Magyar Hírlap, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

6 1983. JÚNIUS 26. VASARNAP * . f}j I /I ____________ V /{ \ b ' TUDÓSÍTÁSOK_________________________________________________MflGYBH Hírlap ^ ' Orrorvoslás a Földön Súlytalanság és tartalék energia Az ember kitörése a Kozmoszba, nemcsak a világegyetem általunk ismert határait tágította ki, hanem saját szervezetünk eddig rejtve maradt képességeit is felszínre hozta. Az űrutazások egyik nagy jelentősége éppen az orvostudományok új felismeréseinek szaporítása volt. Ezekről a kérdésekről tanácskoztak a héten Kecskeméten az Interkozmosz együttműködésben részt vevő országok szakemberei XVI. kozmikus orvosbiológiai konferenciájukon. Dr. Hideg János orvosezredestől, az MTA Interkozmosz Tanácsa orvosbiológiai szakbizottságának titkárától a tanácskozás mérlegéről érdeklődtem. Alkalmazkodás — Több mint 220 előadás hangzott el. A szovjet szakemberek tájékoztattak az emberi űrrepülésekkel kapcsolatos húszéves űrorvosi-élettani, pszichológiai és sugárvédelmi tapasztalataikról. J. I. Vorobjov, a szovjet egészségügyi miniszter első helyettese külön előadásban foglalkozott Berezovoj és Lebegyev 211 napos űrrepülésének orvosi eredményeivel. Ez az űrutazás tartamát tekintve, ma is rekordnak számít. A két kozmonauta a Szaljut 7. űrállomásról visszatérve, megőrizte munkaképességét, jó egészségi állapotát,s sok hasznos adattal bővítette a hosszabb űrrepülések következményeiről addig szerzett képet. Összefoglaló előadást hallgathattunk az állatokkal végrehajtott bioszputnyik-kísérletekről, a tagországoknak a lezajlott közös űrrepülésekre készített műszereiről, valamint az idei és a jövő évi továbbfejlesztett új berendezésekről. Az előbbieknél nem csekélyebb hangsúlyt kapott a kozmikus orvosbiológiai eredményeinek felhasználása a földi gyógyászatban. — Gondolom, az űrorvoslásnak, mint minden más tudományágnak, vissza kell hatnia az anyatudományra. — Ez valóban alapvető kérdés. Egy űrhajóra készült különleges műszert úgy is elő lehet állítani, hogy abból csak az az egy készüljön, de sokkal ésszerűbb, ha a befektetett szellemi energiát viszszanyerjük a földi gyógyászat javára. Az űrrepülés összes vizsgáló eljárására érvényes ez a szabály. A konferencián szó volt arról, hogyan lehet a kozmikus utazásoknak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait kivédeni. Sokat beszélnek mostanában a súlytalanság okozta, úgynevezett űrhajósbetegségről, erről az émelygéssel, hányással, térbeli tájékozódási és mozgásirányítási zavarokkal járó, az egyensúlyi szerv múló zavarán alapuló tünetegyüttesről. Mondom, múló betegség ez, hiszen a hosszabb ideig tartó űrutazásoknál a negyedik-ötödik napon minden alkalommal megszűntek a panaszok, vagyis az agy alkalmazkodott az új környezethez. Kétségtelen azonban, hogy a rövid időtartamú utazásoknál erre többnyire nincs lehetőség, ezért is mutatkoztak kellemetlen tünetek a legutóbbi amerikai űrlegénységeken. — Nem mindenkinél tapasztalható e sajátos tengeri betegség? — Az űrhajósok 30 százalékán nem ütköznek ki e tünetek. Szerencsére, Farkas Bertalan is e 30 százalékba tartozott. Ez egyéni érzékenységből függ, igaz, a különböző felkészítő módszerek is a betegségek ellen hatnak. Az edző-felkészítő eljárások nélkül minden űrhajós belekerülne e kínzó állapotba. Az orvosok ma már gyógyszerekkel kísérlik meg leküzdeni az űrbetegséget. Az ilyen szerek alkalmazhatók a földi gyógyászatban is. A földi egészségügy haszna azonban ennél nagyobb. A súlytalanság krónikus hatását ugyanis modellezik. A vizsgált személyeket 6—8 fokkal fejjel lefelé döntve fektetik egy különleges széken. Két-három nap alatt ebben a helyzetben a földi körülmények között is létrejönnek a súlytalanságban észlelt keringési változások. A vér a felső testfélbe helyezkedik, s a relatív folyadék-telítődés miatt fokozódik a súlyos zavarokat előidéző koponyaűri nyomás. Ez ellen védekezik a szervezet fokozott vizeletkiválasztással és más mechanizmusokkal. A