Magyar Hírlap, 1984. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

MncvaR Hiridp________TUDÓSÍTÁSOK K%% Lakat a vályogházon Az udvaron csak a vaskályha áll Ú­jvári József bírósági végrehaj­tó törvénytisztelő ember. Tisz­teli, pontosabban megtiszteli ügy­feleit is. Sötétszürke, halvány­­bordó-csíkos -öltöny, fehér ing, bordó nyakkendő a mai munka­ruhája. Először Raffael Gusztá­­vékhoz megyünk Gyálra, a falu szélső utcájába. A hatgyer­mekes cigánypárt kilakoltatják, mert önkényesen beköltöztek Si­mon János üresen álló házába. Csak az asszony van otthon, a harminckét éves Lakatos Margit, meg 13 éves nagyfia. A legkisebb háromhónapos, rá a sógornő vi­gyáz. — Volt esze a Gusztinak, hogy nem maradt itthon, mert akkor már bilincsben lenne — mondja Rácz János rendőr főtörzsőrmes­ter, a kivezényelt karhatalom egyik tagja. — Akkor nem menne ilyen simán a dolog. Az udvart csak a szomszéd tel­kektől választja el kerítés, az ut­cától nem. Szemben gazos rétre látni, régebben szántóföld volt, de a tanács már kiparcellázta, nemsokára itt is építkezések kez­dődnek. Az udvaron kerekes kút, víz nincs a házban. Az asszony ténfereg, apósa mellette dohog. Csöndesen, gyorsan rámolja ki Raffelék holmiját a ház jogos tu­lajdonosa barátjával és feleségé­vel. Ahogy egyre-másra kifordul­nak az ajtón, gyűlik az udvaron a vitrines szekrény, a frizsider, a kiságy, szétszórva gyerekcipők, csizmák. Az apró, vakolatlan vályog­házat tíz éve építette a tulajdo­nos, Simon János apja. A két testvér örökölte. Hét évig üresen állt. Simonék el akarták adni, de a kisajátítási eljárás miatt zárol­va volt a telek. Néhány hónapja oldották föl a zárlatot. A szoba már üres. Lakatos Margit egy rég elgurult csörgőt szed föl a fal mellől, az imént kivitt rekamié alatt lehetett. ■— Meg akarták venni a házat, mondtuk, hogy kifizetjük, de ... — szavai végeérhetetlen dado­gásba fulladnak. Hosszabb szö­veget is el tud mondani dadogás nélkül, de a felindulástól újra görcsöt kap a szája. Azt mondják, a férje is ilyen. — Mi rögtön szóltunk nekik, mikor három éve ideköltöztek, hogy ez így nem lesz jó, menje­nek ki — mondja Simonné, a tu­lajdonos felesége harag, indulat nélkül. — Mennyit kérnek a házért? — Van hozzá ez a százhatvan négyszögöles telek, hát úgy száz­ötvenet gondoltunk. — Megéri ez a dupláját is, Gyál jó helyen van — mondja a ba­rátjuk. — Megvették volna a házat, az igaz, de ötszázforintos részlete­kért, mert OTP-t nem kapnak — teszi hozzá a férj. Kelletlen, fe­szélyezett, nyoma sincs rajta an­nak a kedélyes vendéglátónak, akinek majd néhány óra múlva bizonyul háromszobás, barátsá­gos lakótelepi lakásukban, a vég­rehajtás után. „A kérdéses épület megvásár­lásához — állaga miatt — az üre­sen álló családi házak vásárlása akció keretében OTP-kölcsönt nem kaphat. Gyál nagyközség kö­zös tanácsa v. b. jelenleg nem rendelkezik kiutalható tanácsi bérlakással, s ilyenek építése a közeljövőben nem várható. La­káshelyzetük megjavításához te­hát az Önök erőfeszítésére is szükség van” — jött a levél a Pest megyei Tanácstól Raffaelék­­nak. Az asszony nyomta a ke­zembe az iratot. Olvasni ugyan nem tud, de biztonsággal meg­különbözteti hivatalos papírjait. Van belőle jó néhány. Sokfelé fordultak a panaszukkal. ..Bün­tetve sem én, sem élettársam nem voltunk” — írja az egyik­ben Raffael Gusztáv. Segédmun­kásként dolgozik, de felesége nem tudta