Magyar Hírlap, 1985. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

Magyar Hírlap A részvétel fontos, győzni muszáj Próbakő a szociális tervezés Az új típusú, kollektív felelősségen nyugvó vállalatvezetési forma egyelőre a próbalépéseknél tart. A „szereposztás” elké­szült, s a bemutató előtt próbákra alig jutott idő. Hogyan jut dűlőre a vállalati tanács és a szakszervezet olyan fontos kér­désben, mint a szociális tervezés, egy olyan vállalatnál, amely a mélyből kapaszkodik fölfelé ...? Három évvel ezelőtt nem volt olyan jóstehetség, aki biztató jövőt látott volna a Reanal Fi­nomvegyszergyár számára. A méreteit tekintve alig közepes, de termékei miatt igencsak fon­tos vegyipari gyár akkor már évek óta sötét alagútban volt. A hetvenes évek elején a Rea­nal akkori vezetése olyan beru­házásba kezdett, ami megha­ladta a cég erejét. Úgy képzel­ték, hogy a megújulást jelentő mátyásföldi üzem öt év alatt készül el, ám a beruházás be­fejezése egyre késett, a költsé­gei pedig úgy megemelkedtek, hogy az már-már összeomlással fenyegette a céget. A „hét szűk esztendőből” tíz lett, s a Reanal a tönk szélére jutott. Jól fizető vállalatból az utolsók közé csúsztak vissza az iparágban, az adósságok mel­lett nem futotta béremelésre. Az ötszáz dolgozóból évente 200—300 cserélődött. A meg­koplalt beruházásra kapott hi­telt 1977-ben elkezdték törlesz­teni, de a mátyásföldi részleg még 1980-ban is csak nyelte a pénzt. Időközben, az újabb és újabb szabályozóváltozások kö­vetkeztében csökkent a nyere­ség növekedési üteme, marad­tak viszont a hiteltörlesztés ke­mény feltételei. A feszült légkörben, mikoris a dolgozók egyre jobban zúgo­lódtak a mostoha jövedelmi vi­szonyok, s a beharangozott meg­újulás elmaradása miatt, veze­tési válság tört ki. Igazgatók jöttek-mentek. (Tóth Károly, a vállalati szakszervezeti bizottság titká­ra: — A nehéz években három igazgató, négy párttitkár vál­totta egymást. KISZ-titkárunk annyi volt, hogy összeszámolni is nehéz őket. Zárt ajtók mö­gött születtek döntések, nem egyszer a dolgozók élet- és munkakörülményeit nagyon is érintő kérdésekben, melyekről bennünket is csak utólag tájé­koztattak. Tiltakoztam minden lehetséges fórumon, de abban az időben mégis sokszor el­hangzott: magukra hagyjuk az embereket.­ Az 1984-es esztendő első munkanapján új igazgató ke­rült a vállalathoz. Tizenkét pá­lyázó közül esett rá az ipari tárca választása. Addigra már túljutottak azon a krízisen, hogy a vállalat esetleg beolvad az EGYT-be. A Reanal megma­radt, és fúzió helyett Egal né­ven az EGYT-vel vegyipari kö­zös vállalatot alapított Mátyás­földön. Az induló év nyeresége után azonnal az Egál sem ja­vított a Reanal helyzetén. Ben­ne feküdt 200 millió forintjuk, s három hosszú évig nem té­rült vissza ebből szinte semm­i. Mígnem 1984-ben lépésváltás történt a vállalat életében. (Pribék Ferenc igazgató: — Kíváncsian és bizalmatlanul fo­gadtak, annak ellenére, hogy a szakmai kapcsolatom régebbi keletű a gyárral. Egyidőben kellett átalakítani a termék­­szerkezetet és a belső szerve­zetet, s kijutni a bizalmi vál­ságból. Az első év rögtön nye­reséges volt, valamelyest eny­híteni tudtuk a bérfeszültsége­ket, s elsősorban a szakszerve­zeti bizalmi hálózaton keresz­tül megteremtettük a döntés­előkészítés