Magyar Hírlap, 1985. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

2 1985. december 2. hétfő : ne­vű­­KÖZI POLITIKA Radzsiv Gandhi elutazott Japánból (Reuter, AP, DPA) Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök vasárnap Kyoto régi császárvá­ros megtekintésével befejezte négynapos hivatalos japáni láto­gatását és elutazott Japánból. Nakaszone Jaszuhiro minisz­terelnökkel folytatott tárgyalá­sainak középpontjában az indiai gazdaság­­korszerűsítésében való japán részvétel, a két ország gaz­dasági együttműködésének elmé­lyítése állt. A két ország külügy­minisztere a látogatás során tu­dományos és műszaki együttmű­ködési megállapodást írt a­lá. Gandhi vasárnap országa nuk­leáris programjáról szólva újság­írók előtt kijelentette, hogy In­diának nincsen semmi titkolni­­valója. Elmondotta, hogy a de­cember közepén hivatalos láto­gatásra Indiába érkező Ztauí Hakk pakisztáni elnököt felkérte, hogy vegyen részt a Madras mel­letti Kalpakkamban létesített atomreaktor megnyitásán. Pakisztán azzal vádolta Indiát, hogy nukleáris programja kere­tében atombombát is előállít. In­dia ezt mindig is határozottan cáfolta, ugyanakkor rámutatott, hogy Pakisztán titokban nagy erőfeszítéseket tesz atombomba előállítására. Az 1947-ben függet­lenné vált két ország három há­borút is vívott egymással. Gandhi az indiai—pakisztáni viszonyról kijelentette, hogy azok az utóbbi időben általában véve javulnak. Minden egyes visszalépést két vagy három lépés­­követi előre — mondotta az indiai kormányfő. Radzsiv Gandhi szombati saj­tóértekezletén a többi között ki­jelentette, hogy országa a Kíná­val való viszony megjavítására törekszik. Ennek kapcsán kije­lentette, hogy az India és Kína közötti határvita megoldását cél­zó tárgyalásokon sikerült előre­lépni, de úgy értékelte, hogy a végső megoldáshoz „még jelen­tős időre van szükség”. Tokiói tartózkodása előtti vietnami látogatásáról beszámol­va elmondta: a vietnami vezetők közölték vele, hogy legkésőbb 1990-ig kivonják a vietnami csa­patokat Kambodzsából. Vietnam kész fontolóra venni minden olyan javaslatot az ASEAN részé­ről, amely ténylegesen a feszült­ség enyhítését célozza — mon­dotta hanoi tárgyalásairól beszá­molva Radzsiv Gandhi. Radzsiv Gandhi, indiai miniszterelnök Jaszuhiro Nakaszone japán kormányfő társaságában ellátogatott a tokiói Ueno állatkertbe. A ké­pen látható elefántot Indira Gandhi ajándékozta az állatkertnek, néhány héttel halála előtt (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat) Miniszteri kinevezés Moszkvában (MTI) Valerij Bikovot nevezte ki a Szovjetunió egészségügyi és mikrobiológiai-ipari miniszterévé a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége. Az új miniszter 1938-ban szü­letett, 1961-ben kezdett dolgozni egyetemi oktatóként. 1971-től 1976-ig biokémiai üzem igazgató­ja volt, majd a kirisi városi párt­­bizottság első titkárává választot­ták. 1979-ben az SZKP KB vegy­ipari osztálya mikrobiológiai al­osztályának vezetője lett, 1985- ben pedig kinevezték a Szovjet­unió Minisztertanácsa Mikrobio­lógiai Ipari Igazgatóságának ve­zetőjévé. Fegyverbarátság A Krasznaja Zvezda a Magyar Néphadseregről (MTI) Terjedelmes cikket kö­zöl a Magyar Néphadseregről szombati számában a Krasznaja Zvezda. A cikk ismerteti hadse­regünk történelmét, születésének körülményeit és negyvenéves