Magyar Hírlap, 1985. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
Magyar Hírlap Mit veszítünk, mit nyerünk? Moszkvai tudósítónk interjúja Csingiz Ajtmatovve gj regényéről, az írástudók teendőiről, a film és az irodalomm kapcsolatáról szólt Csingiz Ajtmatov szeptemberben, Frunzéban, amikor a Kirgiz filmművész szövetség elnökeként külföldi újságírókat fogadott. „Farkasálmok” — így fordítottam le magamnak a készülő Ajtmatov-mű címét. Az író — szokásával ellentétben —, hogy bevégzetlen alkotásáról nem beszél — röviden vázolta a témát: — Környezeti és erkölcsi problémákról van benne szó. Napjainkban játszódik. Vonatkozik Kirgíziára és határain túlra is. — E problémákat ön hogyan ítéli meg? — Az mindegy, hogy én optimista vagy pesszimista vagyok-e ezeknek a nyugtalanító, aggasztó kérdéseknek a megoldásával kapcsolatban. Azt szeretném, hogy az olvasó, miután elolvasta a könyvet, maga dönthessen. — Mikor lesz olvasható? — Már megjelentek belőle részletek a Szovjetszkaja Kirgizia szeptember elejiszámaiban a jövő év elején. Januárban, februárban a Novij Mir is hoz majd néhány fejezetet. — Milyen nyelven írta? — Oroszul. Így nem kell lefordítani, könnyebben tör utat magának. Ajtmatov véleménye szerint az irodalom új szintézisre készül, de egyelőre a keresés állapotában van. — A nálunk lezajlott hatalmas változások bizonyos értelemben magyarázatot adnak a falu-nosztalgiára, de — úgy látom — a „falusi irodalom” már mindent elmondott, kimerült, a múltnak is sokat adtunk az utóbbi időkben, a háborúknak, igyekeztünk sokat mondani a munkásosztályt képviselő emberről. Mindennek modernizálódnia kell. Az irodalomnak új feladata van: el kell mondania, hogy mi történt az emberrel a városban és azon kívül, hogy mit nyer és mit veszít, mit nyerhet és mit veszíthet azon, amit műszaki és tudományos haladásnak nevezünk, hogy mit őriz és mit kell megőriznie. Mindennek semmi köze a falu-városkategorizáláshoz. — Hagyomány nélkül természetesen nem lehetünk meg, szerencsére, nagy irodalmunk van. Más kérdés viszont, hogy szükség van a megújulásra, a horizont tágítására, az emberi lényeg teljes értékű felmutatása nem megy anélkül, hogy ne tudnánk, mi volt a múlt és mi van ma. Hogyan fog sikerülni? Az más kérdés, minden művésznek magának kell megkínlódnia — állapítja meg Csingiz Ajtmatov, megjegyezve, hogy nagy érdeklődéssel olvasta a Slavic Review-ban Catherine Clarknak róla szóló tanulmányát, de nem ért egyet a szerzőnek azzal a kitételével, miszerint „Ajtmatov művészete a szocialista realizmus felülvizsgálatával” egyenértékű. Ajtmatovról munkatársai azt mondják: reneszánsz ember, tevékenysége, érdeklődési köre rendkívül szerteágazó. — Mégis furcsa, hogy aktív és széles körben elismert irodalmi munkálkodás mellett, közben filmművész szövetséget elnököl. — Nincs ebben semmi különös. A modern mozinak a modern irodalmon kell alapulnia. Másfelől, mi a kirgiz filmben a kirgiz színház példáját vettük alapul, ez a kirgiz folklórra és az orosz klasszikusokra épült. A filmben is hasonló utat járunk. Stúdiónk alapítói Moszkvában tanultak, s a rendkívül gazdag kirgiz népeposz irodalmat dolgozzák föl, akár mai környezetben. Célunk nem díjak gyűjtése, hanem az, hogy megmutassuk: a szovjet nemzeti művészeteknek van honnan feltöltődniük. Ezen kívül az életformánkat is be akarjuk mutatni, az igenlését. — De a jó irodalmi alapanyaggal nem jár együtt szükségszerűen a film sikere. — Nem is az a lényeg. Ha egy film csak félsiker, az nem árt az irodalomnak. Attól az irodalom még irodalom marad. Viszont az emberek kevesebbet találkoznak könyvvel, mint filmmel. Ezért kell a filmvariáns, mert elvezetaz olvasáshoz. Nagyon sokszor hallottam: „Láttam a