Magyar Hírlap, 1983. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Elnök úr! Két világégés szörnyű tapasz­talata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hív­ta életre, hogy — alapokmá­nyunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború bor­zalmaitól”. E munkánknak ott­hont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nem­zetre, és ne tudja meg soha töb­bé, hogy mi a háború”. De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e hagy­ó célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen törté­nelmi pillanatban, amelyet saj­nos a nemzetközi feszültség ki­éleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történ­nek a világbéke fenntartását biz­tosító erőegyensúly megbontásá­ra, katonai fölényszerzésre, a né­pek nemzeti és társadalmi felsza­badulási folyamatának vissza­fordítására. Mindez aggodalom­mal tölti el a Magyar Népköztár­saság népét és kormányát. E veszélyes­­helyzet kialaku­lásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyv­erkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenye­geti civilizációnkat, hanem köz­vetve is: azáltal, hogy eltékozol­­ja az emberiség anyagi és szelle­mi erőforrásait, megfosztja a né­peket a munkájuk által létreho­zott javak jelentős részétől, tar­tósítja a gazdasági elmaradottsá­got egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmon­dás-e ez a tudomány és a techni­ka századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák meg­oldási lehetősége, mint az új energiafúrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbeteg­ségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet meg­mentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségeit valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alap­okmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egy­mással jó szomszédként békes­ségben élünk együtt, és előmoz­dítjuk a szociális­­haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hit­vallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusz­tán azt értjük, hogy nincs hábo­rú, bár az sem kevés! Számunk­ra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttmű­ködése, kölcsönösen előnyös poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél év­tizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs okuk a csa­lódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az eny­hülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megál­lapodások születtek a nagyhatal­mak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elter­jedésének, mennyiségi és minő­ségi fejlesztésének megakadályo­zásáról, valamint korlátozásáról a Földön, a világűrben és a tenge­rek mélyén. Európában a 35 ál­lam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a to­vábbi együttműködést. Fellendül­tek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afriká­ban, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarma­ti sorból felszabadult új államok megerősödése. Van­-e nép, amely­nek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érezhet­né, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől­­ka­pott meghatalmazásának megfe­lelően, legfőbb külpolitikai fel­adatának ma is az enyhülés ered­ményeinek megőrzését, a nem­zetközi párbeszéd és együttmű­ködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcso­lataiban, mind a nemzetközi fó­rumokon Számunkra — miként más országok számára is — a bé­kés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangula­­­tok "feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszé­lyezteti az államok közötti nor­mális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely továbbá tehertételként jelentkezik az am­úgy is feszült nemzetközi vi­szonyok­ban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a reto­rikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti viszony­ban is csak a józanság és az ér­dekek kölcsönös figyelembe véte­le lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési po­litikánk viszonzásra talált mind­azon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Örömmel látjuk, hogy a köz­gyűlés munkájának jelentős ré­szét az egyre sürgetőbb leszerelé­si feladatok megoldásának kí­vánja szentelni. A Magyar Nép­­köztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny része­se. Ezek a ma is érvényes kez­deményezések azt a célt szolgál­ják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverze­tek lehető legalacsonyabb szint­jén valósuljon meg. Sajnos azon­ban javaslataink az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési prob­lémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemel­ek közülük néhányat,azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzet­ben különösen meghatározónak érzem. Ilyen a hagyományos fegyverzetek korlátozása és csök­kentése, a vegyi és más tömeg­­pusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyöke­res megjavítása, a háborús ve­szély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztár­saság kormánya ezért megkülön­böztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettség­vállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fa­gyasszák be nukleáris fegyver­­készletedet. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérle­tek teljes és általános betiltásá­ról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták ki­fejlesztésének, a meglevők kor­szerűsítésének. A nukleáris leszerelési tenni­valókkal szorosan összefüggő fel­adatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozá­sá­ra hivatott atomsorompó-szerző­­dés erősítését, s ezzel párhuzamo­san a nukleáris fegyvernek bir­tokában nem levő államok biz­tonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság köz­vetlenül érdekeit olyan megálla­podásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már van­nak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biz­tonság erősödését, ha mind Euró­pában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeöve­zeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsúlyozni, mennyire nagy jelentőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagál­lamai által az idén januári prá­gai ülésükön tett azon javaslatot, am­el­y indítványozza a NATO tagállamainak, hogy kössenek ve­lük szerződést a katonai erő al­kalmazásáról való kölcsönös le­mondásról és a békés kapcsola­tok fenntartásáról. Mivel a vilá­gon létező fegyverzetek túlnyomó többs­ége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rendszer birto­kában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós intézke­dés lehetne a békét fenyegető cselekmények megelőzésére. A Magyar Népköztársaság kü­lönleges fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverzetek korlátozá­sáról és csö­kkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalások­nak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövőjét sú­lyosan fenyegetné, ha a fegyver­kezes­ hajszát kiterjesztenék a világűrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy­­fontosságú szovjet javaslat ame­lyet a Magyar Népköztársaság kormánya ezért teljes mértékben támogat. Magyarországot sok más euró­pai országgal együt nyugtalanít­ja az új típusú amerikai nukleá­ris eszközök tervezett nyugat­­európai telepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása mes­szemen­ő k­öve­tkez­mények­kel járhat nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére és biz­tonságára. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa tel­jes at­omfegyvermen­tesítése len­ne, és erről a célról nem mon­dunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet ala­kuktra lehetővé nem teszi, a leg­elfogadhatóbb megoldást a kö­zép-hatótávolságú nukleáris esz­köz­ök számának csökkentésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. Három évig tartó tárgyalásso­rozat után a madridi európai biztonsági és együttműködési ta­lálkozó tartalmas és kiegyensú­lyozott záródokumentum elfoga­dásával fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet—nyugati megállapodás, aminek jelentőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha .Szü­kséges külön hangsúlyoznom. Kivételesen­­ fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött, összehívja az európai bizalom- és biz­tons­á­gerősí­tő in­tézise­lések­kel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferenciát. A madridi találkozó eredmé­nyes külügyminiszteri szintű be­fejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben meg­ben­dett sokoldalú folyamat to­vábbvitele. Erősíti abbeli meg­győződésünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem mú­s epizód Európa történelmé­ben, s a jövő ismét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkod­ni, s arra fog törekedni, hogy m­int eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a hel­sinki záróokmány és a madridi záródokumentum elveit és aján­lását. Megtiszteltetésként fogad­juk, hogy 19­85-ben Budapest lesz a madridi találkozó által elhatá­rozott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk tel­hetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány­ őszintén kí­vánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térségeire is. Sinos azonban a szélsőséges körök politikája világszerte ked­vezőtlenül érinti a pozitív törek­véseket,­ hátrányosan befolyásol­ja a válságsácok felszámolását cézó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi hely­zetben nagy szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalma, amelynek tagjai földünk orszá­ginak és népességének nagy többségét képviselik. Új-delhi csúcsértekezletük újólag bizo­nyította, hogy az el nem kötele­zettek igyekeznek hatékon­yan elősegíteni korunk súlyos gond­jainak megoldását. A velük való együttműködés további elmélyí­tése jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpoli­tikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzete­k Szerve­zete kezdettől fogva részt vál­lalt a közel-keleti válság ren­dezési elveinek meghatározásá­ból. Mégis évek óta olyan törek­vések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, különmeg­­állapodásaikra, egyes érdekelt fe­leknek a rendezési folyamatból való kirekesztésére irányulnak. Ezért történhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhangú el­fogadása után az izraeli meg­szálló csapatok továbbra is Liba­nonban vannak, s folytatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és kiszolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a közel-ke­leti válság centrális elemének, a palesztin kérdésnek a megoldat­lansága s az igazságos és tartós rendezést célzó javaslatok elve­tése csakis a válság további el­mérgesedéséhez vezethet. A Ma­gyar Népköztársaság meggyőző­dése, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet részvételével tar­tott nemzetközi konferencián le­het rendezni. A békéért küzdő erők aggodal­mát az elmúlt időszakban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-tér­­ség haladó országai ellen indított akciók. Meggyőződésünk, hogy e válságokat sem lehet az erőszak kategóriáiban gondolkodva, egyes hatalmak érdekeinek min­denek fölé helyezésével megolda­ni. Megoldásra itt is csak az ve­zethet, ha tiszteletben tartják az érintett népek önrendelkezési jo­gát, felhagynak a belügyeikbe való beavatkozással, s lemonda­nak a katonai fenyegetés, a meg­félemlítés, a gazdasági és politi­kai nyomás eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és népe szolidáris Latin- Amerika népeinek a nemzetközi függetlenségért, az önrendelke­zésért, a társadalmi