fejlődését. Külön méltatja az 1976-ban hozott honvédelmi tör­vény jelentőségét, a hadsereg fej­lődésében játszott szerepét. Ismerteti a Magyar Néphadse­reg életét és beszámol a száraz­földi erők és a honi légvédelmi hadsereg életéről, feladatairól. Külön megemlíti az idei év je­lentőségét és ismerteti az MSZMP XIII. kongresszusának a honvé­delemmel kapcsolatos állásfogla­lást. Az írás szól a szovjet hadsereg és a Magyar Néphadsereg közötti fegyverbarátságról, a hadsereg­nek a fiatalok politikai nevelésé­ben betöltött szerepéről, majd rá­mutat: az elkövetkező években — mint azt Oláh István honvédelmi miniszter a magyar párt XIII. kongresszusán megállapította — a fő feladat az, hogy minden erőt és lehetőséget felhasználjanak a párt védelmi politikájának feltét­len megvalósítására. „Nem bűn, hiba" Az izraeli kémbotrány fejleményei (MTI, AP) Az izraeli kormány szeretné élét venni az Egyesült Államokkal kirobbant kémbot­­rányának, ám az ügy mégis to­vább dagad, mert mindkét or­szágban újabb és újabb informá­ciókat szivárogtatnak ki. Az izraeli televízió szerint Si­mon Peresz miniszterelnök pén­teken George Shultz amerikai külügyminiszterhez írott levélben „sajnálatos hibának” nevezte az eseménysorozatot, amely oda ve­zetett, hogy az Egyesült Államok­ban letartóztatták az amerikai haditengerészet egyik polgári al­kalmazottját, a hírszerzési elem­zéssel foglalkozó Jonathan Pol­­lardot. A vád ellene az, hogy havi 2500 dollárért — s eddig össze­sen 50 ezer dollár juttatásért — értesüléseket adott át a washing­toni izraeli nagykövetség munka­társainak. Peresz azt írta, hogy reméli: az ügy nem vezet „vál­sághoz” az amerikai—izraeli kap­csolatokban, s javasolta, hogy a problémát ne nagyítsák fel job­ban tényleges arányainál. Éppen az „arányok” kérdésé­ben sokasodnak a leleplezések. Eredetileg az a hír járta, hogy Pollard az arab hadseregekről gyűjtött amerikai hírszerzési ada­tok közül szolgáltatott­­ki többet izraeli kapcsolatainak. Az izraeli nagykövetség két munkatársa, akikről gyanítják, hogy átvették a Pollard-féle adatokat, a napok­ban azonban gyorsan hazauta­zott, noha korábban Tel Avivban azt ígérték, hogy az amerikai ha­tóságok akadálytalanul kihallgat­hatják őket. S pénteken Tel Aviv­ban egy meg nem nevezett kor­mánytisztviselő kiszivárogtatta, hogy a két munkatárs tulajdon­képpen az izraeli hadügyminiszté­rium úgynevezett „Tudományos Összekötő Irodája” számára dol­gozott. Ez az iroda tudományos és műszaki hírszerzéssel foglal­kozik, értesüléseit az izraeli hadi­ipar hasznosítja. Közben a tengerentúl a New Statesman című lapban cikk je­lent meg arról, hogy az izraeli hírszerzés már évtizedek óta ki­terjedt tevékenységet folytat az Egyesült Államokban, ám a ko­rábbi leleplezéseket mindig el­tussolták. A The New York Times szerint az izraeli tevékenység is­mertségére jellemző, hogy például a CIA már 1979-ben tanulmány­ban elemezte az izraeli informá­ciógyűjtés fő stratégiai irányait. Az izraeli—amerikai kapcsola­tok elemzői szerint az izraeli kém­kedés tulajdonképpen a két or­szág kapcsolatai mindennapos részének tekinthető, amennyiben ennek révén az izraeli kormány­zat közvetlen kapcsolatba kerül­het a számára fontos és vele ro­konszenvező amerikai üzleti kö­rökkel, áthidalván az amerikai kormányok Izraellel szembeni politikájának különféle