Magyar Hírlap, 1986. november (19. évfolyam, 258-280. szám)

1986-11-03 / 259. szám

Hát te ki vagy, vigyor­? Az Ozsoát alig ismertem meg. Az olasz, rövidke filmszerep kedvéért kanárisárgára festett haja félig már lenőtt, úgyhogy csak úgy vibráltak rajta a szí­nek: a feje búbján az eredeti barnaság, aztán a ráfestett sár­ga, az arcán tündöklő millió drapp szeplőcske, a piros nad­rág, meg a feliratos trikó. De még így is, vagy csak így iga­zán (?), lehengerlő volt, ahogy azon a napfényes, késő őszi dél­utánon hellyel kínált a Március 15. tér füvén. — Valamikor azt nyilatkoz­tad, nem akarsz színésznő len­ni. — Ég is a bőröm. De nem mentegetőzöm, mert ha az el­ső, második vagy harmadik ne­kifutásra fölvesznek a bölcsész­karra ... — Ma nem vagy színészgya­kornok? — Csak azt tudom, lassan már valami képzettséget kéne szereznem — öregszem. (Ozsda­­­i Erika 21 éves — a szerk.) A­­ 2700 forintos színészgyakor­­nok-fizetésből pedig nem lehet megélni. És arra sem várha­tok, mikor csinál Erdőss Pál rendező megint velem a fősze­repben filmet. — Tizenhét évesen főszere­pet játszottál. — Ártatlanul, nagy kerek szemekkel vonultam be a film­gyárba, ahol az volt az érzé­sem, egy kör közepén állok és semmit sem értek, miért van­nak itt ennyien, ha csak páran dolgoznak? A többi mit akar? — kérdeztem, mire azt vála­szolták, ez a filmgyár. Az Adj, király katonát forgatása mind­össze másfél hónapig tartott, ám az én gyors felnőtté válásom­hoz ez épp elegendő időnek bi­zonyult. Képzeld, fúrtak — 17 évesen. Ment a duma, te csakis azért lettél főszereplő ... — A rendező talált rád? — Nem. December volt és én cipeltem haza a karácsonyi ajándékokat. Álltam a Felsza­badulás téren s láttam, figyel egy szakállas fickó. Azt hit­tem, pénzt akar, vagy hogy is­­merem-e a kis Dzsordzsit a Batthyány térről Nem hagyott békén, felszállt velem a metró­ra is, közben azt mondogatta: ő egy statisztaszervező, az Er­dőss Pál pedig egy rendező. Nem lehetett rólam levakarni. Végül megállapodtunk, vár majd a buszmegállóban és együtt megyünk be a filmgyár­ba. A megbeszélt időpontot persze lekéstem, de ha már itt­­ vagyok — gondoltam —, elsé­tálok a filmgyár előtt, hátha a Haumann sétál ki a kapuján. Elindultam a filmgyár felé — Ozsda a statisztaszervező meg ott várt. Bekísért a kék színű épü­letbe, ahol már hét lány ücsör­gött — méricskélték egymást. Röhögőgörcsöt kaptam. — Na, vigyok­, te ki vagy? — kérdezte a rendezőasszisztens. Kijött az Erdőss is, a rendezőassszisztens meg rám mutatott, hogy ezt, mármint engem válasszon, Er­dőss bevitt a szobájába és el­kezdett faggatni. Egy idő után kibírhatatlanul idegesített. Semmi köze hozzá, voltak-e fiújaim. Sértett és bántott, miért kell nekem erről egy ide­gennel beszélnem. Aztán hely­zetgyakorlatokat csináltatott. De akkorra már annyira fölide­gesített, hogy a játék hevében elküldtem a fenébe. Aztán ha­zamentem. Tudtam, úgyse kel­lek. De már este telefonáltak, várnak próbafelvételre. — A forgatás során voltak-e olyan jelenetek, amelyeket leg­szívesebben kihagytál volna? — A szerződéseket eleve úgy írom alá, nem vetkőzöm. — Lehetnek kikötései egy fémgyári gyakornoknak? — Ha nem akarom, csak nem rángatják le rólam a ruhát?! — Mennyi pénzt kaptál az el­ső filmedért? — Húszezer forintot. A má­sodik Erdöss-filmért, a Vissza­számlálásért ötvenezret, a Láz­álomért, melyet egy év múlva mutatnak be a mozik, még nem tudom mennyit. — A Lázálomban, Erdőss Pál legújabb filmjében is improvi­zálod a szöveget? Csak ilyen szerepekre lennél alkalmas? — Talán igen. Bár a Hatodik