Magyar Hírlap, 1987. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
Vállalkozó tanácsok (4. oldal) Szoborsorsok Mire számíthat az építkező? (5. oldal) Ifjúságpolitika közelről (6. oldal) • ______ _4* \I ÁRA: 2,20 FORINT MmiiiWilv 20. évfolyam, 102. szám POLITIKAI NAPILAP 1987. május 1., péntek im- 3^»l , MUNKADÍSBEKE Ünnepi köszöntő a rádióban és a televízióban Tegnap hangzott el a rádióban és a televízióban Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának május elsejét köszöntő ünnepi beszéde, amelyben a többi között a következőket mondotta: A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készülünk. Előestéjén köszöntöm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A munkát ünnepeljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemreméltó szociális biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Minek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül lévők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes, és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem és a gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem könnyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdaságunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját, és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzelhető el. Ebben a nehéz időszakban mi mást hívhatunk segítségül, mint a dolgozó tömegek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg, magasabb szinten korábbi eredményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó érdekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbbre lépni. Együttesen, a dolgozókat bevonva minél hamarabb teremtsünk olyan helyzetet, melyben erősebb lesz gazdaságunk! Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú magatartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi légkört teremtsünk amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak, felelősséget érző, a jobbításon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biztosítéka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várható és a bekövetkezett intézkedéseket. Ha kellett, vitákban, ha kellett figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állásfoglalásunknak. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként monitoztatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondolkodni képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcai s skerei Most meg kell tanulnunk, hogy az életszínvonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célszerűbb szervezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk való nem könnyű tennivalókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb község dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gombbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, demokratikusabbá formálhatják politikai arculatunkat Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel és közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem tévesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. Kádár János Angyalföldön Angyalföldön Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagy múltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikereiről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke köszöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sándortájékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól. Elmondta: az elmúlt évben tovább formálódott Angyaföld gazdasági arculata, a nagy- és középüzemek mellett — amelyek meghatározóak a kerületben — egész sor új kis- és leányvállalat, a hagyományos szövetkezetek mellett pedig számos kisszövetkezet is működik már. Bár a kerület gazdálkodó egységei 1986-ban nem értek el kiugró eredményeket, de tevékenységük kiegyensúlyozott. A Központi Bizottság novemberi határozata nyomán vezetők és dolgozók egyaránt megértették, hogy a döntések végrehajtása érdekében a gazdálkodásban is a korábbinál kritikusabb önvizsgálatra, konkrétabb elhatározásokra, fegyelmezettebb, jobb munkára van szükség. Az eddigieknél is jobban felértékelődik az emberi tényező szerepe, s ilyenkor nagyobb a politikai munka felelőssége is: olyan helyzetben kell tájékoztatni, meggyőzni, tettekre mozgósítani, amikor a mindennapi gondok erőteljesebben befolyásolják az emberek hangulatát. Szó esett arról is, hogy Angyalföldön, mint szerte az országban a meglévő gondok ellenére az emberek tudják, érzik: létbiztonságban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s mindenütt szükség van az értelmes, tartalmas munkára, hiszen csakis ez lehet boldogulásunk alapja. Kádár János válaszolt az elhangzottakra emlékeztetve arra, hogy továbbhaladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az országépítő munkát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát, érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolkodást, más hozzáállást igényelnek. A PORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkára, valamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Imre vezérigazgató és Kovács István, a budapesti gyár pártvezetőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsolószerszámipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, illetve az angyalföldi vállalat munkájáról, a pártszervezet tevékenységéről. Mint elhangzott: az ország egyik legnagyobb szerszámgyártó üzeme 1800 dolgozót foglalkoztat, közülük négyszázan a fővárosban gyártják a forgácsoló szerszámokat, a különböző alkatrészeket, rögzítőgyűrűket, kompresszorszelepeket. Termékeiket az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a javító-szolgáltatás területén egyaránt használják. Nagy részük a csúcstechnológiát képviselő megmunkálógépek alkatrésze, tartozéka. A vállalat széles körű nemzetközi és hazai kapcsolatokat alakított ki. Az