Magyar Hírlap, 1987. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

Vállalkozó tanácsok (4. oldal) Szoborsorsok Mire számíthat az építkező? (5. oldal) Ifjúságpolitika közelről­­ (6. oldal) • ______ _4* \­I ÁRA: 2,20 FORINT MmiiiWilv 20. évfolyam, 102. szám POLITIKAI NAPILAP 1987. május 1., péntek i­m- 3^»­l , MUNKADÍSBEKE Ünnepi köszöntő a rádióban és a televízióban Tegnap hangzott el a rádióban és a televízióban Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának május elsejét köszöntő ünnepi beszéde, amelyben a többi között a következőket mondotta:­ A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készülünk. Előestéjén köszöntöm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülöt­te, az esztendő egyik legszebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepel­nek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gon­dok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A munkát ünnepeljük, s a mun­kával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden terüle­tén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehalad­tunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemreméltó szo­ciális biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anya­gi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi évek­ben nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűz­tünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehéz­ségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Minek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül lévők, nagycsa­ládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgo­zók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes, és felelősség­teljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem és a gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldat­lansága miatt. Sajnos jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kike­rüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem könnyű. Egész éle­tünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdasá­gunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját, és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgal­mának, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átala­kulás nem képzelhető el. Ebben a nehéz időszakban mi mást hívha­tunk segítségül, mint a dolgozó tömegek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncent­ráltabb szervezéssel ismételjük meg, magasabb szinten korábbi ered­ményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó érdekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbbre lépni. Együttesen, a dolgozókat bevonva minél hamarabb teremtsünk olyan helyzetet, melyben erősebb lesz gazdaságunk! Fel­erősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú magatartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkal­mazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intéz­kedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi légkört teremtsünk amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak, felelősséget érző, a jobbításon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biz­tosítéka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Termé­szetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervez­zen, amelyek távlatokat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásá­nak irányába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt veze­tésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várható és a bekövetkezett intézkedése­ket. Ha kellett, vitákban, ha kellett figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állásfoglalásunknak. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként mon­i­toztatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondolkodni képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcai s sk­erei Most meg kell tanulnunk, hogy az életszínvonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célszerűbb szer­vezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk való nem könnyű tennivalókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználá­sával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb község dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje E fel­adatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irá­nyul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gombbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat,­­ demokra­­tikusabbá formálhatják politikai arculatunkat Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyu­gati világ haladó erőivel és közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem tévesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. Kádár János Angyalföldön Angyalföldön Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzet­közi munkásmozgalom jeles ün­nepe, május 1-je előtt — Angyal­földre látogatott. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára tá­jékozódott a nagy múltú munkás­­kerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállala­tok, munkáskollektívák sikerei­ről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ün­nep alkalmából adják át szemé­lyes üdvözletét, jókívánságait An­gyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemlátoga­tást követően röpgyűlésen talál­kozott a dolgozókkal. Kádár János programja dél­előtt 11 órakor a kerületi párt­­bizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke köszöntötte a vendéget. Ezt kö­vetően Bornemissza Sándor­­tá­jékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gaz­dálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól. Elmondta: az elmúlt évben tovább formálódott Angyaföld gazdasági arculata, a nagy- és középüzemek mellett — amelyek meghatározóak a kerü­letben — egész sor új kis- és leányvállalat, a hagyományos szö­vetkezetek mellett pedig számos kisszövetkezet is működik már. Bár a kerület gazdálkodó egysé­gei 1986-ban nem értek el kiugró eredményeket, de tevékenységük kiegyensúlyozott. A Központi Bi­zottság novemberi határozata nyomán vezetők és dolgozók egy­aránt megértették, hogy a dön­tések végrehajtása érdekében a gazdálkodásban is a korábbinál kritikusabb önvizsgálatra, konk­rétabb elhatározásokra, fegyelme­zettebb, jobb munkára van szük­ség. Az eddigieknél is jobban fel­értékelődik az emberi tényező szerepe, s ilyenkor nagyobb a politikai munka felelőssége is: olyan helyzetben kell tájékoztat­ni, meggyőzni, tettekre mozgósí­tani, amikor a mindennapi gon­dok erőteljesebben befolyásolják az emberek hangulatát. Szó esett arról is, hogy Angyal­földön, mint szerte az országban a meglévő gondok ellenére az emberek tudják, érzik: létbizton­ságban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s mindenütt szükség van az értelmes, tartal­mas munkára, hiszen csakis ez lehet boldogulásunk alapja. Kádár János válaszolt az el­hangzottakra emlékeztetve arra, hogy továbbhaladásunk érdeké­ben úgy tudjuk jobbá, eredmé­nyesebbé tenni az országépítő munkát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri a felada­tát, érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondol­kodást, más hozzáállást igényel­nek. A PORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkára, valamint a kí­séretében lévő budapesti és kerü­leti vezetőket Gulyás Imre vezér­­igazgató és Kovács István, a bu­dapesti gyár pártvezetőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsolószerszámipari Vállalat­ból 1986. július 1-jén alakult tröszt, illetve az angyalföldi vál­lalat munkájáról, a pártszerve­zet tevékenységéről. Mint elhang­zott: az ország egyik legnagyobb szerszámgyártó üzeme 1800 dol­gozót foglalkoztat, közülük négy­százan a fővárosban gyártják a forgácsoló szerszámokat, a külön­böző alkatrészeket, rögzítőgyűrű­ket, kompresszorszelepeket. Ter­mékeiket az iparban, a mezőgaz­daságban, a közlekedésben és a javító-szolgáltatás területén egy­aránt használják. Nagy részük a csúcstechnológiát képviselő meg­munkálógépek alkatrésze, tarto­zéka. A vállalat széles körű nemzet­közi és hazai kapcsolatokat ala­kított ki. Az NSZK-beli Krupp— Vídia céggel kooperációs szerző­dés keretében, licenc alapján ál­lítják elő a marósműhelyben a modern szerszámok, NC-vezérlé­­sű gépek marófejeit. Sokéves múltja van a moszkvai Frézer­­gyárral folytatott eredményes szerszámgyártási együttműködés­nek. Itthon elsősorban a Csepel Szerszámgépgyár és a Szerszám­­ipari Művek gyártmányainak tar­tozékai viselik a FORCON-emblé­­mát. A gyár vezetői a tröszt ered­ményeiről szólva elmondták, hogy az elmúlt esztendőben egymil­­liárd forint termelési értéket könyvelhettek el, és sikeresen tel­jesítették az idei első negyedév terveit is. A tájékoztatót üzemlátogatás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igaz­gatójának szakmai kalauzolásá­val — megtekintette e menetkö­szörűs és marósműhelyt, s elbe­szélgetett a csúcstechnológiával működő automata gépsorokat ke­zelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi meleg szavakkal köszöntötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mikrofon­hoz. Megköszönte a szívélyes fogad­tatást és hangsúlyozta, hogy szí­vesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak­­hallottak, hanem­ az itt tapasz­talt bensőséges légkör, jó mun­kaszellem hatására is. A tava­lyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-baj­jal járó átszervezés közepette ér­ték el. Gratulált az eredmények­hez, és — az egész ország gaz­dasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyara­podtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egy­formán, s mindenki számára ér­zékelhetően, de gyarapodott a la­kosság, a vállalatok legtöbbje is működőképesnek bizonyult. En­nek örülhetünk, mert azért dol­gozunk, hogy az emberek boldo­guljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megalapítás, hogy ne­héz az ország helyzete. A koráb­bi évek lendületes fejlődése