Magyar Hírlap, 1985. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
Magyar Hírlap A részvétel fontos, győzni muszáj Próbakő a szociális tervezés Az új típusú, kollektív felelősségen nyugvó vállalatvezetési forma egyelőre a próbalépéseknél tart. A „szereposztás” elkészült, s a bemutató előtt próbákra alig jutott idő. Hogyan jut dűlőre a vállalati tanács és a szakszervezet olyan fontos kérdésben, mint a szociális tervezés, egy olyan vállalatnál, amely a mélyből kapaszkodik fölfelé ...? Három évvel ezelőtt nem volt olyan jóstehetség, aki biztató jövőt látott volna a Reanal Finomvegyszergyár számára. A méreteit tekintve alig közepes, de termékei miatt igencsak fontos vegyipari gyár akkor már évek óta sötét alagútban volt. A hetvenes évek elején a Reanal akkori vezetése olyan beruházásba kezdett, ami meghaladta a cég erejét. Úgy képzelték, hogy a megújulást jelentő mátyásföldi üzem öt év alatt készül el, ám a beruházás befejezése egyre késett, a költségei pedig úgy megemelkedtek, hogy az már-már összeomlással fenyegette a céget. A „hét szűk esztendőből” tíz lett, s a Reanal a tönk szélére jutott. Jól fizető vállalatból az utolsók közé csúsztak vissza az iparágban, az adósságok mellett nem futotta béremelésre. Az ötszáz dolgozóból évente 200—300 cserélődött. A megkoplalt beruházásra kapott hitelt 1977-ben elkezdték törleszteni, de a mátyásföldi részleg még 1980-ban is csak nyelte a pénzt. Időközben, az újabb és újabb szabályozóváltozások következtében csökkent a nyereség növekedési üteme, maradtak viszont a hiteltörlesztés kemény feltételei. A feszült légkörben, mikoris a dolgozók egyre jobban zúgolódtak a mostoha jövedelmi viszonyok, s a beharangozott megújulás elmaradása miatt, vezetési válság tört ki. Igazgatók jöttek-mentek. (Tóth Károly, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára: — A nehéz években három igazgató, négy párttitkár váltotta egymást. KISZ-titkárunk annyi volt, hogy összeszámolni is nehéz őket. Zárt ajtók mögött születtek döntések, nem egyszer a dolgozók élet- és munkakörülményeit nagyon is érintő kérdésekben, melyekről bennünket is csak utólag tájékoztattak. Tiltakoztam minden lehetséges fórumon, de abban az időben mégis sokszor elhangzott: magukra hagyjuk az embereket. Az 1984-es esztendő első munkanapján új igazgató került a vállalathoz. Tizenkét pályázó közül esett rá az ipari tárca választása. Addigra már túljutottak azon a krízisen, hogy a vállalat esetleg beolvad az EGYT-be. A Reanal megmaradt, és fúzió helyett Egal néven az EGYT-vel vegyipari közös vállalatot alapított Mátyásföldön. Az induló év nyeresége után azonnal az Egál sem javított a Reanal helyzetén. Benne feküdt 200 millió forintjuk, s három hosszú évig nem térült vissza ebből szinte semmi. Mígnem 1984-ben lépésváltás történt a vállalat életében. (Pribék Ferenc igazgató: — Kíváncsian és bizalmatlanul fogadtak, annak ellenére, hogy a szakmai kapcsolatom régebbi keletű a gyárral. Egyidőben kellett átalakítani a termékszerkezetet és a belső szervezetet, s kijutni a bizalmi válságból. Az első év rögtön nyereséges volt, valamelyest enyhíteni tudtuk a bérfeszültségeket, s elsősorban a szakszervezeti bizalmi hálózaton keresztül megteremtettük a döntéselőkészítés nyilvánosságát.) Idén májusban Pribék Ferencet a kollektíva úgyszólván egyhangú óhajtásával választották az igazgatói székbe. A húsztagú vállalati tanács összetétele már nem alakult ilyen egyértelműen. Volt olyan részleg, ahol három jelölt is akadt. Előfordult, hogy a munkásjelöltet maguk a munkások szavazták le, mondván: a művezető jobban képviselné az érdekeiket. Nem várt érdeklődéssel, vitakészséggel választották ki küldöttjeiket a dolgozók. S óhatatlan a kérdés, amit napjainkban sokhelyütt megfogalmaznak: most, hogy a kollektív vállalatvezetésbe a választott képviselők is bekerültek, mi szükség van a szakszervezet jogosítványainak jó