Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-01 / 50. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1985. MÁRCIUSI, PÉNTEK3 Nemzetközi tanácskozás Brüsszelben A közvélemény az európai békéért Magyar Péter, az MTI brüsszeli tudósítója jelenti. A közvélemény minden rétegét képviselő és tükröző társadalmi szervezetek küldöttei kezdtek ta­nácskozást tegnap Brüsszelben az európai béke és biztonság megőrzéséről. Belga politikai pár­tok, szakszervezetek, egyetemek, kulturális és tudományos intéz­mények, az egyházak, békemoz­galmi szervezetek meghívására 27 országból — Európából és az Egyesült Államokból — érkeztek küldöttségek. Részt vesz a ta­nácskozáson az Európai Bizton­ság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának küldöttsé­ge is. „Tanácskozásunkon kifejezésre kell juttatnunk azt az általános óhajt, hogy vessenek mindenütt véget a szakadatlan fegyverke­zésnek, hogy az erőforrásokat az éhezők és a fejlődésben elmara­dottak megsegítésére lehessen fordítani” — hangoztatta a ta­nácskozást megnyitó beszédében Robert de Gendt, flamand ke­reszténydemokrata személyiség. A tanácskozás négy munkacso­portban folytatja munkáját. A gazdasági együttmű­kdéssel fog­lalkozó munkabizottság egyik társelnöke Gyenge Árpád, a bu­dapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. Közös sajtóértekezlet Francia—NSZK csúcs Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) miniszterek ezalatt Fabius mi­niszterelnök elnökletével a gaz­dasági és egyéb problémákat vizsgálták meg. A csúcstalálko­zót Mitterrand elnök és Kohl kan­cellár sajtóértekezlete zárta. Bonn és Párizs megegyezett a közös piaci költségvetés kiegyen­súlyozásának problémájában, s a francia kormány elfogadta azt a bonni követelést, hogy a költség­­vetési erőforrások növelésének feltételeként Spanyolország és Portugália felvételét szabják meg — ez tűnt ki Mitterrand elnök­nek és Kohl kancellárnak a csü­törtöki francia—nyugatnémet csúcskonferencia után tartott saj­tóértekezleten elhangzott kijelen­téseiből. Kohl kancellár különös nyoma­tékkal hangsúlyozta, hogy szoros kapcsolatot kell létesíteni a költ­ségvetési probléma, Spanyolor­szág és Portugália felvétele kö­zött, s feltétlenül be kell tartani a Közös Piac kiszélesítésére ki­tűzött határidőt, vagyis 1986. ja­nuár elsejét. Véleménye szerint csak így lehet kijuttatni a tár­gyalásokat a jelenlegi zsákutcá­ból. A sajtóértekezleten a francia elnök és a nyugatnémet kancel­lár egyaránt hangsúlyozta azt is, hogy a két kormány szorosan együtt fog működni a Közös Piac politikai egységének, az úgyneve­zett politikai uniónak meggyor­sítása érdekében. Bár a csúcsértekezlet program­ján szerepelt a nemzetközi hely­zet­ áttekintése is, erről sem az elnök, sem a kancellár nem nyi­latkozott. Arafat nyilatkozata A BT elé került Libanon panasza (Folytatás az 1. oldalról) helyi lakosság terrorizálását célzó „vaskezű politika” végrehajtását. Az egész térséget szigorú blokád alatt tartják, Túrt és körzetét gya­korlatilag teljesen elvágták az or­szág többi részétől. A megtorlások ellenére tovább­ra is folytatódnak az ellenállási akciók. (MTI, AP) A PFSZ és Jordánia között létrejött megállapodás tar­talmának értelmezése körüli vitát tovább bonyolítja az a nyilatko­zat, amelyet Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke adott az