Magyar Hírlap, 1985. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

4?r8vES fiiaiEP_____________ Ant'L , NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ———■! I .............Ml«—1 — 1985. MÁJUS 2. CSÜTÖRTÖK 0 Bonnban ma kezdődik a tőkés csúcstalálkozó Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése. Viszonylag csendes a bonni belváros. A sétáló utcákból hiányzik a megszokott nyüzsgés. Igaz, az üzletek ma itt is zárva vannak, de máskor a kirakatok előtt az esti órákban is sokan ácsorognak, kíváncsiskodnak. Néhány kilométerrel arrébb, a kormánynegyedben annál na­­gyobb a mozgás. Zöld rendőr­autók cirkálnak, a kancellári hivatal közvetlen közelében öt­méterenként rendőrök posztól­nak. De a biztonság őrei lova­kon­­ is körbekocognak, végzik ellenőrző körútjukat. A bejárat­hoz vezető úton háromszög fi­gyelmeztet: különleges ellenőr­zés következik. Ennek ellenére a kerítés mellett több tucat fő­városi, vagy éppen turista bá­mészkodik. Helmut Kohl kancellár hiva­tala fellobogózva várja a csü­törtökön kezdődő világgazdasági csúcsértekezlet részvevőit, a hét legfejlettebb tőkésország veze­tőit. A rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket indokolva — több mint tízezer rendőrt vezényel­tek a tanácskozás idejére a fő­városba —, a belügyi hatósá­gok a többi között a két napja Kölnben és Düsseldorfban el­követett bombamerényleteket említik. A robbantásokat a For­radalmi Sejtek elnevezésű szél­sőbaloldali szervezet vállalta magára. A szerda déli órákban szinte a tanácskozás tőszomszédságá­ban Bonn­ Bad Odesbergben hiúsított meg a rendőrség egy újabb robbantást. Átalakított tűzoltókészülékben több mint hat kilogramm robbanóanyagot fedeztek fel a Légi- és Űrközle­­kedési Ipar Egyesületének szék­házában. A csúcstalálkozó részvevői kö­zül már több napja Bonnban van Nakaszone japán minisz­terelnök, aki NSZK-beli hivata­los látogatásának programját rajnai hajózással fejezte be. Délelőtt érkezett a kölni-bonni repülőtérre az amerikai elnök. Az éjszakai utazás után Ronald Reagan innen helikopteren egye­nesen szálláshelyére, a gymnichi kastélyba repült. A washingtoni vendéget hivatalosan csütörtö­kön köszönti Weizsäcker nyu­gatnémet államfő, Bonn, 1985. május 1. Karcagi Katalin Az amerikai elnök az NSZK-ba érkezett Újabb tiltakozások a temetőlátogatás ellen (Reuter, TASZSZ, MTI) Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, szerda délelőtt több napos, hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaság­ba érkezett. Reagant, valamint a kíséretében levő feleségét, George Schu­ltz külügy- és James Baker pénzügyminisztert Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügy­miniszter fogadta a Köln-bonni repülőtéren. A Reagan hivatalos, NSZK-beli programja ma reggel kezdődik, amikor Richard von Weizsicker államfővel és Helmut­­Kohl kan­cellárral folytat tárgyalásokat. Ezeken várhatóan kiemelkedő szerepet játszik majd az ameri­kai űrfegyverkezési program és az abban való nyugatnémet rész­vétel feltételeinek tisztázása. Reagan hivatalos látogatása csütörtökön félbeszakad: az ame­rikai elnök a hét vezető tőkés állam háromnapos, gazdasági csúcstalálkozóján vesz részt Bonnban. Reagan vasárnap felkeresi a bergen-belseni volt koncentrációs tábort és a bitburgi katonai te­metőt. A zsidó világkongresszus Reagan-ellenes tüntetés megtar­tását helyezte kilátásba Bergen- Belsenben, ha az