NSZK-beli Krupp— Vídia céggel kooperációs szerződés keretében, licenc alapján állítják elő a marósműhelyben a modern szerszámok, NC-vezérlésű gépek marófejeit. Sokéves múltja van a moszkvai Frézergyárral folytatott eredményes szerszámgyártási együttműködésnek. Itthon elsősorban a Csepel Szerszámgépgyár és a Szerszámipari Művek gyártmányainak tartozékai viselik a FORCON-emblémát. A gyár vezetői a tröszt eredményeiről szólva elmondták, hogy az elmúlt esztendőben egymilliárd forint termelési értéket könyvelhettek el, és sikeresen teljesítették az idei első negyedév terveit is. A tájékoztatót üzemlátogatás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekintette e menetköszörűs és marósműhelyt, s elbeszélgetett a csúcstechnológiával működő automata gépsorokat kezelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi meleg szavakkal köszöntötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottakhallottak, hanem az itt tapasztalt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok legtöbbje is működőképesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megalapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések (Folytatása a 3. oldalon) Kádár János a maróműhelyben MTI Fotó Balogh P. László Megkezdődtek a május 1 -jei ünnepségek Tegnap országszerte megkezdődtek a május elsejét köszöntő ünnepségek. Számos helyen megkoszorúzták a munkásmozgalom mártírjainak emlékművét, ünnepi gyűléseken méltatták a nap jelentőségét. Borsodban többek között a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és a Borsodi Szénbányák dolgozói emlékeztek meg a nemzetközi munkásosztály ünnepéről. Győrött a kora esti órákban vízisport-bemutatót rendeztek. Száz feldíszített csónak, kajak és kenu vonult fel a Rába folyó belvárosi szakaszán. A Széchenyi téren felállított szabadtéri színpadon fúvószenekarok és népitánc-együttesek szórakoztatták a közönséget. Több helyen új létesítmények avatásával, megnyitásával tették emlékezetessé az idei május elsejét. Szombathelyen Medve László egészségügyi miniszter felavatta a Markusovszky Kórház és Rendelőintézet 330 ágyas új tömbjét. A korszerű épületben a terhespatológia, a szülészet, a gyermekosztály és a röntgenosztály, illetve a központi laboratórium kapott helyet. Valamennyit a legmodernebb kórházi felszerelésekkel látták el. A szülészetben például, az országban elsőként megoldották az anyák és újszülötteik együttlétét, a gyermekosztályhoz pedig 20 ágyas anyaszállás, és önálló tej-tápszer konyha is csatlakozik. (MTI) Magyar-osztrák politikai párbeszéd Az enyhülés vívmányainak megőrzése Várkonyi Péter sajtótájékoztatója Kiküldött tudósítónk telexjelentése: „Abban a szerencsében van részem, hogy az első külügyminiszter vagyok, aki az önök új kormányának megalakulása óta tárgyal az ugyancsak új külügyminiszterrel, dr. Alois Mock alkancellár úrral.” Ezekkel a szavakkal kezdte tegnap délelőtti nemzetközi sajtókonferenciát dr. Várkonyi Péter a bécsi Imperiál Szálló márványtermében. Előtte különinterjút adott az ORF-nek, az osztrák televíziónak. Látogatása harmadik napján is igen zsúfolt programot bonyolított le a magyar diplomácia vezetője: kora reggel az osztrák nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának elnökével, dr. Peter Jankowitsch-csal tárgyalt, a sajtókonferencia után a bécsi magyar nagykövetségen találkozott a diplomáciai testületünk tagjaival, majd részt vett az Osztrák—magyar Egyesület ebédjén, a Collegium Hungáriáimban. Délután az Osztrák Külpolitikai Társaság és az Osztrák—magyar Egyesület felkérésére a diplomáciai akadémián előadást tartott. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szemmel címen. Külügyminiszterünk a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Várkonyi Péter hazautazása előtt viszontlátogatásra hívta meg Alois Mockot, aki a meghívást elfogadta. Várkonyi Péter a tegnap délelőtti sajtókonferencián bevezető szavaival is utalt arra, hogy az évtizedek óta példásan fejlődő, kitűnő magyar—osztrák politikai és egyéb kapcsolatok is a helsinki szellem folytatásaként foghatók föl. Bár mi „kicsit előbb kezdtük el ezt a munkát, mint ahogy Helsinkit a nemzetközi kapcsolatokban jegyezni kezdték”. Budapest és Bécs együttmunkálkodása a konszenzus igen széles alapjaira épül. Ezek az alapok azonban tovább bővíthetők, Magyarország ezzel is szolgálni kívánja a közös európai ügyet, az enyhülés vívmányainak a megőrzését, terjesztését. Természetesen megbeszéléseink mindenekelőtt az osztrák külügyminiszterrel, illetve találkozásaim Kurt Wald-(Folytatása a 2. oldalon) Ma melléklet fegyverrel és szerszámmal Osztozkodás — négy tételben Brigádok, címek és forintok Kortársunk-e a filozófus? Interjú Tőkei Ferenccel Vadorzók és vadőrök Beiktatták hivatalába az új finn kormányt (MTI) Mauno Koivisto köztársasági elnök tegnap beiktatta hivatalába Finnország új kormányát. A négypárti kormánykoalíció a márciusi parlamenti választások győztese, a Nemzeti Koalíciós Párt és egy parlamenti hely elvesztésével magának vereséget elkönyvelő, ám még mindig az ország legnagyobb politikai erejének számító szociáldemokraták új szövetségére épül, melyet a finn kormányokban már hagyományosan részt vevő Svéd Néppárt, valamint a Finn Falusi Párt egészít ki. A miniszteri tárcák legnagyobb része a szociáldemokrata és a koalíciós párt között oszlik meg. A 18 tagú kabinetben nyolc szociáldő(Folytatása a 2. oldalon) A Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő ünnepe tiszteletére csütörtökön katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellért-hegyi Felszabadulási Emlékműnél. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a Magyar Népköztársaság állami zászlaját az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. (MTI)