Magyar Hírlap, 1984. október (17. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-18 / 245. szám
L2 1984. OKTÓBER 18. CSÜTÖRTÖK Munkatársunk telefonjelentése Rotterdamból Jó taktikával bravúros győzelem Világbajnoki selejtezőn: Hollandia—Magyarország 1—2 (1—1) Szokatlanul kellemes, esőmentes idő volt két napig Rotterdamban, így aztán törvényszerű, hogy szerdára ráijesztett a szurkolókra, no és persze a futballistákra is. Délutánra beborult, szél kerekedett, majd az eső is eleredt. Estére azonban kitisztult az ég, tulajdonképpen kellemes labdarúgóidő fogadta a VB-selejtező két részvevőjét. A svájci bíró, André Daiia mindebből mit sem vehetett tudomásul, mivel egy rotterdami klinikán feküdt. Itt, Hollandiában újult ki a lumbágója, olyannyira, hogy lépni is alig tudott. Kétszeri gyors injekciókúra nyomán valamivel jobban érezte magát, s bejelentette: vállalja a játékvezetést. Azért a szervezők felkészültek arra is, ha netán meccs közben történik valami baj, előzetes megállapodás alapján honfitársa, a partjelző Geeister állt beugrásra készen. A magyar csapat — ahogy azt Mezey György megjósolta — némileg ijedtebb képet vágott, mint az előző este, a Feyenoord stadionjában megtartott edzés alatt. Futballistáink félve pillantgattak körbe az arénában, ahol a szurkolók már másfél órával a meccs kezdete előtt megkezdték hangolásukat. A meredeken magasba szökő lelátók még tovább erősítették a hangorkánt. A szakvezetés természetesen igyekezett megnyugtatni a csapatot, minderre a másik öltözőben nem volt szükség, a hollandok láthatóan magabiztosak voltak. Így tehát tizenegy önbizalommal telt és tizenegy fehér arcú játékos jelent meg a stadion gyepszőnyegén a kezdésre, mégpedig név szerint a következők: MAGYARORSZÁG: Andrusch — Sallai, Róth, Garaba, Varga, Kardos, Nagy, Détári, Kiprich, Nyilasi, Esterházy. HOLLANDIA: van Breukelen — Silooy, Spelbos, Rijkaard, Wijnstekers, Gullit. W. van de Kerkhof, Valke, van der Gijp, van Basten, Kieft. Korántsem kezdtek olyan félelmetesen a hollandok, mint ahogy azt vártuk. Ellenkezőleg, óvatosak voltak, velük szemben a magyar együttes játéka kifejezetten okosnak, bátornak tűnt. Játékosaink nem vagdosták el a labdát, keresték egymást, s többnyire meg is találták. Az első 45 percben — lehet, hogy elfogultan nézte a játékot a tudósító — úgy tűnt, hogy a magyaroknak lényegesen több helyzetük akadt, mint a vendéglátóknak. Az 5. percben például Nagy Antal nem találta el Détári visszagurított labdáját, a 10.-ben Nyilasi lába előtt suhant el labda, a 16. percben pedig Esterházy akár a kapuig is futhatott volna, ha nem egy elhamarkodott megoldást választ. (Közben a 14. percben Kardos kapott sárga lapot Gijp buktatásáért.) A felsoroltak ellenére a hollandok jutottak előnyhöz. Tulajdonképpen alapgólt értek el, olyat, amelyet edzésen sokat gyakorolhattak, nyilván a mieink is az elhárítását. Bal oldali szöglet után a lendületből rövid sarok felé érkező Kieft fejelt Sallai mellől a kapu közepébe (0—1). Szerencsére gyorsan válaszolt a magyar válogatott, ráadásul éppen az a futballistája, akinek a korábbi találkozókon több nagy lehetősége volt ugyan, mégsem sikerült a kapuba találnia. A Honvéd középpályásáról, Détáriról van szó, aki ebben a játékrészben nagyszerűen mozgatta a csapatot, s jutalmul is felfogható