Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1985. MÁRCIUSI, PÉNTEK3 Nemzetközi tanácskozás Brüsszelben A közvélemény az európai békéért Magyar Péter, az MTI brüsszeli tudósítója jelenti. A közvélemény minden rétegét képviselő és tükröző társadalmi szervezetek küldöttei kezdtek tanácskozást tegnap Brüsszelben az európai béke és biztonság megőrzéséről. Belga politikai pártok, szakszervezetek, egyetemek, kulturális és tudományos intézmények, az egyházak, békemozgalmi szervezetek meghívására 27 országból — Európából és az Egyesült Államokból — érkeztek küldöttségek. Részt vesz a tanácskozáson az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának küldöttsége is. „Tanácskozásunkon kifejezésre kell juttatnunk azt az általános óhajt, hogy vessenek mindenütt véget a szakadatlan fegyverkezésnek, hogy az erőforrásokat az éhezők és a fejlődésben elmaradottak megsegítésére lehessen fordítani” — hangoztatta a tanácskozást megnyitó beszédében Robert de Gendt, flamand kereszténydemokrata személyiség. A tanácskozás négy munkacsoportban folytatja munkáját. A gazdasági együttműkdéssel foglalkozó munkabizottság egyik társelnöke Gyenge Árpád, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. Közös sajtóértekezlet Francia—NSZK csúcs Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) miniszterek ezalatt Fabius miniszterelnök elnökletével a gazdasági és egyéb problémákat vizsgálták meg. A csúcstalálkozót Mitterrand elnök és Kohl kancellár sajtóértekezlete zárta. Bonn és Párizs megegyezett a közös piaci költségvetés kiegyensúlyozásának problémájában, s a francia kormány elfogadta azt a bonni követelést, hogy a költségvetési erőforrások növelésének feltételeként Spanyolország és Portugália felvételét szabják meg — ez tűnt ki Mitterrand elnöknek és Kohl kancellárnak a csütörtöki francia—nyugatnémet csúcskonferencia után tartott sajtóértekezleten elhangzott kijelentéseiből. Kohl kancellár különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogy szoros kapcsolatot kell létesíteni a költségvetési probléma, Spanyolország és Portugália felvétele között, s feltétlenül be kell tartani a Közös Piac kiszélesítésére kitűzött határidőt, vagyis 1986. január elsejét. Véleménye szerint csak így lehet kijuttatni a tárgyalásokat a jelenlegi zsákutcából. A sajtóértekezleten a francia elnök és a nyugatnémet kancellár egyaránt hangsúlyozta azt is, hogy a két kormány szorosan együtt fog működni a Közös Piac politikai egységének, az úgynevezett politikai uniónak meggyorsítása érdekében. Bár a csúcsértekezlet programján szerepelt a nemzetközi helyzet áttekintése is, erről sem az elnök, sem a kancellár nem nyilatkozott. Arafat nyilatkozata A BT elé került Libanon panasza (Folytatás az 1. oldalról) helyi lakosság terrorizálását célzó „vaskezű politika” végrehajtását. Az egész térséget szigorú blokád alatt tartják, Túrt és körzetét gyakorlatilag teljesen elvágták az ország többi részétől. A megtorlások ellenére továbbra is folytatódnak az ellenállási akciók. (MTI, AP) A PFSZ és Jordánia között létrejött megállapodás tartalmának értelmezése körüli vitát tovább bonyolítja az a nyilatkozat, amelyet Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke adott az épok arab nyelvű, Londonban megjelenő hetilapnak. Az interjúban, amely az Aliavadesszben jelent meg, a hivatalos katari hírügynökség tudósítása szerint Arafat azt mondta, hogy a közel-keleti békerendezés alapjaként a PFSZ elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242-es számú határozatát is. Jasszer Arafatnak ez az első nyilvánosságra hozott interjúja február 11-e óta. Ugyanakkor Jasszer Arafat több vezető munkatársa, köztük Faruk Kaddumi, a PFSZ „külügyminisztere" a minap a KUNA kuvaiti hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: a Jordánia és PFSZ között született megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy a PFSZ elfogadná a Biztonsági Tanács 242-es számú határozatát, amely a palesztinok ügyét menekültkérdésként kezeli. Patak Károly, az MTI kairói tudósítója jelenti: Az egyiptomi megbízottakkal folytatott tanácskozásai