Magyar Hírlap, 1984. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

............................................................................................................. . Magyar Hírlap ______________________nemzetközi politika - forum__________________ június upentek 3 Csernyenko és Zsivkov megbeszélései (MTI) Konsztantyin Csernyen­ko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap Moszkvában megbeszélést folyta­tott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárá­val, az államtanács elnökével, aki aznap érkezett rövid baráti láto­gatásra a szovjet fővárosba. A szívélyes légkörű, a testvéri barátság és a teljes nézetazonos­ság jegyében lezajlott megbeszélé­sen Csernyenko és Zsivkov nagy megelégedéssel szólt a szovjet— bolgár kapcsolatok széles körű és dinamikus fejlődéséről. Rámutat­tak: a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság változatlan tö­rekvése, hogy minden eszközzel hozzájáruljon a szocialista közös­ség egységének és összeforrottsá­­gának további erősítéséhez, a testvéri szocialista országok te­vékenységének jobb összehango­lásához. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták a KGST-tagálla­­mok júniusban sorra kerülő leg­felsőbb szintű gazdasági érte­kezletének jelentőségét. A találkozó részvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy a Szovjet­unió és a Bolgár Népköztársaság — szorosan együttműködve a töb­bi szocialista országgal — folytat­ja a harcot a termonukleáris há­ború veszélyének elhárításáért, a béke és a népek közötti megértés megerősítéséért. Konsztantyin Csernyenko Moszkvában fogadta Rifat Assza­­dot, az Arab Újjászületés Szocia­lista Pártja vezetőségi tagját, Szí­ria alelnökét. A találkozó szívé­lyes, baráti légkörben folyt le. A Szíriai politikus a hét elején a Legfelsőbb Tanács Elnökségének meghívására érkezett szovjet­unióbeli látogatásra. * NATO-külügyminiszterek nyilatkozata (MTI) Közlemény és a kelet- nyugati kapcsolatokról szóló „wa­shingtoni nyilatkozat” kiadásával tegnap véget ért a NATO-kül­­ügyminiszterek Washingtonban megrendezett, háromnapos ta­nácskozása. A kiadott dokumen­tumok annak az amerikai irány­vonalnak az érvényesülését tük­rözik, amely szerint a jelenlegi „megpróbáltatásokkal teli hely­zetben” a szövetségesek számára az egység megőrzése a legfonto­sabb. A záróközlemény ennek meg­felelően a szövetség céljainak ál­landóságát és működésének ered­ményességét húzza alá, és a stockholmi, továbbá a bécsi kon­ferencián, valamint a genfi le­szerelési bizottságban benyújtott amerikai javaslatokat hozza fel példaként a NATO „béketörek­véseinek” igazolására. A kelet-nyugati kapcsolatokról szóló nyilatkozat és a közlemény szinte azonos szavakkal foglal ál­lást a kapcsolatok megromlását előidéző fontos kérdésekben, ki­fejezve a NATO készségét a tár­gyalásokra, ám azokon a válto­zatlan alapokon, amelyek a Szov­jetuniót a tárgyalások megszakí­tására kényszerítették. Kétértel­mű a nyilatkozatnak a kelet- nyugati gazdasági kapcsolatokra vonatkozó bekezdése is, amely olyan „kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi és gazdasági együtt­működést” sürget, amely „tekin­tetbe veszi a szövetségesek széles körű biztonsági aggodalmait”. Görögország elhatárolta magát a nyilatkozatnak a genfi tárgya­lásokra vonatkozó passzusától, amely egyszerűen felhívja a Szov­jetuniót,, hogy térjen vissza a tár­gyalóasztalhoz. Két tagország — Görögország és