Magyar Hírlap, 1983. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
21983. ÁPRILIS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA MAAGYAR HÍRLAP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL SU&BUSs USW 7S9SSS Az angol nyelven megjelenő afgán napilap vezércikkében elemzi az értelmiség szerepét a forradalmi folyamatban. Az értelmiség kiemelkedő szerepet játszott forradalmi mozgalmunkban, s nem kevésbé jelentős a hozzájárulása az ország újjáépítéséért folyó munkához is. Azok között a társadalmi-gazdasági bajok között, melyeket az új rend a népellenes rezsimektől örökölt, különösen súlyos a nemrég még 92 százalékos írástudatlanság. Mindenekelőtt azért súlyos, mert a társadalmi átalakulás első számú fékjévévált, s a tudatlanság és elmaradottság az ellenforradalomnak is táptalajt nyújtott. Az írástudatlanság ellen és a felvilágosítás kiterjesztéséért vívott küzdelem élharcosa természetszerűleg az értelmiség. Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között az afgán értelmiségiek döntő többsége felelősségteljesen eleget tesz hazafias és társadalmi kötelezettségeinek. Az áprilisi forradalom jelenlegi új szakaszában megnyílt az út az értelmiség alkotómunkájának a kibontakozása előtt — állapította meg az értelmiség tavaly megtartott első országos kongresszusának a határozata. Megalakultak az írók, az újságírók, a pedagógusok, az orvosok és más szakmai szervezetek szövetségei. Ezek keretet nyújtanak ahhoz, hogy az afgán intelligencia még hatékonyabban tegyen eleget nemes küldetésének, a nép szellemi felemelkedésének — állapítja meg a vezércikk. THE THE TIMES Nkomo „politikai hazatérése” bizonyos nehézségekbe ütközik Az ENSZ apartheidellenes bizottsága Heltai Imre Üzenete a közgyűléshez (MTI) New Yorkban, az ENSZ apartheid-ellenes különbizottsága fennállásának 20. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli üléshez üzenetet intézett Heltai Imre, a világszervezet közgyűlése 37. ülésszakának elnöke. A különbizottság elnöke által ismertetett üzenetben Hollai Imre elítélte a Dél-Afrikában uralkodó fajüldöző rendszert és hangsúlyozta, hogy az apartheidet a nemzetközi közösség 02 emberiség elleni bűntettnek nyilvánította. Rámutatott arra, hogy a dél-afrikai rezsimet támogatják ebben azok a külső erők, amelyek haszonélvezői az ország őslakossága kizsákmányolásának. Hollai Imre hangoztatta: az, hogy az apartheid-ellenes különbizottság 20. évfordulójáról emlékezik meg, aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindenkit, mivel ez azt mutatja, hogy az ENSZ alapokmányával és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával gyökeresen ellentétes dél-afrikai elnyomó rendszer továbbra is fennáll. Az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy ismételten elkötelezzük magunkat az apartheid elmélete és gyakorlata elleni harc ügye mellett. Lengyelországban befejeződött a munkásaktívák országos értekezlete (PAP) Varsóban szerda éjszaka befejeződött az országos munkásaktíva-értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a minisztertanács elnöke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson építő szándékú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pártot és a néphatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontosságú törekvéseket széles körben ismertessék, országos megvitatásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézségeket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország első számú gazdája, a munkásosztály teheti meg — mondotta Wojciech Jaruzelski. A tanácskozással kapcsolatban a LEMP KB első titkára hangsúlyozta: az ülésen elhangzott javaslatokat és hozzászólásokat közvetlenül az érintett minisztériumok és intézmények vezetéséhez juttatják el. A párttal, a néphatalommal, az állami vezetéssel kapcsolatos javaslatokat, megjegyzéseket a párt központi bizottsága gazdasági és szervezési csoportjának szakértői elemzik majd, s valamennyi hozzászóló érdemi választ kap. Nicaragua (MTI) Mintegy 200 somozista ellenforradalmár van még Matagalpa nicaraguai tartományban — jelentették be szerdán Managuában. Az ellenforradalmárokat a sandinista hadsereg alakulatai körülzárták, a lakosság védelme érdekében több települést katonailag megerősítettek. Sergio Ramirez Mercado, a nicaraguai kormányzó tanács tagja ugyanakkor szerdán cáfolta azokat a híreket, hogy jelentősebb katonai összecsapások lettek volna az ország északi részén. Honduras szerdán tiltakozó jegyzéket juttatott el Nicaraguának a sandinista hadsereg alakulatainak hondurasi területre történt állítólagos betörése miatt. Nicaragua hondurasi ügyvivője az ANN nicaraguai hírügynökségnek adott nyilatkozatában visszautasította a hondurasi vádat és kijelentette: „Nicaragua semmilyen ellenséges lépést nem tesz Honduras ellen, legkevésbé katonai téren”. VWH: Végső fázisához érkezett a somozista erők felszámolása Fertegyerek hírükhöz híven, a nyugatnémet választások után a zöldek azon melegében közölték: merész akciókra készülnek. A nagy pártok képviselői, a megszokott rendet, fegyelmet szerető állampolgárok a tisztes parlamenti padsorok megcsúfolásának is érezhették a bejelentést: a zöldek a Bundestagból szólítanak majd tüntetésekre az amerikai rakéták befogadása ellen. S ha mindez hatástalan maradna, megszervezik a rakétatámaszpontokhoz vezető utak blokádját, eltorlaszolását. Bármennyire is naiv ez az elképzelés, sokan rokonszenveznek vele. A zöldek erőszak nélküli ülősztrájkokkal ugyan, de félreérthetetlenül jelezni kívánják: nem akarják, hogy a szövetségi köztársaságot rakétaraktárrá, nukleáris lőtérré változtassák. Vegyes társaságot tömörít a zöldek mozgalma. Néhány év óta, de különösen az utóbbi egy-két esztendőben a nyugatnémet közéletben már nem csupán afféle kellékként számolnak a környezetvédőkkel. Előbb csak a helyi ügyek alakításába kértek beleszólást. Polgári kezdeményezések elnevezéssel lakóhelyük igazgatását akarták megreformálni, közvetlen környezetük épségét óvták. Tudományos alapossággal utasították el a természet barbár pusztítását, az erdőirtásokat, a természeti egyensúly megbontását. Szavakban, tettekben mindjobban kapcsolódtak a háború ellen tüntetőkhöz. A frankfurti repülőtér bővítése, az új kifutópálya építése ellen de- ökopaxosok monstráló környezetvédők még csupán a társadalom felesleges növekedési mámorával szálltak szembe. Máshol azonban az erdőterületek letarolása ellen tiltakozva már új NATO-létesítmények építését próbálták megakadályozni. Az atlanti szövetség katonai objektumainak építkezései már eddig is a Saar-vidék tartományénál kétszer nagyobb területet tettek tönkre az NSZK-ban. Feleslegesek tehát a további raktárak, támaszpontok — mondják a környezetvédelem és a béke hívei, akik már amerikai kaszárnyák előtt is tüntettek. Ott voltak Fuldában is, ahol egy új helikopterkikötő kedvéért 72 hektár erdőt akarnak feláldozni, összecsaptak a rendőrökkel az atomerőművek, atomhulladéktemetők, szaporítóreaktorok tervezett helyszínénél, Brokdorfban, Gorlebenben és Kalkarban. 1981 márciusában a zöldek sokkoló térképet közöltek a nukleáris veszélyről. Ezen feltüntették az atomfegyverek és a hordozórendszerek telepítési helyeit. Bár a kormányzat szigorúan eltitkolja például az új rakéták tervezett állomásoztatási körzeteit, a zöldek ezeket is kiderítették. „Bombákkal nem lakunk jól, élni szeretnénk” — a zöldeknek ez a jelmondata sok helyen közel hozta egymáshoz a békemozgalmakat és a környezetvédőket, az ökologistákat. A konzervatív sajtó gúnyosan „ökopax” jelzővel illeti őket. A zöldek több vonatkozásban vállalják a 60-as évek arculatát formáló parlamenten kívüli ellenzéknek a szellemi örökségét is. Harcukat most két fronton, a parlamentben és annak kapuin kívül akarják egyszerre folytatni. Most húsvétkor bizonyára sokan emlékeznek majd a 15 évvel ezelőtti eseményre, amikor is a jobboldali sajtó alapos lélektani előkészítése után egy suhanc Nyugat-Berlinben