részére? (Tóth Károly: — A vállalati tanács évente kétszer-háromszor ül majd össze, és stratégiai kérdésekről dönt. A folyamatosságot továbbra is a szakszervezet képviseli, a döntéshozatalban éppúgy, mint az érdekvédelemben.) (Pribék Ferenc: — A vállalati tanács szerepét, munkastílusát ma még nehéz megítélni. A szándékunk mindenesetre az, hogy elkerüljük a puszta formalitást. Magam a tulajdonosi tudat erősödését várom attól, hogy a dolgozók képviselői is tagjai a tanácsnak. Ebből a szempontból szinte végszóra jött ez az új vállalatvezetési forma, mert a közvagyon védelme, gyarapítása, tisztelete mintha kihunyt volna az emberekből.) Az egyszemélyi vezető-vállalati tanács-szakszervezeti testület kialakuló kapcsolatának egyik próbaköve napjainkban a szociális tervezés. A Reanalnál elsősorban a lakáshoz jutás megkönnyítését segítik abból kiindulva, hogy ha ebben magukra hagyják a dolgozóikat, a többséget szinte belekényszerítik a távozásba. Idén ötmillió forintot költenek lakástámogatásra. Ebben hosszúlejáratú kamatmentes kölcsön éppúgy benne van, mint egyszeri nagy öszszegű támogatás, és öt tanácsi otthon bérlőkijelölési joga. A többi jóléti-kulturális-szociális kiadásra már jóval szerényebbek a lehetőségeik: idén 612 ezer forint jut. (Tóth Károly: — Nem könynyű manapság értelmes célokat találni. Az üzemi étkeztetés, az üdültetés természetes igény a dolgozók részéről, de a többi?... Régebben családiasabb volt az üzem. Élénk sportkörünk volt, most a 150, harminc év alatti fiatalból egy kispályás focicsapatot is nehéz összehozni. Nem fogható minden a vgm-re, meg a maszekolásra. Atomizált az életünk, ezt kell felismerni, és alkalmazkodni hozzá. Mechanikusan pumpálni azt a kevés pénzt oda, ahová nem is járnak már az emberek olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. A Reanalnál nem is teszik. Inkább segélyalapból támogatják a gyár kisnyugdíjasait. Mondják: a társadalmi munkára is könnyebb megnyerni az embereket. Miként a földrengéskárosultak támogatására is. Múlt szombaton az ötszázból 355-en vállaltak műszakot értük. ^^Gazsó L. Ferenc Új üzem Diósgyőrben Importot pótol Hétfőn, ünnepélyes külsőségek közepette felavatták és átadták rendeltetésének a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek új tekercshúzó üzemét. Az LKM fejlesztési elképzeléseit az Állami Fejlesztési Bank támogatásával valósította meg. Igen rövid idő, kilenc hónap alatt készült el, mintegy 150 millió forintos beruházási költséggel a korszerű, évi csaknem 20 ezer tonna teljesítményű tekercshúzó üzem, mely a jövőben teljes egészében kielégíti a magyar csavaripar és gördülőcsapágy-ipar alapanyag-igényeit. Ezzel jelentős tőkés import válik feleslegessé, sőt a termelés felfutása után még exportra is jut a termékből. Százkét szeles nap Balatoni viharjelzés - téli szünet Az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki obszervatóriuma a balatoni viharjelzést — az idei idényre — hétfőtől megszüntette. . . . . Az idei, immár 51. viharjelzési szezon (május 1-től szeptember 30-ig) gyorsan kivonuló hidegfrontokban gazdag és az átlagosnál szélesebb volt. A viharjelzési idényben a siófoki és keszthelyi adatok alapján tizenegy százalékkal kevese volt a csapadék, mint az ötvenéves átlag. A napsütéses árak száma viszont nyolc százalékkal több volt. A negyvenkét kilométer, árat elérő vagy ezt meghaladó, a viharjelzési szempontból kritikus széllökésű napok száma százkettő volt. A Balatonon száz kilométer/órát meghaladó szélvihar négyszer fordult elő. Ezek közül a legerősebb augusztus 6-án Badacsony térségében tombolt, százhuszonhat kilométeres széllökéssel. Az október 1-től időnként észlelhető fényjelzések műszakikísérleti jellegűek lesznek, nem viharjelzések. (MTI) HAZAI KÖRKÉP - FÓRUM Hazánkban, az elmúlt másfél évtizedben a dolgozók részvételének két eltérő, némiképp ellentétes alapon nyugvó, szerencsés feltételek