Magyar Hírlap, 1986. december (19. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1986. december 1., hétfő (Reuter) Dél-Koreában vasárnap feloldották több mint ötven ve­zető ellenzéki­ és diákvezető házi őrizetét és megszüntették a tüntetések megakadályozására mozgósított, körülbelül százezer rendőr rendkívüli készültségét. Az Új Koreai Demokratikus Párt több mint egymillió ember részvételével, a kormány politikája el­leni tiltakozásként szombatra tömegtüntetést szervezett, de azt Csen Ta Hvan elnök betiltotta, s megtartását közel hetvenezer rend­őr kivezénylésével megakadályozta. Az SZKP KB határozata Erősíteni a szocialista törvényességet (MTI) A Pravda vasárnapi szá­ma részletesen ismertette az SZKP KB-nak a szocialista tör­vényesség erősítéséről hozott ha­tározatát, amelyet a szovjet tá­jékoztatási szervek rövidebb for­mában már előző nap nyilvános­ságra hoztak. A határozat megállapítja, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán jóváhagyott irányvonal valóra­­váltásához szükség van a szocia­lista törvényesség és jogrend szi­lárdítására, a szovjet állampolgá­rok jogainak és törvényes érde­keinek védelmére, valamint a tár­sadalmi igazságosság elveinek szigorú tiszteletben tartására. A kongresszusi határozat alapján intézkedéseket tesznek azzal a céllal, hogy erősítsék az állami és társadalmi élet jogi alapjait, a szocialista fegyelmet, felszámol­ják a gazdasági adatok hamisí­tását, leküzdjék az iszákosságot. Ez a munka azonban — foly­tatja a dokumentum — még nem elég hatékony, nem felel meg a kor, a kommunista építés jelenle­gi szakasza által támasztott kö­vetelményeknek. Az állami és gazdasági szervek mindennapi tevékenységükben nemritkán el­térnek a jogi normáktól, különö­sen az emberek érdekeit érintő ügyek intézésében. Az SZKP Központi Bizottsága szerint a törvények szigorú meg­tartása, az állampolgári jogok biz­tosítékainak és a törvényes ál­lampolgári érdekek védelmének erősítése elengedhetetlen feltéte­le a szovjet politikai rendszer normális működésének, az álla­miság fejlődésének, a nép szocia­lista önigazgatása elmélyítésének. A dokumentum ezután kifejti, hogy a törvényesség erősítése és az állampolgári jogok fokozottabb védelme céljából javítani kell a tanácsok, a belügyi, az igazság­ügyi szervek, a közjegyzői irodák, az ügyvédi munkaközösségek és a jogi tanácsadó szolgálatok mun­káját, s növelni kell a népi el­lenőrzés szerepét. A határozat kimondja: a Köz­ponti Bizottság elvárja, hogy ha­ladéktalanul vessenek véget az olyan jelenségeknek, mint az el­fogultság és tendenciózus eljárás a nyomozás, az előzetes vizsgálat és a bírósági tárgyalás során, az aktatologatás, az emberi sorsok­kal szembeni értéktelenség és kö­­zömbösség. A jogvédelmi szer­vek munkájából teljesen ki kell küszöbölni az alaptalan őrizetbe­vételek és letartóztatások, az ál­lampolgárok elleni törvénytelen vádemelés eseteit. Ifjúsági békeakciók (Folytatás az 1. oldalról) A Japán Demokratikus Ifjúsági Szervezet kivételével valamennyi küldöttség támogatta az 1989-es VIT phenjani megrendezését. Véglegesen a találkozó színhelyé­ről a jövő év elején dönt Moszk­vában a nemzetközi előkészítő bizottság. Nem volt mindenben egyetértés a tanácskozáson — mondotta a fő­titkár —, de ez természetes is, tekintettel a tagszervezetek elté­rő hátterére. Azok a mozgalmak, szervezetek, amelyek a határoza­tok, a szolidaritási üzenetek szö­vegével nem értettek egyet ész­revételeiket külön dokumentu­mokban fogalmazhatják meg. A záró plenáris ülésen a kül­döttek elfogadták a dokumentu­mokat és a 17 tagfelvételi javaslatot, s megválasztották az új vezetőséget. Az elnök ismét a libanoni Valid Maszri, a főtitkár pedig Cservény Vilmos lett. A DÍVSZ XII. budapesti közgyűlé­sétől szombat este bállal búcsúz­tak a fiatalok, összesen 136 szer­vezet képviselői, kar. Nem mindennapi körülmé­nyek között készülnek a ja­nuári őrségváltásra az ameri­kai Demokrata Párt vezetői a törvényhozásban: nemcsak az időközi választáson elért, s a vártnál nagyobb arányú siker ad nagy lehetőséget számukra, hanem az is, hogy — ugyan­csak nem várt módon — egy szétzilált, megtépázott kor­mánnyal, egy halványabb fé­nyű elnökkel találják magukat szemben, amikor elfoglalják helyüket a padsorokban. Az „iráni kapcsolat” körüli poli­tikai botrány égi mannaként hullott a demokraták ölébe. Most azt kell megtanulniok, mit kezdjenek a szerencséjük­kel. Az őrségváltás mindenkép­pen jelentős lesz. Hat éven át a Republikánus Párté volt a többség a szenátusban, s hiába ült sokkal több demokrata, mint republikánus a képviselő­ház padsoraiban, a kompro­misszum elkerülhetetlen volt: csak a két ház együttes aka­rata emelhetett bármilyen dön­tést törvényerőre. Az utóbbi két évben megvalósult s az amerikai belpolitikában jelen­tősnek számító törvények: az adóreform, a költségvetési de­ficit csökkentése, s általában az éves költségvetési­­törvény elfogadása csak úgy vált lehet­ségessé, hogy „kétpárti” egyet­értést kellett kialakítani, s ez nem is egyszer vágott az ere­deti reagani tervek húsába. Most viszont a szenátus is „átpártolt” a demokrata oldal­ra. A politika jövőbeni alaku­lásában kulcsszerepe lesz an­nak, sikerül-e a győzelem má­­mnorában most egységesen fel­lépő demokratáknak megőriz­niük ezt az állapotot, s ha igen, milyen kompromisszumokra késztethetik a kormányzatot. Az amerikai politikai történe­lemben amúgy nem szokatlan, hogy míg a Fehér Ház repub­likánus kézben van, addig a kongresszus a demokrata párté. Eddig azonban sohasem került sor kenyértörésre. De hogy a politikai programot ki határoz­za meg igazán, az elnök-e, vagy a többségi párt, az komoly tak­tikai csa­tákban dől el, s tete­mes manőverezési készséget igényel mindkét oldalon. A demokrata többségű kong­resszusban — már csak a kö­zelgő elnökválasztás miatt is — nagyobb hangsúlyt kapnak egyes szociálpolitikai kérdé­sek, nagyobb viták várhatók a költségvetés körül — egyebek között kismértékben akár a Pentagon kárára is. Sokat per­sze nem változtat a helyzeten az őrségváltás: a Demokrata Párt éppúgy nem kockáztat­hatja az 1988-ig hátralévő két évben, hogy a „védelem-elle­­nesség” bélyegét süsse rá el­lenfele, mint ahogy a republi­kánusok sem léphetnek fel (egyébként nem is akarnak) a leszerelés, az enyhülés dühödt ellenzőiként. De a módszerek és a priori­tások minden bizonnyal vál­toznak, már csak a személycse­rék révén is. Ilyen csere a kép­viselőházban is bekövetkezik: „Típ”. — Thomas O’Neill a demokrata párt „nagy öregje”, aki az elmúlt években a párt legbefolyásosabb szószólója volt, visszavonult az aktív po­litikai élettől. Helyére most minden bizonnyal egy texasi politikus, Jim Wright képvise­lő lép. Bár Wright az egyik legügyesebb és legerőteljesebb amerikai politikai iskola, a Ray­burn-Johnson féle texasi politika neveltje, s ennek meg­felelően otthonos a szín­fa­lak mögötti manőverekben