Magyar Hírlap, 1983. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

21983. ÁPRILIS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA MAAGYAR HÍRLAP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL SU&BUSs USW 7S9SSS Az angol nyelven megjelenő afgán napilap vezércikkében elemzi az ér­telmiség szerepét a forradalmi folya­matban. Az értelmiség kiemelkedő sze­repet játszott forradalmi mozgal­munkban, s nem kevésbé jelentős a hozzájárulása az ország újjá­építéséért folyó munkához is. Azok között a társadalmi-gazda­sági bajok között, melyeket az új rend a népellenes rezsimektől örökölt, különösen súlyos a nem­rég még 92 százalékos írástudat­lanság. Mindenekelőtt azért sú­lyos, mert a társadalmi átalaku­lás első számú fékjévé­­vált, s a tudatlanság és elmaradottság az ellenforradalomnak is táptalajt nyújtott. Az írástudatlanság ellen és a felvilágosítás kiterjesztéséért ví­vott küzdelem élharcosa termé­szetszerűleg az értelmiség. Meg­állapíthatjuk, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között az af­gán értelmiségiek döntő többsége felelősségteljesen eleget tesz ha­zafias és társadalmi kötelezettsé­geinek. Az áprilisi forradalom jelenle­gi új szakaszában megnyílt az út az értelmiség alkotómunkájának a kibontakozása előtt — állapítot­ta meg az értelmiség tavaly meg­tartott első országos kongresszu­sának a határozata. Megalakultak az írók, az újságírók, a pedagó­gusok, az orvosok és más szak­mai szervezetek szövetségei. Ezek keretet nyújtanak ahhoz, hogy az afgán intelligencia még hatéko­nyabban tegyen eleget nemes kül­detésének, a nép szellemi fel­­emelkedésének — állapítja meg a vezércikk. THE THE TIMES Nkomo „politikai hazatérése” bi­zonyos nehézségekbe ütközik Az ENSZ apartheidellenes bizottsága Heltai Imre Üzenete a közgyűléshez (MTI) New Yorkban, az ENSZ apartheid-ellenes különbizottsága fennállásának 20. évfordulója al­kalmából tartott rendkívüli ülés­hez üzenetet intézett Heltai Imre, a világszervezet közgyűlése 37. ülésszakának elnöke. A különbizottság elnöke által ismertetett üzenetben Hollai Imre elítélte a Dél-Afrikában uralko­dó fajüldöző rendszert és hang­súlyozta, hogy az apartheidet a nemzetközi közösség 02 emberiség elleni bűntettnek nyilvánította. Rámutatott arra, hogy a dél-afri­kai rezsimet támogatják ebben azok a külső erők, amelyek ha­szonélvezői az ország őslakossága kizsákmányolásának. Hollai Imre hangoztatta: az, hogy az apartheid-ellenes külön­bizottság 20. évfordulójáról emlé­kezik meg, aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindenkit, mivel ez azt mutatja, hogy az ENSZ alap­okmányával és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával gyöke­resen ellentétes dél-afrikai elnyo­mó rendszer továbbra is fennáll. Az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy ismételten elkötelezzük ma­gunkat az apartheid elmélete és gyakorlata elleni harc ügye mel­lett. Lengyelországban befejeződött a munkásaktívák országos értekezlete (PAP) Varsóban szerda éjszaka befejeződött az országos munkás­­aktíva-értekezlet. Wojciech Jaru­zelski, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB első titkára, a mi­nisztertanács elnöke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson épí­tő szándékú javaslatok és megál­lapítások egész sora hangzott el. A pártot és a néphatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontosságú törekvéseket széles körben ismer­tessék, országos megvitatásra bo­csássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézségeket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország első számú gazdája, a munkásosztály teheti meg — mondotta Wojciech Jaruzelski. A tanácskozással kapcsolatban a LEMP KB első titkára hangsú­lyozta: az ülésen elhangzott ja­vaslatokat és hozzászólásokat köz­vetlenül az érintett minisztériu­mok és intézmények vezetéséhez juttatják el. A párttal, a népha­talommal, az állami vezetéssel kapcsolatos javaslatokat, megjegy­zéseket a párt központi bizottsága gazdasági és szervezési csoportjá­nak szakértői elemzik majd, s