Magyar Hírlap, 1985. szeptember (18. évfolyam, 205-228. szám)

1985-09-02 / 205. szám

2 1935. SZEFTEMBEP. 2. HÉTFŐ _________________ NEMZETKÖZI POLITIKA__________J ^IIGYAH HIRIOF Mihail Gorbinsov válaszai a Time amerikai magazinnak A Szovjetunió előítéletektől mentes és becsületes párbeszédet­ is kér (Folytatás az 1. oldalról) hitelét, amelyekre az egész fegy­verkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a vi­lág sorsa iránt. Mindezek ellenére az a vélemé­nyünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió leg­utóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A továbbiakban az őszre ter­vezett szovjet—amerikai csúcsta­lálkozóról szólva Mihail Gorba­csov kijelentette, hogy a találko­zó esélyeit ma már sokkal óva­tosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapo­dás létrejött. Mi komolyan ké­szülünk a találkozóra, nagy je­lentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megköze­lítést, amely Washington részé­ről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorításunk szándékára épül. Fel akarnak ró­ni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza eről­tetésétől kezdve a „közel-keleti agresszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ár­mánykodásunkig. Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s be­nyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszá­ban viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott­ támogatásiról­,­­ az­ em­beri jogok a­fftélcser­éséről faágá­ban az Egyesült Államokban és a hozzá közel álló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink, s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonság­ba és a nyugodt életbe vetett re­ményük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vá­daskodásból semmi jó nem sül­het ki. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — álla­pította meg Gorbacsov. Becsüle­tes, előítéletektől mentes párbe­szédet szeretnék, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa ve­szélyétől való eltávolodás szán­déka. Nem tévhiteket és sztereo­típiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jö­vőnket, s az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítél­ve az amerikai fél egyelőre nem erre készül. Az interjú további részében Gorbacsov az USA hadászati-vé­é­delmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washing­ton e kezdeményezés bírálóinak válaszolva szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekin­tett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban , az ilyen lo­gika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt­ az ál­lítást, hogy a hadászati-védelmi kezdeményezés biztosítja a nuk­leáris támadással szembeni sért­hetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámo­lásához — mutatott rá Gorba­csov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szak­emberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtele­nül minden területen tovább ösz­tönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús ve­szélyt. Ha nem sikerül megtilta­ni a világűr­­militarizálásét, ha nem sikerül elhárítani az űrfegy­verkezési hajszát, akkor semmi­féle eredményre sem számítha­tunk. Ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek mi­lyen fajtáit lehet a világűrbe te­lepíteni, hanem az űrfegyverke­zési hajsza megakadályozásáról. Ez év januárjában a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kül­ügyminiszterei ennek szükséges­ségéről állapodtak meg. Meggyő­ződésünk, hogy lehetséges a meg­egyezés a világűr militarizálásá­­nak elhárításáról, s az ilyen meg­állapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnék rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az ameri­kaiaknak, mint ők nekünk, s ezért ugyanolyan érdekeltek va­gyunk benne, hogy minden meg­állapodást ellenőrizni lehessen, mint ők maguk. Ha ilyen meg­állapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nuk­leáris­ fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. ■Washingtonban nyíltan hangoz­tatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapás­mérő űrfegyverét és műholdelhá­rító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szov­jetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra a „gonosz birodalma” címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyálta­lán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egyesült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly meg­állapodásokat a hadászati nuk­leáris fegyverekről, a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Gorbacsov, leszögezve, hogy amennyiben az űrfegyverekre vo­natkozó jelenlegi amerikai állás­pont jelenti az utolsó szót Wa­shington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmü­ket vesztik. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság hely­zetéről szólt. . Emlékeztetett rá, hogy a háborúk,és az újjáépítési időszakok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberektől. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva, a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót mégis sikerült gaz­dasági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hi­báinkból és mulasztásainkból adó­dó nehézségeink — mutatott rá­­a főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításá­nak koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módszereit. Az utóbbi időben az ország több vidékén megfordultam, sok em­berrel, munkásokkal és parasz­tokkal, mérnökökkel és tudósok­kal találkoztam — mondotta Gor­bacsov. E találkozók bebizonyí­tották, hogy a nép nemcsak támo­gatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a mun­ka határozott javítását. Az utób­bi időben nem azért szenteltünk olyan nagy figyelmet a gazdaság­nak, mert rekordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, ce­ment, szerszámgépek, vagy más termékek előállításában. A leg­fontosabb feladat az emberek éle­tének megjavítása, s ennél lénye­gesebb cél nincs számunkra. Az Egyesült Államok a szövet­ségeseivel vívott konkurencia­harcban egyre gyakrabban hivat­kozik a szovjet fenyegetésre, s így akarja lelassítani konkuren­seinek tudományos és műszaki fejlődését. Ez végső soron rövid­látó politika — mondotta Gorba­csov. Akik arról szónokolnak, hogy a Szovjetunió az amerikai technológiára áhítozik, elfelejtik, hogy mivel is rendelkezik ma a Szovjetunió. Országunk a forra­dalom után műszaki önállóságot vívott ki és már régen műszaki nagyhatalommá vált. Ez lehetővé tette számára, hogy megállja he­lyét a második világháborúban, elsőként lépjen ki a világűrbe és széles körű űrkutatási programot valósítson meg, biztosítsa maga számára a megbízható védelmet és egészében sikeresen fejlessze termelőerőit. Végezetül még egy gondolatot szeretnék kifejteni, ami akár egész beszélgetésünk összegezésé­nek tekinthető. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem gondolkodja­nak el rajta: ha mi oly hatalmas belső feladatok megoldására tö­rekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érde­keltek? A választ önökre bízom — mondotta végezetül a Time­­nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. Washington síresbb­ik­fegyverkísérlete (MTI) A Pentagon és a Fehér Ház polgári tisztségviselői erő­szakolták ki, hogy az Egyesült Ál­lamok a közeli jövőben újabb kí­sérletet hajtson végre új típusú műholdelhárító fegyverekkel , holott a légierő szakértői nem sürgették ezt. A The Washington Post szerint, amely erről tegna­pai számában közölt cikket, a cél az volt, „hogy a Szovjetuniónak és a kongresszusnak egyaránt bi­zonyítsák: a kormány elhatáro­zott szándéka a fegyver fejlesz­tésének folytatása”. Honecker-Strauss talétozó Lipcsében (MTI) Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta , Franz Josef Strauss, bajor tartományi minisz­terelnököt, a CSU elnökét, aki a vásárra érkezett a városba. A találkozón a nemzetközi kérdé­sek közül elsősorban az űrfegy­verkezés megakadályozásáról, és az európai fegyverkezés korláto­zásáról tárgyaltak. Az NDK­ ve­zetője hangsúlyozta, hogy min­dent meg kell tenni a fegyverke­zés megállításáért. Frontecisi Lap értesülése a Rainbow Warrior-ról (MTI) A Le Journal du Di­­manche olyan értesülést közölt, hogy a Rainbow Warrior-t ■— a Greenpeace mozgalom hajóját — a hivatalos jelentés állításával el­lentétben — francia ügynökök süllyesztették el. A lap szerint Fabius miniszterelnöknek rendel­kezésére áll az a titkos jelentés, amely szerint a mágneses akná­kat a francia titkosszolgálat ügy­nökei helyezték el a hajótesten, de arra számítottak, hogy a rob­banás akkor következik be, ami­kor a hajó már elhagyta az aucklandi kikötőt és nyílt tenge­ren halad, s a francia ügynökök már távoztak Új-Zélandról. A Rainbow Warrior elindulását azonban elhalasztották. Magyar vezetők üdvözli távirata Vietnam nemzeti szeepén LE DEAN elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, TRUONG CHIMH elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Hanoi Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elv­társi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietna­mi Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsán­ak, a baráti viet­nami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyara­pítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresz­­szusa által kitűzött célokat.