Spanyolország — különvéleményt fejezett ki a nyi­latkozatnak azzal a hosszú parag­rafusával kapcsolatban is, amely a Szovjetuniót „erőteljes katonai előkészületek folytatásával” vá­dolja. A tegnapi spanyol újságok éleshangú kommentárokban uta­sították vissza Joseph Luns, le­köszönő NATO főtitkár Spanyol­­országot bíráló kijelentését. Luns a washingotni tanácskozáson egyebek között „a diktatórikus rendszerek sajátosságának” ne­vezte a Spanyolország NATO- tagságáról tervezett népszava­zást. Újabb hajó esett áldozatul az Öbölben (AP, VPI) Az INA hivatalos iraki hírügynökségre hivatkozva több nyugati hírszolgálati iroda is azt jelentette, hogy az­ iráni Harg-sziget olajkikötőjétől délre szerdán iraki repülőgépek „köz­vetlen és pontos találattal nagy tengeri célpontot semmisítettek meg”. A bagdadi közlésből nem derül ki, hogy a hajó milyen zászló alatt futott és azt sem tudni, hogy kereskedelmi vagy hadihajóról van-e szó. Az iraki gépek sértetlenül visszatértek bá­zisukra.­­Ezzel megtört a négy napja tartó viszonylagos nyuga­lom az Öbölben, és március 27-e óta összesen huszonnégyre emel­kedett az itt megtámadott hajók száma. Az iraki légierő gépei csütörtö­kön este az iráni Horramabad térségében olajszivattyú-berende­­zéseket támadtak, és bombázták a frontvonaltól 200 kilométerre keletre fekvő tabrizi olajfinomí­tót. A támadásokról az iraki hír­­ügynökség számolt be. Az iraki sajtó csütörtökön kilátásba he­lyezte, hogy Irak le fogja rom­bolni az összes olajipari berende­zéseket a Harg-szigeten, ha Irán folytatja Bászra elleni offenzívá­­ját. (Reuter) Irán, olajfajtától füg­gően, 1,5—2,1 dollárral olcsóbban ajánlja az azonnali számításra rendelt olajat, így ellensúlyozva az olajkikötőibe tartó tartályha­jókra kivetett magasabb biztosí­tási díjak hatását. A Lloyds az elmúlt hetekben sorozatosan emelte az Öbölbe és a Harg­­szigetre tartó hajókra kivetett biztosítási díjat, s így a hajófor­galom a térségben 10 százalékkal visszaesett. (MTI) Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsá­gának elnöke csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok a Per­zsa-öböl térségében katonai de­­szantakcióra készülődik. Az Al- Kabasz című kuvaiti lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a PFSZ birtokába olyan értesü­lések jutottak, amelyekből kitű­nik, hogy a partraszállással kap­csolatos tervek „a lehetőség fázi­sából a legmegfelelőbb eszközök kiválasztásának szakaszába jutot­tak”. Mose Arensz izraeli hadügymi­niszter szerdán Washingtonban Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszterrel folytatott megbe­szélésén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok négyszáz Stinger típusú légvédel­mi rakétát szállít Szaúd-Arábiá­­nak. Washingtoni lapjelentések Pentagon-források alapján arról számolnak be, hogy Kuvait szin­tén Stinger típusú, vállról kilőhe­tő légvédelmi rakéták szállítását kérte az Egyesült Államoktól. (TASZSZ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az el nem kötelezett országok határozattervezetet ké­szítettek elő, amely elítéli a ke­reskedelmi hajók elleni támadá­sokat az Öbölben, és követeli, hogy azonnal szüntessék be az ilyes­féle akciókat. A tervezet megerő­síti a szabad hajózás jogát a nem­zetközi vizeken és hangsúlyozza, hogy mindenképpen tiszteletben kell tartani a konfliktusban nem érintett országok területi sérthe­tetlenségét. A határozat szerzői azt javasolják a Biztonsági Ta­­nácsok, hogy