nyilvánosságát.) Idén májusban Pribék Feren­cet a kollektíva úgyszólván egyhangú óhajtásával válasz­tották az igazgatói székbe. A húsztagú vállalati tanács össze­tétele már nem alakult ilyen egyértelműen. Volt olyan rész­leg, ahol három jelölt is akadt. Előfordult, hogy a munkás­je­löltet maguk a munkások sza­vazták le, mondván: a műve­zető jobban képviselné az ér­dekeiket. Nem várt érdeklő­déssel, vitakészséggel választot­ták ki küldöttjeiket a dolgo­zók. S óhatatlan a kérdés, amit napjainkban sokhelyütt megfo­galmaznak: most, hogy a kol­lektív vállalatvezetésbe a vá­lasztott képviselők is bekerül­tek, mi szükség van a szakszer­vezet jogosítványainak jó részé­re? (Tóth Károly: — A vállalati tanács évente kétszer-három­­szor ül majd össze, és stratégiai kérdésekről dönt. A folyama­tosságot továbbra is a szakszer­vezet képviseli, a döntéshoza­talban éppúgy, mint az érdek­­védelemben.) (Pribék Ferenc: — A vállalati tanács szerepét, munkastílusát ma még nehéz megítélni. A szándékunk mindenesetre az, hogy elkerüljük a puszta for­malitást. Magam a tulajdonosi tudat erősödését várom attól, hogy a dolgozók képviselői is tagjai a tanácsnak. Ebből a szempontból szinte végszóra jött ez az új vállalatvezetési forma, mert a közvagyon védel­me, gyarapítása, tisztelete mintha kihunyt volna az embe­rekből.) Az egyszemélyi vezető-válla­lati tanács-szakszervezeti testü­let kialakuló kapcsolatának egyik próbaköve napjainkban a szociális tervezés. A Reanal­­nál elsősorban a lakáshoz jutás megkönnyítését segítik abból kiindulva, hogy ha ebben ma­gukra hagyják a dolgozóikat, a többséget szinte belekényszerí­­tik a távozásba. Idén ötmillió forintot költenek lakástámoga­tásra. Ebben hosszúlejáratú ka­matmentes kölcsön éppúgy ben­ne van, mint egyszeri nagy ösz­­szegű támogatás, és öt tanácsi otthon bérlőkijelölési joga. A többi j­óléti-kulturális-szociális kiadásra már jóval szerényeb­bek a lehetőségeik: idén 612 ezer forint jut. (Tóth Károly: — Nem köny­­nyű manapság értelmes célokat találni. Az üzemi étkeztetés, az üdültetés természetes igény a dolgozók részéről, de a töb­bi?... Régebben családiasabb volt az üzem. Élénk sportkö­rünk volt, most a 150, harminc év alatti fiatalból egy kispályás focicsapatot is nehéz összehoz­ni. Nem fogható minden a vgm-re, meg a maszekolásra. Atomizált az életünk, ezt kell felismerni, és alkalmazkodni hozzá. Mechanikusan pumpál­ni azt a kevés pénzt oda, aho­vá nem is járnak már az em­berek olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak.­ A Reanalnál nem is teszik. Inkább segélyalapból támogat­ják a gyár kisnyugdíjasait. Mondják: a társadalmi munká­ra is könnyebb megnyerni az embereket. Miként a földrengés­károsultak támogatására is. Múlt szombaton az ötszázból 355-en vállaltak műszakot ér­tük. ^^Gazsó L. Ferenc Új üzem Diósgyőrben Importot pótol Hétfőn, ünnepélyes külsősé­gek közepette felavatták és át­adták rendeltetésének a Diós­győri Lenin Kohászati Művek új tekercshúzó üzemét. Az LKM fejlesztési elképzeléseit az Álla­mi Fejlesztési Bank támogatá­sával valósította meg. Igen rövid idő, kilenc hónap alatt készült el, mintegy 150 millió forintos beruházási költ­séggel a korszerű, évi csaknem 20 ezer tonna teljesítményű tekercshúzó üzem, mely a jövő­ben teljes