megmondani, hol. Fi­zetése a családi pótlékkal együtt hatezer forint. — Lakáskérvényük van? — Tegnap vitte be a férjem a tanácsra. Most mondták, hogy van ilyen, mikor a végrehajtás miatt ott voltunk. — A végrehajtás kényszer — mondja Újvári József, a végre­hajtó. — A törvénynek érvényt kell szerezni, mert minden bíró­sági ítélet csak annyit ér, ameny­­nyit megvalósítanak belőle. És az emberek ezt meg is értik. Régen más volt a végrehajtás. A kapi­talizmusban egy kisebbség érde­keit szolgálta, most a többség ér­dekében van. A szomszédasszony jön át so­pánkodva : — Ilyet csinálni egy hatgyere­kes családdal! Ismerem őket, mi­óta itt laknak, rendesen élnek, dolgoznak. Az asszonynak ráadá­sul trombózisos a lába. — Érettségi után a BKV-nál dolgoztam — folytatja a végre­hajtó —, mindig érdekelt a köz­lekedés. Elvégeztem egy tanfolya­mot, aztán forgalom- és menet­irányító voltam. Érdekes munka volt. Ki kellett állni, figyelni a forgalmat, és telefonon beszólni a diszpécsernek, ha például öt percig nem jött a hatos. Hét évig csináltam, de ott vasárnap is dol­gozni kellett. Fiatalon az ember szeret szórakozni, de munka után általában sem időm, sem kedvem nem maradt. Akkor olvastam egy újsághirdetést, hogy végrehajtót keresnek. Tanfolyamot végeztem, letettem az alapfokú végrehajtói szakvizsgát. Az alapvető jogi tudnivalókon kívül ehhez a mun­kához jogérzék és rátermettség is kell. Már tizenegy éve csinálom, de nem szeretem, írni szoktam. Még nem nősültem meg. Húsz­huszonöt éves koromban akar­tam, de a szüleim lebeszéltek. Igazuk is volt, akkor még éretlen az ember. Később aztán valahogy elmaradt, közben megszoktam a függetlenséget is. A ház előtt kis kupac emelke­dik, mint valami domb. Ezen áll­dogálnak a rendőrök, őket is át­járja a márciusi szél. — Van vagy kétszáz cigánycsa­lád Gyálon, azokkal nemigen van problémánk, hanem azokkal, akik hozzájuk beköltöznek. Itt laknak egy darabig, aztán innen járnak lopni. Ezek sincsenek bejelentve — bök az asszony felé Rauch Já­nos törzsőrmester. — Kilencedik éve jöttünk föl Jászfényszaruról — mondja az após, Raffael Antal. Jött az egész család, hat gyerekkel, azóta egy visszament közülük. A többiek régóta Pesten dolgoznak, azért is jöttek Gyálra, hogy ne kelljen annyit utazgatniuk nap mint nap. Közben minden az udvarra ke­rült. Lakatos Margit csöndesen el-elsírja magát. Simon János megkönnyebbülve föl­teszi a laka­tot. Jön a lovaskocsi, fölpakolnak rá. Két utcával odébb mennek, az apósáékhoz. Egy nem egészen ekkora házban tízen fognak lak­ni. Az udvaron már csak a vas­kályha áll, füstöl, Lakatos Mar­git begyújtott reggel. Elkészül a jegyzőkönyv. Az asszony vonako­dik aláírni. — írja már! — fölkapom a fe­jem az agresszív, türelmetlen hangra, de a végrehajtó arca szinte barátságos mosolyba me­revült. Mindent elvittek. Lakatos Mar­git kék orkándzsekit húz fodros zöld szoknyája, sárga pulóvere fölé, kezébe veszi a minivizort, mellette ballag apósa, másik ol­dalán a fia talja megdrótozott biciklijét. A végrehajtó elteszi a jegyzőkönyvet. „Eljárásomkor foganatosítottam a járásbíróság határozatát. A kö­telezett ingóságaival együtt Ma­jakovszkij u. 4. szám alá lett köl­töztetve, apósa, id. Raffael An­tal lakására. A lakást a­ jogosult lakattal lezárva átvette. Felhív­tam kötelezett figyelmet az eset­leges visszaköltözés következme­­ményeire.” Achak Aranka ! Az élet és a testi épség