ez a gólja. Az alapvonalról visszagurított labdát voltaképpen már Róthnak be kellett volna rúgnia, de a levegőt találta el, szerencsére Kiprich ott volt, hátragurított, Détári 16 méterről helyezett a bal alsó sarokba (1—1). A hazai csapat egyetlen igazi nagy helyzete a 32. percben volt, ekkor Girp három csel után már csak Andruschsal állt szemben, de kapusunk merész kifutással hárított. A félidő hátralevő részében hasonló volt a helyzet, mint korábban, a hollandok jobbára a mezőnyben adogattak, együttesünk pedig — ahogy azt Mezey kérte — már a félpálya környékén megszerezte a labdát, így aztán további két helyzetet jegyezhettünk fel, az egyiket Nyilasi hagyta ki (jobb sarokra tartó lövését a kapus védte), a másikat Róth, ahelyett, hogy a kaput veszélyeztette volna, középre adott. A második félidőre a félórányi játék után megsérült Garaba helyett Csongrádi jött ki a pályára. A 48. percben a hollandok előtt adódott gólszerzési lehetőség: Kieft fejesét Andrusch bravúrral tornázta ki a léc alól. Az 55. percben vezetést szereztek a magyarok: Csongrádi kitűnő labdát adott Esterházynak, a csatár jól vette át, és 12 méterről pontosan gurított a bal sarokba (2—1). A hollandok, miután nem tudták áttörni a magyar védelmet, távoli lövésekkel próbálkoztak, de Rijkaard és Valke labdája is célt tévesztett. A közönség szórványosan fütyörészett, a hollandok kapitánya két új játékost hozott be: a 61. percben Houtman állt van Basten helyére, majd Valke helyett E. Koeman lépett pályára. A 73. percben Vargának mutatta fel a sárga lapot a játékvezető Gullit felvágásáért. A hajrában a hollandok birtokolták többet a labdát, számos lehetőségük volt, a legnagyobbat Rijkaard hagyta ki, lesgyanús helyzetben hat méterről, egyedül állva fejelhetett, de Andrusch ezt is kivédte. A mieink ellentámadásai ritkábbak voltak, ám gólveszélyesek. Előbb Kiprich labdájával Détári jól fordult kapura, de a kapusba lőtt, majd négy perccel a befejezés előtt Esterházyt buktatta Siloy, a játékvezető 11-est ítélt, de Varga fölé vágta a büntetőt. Az utolsó percben még egy taktikai csere volt, Kiprich helyére Bodonyi állt. Bravúros győzelmet aratott Rotterdamban a magyar válogatott. A játékosok be tudták tartani Mezey utasításait, nem hagyták, hogy a 16-os környékén folyjon a játék, ügyesen tartották távol a kaputól az ellenfelet. Csapatunk nem ijedt meg, sőt, végig egyenrangú partner tudott lenni idegenben is. Tovább is fokozhatnánk együttesünk dicséretét, s azt is hozzá lehetne tenni az előbbiekhez: a magyar válogatott jobb volt ezen az estén. Sikerült teljesen megzavarni a hollandokat, ami bizonyos, váltásos gyors támadásokból szinte alig-alig láthattunk. Szerencsére. Sokan felvetették a kérdést: vajon a Mezey-legénység ilyen jó, vagy a vendéglátók gyengék? Provokatív a kérdés, érdemben nem is lehet rá válaszolni, talán er nem is fontos. A lényeg az, hogy a magyar válogatott meg tudta valósítani azt, amit elképzelt, a hollandok pedig csak vergődtek. Még bosszankodhatunk is a gólkülönbségen, a kihagyott helyzetek és Varga 11-ese még jól jöhetnének a végső elszámolásban. De lám, milyen telhetetlen az ember, egy nappal ezelőtt arról beszéltünk, vajon sikerül-e megúsznunk egy kis vereséggel a rotterdami VB-selejtezőt, szerdán pedig már azon kesergünk, miért nem lett nagyobb különbségű a siker. Ez a kesergés persze nem igazi, sokkal nagyobb az öröm az újabb két pont megszerzése fölött. Németh Péter SPORT A KK-ban: Békéscsaba—Bugojno 1—1 (0—1) Békéscsaba, 3 ezer néző, vezette: Matusik (csehszlovák). 