haladásért, az elnyomás és az újgyarmatosí­­tó törekvések ellen­ vívott küzdel­mével. Támogatjuk a földrész or­szágai által a tárgyalásos rende­zés, a térséget feszültségben tar­tó konfliktusok igazságos és bé­kés megoldása érdekében tett közös lépéseket. Hasonlóképpen nagyra értéke­li a Magyar Népköztársaság az indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet-ázsiai feszültség csök­kentésére, és támogatja a külügy­minisztereik áprilisi és júliusi tanácskozásán megfogalmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít a ciprusi prob­léma olyan békés rendezésének, amely megfelel a szigetország mindkét népközössége érdekei­nek, biztosítja a Ciprusi Köztár­saság szuverenitását, el nem kö­telezettségét, s kizár minden kül­ső beavatkozást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény feliá­­bo­polását azon, hogy a fajüldöző d­él-afrikai rezsim aparthe'd- Du'ítikája a széles körű nemzet­közi elítélés ellenére folytatódik. Namíbia esetében különösen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növekedése közepe­tte aktivizálódnak az újgyarmatosí­­tás erői. Hiába a rendezés elveit tartalm­azó biztonsági tanácsi és közgyűlési határozatok, a dél­afrikai rezsim és külső támoga­tóinak stratégi­ai és gazdasági ér­deke­ miatt. Namíbia még min­dig nem nyerhette el a függet­lenségét. Egyesek ön­kényes, ENSZ-határozat által nem szen­tesített feltételeket szabnak, igye­keznek háttérbe szorítani a Stt'APO-t, a namíbiai nép egye­dül­ törvényes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket és szorgalmazza, hogy — a nárizsi Namíbia-kon­­ferencia nyilatkozatával össz­hangban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. A nemzetközi kapcsolatok rom­lása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai in­dítékú lépések folyamatos­an ked­vezőtlen hatással vannak a n°m­­zetköz­ gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos ezüskttműködés szinte minden te­­rülete. Ez megnehezíti a nem­zetközi munkamegosztásban ki­­érdekelt országok,­­ köz­tük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Nő­köztársaság tagja a Kölcsön Gazdasági Segítség Tanácsam e nyitott gazdasági közösségin élvezi a szocialista állam együttműködéséből eredő bizto­ságot és előnyöket. Országa­ azonban komolyan érdekelt a v­lamennyi államhoz fűződő gazd­sági kapcsolatok erősítésében függetlenül azok társadalmi­­ rendez­kedésétől és politikai h­vatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nem­zetközi gazdasági együttműköd zavarainak megszüntetése és közös erőfeszítéssel, a kölcsön előnyökön alapuló és megküld­­öztetésektől mentes együttm­­ödés bővítésével lehetséges, a magunk részéről mind erőnkkel ezen kívánunk muk­k­­kodni. Ezt követelik nemzeti­­­dekeink, s csak ezen az alap látjuk megvalósíthatónak ENSZ tagállamainak tulnros többsége által jogosan igény­ új, igazságosabb nemzetközi gz­dasági rend és kapcsolatrendjz kialakítását is. A Magyar Népköztársaság­­ ítéli meg, hogy a nemzet­i kapcsolatokra oly káros elölte­tekkel, nemzeti gy­űrü­lködé­sel, elzárkózással szemben a le­jobb eszköz egymás megismer­je. Ez kormányunk kiindul pontja az emberi kapcsolatok az emberi jogok vonatkozásán­ós. A szocialista Magyarorszá­gak e területen sincs szegyel­ vagy rejtegetni valója. Mi az em­beri jogok szférájából nem f­­ejtjük ki az esethez és a mánk­höz való alapvető jogot, s ne értünk egyet azokkal,­­ akik sz­­epbre vonják az emberi jog­ körét. Köztudott, hogy részük, milyen propagandisztikus me­fontolások játszanak ebben ke­le. De vajon az, ha embereket i­megesen fosztanak meg annak i­hetőségétől, hogy társadalmi hasznos tagjai, családjuk tám­szai legyen és, nem érinti-e a le közvetlenebbül az élet­minőség és az emberi jogok érvényesül­sét? Elvi álláspontunk az, hogy nemzetközi közösségnek elsőso­ban az emberi jogok tömeges durva megsértésére kell felhívn­i ügyeimet. Ezek közül külön kiemelem az apartheid, a faj, bőrszín, a nemzeti kisebbségi h­vatartozás és a hitfelekezet ala­ján előforduló jogsértő megk­lönböztetéseket. Sajnos, az ilye­­t sok országban mindennap jelenség. A Magyar Népköztárs­ság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy vé­logy erőfeszítéseinket az ilye gyakorlat megszüntetésére ki összpontosítani, nem pedig oly­ propaga­ndakampányok szervez­sére, amelyek az emberi jogi nemes eszményeit tőlük idegi politikai szándékok eszközei alacsonyítják. Minél feszültebb a nemzetiti helyzet, annál inkább nő mind­ egyes állam felelőssége a bék­ért. A magyar kormány a fel­­ősség ráeső részét vállal, mindenütt, ahol erre adottságá­nál fogva lehetősége van, a pá­beszéd, a tárgyalások alternál­váját állítja szembe a konfrontá­ciós törekvésekkel. Úgy véljü, hogy ebben, miként a viták a kés, tárgyalásos rendezésében, ENSZ-nek jelentős szerepet ke betöltenie. Ezért a Magyar Né­köztársaság kormánya határozó­­an kiáll az ENSZ — a Lapokmár szerinti — szerepének erősítés hatékonyságának fokozása me­lett. A Magyar Népköztársaság ed­dig is partnere volt és ezután partnere kíván lenni mind a kormánynak a béke­erősítés célzó nemzetközi együttműködő­ben. Meggyőződésünk, hol nincs az a vitás kérdés, amely ne lehetne békésen, tárgyalás­ útján rendezni. A leghatározo­tabban elvetjük azt a körünkbe öngyilkos alternatívát, hogy fegyverek mondják ki a vég­­szót. A Magyar Népköztársasá­gmelynek külpolitikája egybees az alapok­mányban megfogalma­zott nemes célokkal és elvek is kész arra, hogy kivegye részét világszervezet békeerőfeszítésé­ből. Küldöttségünk ebben a sze­lemben vesz részt a jelen i­éd­szak munkájában. Köszönöm a fegyelmüket. Losonczi Pál beszéde az ENSZ-ben -- i r -----­ihiík­ NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR HÍRÜIP 1983. OKTOBee* 1, SZOMBAT

Next