va­lamennyi hozzászóló érdemi vá­laszt kap. Nicaragua (MTI) Mintegy 200 somozista ellenforradalmár van még Mata­­galpa nicaraguai tartományban — jelentették be szerdán Managuá­­ban. Az ellenforradalmárokat a sandinista hadsereg alakulatai kö­rülzárták, a lakosság védelme ér­dekében több települést katonai­lag megerősítettek. Sergio Ramirez Mercado, a ni­caraguai kormányzó tanács tagja ugyanakkor szerdán cáfolta azo­kat a híreket, hogy jelentősebb katonai összecsapások lettek vol­na az ország északi részén. Honduras szerdán tiltakozó jegyzéket juttatott el Nicaraguá­nak a sandinista hadsereg alaku­latainak hondurasi területre tör­tént állítólagos betörése miatt. Ni­caragua hondurasi ügyvivője az ANN nicaraguai hírügynökségnek adott nyilatkozatában visszautasí­totta a hondurasi vádat és kije­lentette: „Nicaragua semmilyen ellenséges lépést nem tesz Hon­duras ellen, legkevésbé katonai téren”. VWH: Végső fázisához érkezett a somozista erők felszámolása ­ F­ertegyerek hírükhöz híven, a nyugatnémet választások után a zöldek azon melegében közöl­ték: merész akciókra készülnek. A nagy pártok képviselői, a meg­szokott rendet, fegyelmet szerető állampolgárok a tisztes parlamen­ti padsorok megcsúfolásának is érezhették a bejelentést: a zöldek a Bundestagból szólítanak majd tüntetésekre az amerikai rakéták befogadása ellen. S ha mindez ha­tástalan maradna, megszervezik a rakétatámaszpontokhoz vezető utak blokádját, eltorlaszolását. Bármennyire is naiv ez az el­képzelés, sokan rokonszenveznek vele. A zöldek erőszak nélküli ülősztrájkokkal ugyan, de félre­érthetetlenül jelezni kívánják: nem akarják, hogy a szövetségi köztársaságot rakétaraktárrá, nukleáris lőtérré változtassák. Vegyes társaságot tömörít a zöl­dek mozgalma. Néhány év óta, de különösen az utóbbi egy-két esz­tendőben a nyugatnémet közélet­ben már nem csupán afféle kel­lékként számolnak a környezet­­védőkkel. Előbb csak a helyi ügyek alakításába kértek bele­szólást. Polgári kezdeményezések elnevezéssel lakóhelyük igazgatá­sát akarták megreformálni, köz­vetlen környezetük épségét óvták. Tudományos alapossággal utasí­tották el a természet barbár pusz­títását, az erdőirtásokat, a termé­szeti egyensúly megbontását. Sza­vakban, tettekben mindjobban kapcsolódtak a háború ellen tüntetőkhöz. A frankfurti repülőtér bővítése, az új kifutópálya építése ellen de- ökopaxosok monstráló környezetvédők még csupán a társadalom felesleges növekedési mámorával szálltak szembe. Máshol azonban az erdő­területek letarolása ellen tiltakoz­va már új NATO-létesítmények építését próbálták megakadályoz­ni. Az atlanti szövetség katonai objektumainak építkezései már eddig is a Saar-vidék tartományé­nál kétszer nagyobb területet tet­tek tönkre az NSZK-ban. Feles­legesek tehát a további raktárak, támaszpontok — mondják a kör­nyezetvédelem és a béke hívei, akik már amerikai kaszárnyák előtt is tüntettek. Ott voltak Ful­­dában is, ahol egy új helikopter­kikötő kedvéért 72 hektár erdőt akarnak feláldozni, összecsaptak a rendőrökkel az atomerőművek, atomhulladéktemetők, szaporító­reaktorok tervezett helyszínénél, Brokdorfban, Gorlebenben és Kalkarban. 1981 márciusában a zöldek sok­koló térképet közöltek a nukleá­ris veszélyről. Ezen feltüntették az atomfegyverek és a hordozó­rendszerek telepítési helyeit. Bár a kormányzat szigorúan eltitkolja például az új rakéták tervezett ál­­lomásoztatási körzeteit, a zöldek ezeket is kiderítették. „Bombákkal nem lakunk jól, él­ni szeretnénk” — a zöldeknek ez a jelmondata sok helyen közel hozta egymáshoz a békemozgal­makat és a környezetvédőket, az ökologistákat. A konzervatív saj­tó gúnyosan „ökopax” jelzővel il­leti őket. A zöldek több vonatkozásban vállalják a 60-as évek arculatát formáló parlamenten kívüli ellen­zéknek a szellemi örökségét is. Harcukat most két fronton, a par­lamentben és annak kapuin kívül akarják egyszerre folytatni. Most húsvétkor bizonyára sokan emlékeznek majd a 15 évvel ez­előtti eseményre, amikor is a jobboldali sajtó alapos lélektani előkészítése után egy suhanc