épok arab nyelvű, Londonban megjele­nő hetilapnak. Az interjúban, amely az Al­i­­avadesszben jelent meg, a hiva­talos katari hírügynökség tudósí­tása szerint Arafat azt mondta, hogy a közel-keleti békerendezés alapjaként a PFSZ elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242-es számú határozatát is. Jasszer Arafatnak ez az első nyilvánosságra hozott interjúja február 11-e óta. Ugyanakkor Jasszer Arafat több vezető munkatársa, köztük Faruk Kaddumi, a PFSZ „külügymi­nisztere" a minap a KUNA ku­vaiti hírügynökségnek nyilatkoz­va kijelentette: a Jordánia és PFSZ között született megállapo­dás nem értelmezhető úgy, hogy a PFSZ elfogadná a Biztonsági Tanács 242-es számú határozatát, amely a palesztinok ügyét mene­kültkérdésként kezeli. Patak Károly, az MTI kairói tudósítója jelenti: Az egyiptomi megbízottakkal folytatott tanácskozásai után szer­da este nyilatkozatot tett Simon Peresz izraeli miniszterelnök Hoszni Mubarak egyiptomi ál­lamfő javaslatairól, öt pontot említett, mint amelyeket­ Izrael képes elfogadni a Mubarak-javas­­latokból: 1. Az izraeli—jordániai kapcsolatfelvételt; 2. a jordániai küldöttség kiegészítését palesz­tin személyiségekkel, de nem a PFSZ tagjaival; 3. a javasolt megbeszélések kairói helyszínét; 4. azt az elgondolást, hogy a ta­lálkozó házigazdája Mubarak el­nök legyen; 5. azt, hogy az Egye­sült Államok vegyen részt ezen az egyezkedésen. Eszmat Abdel-Megid egyipto­mi külügyminiszter csütörtökön közölte: Mubaraknak a The New York Timesban hétfőn megjelent nyilatkozata valójában azt jelen­ti, hogy Egyiptom a PFSZ-re, „a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjére” bízza, kiket dele­gál az Izraellel folytatandó kü­­löntárgyalásokra. A nyilatkozatot Kamal Hasszán Ali miniszterelnök és Avraham Tamir izraeli kabinetfőnök ta­nácskozásai után tették közzé. A washingtoni kormány válto­zatlanul nem akarja elkötelezni magát egy olyan terv mellett, amely részvételi jogot adna. a tár­gyalásokon a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezetnek. (MTI, TASZSZ, ADN) Az Am­­manban létrejött jordániai—Pa­lesztinai megállapodás a Pa­lesztinai arab nép önrendelkezési és önálló államalapítási jogára mért csapást jelent — hangoz­tatta szerdán Damaszkuszban a Jemeni NDK államfője, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, Ali Nasszer Mohammed. Fahd szaúd-arábiai uralkodó csütörtökön Rijadban fogadta Ahmed Taleb Ibrahim algériai külügyminisztert. * A Magyar Szolidaritási Bizott­ság csütörtökön nyilatkozatban ítélte el az izraeli megszállók li­banoni kegyetlenkedéseit, követel­ve, hogy Izrael azonnal vessen véget a polgári lakosság ellen is irányuló cselekményeknek, s von­ja felelősségre azok irányítóit, végrehajtóit, továbbá haladékta­lanul vonuljon ki a megszállt te­rületekről. Csak az izraeli agresz­­s­ió következményeinek felszámo­lása teremtheti meg annak felté­teleit, hogy Libanon népe béké­ben és szabadon élhessen — hang­súlyozza a nyilatkozat. BBZBBSai Lengyelországban nem volt sztrájk (MTI) Lengyelországban nem volt semmiféle sztrájk, munka­beszüntetés vagy demonstráció tegnap, amikorra korábban álta­lános sztrájkot hirdetett az egy­kori Szolidaritás szakszervezet illegalitásban tevékenykedő ve­zető csoportja — közölte a kor­mány sajtóirodája az MTI varsói tudósítójával. A Szolidaritás