mondat című szlovák filmben egy írónőt játszottam. Igaz, ott is improvizálhattam, hiszen a szövegemet — lévén, egyedüli magyar — nem értette senki. Meg aztán kértek is, ne na­gyon artikuláljak, akkor lénye­gesen könnyebb a szinkronizá­lás. Legszívesebben egy jóked­vű, fiatal csavargólány életét játszanám el, aki, ha úgy adó­dik, beleröhög a világba. — Erdőss Pálon kívül, ad­nak-e munkát más rendezők is? — Nem. — Ez idővel nem fenyeget azzal... — De. Csakhogy nem vagyok az a típus, aki a filmgyári bü­fében ücsörög és várja, ki mo­solyog rá. Várok még egy évet­­ a két film moziba kerülésé­­­re, aztán keresek valami mást. Elvégre én nem akartam szí­nésznő lenni. — Miért nem felvételizel a Színművészetire? — A főiskolán két évig nem filmezhetnék. — Színházi szerepléssel nem próbálkoztál? — Csak egyszer, a Goór-Nagy Mária Színitanoda vizsgaelő­adásán. Remegett kezem-lá­­bam, s nyolc perc alatt kilókat fogytam. A tanodát Zazi, Sza­bó Ildikó javasolta. Tudod, ak­koriban riportokat készítettem azokkal, akiket iskolából hívtak filmezni. Kiemelték őket, utá­na meg hagyták, hogy ugyan­oda menjenek vissza. — Te is ilyen sorsra jutsz? — Ha elhiszem, lesz munka, lesz munka ... A riportok fél­bemaradtak — igazából senki sem mondta el, mi a baja. Mert amiről valójában beszélnének, azt nem lehet megírni, amiről meg szívesen beszélnének, az engem nem érdekel. — Ki törődik veled? — A filmgyári rendezői iro­da. Ott vagyunk nyilvántartva. Amikor a Hatodik mondat szlo­vák rendezőjének megmutatták a fényképemet, ekezdett tapsi­kolni: — Itt van Bozenka. — Mármint a szépecske-csúnyács­ka írónő hasonmása, aki után végigkutatta Szlovákiát, Len­gyelországot és Magyarorszá­got. A filmet májusban ott mu­tatták be először, ahol Bozena Szlavcikova Timrova, az írónő élt. A falusiak lelkendeztek, ilyen volt Bozenka, pont ilyen , csak szőke. Tudod, előtte há­rom nappal festették vissza a rövidke olasz filmszerep ked­véért kisárgított hajamat bar­nára — fintorog egyet Ozsda, aztán kezembe nyomja a név­jegyét, melynek hátlapján csak napokkal később fedezem föl a ráfirkált idézetet: „A lét olyan tragikus, hogy csak röhögni le­het rajta. (Beckett—Ozsda)." Scipiades Erzsébet ~­i Erdőss Pál új filmjében Ozsda Erika f[, 1986. november 3., hétfő KULTÚRA - MŰVÉSZET Megújuló közgyűjtemények A modern közgyűjteményi funk­cióknak megfelelő korszerű, tá­gas kiállítási terekkel, raktárak­kal, valamint feldolgozó- és ku­tatóműhelyekkel bővül, kívül-be­­lül megfiatalodik a főváros több patinás gyűjteménye a jövő esz­tendőben megkezdődő rekonst­rukció eredményeként. A kulturális tárca kiemelt prog­ramjaként, s jelentős anyagi tá­mogatásával megvalósuló, több évre tervezett munkálatok során a Szépművészeti Múzeumban pél­dául elvégzik az épület teljes mű­szaki felújítását, valamint azokat a belső átalakításokat, amelyek megoldhatják a felbecsülhetetlen értékek megőrzésének és feldolgo­zásának immár krónikussá vált problémáit. A Magyar Nemzeti Múzeum épületében a tervek szerint ugyan­csak jövőre kezdődnek meg a fel­újítási munkák. A műszaki re­konstrukciót, az eredeti architek­túra visszaállítását, a tömb mű­emléki jellegének megőrzésével, az épületben található két mú­zeum — a Nemzeti és a Termé­szettudományi — funkcionális igé­nyeinek megfelelően végzik el. Egyebek között megújul a mú­zeum épületgépészeti rendszere, tetőszerkezete, megszépülnek a belső közlekedési terek, a ház homlokzata, s a pincerendszer át­alakításával jelentősen bővül a raktártér. Kiépül majd a kiállítá­sok korszerű biztonsági rendsze­re, s