amennyiben az érin­tett felek nem hajtják végre a testület ide vonatkozó határoza­tát, akkor vizsgálja meg, hogy milyen hatékony, a helyzet sú­lyosságának megfelelő lépéseket lehetne tenni. Átfogóbb politikai lépésekre van szükség Lengyel felszólalás Stockholmban (MTI) Stockholmban eddig azért nem sikerült áttérni a konkrétabb tárgyalásokra, mert az Egyesült Államok és a NA­­TO-országok nem akarnak meg­egyezést, ehelyett egyoldalú elő­nyökre törekednek — jelentette ki szerdai felszólalásában Wlod­­zimierz Konarski nagykövet, Lengyelország képviselője. A csütörtöki varsói lapok tu­dósítása szerint Konarski meg­állapította­, hogy a NATO-álla­­mok által javasolt szűk körű, tisztán technikai jellegű kato­nai intézkedések nem segítenék elő az európai helyzet lényeges javulását. A technikai jellegű katonai intézkedéseket átfogóbb politikai lépésekkel kell párosíta­ni. A különböző javaslatokban ez a közös elem, s ez lehetne a konferencia további munkájának alapja — húzta alá a lengyel képviselő. Az SZKP KB PB ülése (MTI) Legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága át­tekintette, hogyan halad a XII. ötéves terv, valamint az ország hosszú távú, 2000-ig szóló gazda­sági és társadalomfejlesztési ter­ve alapelveinek kidolgozása. A hosszú távú tervben — hang­súlyozták a felszólalók — kifeje­zésre kell juttatni és konkretizál­ni kell a párt gazdasági straté­giáját, és olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szocialista gazdálkodás előnyeinek teljes mértékű kihasz­nálását. Merénylet Nicaraguában Idén Pastora megsebesült (MTI, Reuter) A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya szerdán kiadott rendelete értel­mében ötven nappal meghosszab­bították az országban 1983. már­ciusa óta érvényben levő rend­kívüli állapotot. A dekrétum, amelyet Daniel Ortega, a kor­mányzótanács koordinátora írt alá, a hosszabbítást azzal indo­kolta, hogy az utóbbi hónapokban fokozódott az ellenforradalmárok és az Egyesült Államok Nicara­­gua-ellenes, agresszív tevékenysé­ge. Szerdán pokolgép robbant egy ellenforradalmi szervezet, az ARDE sajtóértekezletén. Az AR­­DE fegyveres akcióit Costa­ Rica területéről indítja és onnan kapja az utánpótlást is. A sajtókonfe­renciát nicaraguai területen a ha­tár közelében tartották. A rob­bantás Eden Pastorának, az AR­DE vezetőjének felszólalása köz­ben történt. Nyugati hírügynök­ségek jelentése szerint négy sze­mély életét vesztette, huszonöten megsebesültek, köztük maga Eden Pastora is. ■) Tüntetés Panama új elnöke ellen (AP, UPI) Újabb összetűzések­­voltak Panamavárosban az ellen­zék hívei és a karhatalom között. A Nemzeti Gárda azt követően lé­pett közbe, hogy több száz ellen­zéki tüntető lezárta a panamai főváros főútvonalát tiltakozásul Nicolas Ardito Barletta — az el­lenzék szerint csalások révén el­ért — választási győzelme ellen. Az utcai megmozdulások alig néhány perccel azután kezdődtek, hogy az igazságügyi palotában Barlettát hivatalosan is elnökké nyilvánították. A tüntetők felborí­tottak egy autóbuszt és felgyúj­tották. Az összecsapások követ­keztében ötvenen megsebesültek. A rendőrség ugyanakkor megro­hanta a Demokratikus Ellenzéki Szövetség székházát és több mint száz személyt letartóztatott. I GABONAPAZARLÓK Az ember nem is hinné, hogy AJL -napjainkban mennyi min­­­­­­denkit izgat a gabona. A mi­nap a MÁV egyik vezetőjével be­szélgettem, aki ablakából nézve a nekivadult zivatart, elégedetten