nők — hosszú távon nem . Mindebben az az érdekes, hogy sokáig fekvésre kényszerített súlyos betegeknél, baleseti sérülteknél ugyanez a folyamat játszódik le, csak korábban erre nem fordítottak kellő figyelmet. Most, hogy a súlytalanság modellezésénél akár kétszáz napig is fektetnek embereket. — Különösen aktuális kérdés: mennyiben különbözik a nők űrbéli terhelhetősége a férfiakétól? — Megfelelő felkészítés esetén fizikailag nincs különösebb eltérés, amit az amerikai Sally Ride és a szovjet Szavickaja példája is igazol. Az utóbbinál, minthogy űrutazása előtt több sportrepülővilágrekordot is elért, semmilyen orvosi gond nem merült fel. A hosszabb űrrepülésekben azonban a speciális higiéniai problémák miatt ma még aligha vehet részt női űrhajós. A Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet válogatta ki és készítette fel orvosilag Farkas Bertalant és Magyari Bélát. Milyen feladatokon dolgoznak ma a magyar űrrepülés után? — Az Interkozmosz együttműködés bennünket is fokozott orvostechnikai és diagnosztikai fejlesztésre kényszerített. Az eredmények közül jó néhányat pedig máris bevezettünk a repülőpilóták rutinvizsgálataiba. Nemrég elemeztük például az elmúlt tizenöt évben egészségügyi okok miatt a repüléstől eltiltott pilóták eseteit. Kiderült, hogy 70 százalékukat idegi alapon kialakuló betegségek — magas vérnyomás, gyomorfekély, neurózis —támadták meg. Majd a Himalája Felkészíthetjük kísérleti alanyainkat arra, hogy teljesítményük és tűrőképességük növekedjék. Ez történt nemrég egy Pamír-expedíción járt tévéstáb vizsgálatakor is. Edzéstervet dolgoztunk ki az amatőr hegymászók számára, s minden vizsgálatot elvégeztünk rajtuk az út előtt, valamint pár nappal, majd három hónappal visszatértük után. Ugyanez a stáb a napokban indul hosszabb időre a Spitzbergákra, most már egy — megfelelő programmal és műszerekkel is ellátott — orvoskollégánk kíséretében. Ezekkel a vizsgálatokkal az emberi szervezet szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodását kutatjuk. Palugyai István Friss diplomások búcsúja Miskolctól „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt...” A várostól, az egyetemtől elköszönő hallgatók meghitt-meghatott éneke töltötte be pénteken este Miskolc utcáit. A Nehézipari Műszaki Egyetem 330 friss diplomás mérnöke látványos bányászlámpás-fáklyás szalamanderrel vett búcsút a miskolciaktól, az egyetemi barátoktól, ismerősöktől, tanároktól, diáktársaktól. „Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már...” Az énekszó meg-megtörik. — Mit jelentett nekem az, hogy kohász leszek? — töpreng hangosan Demeter Dénes kohómérnök. — Azt hiszem, nagyon sokan nem is tudják, mit is jelent az: kohász. Magam is átirányítással kerültem a pályára, mert a bányászkarra nem vettek föl. Az igazsághoz tartozik: az első félév után át is akartam lépni a bányászokhoz, de olyan klassz társaság verődött össze a kohászkaron, hogy kár lett volna otthagyni őket. Azután ébredezni kezdett bennem a szakmai öntudat is, s nem akartam a lemorzsolódók sorában osztozni. Igaz, kegyetlenül sokat követeltek tőlünk, talán ennek is „köszönhető”, hogy az első félévet még 85-en kezdtük, s most csak 23-an kaptunk diplomát. Mindezek ellenére nagy tisztelettel gondolok professzoraimra, tanáraimra, akik mindent megtettek azért, hogy átadják szakmai ismereteiket, tapasztalataikat. Messze, mondhatnám nagyon messze megyek, hiszen Nagykanizsa a szülővárosom, oda térek vissza. De ezek az évek felejthetetlenek lesznek. „Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát...” Az énekszó egyre halkul, a bányászok-kohászosó-gépészek hangja el-elcsuklik, néhányuk szemében könny csillan. — Szép emlékeket hagyunk magunk mögött — mondja Bujtor Gyula gépészmérnök. — Életünk talán legszebb éveit töltöttük az egyetem falai között. Mégsem éreztük magunkat igazán miskolcinak, s ez nemcsak az én személyes véleményem. Az egyetem város a városban. Mintha burok vett volna körül bennünket, s ez védett