amerikai elnök addig nem mond le az SS-sírokat is magában foglaló, bitburgi te­mető megkoszorúzásáról. Az amerikai elnök NSZK-beli látogatása hétfőn kora délután ér véget, amikor Ronald Reagan Spanyolországba utazik tovább. A bitburgi temetőlátogatás to­vábbra is befelhőzi az egész NSZK-beli programot. A felhá­borodás méreteire jellemző, hogy az amerikai szenátus után ked­den a képviselőház is határozat­ban kérte fel az elnököt, ne láto­gasson el a bitburgi temetőbe. A képviselőház hat tagja kedden a Fehér Ház elött szónoki emel­vényt állított fel és tiltakozott a terv ellen. „Reagan letörli a vért a gyilkosok szuronyáról"’ — mon­dotta a rögtönzött gyűlés egy­i felszólalója a német katonai te­mető meglátogatásáról. Simon Peresz izraeli miniszter­­elnök sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Reagan amerikai el­nök NSZK-beli tartózkodása so­rán a tervek szerint ellátogat a bitburgi katonai temetőbe is — olvasható a The New York Times szerdai számában. Mint ismere­tes, ebben a temetőben nyugszik 49 egykori SS-katona holtteste is. Az amerikai­ újság a bitburgi látogatás kapcsán idézi Peresz szavait, miszerint „a hiba akkor is hibának minősül, ha azt egy barát követi el... Sajnálom, hogy Reagan így döntött”. Az iz­raeli miniszterelnök hevesen bí­rálta Kohl, nyugatnémet kancel­lárt is, aki szerinte „nagyon ko­moly hibát követett el” a temető­látogatás szorgalmazásával. “ rr“U)-------------­ Valid Dzsumblatt és Nábih Benn béke­terve Leo Tindemans a Közel-Keleten (MTI) Leo Tindemans belga külügyminiszter kedden közel­­keleti körútra utazott. Szaúd- Arábiát, Jordániát és Egyiptomot keresi fel, hogy megbeszéléseket folytasson a közel-keleti bé­kés rendezés lehetőségeiről, és kipuhatolja, hogyan folyhatna bele valamilyen módon Nyugat- Európa a közel-keleti helyzet alakulásába. Belga diplomáciai források szerint Nyugat-Európá­­ban erősödik az a benyomás, hogy Szíria részvétele nélkül aligha in­dítható el bármiféle közel-keleti tárgyalásos rendezés. A Paleszti­nai—jordán megállapodás önma­gában nem lesz alkalmas erre, sem pedig az egyiptomi elnök kezdeményezései. Nyugtalanító­nak tartják, hogy jó ideje az Egyesült Államok részéről sem történik újabb lépés Reagan 1982-ben bejelenett rendezési ter­ve óta, annak megvalósítása ér­dekében. Tindemans körútja végén be­számol tapasztalatairól nyugat­európai kollégáinak — közölték. (Reuter, TASZSZ, DPA) Az új­ra fellángoló dél-libanoni és bej­rúti harcok befejezését célzó négypontos béketervet terjesztett kedden a libanoni hadsereg ve­zérkara elé Valid Dzsumblatt, a libanoni Haladó Szocialista Párt és a drúz közösség vezetője, va­lamint Nabih Berri, az Amal ne­vű síita mozgalom vezetője. A béketerv szerint a keresz­tény és muzulmán menekültek visszatérnek a Szidontól keletre fekvő falvaikba és a part menti térségbe. A Szidon—Bejrút ten­gerparti utat pedig újra a liba­noni hadsereg — főként drúz ka­tonákból álló — 12. dandárja el­lenőrizné. Az utat jelenleg a mu­zulmán milíciák tartják ellenőr­zésük alatt. Bejrút városára tűz­szünetben kell megegyezniük a harcoló feleknek. Dzsezzin váro­sába bevonulna a libanoni kor­mányhadsereg 1. dandárja és a térséget elhagynák az Izrael tá­mogatta milícia, a dél-libanoni hadsereg alakulatai. -­Várkonyi Péter hazaérkezett Algériából (Folytatás az 1. oldalról) Algériában! Kü­lügyminiszterünk algériai tartózkodása során