mellett egymást kiegészítő iránya alakult ki az üzemek irányításában. A szakszervezeti intézményrendszer reformjával 1976—1990 között a szakszervezeti bizalmiak egy sor olyan kérdésbe kaptak beleszólást, amire addig még nem volt módjuk. A változások 1980-ban teljesedtek ki, mikor a bizalmiak testülete lett az üzemi demokrácia legmagasabb fóruma. Másfelől 1985-ben egy ettől eltérő irányzat kezdődött, melynek lényege, hogy a vállalat távlatos gazdálkodását befolyásoló kérdésekben olyan testületek döntsenek, melyekben a vezetés kinevezett és a dolgozók választott képviselői egyaránt jelen vannak, s valamilyen módon szerephez jut a szakszervezet is. Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutató Intézet igazgatója szerint e két trend a gyakorlatban ésszerűen kiegészítheti egymást, azonban a dolgozói részvétel kiteljesítésének van egy „technológiai” sorrendje, amely nélkül mindez formalizmusba torkollik. Aligha képzelhető el ugyanis érdemi részvétel olyan magasröptű kérdésekben, mint a vállalat gazdálkodásának stratégiája, ha a résztvevőknek nincs közvetlen beleszólásuk, vagy ehhez szükséges ismeretük olyan, a dolgozók napi, elemi érdekeivel közvetlenül összefüggő ügyekben, mint például a bérezés. Kinek az édes, kinek a száraz Titkos pezsgőfortélyok A pezsgőbontás a ritka, ünnepélyes pillanatok aktusa. Kivéve persze, ha valakinek munkaköri kötelessége a kóstolás, az új fajták kikísérletezése. Akkor ugyanis a szakember több nedűt ízlel meg havonta, mint más, közönséges halandó egész élete alatt. — Ezt akár munkahelyi ártalomnak is nevezhetjük — jelenti ki Quirin Károly, a Törley Pezsgőgyár főtechnológusa. — Én például egyáltalán nem kedvelem az édes pezsgőt, mégis bele kell kóstolnom mindegyik szállítmányba. A minőségi ellenőrzéshez ez is hozzátartozik. A fogyasztók zömének ízlése szöges ellentétben áll a főtechnológuséval. Mondja is az üzemigazgató: — A kétféle édes pezsgőnkből nem tudunk annyit gyártani, amennyi el ne fogyott volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy lemondunk az ízlésformálásról, s az ínyencek kívánságainak is eleget akarunk tenni. Ezért mintegy 25 fajtát gyártunk, s amikor új márkával kísérletezünk, akkor a teljes skálában gondolkodunk. Viszont mi is a piacról élünk, a feltételeket a fogyasztók diktálják. Dr. Törts András szavai után nyilvánvaló, hogy az a négy új pezsgőfajta, amit a közelmúltban állítottak elő, egytől-egyig édes. S a hozzáértő már azt is tudja: melyiknek lesz a legnagyobb sikere? _Nekem a Promontor Doux ésa Pest-Buda a kedvencem, az üzemben dolgozók viszont a Charment■ Rouge-ra szavaztak — mondja Győryné Gáti Magdolna laboratóriumi vezető. Persze biztosan akadnak jó páran, akik a Budafok Doux márkát kedvelik meg. — Érdekes dolgok ezek. Már háromszáz éve létezik a pezsgő és ennek ellenére időről időre megpróbálunk valami újdonsággal előrukkolni — szól közbe Quirin Károly. — S nem csupán azért, mert a szakmai presztízsünket akarjuk növelni, hanem főképp azért, mert még mindig tudunk a többitől valamennyire eltérőt produkálni. A pezsgőkészítés receptúrája persze hétpecsétes titok, ám magáról a folyamatról szívesen beszélnek a szakemberek. — A köztudatban az él, hogy a pezsgő a legrosszabb borokból készül, pedig ez nem igaz — állítja dr. Törts András. — Már a szőlőfajtákat is jól meg kell válogatni és közvetlenül a teljes érés előtt kezdődik a szüret. A feldolgozás gyorsan és a levegő kívülrekesztésével történik. Az is a követelmények közé tartozik, hogy a pergőalapbor színe világos legyen, és ne legyen a fajtára jellemző intenzív illata. A készre kezelt alapbor érzékszervi és analitikai vizsgálatakor a laboratórium vezetője és a társaságában lévő többi szakember már szelektál. Tulajdonképpen ekkor dől el, hogy milyen pezsgő készítésére alkalmas a nedű. Amikor a palackban vagy a tankban kierjed a pezsgő, akkor az igen száraz fajtákat