Magyar Hírlap, 1985. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
4?r8vES fiiaiEP_____________ Ant'L , NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ———■! I .............Ml«—1 — 1985. MÁJUS 2. CSÜTÖRTÖK 0 Bonnban ma kezdődik a tőkés csúcstalálkozó Kiküldött munkatársunk telefonjelentése. Viszonylag csendes a bonni belváros. A sétáló utcákból hiányzik a megszokott nyüzsgés. Igaz, az üzletek ma itt is zárva vannak, de máskor a kirakatok előtt az esti órákban is sokan ácsorognak, kíváncsiskodnak. Néhány kilométerrel arrébb, a kormánynegyedben annál nagyobb a mozgás. Zöld rendőrautók cirkálnak, a kancellári hivatal közvetlen közelében ötméterenként rendőrök posztólnak. De a biztonság őrei lovakon is körbekocognak, végzik ellenőrző körútjukat. A bejárathoz vezető úton háromszög figyelmeztet: különleges ellenőrzés következik. Ennek ellenére a kerítés mellett több tucat fővárosi, vagy éppen turista bámészkodik. Helmut Kohl kancellár hivatala fellobogózva várja a csütörtökön kezdődő világgazdasági csúcsértekezlet részvevőit, a hét legfejlettebb tőkésország vezetőit. A rendkívüli biztonsági intézkedéseket indokolva — több mint tízezer rendőrt vezényeltek a tanácskozás idejére a fővárosba —, a belügyi hatóságok a többi között a két napja Kölnben és Düsseldorfban elkövetett bombamerényleteket említik. A robbantásokat a Forradalmi Sejtek elnevezésű szélsőbaloldali szervezet vállalta magára. A szerda déli órákban szinte a tanácskozás tőszomszédságában Bonn Bad Odesbergben hiúsított meg a rendőrség egy újabb robbantást. Átalakított tűzoltókészülékben több mint hat kilogramm robbanóanyagot fedeztek fel a Légi- és Űrközlekedési Ipar Egyesületének székházában. A csúcstalálkozó részvevői közül már több napja Bonnban van Nakaszone japán miniszterelnök, aki NSZK-beli hivatalos látogatásának programját rajnai hajózással fejezte be. Délelőtt érkezett a kölni-bonni repülőtérre az amerikai elnök. Az éjszakai utazás után Ronald Reagan innen helikopteren egyenesen szálláshelyére, a gymnichi kastélyba repült. A washingtoni vendéget hivatalosan csütörtökön köszönti Weizsäcker nyugatnémet államfő, Bonn, 1985. május 1. Karcagi Katalin Az amerikai elnök az NSZK-ba érkezett Újabb tiltakozások a temetőlátogatás ellen (Reuter, TASZSZ, MTI) Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, szerda délelőtt több napos, hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett. Reagant, valamint a kíséretében levő feleségét, George Schultz külügy- és James Baker pénzügyminisztert Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter fogadta a Köln-bonni repülőtéren. A Reagan hivatalos, NSZK-beli programja ma reggel kezdődik, amikor Richard von Weizsicker államfővel és HelmutKohl kancellárral folytat tárgyalásokat. Ezeken várhatóan kiemelkedő szerepet játszik majd az amerikai űrfegyverkezési program és az abban való nyugatnémet részvétel feltételeinek tisztázása. Reagan hivatalos látogatása csütörtökön félbeszakad: az amerikai elnök a hét vezető tőkés állam háromnapos, gazdasági csúcstalálkozóján vesz részt Bonnban. Reagan vasárnap felkeresi a bergen-belseni volt koncentrációs tábort és a bitburgi katonai temetőt. A zsidó világkongresszus Reagan-ellenes tüntetés megtartását helyezte kilátásba Bergen- Belsenben, ha az amerikai elnök addig nem mond le az SS-sírokat is magában foglaló, bitburgi temető megkoszorúzásáról. Az amerikai elnök NSZK-beli látogatása hétfőn kora délután ér véget, amikor Ronald Reagan Spanyolországba utazik tovább. A bitburgi temetőlátogatás továbbra is befelhőzi az egész NSZK-beli programot. A felháborodás méreteire jellemző, hogy az amerikai szenátus után kedden a képviselőház is határozatban kérte fel az elnököt, ne látogasson el a bitburgi temetőbe. A képviselőház hat tagja kedden a Fehér Ház elött szónoki emelvényt állított fel és tiltakozott a terv ellen. „Reagan letörli a vért a gyilkosok szuronyáról"’ — mondotta a rögtönzött gyűlés egyi felszólalója a német katonai temető meglátogatásáról. Simon Peresz izraeli miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Reagan amerikai elnök NSZK-beli tartózkodása során a