Magyar Hírlap, 1984. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
MncvaR Hiridp________TUDÓSÍTÁSOK K%% Lakat a vályogházon Az udvaron csak a vaskályha áll Újvári József bírósági végrehajtó törvénytisztelő ember. Tiszteli, pontosabban megtiszteli ügyfeleit is. Sötétszürke, halványbordó-csíkos -öltöny, fehér ing, bordó nyakkendő a mai munkaruhája. Először Raffael Gusztávékhoz megyünk Gyálra, a falu szélső utcájába. A hatgyermekes cigánypárt kilakoltatják, mert önkényesen beköltöztek Simon János üresen álló házába. Csak az asszony van otthon, a harminckét éves Lakatos Margit, meg 13 éves nagyfia. A legkisebb háromhónapos, rá a sógornő vigyáz. — Volt esze a Gusztinak, hogy nem maradt itthon, mert akkor már bilincsben lenne — mondja Rácz János rendőr főtörzsőrmester, a kivezényelt karhatalom egyik tagja. — Akkor nem menne ilyen simán a dolog. Az udvart csak a szomszéd telkektől választja el kerítés, az utcától nem. Szemben gazos rétre látni, régebben szántóföld volt, de a tanács már kiparcellázta, nemsokára itt is építkezések kezdődnek. Az udvaron kerekes kút, víz nincs a házban. Az asszony ténfereg, apósa mellette dohog. Csöndesen, gyorsan rámolja ki Raffelék holmiját a ház jogos tulajdonosa barátjával és feleségével. Ahogy egyre-másra kifordulnak az ajtón, gyűlik az udvaron a vitrines szekrény, a frizsider, a kiságy, szétszórva gyerekcipők, csizmák. Az apró, vakolatlan vályogházat tíz éve építette a tulajdonos, Simon János apja. A két testvér örökölte. Hét évig üresen állt. Simonék el akarták adni, de a kisajátítási eljárás miatt zárolva volt a telek. Néhány hónapja oldották föl a zárlatot. A szoba már üres. Lakatos Margit egy rég elgurult csörgőt szed föl a fal mellől, az imént kivitt rekamié alatt lehetett. ■— Meg akarták venni a házat, mondtuk, hogy kifizetjük, de ... — szavai végeérhetetlen dadogásba fulladnak. Hosszabb szöveget is el tud mondani dadogás nélkül, de a felindulástól újra görcsöt kap a szája. Azt mondják, a férje is ilyen. — Mi rögtön szóltunk nekik, mikor három éve ideköltöztek, hogy ez így nem lesz jó, menjenek ki — mondja Simonné, a tulajdonos felesége harag, indulat nélkül. — Mennyit kérnek a házért? — Van hozzá ez a százhatvan négyszögöles telek, hát úgy százötvenet gondoltunk. — Megéri ez a dupláját is, Gyál jó helyen van — mondja a barátjuk. — Megvették volna a házat, az igaz, de ötszázforintos részletekért, mert OTP-t nem kapnak — teszi hozzá a férj. Kelletlen, feszélyezett, nyoma sincs rajta annak a kedélyes vendéglátónak, akinek majd néhány óra múlva bizonyul háromszobás, barátságos lakótelepi lakásukban, a végrehajtás után. „A kérdéses épület megvásárlásához — állaga miatt — az üresen álló családi házak vásárlása akció keretében OTP-kölcsönt nem kaphat. Gyál nagyközség közös tanácsa v. b. jelenleg nem rendelkezik kiutalható tanácsi bérlakással, s ilyenek építése a közeljövőben nem várható. Lakáshelyzetük megjavításához tehát az Önök erőfeszítésére is szükség van” — jött a levél a Pest megyei Tanácstól Raffaeléknak. Az asszony nyomta a kezembe az iratot. Olvasni ugyan nem tud, de biztonsággal megkülönbözteti hivatalos papírjait. Van belőle jó néhány. Sokfelé fordultak a panaszukkal. ..Büntetve sem én, sem élettársam nem voltunk” — írja az egyikben Raffael Gusztáv. Segédmunkásként dolgozik, de felesége nem tudta megmondani, hol. Fizetése