gdanski, úgyne­vezett ideiglenes koordinációs bi­zottsága korábban 15 perces or­szágos általános sztrájkra szólí­totta fel a dolgozókat, a március elejére tervezett széles körű élel­miszer-áremelések elleni tiltako­zásul. Kitiltották az atomfegyvereket Mexikóból (TASZSZ) Az Egyesült Államok atomfegyverrel felszerelt hadiha­jói nem nyerhetnek bebocsátást Mexikó területi vizeire — jelen­tette ki Miguel Garcia Ortega ten­gernagy, mexikói tengerészetügyi miniszter újságíróknak nyilatkoz­va. Vu Hszüe-csien USA-államtitkárt fogadott (Tanjug) Paul Wolfowitz, ke­let-ázsiai és csendes-óceáni ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár befejezte négynapos pekingi látogatását. Vietnamról, Kambodzsáról, Taj­vanról és az amerikai—kínai gazdasági kapcsolatokról tárgyalt kínai vezetőkkel, köztük Vu Hszüe-csien külügyminiszterrel. Az Egyesült Államok államtitkára afrikai körúton (TASZSZ) Khartúmba érkezett William Taft amerikai hadügy­miniszter-helyettes. Dzsaafar Ni­meri szudáni államfővel folyta­tott megbeszélésének középpont­jában az afrikai államnak nyúj­tott amerikai katonai segélyek álltak. Afrikai körútja során Taft eddig Szomáliát, Kenyát, Zaire-t és Szenegált kereste fel. Algériai—marokkói tanácskozás , Nyugat-Szaharáról (MTI, Tanjug, Reuter) Algériai és marokkói politikusok a nyil­vánosság kizárásával a közel­múltban többször is találkoztak és véleményt cseréltek a kilenc éve elhúzódó , nyugat-szaharai konfliktus legújabb fejleményei­ről — közölte csütörtökön Bend­­zsedid Sadli algériai államfő a harmadik országos fejlesztési konferencián elhangzott záróbe­szédében. Nyugat-szaharai frontjelentés (Reuter, APS) A Nyugat-Sza­­hara függetlenségéért küzdő Poli­­sario Front gerillái szerdán ma­rokkói alakulatokkal ütköztek meg a Bou Cran-i foszfátbányák­tól mintegy 100 kilométerre. Helyi választások Pakisztánban (MTI, AP, Reuter) Pakisztán­ban csütörtökön megtartották Ziaul Hakk államfő katonai kor­mányzata által rendezett válasz­tások második felvonását, ame­lyen a négy tartomány törvény­hozó testületeinek tagjaira sza­vaztak a választók. Az ellenzéki pártokat tömörítő szövetség a választások bojkottálására szólí­totta fel a lakosságot. Iraki tengeri akció (MTI, AFP, UPI) Iraki vadász­gépek szerdán este „pontos és ha­tékony csapást mértek” egy nagy tengeri célpontra a Perzsa (Arab)­­öböl északkeleti részén, az iráni Hárg szigetén levő ■olajkikötőtől délre — közölte egy iraki katonai szóvivő. Észak-írországi futballmerénylet (AP) Az ír Nemzeti Felszaba­dító Hadsereg nevű terrorszerve­­zet azzal fenyegetőzik, hogy me­rényleteket fog elkövetni észak­ír területen szereplő angol válo­gatott sportolók ellen — adta hí­rül a BBC. Szerdán a belfasti Windsor park stadion közelében pokolgépet robbantottak, ahol világbajnoki selejtezőt játszott az észak­ ír és az angol válogatott. Személyi sérülés nem történt. A VÁLASZTÁS a az előző elnök halála miatt okvetlenül új elnök kerül egy szövetkezet élére, úgy senki nem gondolhatja, hogy az elnökválasztás puszta formali­tás. Már ha istenigazából végig­gondolja a dolgot. Kérdés­­persze, hogy egy szö­vetkezeti tag saját sorsáért fele­lősnek érzi-e magát? És hajlan­dó-e végiggondolni a dolgot? Egyáltalán képes-e rá? Ha pedig nem képes, akkor miért nem? Az elnökválasztó téesz-részköz­­gyűlésen, amit feszengve, unat­kozva