is. Az egyetem és a kollégiumok falain belül zajló élet formált közösségi emberré bennünket. Érdekes, hogy a miskolciak, de még az albérletben Miskolcon lakók sem tudnak úgy közel kerülni a többiekhez, mint mi, kollégisták egymáshoz. Ezért is nehéz, fájó a búcsú. S milyen érdekes, ahogy ,,gyűlöltük” ezt a várost az első félévben, annyira nehéz most elválni Miskolctól. Nekem az egyetemi évek idején, az elmúlt őszi gyümölcsszedéskor menyasszonyom is termett, egy mezőkövesdi lány. „Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz...” A Gaudeamus igitur hangjaival keveredve ez a strófa hangzott föl legtöbbször, a péntek esti városi búcsúzáson, s ezt a gondolatot hangsúlyozta búcsúbeszédében a valutaelnök, a friss bányászdiplomás Kékes Péter, aki 330 társa nevében köszönt el a várostól, az egyetemtől. — Furcsa napok következnek most. Felenged a drukk, a vizsgák feszültsége, eltűnnek a zárthelyik előtt megszokott monoton biflázások. Néhány nap múlva a csupa nagybetűs életben számot kell adnunk arról, amit ezalatt az 5—6 év alatt elsajátítottunk. S most érezzük csak igazán: noha nem sikerült a városnak feltörnie a minket körülvevő „hermetikus” burkot, mégis nehezen válunk meg a sokunk számára még ma is idegen Miskolctól. Tóth Zoltán * Egyetemi nyilvános tanácsülés keretében diplomakiosztó ünnepséget tartottak szombaton Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Czibere Tibortól, az egyetem rektorától a bányamérnöki kar 72, a kohómérnöki kar 36, a gépészmérnöki kar 214 végzett hallgatója vehette át a mérnöki diplomát. Kitüntetéses diplomát kapott Molnár József, a bányamérnöki kar hallgatója. A kiemelkedő tanulmányi eredmények mellett a közösségért végzett munkáért, a KISZ-ben végzett tevékenységért az egyetem KISZ-bizottsága Pálinkás Ilona okleveles gépészmérnököt és Tóth Marian okleveles bányamérnököt „becsületdiplomával” tüntette ki. Szélhordta üzenet Hogyan beszélgetnek a fák? Még a legromantikusabb lelkű poéta, aki ódáikat zeng a lomb susogásáról, sem gondolja komolyan, hogy a fák beszélgetnének egymással — írja a Newsweek. Ám amerikai környezetvédelmi szakemberek most azt állapították meg, hogy a fák valamilyen módon mégis kommunikálnak egymással. Figyelmeztetik egymást a kártevők jelenlétére. A korábbi megfigyelések szerint, ha a fákat kártevők támadják meg, akkor a leveleknek a rovarok számára kívánatos tápanyagtartalma csökken, ellenben mérgező fenoltartalmuk növekszik. A most nyilvánosságra hozott megfigyelések újdonsága az, hogy ez a változás nemcsak a megtámadott szomorúfűz, hanem a tőle 50—60 méternyire álló társainak leveleiben is észlelhető. A kutatók felásták a fák környezetét, és megállapították, hogy gyökereik nem érintkeznek egymással, tehát az „értesítés” ezen az úton nem terjedhetett tovább. A valószínűbb magyarázat a levelek által kibocsátott kémiai anyagokban rejlik, amelyeket a szél visz el a szomszédos fákig. A kibocsátott anyagok pontos összetételét még nem ismerik, ám kétségtelenül szerepel közöttük az etilén. Ezt a gázt ugyanis a fák levelei nemcsak akkor bocsátják ki, ha kártevő támadja meg őket, hanem akkor is, ha bármilyen mechanikai sérülést szenvednek. De hogyan is alakulhatott ki ez a jelzőrendszer? Hiszen az egyes fáknak az lenne a kedvező, ha elpusztítanák szomszédaikat a kártevők, s így ők több napfényhez, levegőhöz jutnának. Tehát éppen az „önző” fáknak kellett volna fennmaradniuk. Azoknak, amelyek nem „figyelmeztetik” társaikat. Ez az új megfigyelés azonban ennek ellent mond. Ám amint az etológia egyik ágának, a szociobiológiának az eredményei rámutattak, általában nem az a faj marad fenn, amelynek egyedei a saját maguknak legkedvezőbb taktikát alkalmazzák, hanem az, amely egyedeinek „viselkedése” a közös genetikai adomány fennmaradását elősegíti. A kétségtelenül érdekes és a kémiai növényi kommunikáció létére utaló megfigyelésnek azonban gyakorlati jelentősége is van. Ha ugyanis sikerül a fák levelei által kibocsátott anyagokat azonosítani, s