Magyar Hírlap, 1984. december (17. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

/84. DECEMBER 1. SZOMBAT KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK Magybr HíRlap Az MSZMP XIII. kongresszusának irányelvei irányelvek bevezető része pit ra­­alista társadalmunk a mi öt esztendőben a Ma- Szocialista Munkáspárt ongresszusán elfogadott­­oknak megfelelően fej- Népünk munkájának veként előbbre léptünk ilmi haladás útján, han a szocialista társa­id, a dolgozó nép ha­­lárd. A szocialista nem­ég erős, a belpolitika e­­gyensúlyozott. Népünk­iztonságban él, ma­ja, támogatja a párt Az elmúlt években lett az ország, meg­­ntosabb vívmányain­ak a népgazdaság Magasabb fokra állampolgárok po­rn­ö­vel­tsége. szocialista Munkás­­társadalomirányító szerek­.,­ősséggel szolgálja a népet, a szocialista hazát, a szo­cializmus, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi ügyét. Reálisan mérlegeli a szocialista építőmunka eredményeit és gyen­geségeit, s a marxizmus—leniniz­­mus alkalmazásával, az ország adottságainak figyelembevételé­vel, minden felelős társadalmi tényező bevonásával, népünk al­kotó erejében bízva dolgozza ki a milliók boldogulását segítő megoldásokat és módszereket. A Központi Bizottság java­solja, hogy­ a XIII. kongresszus hagyja jóvá az elvégzett munka értékelését, erősítse meg a párt politikai irányvonalát. Az irányelvek ezek után mél­tatják hazánk elmúlt négy év­tizedes fejlődését, majd rámu­tatnak arra, hogy az utóbbi években nehezebbé váltak a szo­cialista építőmunka feltételei. Az intenzív gazdasági fejlődésre való átállás bonyolult feladatai, a fejlődéssel együtt járó ellent­mondások, a nemzetközi helyzet feszültségei, a világgazdaságban végbemenő változások és mind­ennek következtében a gazdasági növekedés lassulása, az életszín­vonal stagnálása nagy próbaté­tel elé állította pártunkat és népünket. A nehezebb helyzet­ben jobban látszanak a társa­dalmunkban még meglevő indo­kolatlan egyenlőtlenségek, a szo­cialista elvekkel ellentétes jelen­ségek és saját munkánk gyenge­ségei is. A XIII. kongresszus feladata, hogy a párt egész tagságának részvételével, s a hazáért felelős­séget vállaló állampolgárok köz­reműködésével kidolgozza a ne­hézségek és az akadályok leküz­désének, a szocialista építés foly­tatásának világos programját. A következő években az a leg­fontosabb teendőnk, hogy a tár­sadalmi élet minden területén következetes munkával feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben levő hatalmas erő­forrásokat: népgazdaságunk tel­jesítőképességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével megteremtsük az életszínvonal emelésének, az élet­­körülmények javításának, a tár­sadalmi igazságosság jobb érvé­nyesítésének anyagi feltételeit; demokratikus intézményeink fej­lesztésével a szocialista célok jegyében tovább erősítsük a nemzeti egységet és gondolkodásmódjában minő­ségi változások következtek be. Kedvező irányban változik a pa­raszti életmód. Az értelmiség egyre fontosabb szerepet tölt be társadalmunk­ban; növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülé-­­sét, s elő kell segíteni az értel­miség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mér­tékű kibontakozását. Növekedett a termelésben és az igazgatásban foglalkoztatott alkalmazottak, szakemberek szá­ma. A kisárutermelők, a kis­iparosok, a kiskereskedők aránya valamelyest emelkedett. Szövetségi politikánk válto­zatlan célja társadalmunk kü­lönböző