Nyu­­gat-Berlinben a nyílt utcán revol­verlövésekkel leterítette Rudi Dutschkét, a diákság vezetőjét. E tett után a Spree-parti és a nyu­gatnémet városokban napokon ke­resztül százezrek vonultak az ut­cára, és követelték az állampolgá­ri jogok védelmét, a vietnami há­ború befejezését. A hatalom rend­őri eszközökkel válaszolt: lovas­ság, vízágyúk, rendőri rohamko­csik uralták a nagyvárosok utcáit. Napjainkban a háborúellenes mozgalom, a szövetségi német ál­lam polgárainak felelőssége mar­kánsabban, dinamikusabban érvé­nyesül a közéletben. Emlékezetes volt például a tavaly nyári több százezres bonni béketüntetés. A rakétatelepítést ellenzők vélemé­nye a döntés óráiban fontos té­nyező lehet. Az NSZK nagyváro­sainak utcáin a békemozgalom veteránjainak és az új generációk képviselőinek húsvéti békemene­teiben ott lesznek az „ökopaxo­­sok” is. Karcagi Katalin Kenneth Kaunda körútja Vigyázat, vulkán! LONDON volt a legfontosabb állomása dr. Kenneth Kaunda zambiai elnök nyugati körutazá­sának. A volt brit gyarmat és „anyaországa” közt a szívélyesnél is bensőségesebb a kapcsolat. Ezt hangsúlyozta mindkét fél. KK — ahogy a zambiai államfőt világszerte emlegetik —, felesé­ge és kísérete fogadására Lon­donban kivonult szinte az egész uralkodói család — hercegestül, udvarhölgyestül —, s a királyi díszhintókon hajtattak végig a városon a Buckingham-palotába, lovas testőrök, a skót dudások és díszsortűz kíséretében. Jelké­pesnek szánták: így fogadja 1I. Erzsébet azt a fekete politikust, akit annak idején, lázadó eszmé­ket tartalmazó írások illegális terjesztése miatt börtönbe zára­tott. Kanada körútja Cipruson kez­dődött, London után Párizsban folytatódott, s a mai napon végző­dik Washingtonban. Az elnök ez­zel egyrészt helyrebillenti a mér­leget: két éve a szocialista or­szágokat járta körbe, tavaly pe­dig afrikai államokban folytatott tárgyalássorozatot. Másrészt arra akarja rávenni a Nyugat politi­kusait, hogy szakítsanak Dél-Af­­rika egyértelmű támogatásával, és gyakoroljanak nyomást a pre­toriai kormányra, hogy végre­­valahára Namíbia valóban el­nyerhesse függetlenségét. Továb­bá szorítsák rá Dél-Afrikát: hagyjon föl a szomszédos függet­len országok elleni agressziókkal. Kauada céljai közt szerepelt ezen kívül, hogy hazáját, mélysé­ges eladósodottságában, némi le­vegőhöz, azaz visszafizetési hala­dékhoz, kölcsönökhöz, illetve se­­gélyekhez juttassa. Zambia, illetve Kanada külpo­litikáját, egyszerűsítve, Nyugat­barátként szokták jellemezni, no­ha a hetvenes évek második fe­lében az elnök jelentős lépéseket tett a külpolitika ,.diverzifikálásá­­ra”. Ennek keretében több vezető zambiai politikus, és maga az el­nök is, kelet-európai körutazást tett, és sorra fogadták Lusaká­­ban a szocialista országok állam­­férfiait, köztük 1980 őszén Lo­sonc­i Pált és kíséretét. A ZAMBIAI ÖNJELLEMZÉS első helyén az afrikai szolida­ritást, a másodikon az el nem kötelezettséget említik. Mint a frontországok csoportjának Tan­zánia mellett legrégibb tagja, Zambia két évtized óta aktív sze­repet játszik az Afrika déli ré­szén levő országok nemzeti füg­getlenségének kivívásában, a fel­­szabadítási szervezetek támoga­tásában — nemcsak­­erkölcsileg, hanem anyagilag és támaszpon­tokkal is. Súlyos áldozatokat ho­zott ezért a tevőleges szolidari­tásért Zambia azzal is, hogy ki­tette területét, állampolgárait a dél-afrikai (korábban a rhode­­siai) apartheidrezsim támadásai­nak. Kanadát ennek ellenére gyakran nevezik pragmatikus po­litikusnak, s ebben van is igaz­ság. Egyesek e pragmatizmusát, mások éppen politikai bátorsá­gát emlegetik, mert leült tárgyal­ni a dél-afrikai kormány fejével — 1975-ben Vorsterrel, tavaly pe­dig Piet Bothával —, hogy elő­mozdítsa, akkor Rhodesia, most pedig Namíbia függetlenségét. Abban is pragmatizmust látnak, hogy a dél-afrikai fajüldöző ál­lamrendszer megváltoztatására nem a felszabadító szervezeteket, hanem a fehérek kormányát szó­lítja fel. Zambia ugyanis még mindig jócskán ki van szolgáltatva Dél- Afrikának. Korábban csaknem teljes kivitelét és behozatalát