laboratóriumban előállítani őket, akkor ezen természetes, a fákat semmiképpen sem károsító vegyületek még a rovarok támadása előtt védekezésre késztetik az erdőt. Az így nyert védettség persze nem teljes, hiszen a rovaroknak nyilvánvalóan meg kell kóstolniuk a leveleket ahhoz, hogy megállapíthassák, nem az ő ízlésük szerint valók. Ám a kár jelentéktelen lesz. .. e. XIII. veszprémi tv-találkozó Kiosztották a díjakat Szombat este ünnepélyes díjkiosztással befejeződött a XIII. veszprémi tévétalálkozó. A záróünnepségen Nemeskürty István, a zsűri elnöke összegezte a fesztivál tanulságait és átadta a díjakat. A drámai kategóriában a fődíjat a Felvidéki Judit rendezésében készült Rettenetes szülők című film kapta Jean Cocteau művének igényes, jó színészi alakításokra lehetőséget nyújtó feldolgozásáért. A szórakoztató kategóriában fődíjat kapott az „Akar velem játszani?’” című Benedek Miklós-műsor, amelyet Sülyi Péter szerkesztett és Molnár György rendezett. A zsűri külön méltányolta, hogy e műsorban sikerültötvözni a magas színvonalú irodalmat és a szórakoztatásit. A harmadik fődíj nyertese a Csenterics Ágnes által rendezett „Egy fényes est” című műsor lett, amely Fényes Szabolcs zeneszerzői életművét mutatta be 70. születésnapja alkalmából. Veszprém város díját a Kóródy Ildikó forgatókönyve alapján, Mihályfi Imre rendezésében készült „Társkeresés II. 1463” című produkció kapta. A Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának közönségdíjáról tíz társadalmi zsűri szavazata alapján döntöttek. A szórakoztató kategóriában a társadalmi zsűrik is az „Egy fényes est” című műsort jelölték az első helyre, míg a drámai kategóriában az Örkény István kisregénye alapján Zsurzs Éva által írt és rendezett „Glória” című film nyerte el a közönség díját. Jegyzett Halastóból szeméttelep Néhány éve — nem sokkal azután, hogy erre lehetőséget adtak a jogszabályok — helyi, megyei védettséget kapott a Körös-völgy egy része, természetvédelmi terület lett. Ide utazunk most riportra, Gyula, Békéscsaba felől. Gyönyörködünk. Egészen Gyomaendrődig. Beérünk a községbe, és itt elképesztő látvány és „illat” fogad bennünket. Éppen, ahol a nemzetközi forgalmat is lebonyolító vasútvonal és a közút keresztezi egymást, a házak tövében hatalmas szeméttelep éktelenkedik, a hulladékhalmokkal, közben néhol vízfoltokkal. — Halastó volt — mondja keserűen kísérőnk, aki egyébként a Körösvölgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársa és a természetvédelmi terület kezelője. — Nemrég itt még jóízű halakat fogtak . .. Szidni kezdjük a felelőtlen embereket, az értékeikkel bánni, gazdálkodni nem tudókat, a környezetvédelemmel minden erőfeszítés ellenére mit sem törődőket. — Lám, ezen bukik meg minden jó szándék...! A természetvédelmi kezelő azonban — rámutatva néhány teherautóra, amelyről éppen most rakják le a szemetet a már halott tóra — a fejét rázza, s leállítja berzenkedésünket. — Ez a volt halastó a község kijelölt szeméttelepe — mondja. Meglepő közlés. Hát még akkor, amikor meglátjuk szemben a párját, az út másik oldalán levő tavat. Az még él. De már nem sokáig. Máris szennyezett, piszkos. Még nincs ugyan benne hulladék, azonban könnyű kitalálni, hogy hamarosan rákerül a sor. Ugyanis a szemétlerakóvá lett halastó nemsokára teljesen feltöltődik. Az itt átutazó külföldi vendégek, turisták bizonyára megjegyzik maguknak ezt a látványt, s ez nem éppen szívderítő. Túl ezen és az esztétikai szempontokon: óriási hiba egy halastó, vagy akármilyen természetes víz hulladékgyűjtővé „fejlesztése”. Közegészségügyi szempontból tiltott, megengedhetetlen, hiszen fertőzésveszéllyel jár. Így közvetlenül szennyeződnek a talajvizek, s ezáltal az egész környék megmérgeződhet. Vajon miért nem tudják mindezt Gyomaendrődön, s ráadásul egy védett terület közvetlen közelében? Abban a megyében, ahol — éppen az említett Körösvölgy erre a példa — egyébként elismerésre méltóan gondoskodnak a természeti értékek megóvásáról? ..77:* . J. E.