tervek szerint ellátogat a bitburgi katonai temetőbe is — olvasható a The New York Times szerdai számában. Mint ismeretes, ebben a temetőben nyugszik 49 egykori SS-katona holtteste is. Az amerikai újság a bitburgi látogatás kapcsán idézi Peresz szavait, miszerint „a hiba akkor is hibának minősül, ha azt egy barát követi el... Sajnálom, hogy Reagan így döntött”. Az izraeli miniszterelnök hevesen bírálta Kohl, nyugatnémet kancellárt is, aki szerinte „nagyon komoly hibát követett el” a temetőlátogatás szorgalmazásával. “ rr“U)------------- Valid Dzsumblatt és Nábih Benn béketerve Leo Tindemans a Közel-Keleten (MTI) Leo Tindemans belga külügyminiszter kedden közelkeleti körútra utazott. Szaúd- Arábiát, Jordániát és Egyiptomot keresi fel, hogy megbeszéléseket folytasson a közel-keleti békés rendezés lehetőségeiről, és kipuhatolja, hogyan folyhatna bele valamilyen módon Nyugat- Európa a közel-keleti helyzet alakulásába. Belga diplomáciai források szerint Nyugat-Európában erősödik az a benyomás, hogy Szíria részvétele nélkül aligha indítható el bármiféle közel-keleti tárgyalásos rendezés. A Palesztinai—jordán megállapodás önmagában nem lesz alkalmas erre, sem pedig az egyiptomi elnök kezdeményezései. Nyugtalanítónak tartják, hogy jó ideje az Egyesült Államok részéről sem történik újabb lépés Reagan 1982-ben bejelenett rendezési terve óta, annak megvalósítása érdekében. Tindemans körútja végén beszámol tapasztalatairól nyugateurópai kollégáinak — közölték. (Reuter, TASZSZ, DPA) Az újra fellángoló dél-libanoni és bejrúti harcok befejezését célzó négypontos béketervet terjesztett kedden a libanoni hadsereg vezérkara elé Valid Dzsumblatt, a libanoni Haladó Szocialista Párt és a drúz közösség vezetője, valamint Nabih Berri, az Amal nevű síita mozgalom vezetője. A béketerv szerint a keresztény és muzulmán menekültek visszatérnek a Szidontól keletre fekvő falvaikba és a part menti térségbe. A Szidon—Bejrút tengerparti utat pedig újra a libanoni hadsereg — főként drúz katonákból álló — 12. dandárja ellenőrizné. Az utat jelenleg a muzulmán milíciák tartják ellenőrzésük alatt. Bejrút városára tűzszünetben kell megegyezniük a harcoló feleknek. Dzsezzin városába bevonulna a libanoni kormányhadsereg 1. dandárja és a térséget elhagynák az Izrael támogatta milícia, a dél-libanoni hadsereg alakulatai. -Várkonyi Péter hazaérkezett Algériából (Folytatás az 1. oldalról) Algériában! Külügyminiszterünk algériai tartózkodása során megkoszorúzta a mártírok emlékművét, megtekintette a Felszabadítási Harc Múzeumát és a főváros nevezetességeit. Várkonyi Pétert kedden fogadta Sadli Bendzsedid köztársasági elnök, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) főtitkára. A magyar külügyminiszter találkozott Rabah Bibattal, az Algériai Népi Nemzetgyűlés elnökével, az FLN PB tagjával, valamint Zituni Messzuadival, a KB tagjával, könnyűipari miniszterrel. Várkonyi Péter két alkalommal tárgyalt vendéglátójával, Ahmed Taleb Ibrahimival. A külügyminiszterek hivatalos tárgyalásai baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folytak le. A két miniszter megelégedéssel állapította meg, hogy a magyaralgériai kapcsolatok Sadli Bendzsedid elnök múlt évi magyarországi látogatása óta kedvező irányban fejlődtek tovább. Jó lehetőségek vannak a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés szélesítésére, újabb területekre történő kiterjesztésére. A külügyminiszterek eszmecerét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és megállapították, hogy kormányaik álláspontja a megtárgyalt kérdésekben azonos, vagy közel áll egymáshoz. Egyetértettek abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítése, a békét fenyegető veszélyek elhárítása érdekében. Várkonyi Péter hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Ahmed Taleb Ibrahimit, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Várkonyi Péter kedden hazaérkezett Algériából. ------------------------------------- Nemzetközi Lenin-békedíjak (MTI) A május 1-i ünnep előestéjén Moszkvában közzétették a nemzetközi Lenin-békedíj leg is újabb kitüntetettjeinek névsorát. A béke védelméért és