végig ültem, ennyi kérdés jutott eszembe. Sem több, sem kevesebb. S közben mélyen csa­lódott voltam. Mert nem egy unalmas, csendben-rendben le­csörgedező közgyűlést vártam. Hanem vihart. Ellenvéleménye­ket. Vitát. Szoros választási ered­ményt. Nagy tét forgott ott és ak­kor kockán. Egy több ezer tagot számláló közös gazdaság jövőjé-­ nek az ügye. Az, hogy kinek a ke­zébe teszik le. Olyan emberébe, aki képes megoldani a csőddel fenyegető kínzó ellentmondásokat, vagy olyanéba, aki sietteti a cső­döt, esetleg legjobb esetben is hosszú vegetálásra ítéli a gazda­ságot és tagságát? Tudom persze, hogy már-már az irracionalitás határát súroló deré hit okozta csalódásomat. Tu­dom, hogy a választás annak rendje-módja szerint zajlott le, mint egy normál temetés, ahol vé­letlenül sem támad föl a további életre vágyott halott. Hát mért állt volna fel a több száz főnyi hallgatóság soraiból bárki más, mint az előre felkért négy hoz­zászóló, akiknek gondos kezek már jó előre papírra vetették tá­mogató mondataikat? S akik elő­ző nap, a másik részközgyűlésen is ugyanarról a papírról, ugyan­azokat a sorokat olvasták föl. A hangjuk akkor sem volt szenve­délyesebb, a szavaik akkor sem voltak meggyőzőbbek. A jelölt mégis, szinte ellenszavazat nélkül befutott. A jelölttel, az immár újdonsült elnökkel egyébként semmi bajom. Némiképp ismerve a szövetkezet belső és külső helyzetét, alkalma­sabb elnököt magam nem tudok. Ha tag vagyok, gondolom, magam is egyetértek a jelöléssel, s ma­gam is rá szavazok. Fiatal szak­ember, dinamikus ember, akinek minden jel szerint van fantáziá­ja. Ha valakinek, neki van esé­lye, hogy kihúzza a csapdából a szövetkezet begubancolódott lá­bait. Szóval­ nem valami balfá­cánt varrtak a tagság nyakába, nem valamiféle karrierlétrán ka­­pasz­kodó konjuktúralovagot. Nem történt más, mint, hogy gondos kezek odavarrták a kabáthoz a vélhetőleg, remélhetőleg legin­kább odaillő gombot. Miért háborgók egyáltalán? A tagság megkapta azt az embert, akire minden bizonnyal legin­kább szüksége van. Meglehet, ha jövőt óvó, indulatokat gondosan terelgető, tapasztalt külső kezek nélkül a szövetkezeti tagok va­lóban maguk jelölnek és dönte­nek, akkor sem jutnak más ered­ményre. Legföljebb több konf­liktus az ár és hosszabb idő. (Bár a hosszabb idő egyáltalán nem biztos. Az elnök halála és az új elnök választása között majdnem egy teljes esztendő telt el.) Nem tudom, miért kell félteni bármely közösség tagjait a konf­liktusoktól? S ráadásul biztos in­formációk birtokában tudom, hogy a tagságot így sem sikerült megkímélni az embert nyűvő, sor­sokat tönkretevő, véres vitáktól. Amely — sokan úgy vélik mosta­nában — valamiféle nemzeti átok. Mit mondjak? Nem hiszem, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Talán ha senki nem fél attól, hogy hibásan, „rossz emberek" befolyására önök sorsát veszélyez­tetve dönt a tagság, akkor sza­bad folyást engedtek volna a dol­goknak. Akkor a szövetkezet el­nökének megválasztása nem pa­ródia. Akkor kiderülhetett volna: a tagság valóban felelősnek érzi-e magát sorsáért. És arra is fény derül, hogy hajlandó, képes-e vé­giggondolni a dolgokat. Óriási kérdés persze, hogy több ezer ember sorsát meghatározó ügyben szabad-e ilyen nagy koc­kázatot vállalni? Mi a garancia arra, hogy a rendkívül kiélezett helyzetben a tagság nem