egészében kielégíti a magyar csavaripar és gördülő­csapágy-ipar alapanyag-igényeit. Ezzel jelentős tőkés import vá­lik feleslegessé, sőt a termelés felfutása után még exportra is jut a termékből. Százkét szeles nap Balatoni viharjelzés - téli szünet Az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki obszervatóriu­ma a balatoni viharjelzést — az idei idényre — hétfőtől meg­szüntette. . . . . Az idei, immár 51. viharjelzési szezon (május 1-től szeptember 30-ig) gyorsan kivonuló hideg­­frontokban gazdag és az átla­gosnál szélesebb volt. A vihar­­jelzési idényben­­ a siófoki és keszthelyi adatok alapján tizenegy százalékkal kevese volt a csapadék, mint az ötven­éves átlag. A napsütéses árak száma viszont nyolc százalékkal több volt. A negyvenkét kilométer, árat elérő vagy ezt meghaladó, a viharjelzési szempontból kriti­kus széllökésű napok szá­ma százkettő volt. A Balatonon száz kilométer/órát meghaladó szélvihar négyszer fordult elő. Ezek közül a legerősebb augusz­tus 6-án Badacsony térségében tombolt, százhuszonhat kilomé­teres széllökéssel. Az október 1-től időnként ész­lelhető fényjelzések műszaki­­kísérleti jellegűek lesznek, nem viharjelzések. (MTI) HAZAI KÖRKÉP - FÓRUM Hazánkban, az elmúlt másfél évtizedben a dolgozók rész­vételének két eltérő, némiképp ellentétes alapon nyugvó, sze­rencsés feltételek mellett egymást kiegészítő iránya alakult ki az üzemek irányításában. A szakszervezeti intézményrendszer reformjával 1976—1990 között a szakszervezeti bizalmiak egy sor olyan kérdésbe kaptak beleszólást, amire addig még nem volt módjuk. A változások 1980-ban teljesedtek ki, mikor a bi­zalmiak testülete lett az üzemi demokrácia legmagasabb fóru­ma. Másfelől 1985-ben egy ettől eltérő irányzat kezdődött, mely­nek lényege, hogy a vállalat távlatos gazdálkodását befolyásoló kérdésekben olyan testületek döntsenek, melyekben a­ vezetés kinevezett és a dolgozók választott képviselői egyaránt jelen vannak, s valamilyen módon szerephez jut a szakszervezet is. Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutató Intézet igazgatója szerint e két trend a gyakorlatban ésszerűen kiegészítheti egymást, azonban a dolgozói részvétel kiteljesítésének van egy „techno­lógiai” sorrendje, amely nélkül mindez formalizmusba torkol­lik. Aligha képzelhető el ugyanis érdemi részvétel olyan magas­röptű kérdésekben, mint a vállalat gazdálkodásának stratégiája, ha a résztvevőknek nincs közvetlen beleszólásuk, vagy ehhez szükséges ismeretük olyan, a dolgozók napi, elemi érdekeivel közvetlenül összefüggő ügyekben, mint például a bérezés. Kinek az édes, kinek a száraz Titkos pezsgőfortélyok A pezsgőbontás a ritka, ünnepé­lyes pillanatok aktusa. Kivéve persze, ha valakinek munkaköri kötelessége a kóstolás, az új faj­ták kikísérletezése. Akkor ugyan­is a szakember több nedűt ízlel meg havonta, mint más, közönsé­ges halandó egész élete alatt. — Ezt akár munkahelyi árta­lomnak is nevezhetjük — jelenti ki Quirin Károly, a Törley Pezs­gőgyár főtechnológusa. — Én pél­dául egyáltalán nem kedvelem az édes pezsgőt, mégis bele kell kós­tolnom mindegyik szállítmányba. A minőségi ellenőrzéshez ez is hozzátartozik. A fogyasztók zömének ízlése szöges ellentétben áll a főtechno­lóguséval. Mondja is az üzemigaz­gató: — A kétféle