apró vál­tozásait. Ebben az összefüggés­ben a Pollard-ügy talán éppen az, aminek Peresz nevezi: „nem bűn, hiba”. Új alkotmány Dél-Afrikában? (MTI, APA, DPA) Új alkot­mányt dolgoznak ki Dél-Afrikában — jelentette be Pieter Botha ál­lamelnök a hét végén, miután több napon keresztül tárgyalt a Pretoria által „független állam­nak” nyilvánított fekete lakossá­gú bantusztánok, illetve félig ön­álló törzsi területek vezetőinek. Ezek a vezetőik többségükben a dél-afrikai rendszer kiszolgálói, és az általuk irányított területek önállóságát Pretorián kívül sehol sem ismerik el. Botha — saját irományos meg­fogalmazása szerint — „megálla­podásra jutott tárgyalópartnerei­vel arról, melyek lesznek a fő elemei azoknak a jövendőbeli tárgyalásoknak, amelyek eredmé­nyeképpen újjászervezik a dél­afrikai társadalmat. Egy kor­mányszóvivő szerint a hét napon át folyt tárgyalásokba bevonták a nem fehér közösségek minden olyan vezetőjét, aki „a békés megoldás híve”. Botha , mint­­a bantusztán ve­­zetők előtt mondott pénteki be­szédében kifejtette, az alkotmány­reformmal „szövetségi államrend­szert” teremtenének Dél-Afriká­­ban. Ezen belül — mint mondta — a felelős tisztségeket és a ha­talmat a különböző faji csoportok együttesen gyakorolnák. Ebben a szövetségi államban a bantusztá­­noknak joguk lenne a független­ségre — ezt a jogot eddig csak a Pretoriával együttműködő törzsi vezetők igényelték — és minden dél-afrikai megkapná a dél-afri­kai állampolgárságot. A La Valletta-i túszdráma kérdőjelei ■ (Folytatás az 1. oldalról) Egyéb hírek szerint — amelye­ket továbbra sem lehet megerő­síteni — Egyiptom demonstratív katoniai felvonulást rendezett a nyugati sivatagban, azaz Líbia határaihoz közel. A hivatalos Kairó viszont váltig kitart amel­lett, hogy nem tervez hadicse­lekményt szomszédja ellen. Lutfi miniszterelnök a parlament, a Népi Gyűlés szombati ülésén szólt erről a kérdésről. Megismételte azt a vádat, hogy a gépeltérítés­nek „líbiai kapcsolata” volt, s hogy „erre vonatkozólag” Egyip­tom „bizonyítékkal” rendelkezik, ám ennek a „bizonyítéknak” a bemutatása még mindig nem tör­tént meg. Lutfi miniszterelnök szerint „nem vagyunk mi hábo­rús uszítók, kivált nem akarunk háborúba lépni Líbia népe ellen. Egyiptom azonban a megfelelő időben határozott lépéseket tesz majd, abból a célból, hogy azok, akik a bűncselekmény végrehaj­tásában közvetlenül vagy közvet­ve részt vettek, elnyerjék méltó büntetésüket”. Parlamenti beszédében Lutfi egyiptomi kormányfő arról is szólt, hogy a La Valletta-i Luqa légi kikötőben végrehajtott egyip­tomi gépostrom, a Kairóból oda­szállított különítmény beavatko­zása nem okozhatta a tömegha­lált, s hogy annak az utastérben felrobbantott kézigránátok robba­nása volt az oka. Minden egyéb nyugati jelentés — mondotta Lutfi — hazugság. Szombaton különrepülőgépen hazaszállították a máltai túszsze­­dési kísérlet halottait: tizenöt egyiptomi polgár virágokkal bo­rított koporsóját átadták a hozzá­tartozóknak a kairói repülőtéren. A nap folyamán, állami díszpom­pával közös sírba helyezték őket, és az egyiptomi főváros központi mecsetében mondtak fölöttük imát. Ugyancsak Kairóba szállítottak szombaton tíz palesztin tetemet — köztük nyolc kisgyermekét —, hét fülöp-szigeteki és egy auszt­ráliai állampolgárét. Az egyip­tomi és az ausztráliai áldozato­kat