meg­koszorúzta a mártírok emlékmű­vét, megtekintette a Felszabadí­­tási Harc Múzeumát és a fővá­ros nevezetességeit. Várkonyi Pétert kedden fogad­ta Sadli Bendzsedid köztársasá­gi elnök, a Nemzeti Felszabadí­­tási Front (FLN) főtitkára. A magyar külügyminiszter találko­zott Rabah Bibattal, az Algériai Népi Nemzetgyűlés elnökével, az FLN PB tagjával, valamint Zi­­tuni Messzuadival, a KB tagjá­val, könnyűipari miniszterrel. Várkonyi Péter két alkalommal tárgyalt vendéglátójával, Ahmed Taleb Ibrahimival. A külügymi­niszterek hivatalos tárgyalásai baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folytak le. A két miniszter megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a magyar­­algériai kapcsolatok Sadli Bend­zsedid elnök múlt évi magyaror­szági látogatása óta kedvező irányban fejlődtek tovább. Jó le­hetőségek vannak a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműkö­dés szélesítésére, újabb területek­re történő kiterjesztésére. A külügyminiszterek eszmece­­rét folytattak a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről és meg­állapították, hogy kormányaik ál­láspontja a megtárgyalt kérdé­sekben azonos, vagy közel áll egymáshoz. Egyetértettek abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítése, a békét fenyegető ve­szélyek elhárítása érdekében. Várkonyi Péter hivatalos ma­gyarországi látogatásra hívta meg Ahmed Taleb Ibrahimit, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Várkonyi Péter kedden hazaér­kezett Algériából. -------------------------------------­ Nemzetközi Lenin-békedíjak (MTI) A május 1-i ünnep elő­estéjén Moszkvában közzétették a­ nemzetközi Lenin-békedíj leg­ is újabb kitüntetettjeinek névsorát.­ A béke védelméért és megsz­-­ lárdításáért kifejtett kimagaslói tevékenységéért az 1983—1984. évi Lenin-békedíjat az alábbiak kap­ták meg: Indira Gandhi asszony, India egykori miniszterelnöke (posztumusz), Nguyen Huu Tho, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság Államtanácsának első elnök­­helyettese, a vietnami nemzet­­gyűlés elnöke, Josef Weber, nyu­gatnémet politikai és közéleti személyiség, Jean-Marie Legay professzor, francia közéleti sze­r­mélyiség, a Tudományos Dolgo­zók­­ Világszövetségének elnöke, Luis Vidales kolumbiai író, köl­tő, közéleti személyiség és Eva Palmer, svéd közéleti személyi­ség. A díjak odaítéléséről a nemzet­közi Lenin-békedíjbizottság ápri­lis 25-i ülésén döntött. Az ülé­sen Nyikolaj Blohin akadémikus, a bizottság elnöke elnökölt. Merénylet Belgiumban (MTI) Súlyos robbantásos me­rénylet történt szerdán hajnal­ban Brüsszel belvárosában: egy robbanószerrel megtöltött szállí­tóautó a levegőbe röpült, miután előbb a merénylők lángba bo­rították. A helyszínre érkező tűzoltók közül kettőt megölt a robbanás, 13-an súlyosan meg­sebesültek. A robbantást a Belga Vállalkozók Szövetsége (FEB­­VBO) székháza előtt követték el, és ismét a magát" „Harcoló kommunista sejteknek” nevező terrorista csoport vállalta ma­gára a szétszórt röpcédulákon. Múlt év októbere óta mint­egy tucat hasonló merényletet hajtottak végre a NATO intéz­ményei és hadiipari nagyválla­latok irodaházai ellen. Most első ízben követelt a robbantás halálos áldozatokat.. SZAKADÉK Az igazat megvallva egykedvű- Az én hallgatom már évek óta­­­­ az ifjúság fizikai-edzettségi állapotáról szóló vitákat, műsoro­kat, amelyekben sok új nincs, ha­csak az nem, hogy az