a műtárgyakat — köztük a magyar koronázási jelvényeket — új helyükön a legmodernebb vé­delmi berendezések óvják majd. Több ütemben végzik el egy másik budapesti közgyűjtemény,­ az Egyetemi Könyvtár rekonst­rukcióját is. A másfél éve meg­kezdett felújítás — amely az in­tézmény részleges működése mel­lett folytatódik jövőre is — az épület átfogó funkcionális, mű­szaki és műemléki megfiatalítását foglalja magában. Megerősítik egyebek között az épület szerke­zetét, új feldolgozói helyiségeket alakítanak ki, s megoldják az ál­lomány, köztük a nagyértékű ar­chív könyvek korszerű védelmét. (MTI) Zenei tévé/ Két hangversenyt adott Bu­dapesten a Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zene­kara, egyet a Zeneakadémián, s egyet — október 27-én — az Erkel Színházban. Beszámo­lónk, amelyet hadd kezdjünk máris az együttes jellemzésé­vel, az utóbbiról szól. Ez a muzsikustársulás Benjá­min a neves szovjet zenekarok körében, ugyanis mindössze húszesztendős múlt. Komoly, mélyreható tradíciók kialaku­lásához ez az idő kevés, de ah­hoz elegendő, hogy egy zene­kar profiljának alapvonásai ki­rajzolódjanak. A zenekari játék művészi fo­gásait széles skálán birtokló együttesnek fő jellemzője a zengő, erőteljes tónus és a dús vibrátó (utóbbit még a rezek­nél is megtalálhatjuk, amit jól példáz a Csajkovszkij-mű kürt­szólójának szinte emberhangú éneke), továbbá az eruptívan érzelemgazdag előadásmód. Az itt-ott fellelhető hibák is ezek­ben a pozitív tulajdonságokban gyökereznek: a vibrátó olykor­olykor az intonáció tisztaságá­nak rovására megy (pl. Liszt darabjának basszusunisonói­­ban), az eruptivitás pedig néha a finom árnyalatok pasztellszí­neit teszi túlélénkké (mint az a Prokofjev-verseny II. tételé­ben helyenként megmutatko­zott). Mindezt egybevetve, a mér­leg kedvező eredményt mutat: jó képességű, nagy tudású ze­nekar ez a moszkvai társaság; vendégszereplése gazdagította koncertéletünket. A megbetegedett vezető kar­mester, Dmitrij Kitajenko he­lyett az állami díjas Mark Erm­­ler vezényelte az est (eredeti­leg is ilyennek tervezett) prog­ramját, Liszt Hungarica című szimfonikus költeményét, Pro­­kofjev Hegedűversenyét és Csajkovszkij V. Szimfóniáját. Az 1848-ban készült vázlatok alapján 1854-ben befejezett Liszt-mű (melynek ősbemuta­tója egy év múltán Pest-Budán volt) válaszul szolgált Vörös­marty Liszt Ferenchez című híres költeményére; benne a szabadságharc dicsőítésének és elbukása feletti gyászának ad hangot a magát magyarnak val­ló mester. Az akkortájt ma­gyarnak vélt (ma már pusztán magyarosnak tartott) részben a verbunkosból, részben kora­beli műdalainkból táplálkozó melodika Liszt leleménye — az egy záródallam kivételével, ami egy, abban az időben közismert műdal idézete. (Ezek révén e nagyszabású alkotás szoros kapcsolatot, egyenesági rokon­ságot mutat a rapszódiák sorá­val.) Azonban még Liszt kezén sem válhatott igazi drágakővé ez az anyag; bármennyire is igyekezett mélytüzűvé nemesí­teni, felületes csillogását nem tüntethette el. Ám ugyanakkor e mű szinte példatára a mes­ter csodás dallamátalakító mű­vészetének, variáló formaépíté­sének (ami egyébként nagy ha­tással volt Bartókra a későb­biekben). A moszkvaiak, Ermler kifeje­ző és pontosan ütő keze alatt, őszinte meggyőződéssel szólal­tatták meg a mű heves érzemé­­nyeit, hitelesen tolmácsolták a már ma kissé túl patetikusnak ható alkotást. Prokofjev korai versenymű­ve (1915—17 közti opus) korai volta ellenére is nagyon jellem­ző szerzőjére: az ironikus hang­vétel, a groteszk iránti vonzal­ma már itt is