osztályainak és rétegei­nek, egész népünknek összefo­gása a szocialista haza építése érdekében. A nők egyenjogúságának érvé­nyesítésében további eredménye­ket értünk el, de nem lehetünk elégedettek. Fokoznunk kell erő­feszítéseinket, hogy társadalmi és gazdasági eszközökkel köny­­nyítsünk a nők összetett gond­jain, a gyermekneveléssel, az anyasággal, a háztartással, a munkavállalással, a családban elfoglalt szereppel és a közéleti­­séggel együtt járó terhein. A nők egyenlő esélyeinek érvénye­sülését szakképzettségük, politi­kai és általános műveltségük növelésével is elő kell segíteni. A fiatalok nagy részének szak­­képzettsége, általános műveltsé­ge magasabb az előző korosztá­lyokénál, s jelentős részüket a munkával szemben tanúsított igényesség, ideológiai és közéleti érdeklődés jellemzi. Nagy több­ségük becsületesen tanul, dolgo­zik, teljesíti honvédelmi kötele­zettségét. Sok fiatal elkötelezet­ten és felelősséggel vállal köz­életi ''tevékenységet. Az ifjúság szocialista szellemű nevelése, az önálló életre való felkészítése az egész társadalom feladata. Fejleszteni kell a fia­talok­­ felelőss­egélétét. "4nÚ¥igp­c­­sorsáért. A párt történelmi vív­mányaink megőrzésére, fejleszté­sére és gyarapítására, a szocia­lizmus eredményes építésére hív­ja az ifjúságot. Segíti a fiata­lokat, hogy felelősen vehessenek részt az ország fejlődését szol­gáló feladatok megoldásában, több lehetőséget kapjanak tudá­suk alkalmazására és gyarapí­tására. Az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek a néphata­­lom kivívásának, a szocializmus megalapozásának és építésének részesei voltak. Fontos társadal­mi érdekünk, hogy tapasztala­taikat hasznosítsuk, a közélet­ben való részvételüket segít­sük. Kötelességünk, hogy figye­lemmel kísérjük helyzetüket, s ahol szükséges, könnyítsünk az idős korral járó terheken. A jövőben is arra kell töreked­ni, hogy a különböző világ­nézetű, nem vallásos és vallá­sos dolgozók együtt munkálkod­janak céljaink eléréséért. Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rende­zett. A nemzetiségek hazájuknak te­kintik a Magyar Népköztársasá­got. Fontos szerepük van a ma­gyarok és a szomszéd népek kö­zötti barátság fejlesztésében. Ter­mészetesnek tartjuk és elősegít­jük a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel épülő kapcsolatai­kat. Hasonlóképpen természetes igénynek tartjuk, hogy a szom­szédos országok magyar nemze­tiségű állampolgárai is ápolhas­sák­ anyanyelvüket, fejleszthes­sék nemzeti kultúrájukat, s hozzájáruljanak népeink barát­ságának, országaink együttműkö­désének erősítéséhez. A népesedés alakulása nagy fontosságú nemzeti ügy, össze­hangolt állami és társadalmi erő­feszítésekkel el kell érni, hogy a népesség csökkenése mérsék­lődjön, hosszabb távon pedig a száma növekedjen, a korössze­tétel javuljon. Fontos feladat né­pünk egészségi állapotának javí­tása. A család szerepe meghatározó a gyermekekről való gondosko­dásban, a fiatalok nevelésében, a nemzedékek összetartásában, a közösségi életmód formálásában. Szükséges, hogy államunk és tár­sadalmunk jobban segítse és védje a család intézményét. Az elmúlt években tovább erő­södött szocialista államunk, amelynek a jövőben is kiemelke­dően fontos feladata a szocialista vívmányok védelme és fejlesz­tése, a gazdasági és a kulturális építés szervezése — szögezik le az irányelvek, sorra véve az or­szággyűlés, a tanácsok tevékeny­sége, a kormányzati munka to­vábbfejlesztésének