adatok még inkább vésztjóslóak. Hiába, fejlő­dik a statisztikai információs rendszer, állapítom meg magam­ban, s mert fejlődik, a vészha­rangot még hangosabban lehet kongatni. Nem véletlen, hogy az OTSH sportaktívaülésén, a test­nevelés és a sport fejlesztésének időszerű feladatai között is ez a témakör került az első helyre. Megkongatta a vészharangot két hete a televízió Mégis, kinek az érdeke? című vitaműsora is, amelyből többek között megtud­hattuk, hogy a bevonuló fiatalok közül csak minden ötödiknek jó az erőállapota. Százból húszé. És a többiek? Százból negyven fia­talé — ahogy mondani szokás — még csak megjárja, ám a fenn­maradó negyvené bizony, sirai-e más. És a lányoknál sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a felméré­sek szerint a 14—15 éves korú lá­nyok fizikai teljesítőképessége alatta marad a 12 évesekének. Ennek oka lehet az az egyébként elfogadhatatlan társadalmi kon­venció, hogy a lányokat nem sza­bad keményen terhelni, mert az a nőiesség rovására megy. Amíg a szellemi nevelésben túl­­követelésről beszélnek a peda­gógusok, addig a testnevelésben (már ebben az életkorban is) az alulkövetelés a jellemző. És talán még ennél is nagyobb baj — amit a vita egyik résztvevője fogalma­zott meg —, hogy a testnevelés az iskolában technikai szemléletű. Magyarán: a diákoknak megta­nítják a guruló­ átfordulást, de nem tanítják meg a gyerekeket a mozgás szeretetére. Mindez a vita közben bejátszott riportból is kitűnt; mindössze hat tanuló nyújtotta a kezét, amikor afelől érdeklődött a riporter: ki szereti a tornaórát? Sportpolitikánk — ha úgy tet­szik, szabadidő-politikánk — alapvető célja a rendszeres test­edzésben részt vevők számának növelése, ez a szám azonban a legjobb esetben is stagnál, vagy inkább csökken. Szociológusok, életmódkutatók mozgásszegény környezetről, park- és pályahi­ányról beszélnek, a sportolási­mozgási lehetőségek szűkösségé­ről Ha nincs hol, nincs késztetés sem. És mert nincs hol , élmény sincs. A sport, mint a szabad idő eltöltésének egyik értelmes lehe­tősége, s mint egészségfejlesztő program is számításba jöhetne, ha ... És itt rengeteg „ha” következik, föltehetően magam is ezért hall­gatom fásultan az ifjúság (és nem csupán az ifjúság) fizikai-edzett­ségi állapotáról szóló híreket. A sok „ha” között azonban akad egy kiemelt: a szemléletváltozás. Mert — ahogy azt mind gyakrab­ban hallom — szemléletváltozás­ra lenne szükség az oktatásügy­ben, az egészségügyben, a sport­­irányításban, az ifjúsági mozga­lomban. Aztán az üzemekben, a lakóterületen, vagy éppen táplál­kozási szokásainkat illetően. Mert amíg nincs szemléletváltozás az iskolában, nem javulhat a diák­sport; amíg nincs változás az üze­mek hozzáállásában, nem fejlőd­het a tömegsport és így tovább. Mindez így igaz, de ez az ér­velés nem vezet sehová. Mert­hogy a szemlélet önmagától nem­­változik meg, s ha igen, akkor is nagyon lassan. Ha viszont nem változnak a módszerek, mitől vál­tozna a szemlélet? Mai egészség­­felfogásunk szerint az az ember egészséges, aki nem beteg. Az egészség azonban — és ez meg­győződésem —, a jövőben nem a nem beteg állapotot fogja jelente­ni. Világtendencia, hogy az egész­ség fogalmán nem csupán a bioló­giailag egészséges embert kell ér­teni. Az egészségesen táplálkozót és a rendszeresen sportolót is, il­letve ezeket együtt. Meglehet, borúlátó a kérdés, de mitől terjedjen el ez