védelmében Szigorodó ítélkezési gyakorlat Az elmúlt évben több mint százötvenezer bűncselekményre de­rült fény hazánkban. Ezek között 1­1 ezer '43 volt erőszakos, ga­rázda jellegű. A bírák szigorúbban ítélkeznek ezekben az ügyek­ben, s két évvel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság az élet és testi épség fokozott védelme érdekében irányelvet is hozott. A közvélemény gyakran mégis túlzóan elnézőnek tartja az ítéletet néhány súlyos bűncselekmény ügyében. Erről kérdeztük a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsvezető bíróját, dr. Pék Sándort. Szokatlanul súlyos az ítélet: a közelmúltban a Legfelsőbb Bíró­ságon tíz évre ítéltek egy fiatal férfit emberölés kísérlete miatt. Nem véletlen, a legmagasabb bí­rói fórum „jóváhagyta"’ a Nyír­egyházi Megyei Bíróság ítéletét. A vádlott tavaly decemberben két barátjával közösen elhatároz­ta, hogy a hükrségi falu szélén lé­ ■ vő dögkútra mennek húsér­t. Előbb azonban betértek a kocs­mába, rájuk esteledett, elhalasz­tották a tervet, s ha már így ala­kult, folytatták az ivászatot. A harminckét éves vádlott hazafe­lé menet a sötét országúton ta­lálkozott össze a szintén részegen dülöngélő sértettel. Nehéz lenne megmondani miért, a két férfi összeveszett. Verekedni kezdtek, a vádlott a nála lévő baltával üt­legelte a másikat. Az hiába me­nekült, csak azután lett nyugta, hogy botorkálva az útszéli árok­ba bukott. Életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, fejsé­rülése azonban maradandó, kopo­nyacsontja egy darabját el kellett távolítani. A tíz évi szabadság­­vesztést azonban más is indokol­ta. Korábban már többször elítél­ték, hasonlóak miatt a férfit. Leg­utóbb súlyos testi sértés és rab­lás volt a vád ellene. Nem sokkal az újabb bűncselekmény előtt kedvezménnyel feltételesen szaba­dult. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a vádlott gát­lástalan agresszivitását is, ami mindkét cselekményét jellemezte. Agresszív gátlástalanság Az elsőfokú ítéletet dr. Pék Sándor büntetőtanácsa hagyta helyben. Arra voltunk kíváncsi­ak, vajon tendenciózusnak tekint­hető-e a szigorú ítélet, s ha igen, miért. — Bizonyos értelemben tenden­ciózus. Alapvető jogalkalmazási elv —­ magyarázza a tanácsvezető bíró —, hogy a törvény szabta keretek között súlyosabban kell értékelni egy-egy bűncselek­ményt, ha a ryiak gyakorisága nő az adott időszakban. Sajnos ez el­mondható az utóbbi időben az erőszakos garázda cselekmények­ről. Elszaporodtak, így a bíróság kénytelen fokozott szigort alkal­mazni az elkövetőkkel szemben. Furcsán hangzik, hogy kénytelen, de így van; ebben a társadalom önvédelmi reflexe nyilvánul meg. Ez persze csak az egyik szempont. Ha a tettestől nem is teljesen füg­getlen — hiszen az agresszív vi­selkedés elszaporodása „bátorító­lag” hat — mégiscsak külső kö­rülmények hatására szigorúbb a büntetés. A másik dolog, amit szem előtt tartunk, az elkövető személyisége. Más dolog, ha va­laki szerelemféltésből, erősen fel­dúlt állapotban sebesíti meg a másikat, s megint más, ha az il­lető általában erőszakosan pró­bálja feloldani konfliktusait. — Szigorodott az élet- és testi épség elleni cselekmények bünte­tőjogi megítélése? — Én elsősorban csak a saját tapasztalataimat mondhatom el. Viszont tudni kell azt is, hogy minden életellenes ügyben me­gyei bíróság hoz elsőfokú ítéletet. Fia azt megfellebbezik, ak­kor tár­gyalja