Magyar Hírlap, 1983. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Elnök úr! Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború”. De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e hagyó célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet sajnos a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világbéke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyeshelyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldási lehetősége, mint az új energiafúrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségeit valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociálishaladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs okuk a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a Földön, a világűrben és a tengerek mélyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érezhetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptőlkapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon Számunkra — miként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok "feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely továbbá tehertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembe vétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban javaslataink az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemelek közülük néhányat,azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzetben különösen meghatározónak érzem. Ilyen a hagyományos fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fagyasszák be nukleáris fegyverkészletedet. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifejlesztésének, a meglevők korszerűsítésének. A nukleáris leszerelési tennivalókkal szorosan összefüggő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erősítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek birtokában nem levő államok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekeit olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsúlyozni, mennyire nagy jelentőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülésükön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NATO tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mivel a világon létező fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rendszer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós intézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmények megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövőjét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezes hajszát kiterjesztenék a világűrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagyfontosságú szovjet javaslat amelyet a Magyar Népköztársaság kormánya ezért teljes mértékben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugateurópai telepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása messzemenő következményekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa teljes atomfegyvermentesítése lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet alakuktra lehetővé nem teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökkentésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. Három évig tartó tárgyalássorozat után a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet—nyugati megállapodás, aminek jelentőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha .Szükséges külön hangsúlyoznom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött, összehívja az európai bizalom- és biztonságerősítő intéziselésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciát. A madridi találkozó eredményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben megbendett sokoldalú folyamat továbbvitele. Erősíti abbeli meggyőződésünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem mús epizód Európa történelmében, s a jövő ismét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy mint eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum elveit és ajánlását. Megtiszteltetésként fogadjuk, hogy 1985-ben Budapest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszintén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térségeire is. Sinos azonban a szélsőséges körök politikája világszerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrányosan befolyásolja a válságsácok felszámolását cézó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalma, amelynek tagjai földünk országinak és népességének nagy többségét képviselik. Új-delhi csúcsértekezletük újólag bizonyította, hogy az el nem kötelezettek igyekeznek hatékonyan elősegíteni korunk súlyos gondjainak megoldását. A velük való együttműködés további elmélyítése jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, különmegállapodásaikra, egyes érdekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekesztésére irányulnak. Ezért történhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Tanács határozatának egyhangú elfogadása után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanonban vannak, s folytatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és kiszolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a közel-keleti válság centrális elemének, a palesztin kérdésnek a megoldatlansága s az igazságos és tartós rendezést célzó javaslatok elvetése csakis a válság további elmérgesedéséhez vezethet. A Magyar Népköztársaság meggyőződése, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével tartott nemzetközi konferencián lehet rendezni. A békéért küzdő erők aggodalmát az elmúlt időszakban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-térség haladó országai ellen indított akciók. Meggyőződésünk, hogy e válságokat sem lehet az erőszak kategóriáiban gondolkodva, egyes hatalmak érdekeinek mindenek fölé helyezésével megoldani. Megoldásra itt is csak az vezethet, ha tiszteletben tartják az érintett népek önrendelkezési jogát, felhagynak a belügyeikbe való beavatkozással, s lemondanak a katonai fenyegetés, a megfélemlítés, a gazdasági és politikai nyomás eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin- Amerika népeinek a nemzetközi függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadalmi haladásért, az elnyomás és az újgyarmatosító törekvések ellen vívott küzdelmével. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a térséget feszültségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldása érdekében tett közös lépéseket. Hasonlóképpen nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság az indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet-ázsiai feszültség csökkentésére, és támogatja a külügyminisztereik áprilisi és júliusi tanácskozásán megfogalmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a ciprusi probléma olyan békés rendezésének, amely megfelel a szigetország mindkét népközössége érdekeinek, biztosítja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, el nem kötelezettségét, s kizár minden külső beavatkozást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény feliábopolását azon, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim aparthe'd- Du'ítikája a széles körű nemzetközi elítélés ellenére folytatódik. Namíbia esetében különösen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növekedése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyűlési határozatok, a délafrikai rezsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági érdeke miatt. Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek önkényes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttérbe szorítani a Stt'APO-t, a namíbiai nép egyedül törvényes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket és szorgalmazza, hogy — a nárizsi Namíbia-konferencia nyilatkozatával összhangban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan kedvezőtlen hatással vannak a n°mzetköz gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos ezüskttműködés szinte minden területe. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosztásban kiérdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Nőköztársaság tagja a Kölcsön Gazdasági Segítség Tanácsam e nyitott gazdasági közösségin élvezi a szocialista állam együttműködéséből eredő biztoságot és előnyöket. Országa azonban komolyan érdekelt a vlamennyi államhoz fűződő gazdsági kapcsolatok erősítésében függetlenül azok társadalmi rendezkedésétől és politikai hvatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműköd zavarainak megszüntetése és közös erőfeszítéssel, a kölcsön előnyökön alapuló és megküldöztetésektől mentes együttmödés bővítésével lehetséges, a magunk részéről mind erőnkkel ezen kívánunk mukkkodni. Ezt követelik nemzetidekeink, s csak ezen az alap látjuk megvalósíthatónak ENSZ tagállamainak tulnros többsége által jogosan igény új, igazságosabb nemzetközi gzdasági rend és kapcsolatrendjz kialakítását is. A Magyar Népköztársaság ítéli meg, hogy a nemzeti kapcsolatokra oly káros elöltetekkel, nemzeti gyűrülködésel, elzárkózással szemben a lejobb eszköz egymás megismerje. Ez kormányunk kiindul pontja az emberi kapcsolatok az emberi jogok vonatkozásánós. A szocialista Magyarországak e területen sincs szegyel vagy rejtegetni valója. Mi az emberi jogok szférájából nem fejtjük ki az esethez és a mánkhöz való alapvető jogot, s ne értünk egyet azokkal, akik szepbre vonják az emberi jog körét. Köztudott, hogy részük, milyen propagandisztikus mefontolások játszanak ebben kele. De vajon az, ha embereket imegesen fosztanak meg annak ihetőségétől, hogy társadalmi hasznos tagjai, családjuk támszai legyen és, nem érinti-e a le közvetlenebbül az életminőség és az emberi jogok érvényesülsét? Elvi álláspontunk az, hogy nemzetközi közösségnek elsősoban az emberi jogok tömeges durva megsértésére kell felhívni ügyeimet. Ezek közül külön kiemelem az apartheid, a faj, bőrszín, a nemzeti kisebbségi hvatartozás és a hitfelekezet alaján előforduló jogsértő megklönböztetéseket. Sajnos, az ilyet sok országban mindennap jelenség. A Magyar Népköztársság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy vélogy erőfeszítéseinket az ilye gyakorlat megszüntetésére ki összpontosítani, nem pedig oly propagandakampányok szervezsére, amelyek az emberi jogi nemes eszményeit tőlük idegi politikai szándékok eszközei alacsonyítják. Minél feszültebb a nemzetiti helyzet, annál inkább nő mind egyes állam felelőssége a békért. A magyar kormány a felősség ráeső részét vállal, mindenütt, ahol erre adottságánál fogva lehetősége van, a pábeszéd, a tárgyalások alternálváját állítja szembe a konfrontációs törekvésekkel. Úgy véljü, hogy ebben, miként a viták a kés, tárgyalásos rendezésében, ENSZ-nek jelentős szerepet ke betöltenie. Ezért a Magyar Néköztársaság kormánya határozóan kiáll az ENSZ — a Lapokmár szerinti — szerepének erősítés hatékonyságának fokozása melett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután partnere kíván lenni mind a kormánynak a békeerősítés célzó nemzetközi együttműködőben. Meggyőződésünk, hol nincs az a vitás kérdés, amely ne lehetne békésen, tárgyalás útján rendezni. A leghatározotabban elvetjük azt a körünkbe öngyilkos alternatívát, hogy fegyverek mondják ki a végszót. A Magyar Népköztársaságmelynek külpolitikája egybees az alapokmányban megfogalmazott nemes célokkal és elvek is kész arra, hogy kivegye részét világszervezet békeerőfeszítéséből. Küldöttségünk ebben a szelemben vesz részt a jelen iédszak munkájában. Köszönöm a fegyelmüket. Losonczi Pál beszéde az ENSZ-ben -- i r -----ihiík NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR HÍRÜIP 1983. OKTOBee* 1, SZOMBAT