Magyar Hírlap, 1987. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
Magyar Hírlap TUDÓSÍTÁSOK — FÓRUM 1987. október 1., csütörtök Grósz Károly és Franz Vranitzky sajtóértekezlete (Folytatás az I. oldalról) különösen jó lehetőségek kínálkoznak a közép-európai regionális együttműködés bővítésére. A találkozón jelen volt Kovách László külügyminiszter-helyettes, valamint Nagy János és Arthur Agstner. Franz Vranitzky a kora délelőtti órákban Budapest nevezetességeivel ismerkedett. A várbeli program első állomása a Mátyástemplom volt, ahol Szenthelyi Molnár István nyugalmazott főesperes kalauzolta a magas rangú vendéget. A kancellár ezután a Halász-bástyáról tekintette meg a magyar főváros kiemelkedő Hagyományt, a kormányaink közötti rendszeres találkozók hagyományát folytattam — mondotta az osztrák kancellár —, amikor az elmúlt másfél napban magyar kollégámmal tárgyaltam. Lázár úrral már találkoztam az elmúlt esztendőben Ausztriában, és most szívesen tettem eleget Grósz miniszterelnök úr meghívásának. Az országaink közötti jó és állandóan intenzívebbé váló szomszédi kapcsolatoknak Ausztriában igen nagy politikai értéket tulajdonítanak. A miniszterelnök úrral és Kádár úrral folytatott megbeszéléseimen igen széles ívet vontunk meg, a magyar—osztrák együttműködés szorosabbá válásának kezdetétől a Kreiskyérában, amikor a kelet—nyugati kapcsolatokban kétségtelenül új fejezet kezdődött, egészen a tegnapi és mai találkozónkig, amelyeket a magam részéről igen sikeresnek tartok. Megállapítottuk, hogy az európai biztonság számos kérdésében, a nukleáris leszerelésről és a hagyományos fegyverzetcsökkentésről, a stabilitás, a béke kérdéséről vallott nézeteink megegyeznek. Úgy véljük, hogy a bécsi utótalálkozó keretében megkezdett tanácskozásokra az európai stabilitás és bizalomerősítés szempontjából nagy figyelmet kell fordítani. Bécs érdekelt abban, hogy ennek a megbeszéléssorozatnak továbbra is színhelye legyen és nagyon örültem annak, hogy magyar beszélgetőpartnereim és barátaim kedvezően fogadták ezt a gondolatot. Mindkét fél megállapította, hogy megbeszéléseinkre olyan időszakban kerül sor, amikor joggal várjuk az enyhülés korszakának kezdetét Európában. Az a véleményünk, hogy a biztonság, az együttműködés ügyét a kis országok nem bízhatják egyedül a nagyhatalmakra. S nem túlzó az a várakozás, hanem szerény értékelés, hogy a két ország, Ausztria és Magyarország közötti megértés, a haladás együttműködésükben kisugározhat a kontinensre. Megbeszéléseinken fontos helyet foglaltak el a gazdasági kérdések. A forgalmat az utóbbi másfél évben egy hosszú, sikeres időszak után inkább a visszaesés jellemezte. Ez egyikünket sem töltött el elégedettséggel, s erőfeszítéseket kívánunk tenni, hogy újból megélénküljenek a kereskedelmi kapcsolatok. Részletesen nem kívánok most erről szólni — mondta Franz Vranitzky —, de egyetértünk abban, hogy a vállalatok, minisztériumok, kamarai képviselők, szakemberek ilyen irányú tevékenységéhez megadjuk a megfelelő politikai támogatást. A 70-es évek kezdete óta a magyar—osztrák kapcsolatok jellemzője, hogy túlléptünk a hagyományos formákon. Már említettem a Kádár és Kreisky urak megbeszélésein megteremtett alapokat. Ehhez hozzáteszem a bizonyára nem hagyományos, de általunk teljes meggyőződéssel vállalt konstrukciót, a Duna melletti erőmű felépítését Nagymarosnál. S úgy gondolom, hogy a tegnap aláírt