moziban, ezért azután el is olvastam”. A filmnek különös missziója van — jelenti ki Ajtmatov azt fejtegetve, hogy át kellene gondolni a művészet filozófiai fejlődését, irányultságát. — Az ön irodalmi munkásságában milyen szerepet játszik a fantázia? " — Nagy szerepet, de csak a való élet lehetőségeire korlátozva — adta meg Ajtmatov (nekem legalábbis) műveihez az egyik kulcsot. (szalay) Európai Kulturális Fórum — műfajok színes kavalkádja Művészet minden mennyiségben Tudósítónktól. Mint már tegnapi számunkban hírül adtuk, október 15-étől a Budapesten rendezendő Európai Kulturális Fórum hivatalos rendezvényein kívül egy sor kísérő program várja a magyar főváros külföldi vendégeit és természetesen Budapest, meg az ország lakosait. Most valamivel bővebben és alaposabban, műfajokra bontva részletesen ismertetjük a legkiemelkedőbb programokat és eseményeket. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a színházi, filmszínházi, hangversenytermi műsor alig változik a szokásoshoz képest: a Kulturális Fórum résztvevői számára rendezett gálaestek mellett ugyanúgy zajlik a szezon, mint máskor. Néhány rendezvény még a hagyományosan ilyenkor tartott Budapesti Művészeti Hetek programsorozatából (és az idén október első felében rendezett szovjet kulturális napok programjából) húzódik át és jelenik meg a kínálatban, akárcsak a magyar vidéki színházak vendégszereplése vagy Győr-Sopron megye kulturális kínálata október-november folyamán. Úgyhogy az érdeklődő külföldiek nagyjából-egészében olyan kulturális, művészeti kínálattal találkozhatnak a budapesti Kulturális Fórum idején, mint tavaly, tavalyelőtt vagy mintha jövő évben ilyenkor látogatnának el hozzánk. Mindenekelőtt azonban mégiscsak azokról a rendezvényekről ejtsünk szót, amelyek az Európai Kulturális Fórumot köszöntik. Október 15-én megnyitó gálaest lesz a Magyar Állami Operaházban a küldöttségek tiszteletére, majd október 21-én nyílik meg az utóbbi évek egyik legjelentősebb modern képzőművészeti kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, melyen a nemzetközi kortárs festészet mutatkozik be, a fórumon részt vevő országok legjelentősebb művészeinek részvételével. FILMMŰVÉSZET. Ugyanezen a napon, 21-én kezdődik az egyik legmodernebb fővárosi filmszínházban, a Kossuth moziban a nemzetközi filmnapok vetítéssorozata. A Kulturális Fórumon részt vevő országok mindegyike megkapja egy napra a mozit, ahol egyenként három, az adott ország által kiválasztott és elküldött filmmel képviseli hazája filmművészetét. Csak néhányat ragadjunk ki az országok, fimek és rendezők közül. Lehet majd látni egyebek közt ír, lichtensteinii és San Marino-i filmeket. Ausztriából a Malambo (rendező: Milan Dor), Bulgáriából az Egész nap esik (Vladiszlav Ikonomon), Finnországból a Bűn és bűnhődés (Akt Kaurismaki), Franciaországból a Vidéki vasárnap (Bernard Tavernier), Görögországból a Kilencek végnapjai (Hrisztosz Lopahasz), Hollandiából A fagylaltszalon (Dimitri Frenkel Frank), Jugoszláviából az idei Cannes-i díjnyertes Emir Kuszturica egy régebbi, nálunk már bemutatott filmje, az Emlékszel Dolly Bellre?, Nagy-Britanniából a sikeres színdarab adaptációja, Az öltöztető (Peter Yates), az NSZK-ból a nálunk már látott Wim Wenders-Ulm, a Párizs, Texas, Spanyolországból a Sticó (Jaime de Arminon), Svájcból a Senki földje (Alain Tanner), a Szovjetunióból a Jöjj és lásd (Elem Klimov), az Egyesült Államokból pedig A rátermett legénység (Philip Kaufman) kerül a műsorba. Hazánkat három mű képviseli: az Így jöttem (Jancsó Miklós), az Együttélés (Gyarmathy Lívia) és a Redl ezredes (Szabó István). Október 14-től nemzetközi bélyegkiállítás lesz látható, Eurofilex címmela Vigadó Galériában és