kedvelők akár fogyaszthatják is. A száraz pezsgő attól lesz félédes, vagy édes, hogy különleges likőrt adnak hozzá. Ez az úgynevezett likőrözés. A likőr összetétele titkos, én például nem is ülhetek Magdival egy repülőre, nehogy bajba kerüljön a gyártás — tér ki a kérdéseim elől nevetve a főtechnológus. — Annyit azért elárulhatunk róla, hogy jó minőségű óbor, brandy, cukor és különböző természetes ízesítő anyagok keverékéből áll — mutatkozik valamivel engedékenyebbnek Győryné Gáti Magdolna. — Egy-egy új pezsgő kikísérletezésénél ezeken az ízesítő anyagokon változtatunk. Dr. Terts András szerint az üzemi háttér is hozzájárul, hogy új fajták előállítására gondolhatnak. Évente 28-29 millió palack pezsgő hagyja el a Hungarovin három gyárát. A Törleyből 20-21 millió, a Hungáriából 7-7,5 millió, a Francisból pedig ötszázezer üveg indul útnak. A Hungarovin semmit sem bíz a véletlenre, a szőlő zöme a saját célgazdaságukból kerül ki, amely Etyeken van. A fajták jó megválasztása jelenti a biztos alapot, erre építik a jövőt is. Többek között azt dédelgetik a terveik közt, hogy idővel fajtát is megjelölnek a palackon, s amennyiben kiugró évjáratot hoz a szüret, akkor az évszám is felkerül a címkére. Ugyanúgy mint Franciaországban, a pezsgő őshazájában. Braun Ágoston 1985. október 1. kedd3 UNOKÁINKÉRT vételesen nem elcsépelt újságírói közhely, ha azt mondjuk, hogy az ENSZ-közgyűlés múlt héten megkezdett általános politikai vitáját ezúttal klönös érdeklődés előzte meg. Ennek magyarázata egyértelműen az időpontok közelségében rejlik: nem egészen két hónap van hátra ugyanis a szovjet—amerikai csúcstalálkozóig, s a múlt hét eseményeit a legtöbb megfigyelő természetesen ezen az optikán keresztül szemlélte. Az alaphangot az amerikai külügyminiszter múlt hétfői beszéde adta meg, egy napra rá a szovjet diplomácia vezetője kapott szót New Yorkban — mondandóját tehát egyfajta válaszként is értékelhetjük. Csütörtökön már Sevardnadze és Schultz a népes hallgatóság és a szónoki pulpitus kizárásával, négyszemközt szegezte egymásnak érveit, pénteken pedig Reagan elnök fogadta a szovjet külügyminisztert. Természetesen az utóbb említett találkozókról — minthogy a legalább részleges titoktartás a két nagyhatalom közös érdeke — nem sok szivárgott ki, így hát az elemzők többnyire a közgyűlési ülésszakon elhangzott szavakra hagyatkoznak, s belőlük próbálnak óvatosan következtetni. Senki sem várta, hogy Schultz a közelgő csúcstalálkozóra tekintettel ez alkalommal teljesen félreteszi az utóbbi években már megszokott washingtoni retorikát. Mégis, enyhén szólva furcsán hatott, hogy a State Department vezetője a világnak szinte minden bajáért megint a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni. Sokan, még a nyugati lapok kommentátorai közül is, disszonánsnak érezték röviddel Genf előtt ezt a hangvételt. Leginkább persze a Schultz-beszéd kapcsán arra volt kíváncsi mindenki, vajon Washington hajlandó-e módosítani a csillagháborús programmal és a genfi tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontját. Nos, bármilyen sajnálatos, a válasz ez idő szerint nem. De akkor mégis, mi célt szolgálhat néhány hét múlva Gorbacsov és Reagan kézfogása? A genfi sikerhez nyilvánvalóan egyaránt szükséges a felelősségérzet és a megegyezésre törekvő politikai akarat — mindkét részről. A szovjet külügyminiszter keddi felszólalása világossá tette, hogy Moszkva minden lehetőt elkövet a genfi csúcstalálkozó eredményességéért. Sevardnadze leszögezte, hogy a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó válságért a felelősség az Egyesült Államokat és legközelebbi szövetségeseit terheli, a Szovjetunió azonban változatlanul arra törekszik, hogy normális, egyenjogú kapcsolatokat építsen ki az Egyesült Államokkal is. Ezt célozza majd a Gorbacsov— Reagan megbeszélés, amely a moszkvai álláspont szerint nem kerülheti meg napjaink