nyilatkozat, egy közös, határokon és rendszereken túlmutató világkiállítás rendezésének szándékáról további fontos jele annak, hogy mindkét fél törekszik a nem konvencionális lépésekre. Az elmúlt másfél napban Budapesten és a főváros határain kívül folytatott intenzív hivatalos és informális megbeszélések bizoépítményeit, Budapest panorámáját. A vári sétára elkísérte a kancellárt Nagy János nagykövet is. Ugyancsak szerdán Franz Vranitzky kegyelettel adózott a magyar hősök emlékének: koszorút helyezett el a Hősök terén emelkedő emlékművön. A magyar kormányfő és az osztrák kancellár a kora esti órákban közös sajtóértekezletet tartott a Hilton Szállóban. Franz Vranitzky és magyar vendéglátója, Grósz Károly rövid bevezető nyilatkozatban értékelte megbeszéléseit. nyára a magyar—osztrák kapcsolatok gazdagodását eredményezik, és igazolják a várakozásokat, miszerint új, pozitív korszak kezdődik. Annak ellenzután a magyar kormányfő tett nyilatkozatot. Nagy élményt jelentett számomra — mondotta Grósz Károly — a kancellár úrral eltöltött másfél nap, és jó alkalmat teremtett arra, hogy gondolatokat cseréljünk olyan kérdésekről, amelyek mindkét ország vezetését foglalkoztatják. Eszmecseréink nyíltak, őszinték voltak, fölösleges formalizmustól mentesek Mint ahogy a kancellár úr hangsúlyozta, most nem elkezdtünk egy beszélgetést, hanem folytatjuk, és tegnapi pohárköszöntőjének egyik gondolatát szeretném idézni: „hosszú út áll mögöttünk, hogy ilyen jó, példamutató együttműködés alakult ki a két különböző társadalmi berendezkedésű ország között.” Ezért tisztelet illeti meg mindazokat, akik sokat dolgoztak a barátság útján álló akadályok leküzdéséért. Érthető és természetes, hogy beszélgetéseink egyik legfontosabb témakörét a nemzetközi kérdések tették ki. Nagyon bonyolult világban élünk, nagyon gyorsan változnak a viszonyok. Új, figyelemre méltó, szinte történelmi jelentőségű események vannak kibontakozóban és nekünk itt Közép-Európában is meg kell találni helyünket és hozzá kell járulnunk az enyhülés folyamatához. Szeretném hangsúlyozni, hogy legnagyobb egyetértésben kutattuk az együttműködés útjait, formáit és úgy érezzük, hogy Helsinki szelleme mindnyájunk számára újabb mozgáslehetőséget teremt. Beszélgettünk kulturális kapcsolataink fejlesztésének lehetőségeiről is és mi nagyra becsültük azt a fogadókészséget, amelyet a magyar kultúra értékei iránt az osztrák fél részéről tapasztaltunk. A jövőben mi is azon leszünk, hogy nemcsak a nemzetközi téren, nemcsak a gazdaságban, hanem a szellemiekben is elmélyüljön az együttműködés. Egyetértettünk abban, hogy támogatjuk a különböző megyék, városok együttműködési készségét, például Győr-Sopron és Burgenland együttműködését a Fertő tavi tájvédelmi körzet kialakításában. Egyetértés volt köztünk abban is, hogy tovább kell támogatnunk az állampolgárok közötti nagyon széles körű kapcsolatok kibővítését. Önök tudják, hogy a múlt esztendőben két és fél millió osztrák turista jött Magyarországra, és közel négyszázezer magyar turista utazott ki Ausztriába. Bár a magyarok úgy tűnik, jobban szeretik az osztrák fővárost, mert több napot töltöttek ott, mint bécsi vendégeink Budapesten. Ennek ellenére szeretnénk, ha még bővülne a kapcsolat, ezért tájékoztattuk a kancellár urat arról, hogy 1988. január 1-jétől szabadabbá tesszük az utazási lehetőségeket a magyar állampolgárok számára. Ettől azt