Magyar Hírlap, 1986. július (19. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

2 1986. július 1., kedd Zbigniew Messner beszámolója a LEMP X. kongresszusán Lengyelország újra fejlődési pályára állt (MTI) Zbigniew Messner kor­mányfő, a LEMP KB PB tagja be­számolójában részletesen ismer­tette a jelenlegi tervidőszak és a kilencvenes évek legfontosabb társadalmi- és gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A IX. kongresszus óta eltelt öt évet jellemezve Messner kijelen­tette: „A gazdasági és társadal­mi élet zűrzavarának felszámolá­sa után sikerült ismét fejlődési pályára állítani Lengyelországot. Jelentősen nőtt a nemzeti jöve­delem, javult az áruellátás és kedvezően változtak a lakosság életkörülményei. Radikálisan át­szerveztük a gazdasági rendszert. Az ország visszanyerte megérde­melt helyét a szocialista országok közösségében és javultak pozíciói nemzetközi téren is.” „A kormány — mondotta ez­után — a kedvező irányzatok ki­­szélesítésére és megerősítésére tö­rekszik, de ehhez mély és minő­­ségileg új, tartós változásokra van szükség. Csak így érhető el, hogy a gazdaság valóban intenzív fejlődési pályára álljon.” A legfontosabb stratégiai célok között a kormányfő a gazdaság szerkezetének átalakítását, a ter­melés korszerűsítését, a termelé­kenység növelését, a kül- és a belgazdasági egyensúly javítását és a lakosság életszínvonalának emelését hangsúlyozta. Az ötéves terv részleteiről szól­va elmondta, hogy a nemzeti jö­vedelem 16—19 százalékos növe­kedésével számolnak. Ez a rend­kívül megnövekedett beruházási igény teljes kielégítésére nem elég, de lehetővé teszi, hogy az előző öt évhez képest a fejlesztésekre for­dítható összegek mintegy 17 szá­zalékkal nőjenek. Részletesen szólt a tudományos­technikai haladás meggyorsításá­nak fontosságáról, arról a tervről, hogy 1990-ig megkétszerezik az ilyen célú kiadásokat Lengyelor­szágban. Ezzel párhuzamosan fo­kozni kívánják az ország szerepét a KGST keretében kidolgozott fej­lesztési programok megvalósítá­­ban is. Az ország külgazdasági kapcso­latairól szólva Messner leszögez­te, hogy a meghatározó a jövőben is a szocialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval meg­levő együttműködés fenntartása és elmélyítése lesz. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmet még ma is kedvezőtlenül befolyásolják az 1981-es események után Lengyel­­ország ellen hozott gazdasági meg­torló intézkedések. Főképpen ezek akadályozzák az országot abban, hogy eleget tegyen adósság tör­lesztési kötelezettségeinek — mon­dotta a miniszterelnök, majd ar­ról beszélt, hogy számos tőkés or­szág fokozatosan megváltoztatja álláspontját, növekvő megértést és együttműködési szándékot mu­tat. „A kormány arra számít, hogy fokozatosan általánossá vá­lik e realista megközelítés, amely­re kedvező hatással lehet Len­gyelország visszavétele a Nem­zetközi Valutaalapba.” Messner kijelentette, támogat­ja a hivatalos kapcsolatok felvé­telét a KGST és a Közös Piac kö­zött és kedvezően ítéli meg a Kö­zös Piac és a KGST-tagországok közötti kétoldalú megállapodások megkötésének lehetőségét. A nemzetközi gazdasági kap­csolatok élénkítése érdekében alapvető átalakításra szorul a len­gyel export szerkezete. Kimerül­tek — mondotta — a nyersanyag­kivitel növelésének lehetőségei. A jövőben elsősorban a feldolgozó ipar által előállított korszerű ter­mékek külpiaci értékesítését kell növelni. A kormány támogatni fogja az export növelését szolgáló beruházásokat és kedvező felté­teleket teremt vegyesvállalatok alakításához Lengyelországban. Olyan árfolyam-politikát kíván kialakítani, amely az export fo­kozását és az import ésszerűsíté­sét ösztönzi. A