a nyílt utcán revolverlövésekkel leterítette Rudi Dutschkét, a diákság vezetőjét. E tett után a Spree-parti és a nyugatnémet városokban napokon keresztül százezrek vonultak az utcára, és követelték az állampolgári jogok védelmét, a vietnami háború befejezését. A hatalom rendőri eszközökkel válaszolt: lovasság, vízágyúk, rendőri rohamkocsik uralták a nagyvárosok utcáit. Napjainkban a háborúellenes mozgalom, a szövetségi német állam polgárainak felelőssége markánsabban, dinamikusabban érvényesül a közéletben. Emlékezetes volt például a tavaly nyári több százezres bonni béketüntetés. A rakétatelepítést ellenzők véleménye a döntés óráiban fontos tényező lehet. Az NSZK nagyvárosainak utcáin a békemozgalom veteránjainak és az új generációk képviselőinek húsvéti békemeneteiben ott lesznek az „ökopaxosok” is. Karcagi Katalin Kenneth Kaunda körútja Vigyázat, vulkán! LONDON volt a legfontosabb állomása dr. Kenneth Kaunda zambiai elnök nyugati körutazásának. A volt brit gyarmat és „anyaországa” közt a szívélyesnél is bensőségesebb a kapcsolat. Ezt hangsúlyozta mindkét fél. KK — ahogy a zambiai államfőt világszerte emlegetik —, felesége és kísérete fogadására Londonban kivonult szinte az egész uralkodói család — hercegestül, udvarhölgyestül —, s a királyi díszhintókon hajtattak végig a városon a Buckingham-palotába, lovas testőrök, a skót dudások és díszsortűz kíséretében. Jelképesnek szánták: így fogadja 1I. Erzsébet azt a fekete politikust, akit annak idején, lázadó eszméket tartalmazó írások illegális terjesztése miatt börtönbe záratott. Kanada körútja Cipruson kezdődött, London után Párizsban folytatódott, s a mai napon végződik Washingtonban. Az elnök ezzel egyrészt helyrebillenti a mérleget: két éve a szocialista országokat járta körbe, tavaly pedig afrikai államokban folytatott tárgyalássorozatot. Másrészt arra akarja rávenni a Nyugat politikusait, hogy szakítsanak Dél-Afrika egyértelmű támogatásával, és gyakoroljanak nyomást a pretoriai kormányra, hogy végrevalahára Namíbia valóban elnyerhesse függetlenségét. Továbbá szorítsák rá Dél-Afrikát: hagyjon föl a szomszédos független országok elleni agressziókkal. Kauada céljai közt szerepelt ezen kívül, hogy hazáját, mélységes eladósodottságában, némi levegőhöz, azaz visszafizetési haladékhoz, kölcsönökhöz, illetve segélyekhez juttassa. Zambia, illetve Kanada külpolitikáját, egyszerűsítve, Nyugatbarátként szokták jellemezni, noha a hetvenes évek második felében az elnök jelentős lépéseket tett a külpolitika ,.diverzifikálására”. Ennek keretében több vezető zambiai politikus, és maga az elnök is, kelet-európai körutazást tett, és sorra fogadták Lusakában a szocialista országok államférfiait, köztük 1980 őszén Losonci Pált és kíséretét. A ZAMBIAI ÖNJELLEMZÉS első helyén az afrikai szolidaritást, a másodikon az el nem kötelezettséget említik. Mint a frontországok csoportjának Tanzánia mellett legrégibb tagja, Zambia két évtized óta aktív szerepet játszik az Afrika déli részén levő országok nemzeti függetlenségének kivívásában, a felszabadítási szervezetek támogatásában — nemcsakerkölcsileg, hanem anyagilag és támaszpontokkal is. Súlyos áldozatokat hozott ezért a tevőleges szolidaritásért Zambia azzal is, hogy kitette területét, állampolgárait a dél-afrikai (korábban a rhodesiai) apartheidrezsim támadásainak. Kanadát ennek ellenére gyakran nevezik pragmatikus politikusnak, s ebben van is igazság. Egyesek e pragmatizmusát, mások éppen politikai bátorságát emlegetik, mert leült tárgyalni a dél-afrikai kormány fejével — 1975-ben Vorsterrel, tavaly pedig Piet Bothával —, hogy előmozdítsa, akkor Rhodesia, most pedig Namíbia függetlenségét. Abban is pragmatizmust látnak, hogy a dél-afrikai fajüldöző államrendszer megváltoztatására nem a felszabadító szervezeteket, hanem a fehérek kormányát szólítja fel. Zambia ugyanis még mindig jócskán ki van szolgáltatva Dél- Afrikának. Korábban csaknem teljes kivitelét és behozatalát a