feladatait. Az irányelvek rámutatnak: folytatni kell a szocialista de­mokrácia fejlesztését a társadal­mi élet minden területén, a dol­gozók minél szélesebb körét kell bevonni a közügyekbe. Minden állampolgár számára világossá kell tenni, hogy egyéni érdekei­nek érvényesítését a közérdek szolgálatával és figyelembevéte­lével érheti el. Társadalmi rendszerünk fejlő­désének lényeges feltétele, hogy erősítsük­ az álla­mpol­gári fegyel­met, elősegítsük a jogok és köte­lességek együttes érvényesítését. Az állampolgárok nagy többsége tiszteletben tartja a törvényeket, erkölcsi normáink szerint él és dolgozik, teljesíti kötelességét, gyakorolja jogait. Ugyanakkor szaporodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő je­lenségek. A párt-, állami és tár­sadalmi szervek — a közvélemény támogatására is építve — határo­zottan és erélyesen lépjenek fel e negatív jelenségek vissza­szorításáért. A belügyi szervek a lakosság, az önkéntes közreműködők segít­ségével védik a társadalom rend­jét, a közbiztonságot; az ügyész­ségek és a bíróságok alkotmá­nyos rendeltetésüknek megfele­lően tevékenykednek. A Magyar Néphadsereg szövet­ségi rendszerünk keretében, né­pünk széles körű támogatásával megbízhatóan őrködik hazánk biztonságán, méltó fegyvertársa a Varsói Szerződés hadseregei­nek. A­­ munkásőrség önkéntes szol­gálatával példát mutat áldozat­­készségből, a szocializmus iránti elkötelezettségből. Csökkent a fajlagos anyag- és energiafelhasználás, a termelés­hez felhasznált import. A nép­gazdaság jobban igazodott az in­tenzív gazdasági fejlődés köve­telményeihez, a gazdálkodás ru­galmasabbá vált. Az ipar termelése bővült, a ter­melékenység dinamikusan nőtt, a termelés szerkezete korszerűsö­dött. A szűkösebb behozatali lehe­tőségek ellenére az ipar zömében kielégítette a belső igényeket, és mind szocialista, mind tőkés vi­szonylatban bővítette a kivitelt. A nemzetközi versenyképesség javításához, a műszaki színvonal jelentős emeléséhez azonban még nem sikerült megteremteni a szükséges feltételeket. A mezőgazdaság nemzetközi mércével mérve is jó eredménye­ket ért el. A gabonatermesztés hozamait tekintve a világ élvo­nalába kerültünk. Az ágazat ki­elégítette a lakosság igényeit, és jelentősen hozzájárult a külső egyensúly javításához. A nemzeti jövedelem növeke­dése némileg elmaradt a terve­zettől. Ezért csak a belföldi fel­­használás visszafogásával lehe­tett a fizetőképességet fenntarta­ni, a külgazdasági egyensúlyt ja­vítani. A beruházások szükséges csökkentése szűkítette a népgaz­daság technikai fejlesztésének le­hetőségeit, ezért hosszabb távon nem tartható fenn. A következő években élénkíte­ni kell a gazdasági fejlődést. Az intenzív gazdálkodás erőteljes és sokoldalú kibontakoztatásával, a gazdaságban rejlő tartalékok tel­jesebb hasznosításával olyan megalapozott gazdasági növeke­dést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javí­tását, a népgazdaság anyagi-mű­szaki alapjainak fokozatos és szé­les körű megújítását, a­ népjólét emelését­. A VII. ötéves terv legyen a megalapozott gazdasági növeke­dés és fejlődés programja, amely lehetővé teszi társadalmi és gaz­daságpolitikai céljaink elérését? A tervidőszak legfontosabb gaz­daságpolitikai célja az intenzív fejlődés kiterjesztése a termelési folyamat minden elemére Fokoz­ni kell a gazdaság jövedelemter­melő képességét. Adottságaink­hoz, a hazai és a külpiaci keres­lethez jobban igazodva meg kell gyorsítani a termelési