is, egy­előre sokan kételkednek abban, képes lesz-e kellő súllyal kép­viselni pártja érdekeit, s ösz­­szetartani a sokszor széthúzó demokrata képviselőket. Mivel a pánton belül most „centralis­ta” törekvések jelentkeznek, elsősorban a fiatalabb vezetők soraiban, Wright is ilyen jel­szavakat hirdetett meg prog­ramjaként. A fontosabb személycsere azonban a szenátusban követ­kezik be, s nem csupán azzal, hogy a „pro tempore” elnök ezentúl a demokraták soraiból kerül ki, Robert Byrd, a vete­rán szenátor pedig ezentúl nem a kisebbség, hanem a többség vezetője lesz. Byrd ugyan hosz­­szú idő óta áll már a pártcso­­port élén, de kevesen tekintik olyan fajsúlyú vezetőnek, aki egy személyben képviselheti pártját. A szenátusi bizottságok élén bekövetkező változások produ­kálhatnák új csillagokat, ko­moly csatáikat. A bizottságok hatalma rendkívül nagy a po­litikai program kialakításában: előtérbe hozhatnak, vagy effek­te­thetnek terveket, törvényter­vezeteket. Igaz, az a szabály, hogy a bizottsági elnök min­dig a többségi párt „rangidős” képviselője, most néhány fon­tos bizottság élére veterán — és nem egy esetben konzerva­tívabb nézeteket valló — sze­nátorokat állít, de jó néhányan előtérbe kerülnek az ifjabb ge­neráció , el­n­ök­jel­öl­tgyanús ”, vagy legalábbis potenciálisan ebbe a csoportba sorolható tag­jai közül is. A katonai bizottság élére például most a szenátus eddig is legnagyobb katonapolitikai tekintélyének tartott, s az irá­ni botrány miatt jelenleg a te­levíziós képernyőkön naponta többször is megjelenő, okosan — és mértéktartóan — érvelő Sam Nunn kerül. Nunn nem a­karja alapvetően megváltoz­tatni az Egyesült Államok ka­tonai politikáját — de kiegyen­súlyozottabb és reálisabb mó­don alkarja azt folytatni, mint azt a Reagan-kormányzat tette az elmúlt években. A jogügyi bizottság vezetője — akinek döntő beleszólása lehet például abba, sikerül-e Reagannnek be­fejeznie a Legfelsőbb Bíróság konzervatív gondolkodású po­litikusokkal, jogászokkal törté­nő­ feltöltését — egy másik potenciális elnökjelölt, Joseph Biden lesz, mivel a „rangidős” Edward Kennedy a meglehető­sen kényes poszt helyett egy másikat választott: a neki meg­felelőbb munkaügyi és szociá­lis bizottságban élt szeniori­­tásával, ennek élére állt. Végül várhatóan a demokrata „kö­zép” nevében tevékenykedik majd Vlaidorne Pell szenátor a külügyi bizottság élén. Fontos elem a képben, hogy az időközi választásokon a sze­nátusba bekerült új demokra­ta párti „osztály” jórészt fia­talabb és többségükben rugal­masabb nézeteket valló politi­kusokból áll. Ők a demokraták „liberálisabb” szárnyát erősí­tik, bár természetesen jórészt támogatják a centrista törek­véseket. A demokratákra nagy fel­adat vár az elkövetkező év­ben: ki kell alakítaniuk a párt új képét, egy olyan politikát, amelyet azután a párt elnökje­­löltje képviselhet 1988-ban. Eb­ben a folyamatban első számú feladatuk az egység fenntartá­sa. Byrd új minőségében meg­tartott első beszédében éppen erre hívta fel a többségi párt szenátorait, a demokraták or­szágos bizottsága pedig most megtartott ülésén ugyanezt kérte a jövőben egymással ver­sengő jelöltektől: ne egymás ellen hadakozzanak, ne egy­mást igyekezzenek lejáratni — ha a személyes elemeket nem is küszöbölhetik ki majd a je­löltségért vívott csatából —, mert ezzel az egész pártnak ár­tanak. Márpedig a demokraták előtt nagy a tét: a Fehér Ház visszaszerzése. Lehet, hogy ma egy kissé