a Legfelsőbb Bíróság. Szin­te minden ügy előbb-utóbb hoz­zánk kerül, nagyon ritka, hogy el­ső fokon jogerőre emelkedjék az ítélet. Mindezt előrebocsátva azt mondhatom, hogy a gátlástalan, agresszív, különösen veszélyes, életellenes bűncselekmények ügyében hozott ítéletek szigorú­ak. Természetesen nem mechani­kusan ítélkezünk; ez kelthet a közvéleményben olyan elképzelé­seket, hogy az igazságszolgáltatás sokszor indokolatlanul, túlzottan elnéző. Mondok egy példát. Vi­szonylag rövid, kétéves szabad­ságvesztést kapott az az asszony, aki csontozókéssel­­életveszélyesen megsebesítette férjét, aki szeren­csére nem halt meg. Erre felkapja a fejét a laikus, lám milyen eny­he ítéletet kapott az asszony, így is fel lehet fogni, azonban az ügy körülményeinek ismeretében más következtetésre jut az ember. A férj időnként spiccesen járt haza, kisebb veszekedésektől eltekint­ve az asszony elnézte a dolgot. Két gyerekük van, az egyik egye­temre a másik gimnáziumba jár. A férfi egy este ismét spiccesen ért haza, veszekedni kezdtek, az asszony kezében a késsel hadoná­szott, és eközben megszúrta a fér­jét. Amint észrevette, rohant te­lefonálni a mentőkért s teljesen összeroppant. Egyértelmű: eszébe sem jutott, hogy megölje a férjét, azt viszont tudta, hogy könnyen megsebesítheti. Életveszélyt okozó testi sértés miatt ítélték el. Életveszélyes testi sértés — Két évvel ezelőtt született a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve az élet, testi épség fo­kozott védelme érdekében. Az irányelv vitáján ön is felszólalt, s az „életveszélyt okozó testi sér­tés’’ bűncselekményi tényállás al­kalmazása mellett szavazott. Azó­ta gyakran nem emberölés kísér­lete, hanem életveszélyt okozó testi sértés miatt emel vádat az ügyészség . .. — Az életszerű ítélkezés, a tör­vény helyes alkalmazása érdeké­ben született a gyakorlatban im­már bevált irányelv. Arról van szó ugyanis, hogy az elkövető szándékát így pontosan tudjuk ér­tékelni egy-egy ítéletben. — Miből deríthető ki, esetleg hónapokkal az esemény után, hogy mi volt a tettes szándéka? — Az irányelv erre egyene­mű választ ad. Számtalan körülmény: az elkövetés módja, eszköze, a tet­tes viselkedése és kijelentései, személyisége — mind a szándék­ra utal. Egyébként értem mire gondol, nem a szélsőségekre, ha­nem az árnyalati különbségekre, ami alapján elkülöníthető az em­berölés a halált vagy életveszélyt okozó testi sértés, a gondatlan emberölés vagy a súlyos, esetleg maradandó egészségromlást elő­idéző testi sértés. Annak idején mi is sokat vetkőztünk erről, a gyakorlat" azokat igazolta, akik az új elkövetési magatartás alkalma­zása mellett szavaztak. Differen­ciáltabbá vált ezzel az ítélkezés, s az elénk kerülő konkrét ügyek is bizonyítják, hogy minden eset­ben egyértelműen kideríthető a tettes szándéka. Vegyünk egy pél­dát :m­eg ütnék egy részeget, az a­­ fáinak esik, elájul. Beveri a fejet, koponyaalap­ törést szenved és meghal. Azt hiszem, a laikus szá­mára is világos, hogy ez esetben nem emberölésről van szó, vi­szont a halálos sérülés miatt többről, mint súlyos testi sértés­ről. Egyébként ugyanez az irány­elv szögezi le azt is, hogy a bí­róságok fokozott szigorral lépje­nek fel az élet és testi épség el­leni bűncselekményekkel szemben. Éppen ezért, figyelemmel kísérjük a bűnözés alakulását, azt, hogy hol, melyik megyében vagy or­szágrészben, milyen bűncselek­mények, milyen