édes pezsgőnkből nem tudunk annyit gyártani, amennyi el ne fogyott volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy le­mondunk az ízlésformálásról, s az ínyencek kívánságainak is ele­get akarunk tenni. Ezért mintegy 25 fajtát gyártunk, s amikor új márkával kísérletezünk, akkor a teljes skálában gondolkodunk. Vi­szont mi is a piacról élünk, a fel­tételeket a fogyasztók diktálják. Dr. Törts András szavai után nyilvánvaló, hogy az a négy új pezsgőfajta, amit a közelmúltban állítottak elő, egytől-egyig édes. S a hozzáértő már azt is tudja: melyiknek lesz a legnagyobb si­kere? _Nekem a Promontor Doux és­­a Pest-Buda a kedvencem, az üzemben dolgozók viszont a Char­­ment■ Rouge-ra szavaztak — mondja Győryné Gáti Magdolna laboratóriumi vezető. Persze biz­tosan akadnak jó páran, akik a Budafok Doux márkát kedvelik meg. — Érdekes dolgok ezek. Már há­romszáz éve létezik a pezsgő és ennek ellenére időről időre meg­próbálunk valami újdonsággal előrukkolni — szól közbe Quirin Károly. — S nem csupán azért, mert a szakmai presztízsünket akarjuk növelni, hanem főképp azért, mert még mindig tudunk a többitől valamennyire eltérőt pro­dukálni. A pezsgőkészítés receptúrája persze hétpecsétes titok, ám ma­gáról a folyamatról szívesen be­szélnek a szakemberek. — A köztudatban az él, hogy a pezsgő a legrosszabb borokból ké­szül, pedig ez nem igaz — állítja dr. Törts András. — Már a szőlő­fajtákat is jól meg kell válogat­ni és közvetlenül a teljes érés előtt kezdődik a szüret. A feldol­gozás gyorsan és a levegő kívül­­rekesztésével történik. Az is a kö­vetelmények közé tartozik, hogy a pergőalapbor színe világos le­gyen, és ne legyen a fajtára jel­lemző intenzív illata. A készre kezelt alapbor érzék­szervi és analitikai vizsgálatakor a laboratórium vezetője és a tár­saságában lévő többi szakember már szelektál. Tulajdonképpen ekkor dől el, hogy milyen pezsgő készítésére alkalmas a nedű. Ami­kor a palackban vagy a tankban kierjed a pezsgő, akkor az igen száraz fajtákat kedvelők akár fo­gyaszthatják is. A száraz pezsgő attól lesz félédes, vagy édes, hogy különleges likőrt adnak hozzá. Ez az úgynevezett likőrözés.­­ A likőr összetétele titkos, én például nem is ülhetek Magdival egy repülőre, nehogy bajba kerül­jön a gyártás — tér ki a kérdé­seim elől nevetve a főtechnológus. — Annyit azért elárulhatunk róla, hogy jó minőségű óbor, bran­dy, cukor és különböző természe­tes ízesítő anyagok keverékéből áll — mutatkozik valamivel enge­dékenyebbnek Győryné Gáti Mag­dolna. — Egy-egy új pezsgő kikí­sérletezésénél ezeken az ízesítő anyagokon változtatunk. Dr. Terts András szerint az üze­mi háttér is hozzájárul, hogy új fajták előállítására gondolhatnak. Évente 28-29 millió palack pezsgő hagyja el a Hungarovin három gyárát. A Törleyből 20-21 millió, a Hungáriából 7-7,5 millió, a Fran­­cisból pedig ötszázezer üveg in­dul útnak. A Hungarovin semmit sem bíz a véletlenre, a szőlő zöme a saját célgazdaságukból kerül ki, amely Etyeken van. A fajták jó megvá­lasztása jelenti a biztos alapot, er­re építik a jövőt is. Többek között azt dédelgetik a terveik közt, hogy idővel fajtát is megjelölnek a pa­lackon, s amennyiben kiugró év­járatot hoz a szüret, akkor az év­szám is felkerül a címkére. Ugyan­úgy mint Franciaországban, a