felsóhajtott: na, a jelek szerint az idén háromszázezer tonnával több árut szállíthatunk, mint ta­valy. Az említett vasúti főnök műszaki ember, de hangján érző­dött, hogy korántsem csak a nö­vekvő fuvardíjbevételnek örült. Egyszerűen tisztában van vele — amit egyébként már egyre töb­ben tudnak —, hogy a jó gabo­natermés az idén különösen lét­kérdés. Minden idők legnagyobb állat­­állományát kell a termésből meg­etetni és ez azért rendkívül fon­tos, mert a hús talán az egyetlen, igazán nagy tömegben exportál­ható terméke az országnak. S az újabb aszály — valljuk be őszin­tén — veszélybe sodorta volna ezt az exportot. No, az idén még nem, hiszen megfelelő mennyisé­gű táplálék híján ez évben még nőtt is volna a húsexport. Ké­sőbb azonban az állományt rit­kítandó, jóval több állatot kellett volna levágni, mint normális kö­rülmények között szabad. De hagyjuk ezt, minek olyan lehető­ség gondolatával játszani, amely­re remélhetőleg most már nem kerül sor. Az állattenyésztők a jelek sze­rint — el ne kiabáljuk — szá­molhatnak azzal, hogy lesz takar­mány és lassanként szabadulhat­nak nyomasztó gondolataiktól. Hogy mi történik, ha mégsem, hogy mi lesz, ha minden szem gabonát aggályos pontossággal be kell osztaniuk? Pedig nem árta­na, ha némelyikük még egy ideig nevelgetné magában ezt a szoron­gást, legalább addig, amíg rendet csinál portáján. Mert az ember­nek egyik-másik állattenyésztő­telepen járva kinyílik a bicska a zsebében. Tavaly, a legnagyobb aszály idején, amikor már tudni lehetett, hogy kemény lesz a tél és még keményebb a tavasz, mert garantáltan szűkiben leszünk a takarmánynak, a sertéstelepen a lyukas önetetőből fölös mennyi­sében folyt a táp és az állatok térdig gázoltak a darában. Nem írom le a gazdaság nevét — meg­érdemelnék —, de hasonló példa akad tucatszám, az igazságos fel­sorolás megtöltené e hasábokat. Nem értettem és nem értem a dolgot ma sem. Ugyanabban a téeszben, ahol az ordenáré pazar­lás folyt, vért izzadva próbálták kicsikarni a repedezett földből a termést, a gépműhelyben pedig szellemes újításokkal alakítgatták kombájnjaikat, hogy kilókkal csökkentsék a betakarítás szem­veszteségét. A főállattenyésztő a vállát vonta. Van magának fo­galma, mennyibe kerülne ennek a telepnek a rekonstrukciója? — kérdezte és, hogy illúzióimat vég­képp szertef­oszlassa, hozzáfűzte: az ország sertésférőhelyeinek 85— 90 százaléka elavult, korszerűsí­tésre, felújításra vár. Utánanéztem, az állítás igaz. A hetvenes­ évek sertésprogramja so­rán rövid idő alatt épült renge­teg telep és most egy időben hasz­nálódnak el. Ráadásul az akkor korszerűnek, eredményesnek hitt technológiáról kiderült: nem gaz­daságos, aránytalanul több takar­mány kell még a legfegyelmezet­­tebb munka mellett is az állatok meghizlalásához, mint az azóta épült, valóban korszerű telepeken. Hát még ha az alapjaiban hibás tecnológia trehány, nemtörődöm munkával, a legelemibb karban­tartás elhanyagolásával párosul! Nagyon idegesítő, de elharapód­­zik vezetők és beosztottak gon­dolkodásában a bármiféle cselek­vés értelmét megkérdőjelező szkepszis: „minek strapáljam ma­gam, amikor úgy sincs pénz a fel­tételek megváltoztatására és rossz feltételek között ugyebár erőfeszí­tések árán sem lehet eredményt elérni”. Hogy­­van benne valami? Hogy maradva az állattenyésztésnél, akad a hiábavaló erőlködésre pél­da? Sokszor igen. Mert teljesen hiába hajt a csirkenevelő telep vezetője, munkája, hogy