­­ Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törek­véseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kiala­kult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra ke­rült magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szel­lemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együtt­működés és barátság, a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnök­e táviratban köszöntötte Nguyen Huu Thót, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének el­nökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági­ Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte part­nerét. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának eln­ök"e 'MI" * Azon a negyven évvel ezelőtti nyáron szinte egymást ker­gették az események Vietnamban. Indokína Kommunista Pártja már tavasszal kiadta a jelszót: parti­zánháborút kell folytatni a japán megszállók ellen. Sorra robban­tak ki a felkelések, újabb és újabb területeken vette át a ha­talmat a forradalmi tanács. Augusztus közepén három tarto­mányban, majd 19-én Hanoiban győzött az általános felkelés. Hat nappal később Bao Dai császár lemondott, s 1945. augusztus 28-án a Nemzeti Felszabadítási Bizott­ság — élén Ho Si Minhael — ideiglenes forradalmi kormány­­nyá alakult át. Szeptember 2-án Hanoi történelmi terén, a Ba Dinh téren százezrek önfeledt él­jenzése közepette Ho Shi Minh fölolvasta a függetlenségi nyilat­kozatot, kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, Dél­­kelet-Ázsia első munkás-paraszt államát. Vietnam négy évezredes histó­riájában új fejezet nyílt. Az or­szág népe azonban nem sokáig él­vezhette a függetlenséget: vissza­tértek a francia gyarmatosítók, majd átadták helyüket az ameri­kaiaknak, akikkel újabb ádáz há­borút kellett vívniuk. Előbb a franciák szenvedtek súlyos vere­séget, majd a világ legerősebb tőkés állama kényszerült arra, hogy föladja vietnami pozícióját. Az Egyesült Államok történel­mének első katonai kudarca er­kölcsi vereséggel párosult: a vi­lág haladó közvéleménye — az amerikai társadalom realista erői­vel egyetemben — megbélyegezte a vietnami hazafiak elleni hábo­rút. A két országrész vártnál is gyorsabb egyesülése után az in­dokínai államban hozzáláttak az ezer sebből vérző gazdaság talp­­raállításához, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának lera­kásához. Szó se róla, ez is nehéz feladatnak bizonyult: a katonai szolgálathoz szokott, géppiszto­lyok ravaszát, szorongató ujjak nehezen simultak az esztergagé­pekhez. Azóta azonban már meg­születtek a békés építőmunka fi­gyelemre méltó sikereit. Elterjedt a szocialista tulajdonrendszer két formája, az össznépi és a kollek­tív tulajdon, s egyre jobbak a mezőgazdasági terméseredmé­nyek. Az esztendőkön át ismétlő­dő természeti csapások ellenére Vietnamban egymillió tonnával nőtt a gabonatermés, s ezáltal le­hetővé vált a jegyrendszer eltör­lése, a lakosság minimális élel­miszer-szükségletének kielégítése. Erőművek, hidak, szállodák és üzemek épülnek országszerte, többnyire a szocialista országok — köztük hazánk — tevékeny közreműködésével. Hanoi külpolitikai törekvéseit az az elv vezérli, hogy a térség békéjét és biztonságát minden­áron megőrizzék. Ennek érdeké­ben tett a közelmúltban több­ször is indítványt az ASEAN-or­­szágokkal folytatandó párbeszéd­re, a kambodzsai helyzet tárgya­lásos rendezésére, a Kínai Nép­­köztársasághoz fűződő kapcsola­tok javítására. Hazánkat szoros baráti szálak fűzik Vietnamhoz. Együttműkö­désünk sokoldalúan fejlődik, an­nak a barátsági és együttműkö­dési szerződésnek a szellemében, amelyet Losonczi Pál a múlt év novemberében tett vietnami láto­gatása alkalmából látott el kéz­jegyével. Nemzeti ünnepükön őszinte ba­rátsággal köszöntjük Vietnam né­peit. Kívánjuk, hogy szocialista országépítő munkájukat siker ko­ronázza, s békében, biztonságban gyarapíthassák anyagi és szellemi javaikat. LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára

Next