mezőgazdasági politikáról szólva Messner leszögezte, hogy a kormány fenntartja az egyenlő működési és fejlődési lehetősége­ket mindhárom szektor: az álla­mi, a szövetkezeti és a magángaz­daságok számára. A miniszterelnök a IX. kong­resszuson 1981-ben elhatározott gazdasági reform továbbfejleszté­sét helyezte kilátásba. „Ma már — mondotta — oly mélyek a re­form gyökerei, hogy nem szüksé­ges lépten-nyomon erősítgetni, hogy a reformtól visszaút nincs." Szólt arról is, hogy a reformpoli­tika eddigi eredményei nem ki­­elégítőek. Ezért a jövőben a ko­rábbinál is következetesebb köz­ponti politikára és arra van szük­ség, hogy jelentős mértékben nőjön a pénzügyi és hitelpolitikai eszközök alkalmazásának haté­konysága. E szigorú gazdaságpo­litika következménye lesz — mon­dotta — az egyes csoportok, gyá­rak érdekeinek ütközése, a lakos­ság jövedelmének differenciáló­dása, amivel előre számolni kell. Az egészséges gazdasági légkör kialakítása érdekében a kormány az eddiginél is nagyobb figyelmet szentel az infláció megfékezésé­nek. Ezért következetesebb és ha­tározottabb politikát kíván foly­tatni a piaci kínálat, az árak és a lakossági jövedelmek területén. A rossz munkaszervezés és a látszatszervezetekben folyó imp­roduktív munka okozta vesztesé­gek felszámolására a LEMP Köz­ponti Bizottságának javaslatára széles körű létszám-felülvizsgá­latot határozott el a kormány, mindenek előtt a nem termelő ágazatokban. Mindez megköveteli a munka törvénykönyv módosítá­sát is. Ezután a lengyel társadalom legégetőbb gondjáról, a rendkívül nagy lakáshiányról beszélt a kor­mányfő. A miniszterelnök végezetül ar­ról szólt, hogy az elkövetkező évek nagy és összetett feladatai meg­követelik a központi államappa­rátus átalakítását is. Ezek a vál­toztatások a kormány politikájá­nak következetes, egységes megva­lósítását szolgálják majd. Mihail Gorbacsov: A Szovjetunió a párbeszéd híve (Folytatás az 1. oldalról) gozói életüket nem a szocializ­muson kívül képzelik el. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a szocializ­musban elért előrehaladás vissza­fordíthatatlan" — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzet­közi valóság, olyan államok szö­vetsége, amelyeket szoros politi­kai, gazdasági, kulturális és vé­delmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kívülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az országot ki­szakítsák a szocialista közösség­ből, azt jelentik, hogy nemcsak a nép akaratára törnek, hanem a háború után kialakult egész ren­dezésre is, végső soron a békét fe­nyegetik — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A lengyel tapasztalat A lengyel válság nem a mun­kásosztály tiltakozása volt a szo­cializmus ellen. A válság min­denekelőtt a szocializmus gya­korlatban való elferdítésével szembeni elégedetlenség volt. A szocialista Lengyelország belső és külső ellenségei saját céljaikra tudták kihasználni ezt az elége­detlenséget. „Az elmúlt időszak tapasztalata azt is ismét határozottan bizo­nyította, hogy milyen veszélyesek a hibák a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő el­vektől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami élet normái­nak megsértése, a szociális-gazda­sági politikában elkövetett szá­mítási tévedések” — mondta az SZKP KB főtitkára. A szocialista forradalom tág te­ret nyit a társadalom mindenol­dalú haladásának. De ez a hala­dás távolról sem következik be automatikusan, nem lehet a ter­melési viszonyok és a termelő erők kérdését egyszer s min­denkorra elintézettnek tekinteni. A termelés, a tudomány, a tech­nika, a kultúra, az emberi szemé­lyiség fejlődése új követelménye­ket támaszt a társadalom meg­szervezésével