gyakorisággal fordulnak elő. Stépán Balázs A magyarországi egyházak és val­lási felekezetek országos találkozóját a héten rendezték meg a Parlament­ben. Most azokat a pillanatokat sze­retnénk felvillantani, amelyek a na­pi tudósításokból kimaradtak. Történelmi, „ilyen még nem volt” pillanat: a nemzet papjai az ország házában, ötszázan. Küldöttek. „Egyszerű” lelkészek és magas egyházi tisztséget vise­lők a pulpituson. És akkor egy­­szercsak egy fiatalember lép a szónoki emelvényre, akit az elnök így mutat, be a hallgatóságnak. — Testvéreim, hozzászólásra következik Szilvási Tibor, a Sza­badegyházak Tanácsa ötödéves lelkészhallgatója. * A sajtó képviselői és a megfi­gyelők részére fenntartott karza­ton több kolléga összenéz: jól hal­lottuk? Lelkészhallgató? De nincs tévedés. Jól hallottuk. És Szilvá­­si Tibor beszél — mit beszél: elő­ad, szónoki fordulatokkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy még fel sem szentelt egyházi embernek az, hogy ötszá­zas hallgatóság elé kell kiállnia. — Világunkban túl sok falat építünk és kevés hidat, és ugye tudjuk, a falak elválasztanak, a hidak összekötnek. Nincs ez így jól. Sokszor még saját öregeink, egyedülálló, idős emberek elé is „falat emelünk”, s a fal mögött Béke és haladás nem láthatjuk, miként tudnánk rajtuk segíteni. Meg kellene ta­lálni az utakat az idősekhez, ma­gam — és lelkészhallgató társaim — ezt szolgálatnak tekintjük, a papi hivatás egyik legszentebb feladatának. * Szabóné Mátrai Marianna, evangélikus lelkész hozzászólását nem csupán azért kísérte érdeklő­dés, mert egy hölgy állt fel az előadói pulpitusra, hanem azért is, mert Szabóné volt az országos tanácskozás egyik legfiatalabb küldötte. A lelkész, aki a tanács­kozás központi témáját a neve­lés, a jövő generációjának fölne­velése szempontjából közelítette meg, a békére és hazafiságra ne­velés kérdéseiről beszélt. Rutinos szónokokat megszégyenítő módon, anekdotába illő történettel fejez­te be hozzászólását. Történt, hogy kisfia, aki olthatatlan kíváncsisá­got kezdett érezni az­­ olvasás iránt, egy szójátékban az atom kifejezéssel találkozott, ehhez kel­lett szavakat hozzákapcsolni. „Anyu, neked mi jut eszedbe?” ..Atombomba” — felelte a lel­kész. „Anya jobban tetted volna, ha azt feleled: atomerőmű, atom­energia.” Hogy a jövő nemzedékeinek már csak az erőmű és az energia jusson az eszébe az atomról, s ne a fegyverek, ezért támogatom teljes egyetértéssel a békefelhí­vást — így zárta nagy taps kísé­retében beszédét az evangélikus lelkész. * Dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök előadásában a múlt és a jelen összefüggéseiről beszélt, ar­ról, hogy a múlt örömeivel és küzdelmeivel lehet hajtóereje a mának; a múlt nagyjai, az ő élet­művük fűti ma hazaszeretetün­ket. „Örömmel tapasztaljuk — folytatta a püspök —, hogy ha­zánkban nemzeti egység van, ami nélkül nem lehet országot, társa­dalmat építeni, nem lehet súlyos gazdasági gondjainkon enyhíteni, szembeszállni a család szerepének lebecsülésével, a válások magas számával, az alkoholizmussal, amelyek megoldásában az egy­házra továbbra is számíthat az állam.” Beszédében a püspök külön is kitért, a Hazafias Népfront kez­deményezésére a megalakult Or­szágos Családvédelmi Tanácsra, az egyházak részéről a mozgalom támogatásáról biztosította a nép­front vezető testületeit. (bán) 1984. ÁPRILIS 1.VASÁRNAP 3

Next