után szerda este nyilatkozatot tett Simon Peresz izraeli miniszterelnök Hoszni Mubarak egyiptomi államfő javaslatairól, öt pontot említett, mint amelyeket Izrael képes elfogadni a Mubarak-javaslatokból: 1. Az izraeli—jordániai kapcsolatfelvételt; 2. a jordániai küldöttség kiegészítését palesztin személyiségekkel, de nem a PFSZ tagjaival; 3. a javasolt megbeszélések kairói helyszínét; 4. azt az elgondolást, hogy a találkozó házigazdája Mubarak elnök legyen; 5. azt, hogy az Egyesült Államok vegyen részt ezen az egyezkedésen. Eszmat Abdel-Megid egyiptomi külügyminiszter csütörtökön közölte: Mubaraknak a The New York Timesban hétfőn megjelent nyilatkozata valójában azt jelenti, hogy Egyiptom a PFSZ-re, „a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjére” bízza, kiket delegál az Izraellel folytatandó különtárgyalásokra. A nyilatkozatot Kamal Hasszán Ali miniszterelnök és Avraham Tamir izraeli kabinetfőnök tanácskozásai után tették közzé. A washingtoni kormány változatlanul nem akarja elkötelezni magát egy olyan terv mellett, amely részvételi jogot adna. a tárgyalásokon a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek. (MTI, TASZSZ, ADN) Az Ammanban létrejött jordániai—Palesztinai megállapodás a Palesztinai arab nép önrendelkezési és önálló államalapítási jogára mért csapást jelent — hangoztatta szerdán Damaszkuszban a Jemeni NDK államfője, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, Ali Nasszer Mohammed. Fahd szaúd-arábiai uralkodó csütörtökön Rijadban fogadta Ahmed Taleb Ibrahim algériai külügyminisztert. * A Magyar Szolidaritási Bizottság csütörtökön nyilatkozatban ítélte el az izraeli megszállók libanoni kegyetlenkedéseit, követelve, hogy Izrael azonnal vessen véget a polgári lakosság ellen is irányuló cselekményeknek, s vonja felelősségre azok irányítóit, végrehajtóit, továbbá haladéktalanul vonuljon ki a megszállt területekről. Csak az izraeli agreszsió következményeinek felszámolása teremtheti meg annak feltételeit, hogy Libanon népe békében és szabadon élhessen — hangsúlyozza a nyilatkozat. BBZBBSai Lengyelországban nem volt sztrájk (MTI) Lengyelországban nem volt semmiféle sztrájk, munkabeszüntetés vagy demonstráció tegnap, amikorra korábban általános sztrájkot hirdetett az egykori Szolidaritás szakszervezet illegalitásban tevékenykedő vezető csoportja — közölte a kormány sajtóirodája az MTI varsói tudósítójával. A Szolidaritás gdanski, úgynevezett ideiglenes koordinációs bizottsága korábban 15 perces országos általános sztrájkra szólította fel a dolgozókat, a március elejére tervezett széles körű élelmiszer-áremelések elleni tiltakozásul. Kitiltották az atomfegyvereket Mexikóból (TASZSZ) Az Egyesült Államok atomfegyverrel felszerelt hadihajói nem nyerhetnek bebocsátást Mexikó területi vizeire — jelentette ki Miguel Garcia Ortega tengernagy, mexikói tengerészetügyi miniszter újságíróknak nyilatkozva. Vu Hszüe-csien USA-államtitkárt fogadott (Tanjug) Paul Wolfowitz, kelet-ázsiai és csendes-óceáni ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár befejezte négynapos pekingi látogatását. Vietnamról, Kambodzsáról, Tajvanról és az amerikai—kínai gazdasági kapcsolatokról tárgyalt kínai vezetőkkel, köztük Vu Hszüe-csien külügyminiszterrel. Az Egyesült Államok államtitkára afrikai körúton (TASZSZ) Khartúmba érkezett William Taft amerikai hadügyminiszter-helyettes. Dzsaafar Nimeri szudáni államfővel folytatott megbeszélésének középpontjában az afrikai államnak nyújtott amerikai katonai segélyek álltak. Afrikai körútja során Taft eddig Szomáliát, Kenyát, Zaire-t és Szenegált kereste fel. Algériai—marokkói tanácskozás , Nyugat-Szaharáról (MTI, Tanjug, Reuter) Algériai és marokkói politikusok a nyilvánosság kizárásával a közelmúltban többször is találkoztak és véleményt cseréltek a kilenc éve elhúzódó , nyugat-szaharai konfliktus legújabb fejleményeiről — közölte csütörtökön Bendzsedid Sadli algériai államfő a harmadik országos fejlesztési konferencián elhangzott záróbeszédében. Nyugat-szaharai frontjelentés (Reuter, APS) A Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front