pezsgő őshazájában. Braun Ágoston 1985. október 1. kedd3 ­ UNOKÁINKÉRT­ ­vételesen nem elcsépelt újságírói közhely, ha azt mond­juk, hogy az ENSZ-közgyűlés múlt héten megkezdett általános politikai vitáját ezúttal klönös érdeklődés előzte meg. Ennek magyarázata egyértelműen az időpontok közelségében rejlik: nem egészen két hónap van hátra ugyanis a szovjet—amerikai csúcstalálkozóig, s a múlt hét eseményeit a legtöbb megfigyelő természetesen ezen az op­tikán keresztül szemlélte. Az alaphangot az amerikai külügyminiszter múlt hétfői beszéde adta meg, egy napra rá a szovjet diplomácia ve­zetője kapott szót New Yorkban — mondandóját tehát egy­fajta válaszként is értékelhetjük. Csütörtökön már Sevard­­nadze és Schultz a népes hallgatóság és a szónoki pulpitus ki­zárásával, négyszemközt szegezte egymásnak érveit, pénte­ken pedig Reagan elnök fogadta a szovjet külügyminisz­tert. Természetesen az utóbb említett találkozókról — mint­hogy a legalább részleges titoktartás a két nagyhatalom kö­zös érdeke — nem sok szivárgott ki, így hát az elemzők többnyire a közgyűlési ülésszakon elhangzott szavakra ha­gyatkoznak, s belőlük próbálnak óvatosan következtetni. Senki sem várta, hogy Schultz a közelgő csúcstalálkozóra tekintettel ez alkalommal teljesen félreteszi az utóbbi évek­ben már megszokott washingtoni retorikát. Mégis, enyhén szólva furcsán hatott, hogy a State Department vezetője a világnak szinte minden bajáért megint a Szovjetuniót pró­bálta felelőssé tenni. Sokan, még a nyugati lapok kommen­tátorai közül is, disszonánsnak érezték röviddel Genf előtt ezt a hangvételt. Leginkább persze a Schultz-beszéd kapcsán arra volt kí­váncsi mindenki, vajon Washington hajlandó-e módosítani a csillagháborús programmal és a genfi tárgyalásokkal kap­csolatos álláspontját. Nos, bármilyen sajnálatos, a válasz ez idő szerint­­ nem. De akkor mégis, mi célt szolgálhat né­hány hét múlva Gorbacsov és Reagan kézfogása? A genfi sikerhez nyilvánvalóan egyaránt szükséges a fe­lelősségérzet és a megegyezésre törekvő politikai akarat — mindkét részről. A szovjet külügyminiszter keddi felszólalása világossá tette, hogy Moszkva minden lehetőt elkövet a genfi csúcstalálkozó eredményességéért. Sevardnadze leszögezte, hogy a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó válságért a felelősség az Egyesült Államokat és legközelebbi szövetsé­geseit terheli, a Szovjetunió azonban változatlanul arra tö­rekszik, hogy normális, egyenjogú kapcsolatokat építsen ki az Egyesült Államokkal is. Ezt célozza majd a Gorbacsov— Reagan megbeszélés, amely a moszkvai álláspont szerint nem kerülheti meg napjaink legfontosabb kérdését. Ez pedig: a­­ fegyverkezési verseny megakadályozása a világűrben, eltil­tása a Földön, a nukleáris fegyverek korlátozása és csökken­tése, a hadászati stabilitás megszilárdítása. A genfi tárgyalásokra a szovjet küldöttség sok és messze­menő javaslattal érkezett vissza — mondotta Sevardnadze, s bár nem részletezte ezeket az indítványokat, elmondta: azok egyaránt vonatkoznak a nukleáris fegyverekre, beleértve a fegyverkísérletek teljes eltiltását, a vegyi fegyverekre és a hagyományos fegyverzetre, valamint a fegyveres erők lét­­­­számára. A kulcskérdés azonban változatlanul az, sikerül-e megakadályozni a világűr