megtépázott tekinté­lyű Reagannel állnak szemben, de az elkövetkező két év még bőséges lehetőséget ad az el­nöknek ahhoz, hogy megköny­­nyítse pártja majdani elnökje­löltjének dolgát. És egyben ke­serítse a demokraták életét. Kis Csaba Új „felállás" az amerikai törvényhozásban Hosszú játszma nagy tétekkel 0:6 NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap . Libanoni harcok (Folytatás az 1. oldalról) tömörítette — most teljes egység­ben cselekszik a PFSZ VB elnö­kével. Szíriára — mind nagyobb nyomás nehezedik az arab világ részéről, hogy tegyen valamit az összecsapások megfékezésére. Az Amal azzal vádolja a pa­lesztinokat, hogy el akarják fog­lalni Nyugat-Bejrútot. A harcok­ban tüzérségi nehézfegyvereket, harckocsikat és kézifegyvereket egyaránt bevetettek. Szombaton a hírek szerint a Bejrút környé­ki hegyekben állomásozó palesz­tin tüzérség is lőtte az Amal ál­lásait. A Népi Front Palesztina Fel­szabadításáért (PFLP) nevű szer­vezet Damaszkuszban közölte, hogy a bejrúti Burzs Barazsne táborba vegyi anyagokat tartal­mazó rakéta csapódott be, s ez új fejezete a palesztinok elleni irtóhadjáratnak. Az Amal mozga­lom közleményei minden felelős­séget a palesztinokra hárítanak. Az embargó kiterjesztése BT-határozat Pretoriáról (UPI, TASZSZ) A Biztonsági Tanács pénteken egyhangúlag el­fogadott határozata felszólítja a tagállamokat: hozzanak igen szi­gorú intézkedéseket a Dél-afri­kai Köztársasággal való katonai együttműködés megakadályozá­sára. A BT — melynek határozatai kötelezőek a tagállamokra nézve — már 10 éve tiltja fegyverek eladását a fajüldöző rendszernek. Mostani határozatával az aláb­biakra terjeszti ki az embargó hatályát: — olyan terméket is tilos el­adni a Dél-afrikai Köztársaság­nak, amelyek nem katonai fel­­használásra készültek ugyan, de „feltételezhető”, hogy Pretoria ka­tonai célokra használná őket. — tilos katonai küldöttség cse­réje a Dél-afrika Köztársasággal. A Kubai KP kongresszusi ülése (MTI) Vasárnap Havannában megkezdődött a Kubai KP III. kongresszusának az az ülése, ame­lyet a februárban tartott legfel­sőbb pártfórum határozata értel­mében halasztottak el. A keddig tartó tanácskozáson a kongresz­­szusi küldöttek megvitatják és végső formájában jóváhagyják a párt programtervezetét. Az ülésszakot Raul Castro, a Kubai KP KB másodtitkára nyi­totta meg. A kongresszusi ülés a pártprogram elfogadása mellett lehetőség arra is, hogy a résztve­vők áttekintsék a kubai társadal­mi-gazdasági élet egészét átfogó, február óta kibontakozott kiiga­zítási folyamatot, amely a szocia­lista építés során felmerült ne­gatív tendenciák visszaszorítását célozza. Hasznos lehet a szovjet GATT-tagság (MTI) A Szovjetuniót, amikor felvételét kéri a GATT-ba (az Általános Vámtarifa és Kereske­delmi Egyezménybe), nem a szer­vezet „átpolitizálásának" szán­déka vezérli, hanem az a szán­dék, hogy a többi tagállammal közösen munkálkodjon a keres­kedelmi és gazdasági problémák megoldásán — írja az Ekonomi­­cseszkaja Gazeta című gazdasági hetilap legújabb sémában a szovjet külkereskedelmi minisz­térium egyik főosztályvezetője. A Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak rendszere semmi­lyen módon nem mond ellent a GATT elveinek, szabályainak és gyakorlatának — mutat rá M. Panykin. — A szovjet gazdaság­ban végbemenő mélyreható át­alakulások új lehetőségeket te­remtenek a nemzetközi kereske­delmi-gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok fejlesztésé­re. A Szovjetunió, mely egyike a világ tíz legnagyobb külkereske­delmi hatalmának, érdekelt a nemzetközi kereskedelmi rend­szernek és jogi alapjainak meg­erősítésében és stabilizálásában. A cikkíró a továbbiakban bí­rálja egyes tőkés országok, s el­sősorban az Egyesült Államok obstrukciós magatartását, mert az uruguayi Punta del Estében, szep­temberben tartott előkészítő ér­tekezleten elutasították a Szovjet­unió kérését, hogy a szokásoknak megfelelően először megfigyelő­ként, majd később teljes jogú tagként vehessen részt a GATT munkájában. A cikkíró elveti azt a kifogást, hogy a Szovjetunió, gazdasága nem lévén piaci gazdaság, nem végezhet hasznos munkát a GATT-ban és emlékeztetett arra, hogy más szocialista országok, így Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Magyaror­szág és Románia is tagjai a szer­vezetnek, Kína és Bulgária csat­lakozásáról pedig tárgyalások folynak. A brit kormányfő nyilatkozata Az USA és Nyugat-Európa védelmi követelményei nem azonosak (MTI) Margaret Thatcher brit kormányfő első ízben nyilváno­san elhatárolta magát Reagan el­nök Reykjavíkban képviselt nuk­leáris javaslataitól. A Le Soir cí­mű belga lapban ma megjelenő nyilatkozatában — amelyet a Reuter vasárnap ismertetett — Thatcher asszony kifejtette, hogy Ronald Reagan biztosítékai sem nyugtatták meg teljesen a szov­jet-amerikai csúcstalálkozón megvitatott amerikai elgondolá­sokat illetően. A szovjet—amerikai csúcstalál­kozón megvitatott elgondolások némelyike „aggasztott engem, an­nak ellenére is, hogy Reagan el­nök újra megerősítette: a NATO stratégiájának sarokköve tovább­ra is a nukleáris elrettentés ma­rad, s ennek a nukleáris fegyve­rek egészén kell nyugodnia” — mondotta nyilatkozatában That­cher asszony. „Számomra úgy tűnt — fűzte hozzá —, hogy az amerikaiak egy pillanatig fontol­gatták a bombázógépekre és ma­nőverező robotrepülőgépekre kor­látozódó kombináció eshetőségét. Egy ilyen kombináció azonban nem kielégítő, s azóta — úgy hiszem — az amerikai álláspont is fejlődött, amennyiben hozzá­tettek bizonyos számú balliszti­kus rakétát is (a bombázógépek­hez és szárnyasrakétákhoz)”. A rakétákra alapozott brit nukleáris ütőerő fenntartása és korszerűsítése mellett elkötele­zett konzervatív kormányfő hang­súlyozta, hogy a maga részéről ez utóbbi elgondolást részesíti előny­ben, mivel — érvelése szerint — a ballisztikus rakéták hatótávol­sága és áthatoló képessége sokkal nagyob, mint a bombázógépeké és a robotrepülőgépeké. „Az Egye­sült Államok és Nyugat-Európa védelmi követelményei — jóllehet egyazon szövetséghez tartoznak — nem lehetnek azonosak” — jelen­tette ki Thatcher asszony. A lengyel kormányfő beszéde Nehéz, de szükséges partnerek (Folytatás az 1. oldalról) Jenlegi együttműködés további tökéletesítésre szorul. Jelentős eredmény, hogy a kormány rend­szeresen találkozik a szakszerve­zetek képviselőivel, azok tagjai a kormány mellett működő ta­nácsadó testületeknek, a külön­böző kormánybizottságoknak. A kormányfő ugyanakkor figyelmez­tetett arra, hogy az alkotmány­nak megfelelően a döntéseket a kormány hozza és azokért a kor­mánynak is kell vállalnia a fele­lősséget. Az ország vezetése nem számít könnyű párbeszédre a szakszervezetekkel, de azokat ne­héz, ám szükséges partnereknek tekinti. A kongresszus vasárnap­ Hatá­rozatokat fogadott el, amelyek­ben megfogalmazta a mozgalom indítványait a lakáshelyzet és a környezetvédelem