október 28-án nemzetközi tévégálaestet sugároz az Állami Operaházból a Magyar Televízió, melyet az Intervízió és az Eurovízió révén nemcsak az európai államok televíziós társaságai vesznek át, hanem az észak-amerikai tévéhálózatok is, hiszen kanadai és egyesült államokbeli művészek is közreműködnek abban a nagyszabású műsorban, amelynek szerkesztői a bőség zavarával küzdenek. KÉPZŐMŰVÉSZET. Már október 4-től megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum nagy jelentőségű bemutatója, az Árpád-házi királyok jelvényei és ereklyéi, mely — mint az alább következő többi kiállítás is — a Kulturális Fórum idején mindvégig várja a látogatókat. A mai napon nyílik a Szépművészeti Múzeumban (még a szovjet kultúra napjainak részeként) A szkíták aranya című, reprezentatív tárlat. A Kulturális Fórum nyitónapján pedig a Műcsarnok összes termeiben az Országos szövött- és faliképkiállítás, amely a mai magyar gobelinművészetről ad képet. Október 25-től az Országos Műemléki Felügyelőség aulájában tekinthető meg a Műemlékvédelem Magyarországon című bemutató, s ugyanezen a napon nyitja meg kapuit az Ernst Múzeum, mégpedig A Magyar design 1945-1985 című történeti áttekintésével h°gy csak a legfontosabb, legérdekesebb képzőművészeti látnivalókról szóljunk. ZENE. Csak néhány név felsorolására vállalkozhatunk a legismertebb szólisták, együttesek és zenekarok közül, dátumok és helyszínek jelölése nélkül, így is pazar a bőség. Solti György vezényli Operaházunk zenekarát, Henryk Szering vendégszerepel a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Libor Pesek a Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarának élén, csemegének ígérkezik a japán Naoko Matsusaka koto- (japán népi hangszer) hangversenye, Ga-bos Gábor a Wohltemperiertes Klavier első kötetével, az MRT Szimfonikus Zenekara Lehel Györggyel az élén, az Arditti Vonósnégyes, Penderecki szerzői estje magyar és lengyel vendég- művészekkel, a MÁV Szimfonikusokat Kórodi András vezényli, itt Onczay Csaba gordonkázik, fel- lép az Amadinda Ütőegyüttes, a Tallinni Trió, a Hobetus En-semble, figyelemre méltó a Collegium Musicum kamarazenekari estje, Kovács Dénes hegedűestje, az ÁHZ koncertje, Fischer Ádám I vezényletével és Jandó Jenővel, a MÁV Szimfonikusok Maklári I László vezényletével és a New York-i Hárfaegyüttes, Würtzler Arisztid irányításával, a Győri Filharmonikusok és az Affetti Musicali SZÍNHÁZ. A fővárosi színházak közül négy társulatnak lesz bemutatója. A Radnóti Színpad Molnár Ferenc és Lengyel Menyhért egyfelvonásosait, a Játékszín Örkény Macskajátékát, a József Attila Színház Candillon Kikapós patikáriusát és az Arany János Színház Shakespeare művét, A két veronai nemest mutatja be. A vidéki társulatok közül a kaposváriak Csehov Cseresznyéskert- jét, a győriek Harold Pinter darabját, a Régi időket, a szolnokiak Genet drámáját, a Cselédeket, a pécsiek Weöres művét, A kétfejű fenevadat és ismét a kaposváriak Lorca darabját, a Bér- narda Alba házát hozzák. TÁNCMŰVÉSZET. Októberben öt alkalommal lép fel Budapesten a moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj világhírű balettegyüttese. Három előadással vendégszerepel a Győri Balett, bemutatkozik az ismert fővárosi művészekből álló Budapesti Kamarabalett, két, egymást követő estén néptánc bemutató lesz a Budai Vigadóban, Győr-Sopron megyei hagyományőrző együttesek, illetve a Népszínház táncegyüttese és a Kodály kamara-táncegyüttes felléptével, a Bartók-emlékházban pedig M. Kecskés András mozgásművész ad elő vizuális költeményeket Bartók zenéjére. KULTÚRA - GAZDASÁG 1985. október 9, szerda 5 Elvonult a vihar? Háromszázan otthagyták az ORSZÁK-ot - Az átszervezés zökkenői Minden átszervezés