legfontosabb kérdését. Ez pedig: a fegyverkezési verseny megakadályozása a világűrben, eltiltása a Földön, a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése, a hadászati stabilitás megszilárdítása. A genfi tárgyalásokra a szovjet küldöttség sok és messzemenő javaslattal érkezett vissza — mondotta Sevardnadze, s bár nem részletezte ezeket az indítványokat, elmondta: azok egyaránt vonatkoznak a nukleáris fegyverekre, beleértve a fegyverkísérletek teljes eltiltását, a vegyi fegyverekre és a hagyományos fegyverzetre, valamint a fegyveres erők létszámára. A kulcskérdés azonban változatlanul az, sikerül-e megakadályozni a világűr militarizálását. A szovjet felszólalást elemezve nyugati sajtóértékelések hangsúlyozták: az elveket illetően változatlan szilárdság jellemzi Moszkva álláspontját. Ugyanakkor — jóllehet, a beszéd egy nappal Schultz éles hangú felszólalása után hangzott el — Sevardnadze több alkalommal is kerülte az amerikai kormányzat nyílt és közvetlen bírálatát. Felszólalásokban tallóztunk ezúttal, a teljesség igénye nélkül. Szeretnénk remélni, hogy az a felelősségtudat, amely a magyar és a szovjet külügyminiszter beszédét át- moghatotta, előbb-utóbb általánosan jellemzővé válik a nemzet-közi porondon. De úgy hiszem, abban már ma sincs vita az államférfiak között, hogy — miként egy New York-i sajtó-értekezleten fogalmaztak — a ma embere nem hozhat olyan döntést, amelytől unokáink fognak szenvedni. KÜRTI GÁBOR : gypupTTT*—1————————■ Életmentő kitüntetése Bátor életmentőt tüntettek ki Szolnokon. Bugyik Sándor kisújszállási fiatalember Szolnokon a megáradt Tiszából kimentett egy asszonyt, s gondoskodott gyors kórházba szállításáról. Bugyik Sándornak, a Szolnok megyei tanács elnöke, Mohácsi Ottó hétfőn nyújtotta át a Minisztertanács Életmentő Emlékérmét. (MTI) TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁS Tarlóégetésből karambol Elítélhető-e halált okozó, a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt az, aki sem a KRESZ, sem egyéb jogszabályokat nem szegett meg, viszont ténykedésével összefügg egy halálos kimenetelű baleset? — ebben a kérdésben summázható B. A. ügye, amelyet törvényességi óvás folytán tárgyalt a Legfelsőbb Bíróság. A Szigetvári Állami Gazdaságban öt éve dolgozik körletvezetőként B. A. Két éve, mint mindig, a hatos út menti kukoricatarló felperzselése közben történt a baleset. A rendkívül nedves tarló hatalmas füsttel égett, s a nem is túl erős szél az országútra sodorta a füstöt, ami a minimálisra csökkentette a látási viszonyokat. Egy IFA teherautó éppen emiatt leparkolt a menetirány szerinti jobboldalon, tíz centire az útpadkától. Két autó szemből belefutott a teherautóba, személyi sérülés nem történt. B. R. Szigetvár felől ment Barcs felé kismotorján, negyven kilométeres sebességgel. Nem törődött a füsttel, a sebességet nem csökkentette, s belerohant az IFÁ- ba. A helyszínen meghalt. Az elsőfokú bíróság B. A.-t vonta felelősségre a baleset előidézése miatt. A körletvezetőnek tudnia kellett volna, ha a tőle elvárható körültekintéssel szervezi meg a tarló égetését, hogy bizonyos széljárás mellett, veszélyezteti a tömény füst a közlekedést. Az kétségtelen, hogy se a KRESZ, se foglalkozása szabályait nem szegte meg, viszont gondatlanság terheli az általános felelősség szerint. A fentiek alapján kilencven napi tételre, napi 100—100 forintos pénzbüntetésre ítélte a bíróság B. A.-t. A törvényességi óvás szerint, B. A. semmiféle felelősséggel nem tartozik a balesetet illetően, mert a tarlóégetésre vonatkozó előírásokat betartotta. Az általában elvárható gondosságot meghaladó körültekintéssel járt el mindvégig, szem előtt tartva a tűzrendészeti előírásokat és a MÉM utasítását is, így még gondatlanság sem terheli a baleset miatt. A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa helyt adott az óvásnak, bűncselekmény hiányában B. A.-t felmentették.