1SKRA BUGOJNO: Ladies — Glamocsa, Petrovics, Salkics, Cseremidzie, Zjajo (Pavlovics), Radovics, Pavlics, Stipics, Tolics, Mirkovics (Karoglan). BÉKÉSCSABA: Leboniczky — Vígh, Kerekes, Baranyi (Csanálosi), Ottlakán, Steigerwald, Pásztor, Plastyik (Újvári), Takács, Mohácsi, Fecsku. Góllövők: Mirkovics, illetve Mohácsi. Az még helyénvaló, hogy a vendég jugoszláv csapat 4—4—2 felállásban kezdte a Közép-európai kupamérkőzést, de az kevésbé érthető, hogy a békéscsabaiak hazai pályán — ahol mindenki győzelmet várt tőlük — miért két ékkel játszottak. Igaz, a hazaiak a legutóbbi felálláshoz viszonyítva felforgatott csapattal léptek pályára (hiányzott a sérült Sulija, az utánpótlás-válogatottal Hollandiában szerepelt Fabulya és Szekeres, valamint fegyelmezetlenség miatt Kanyári), így az sem véletlen, hogy negyedórás erőfelmérő után enyhe mezőnyfölény harcolt ki a bugojnói csapat, s és fél óra múltán góllá érett. Csal a fordulás után változtatott hadrenden Süle István edző, a cseréket követően már három csatár „kísérletezett” a pályán, de a „talált” békéscsabai góllal együt sem javult a színvonal. Kidolgoztak ugyan néhány helyzetet a házigazdák, de a meddő csatársor nem tudta áttörni a jól működő védelmet. A vendégek sokkal veszélyesebb kontratámadásoka építettek a második 45 percben de ők is hadilábon álltak a gólszerzéssel. Már az is hízelgő az alacsony színvonalú mérkőzésre hogy mindkét csapat egyáltalán gólt tudott rúgni... (Jávor) EREDMÉNYEK , ESEMÉNYEK MILES MÁR MEGNYERTE a tilburgi nemzetközi sakkversenyt. A tornán az utolsó forduló előtt a függő játszmákat fejezték be, Ljubojevics kikapott Beljavszkijtól, így már nem érheti utol a 7,5 pontos angol nagymestert. Ribic hat pontjával a második helyen áll Beljavszkij, Hübner és Tukmakov társaságában, portisch 4,5 ponttal — Andressonnal holtversenyben — a nyolcadik. A SIKERES Szuper Liga-mérkőzés (4:3 Anglia ellen) után a hét végén Rotterdamban szerepeltek a magyar asztaliteniszezők.. A csapatban több fiatal is helyet kapott. Ma a következő versenyzők utaznak el: Klampár, Kriston, Varga, Harczi, Oláh, Szabó, Urbán, Bátorf. TARÓCZY BALÁZS nem jutott a legjobb négy közé a kölni nemzetközi teniszversenyen, mivel 7:6, 6:1 arányú vereséget szenvedett a csehszlovák SloziltóL A KUPACSAPATOK jól szerepeltek a röplabda NB I szerdai mérkőzésein. A Tungsram BEK-ben szereplő női együttese 3:0 arányú győzelmet aratott az alaposan megfiatalított Vasas ellen, míg a KEK-ben induló kecskeméti férficsapat 3:1-re nyert Csepelen.. TANÁCSADÓKÉNT a legjobb kanadai játékosokat segíti a jövőben Ficak. A világranglista 42. helyén álló lengyel teniszező 1976-ban és 1977-ben volt pályafutásának csúcsán. Ügetőverseny-eredmények 1. Góbé (4) — Halandzsa (5) — Ellentét (3). 179, 47, 17, 45. Bef.: 581. 2038. Hármas bef.: 70,507. 2. Korreláció (9) — Keszthely (11) — Kotnyeles (13). 56, 13, 10, 11. Bef.: 69, 149. 3. Gabin (1) — In Flagranti (2) — Cantata (7). 253, 45, 53, 67. Bef.: 467, 713. Hármas bef. 15 191. 4. Giusto (1) Ivor (2) — Complex (11). 31, 20, 17, 16. Bef.: 70, 59. 