megnevezi az egyiptomi saj­tó, a palesztinokat nem. A kül­földiek holttestét Egyiptom a leg­rövidebb időn belül kiadja. (UPI, AFP, Reuter, TANJUG) Líbia szombaton ismét azzal vá­dolta Egyiptomot, hogy a két or­szág határán összevont csapat­egységei Líbia megtámadására készülnek, párhuzamosan azzal, hogy a térségben tartózkodó ame­rikai haditengerészeti erők légi­ós tengeri felderítéseket hajtanak végre a líbiai partok közelében, és a felderítési adatokat Egyip­tom rendelkezésére bocsátják. A líbiai­­rádió közlésére Washing­ton nem válaszolt, Egyiptom pe­dig tagadja, hogy a nyugati ha­táron felvonultatott erők háborús akcióra készülnének. A líbiai rádió tudósítása sze­rint szombaton a Külkapcsolatok Népi Irodájába (külügyminiszté­rium) kérették a Tripoliban akk­reditált összes külföldi nagyköve­tet, hogy tájékoztassák őket azok­ról az egyiptomi csapatösszevoná­­sokról, amelyek líbiai megítélés szerint az ország ellen irányuló támadás szándékára utalnak. A tájékoztatón líbiai részről „hitelt érdemlő forrásokra” hivatkozva arról tájékoztatták a nagyköve­teket, hogy csütörtökön 4500 ame­rikai katona érkezett az izraeli Haifa kikötőjébe egy amerikai repülőgép-anyahajó fedélzetén, velük együtt futott be a kikötő-­­­be egy rakétákkal felszerelt cir­káló és egy torpedóromboló is. Líbiai értesülés az is, hogy a Föld­közi-tengeren cirkáló amerikai 6. flotta egységeit harckészültségbe helyezték, s hogy a görög Kréta szigetén levő amerikai légitámasz­pontot az egyiptomi légierő tá­mogatására készítették fel. (MTI) Két amerikai lap sze­rint az Egyesült Államok katonai képviselői is közreműködtek az eltérített egyiptomi repülőgép el­len Málta­­szigetén végrehajtott kommandóakció előkészítésében. A The Washington Post és a Te New York Times vasárnap egyaránt első oldalon jelentette, hogy az egyiptomi kommandóval együtt két magas rangú ameri­kai katonatiszt is Máltára érke­zett, de a helyi hatóságok nem engedélyezték, hogy beavatkozza­nak az ügybe. Málta megtagadta azt is, hogy engedélyt adjon egy különlegesen kiképzett ame­rikai katonai egységnek a be­avatkozásra. Az Egyesült Államok mind ez ideig tagadta, hogy közvetlenül részt vett volna a balul sikerült akcióban, bár közölte, hogy „ma­ximális segítséget” ajánlott fel a túszok kiszabadítására. A máltai túszdráma 15 áldozatának temetése Egyiptomban (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat) Ma kezdődik az EGK-csúcs (Folytatás az 1. oldalról) Valamennyi középület, rendőr-őr­­állomás, legutóbb pedig a repü­lőtér ellen irányult.­ A főváros jelentős része, az Európa-palota is, ahol a külügyminisztereknek össze kellett ülniük, és ahol a csúcsértekezletet is tartják majd — áram nélkül maradt. Nem mű­ködtek a repülőtér biztonsági berendezései sem, így az érkező külügyminiszterek gépe a fran­ciaországi Metzben szállt le, ahonnan gépkocsikon megkésve érkeztek Luxemburgba. A ta­nácskozást csak szombaton késő este kezdték el és vasárnap foly­tatták. A tárgyalás eredményét ille­tően a szakértők nem derűlátóak. Nem tartják valószínűnek, hogy a valóban nagy horderejű prob­lémák halmazában — amelyben a tagországok között eddig oly sok érdekellentét és nézetkülönb­ség mutatkozott meg — most egyszerre egyetértésre tudnának jutni. Magyar Hírlap Magyar vezetők távirata Laosz nemzeti ünnepén KAYSONE PHOMVIHANE