a családi pótlékkal együtt hatezer forint. — Lakáskérvényük van? — Tegnap vitte be a férjem a tanácsra. Most mondták, hogy van ilyen, mikor a végrehajtás miatt ott voltunk. — A végrehajtás kényszer — mondja Újvári József, a végrehajtó. — A törvénynek érvényt kell szerezni, mert minden bírósági ítélet csak annyit ér, amenynyit megvalósítanak belőle. És az emberek ezt meg is értik. Régen más volt a végrehajtás. A kapitalizmusban egy kisebbség érdekeit szolgálta, most a többség érdekében van. A szomszédasszony jön át sopánkodva : — Ilyet csinálni egy hatgyerekes családdal! Ismerem őket, mióta itt laknak, rendesen élnek, dolgoznak. Az asszonynak ráadásul trombózisos a lába. — Érettségi után a BKV-nál dolgoztam — folytatja a végrehajtó —, mindig érdekelt a közlekedés. Elvégeztem egy tanfolyamot, aztán forgalom- és menetirányító voltam. Érdekes munka volt. Ki kellett állni, figyelni a forgalmat, és telefonon beszólni a diszpécsernek, ha például öt percig nem jött a hatos. Hét évig csináltam, de ott vasárnap is dolgozni kellett. Fiatalon az ember szeret szórakozni, de munka után általában sem időm, sem kedvem nem maradt. Akkor olvastam egy újsághirdetést, hogy végrehajtót keresnek. Tanfolyamot végeztem, letettem az alapfokú végrehajtói szakvizsgát. Az alapvető jogi tudnivalókon kívül ehhez a munkához jogérzék és rátermettség is kell. Már tizenegy éve csinálom, de nem szeretem, írni szoktam. Még nem nősültem meg. Húszhuszonöt éves koromban akartam, de a szüleim lebeszéltek. Igazuk is volt, akkor még éretlen az ember. Később aztán valahogy elmaradt, közben megszoktam a függetlenséget is. A ház előtt kis kupac emelkedik, mint valami domb. Ezen álldogálnak a rendőrök, őket is átjárja a márciusi szél. — Van vagy kétszáz cigánycsalád Gyálon, azokkal nemigen van problémánk, hanem azokkal, akik hozzájuk beköltöznek. Itt laknak egy darabig, aztán innen járnak lopni. Ezek sincsenek bejelentve — bök az asszony felé Rauch János törzsőrmester. — Kilencedik éve jöttünk föl Jászfényszaruról — mondja az após, Raffael Antal. Jött az egész család, hat gyerekkel, azóta egy visszament közülük. A többiek régóta Pesten dolgoznak, azért is jöttek Gyálra, hogy ne kelljen annyit utazgatniuk nap mint nap. Közben minden az udvarra került. Lakatos Margit csöndesen el-elsírja magát. Simon János megkönnyebbülve fölteszi a lakatot. Jön a lovaskocsi, fölpakolnak rá. Két utcával odébb mennek, az apósáékhoz. Egy nem egészen ekkora házban tízen fognak lakni. Az udvaron már csak a vaskályha áll, füstöl, Lakatos Margit begyújtott reggel. Elkészül a jegyzőkönyv. Az asszony vonakodik aláírni. — írja már! — fölkapom a fejem az agresszív, türelmetlen hangra, de a végrehajtó arca szinte barátságos mosolyba merevült. Mindent elvittek. Lakatos Margit kék orkándzsekit húz fodros zöld szoknyája, sárga pulóvere fölé, kezébe veszi a minivizort, mellette ballag apósa, másik oldalán a fia talja megdrótozott biciklijét. A végrehajtó elteszi a jegyzőkönyvet. „Eljárásomkor foganatosítottam a járásbíróság határozatát. A kötelezett ingóságaival együtt Majakovszkij u. 4. szám alá lett költöztetve, apósa, id. Raffael Antal lakására. A lakást a jogosult lakattal lezárva átvette. Felhívtam kötelezett figyelmet az esetleges visszaköltözés következmeményeire.” Achak Aranka ! Az élet és a testi épség védelmében Szigorodó