Dél-afrikai Köztársaságot átszelő vasúton és közúton szállította. E függés valamelyest mérséklődött, mióta megépült a tanzániai kikötőhöz vezető TANZAM közút és a TAZARA vasút, valamint az ugyanoda futó olajtávvezeték ■— de nem szűnt meg teljesen. Lényeges javulás csak akkor várható, ha biztonságosak lesznek a Mozambikon és Angolán keresztül vezető vasútvonalak, az angoléhoz Fitzöne VISZONT egyébként jól jellemzi a zambiai külpolitika hangsúlyváltozásait. Kaunda elnök elmarasztalta a törvényes luandai kormányt, amikor kubai katonai segítséget vett igénybe a dél-afrikai agresszió visszaverésére, s az utolsók között ismerte el az MPLA-kormányt. Azóta több magas szintű kubai küldöttséggel tárgyalt, s ő maga is többször látogatott Angolába. Napjainkban az egyik szószólója annak a frontországok által vallott véleménynek, miszerint Namíbia függetlensége semmiképpen sem kapcsolható össze azzal, hogy milyen erők tartózkodnak Angolában. KENNETH KAUNDA szinte Afrika és a brit Nemzetközösség hivatalban levő államfőinek doyenje. Nagyra becsülik politikai bölcsességét, amellyel az 1979-es lusakai nemzetközösségi csúcsértekezleten jelentősen hozzájárult, hogy 1980-ban Rhodesia végül is független Zimbabwévé alakulhatott. A baráti szomszédság megőrzése ma is igen fontos e két államnak, ezért óvakodott Kaunda attól, hogy találkozzék a Londonban tartózkodó Joshua Nkomóval, noha az általa vezetett Z APU-pártnak és gerilláinak éveken át otthont adott. — Nemde barátja volt önnek Nkomo? — kérdezték tőle londoni sajtóértekezletén. — Úgy van — válaszolta KK —, mint ahogy barátom volt, és ma is az Mugabe miniszterelnök. Noha Zambiában az egy főre jutó társadalmi össztermék 3—4- szer nagyobb, mint a legtöbb afrikai államban, a többséget alkotó farmerek szegények, a bányászokat sújtja az infláció és sok a munkanélküli. A gazdasági probléma legfőbb oka, hogy az ország fő termékének, a valutabevétel 95 százalékát hozó réznek, valamint a stratégiai jelentőségű kobaltnak a világpiaci ára sokkal alacsonyabb, mint amenynyi akkor volt, amikor a fejlesztési terveket kidolgozták, és megvalósításukat elkezdték. Az állam eladósodottsága minden korábbit felülmúl, annyira, hogy kénytelenek voltak felfüggeszteni a külföldi kölcsönök részleteinek visszafizetését, és a Nemzetközi Valutaalap gyorssegélye is csupán ahhoz lett elég, hogy a kamatokat fizetni tudják. Az új hitelek fejében viszont le kellett értékelni a nemzeti valutát, a kwachát, és megszabni a béremelési plafont. A romló életszínvonal miatt növekedett az elégedetlenség Zambiában, noha szervezett ellenzék nem alakulhatott ki. Amikor a mozgolódás meghaladta az elnök által helyesnek ítélt szintet, személycseréket hajtottak végre a legmagasabb kormány- és pártvezetésben is, az utóbbi évek során nem is egyszer. 1980 októberében államcsínykísérlet volt. Az összeesküvés résztvevőinek az ügyét azóta sem zárták le teljesen, noha néhány vádlottat szabadon engedtek, másokat halálra ítéltek, de az ítéletet nem hajtották végre. A végső döntés alighanem a második félévben sorra kerülő parlamenti és elnökválasztások utánra marad. Az egyetlen párt — Kaunda UNTP-pártja, és az egyetlen elnökjelölt — Kaunda. A HATVANADIK ÉVÉBEN járó, energikus politikus a nyugati körútját kísérő nemzetközi figyelmet arra akarja használni, hogy megértesse a meglátogatott országok vezető politikusaival, közvéleményével, amíg Dél-Afrika számíthat a Nyugat erkölcsi, pénzügyi, politikai és katonai támogatására, és erre építve nem változtat fajüldöző bel- és agresszív külpolitikáján, addig a térségben érdekeltek ,,vulkánon ülnek" — és a faji csoportok öszszecsapása katasztrofális, tragikus vérfürdőt hozhat. Négy éven belül — mondta —, olyan robbanás következhet be, hogy a francia forradalom vasárnap délelőtti gyerekpiknikké halványul mellette. Kaunda elnök jóslatai, fenyegetései eddig már többször valóra váltak, érdemes figyelni rájuk — írta erről a londoni The Observer. Molnár & Edit