megjavítására. Az 1986—90 közötti ötéves terv­­javaslatról szóló kongresszusi ha­tározat megismétli a szakszerve­zetek által már korábban kifej­tett kritikus álláspontot. A küldöttek vasárnap éles vita után, korábbi határozatukat meg­változtatva úgy döntöttek, hogy az országos szervezet alapsza­bályzatából törlik azt a pontot, amely az OPZZ-tet valamennyi lengyel szakszervezet képviselő­jének nevezi. ­ A Pravda a szovjet-albán kapcsolatokról (MTI) A moszkvai Prav­da szombati számának szemleíró alá­írással jelölt cikkében megemlé­kezett Albánia nemzeti ünnepé­ről, az ország fasiszta megszállás alóli felszabadításának évforduló­járól, s ismét kifejtette a szov­jet—albán kapcsolatok rendezésé­re vonatkozó szovjet álláspontot. A többi között kifejti, a Szovjet­unió határozottan fellép a pártok önállóságának, az államok füg­getlenségének és egyenjogúságá­nak tiszteletben tartásáért. Ellen­zi, hogy az ideológiai nézetkülönb­ségeket átvigyék az államközi kapcsolatokra, az pedig, hogy sok év óta nincs semmiféle érintke­zés a Szovjetunió és Albánia kép­viselői között, aligha szolgálja a két ország érdekeit. Ez természet­­ellenes az államok — különösen a szocialista államok — kapcso­lataiban. Az SZKP és a szovjet kormány kitartóan törekszik a kapcsolatok normalizálására Al­bániával. ­ Iráni fegyverszállítások Izraeli beismerés (AP) Jakov Nimrodi izraeli üz­letember beismerte, hogy ő volt az, aki megszervezte amerikai hadianyagok Iránnak történő szál­lítását. Nimrodi londoni lakásából nyi­latkozott az izraeli rádiónak és elmondta, hogy a fegyverközvetí­téssel segíteni akart az Egyesült Államokon. Nimrodi azt is kö­zölte, hogy a túszokért­ fegyvert alku ötlete Izraelből származott. ■z* *X (\ - -y + t /j ■ I­­­fA VILÁGHÍRADÓ Kettős ügynökök a Nyugat-Berlinben elítélt palesztinok? (AP) Elképzelhető, hogy a Nyu­gat-Berlinben elkövetett terro­rista merénylet miatt nemrég el­ítélt két palesztin férfi Izrael ja­vára dolgozó „kettős ügynök" volt — ezt az értesülést a Der Spiegel című hamburgi hetilap közölte va­sárnapi számában. Népszavazás a Közép-afrikai Köztársaságban (MTI, AP) A Közép-afrikai Köztársaságban tartott népszava­záson a választók több mint ki­lencven százaléka az 1981-es ka­tonai puccs óta hatalmon levő André Kolingbára adta voksát — közölte a hét végén a bangui rá­dió. Kolingba megbízatása öt év­re szól. Kazah miniszter letartóztatása (MTI) Megvesztegetés és egyéb visszaélések vádjával letartóz­tatták A. R. Karavajev kazah autóközlekedési minisztert és több beosztottját — jelentette szom­baton a Szocialisztyicseszkaja V­­dusztrija című szovjet lap. A Szovjetunió főügyészsége megál­lapította, hogy a vádlottak hosszú időn át tucatnyi közlekedési vál­lalatra és felelős személyre kiter­jedő megvesztegetési rendszert hoztak létre. A városközi autó­­buszjáratok vezetői jegyek kiadá­sa nélkül szedték be a viteldíjat. Apartheid-ellenes tüntetések az NSZK-ban (MTI) A hét végén az NSZK ötven városában tiltakozó meg­mozdulásokat tartottak a dél-af­rikai rendszer apartheid-politiká­ja ellen. A bonni központi nagy­gyűlésre 311 politikai szervezet, közöttük a Német Szociáldemok­rata Párt (SPD), az Ifjúszocialis­ták, a Zöldek Pártja, a Német Kommunista Párt (DKP), a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete és más tömörülé­sek képviseletében két tüntető menetben 15 ezres tömeg vonult fel. Ott voltak a dél-afrikai ANC és SWAPO mozgalmak küldöttei is.

Next