fájdalmas, ha emberek húsába vág. Az Országos Szakipari Vállalat új stratégiájának eddig vagy 300-an estek áldozatul: olyanok hullottak ki, akik — az új vezetők szerint — nem tudták, vagy nem akarták átugrani a magasabb lécet. Közben két leányvállalat is alakult, márpedig ez mostanában kockázatos vállalkozás. Különösen itt, a szakiparban, mert ha a leányok másfelé kacsingatnak, mint amerre az anyavállalat szekere halad, azzal nemcsak saját tervüket sodorják veszélybe, hanem az építkezések köztük a budapesti lakások befejező munkáit is. Szakiparosból néha sok van, néha kevés. Fölösleges teher, ha reklamálják az előkészített területet, de nincs annyi tapétázó, amennyi elég volna, ha közeleg az átadási határidő. Az egymásra utalt építővállalatok olyanok, mint a zsörtölődő házaspár. Se együtt, se egymás nélkül. Ám ezt az erős köteléket kikezdték a piaci változások: kevés az állami nagyberuházás és szigorúbbak a vállalati gazdálkodás feltételei is. Ekkor az ORSZAK még nem rogyott térdre, de csökkent a | létszám, apadt a nyereség. Az | új vezetők azt mondják, hamis | volt a régi logika, és nem a | munkaerő elvándorlása okozta | az alacsonyabb jövedelmezőség |get. Az első pletyka 1983 novemberében új vezérigazgató került a vállalat élére. Juhász András, a KISZ KB volt | titkára új lapot akart indítani | és ehhez felmérte a helyzetet. | Riasztó képet kapott. A korábban 3—4 milliárd forintos termelés a felére zuhant vissza, | a kiszolgáló apparátus viszont | a régire volt méretezve. A válllalkozás beszorult a cég negyedik emeletére, és megtehették, hogy csak csemegéztek a megrendelések között. A technológgiailag egymásra épülő üzemi ágak elszakadtak egymástól, se a kapacitásukat, se a készleteiket nem tudták pontosan nyilvántartani. Amikor a vállalatot 45 millió forintos forgóalapelvonásra ítélték, a fizetési egyensúly felborult. Az új vezérigazgató kemény kézzel fogott az irányítás reformjába. Az összes felső vezetőt lecserélte: akik tehették, nyugdíjba mentek, vagy máshol keresték a boldogulást. Helyükre külső, fiatal emberek érkeztek. Ekkor röppent föl az első pletyka: az új ORSZAK-nál nem ember az, aki elmúlt 30 éves. A második nagy megrázkódtatás akkor érte a vállalati közvéleményt, amikor bevezették az új stratégiát. Ennek részeként leépítették a gazdaságtalan tevékenységeket, decentralizálták a vállalkozási és döntési folyamatokat, önálló részleggé szervezték a paksi és a miskolci egységeket, mert ezektől nem megszabadulni akartak, hanem erejüket termelő erővé változtatni. Az idén, január 1-én megalapították a TRANSOR szállítási és terméki forgalmazási leányvállalatot, s hogy elsősorban az anyavállalat, másodsorban pedig külső cégek számára vállalkozzon. í Manapság azonban kockázatos leányvállalatot alapítani, mert í azzal a veszéllyel jár, hogy ha jól megy a leánynak, egyszerűen elköszön és önállósítja I magát. Dull László gazdasági igazgató szerint viszont elég erős gazdasági köldökzsinór köti a TRANSOR-t az anyavállalathoz: igazgatóját az ORSZAK vezérigazgatója nevezi ki, kereskedelmi kapcsolatai is ide kötik: az egymilliárd forintos anyagforgalmazás, amiből 700 millió az anyavállalat felé irányul. Túl nagy és gyors piaci élénkülés kellene, hogy más megrendelőket találva önállósítsák magukat. Megszüntethető Az új modell fontos része volt az irányítás 1984. márciusi átalakítása. Egy szintre kerültek a döntési jogok és a felelősség, és ekkor indult meg a tömeges elvándorlás. Végh Ágnes személyzeti és szociálpolitikai főosztályvezető szerint a többség nem merte vállalni a régitől merőben szokatlan feladatot, és ha kezdetben le is tették a hűségesküt, sokan nem tudtak átállni a vállalkozói szemléletre. A