megsz- lárdításáért kifejtett kimagaslói tevékenységéért az 1983—1984. évi Lenin-békedíjat az alábbiak kapták meg: Indira Gandhi asszony, India egykori miniszterelnöke (posztumusz), Nguyen Huu Tho, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának első elnökhelyettese, a vietnami nemzetgyűlés elnöke, Josef Weber, nyugatnémet politikai és közéleti személyiség, Jean-Marie Legay professzor, francia közéleti szermélyiség, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének elnöke, Luis Vidales kolumbiai író, költő, közéleti személyiség és Eva Palmer, svéd közéleti személyiség. A díjak odaítéléséről a nemzetközi Lenin-békedíjbizottság április 25-i ülésén döntött. Az ülésen Nyikolaj Blohin akadémikus, a bizottság elnöke elnökölt. Merénylet Belgiumban (MTI) Súlyos robbantásos merénylet történt szerdán hajnalban Brüsszel belvárosában: egy robbanószerrel megtöltött szállítóautó a levegőbe röpült, miután előbb a merénylők lángba borították. A helyszínre érkező tűzoltók közül kettőt megölt a robbanás, 13-an súlyosan megsebesültek. A robbantást a Belga Vállalkozók Szövetsége (FEBVBO) székháza előtt követték el, és ismét a magát" „Harcoló kommunista sejteknek” nevező terrorista csoport vállalta magára a szétszórt röpcédulákon. Múlt év októbere óta mintegy tucat hasonló merényletet hajtottak végre a NATO intézményei és hadiipari nagyvállalatok irodaházai ellen. Most első ízben követelt a robbantás halálos áldozatokat.. SZAKADÉK Az igazat megvallva egykedvű- Az én hallgatom már évek óta az ifjúság fizikai-edzettségi állapotáról szóló vitákat, műsorokat, amelyekben sok új nincs, hacsak az nem, hogy az adatok még inkább vésztjóslóak. Hiába, fejlődik a statisztikai információs rendszer, állapítom meg magamban, s mert fejlődik, a vészharangot még hangosabban lehet kongatni. Nem véletlen, hogy az OTSH sportaktívaülésén, a testnevelés és a sport fejlesztésének időszerű feladatai között is ez a témakör került az első helyre. Megkongatta a vészharangot két hete a televízió Mégis, kinek az érdeke? című vitaműsora is, amelyből többek között megtudhattuk, hogy a bevonuló fiatalok közül csak minden ötödiknek jó az erőállapota. Százból húszé. És a többiek? Százból negyven fiatalé — ahogy mondani szokás — még csak megjárja, ám a fennmaradó negyvené bizony, sirai-e más. És a lányoknál sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a felmérések szerint a 14—15 éves korú lányok fizikai teljesítőképessége alatta marad a 12 évesekének. Ennek oka lehet az az egyébként elfogadhatatlan társadalmi konvenció, hogy a lányokat nem szabad keményen terhelni, mert az a nőiesség rovására megy. Amíg a szellemi nevelésben túlkövetelésről beszélnek a pedagógusok, addig a testnevelésben (már ebben az életkorban is) az alulkövetelés a jellemző. És talán még ennél is nagyobb baj — amit a vita egyik résztvevője fogalmazott meg —, hogy a testnevelés az iskolában technikai szemléletű. Magyarán: a diákoknak megtanítják a guruló átfordulást, de nem tanítják meg a gyerekeket a mozgás szeretetére. Mindez a vita közben bejátszott riportból is kitűnt; mindössze hat tanuló nyújtotta a kezét, amikor afelől érdeklődött a riporter: ki szereti a tornaórát? Sportpolitikánk — ha úgy tetszik, szabadidő-politikánk — alapvető célja a rendszeres testedzésben részt vevők számának növelése, ez a szám azonban a legjobb esetben is stagnál, vagy inkább csökken. Szociológusok, életmódkutatók mozgásszegény környezetről, park- és pályahiányról beszélnek, a sportolásimozgási lehetőségek szűkösségéről Ha nincs hol, nincs késztetés sem. És mert nincs hol , élmény sincs. A sport, mint a szabad idő eltöltésének egyik értelmes lehetősége, s mint egészségfejlesztő program is számításba jöhetne, ha ... És itt rengeteg „ha” következik, föltehetően magam is ezért hallgatom fásultan az ifjúság (és nem csupán az ifjúság) fizikai-edzettségi állapotáról szóló híreket. A sok „ha” között azonban akad egy kiemelt: a szemléletváltozás. Mert — ahogy azt mind gyakrabban hallom — szemléletváltozásra lenne szükség az oktatásügyben, az egészségügyben, a sportirányításban, az ifjúsági mozgalomban. Aztán az üzemekben, a