le­lassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Minde­nekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorla­tunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogy­asz­tásához, amikor már megtermel­tük azokat. Szükséges, de érthe­tően népszerűtlen intézkedések (Folytatása a 3. oldalon) Kádár János a maróműhelyben MTI Fotó Balogh P. László Megkezdődtek a május 1 -jei ünnepségek Tegnap országszerte megkez­dődtek a május elsejét köszöntő ünnepségek. Számos helyen meg­koszorúzták a munkásmozgalom mártírjainak emlékművét, ünnepi gyűléseken méltatták a nap je­lentőségét. Borsodban többek kö­zött a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és a Borso­di Szénbányák dolgozói emlékez­tek meg a nemzetközi munkás­­osztály ünnepéről. Győrött a ko­ra esti órákban vízisport-bemu­­tatót rendeztek. Száz feldíszített csónak, kajak és kenu vonult fel a Rába folyó belvárosi szakaszán. A Széchenyi téren felállított sza­badtéri színpadon fúvószenekarok és népitánc-együttesek szórakoz­tatták a közönséget. Több helyen új létesítmények avatásával, megnyitásával tették emlékezetessé az idei május else­jét. Szombathelyen Medve László egészségügyi miniszter felavatta a Markusovszky Kórház és Ren­delőintézet 330 ágyas új tömbjét. A korszerű épületben a terhes­patológia, a szülészet, a gyermek­­osztály és a röntgenosztály, illet­ve a központi laboratórium ka­pott helyet. Valamennyit a leg­modernebb kórházi felszerelések­kel látták el. A szülészetben pél­dául, az országban elsőként meg­oldották az anyák és újszülötteik együttlétét, a gyermekosztályhoz pedig 20 ágyas anyaszállás, és önálló tej-tápszer konyha is csat­lakozik. (MTI) Magyar-osztrák politikai párbeszéd Az enyhülés vívmányainak megőrzése Várkonyi Péter sajtótájékoztatója Kiküldött tudósítónk telex­­jelentése: „Abban a szerencsében van részem, hogy az első külügy­miniszter vagyok, aki az önök új kormányának megalakulása óta tárgyal az ugyancsak új külügyminiszterrel, dr. Alois Mock alkancellár úrral.” Ezek­kel a szavakkal kezdte tegnap délelőtti nemzetközi sajtókon­ferenciát dr. Várkonyi Péter a bécsi Imperiál Szálló már­ványtermében. Előtte különin­­terjút adott az ORF-nek, az osztrák televíziónak. Látogatása harmadik napján is igen zsúfolt programot bo­nyolított le a magyar diplomá­cia vezetője: kora reggel az osztrák nemzetgyűlés külpoli­tikai bizottságának elnökével, dr. Peter Jankowitsch-csal tár­gyalt, a sajtókonferencia után a bécsi magyar nagykövetségen találkozott a diplomáciai testü­letünk tagjaival, majd részt vett az Osztrák—magyar Egye­sület ebédjén, a Collegium Hun­gáriáimban. Délután az Oszt­rák Külpolitikai Társaság és az Osztrák—magyar Egyesület felkérésére a diplomáciai aka­démián előadást tartott. Az európai biztonsági és együtt­működési folyamat magyar szemmel címen. Külügyminisz­terünk a késő esti órákban ha­zaérkezett Budapestre. Várkonyi Péter hazautazása előtt viszontlátogatásra hívta meg Alois Mockot, aki a meg­hívást elfogadta. Várkonyi Péter a tegnap dél­előtti sajtókonferencián beve­zető szavaival is utalt arra, hogy az évtizedek óta példásan fejlődő, kitűnő magyar—oszt­rák politikai és egyéb kapcso­latok is a helsinki szellem foly­tatásaként foghatók föl. Bár mi „kicsit előbb kezdtük el ezt a munkát, mint ahogy Helsin­kit a nemzetközi kapcsolatok­ban jegyezni kezdték”. Budapest és Bécs együtt­­munkálkodása a konszenzus igen széles alapjaira épül. Ezek az alapok azonban tovább bő­víthetők, Magyarország ezzel is szolgálni kívánja a közös európai ügyet, az enyhülés vív­mányainak a megőrzését, ter­jesztését. Természetesen meg­beszéléseink mindenekelőtt az osztrák külügyminiszterrel, il­letve találkozásaim Kurt Wald-(Folytatása a 2. oldalon) Ma melléklet­ fegyverrel és szerszámmal Osztozkodás — négy tételben Brigádok, címek és forintok Kortársunk-e a filozófus? Interjú Tőkei Ferenccel Vadorzók és vadőrök Beiktatták hivatalába az új finn kormányt (MTI) Mauno Koivisto köztár­sasági elnök tegnap beiktatta hi­vatalába Finnország új kormá­nyát. A négypárti kormánykoalí­ció a márciusi parlamenti vá­lasztások győztese, a Nemzeti Koalíciós Párt és egy parlamenti hely elvesztésével magának ve­reséget elkönyvelő, ám még min­dig az ország legnagyobb poli­tikai erejének számító szociálde­mokraták új szövetségére épül, melyet a finn kormányokban már hagyományosan részt vevő Svéd Néppárt, valamint a Finn Falusi Párt egészít ki. A minisz­teri tárcák legnagyobb része a szociáldemokrata és a koalíciós párt között oszlik meg. A 18 ta­gú kabinetben nyolc szociáldő­(Folytatása a 2. oldalon) A Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő ün­nepe tiszteletére csütörtökön ka­tonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellért-hegyi Felszabadulási Emlékműnél. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a Magyar Nép­­köztársaság állami zászlaját az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. (MTI)

Next