főosztályvezető szerint nem a kor, hanem a teljesítmény döntötte el, hogy kitől váltak meg. Csak véletlen egybeesésnek tartja, hogy az elöregedett, és iskolai végzettségében sem megfelelő alkalmazotti állomány és a középvezetők java nyugdíjba, vagy más helyre vonult. Egész osztályok, komplett egységek léptek ki, félve a bizonytalanságtól, az átszervezések kimenetelétől. Éppen most, amikor az új motornak teljes sebességre kellene kapcsolnia, az ORSZAK tapasztalt középvezeték nélkül maradt, az átlagos életkor 30— 40 év. Végh Ágnes azt mondja, belső erőből pótolták a kieső létszámot, de sajnos, nem mindenki hálálja meg a bizalmat. Hivatalosan április 1-én alakult meg a másik leányvállalat, a LAKOR, feladata, hogy befejezze azokat a munkákat, amelyekre még az ORSZÁK kedvező pozícióban — hiszen minden szakmából teljes volt a stába kötött szerződést. Most egy külön vezérigazgatói megbízott koordinál az anyavállalat és a leányvállalat között, hogy a budapesti lakásépítések idei terve ne lássa kárát a túl gyorsan végrehajtott és erős kézzel irányított vállalati átszervezéseknek. A vezérigazgató elegendő közgazdasági és jogi biztosítékot lát, hogy az önállóan gazdálkodó LAKOR az alapító határozat szellemében működjék. Ha mégsem, egyszerűen megszüntethető. Kapun kívül Hogy egy vállalat miről mint dönt, az már csak rá tartozik. A módszerekről lehet véleményt mondani, ám ha a cél a gazdasági stabilitás, úgy tetszik, a humánus érvek keveset nyomnak a latban. Lehet embereken is átlépni, akik 20—30 éves szakiparos múlttal sírva hagyják ott a vállalatot, mert nem ilyen jövőt reméltek. A gazdasági érvek elnyomják a több száz ember távozása miatti indulatokat. Félő azonban, hogy a gazdasági érvekre alapozott leányvállalatok versengésének a külső megrendelők, az építtetők isszák meg a levét. Az, hogy sikerüljön olyan megoldást találni, amelynek résévén a leányvállalatok is nyereségesekké válnak, és a házak is elkészüljenek, megintcsak a vállalat ügye. A vezérigazgatóé, aki eddig is viselte keménykezű módszerei ódiumát, most sem hátrálhat meg. Az idő is sürgeti: 1986. január 1-én új irányítási formára térnek át, amikor a vezérigazgatót nem kinevezik, hanem megválasztják a dolgozók. Az új vezetők azt mondják, már elvonult a vihar. Igen, a sértett emberek zöme már kívül van a kapun. De az indulatok nem nyugodtak meg. Szikora Katalin A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1985. OKTÓBER 9. az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1985. október 1-i KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. ms július 1-től alkalmazott határidős árfolyamkülönbözeti százalékok ^Itozatlan" 1 az »85 Június 29-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. v4.«,,n*i Bank 426/1984. számú közleménye szerint hivatalos ara”yTHKU^«%a“min. a bankszervek helyiségeiben közzétett Usta. . Veteli Közép Eladási Devizanem . . . Az árfolyam 100 egységre forintban Angol font 6848,64 6855,50 6862,36 Ausztrál dollár 3408,88 3412,29 3415,70 Belga frank 90,26 90,35 90,44 Dán korona 505,65 506,16 506,67 Finn márka 850,96 851,81 852,66 Francia frank 600,43 601,03 601,63 Hollandi forint 1626,41 1628,04 1629,67 Japán jen (1000) 224,22 224,44 224,66 Kanadai dollár 3544,22 3547,77 3551,32 Kuvaiti dinár 16 390,81 16 407,22 16 423,63 Norvég korona 613,92 614,53 615,14 NSZK márka 1831,89 1833,72 1835,55 Olasz líra (1000) 27,15 27,18 27,21 Osztrák schilling 260,65 260,91 261,17 Portugál escudo 29,59 29,62 29,65 Spanyol peseta 29,94 29,97 30,00 Svájci frank 2233,56 2235,80 2238,04 Svéd korona 607,06 607,67 6C8.28 Tr. és cl. rubel 2797,20 2800,00 2802,80 USA dollár 4838,57 4843,41 4848,25 Ecu (közös piac) 4053,76 4057,82 4061,88