyszíni tudósítóinak véleménye sze­rint a NOB határozatai szinte minden sportágban utat nyi­tottak a nem amatőr verseny­zőknek is, csak a labdarúgás és a jégkorong maradt válto­zatlanul megoldatlan. Joao Hatvelange, a FIFA elnöke to­vábbra is ellentétben áll a Nemzetközi Olimpiai Bizott­sággal, többek között azért, mert a FIFA-ban nincs külön meghatározva az amatőr és a profi sportolók státusa. Ha­­velange közölte, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának má­jus 20-i ülésén újból napi­rendre kerül az olimpiai lab­darúgótorna kérdése. Hangsú­lyozta, hogy több nyugat­európai ország azon a vélemé­nyen van: ha a profi játéko­sai nem indulhatnak Los An­gelesben, akkor távol marad­nak az ötkarikás játékoktól. Hasonló a helyzet a jégko­rongban is, úgyhogy ennek a nemzetközi szövetségnek is meg kell oldania az „elválasz­tást”. Az első hétköznap Kézilabdakupák után Reménykednek a szakvezetők A múlt héten három kézilabda­­kupában is az elődöntőket bo­nyolították le, magyar résztve­vőkkel. Vasárnap a férfi KEK- ben a szegedi Volán a szovjet SZKA Minszk együttesét fogadta. A szegediek 40 percig nagysze­rűen játszottak, már nyolcgólos előnyt is szereztek, ezután azon­ban elfáradtak, az ellenfél foko­zatosan feljött, és mindössze egy­­gólos szegedi sikerrel zárult a ta­lálkozó (25:24). Ez az előny alig­ha lesz elegendő a visszavágóra. A Vasas női csapata a BEK- ben régi riválisát, a Radnicskit fogadta, a magyar bajnok négy góllal győzött (26:22), és arról, hogy ez elegendő-e a döntőbe jutáshoz, Gajdos Jenő, a Vasas szakosztály-elnöke a következőt mondta: — Ha sérültjeink rendbejön­nek, akkor képes lehet a csapat megúszni a belgrádi mérkőzést kis gólarányú vereséggel. A Veszprém Bakony Vegyész volt az egyetlen magyar együttes,­ amely nem szerzett előnyt. A Bakony az Empor Rostock együt­tesét fogadta, 1500 néző előtt ért el 19:19-es döntetlent. Németh Gábor vezető­edző azonban nem, tartja kilátástalannak a helyze­tet. Mint mondotta, a Bakony­ Vegyész képes lehet Rostockban, ak­­ár a győzelemre is. Magyar Hírlap POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója © Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs­­magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft* egy hónapra 34 Ft. INDEX: 25007 EREDMÉNYEK— ESEMÉNYEK PORTISCH ELVESZÍTETTE első játszmáját a Bad Kissingenben a sakk­világ­bajnok­jel­ölti negyeddöntő páros­mérkőzésen. A világos bábokat veze­tő Korcsnoj függő állás után kihasz­nálta a magyar nagymester pontatlan játékát. A második játszmában a magyar nagymester vezette a világos bábokat. Amint Benkő Pál, Portisch szekundánsa az MTI-vel telexen közöl­te, ez a játszma a 4:5. lépés megtétele után maradt függőben. MÉSZÖLY KÁLMÁN és Mezei György Angliába utazott, hogy megte­kintse az angol utánpótlás válogatott EB-találkozóját. KIESETT a magyar junior jégko­rong-válogatott B csoportból vala­mennyi mérkőzését elveszítette, a hollandiai világbajnokságon. SORSOLTAK A TOKIÓI asztalite­nisz-világbajnokság csapatküzdel­mei­re. Eszerint a magyar férfiválogatott Japánnal, Angliával, Lengyelország­gal, a KNDK-val, Olaszországgal, Szovjetunióval és Dániával küzd a to­vábbjutásért, míg a nők Kínával, a KNDK-val, az NSZK-val, Csehszlová­kiával, Jugoszláviával, Franciaország­gal és Hollandiával kerültek egy cso­portba. ÉLEN AZ ÖTTUSA-CSAPAT. Kivá­lóan ment a párizsi nemzetközi öttusa viadalon a magyar sportolóknak, a ví­vásban a csapat remekelt, fölényesen nyerte ezt a számot, és az öszetettben is az élre állt. MEGVÉDTE VILÁG­BAJNOKI címét Larry Holmes, miután a profi ököl­vívók nehézsúlyú világbajnoki döntő­jében 12 menetes küzdelemben győzött a francia Európa-bajnok­ Rodriguez el­len. A BSE nyerte a női kosárlabda MNK-t. A tanácsi gárda a döntőben 83:82-re verte a Tungsram SC-t. HARMADIK LETT SZELES a Kijev­­ben megrendezett Szmirnov férfi tőr­­vívó emlékversenyen. Az első helyet a lengyel Robak­ szerezte meg. A Minszkben női versenyén Stefanek Gertrud negyedik helyezést ért el. Győzött a szovjet Csagajeva. Magyar Hírlap HU ISSN 0133-1906

Next