elvtársnak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének SZUFAN­YONG elvtársnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökének Vientiane Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kiki­áltásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, Országgyűlése, valamint egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság Minisztertanácsának, Legfelsőbb Népi Gyűlé­sének, a baráti laoszi népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint azokra az eredményekre, ame­lyeket népük a Laoszi Népi Forradalmi Párt vezetésével az elmúlt 10 év alatt a népi hatalom megszilárdításában, a társadalom és a nemzetgazdaság szocialista átalakításában elért. Kívánjuk, hogy si­kerrel teljesítsék pártjuk 111. kongresszusának célkitűzéseit, első öt­éves tervük feladatait. Támogatjuk a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjéért és biztonságáért, a jó­szomszédi kapcsolatok megteremtéséért kifejtett erőfeszítéseit. örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együttműködése a marxizmus-leninizmus és az inter­nacionalizmus elvei alapján évről évre erősödik és jól szolgálja a szocializmus, a haladás és a béke ügyét. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és a baráti laoszi népnek hazájuk felvirágoztatásáért folytatott áldo­zatos tevékenységükhöz. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmá­ból a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizott­sága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Taná­csa táviratban köszöntötte laoszi partnerszervezeteit. / 4.­­ KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a felvonulási teret lebetonoz­ik­ták, elkészült a forradalmi hagyományok múzeuma, lefed­ték a főutak vizesárkait és be­fejeződött a középületek tata­rozása. Az önvédelmi egységek­nek kiadták az éberségre fi­gyelmeztető parancsokat, és nyilvánosságra hozták a köz­pontilag megfogalmazott jelsza­vakat. A Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság és a Laoszi Népi Forradalmi Párt köszön­tése mellett a tucatnyi jelszó a marxizmust,leninizmust, a vi­lágbékét, a délkelet-ázsiai szo­lidaritást, a Szovjetunióval való együttműködést és az el nem kötelezett országok mozgalmát élteti. Laosz legnagyobb nemzeti ün­nepét tartja ma. Tíz évvel ez­előtt szólhatott bele igazán az ország sorsának alakulásába egy sokat szenvedett nép. A ha­zánkénál ősibb államalakulat újkori történelme a sziámi, a francia és a japán hódítók el­leni harc jegyében telt el, majd a második világháború után is­mét a franciák jöttek, akiket — mint más délkelet-ázsiai or­szágokban is — az amerikaiak, illetve az általuk támogatott ka­tonák váltottak fel. A tíz évvel ezelőtti vietnami és kambodzsai győzelem azonban lehetővé tet­te, hogy a laoszi forradalmi egységek bevonuljanak Vien­­tiane-ba, a fővárosba, vértelen hatalomátvétellel megdöntsék a királyságot, majd a kikiáltott Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot a szocialista fej­lődés útjára vezessék. Hogy ez utóbbi mit jelent a hazánknál két és félszer na­gyobb ország mintegy hetven különböző nemzetiségéből össze­tevődő, kereken négymillió la­kosának, arról az évfordulón közzétett adatok tanúskodnak. A maláriáról, amelyet napjaink­ra gyakorlatilag felszámoltak, egy évtizede még minden ne­gyedik laoszi szenvedett. Az el­telt tíz év alatt kétszáz kórhá­zat építettek. A köztársaság ki­kiáltásakor hetven orvos prak­tizált, azóta 250 végzett Laosz­­ban. Az országban egyébként négy főiskola és három egyetem működik. 