szerkezet átalakítását. Alapkövetelmény, hogy a termékek minősége köze­lítsen a műszaki-technikai hala­dás mai nemzetközi színvonalá­hoz, s mind nagyobb része érje is el. Fontos, hogy hazai termé­szeti erőforrásainkat fokozottan és ésszerűbben hasznosítsuk, a termelést szolgáló infrastruktúrát fejlesszük. A jövedelmező gaz­dálkodás legyen a cselekvés álta­lános normája. Javítani kell a munka szervezettségét, fegyel­mét, kulturáltságát, a gazdálkodó szervezetek alkalmazkodóképes­ségét és vállalkozókészségét, a vállalatok közötti együttműkö­dést. Meg kell gyorsítani a mű­szaki fejlesztést, növelni kell a fejlesztő tevékenység eredmé­nyességét. A feltételek megteremtésével növekedjen a beruházásokra for­dított összegek aránya. Előtérbe kell állítani azokat a beruházá­sokat, amelyek az intenzív fejlő­­dés gyorsítását, a technikai ha­ladást, a meglevő termelőeszkö­zök jobb kihasználását, a ráfor­dítások csökkentését szolgálják. Adottságainknak és a nemzet­közi műszaki-gazdasági fejlődési tendenciáknak megfelelően az iparfejlesztésben mindenekelőtt néhány kiemelt területre célsze­rű összpontosítani erőinket: az elektronika fejlesztésére és elter­jesztésére, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jól al­kalmazható gépek, berendezések, vegyipari termékek gyártására és a biotechnikai eljárások kifej­lesztésére, természeti kincseink komplex, gazdaságos hasznosítá­sára, az energiát, a nyersanyago­kat takarékosan feldolgozó tech­nológiák bevezetésére, az ezeket szolgáló berendezések gyártására és üzembe állítására. Erőteljeseb­ben folytatódjék az energiatakar I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk A nemzetközi viszonyok alaku­lását alapvetően a szocializmus és a kapitalizmus küzdelme és versenye határozza meg. Ugyan­akkor a­­különböző társadalmi berendezkedésű országok közös érdeke, hogy a két világrend­szer küzdelme a békés egymás mellett élés keretei között foly­jon. Napjainkban, amikor a vi­lágban rendkívül sok tömeg­­pusztító eszköz halmozódott fel, a népek közös érdeke a béke megőrzése, a fegyverkezési ver­seny megállítása, a termonuk­leáris és más tömegpusztító fegyverek betiltása, a leszerelés. Az irányelvek a továbbiakban rámutatnak arra, hogy az im­perialista körök politikájának kö­vetkeztében az utóbbi években a nemzetközi életben felerősöd­tek a kedvezőtlen irányzatok. Ennek ellenére is megvan a le­hetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására, aminek legfőbb biztosítéka a Szovjet­unió, a szocialista közösség ere­je és következetes békepoliti­kája. A világbéke megőrzé­sének jelentős tényezője a Varsói Szerződés szervezete. A szocialista országok, a bé­kéért síkraszálló néptöme­gek, a reálisan gondolkodó pol­gári politikusok erőfeszítéseinek eredményeként a feszültebbé vált világhelyzetben is bízha­tunk az enyhüléshez való vissza­térésben. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségé­nek szilárd tagja. Külpolitikájá­nak a jövőben is legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás egyetemes ügyéhez, s ezáltal is kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremt­sen a szocialista építőmunkához.. Hazánk számára különösen­ ,fon­­­tos Európa békéjének és bizton­ságának megóvása. Arra törek­szünk, hogy a nemzetközi tár­gyalásokon igazságos, az összes részt vevő állam népének javát szolgáló megállapodásokat érje­nek el. Közös elveink, alapvető érde­keink és céljaink azonossága jegyében továbbfejlesztjük