szemben. Az SZKP KB főtitkára hangsú­lyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítása szerepel a napirenden. A tőkés országokkal való gaz­dasági kapcsolatokról szólva rá­mutatott, hogy káros az az elkép­zelés, miszerint egyszerűbb vala­mit a kapitalista piacon megven­ni, mint azt magunknak megte­remteni!” Természetesen nem a Nyugattal való gazdasági kapcso­latok megszakításáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a kap­csolatokat ésszerűen kell kihasz­nálni, s el kell kerülni a túlzáso­kat, nem lehet megengedni a függőséget" — mondta Mihail Gorbacsov. .feltétlen elsőbbséget kell biz­tosítanunk a baráti országokkal meglevő kooperációs kapcsola­toknak, a szocialista gazdasági integráció felgyorsításának. Ezen a téren a legnagyobb jelentőségű a tudományos-műszaki haladás kérdéseire kidolgozott komplex KGST-program végrehajtása lesz" — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Külpolitikai kérdésekre áttér­ve az SZKP KB főtitkára emlé­keztetett rá, hogy a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének júniusi ülésén a részt­vevők közösen elemezték a nem­zetközi helyzetet, s megállapod­tak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió köz­zétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évez­red végéig történő felszámolásá­ról, az SZKP XXVII. kongresz­­szusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképze­lés. „Ezeket olyan konkrét javasla­tok követték, amelyek megköny­­nyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a köze­pes hatótávolságú rakéták eltávo­lításáról Európából. Nem maradt figyelmen kívül annak lehetősé­ge sem, hogy külön megállapo­dás megkötésére kerülhessen sor a nyugat-európai nukleáris ha­talmakkal — Franciaországgal és Nagy-Britanniával". A vegyi fegyverek felszámolására tett In­dítványt, és a nukleáris robbantá­sok minden fajtájára augusztus 6-ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes ja­vaslata az európai haderők és ha­gyományos fegyverzet csökkenté­sére. „A leszerelés ügye azonban egy centimétert sem jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb, Wa­shington meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visz­­szafogó utolsó fékeket — a SALT—2. szerződést és más szov­jet—amerikai megállapodásokat” — mutatott rá Gorbacsov. Ez az álláspont — állapította meg a szónok — ellentétes a vi­­lágközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt évben Genfben elért megállapodások szellemével. Komoly megközelítést! Az amerikaiak bőségesen tesz­nek fennkölt nyilatkozatokat ar­ról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel ellentéte­sen cselekszenek. Ezt az állítóla­gos szovjet szerződésszegésekkel igyekeznek igazolni. Arról is be­szélnek, hogy megváltozhat ál­láspontjuk, amennyiben a Szov­jetunió „jól fog viselkedni" — mondta. A kioktató szerepében tetszelgő amerikai magatartást akár hu­morral is lehetne szemlélni, csak­hogy itt nem kevesebbről van szó, mint az emberiség túléléséről, s a Szovjetunió úgy véli, hogy minden politikusnak a legkomo­lyabban kell közelítenie ehhez a kérdéshez. „Ez természetesen nem csupán Washingtonra vonatkozik. Csak sajnálatul lehet szólni arról hogy más NATO-tagállamok kor­mányai — köztük olyanok is, amelyek szavakban igyekeznek elhatárolódni az amerikai poli­tika szélsőségeitől — végső soron engednek az óceánon túlról rá­juk nehezedő nyomásnak, s vál­lalják a fegyverkezési hajsza fo­kozódásáért rájuk jutó felelőssé­get”. Úgy tűnik, hogy „ellopják és az óceánon túlra viszik egyes nyu­gat-európai országok önálló politi­káját, s a biztonság védelme ürü­gyén alku tárgyává teszik a 700 milliós európai kontinens népei­nek nemzeti érdekeit és sorsát". Ezzel összefüggésben a főtitkár határozottan leszögezte: a Szov­jetunió nem kíván éket verni az Egyesült Államok és NATO-szö­­vetségesei közé, s szovjet részről a kontinens politikai és katonai realitásaiból indulnak ki. Az alapok javítása A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország természetesen le­vonja következtetéseit Washing­ton kihívó katonai akcióiból. „A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok ka­landor, romboló akcióit. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperializmus önkénye határozza meg a világ sorsát" — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, s hozzáfűzte: a Szovjetunió a jövő­ben is felelősségteljes politikát folytat, s türelmesen fogja alakí­tani a szovjet—amerikai kapcso­latok megjavításához szükséges alapokat. A Szovjetunió a párbeszéd hí­ve. Ennek a párbeszédnek azon­ban olyannak kell lennie, amely­ben mindkét fél reális eredmé­nyek elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tár­gyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjet­unió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a vi­lágot. „A békét csak valamennyi or­szág és nép közös erőfeszítései­nek eredményeként lehet megóv­ni. Arra van szükség, hogy nyu­gaton mindenki megértse: nuk­leáris töltettel felszerelt rakéta in­dítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos ak­ció is egyidejűleg”. A továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenségről, amely újólag felhívta a figyelmet arra, milyen hatalmas erő rejtő­zik az atomenergiában. Gorba­csov egyúttal megköszönte azt a szolidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuniót ért baj idején. Beszéde további részében Mi­hail Gorbacsov rámutatott arra hogy ameddig létezik az imperia­lista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerző­dés Szervezete, amelynek kere­tében a szovjet katonák fegyver­barátaikkal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövet­séges ország területén. A szocialista országok senki­nek sem engedik meg, hogy ide­gen uralmi érdekek szférájának tekintsék őket. Ugyanakkor azt mondják a Nyugatnak: vegye ko­molyan a közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó javaslatot, és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére tett indítványt. Ebben az esetben le­hetővé válik, hogy jelentősen csökkenjen a feszültség Európá­ban. A szovjet csapatok nem örök időkre állomásoznak más orszá­gok területén, a horgonyt azon­ban mindenkinek, és egyszerre kell felszednie — hangsúlyozta Gorbacsov. A szocialista országok köteles­ségüknek tartják, hogy elősegít­sék az európai népek közötti jó­szándékú, és kölcsönösen előnyös együttműködést minden lehetsé­ges területen: a sportban, a kul­túra terén, a kereskedelemben, a műszaki-tudományos kapcsola­tokban, a termelési kooperáció­ban, az emberek közötti kapcso­­latokban. Csakis így lehet erő­síteni mindazt, ami a társadalmi rendszerekben meglevő különbsé­gektől függetlenül egyesíti Euró­pát. A legélesebb problémának ne­vezte a szovjet vezető a gazdasá­gilag fejlett és fejletlen államok közötti, növekvő távolságot. Az imperialista országok magatartá­sát itt sem lehet másként jelle­mezni, mint nemzetközi méretű uzsorás módszert, vagy egysze­rűen rablást. „A mi álláspontunk ezzel kap­csolatosan ismert. Minden nép joga, hogy maga határozza meg sorsát. Enélkül nem lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok kialakítása sem. A múlthoz ha­sonlóan a jövőben is törekedni fogunk a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok átalakítá­sára ésszerű, igazságos alapokon, s társadalmi orientációjától füg­getlenül támogatni fogunk