5. Juharfa (7) — Hot-dog (11) — Herbert (4). 87, 21, 11, 19. Bef.: 127, 206. Hármas bet:524. 6. Iowa (5) — Irkafszka (4) — Hóhányó (2). 27, 13, 31, 18. Bef.: 100, 56. 7. Iramszarvas (I) — Ilona (10) — Itaca (7). 36, 14, 12, 20. Bef.: 75, 90. 8. Ilion (9) — Hurrikán (10) — Iparművész (5), 73, 99, 149, 58. Bef: 3377, 438. Testnevelési konferencia után Senki sem érdekelt? Az egyetemi és főiskolai hallgatók keveset mozognak, fizikai erőnlétük nem kielégítő. Állapotuk évről évre hanyatlik, annak ellenére, hogy a magyar sportmozgalomnak — elvben — preferált területe az iskolai, ezen belül a felsőoktatási testnevelés. Ezt a tendenciát a legrövidebb időn belül meg kell változtatni — így foglaltak állást a hét végén Balatonfüreden megtartott második felsőoktatási és testi nevelési konferencia résztvevői. — Éppen tíz évvel ezelőtt tartották az első ilyen jellegű tanácskozást. Mi történt azóta a hallgatók „megmozgatása" érdekében? — kérdeztük Gyenge Józsefet, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjét. — A legfontosabb talán az volt, hogy öt évvel ezelőtt korszerűsítették az erre vonatkozó minisztertanácsi határozatot. Ennek értelmében törekedni kell a testnevelés bevezetésére a felsőbb évfolyamokon is. Az ezt követő miniszteri utasítás alapján megindult a fejlődés. — Milyen különbségek vannak az intézmények között a testnevelés hangsúlyozásában? — Az óvónő- és tanítóképzők mindegyikében végigkíséri az oktatást a testnevelés. Igaz, ezekben a képzési idő csak két, illetve három év. Az agrár jellegű egyetemeken és főiskolákon ismerték föl leginkább, hogy a képzési célok is megkövetelik a fizikai teljesítőképesség növelését. Ezeken kívül a műszaki és az orvosi egyetemeken növelték jelentősen a kötelező testnevelésre fordított időt. A közgazdászok és a bölcsészek viszont nem jeleskednek a testedzésben. — Ebben bizonyára szerepe van a megfelelő létesítmények hiányának is ... — Természetesen. A felsőoktatás Budapestre és néhány vidéki városba tömörült. Csakhogy éppen ezeken a területeken legkevesebb a sportlétesítmény. Az egyetemek és főiskolák zöme nem rendelkezik elegendő, sportolásra alkalmas területtel. Az 58 intézményből talán ha hétneknyolcnak van saját uszodája. Igaz, néhánynak nincs rá szüksége, mert a közelében kevéssé kihasznált, jól felszerelt uszoda van. De például az iparművészeti főiskolások Zugligetből járnak a Margitszigetre. — Ilyen körülmények között nincs ok azon csodálkozni, hogynem mindenütt mozognak eleget a hallgatók. — A cél mégis ez. Illetve ennél több is. Mert heti egy alkalom kevés a jó kondíció eléréséhez. A konferencián azt tűztük ki célul, hogy a szervezeti keretek tágításával, a feltételek javításával el kell érni a heti háromszori testedzést. Ez az a minimum, amelynek már kimutatható és érezhető eredménye van. Azt is szeretnénk elérni, hogy a vizsgaidőszakokban is kötelező legyen a testedzés. A lehetőségeket a képzési célokkal és az intézmény jellegével összhangban kell kialakítani, a diákoknak viszont, — bár igényeik szerint — kötelező legyen választani, s bizonyos követelményeket — amelyeket az intézmény szab meg — teljesíteni. — Hogyan lehet az ehhez szükséges feltételeket kialakítani, javítani? — Egyrészt társadalmi összefogásra kell támaszkodnunk, arra, hogy a jól felszerelt iskolai sportpályák befogadják az egyetemistákat. Másrészt jelentős tartalékok vannak az egyetemi sportegyesületekben is. Ezek ugyanis nagy számban foglalkoztatnak nem egyetemi hallgatókat is, főleg az utánpótlás nevelésében. Ha el tudnánk érni, hogy ez kikerüljön feladataik közül, akkor javítani tudnánk az egyetemisták sportolási lehetőségeit. Végtére is ez lenne az egyetemi egyesületek legfőbb feladata. Ehhez azonban változtatni kellene jelenlegi jogállásukon. 