kap­csolatainkat a testvéri szocialista országokkal. Különösen fontos — elsőrangú nemzeti érdekünk — a magyar—szovjet barátság el­mélyítése. A Szovjetunió ma is és a jövőben is hazánk függet­lenségének, szocialista építőmun­kánknak a legbiztosabb nemzet­közi támasza. A dokumentum kifejezésre juttatja, hogy pár­tunk, népünk szolidáris a fej­lődő országokkal, és támogatja a demokratikus, haladó erőket. Hangoztatja, hogy hazánk a fej­lett tőkés országokkal a pár­beszéd fenntartására, az együtt­működés folytatására törekszik, és a kapcsolatokat a békés egy­más mellett élés elveinek szel­lemében alakítja. Külpolitikai tevékenységünk eredményességének legfontosabb hazai biztosítéka népünk támo­gatása, társadalmi rendszerünk szilárdsága, a szocializmus sike­res építése. II. Társadalmi és politikai viszonyaink Társadalmi és politikai rend­szerünk, a népi hatalom és leg­főbb politikai alapja, a mun­kásosztály és a szövetkezeti pa­rasztság szövetsége szilárd. Szö­vetségi politikánkat folytatva megőriztük és fejlesztettük a szocialista nemzeti egységet. Szé­lesedett a szocialista demokrá­cia. Társadalmi rendszerünk alapja a termelőeszközök szocialista — állami és szövetkezeti — tulaj­dona. Szocialista rendszerünk erősítése megköveteli a társadal­mi tulajdon gyarapítását, foko­zott védelmét és előnyeinek tel­jesebb kihasználását. Államunk elismeri és védi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdont. A társadalom alapvető osztá­lyainak és rétegeinek közeledési folyamata nagymértékben előre­haladt. Az életszínvonal, a mű­veltség, az életmód területein azonban még számottevő különb­ségek vannak társadalmunkban, s ezek­ csökkentéséért a jövőben is következetesen munkálkodni kell. A munkásosztály társadalmunk vezető ereje. Politikai elkötele­zettsége, aktivitása és helytállása meghatározó társadalmunk sta­bilitása és fejlődése szempont­jából, fokozni kell a munkások bevonását a közéletbe, a vállala­tok irányításába. A szövetkezeti parasztság a munkásosztály szilárd szövetsé­gese. Helyzetében, összetételében I. A gazdasági építőmunka A népgazdaság az elmúlt évek­ben a XII. kongresszuson meg­határozott gazdaságpolitikai irányvonalnak megfelelően fej­lődött. Ez dolgozó népünk szor­galmának, tehetségének, áldozat­­vállalásának, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek együttes erőfeszítésének jelentős eredménye. A gazdasági építőmunka külső feltételei a számbavehetőnél is kedvezőtlenebbül alakultak. A nyolcvanas években tovább tart a tőkés világgazdaság válsága. A magyar gazdaság számára is veszteségeket ok­oz a gazdasági protekcionizmus és diszkriminá­ció erősödése. A nemzetközi pénz­ügyi válság, a kamatlábak lénye­ges emelkedése, az ismétlődő cse­rearány-veszteségek nagymérték­ben megnövelték terheinket, és veszélyeztették fizetőképességün­ket. Az elmúlt öt esztendő gazdál­kodását végigkísérte az a küzde­lem, melyet az ország külgazda­sági egyensúlyának javításáért, fizetőképességünk megőrzéséért folytattunk. Az erőfeszítések eredménnyel jártak. A párt­ és az állami vezetés az elmúlt években eredményesen irányította az ország gazdasági életét. A XII. kongresszuson ki­tűzött legfőbb gazdaságpolitikai célok teljesülnek. Népgazdasá­gunk szilárdnak, teherbírónak, működőképesnek bizonyult, egyensúlya javult. Bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapo­dott a nemzeti vagyon. A terme­lékenység a nemzeti jövedelmet meghaladó ütemben növekedett.

Next