min­den antiimperialista mozgalmat és szervezetet". Globális összefonódások Beszéde befejező részében az SZKP KB főtitkára megállapítot­ta, hogy olyan korban élünk, a­mi­kor globális méretekben fonód­tak össze az ellentmondásos ten­denciák. A történelmi fejlődés jelenlegi felelősségteljes szaka­szában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. Forradalmi tanításunk a meg­ismerés nagyszerű eszköze. Lehe­tővé teszi, hogy a maguk egészé­ben és összefüggéseiben értékel­jük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb prob­lémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszte­ni elméletünket, s állandóan elő­re kell haladni — mondotta befe­jezésül Mihail Gorbacsov. * (MTI) A szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban Gorbacsov a lengyel televíziónak adott interjúban kijelentette, hogy két-három konkrét lépésre vol­na szükség az Egyesült Államok részéről, és akkor eredményes lehet a találkozó, ellenkező eset­ben nincs szükség a csúcsra. Azt mondta, „nem pesszimista” a ta­lálkozó lehetőségét illetően, de felhívta a figyelmet: ha a fegy­verkezési hajsza kiterjed a világ­űrre is és új fegyverrendszereket dolgoznak ki, akkor már nehéz lesz tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen már ma is nehéz tárgyalni. NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Genfi ENSZ-központ Pérez de Cuellar sajtóértekezlete (MTI) Az ENSZ főtitkára sze­rint szükség van olyan szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, amely­nek eredményeként javulna a két nagyhatalom viszonya és lehető­vé válna a nemzetközi feszült­ség csökkentése. Javier Pérez de Cuellar, a genfi ENSZ-központ­­ban tartott hétfőn sajtóértekezle­tet és ezen több politikai kérdés­ről szólt. Üdvözölte a szovjet leszerelési indítványokat és síkraszállt azért, hogy alakuljon ki párbeszéd a szovjet és az amerikai vezetők között, aminek­ révén megoldha­tóak a nukleáris leszerelés prob­lémái. Az Afganisztán és Pakisztán között ENSZ-közvetítéssel folyó tárgyalásokon egyhelyben topogás tapasztalható — mondta, hozzá­téve, hogy a feleknek most már felelősségteljes magatartást kell tanúsítaniuk, ki kell nyilváníta­niuk a megoldást célzó politikai akaratukat. Az ENSZ nem a vég nélküli alkudozások eszköze — szögezte le. Szovjet-amerikai csúcs Reagan szerint csak a dátum kérdéses (MTI) Ronald Reagan amerikai elnök a Le Point című francia he­tilapnak adott nyilatkozatában újfent elvetette a SALT—2 meg­állapodást, de várakozással be­szélt egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. Az elnök a nukleáris fegyver­kezési hajszát eddig bizonyos korlátok közé szorító SALT-2 megállapodás eltemetését egyrészt úgy állította be, mintha azért a Szovjetunió lenne a felelős, más­részt mintha ez ügyben teljes lenne az egyetértés Washington és európai szövetségesei között. Ami az idei szovjet—amerikai csúcstalálkozó kilátását illeti, ar­ról Reagan így nyilatkozott: „őszintén hiszem, hogy ő (Gorba­csov) is akarja a találkozót. Én nyilvánvalóan szintén óhajtom. Most már tehát csak az időpont kérdéses, amiben meg kell álla­podnunk." Az elnök egyben ki­zárta azt a lehetőséget, hogy Amerikán kívül más helyszínt keressenek a csúcstalálkozónak. A dél-afrikai helyzetről szólva Reagan megmaradt az általános­ságok szintjén és válaszából ki­tűnt, hogy az Egyesült Államok egyelőre gazdasági szankciók nél­kül akarja rábírni az apartheid feladására a dél-afrikai kor­mányt. London szankcióellenes taktikája fenyegeti a Nemzetközösség egységét (MTI) A hat napos dél-afrikai és zambiai látogatásáról hétfőn hazatért Denis Healey, brit mun­káspárti „árnyékkülügyminisz­ter" kijelentette, hogy a fekete többség képviselői „a Thatcher­­kormány egyetlen tagjával sem hajlandók szóbaállni". A zambiai elnökkel folytatott megbeszéléseiről szólva Healey elmondta: Kenneth Kaunda kö­zölte vele, komolyan fontolgatja Zambia kilépését a Nemzetközös­ségből. Kaunda állítólag azt is kö­zölte: ha a brit kormány a Nem­zetközösség augusztus elején ese­dékes londoni csúcsértekezletén sem lesz hajlandó hozzájárulni Pretoria elleni szankciókhoz, ak­kor „nem ür többé egy asztalhoz Thatcher asszonnyal”. Angol lapjelentések szerint Shridath Ramphal, a Brit Nem­zetközösség Titkárságának főtit­kára a múlt héten kihallgatást kért II. Erzsébet királynőtől, s arra kérte, figyelmeztesse Tha­tcher miniszterelnököt, hogy dél­­afrikai politikája széthullással fenyegeti a 49 tagállamot tömörí­tő Nemzetközösséget, amely az angol uralkodót ismeri el jelké­pes fejének. Hírek szerint arról is tájékoztatta a királynőt, hogy több tagállam a kilépés gondola­tával foglalkozik, illetve megtorló lépéseket tervez Nagy-Britannia ellen. Itt nyugszik az apartheid — hirdeti a koporsó felirata, amelyet az egyik amerikai polgárjogi szervezet ma kezdődő Baltimore-i kong­resszusának résztvevői gyalogmenetben vittek az USA egyik part­jától a másikig MTI Külföldi Képszerkesztőség I VILÁGHÍRADÓ Szergej Szokolov marsall szovjet és magyar kitüntetése (MTI) Szergej Szokolov mar­sall, az SZKP KB PB póttagját, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terét Lenin-renddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a szovjet párt és állam szolgálatában szerzett ér­demeiért, 75. születésnapja alkal­mából. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa népeink barátságá­nak elmélyítésében, a hadserege­ink közötti együttműködés erősí­tésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában szerzett kiemelkedő érdemei elismerése­ként Szergej Szokolovot, a Szov­jetunió marsallját, honvédelmi minisztert — 75. születésnapja alkalmából — a Magyar Népköz­­társaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Euréka értekezlet (MTI) Paul Channon brit ke­reskedelmi és ipari miniszter el­nökletével egynapos Euréka-ér­­tekezletet tartottak hétfőn Lon­donban. Az európai országok tech­nikai-technológiai együttműködé­sét, saját csúcstechnológiáik ki­­fejlesztését és nemzetközi haszno­sítását célzó program résztvevői — a 12 közös piaci tagállam, va­lamint Ausztria, Finnország, Nor­végia, Svédország, Svájc és Tö­rökország — megállapodtak ar­ról, hogy 60 új közös programot indítanak be. Damaszkusz vendége a dél-jemeni államfő (Reuter) „Országaink céljai és érdekei azonosak” — jelentette ki Haidar Abu-Bakr Atlasz dél-je­meni államfő a szíriai főváros­ban, ahova négynapos hivatalos látogatásra érkezett. Mint a szí­riai hírügynökség jelentette, At­­tasz vasárnap magánjellegű meg­beszéléseket tartott Háfez Asszad szíriai elnökkel. A Jemeni NDK vezetőjének ez az első külföldi út­ja azóta, hogy ez év februárjá­ban megválasztották. Szovjet tiltakozás Portugáliánál (MTI) A Szovjetunió külügy­minisztériumában hétfőn tiltako­zást jelentettek be Portugália moszkvai nagykövetségénél az­zal kapcsolatban, hogy a portu­gál hatóságok barátságtalan ak­ciót követtek el két Lisszabonban dolgozó szovjet nagykövetségi munkatárs ellen, „meg nem en­gedett tevékenység" megalapozat­lan vádjaival illetve őket. A szovjet külügyminisztérium­ban hangsúlyozták, hogy a moszk­vai portugál nagykövetség egyes munkatársai több ízben olyan cselekedeteket hajtottak végre amelyek nem egyeztethetők össze a Szovjetunióban tartózkodó kül­földi képviselőkre vonatkozó ren­delkezésekkel. Ennek következté­ben a portugál nagykövetség egy munkatársát felszólították az or­szág elhagyására. *

Next