1973-ban, mikor a sportmozgalom állami irányítás alá került, megszűnt az egyetemi és főiskolai sporttanács. Azóta az egyetemi egyesületek a sportfelügyelőségeken keresztül az OTSH-hoz tartoznak. A tanács biztosította az egyetemek sajátos működéséhez szabott irányítást, felügyeletet, védte az érdekeiket, finanszírozta őket. Most azonban ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint bármelyik más társadalmi egyesület. Ennek a hatása például azon is érezhető, hogy az egyesületi élsportolók kedvezőtlenebb helyzetben vannak. — A sportszervek elzárkóznak a változtatás elől? — Nem. Az együttműködési készség megvan bennük, azonban a legkevésbé sem érdekeltek a felsőoktatási testnevelés alakításában. — Az egyetemek és főiskolák mit tehetnek helyzetük javításáért? — Nagyon sok múlik az intézmények vezetőin: ha felismerik a sport jelentőségét az értelmiségképzésben, akkor nemcsak létesítményekről gondoskodnak, hanem arról is, hogy a hallgatóknak legyen idejük igénybe venni ezeket. Az egyetemi testnevelési tanszékeken folytatott kutatómunka is hozzájárul a hallgatók felkészítéséhez. Bár sokan , olyan kutatási témákat választanak, amelyek közvetve sem függnek össze a képzés irányával vagy az egyetemisták testnevelésével. Az egyik legfontosabb dolog: meg kell nyerni a hallgatókat, mert minden jószándékú kezdeményezés megbukik, ha nem találkozik a diákok aktivitásával. Jószándékú elképzelésekben tehát nincs hiány. Ám a beszélgetésből is kiderült: a felsőoktatási testnevelés javításának nincsenek meg a tárgyi, anyagi ,feltételei, s ezek megteremtésében a — fontos szerepet játszó — sportszervek sem érdekeltek. Nem elhanyagolható az a mozzanat sem, hogy a legérintettebbek, maguk a diákok még „meggyőzésre várnak”. Ám mi lehetne meggyőzőbb érv a sportolás mellett, mint egy könnyen elérhető, jól felszerelt sportpálya?... Rehák Aranka Karpov—Kaszparov A leggyorsabb döntetlen Moszkvában szerdán a 14. játszmával folytatódott a sakkvilágbajnoki döntő páros mérkőzés. A világos bábukat Kaszparov vezette és 16 lépés megtétele után döntetlent ajánlott, ezt Karpov elfogadta. A két nagymesternek ez volt az eddigi leggyorsabb partija. A lépések így következtek: 1. d4, Hf6 2. c4, e6 3. Hf3, b6 4. g3, Fa6 5. b3, Fb4 6. Fd2, Fe7 7. Fg2, 0—0 8. 0—0, d5 9. cxd5, Hxd5 10. Hc3, Hd7 11. Hxd5, exd5 12. Be1, c5 13. dxc5, bxc5 14. He1, Hb6 15. a4, Bc8 16. a5, döntetlen. A címvédő Karpov továbbra is 4:0 arányban vezet. A 15. játszmára pénteken kerül sor. spn-1* MAGYAR HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BAJNOK ZSOLT Helyettes főszerkesztő: TÁBORI ANDRÁS és SZÁSZI JÓZSEF Felelős feladó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója © Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 408 Ft, félévre 204 Ft, negyedévre 102 Ft, egy hónapra 34 Ft. INDEX: 25007 HU ISSN 0133-1906 Magyar Hírlap