csök­kentse az egy kiló súlygyarapo­dásra jutó takarmányfelhaszná­lást, ha máshol a spóroló kezek minimálisra csökkentik a ba­romfitápban a koncentrált fehérje mennyiségét. Mert bizonyított tény: a broilercsirkének élettani igénye bizonyos mennyiségű fe­hérje. S ha hiányzik tápláléká­ból a szójadara, a hús­ vagy a halliszt, csak lassabban hajlandó gyarapodni. Szóval ezt a spórolást a legodaadóbb munkával sem le­het ellensúlyozni. Csak kukoricá­val. Kemény dollárokért expor­tálható kukoricával. És, sajnos, sokkal többel, mint amennyibe a fehérjetakarmány importja kerül. Hát ez sem nyugtatja meg az embert. Ez az egész gabonapazar­­lás-ügy egyébként akkor jutott eszembe, amikor a hét végén a kilencven forint ára sertéslapoc­kából — nem voltam rest, meg­mértem — 15 deka zsírt dobtam a szemétbe. Persze, dühöngtem, és amikor továbbgondolva a dol­got, az is tudatosult bennem, hogy a disznó egy kiló zsírt ugyanannyi takarmányt fölzabál­­va növeszt magán, mint egy kiló húst, még sokkal mérgesebb let­tem. Mert az is eszembe jutott, hogy ennyi zsírt húsárban csak nekem lehet eladni. Az importőr egy dollár húsz centet kizárólag darabolt"­színházért hajlandó ki­fizetni" Ha a á­írt megveszi, an­nak kilójáért legföljebb 35—36 centet ad. A sertés pedig egy kiló súlygyarapodáshoz még jó eset­ben is 50—54 cent ára kukoricát eszik meg. Rossz esetben többet. Nem valami nagy üzlet. Pedig a magán már csak zsírt növesz­tő túlsúlyos sertés, az eleve zsíro­­sodásra hajlamos fajtájú sertés, a rossz technológiával zsírosan hizlalt sertés korántsem a mező­­gazdaság lényegéből fakadó ob­jektív szükségszerűség. Hanem a jelen esetben a valóban tényleges értékarányokat kifejező világpia­ci áraktól független belföldi fel­­vásárlási árak következménye. És a magyar fogyasztó érdekei sem­mibevételének a következménye. Annak, hogy a takarmány való­ban értékalkotó felhasználását nem kényszeríti ki semmiféle erő. Az elején azt írtam: de ember nem is hinné, hogy mennyi min­denkit izgat a gabona. Mármint az, hogy terem, nem terem, meny­nyi terem. Egy csöppet sem bán­nám, ha a gabona négyötödének a felhasználói, az állattenyésztők és akik őket irányítják, szabá­lyozzák, egy kicsivel még inkább izgatnák magukat. Talán ettől is több lehetne a (dollárért eladha­tó) gabonánk. GÁDOR IVÁN Felháborodás kíséri a dél-afrikai kormányfő nyugat-európai útját (UPI, TASZSZ) Kétnapos hiva­talos portugáliai látogatása befe­jeztével Pieter Botha dél-afrikai kormányfő tegnap nyugat-euró­pai körútjának következő állomá­sára, Svájcba érkezett. Botha szerdán lisszaboni sajtó­­értekezletén megismételte a Na­míbia függetlensége kapcsán vál­tig hangoztatott kifogását, amely ürügyet szolgáltat a Dél-Afrika által megszállva tartott délnyu­gat-afrikai terület függetlensége elnyerésének megakadályozásá­hoz. Szerinte Namíbia független­sége megadásának „lényegében egyetlen akadálya van”, s ez a kubai csapatok angolai jelenléte. A dél-afrikai fajüldöző rezsim képviselőjének portugáliai látoga­tása miatt Soarest saját kormá­nyán belül is heves támadások ér­ték. Soares a támadásokat kivé­dendő azzal próbált érvelni, hogy Portugália szempontjából nem le­het közömbös a Dél-Afrikában élő mintegy 700 ezer fős portu­gál közösség sorsa. Az Afrikai Egységszervezet brüsszeli nagykövetei hivatalosan tiltakoztak, és testületileg „meg­döbbenésüket” fejezték ki amiatt, hogy a belga kormány kész fogad­ni Pieter Bothát.

Next