militarizálását. A szovjet fel­szólalást elemezve nyugati sajtóértékelések hangsúlyozták: az elveket illetően változatlan szilárdság jellemzi Moszkva álláspontját. Ugyanakkor — jóllehet, a beszéd egy nappal Schultz éles hangú felszólalása után hangzott el — Sevard­nadze több alkalommal is kerülte az amerikai kormányzat nyílt és közvetlen bírálatát. Felszólalásokban tallóztunk ezúttal, a teljesség igé­nye nélkül. Szeretnénk remélni, hogy az a felelősségtudat, amely a magyar és a szovjet külügyminiszter beszédét át- mog­hatotta, előbb-utóbb általánosan jellemzővé válik a nemzet-­­­közi porondon. De úgy hiszem, abban már ma sincs vita az államférfiak között, hogy — miként egy New York-i sajtó-­­­értekezleten fogalmaztak — a ma embere nem hozhat olyan döntést, amelytől unokáink fognak szenvedni. KÜRTI GÁBOR : gypupTTT*—1————————■ Életmentő kitüntetése Bátor életmentőt tüntettek ki Szolnokon. Bugyik Sándor kis­újszállási fiatalember Szolnokon a megáradt Tiszából kimentett egy asszonyt, s gondoskodott gyors kórházba szállításáról. Bugyik Sándornak, a Szolnok megyei tanács elnöke, Mohácsi Ottó hétfőn nyújtotta át a Mi­nisztertanács Életmentő Emlék­érmét. (MTI) TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁS Tarlóégetésből karambol Elítélhető-e halált okozó, a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt az, aki sem a KRESZ, sem egyéb jogszabá­lyokat nem szegett meg, viszont ténykedésével összefügg egy halálos kimenetelű baleset? — ebben a kérdésben summázha­tó B. A. ügye, amelyet törvé­nyességi óvás folytán tárgyalt a Legfelsőbb Bíróság. A Szigetvári Állami Gazda­ságban öt éve dolgozik körlet­vezetőként B. A. Két éve, mint mindig, a hatos út menti ku­koricatarló felperzselése közben történt a baleset. A rendkívül nedves tarló hatalmas füsttel égett, s a nem is túl erős szél az országútra sodorta a füstöt, ami a minimálisra csökkentette a látási viszonyokat. Egy IFA teherautó éppen emiatt lepar­kolt a menetirány szerinti jobb­oldalon, tíz centire az útpadká­tól. Két autó szemből belefu­tott a teherautóba, személyi sé­rülés nem történt. B. R. Sziget­vár felől ment Barcs felé kis­motorján, negyven kilométeres sebességgel. Nem törődött a füsttel, a sebességet nem csök­kentette, s belerohant az IFÁ- ba. A helyszínen meghalt. Az elsőfokú bíróság B. A.-t vonta felelősségre a baleset elő­idézése miatt. A körletvezető­nek tudnia kellett volna, ha a tőle elvárható körültekintéssel szervezi meg a tarló égetését, hogy bizonyos széljárás mellett, veszélyezteti a tömény füst a közlekedést. Az kétségtelen, hogy se a KRESZ, se foglalkozá­sa szabályait nem szegte meg, vi­szont gondatlanság terheli az általános felelősség szerint. A fentiek alapján kilencven napi tételre, napi 100—100 forintos pénzbüntetésre ítélte a bíróság B. A.-t. A törvényességi óvás szerint, B. A. semmiféle felelősséggel nem tartozik a balesetet illető­en, mert a tarlóégetésre vonat­kozó előírásokat betartotta. Az általában elvárható gondossá­got meghaladó körültekintéssel járt el mindvégig, szem előtt tartva a tűzrendészeti előíráso­kat és a MÉM utasítását is, így még gondatlanság sem terheli a baleset miatt. A Legfelsőbb Bíróság bünte­tőtanácsa helyt adott az óvás­nak, bűncselekmény hiányában B. A.-t felmentették.

Next