meghatározó. Valentyin Zsuk nagyvonalúan felépített interpretációja a rész­letek iránt érzékenységet mu­tatott, igazi karaktert biztosít­va a mű lírai területeinek, s a fanyar humort, illetve már-már barbár indulatokat tükröző ré­szeknek. Nagyszerűen adott hangot e pompás zenének a számos nemzetközi versenyt nyert violonista, s ebben méltó társának bizonyult a zenekar is. Megfogalmazásukban még ma is frissnek, újszerűnek ha­tott ez az ötletgazdag, szelle­mes muzsika, amely jóleső el­lentétül szolgált a két roman­tikus mű áradó érzelem- és hangzásvilágával szemben. (A ráadásul adott híres Paganini­­variációkban — e darab Lisztet és Rahmanyinov is alkotásra ihlette — Zsuk, bravúros tech­nikája ellenére, nem egy han­got a kelleténél alacsonyabban intonált, de ez nem akadályoz­ta meg tomboló sikerét.)­­ A Csajkovszkij-mű Ermler és zenekara otthonosságának,­ tel­jes hazatalálásának jegyében hangzott el. Öröm volt hallani ezt a sokszor elcsépeltnek ható „slágerszámot” ebben az auten­tikus megfogalmazásban — a legilletékesebbektől. (Ez még akkor is így igaz, ha az érzelmi elragadtatás el-elfedte a hang­­szerelés e nagy mesterének he­lyenként roppant finom, áttört hangzásait.) A nagy siker ráadást köve­telt, s így még Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányát is meg­hallgathattuk. Igazi ajándék volt ez­ a mű legjobb előadása, amiben valaha is részünk lehe­tett. Hihetetlenül száguldó tem­póban, ám mégis minden han­got pontosan kijátszva keltet­ték életre ezt a bűbájosan csik­­landó muzsikát, felidézve a sze­­mérmetesen szerelmes és ele­gánsan lovagias mesebeli pár puskini portréját. Juhász Frigyes Pátosz és irónia Vendégzenekar Moszkvából Magyar Hírlap A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel, gépírni-tudással, 3-5 éves gyakorlattal rendelkező munkatársakat osztályadminisztrátor munkakörbe. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27—31. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel, fiatal, 3-5 éves szakmai gyakorlattal anyaggazdálkodó, illetve anyagbeszerző munkakörbe munkatársakat, azonnali belépéssel. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. Felsőszintű vezető mellé felvételre keresünk érettségizett, gyors­, gépírni tudó, 3-5 éves gyakorlattal rendelkező munkatársat titkárnői munkakörbe, „XIII. kerületi munkahely” jeligére, a Felszabadulás téri hirdetőbe. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres felsőfokú iskolai végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező metalurgust, lemeztechnológust és for­gácsoló technológust szerelő, pneumatikus és hidraulikus technológiákhoz, valamint nyomásos alumíniumöntéshez értő öntőtechnológusokat, továbbá célgépekkel, automatikákkal foglalkozó konstrukciós tevékenységben jártas szakembereket. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres termeléstervezési feladatok el­látására, programozói munkakörbe üzemmérnöki végzettséggel rendelkező munkatársakat. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. A. FEG 3' ?gár ,sürgősen felvételre keres energetikust a munkakör betöl-1±Vh^«e?eeSr,\kolai­Ve?,ettség?tel és ,3'5 éve* szakmai gyakorlattal. JfcLtNIKtZES: FEG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály.­­ Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31 A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel. 3-5 éves szakma, gyakorlattal rendelkező munkatársakat gyártóeszköz-gazdálkodó illetve szerszámszerkesztő munkakörökbe. a zuumono. JELENTKEZES: FEG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31.

Next