lakóterületen, vagy éppen táplálkozási szokásainkat illetően. Mert amíg nincs szemléletváltozás az iskolában, nem javulhat a diáksport; amíg nincs változás az üzemek hozzáállásában, nem fejlődhet a tömegsport és így tovább. Mindez így igaz, de ez az érvelés nem vezet sehová. Merthogy a szemlélet önmagától nemváltozik meg, s ha igen, akkor is nagyon lassan. Ha viszont nem változnak a módszerek, mitől változna a szemlélet? Mai egészségfelfogásunk szerint az az ember egészséges, aki nem beteg. Az egészség azonban — és ez meggyőződésem —, a jövőben nem a nem beteg állapotot fogja jelenteni. Világtendencia, hogy az egészség fogalmán nem csupán a biológiailag egészséges embert kell érteni. Az egészségesen táplálkozót és a rendszeresen sportolót is, illetve ezeket együtt. Meglehet, borúlátó a kérdés, de mitől terjedjen el ez a szemlélet, ha már egy hatodik osztályos tanuló is utálja a tornaórát? A mai szemléletről Frenkl Róbert írt igen szemléletesen három évvel ezelőtti cikkében: „A tömegsport az értekezletek, az élsport a folyosók sztárja. De hát tudjuk, az élet a folyosókon zajlik. A „vezér” kijön az értekezletről, ahol a tömegsportot koordinálták, és első kérdése, hogy sikerült-e végre leigazolni azt a jobb szélsőt.” És amíg egy kerületi sportvezető számára fontosabb kérdés a jobb szélső leigazolása, mint a lakótelep, vagy az iskolák sportélete, addig fölösleges minden egyébről papolni. Ismerek olyan városrészt, amelynek sportvezetőit „tömegsporttevékenységükért” tüntették ki. És a statisztikák valóban szépek, szinte meghökkentőek voltak. Röpködtek a tízezrek. Hogy ennyien, meg annyian Sportoltak. Aztán kiderült, ha valaki nyolcszor körbefutotta a háztömböt, az a statisztikában nyolcnak számít. Addig osztottunk, szoroztunk, míg kisült: a több tízezer sportoló valójában csak néhány száz. Statisztikákat gyártani, persze könnyebb, mint tényleges eredményeket fölmutatni. Magam egyébiránt nem csodálkozom, hogy sokan megfutamodnak a feladat elől, mert mit lehet mondani a harmincasoknak, negyveneseknek a sport, a mozgás élményéről, ha mindezt a tizenévesekben is nehéz elültetni. Nem azokról beszélek, akik versenyszerűen sportolnak, ők vannak ugyanis a frontvonal ecnorr oldalán. A másikon azok, akik versenyszerűen nem snor+ol nak. Köztük pedig a szakadék. Hatalmas szakadék. Merthogy az utóbbiak többsége nemhogy vers°nvszerűen nem sportol, de egyáltalán nem mozog. Kiutat csak az jelenthet, ha a mai gyerekekkel megismerteik és megszerettetik a mozgás örömét, őket akkor már nem k°H győzködni. Nem lesz szükség náluk szemléletváltozásra. Engem azért még az is foglalkoztat: mi l°sz azokkal, akiknél az iskola fa társadalomi ezt a mulasztást már nem pótolhatja. ..„ BÁN KÁROLY TASZSZ-kommentár a Nicholson-ügyről (MTI) Arthur Nicholson amerikai őrnagy halálát Washington minden áron hangulatkeltésre, a szovjetellenes érzelmek felkorbácsolására kívánja felhasználni — mutat rá szerdai kommentárjában a TASZSZ. A szovjet hírügynökség emlékeztet rá, kölcsönös megállapodás alapján létrejött a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnokának és az Európában állomásozó amerikai szárazföldi alakulatok főparancsnokának találkozója, amelyen mindkét fél kijelentette, hogy pontosan be fogja tartani a katonai összekötő csoportokról 1947-ben létrejött megállapodás előírásait. Megállapodtak abban is, hogy miként kell eljárni a katonai összekötő csoportok tagjaival, ha nem tartják be az egyezmény által előírt szabályokat. Ez a megoldás a jelek szerint többeknek nem felelt meg Washingtonban — állapítja meg a TASZSZ kommentárja. — Az amerikai fővárosban visszatértek a március végi események hamis értelmezéséhez és elferdítik a két ország katonai képviselői közötti találkozó tartalmát is. Washington mindenáron mentesíteni akarja magát a felelősségtől, s képviselői ma már egyenesen azt állítják, hogy a Szovjetuniónak bocsánatot kell kérnie és valamiféle kártérítést kell fizetnie a történtekért. A szovjet hírügynökség felhívja a figyelmet: az Egyesült Államokban politikával fogadkozóknak meg kellene már éreniük, hogy a bizalmatlanerősítésére törekvés rövidí a politika.