1975-ben az írástu­datlanság a lakosság 60 száza­lékára terjedt ki, ezért minden második településen elemi is­­kolát hoztak létre. Az idén az analfabetizmus felszámolásában elért eredményeiért a Liengkho járás nyerte el az UNESCO Nagyezsda Krupszkaja díját. Az oktatás azért kap kiemelt helyet a társadalomfejlesztési tervekben, mert a szakember­­hiány nemegyszer akadályozza azoknak a beruházásoknak a megvalósítását is, amelyekre egyébként külföldi hitelekből meglenne a fedezet. Létfontos­ságúnak tartják Vientiane-ban a Laoszt Vietnammal — és ezen keresztül a tengerrel — össze­kötő kilences számú országutat, amelyen Phalane falucska mel­lett egy magyarok által épített híd feszül. Támogatásunknak nem ez az egyetlen megnyilvá­nulása; egy kórház és egy ba­romfitelep is hirdeti a magya­rok kezemunkáját. Az elmúlt­­tíz évben mintegy négyszáz lao­szi szerzett képesítést hazánk­ban. A jövő évi árucseréről szóló jegyzőkönyvet szeptem­berben írta alá Budapesten Saly Vongkhamsao miniszter­elnök-helyettes. 1986 Laoszban már a második ötéves terv kez­dete lesz. Az előző közép távú tervidő­szakban a hangsúlyt a lakosság túlnyomó többségét foglalkoz­tató mezőgazdaság fejlesztésére helyezték. A fokozatos kollek­tivizálással, valamint a kister­melők ösztönzésével az ország vezetése elérte, hogy Laosz élel­miszerből már évek óta önellátó. A most kiadott hivatalos adatok szerint a rizs vetésterületének felén szövetkezetek gazdálkod­nak. Tekintve, hogy az ország­ban nehézipar nem fejlődött ki, iparcikkeinek nagy részét im­portból, főleg Vietnamból és a Szovjetunióból szerzi be. Az LNFP 111. kongresszusán elhatározott gyökeres társadal­mi, gazdasági átalakító munka elvégzéséhez az országnak első­sorban békére van szüksége. Ezért törekednek a Thaifölddel kialakult feszült viszony meg­javítására, és az ASEAN-or­szágcsoporttal a párbeszéd meg­indítására. Országépítő terveikben a ba­ráti Laosz népeinek nemzeti ün­nepükön sok sikert kívánunk. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke SARLÓS ISTVÁN, a Magyar Népkö­ztársaság Országgyűlésének elnöke Jeny Urban kommentárja Nincs jele annak, hogy javulnának a lengyel-amerikai kapcsolatok (MTI) A lengyel—amerikai vi­szonyban belátható időn belül még a genfi csúcstalálkozó nyo­mán sem várható javulás — álla­pítja meg a hét végi országos la­pok által közzétett kommentárjá­ban Jan Rem (ezen a néven pub­likál rendszeresen a lengyel kor­mányszóvivő, Jerzy Urban.) Lengyelország szeretné megja­vítani a viszonyt az Egyesült Álla­mokkal, mindenekelőtt a gazda­sági és ezen belül a pénzügyi kapcsolatokat, mert ez kell ah­hoz, hogy Lengyelország vissza tudja fizetni adósságait — írja Rém. — Az amerikai korlátozá­sok megszüntetése elősegítené ugyanis a lengyel ipari termelés növekedését. Nem sokat tehetünk a lengyel— amerikai kapcsolatok megjavítá­sáért, amíg a másik fél ezt nem akarja — állapítja meg a kom­mentár, és kiemeli, hogy Lengyel­­ország azzal segítheti elő a vi­szony majdani normalizálódását, ha a gazdasági hatékonyság nö­velésével, a KGST-integráció el­mélyítésével bebizonyítja, hogy az Egyesült Államok nélkül is boldogul.

Next