a szemlélet, ha már egy hatodik osztályos ta­nuló is utálja a tornaórát? A mai szemléletről Frenkl Róbert írt igen szemléletesen három év­vel ezelőtti cikkében: „A tömeg­sport az értekezletek, az élsport a folyosók sztárja. De hát tudjuk, az élet a folyosókon zajlik. A „ve­zér” kijön az értekezletről, ahol a tömegsportot koordinálták, és első kérdése, hogy sikerült-e vég­re leigazolni azt a jobb szélsőt.” És amíg egy kerületi sportve­zető számára fontosabb kérdés a jobb szélső leigazolása, mint a lakótelep, vagy az iskolák sport­élete, addig fölösleges minden egyébről papolni. Ismerek olyan városrészt, amelynek sportvezető­it „tömegsporttevékenységükért” tüntették ki. És a statisztikák va­lóban szépek, szinte meghökken­­tőek voltak. Röpködtek a tízezrek. Hogy ennyien, meg annyian Spor­toltak. Aztán kiderült, ha valaki nyolcszor körbefutotta a háztöm­böt, az a statisztikában nyolcnak számít. Addig osztottunk, szoroz­tunk, míg kisült: a több tízezer sportoló valójában csak néhány száz. Statisztikákat gyártani, persze könnyebb, mint tényleges ered­­ményeket fölmutatni. Magam egyébiránt nem csodálkozom, hogy sokan megfutamodnak a feladat elől, mert mit lehet mon­dani a harmincasoknak, negy­veneseknek a sport, a mozgás él­ményéről, ha mindezt a tizenéve­sekben is nehéz elültetni. Nem azokról beszélek, akik verseny­szerűen sportolnak, ők vannak ugyanis a frontvonal ecnorr olda­lán. A másikon azok, akik ver­senyszerűen nem snor+ol nak. Köztük pedig a szakadék. Hatal­mas szakadék. Merthogy az utób­biak többsége nemhogy vers°nv­­szerűen nem sportol, de egyálta­lán nem mozog.­­ Kiutat csak az jelenthet, ha a mai gyerekekkel megismerteik és megszerettetik a mozgás örömét, őket akkor már nem k°H győz­ködni. Nem lesz szükség náluk szemléletváltozásra. Engem azért még az is foglalkoztat: mi l°sz azokkal, akiknél az iskola fa tár­sadalomi ezt a mulasztást már nem pótolhatja. ..„ BÁN KÁROLY TASZSZ-kommentár a Nicholson-ü­gyről (MTI) Arthur Nicholson ame­rikai őrnagy halálát Washing­ton minden áron hangulatkel­tésre, a szovjetellenes érzelmek felkorbácsolására kívánja fel­használni — mutat rá szerdai kommentárjában a TASZSZ. A szovjet hírügynökség emlékez­tet rá, kölcsönös megállapodás alapján létrejött a Németország­ban állomásozó szovjet hadse­regcsoport főparancsnokának és az Európában állomásozó ame­rikai szárazföldi alakulatok fő­­parancsnokának találkozója, ame­lyen­­ mindkét fél kijelentet­te, hogy pontosan be fogja tar­tani a katonai összekötő csopor­tokról 1947­-ben létrejött meg­állapodás előírásait. Megállapod­tak abban is, hogy miként kell eljárni a katonai összekötő cso­portok tagjaival, ha nem tart­ják be az egyezmény által elő­írt szabályokat. Ez a megoldás a jelek szerint többeknek nem felelt meg Wa­shingtonban — állapítja meg a TASZSZ kommentárja. — Az amerikai fővárosban visszatér­tek a március végi események hamis értelmezéséhez és elfer­dítik a két ország katonai kép­viselői közötti találkozó tartal­mát is. Washington mindenáron mentesíteni akarja magát a fe­lelősségtől, s képviselői ma már egyenesen azt állítják, hogy a Szovjetuniónak bocsánatot kell kérnie és valamiféle kártérítést kell fizetnie a történtekért. A szovjet hírügynökség fel­hívja a figyelmet: az Egyesült Államokban politikával foga­d­­kozóknak meg kellene már é­­reniük, hogy a bizalmatlan­erősítésére törekvés rövidí a politika.

Next