gerillái szerdán marokkói alakulatokkal ütköztek meg a Bou Cran-i foszfátbányáktól mintegy 100 kilométerre. Helyi választások Pakisztánban (MTI, AP, Reuter) Pakisztánban csütörtökön megtartották Ziaul Hakk államfő katonai kormányzata által rendezett választások második felvonását, amelyen a négy tartomány törvényhozó testületeinek tagjaira szavaztak a választók. Az ellenzéki pártokat tömörítő szövetség a választások bojkottálására szólította fel a lakosságot. Iraki tengeri akció (MTI, AFP, UPI) Iraki vadászgépek szerdán este „pontos és hatékony csapást mértek” egy nagy tengeri célpontra a Perzsa (Arab)öböl északkeleti részén, az iráni Hárg szigetén levő ■olajkikötőtől délre — közölte egy iraki katonai szóvivő. Észak-írországi futballmerénylet (AP) Az ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű terrorszervezet azzal fenyegetőzik, hogy merényleteket fog elkövetni északír területen szereplő angol válogatott sportolók ellen — adta hírül a BBC. Szerdán a belfasti Windsor park stadion közelében pokolgépet robbantottak, ahol világbajnoki selejtezőt játszott az észak ír és az angol válogatott. Személyi sérülés nem történt. A VÁLASZTÁS a az előző elnök halála miatt okvetlenül új elnök kerül egy szövetkezet élére, úgy senki nem gondolhatja, hogy az elnökválasztás puszta formalitás. Már ha istenigazából végiggondolja a dolgot. Kérdéspersze, hogy egy szövetkezeti tag saját sorsáért felelősnek érzi-e magát? És hajlandó-e végiggondolni a dolgot? Egyáltalán képes-e rá? Ha pedig nem képes, akkor miért nem? Az elnökválasztó téesz-részközgyűlésen, amit feszengve, unatkozva végig ültem, ennyi kérdés jutott eszembe. Sem több, sem kevesebb. S közben mélyen csalódott voltam. Mert nem egy unalmas, csendben-rendben lecsörgedező közgyűlést vártam. Hanem vihart. Ellenvéleményeket. Vitát. Szoros választási eredményt. Nagy tét forgott ott és akkor kockán. Egy több ezer tagot számláló közös gazdaság jövőjé- nek az ügye. Az, hogy kinek a kezébe teszik le. Olyan emberébe, aki képes megoldani a csőddel fenyegető kínzó ellentmondásokat, vagy olyanéba, aki sietteti a csődöt, esetleg legjobb esetben is hosszú vegetálásra ítéli a gazdaságot és tagságát? Tudom persze, hogy már-már az irracionalitás határát súroló deré hit okozta csalódásomat. Tudom, hogy a választás annak rendje-módja szerint zajlott le, mint egy normál temetés, ahol véletlenül sem támad föl a további életre vágyott halott. Hát mért állt volna fel a több száz főnyi hallgatóság soraiból bárki más, mint az előre felkért négy hozzászóló, akiknek gondos kezek már jó előre papírra vetették támogató mondataikat? S akik előző nap, a másik részközgyűlésen is ugyanarról a papírról, ugyanazokat a sorokat olvasták föl. A hangjuk akkor sem volt szenvedélyesebb, a szavaik akkor sem voltak meggyőzőbbek. A jelölt mégis, szinte ellenszavazat nélkül befutott. A jelölttel, az immár újdonsült elnökkel egyébként semmi bajom. Némiképp ismerve a szövetkezet belső és külső helyzetét, alkalmasabb elnököt magam nem tudok. Ha tag vagyok, gondolom, magam is egyetértek a jelöléssel, s magam is rá szavazok. Fiatal szakember, dinamikus ember, akinek minden jel szerint van fantáziája. Ha valakinek, neki van esélye, hogy kihúzza a csapdából a szövetkezet begubancolódott lábait. Szóval nem valami balfácánt varrtak a tagság nyakába, nem valamiféle karrierlétrán kapaszkodó konjuktúralovagot. Nem történt más, mint, hogy gondos kezek odavarrták a kabáthoz a vélhetőleg, remélhetőleg leginkább odaillő gombot. Miért háborgók egyáltalán? A tagság megkapta azt az embert, akire minden bizonnyal leginkább szüksége van. Meglehet, ha jövőt óvó, indulatokat gondosan terelgető, tapasztalt külső kezek nélkül a szövetkezeti tagok valóban maguk jelölnek és döntenek, akkor sem jutnak más eredményre. Legföljebb több konfliktus az ár és hosszabb idő. (Bár a hosszabb idő egyáltalán nem biztos. Az elnök halála és az új elnök választása között majdnem egy teljes esztendő telt el.) Nem tudom, miért kell félteni bármely közösség tagjait a konfliktusoktól? S ráadásul biztos