ítélkezési gyakorlat Az elmúlt évben több mint százötvenezer bűncselekményre derült fény hazánkban. Ezek között 11 ezer '43 volt erőszakos, garázda jellegű. A bírák szigorúbban ítélkeznek ezekben az ügyekben, s két évvel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság az élet és testi épség fokozott védelme érdekében irányelvet is hozott. A közvélemény gyakran mégis túlzóan elnézőnek tartja az ítéletet néhány súlyos bűncselekmény ügyében. Erről kérdeztük a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsvezető bíróját, dr. Pék Sándort. Szokatlanul súlyos az ítélet: a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróságon tíz évre ítéltek egy fiatal férfit emberölés kísérlete miatt. Nem véletlen, a legmagasabb bírói fórum „jóváhagyta"’ a Nyíregyházi Megyei Bíróság ítéletét. A vádlott tavaly decemberben két barátjával közösen elhatározta, hogy a hükrségi falu szélén lé ■ vő dögkútra mennek húsért. Előbb azonban betértek a kocsmába, rájuk esteledett, elhalasztották a tervet, s ha már így alakult, folytatták az ivászatot. A harminckét éves vádlott hazafelé menet a sötét országúton találkozott össze a szintén részegen dülöngélő sértettel. Nehéz lenne megmondani miért, a két férfi összeveszett. Verekedni kezdtek, a vádlott a nála lévő baltával ütlegelte a másikat. Az hiába menekült, csak azután lett nyugta, hogy botorkálva az útszéli árokba bukott. Életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, fejsérülése azonban maradandó, koponyacsontja egy darabját el kellett távolítani. A tíz évi szabadságvesztést azonban más is indokolta. Korábban már többször elítélték, hasonlóak miatt a férfit. Legutóbb súlyos testi sértés és rablás volt a vád ellene. Nem sokkal az újabb bűncselekmény előtt kedvezménnyel feltételesen szabadult. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a vádlott gátlástalan agresszivitását is, ami mindkét cselekményét jellemezte. Agresszív gátlástalanság Az elsőfokú ítéletet dr. Pék Sándor büntetőtanácsa hagyta helyben. Arra voltunk kíváncsiak, vajon tendenciózusnak tekinthető-e a szigorú ítélet, s ha igen, miért. — Bizonyos értelemben tendenciózus. Alapvető jogalkalmazási elv — magyarázza a tanácsvezető bíró —, hogy a törvény szabta keretek között súlyosabban kell értékelni egy-egy bűncselekményt, ha a ryiak gyakorisága nő az adott időszakban. Sajnos ez elmondható az utóbbi időben az erőszakos garázda cselekményekről. Elszaporodtak, így a bíróság kénytelen fokozott szigort alkalmazni az elkövetőkkel szemben. Furcsán hangzik, hogy kénytelen, de így van; ebben a társadalom önvédelmi reflexe nyilvánul meg. Ez persze csak az egyik szempont. Ha a tettestől nem is teljesen független — hiszen az agresszív viselkedés elszaporodása „bátorítólag” hat — mégiscsak külső körülmények hatására szigorúbb a büntetés. A másik dolog, amit szem előtt tartunk, az elkövető személyisége. Más dolog, ha valaki szerelemféltésből, erősen feldúlt állapotban sebesíti meg a másikat, s megint más, ha az illető általában erőszakosan próbálja feloldani konfliktusait. — Szigorodott az élet- és testi épség elleni cselekmények büntetőjogi megítélése? — Én elsősorban csak a saját tapasztalataimat mondhatom el. Viszont tudni kell azt is, hogy minden életellenes ügyben megyei bíróság hoz elsőfokú ítéletet. Fia azt megfellebbezik, akkor tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság. Szinte minden ügy előbb-utóbb hozzánk kerül, nagyon ritka, hogy első fokon jogerőre emelkedjék az ítélet. Mindezt előrebocsátva azt mondhatom, hogy a gátlástalan, agresszív, különösen veszélyes, életellenes bűncselekmények ügyében hozott ítéletek szigorúak. Természetesen nem mechanikusan ítélkezünk; ez kelthet a közvéleményben olyan elképzeléseket, hogy az igazságszolgáltatás sokszor indokolatlanul, túlzottan elnéző. Mondok egy példát. Viszonylag rövid, kétéves szabadságvesztést kapott az az asszony, aki csontozókésseléletveszélyesen megsebesítette férjét, aki szerencsére nem halt meg. Erre felkapja a fejét a laikus, lám milyen enyhe ítéletet kapott az asszony, így is fel lehet fogni, azonban az ügy körülményeinek ismeretében más következtetésre jut az ember. A férj időnként spiccesen járt haza, kisebb veszekedésektől eltekintve az asszony elnézte a dolgot. Két gyerekük van, az egyik egyetemre a másik gimnáziumba jár. A férfi egy este ismét spiccesen ért haza, veszekedni kezdtek, az asszony kezében a késsel hadonászott, és eközben megszúrta a férjét. Amint észrevette, rohant telefonálni a mentőkért s teljesen összeroppant. Egyértelmű: eszébe sem jutott, hogy megölje a férjét, azt viszont tudta, hogy könnyen megsebesítheti. Életveszélyt okozó testi sértés miatt ítélték el. Életveszélyes testi sértés — Két évvel ezelőtt született a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve az élet, testi épség fokozott védelme érdekében. Az irányelv vitáján ön is felszólalt, s az „életveszélyt okozó testi sértés’’ bűncselekményi tényállás alkalmazása mellett szavazott. Azóta gyakran nem emberölés kísérlete, hanem életveszélyt okozó testi sértés miatt emel vádat az ügyészség . .. — Az életszerű ítélkezés, a törvény helyes alkalmazása érdekében született a gyakorlatban immár bevált irányelv. Arról van szó ugyanis, hogy az elkövető szándékát így pontosan tudjuk értékelni egy-egy ítéletben. — Miből deríthető ki, esetleg hónapokkal az esemény után, hogy mi volt a tettes szándéka? — Az irányelv erre egyenemű választ ad. Számtalan körülmény: az elkövetés módja, eszköze, a tettes viselkedése és kijelentései, személyisége — mind a szándékra utal. Egyébként értem mire gondol, nem a szélsőségekre, hanem az árnyalati különbségekre, ami alapján elkülöníthető az emberölés a halált vagy életveszélyt okozó testi sértés, a gondatlan emberölés vagy a súlyos, esetleg maradandó egészségromlást előidéző testi sértés. Annak idején mi is sokat vetkőztünk erről, a gyakorlat" azokat igazolta, akik az új elkövetési magatartás alkalmazása mellett szavaztak. Differenciáltabbá vált ezzel az ítélkezés, s az elénk kerülő konkrét ügyek is bizonyítják, hogy minden esetben egyértelműen kideríthető a tettes szándéka. Vegyünk egy példát :meg ütnék egy részeget, az a fáinak esik, elájul. Beveri a fejet, koponyaalap törést szenved és meghal. Azt hiszem, a laikus számára is világos, hogy ez esetben nem emberölésről van szó, viszont a halálos sérülés miatt többről, mint súlyos testi sértésről. Egyébként ugyanez az irányelv szögezi le azt is, hogy a bíróságok fokozott szigorral lépjenek fel az élet és testi épség elleni bűncselekményekkel szemben. Éppen ezért, figyelemmel kísérjük a bűnözés alakulását, azt, hogy hol, melyik megyében vagy országrészben, milyen