a Dél-afrikai Köztársaságot átsze­lő vasúton és közúton szállította. E függés valamelyest mérséklő­dött, mióta megépült a tanzániai kikötőhöz vezető TANZAM köz­út és a TAZARA vasút, valamint az ugyanoda futó olajtávvezeték ■— de nem szűnt meg teljesen. Lényeges javulás csak akkor vár­ható, ha biztonságosak lesznek a Mozambikon és Angolán keresz­tül vezető vasútvonalak, az angoléhoz Fitzöne VISZONT egyébként jól jellem­zi a zambiai külpolitika hang­súlyváltozásait. Kaunda elnök el­marasztalta a törvényes luandai kormányt, amikor kubai katonai segítséget vett igénybe a dél-af­rikai agresszió visszaverésére, s az utolsók között ismerte el az MPLA-kormányt. Azóta több magas szintű kubai küldöttség­gel tárgyalt, s ő maga is több­ször látogatott Angolába. Nap­jainkban az egyik szószólója an­nak a frontországok által vallott véleménynek, miszerint Namíbia függetlensége semmiképpen sem kapcsolható össze azzal, hogy mi­lyen erők tartózkodnak Angolá­ban. KENNETH KAUNDA szinte Afrika és a brit Nemzetközösség hivatalban levő államfőinek do­yenje. Nagyra becsülik politikai bölcsességét, amellyel az 1979-es lusakai nemzetközösségi csúcs­­értekezleten jelentősen hozzájá­rult, hogy 1980-ban Rhodesia vé­gül is független Zimbabwévé ala­kulhatott. A baráti szomszédság megőrzése ma is igen fontos e két államnak, ezért óvakodott Kaun­da attól, hogy találkozzék a Lon­donban tartózkodó Joshua Nko­­móval, noha az általa vezetett Z APU-pártnak és gerilláinak éve­ken át otthont adott. — Nemde barátja volt önnek Nkomo? — kérdezték tőle londoni sajtóérte­kezletén. — Úgy van — válaszol­ta KK —, mint ahogy barátom volt, és ma is az Mugabe minisz­terelnök. Noha Zambiában az egy főre jutó társadalmi össztermék 3—4- szer nagyobb, mint a legtöbb af­rikai államban, a többséget al­kotó farmerek szegények, a bá­nyászokat sújtja az infláció és sok a munkanélküli. A gazdasá­gi probléma legfőbb oka, hogy az ország fő termékének, a valu­tabevétel 95 százalékát hozó réz­nek, valamint a stratégiai jelen­tőségű kobaltnak a világpiaci ára sokkal alacsonyabb, mint ameny­­nyi akkor volt, amikor a fejlesz­tési terveket kidolgozták, és meg­valósításukat elkezdték. Az ál­lam eladósodottsága minden ko­rábbit felülmúl, annyira, hogy kénytelenek voltak felfüggeszteni a külföldi kölcsönök részleteinek visszafizetését, és a Nemzetközi Valutaalap gyorssegélye is csu­pán ahhoz lett elég, hogy a ka­matokat fizetni­ tudják. Az új hitelek fejében viszont le kellett értékelni a nemzeti va­lutát, a kwachát, és megszabni a béremelési plafont. A romló életszínvonal miatt növekedett az elégedetlenség Zambiában, noha szervezett ellenzék nem alakul­hatott ki. Amikor a mozgolódás meghaladta az elnök által helyes­nek ítélt szintet, személycseréket hajtottak végre a legmagasabb kormány- és pártvezetésben is, az utóbbi évek során nem is egy­szer. 1980 októberében állam­csínykísérlet volt. Az összeeskü­vés résztvevőinek az ügyét azóta sem zárták le teljesen, noha né­hány vádlottat szabadon enged­tek, másokat halálra ítéltek, de az ítéletet nem hajtották végre. A végső döntés alighanem a má­sodik félévben sorra kerülő par­lamenti és elnökválasztások utánra marad. Az egyetlen párt — Kaunda UNTP-pártja, és az egyetlen elnökjelölt — Kaunda. A HATVANADIK ÉVÉBEN járó, energikus politikus a nyu­gati körútját kísérő nemzetközi figyelmet arra akarja használni, hogy megértesse a meglátogatott országok vezető politikusaival, közvéleményével, amíg Dél-Af­rika számíthat a Nyugat erkölcsi, pénzügyi, politikai és katonai tá­mogatására, és erre építve nem változtat fajüldöző bel- és ag­resszív külpolitikáján, addig a térségben érdekeltek ,,vulkánon ülnek" — és a faji csoportok ösz­­szecsapása katasztrofális, tragi­kus vérfürdőt hozhat. Négy éven belül — mondta —, olyan robba­nás következhet be, hogy a fran­cia forradalom vasárnap délelőtti gyerekpiknikké halványul mel­lette. Kaunda elnök jóslatai, fe­­nyegetései eddig már többször valóra váltak, érdemes figyelni rájuk — írta erről a londoni The Observer. Molnár & Edit

Next