információk birtokában tudom, hogy a tagságot így sem sikerült megkímélni az embert nyűvő, sorsokat tönkretevő, véres vitáktól. Amely — sokan úgy vélik mostanában — valamiféle nemzeti átok. Mit mondjak? Nem hiszem, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Talán ha senki nem fél attól, hogy hibásan, „rossz emberek" befolyására önök sorsát veszélyeztetve dönt a tagság, akkor szabad folyást engedtek volna a dolgoknak. Akkor a szövetkezet elnökének megválasztása nem paródia. Akkor kiderülhetett volna: a tagság valóban felelősnek érzi-e magát sorsáért. És arra is fény derül, hogy hajlandó, képes-e végiggondolni a dolgokat. Óriási kérdés persze, hogy több ezer ember sorsát meghatározó ügyben szabad-e ilyen nagy kockázatot vállalni? Mi a garancia arra, hogy a rendkívül kiélezett helyzetben a tagság nem kerül felkészületlen és dilettáns önjelölt demagógiájának csak a döntésre felkészült, kiművelt emberek által leküzdhető hatása alá? Erre nincs semmi garancia, legföljebb az ellenkezőjére van bizonyíték. Egy másik, a csőd szélén álló szolgáltató szövetkezet számára nem látszott más megoldás, mint az, hogy egységei önálló kisszövetkezetekké alakulnak át. A tagság megkérdezése nélkül, csak a felettes szervekkel konzultálva, a vezetőség el is döntötte: ez a megoldás. Kiosztották egymás között a leendő számos kisszövetkezet elnöki funkcióit. Minden közgyűlés vagy küldöttgyűlés, munkahelyi tanácskozás nélkül a reménybeli elnökök elkezdték toborozni a tagságot. És eredménnyel jártak. Senki nem firtatta a szövetkezeti törvény látványos megsértését. Mindenki kötélnek állt. Az újonnan alakuló kisszövetkezetek formális közgyűlésein a korábbi csődbe haladó nagyszövetkezet vezetőségi tagjainak az elképzelése akadálytalanul érvényesült. Senki sem próbált meg leszavazni senkit. Az újdonsült kisszövetkezetek — vezetőiknek a korábbi nagyszövetkezeti időkből nyilvánvaló szakértelem hiánya következtében — most ismét valamennyien a csőd felé bicegnek. Amit immár, a jelek, szerint megállítani nem tud senki, semmi. Keserű lecke. Jó néhány száz dolgozó ember lelki nyugalma, stabilnak hitt egzisztenciája bánja. S akik a történtekért végső soron senkinek sem tehetnek szemrehányást, csak saját maguknak. Elvégre szavazataikkal ők szentelték be a semmi jóval sem kecsegtető változást. De mért tettek így? Gondolom megszokásból, rossz beidegződéseknek engedelmeskedve. Eddig mindig voltak, akik helyettük gondolták végig a dolgokat, akik több-kevesebb sikerrel gyámkodtak felettük. Mitől jutott volna hát éppen most eszükbe, hogy kivételesen az elébük terjesztett javaslattal szemben kellene dönteniük? A szövetkezetek tagsága a jelek szerint — a mindig, mindenhol létező kivételeket leszámítva — ebben az értelemben elkényeztetett emberekből áll. Akik a demokratikus döntés lehetőségét a legtöbb esetben valamiféle olyan formális játéknak tekintik, ahol az eredményhez nem férhet semmi kétség. Mondjam, hogy ezt a nézetet szándék és valóság immár nem igazolja vissza? Ami a szándékot illeti, bizonyosan igazam van. A széles körű megvalósulásra a jelek szerint egyelőre még várni kell. A demokrácia ugyanis — mint az közismert — leginkább lehetőség... GÁDOR IVÁN Gromiko Rómából Madridba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) -adták, időpontját később rögzítik. Andrej Gromiko és Fernando Moran tegnapi, konstruktív légkörű véleménycseréjén a legidőszerűbb nemzetközi problémákról voltszó, és behatóan átterültették a szovjet—spanyol kapcsolatokat. Mindkét részről hangsúlyozták a legfelsőbb szintű párbeszéd jelentőségét, amelyet szemléletesen tükröztek Konsztantyin Csernyenko és I. János Károly találkozói és megbeszélései a spanyol király 1984 májusi szovjet- unióbeli hivatalos látogatása során. A találkozón más nemzetközi politikai kérdést is megvitattak. (MTI) Andrej Gromiko előzőleg Rómában olasz kollégájával,, Giulio Andreottival, illetve Bettina Crari miniszterelnökkel és Sandro Pertini államfővel a kelet-nyugati kapcsolatokat, a leszerelést és a kétoldalú együttműködést érintő legfontosabb kérdéseket tekintette át.