bűncselekmények, milyen gyakorisággal fordulnak elő. Stépán Balázs A magyarországi egyházak és vallási felekezetek országos találkozóját a héten rendezték meg a Parlamentben. Most azokat a pillanatokat szeretnénk felvillantani, amelyek a napi tudósításokból kimaradtak. Történelmi, „ilyen még nem volt” pillanat: a nemzet papjai az ország házában, ötszázan. Küldöttek. „Egyszerű” lelkészek és magas egyházi tisztséget viselők a pulpituson. És akkor egyszercsak egy fiatalember lép a szónoki emelvényre, akit az elnök így mutat, be a hallgatóságnak. — Testvéreim, hozzászólásra következik Szilvási Tibor, a Szabadegyházak Tanácsa ötödéves lelkészhallgatója. * A sajtó képviselői és a megfigyelők részére fenntartott karzaton több kolléga összenéz: jól hallottuk? Lelkészhallgató? De nincs tévedés. Jól hallottuk. És Szilvási Tibor beszél — mit beszél: előad, szónoki fordulatokkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy még fel sem szentelt egyházi embernek az, hogy ötszázas hallgatóság elé kell kiállnia. — Világunkban túl sok falat építünk és kevés hidat, és ugye tudjuk, a falak elválasztanak, a hidak összekötnek. Nincs ez így jól. Sokszor még saját öregeink, egyedülálló, idős emberek elé is „falat emelünk”, s a fal mögött Béke és haladás nem láthatjuk, miként tudnánk rajtuk segíteni. Meg kellene találni az utakat az idősekhez, magam — és lelkészhallgató társaim — ezt szolgálatnak tekintjük, a papi hivatás egyik legszentebb feladatának. * Szabóné Mátrai Marianna, evangélikus lelkész hozzászólását nem csupán azért kísérte érdeklődés, mert egy hölgy állt fel az előadói pulpitusra, hanem azért is, mert Szabóné volt az országos tanácskozás egyik legfiatalabb küldötte. A lelkész, aki a tanácskozás központi témáját a nevelés, a jövő generációjának fölnevelése szempontjából közelítette meg, a békére és hazafiságra nevelés kérdéseiről beszélt. Rutinos szónokokat megszégyenítő módon, anekdotába illő történettel fejezte be hozzászólását. Történt, hogy kisfia, aki olthatatlan kíváncsiságot kezdett érezni az olvasás iránt, egy szójátékban az atom kifejezéssel találkozott, ehhez kellett szavakat hozzákapcsolni. „Anyu, neked mi jut eszedbe?” ..Atombomba” — felelte a lelkész. „Anya jobban tetted volna, ha azt feleled: atomerőmű, atomenergia.” Hogy a jövő nemzedékeinek már csak az erőmű és az energia jusson az eszébe az atomról, s ne a fegyverek, ezért támogatom teljes egyetértéssel a békefelhívást — így zárta nagy taps kíséretében beszédét az evangélikus lelkész. * Dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök előadásában a múlt és a jelen összefüggéseiről beszélt, arról, hogy a múlt örömeivel és küzdelmeivel lehet hajtóereje a mának; a múlt nagyjai, az ő életművük fűti ma hazaszeretetünket. „Örömmel tapasztaljuk — folytatta a püspök —, hogy hazánkban nemzeti egység van, ami nélkül nem lehet országot, társadalmat építeni, nem lehet súlyos gazdasági gondjainkon enyhíteni, szembeszállni a család szerepének lebecsülésével, a válások magas számával, az alkoholizmussal, amelyek megoldásában az egyházra továbbra is számíthat az állam.” Beszédében a püspök külön is kitért, a Hazafias Népfront kezdeményezésére a megalakult Országos Családvédelmi Tanácsra, az egyházak részéről a mozgalom támogatásáról biztosította a népfront vezető testületeit. (bán) 1984. ÁPRILIS 1.VASÁRNAP 3