kerül felkészületlen és dilettáns önjelölt demagógiájának csak a döntésre felkészült, kiművelt emberek ál­tal leküzdhető hatása alá? Erre nincs semmi garancia, legföljebb az ellenkezőjére van bizonyíték. Egy másik, a csőd szé­lén álló szolgáltató szövetkezet számára nem látszott más megol­dás, mint az, hogy egységei ön­álló kisszövetkezetekké alakulnak át. A tagság megkérdezése nél­kül, csak a felettes szervekkel konzultálva, a vezetőség el is dön­tötte: ez a megoldás. Kiosztották egymás között a leendő számos kisszövetkezet elnöki funkcióit. Minden közgyűlés vagy küldött­­gyűlés, munkahelyi tanácskozás nélkül a reménybeli elnökök el­kezdték toborozni a tagságot. És eredménnyel jártak. Senki nem firtatta a szövetkezeti törvény látványos megsértését. Mindenki kötélnek állt. Az újonnan alakuló kisszövetkezetek formális közgyű­lésein a korábbi csődbe haladó nagyszövetkezet vezetőségi tag­jainak az elképzelése akadályta­lanul érvényesült. Senki sem próbált meg leszavazni senkit. Az újdonsült kisszövetkezetek — vezetőiknek a korábbi nagyszö­vetkezeti időkből nyilvánvaló szakértelem hiánya következtében — most ismét valamennyien a csőd felé bicegnek. Amit immár, a­ jelek, szerint megállítani nem tud senki, semmi. Keserű lecke. Jó néhány száz dolgozó ember lelki nyugalma, sta­bilnak hitt egzisztenciája bánja. S akik a történtekért végső soron senkinek sem tehetnek szemrehá­nyást, csak saját maguknak. El­végre szavazataikkal ők szentel­ték be a semmi jóval sem kecseg­tető változást. De mért tettek így? Gondolom megszokásból, rossz beidegződéseknek engedelmesked­ve. Eddig mindig voltak, akik helyettük gondolták végig a dol­gokat, akik több-kevesebb siker­rel gyámkodtak felettük. Mitől ju­tott volna hát éppen most eszük­be, hogy kivételesen az elébük terjesztett javaslattal szemben kellene dönteniük? A szövetkezetek tagsága a jelek­ szerint — a mindig, mindenhol létező kivételeket leszámítva —­ ebben az értelemben elkényeztet­­ett emberekből áll. Akik a de­mokratikus döntés lehetőségét a legtöbb esetben valamiféle olyan formális játéknak tekintik, ahol az eredményhez nem férhet sem­mi kétség. Mondjam, hogy ezt a nézetet szándék és valóság immár nem igazolja vissza? Ami a szán­dékot illeti, bizonyosan igazam van. A széles körű megvalósulás­ra a jelek szerint egyelőre még várni kell. A demokrácia ugyanis — mint az közismert — leginkább lehetőség...­­ GÁDOR IVÁN Gromiko Rómából Madridba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) -adták, időpontját később rögzí­tik. Andrej Gromiko és Fernando Moran tegnapi, konstruktív lég­körű véleménycseréjén a legidő­szerűbb nemzetközi problémákról volt­­szó, és behatóan átterültet­ték a szovjet—spanyol kapcsola­tokat. Mindkét részről hangsú­lyozták a legfelsőbb szintű párbe­széd jelentőségét, amelyet szem­léletesen tükröztek Konsztantyin Csernyenko és I. János Károly találkozói és megbeszélései a spa­nyol király 1984 májusi szovjet-­ unióbeli hivatalos látogatása so­rán.­­ A találkozón más nemzetközi politikai kérdést is megvitattak. (MTI) Andrej Gromiko előző­leg Rómában olasz kollégájával,, Giulio Andreottival, illetve Bet­tina Crari miniszterelnökkel és Sandro Pertini államfővel a ke­let-nyugati kapcsolatokat, a le­szerelést és a kétoldalú együtt­működést érintő legfontosabb kérdéseket tekintette át.

Next