reméljük, hogy az emberek több élményt szereznek, jobban megismerik és megértik egymást, és akkor rögtön könnyebb lesz a dolga a kancellár úrnak és a magyar miniszterelnöknek is. A gazdasági kérdéseket illetően közösen kell keresnünk a további fejlesztés útját, mert a nére, hogy mindkét országban szükségesnek tartanak bizonyos szerkezeti változásokat és a nemzetközi tranzakciók pénzügyi feltételei beszűkültek — fejezte be nyilatkozatát Franz Vranitzky. Külső körülmények, az objektív nehézségek, saját munkánk gyengesége is hozzájárult ahhoz, hogy nem fejlődött kellő mértékben, ellenkezőleg, csökkent a kereskedelmi forgalom. Az osztrák piac igényes, jobb minőségű magyar terméket akar, és a magyar vállalatoknak nagyobb rugalmassággal és alkalmazkodóképességgel kell e piac követelményeihez igazodniuk. Az osztrák üzletfeleinknek ez az igénye jogos, és nem kerülhetjük ki. Ugyanakkor azt kértük a kancellár úrtól, segítsen abban, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kedvező feltételek között bonyolódhassanak le. A magyar kormány megerősítette azt a szándékát, amit aláírással is dokumentáltunk, hogy államiságunk 1100. évfordulója, és felszabadulásunk 50. évfordulója alkalmából közös világkiállításon veszünk részt. Abban is megállapodtunk, hogy folytatjuk a konzultációt, az eszmecserét és munkatársaink is megbeszéléseket folytatnak a megoldásra váró kérdések rendezése érdekében — mondotta befejezésül Grósz Károly. 4. Ezután a két kormányfő a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. A Magyar Hírlap tudósítója arra kért választ az osztrák és a magyar kormányfőtől, hogy mit tehetnek a kis és közepes nagyságú országok a nemzetközi légkör javításáért most, hogy örvendetes módon egy újabb enyhülési folyamat kezdődött? Vranitzky kancellár elöljáróban leszögezte, hogy a kis országok rendezett és elmélyült politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai minden helyzetben példamutató értékűek. Ez az ő hozzájárulásuk a nemzetközi helyzet stabilitásához. Hozzáfűzte: nagyon fontosnak tartja az atomfegyvermentes övezetek kialakítását a földrészen. Alapjában véve kedvező a hozzáállásunk a Jaruzelski-tervhez is. Skandináv barátainkkal erre vonatkozóan igen pozitív megbeszéléseket folytattunk — mondotta. — De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a stabilitást a hagyományos fegyverek részéről is veszély fenyegeti. Ha a 23-ak csoportjában, azaz a tömbön kívüli és az elkötelezett országok között sikerül megbeszélési alapot teremteni a hagyományos fegyverek korlátozására, akkor tovább, előbbre jutunk. Mindennemű eufória és naiv optimizmust kerülve azt szeretném hozzátenni, hogy egyelőre egy csücskét tartjuk egy nagy kendőnek, de ezt ne engedjük el — mondotta Franz Vranitzky. — Kancellár úr gondolatmenete, problémamegközelítése rokonszenves számomra is — mondotta Grósz Károly. — Sokat ezért nem is akarok hozzáfűzni. Hangsúlyozom azonban, hogy ha a ridegebb és hidegebb nemzetközi politikai légkörben a kis országok részt vállaltak az enyhülés,a párbeszéd fenntartásából, akkor az enyhülés és a közeledés időszakában még nagyobbak a lehetőségeink, hogy a folyamat kibontakoztatásának is cselekvő részesei legyenek. Mindenekelőtt azzal, hogy járuljanak hozzá a gyanakvás légkörének az eloszlatásához. Ma a világban sokoldalú párbeszéd folyik. Nemcsak a nagyhatalmaknak kell egymást meggyőzniük, hanem a kicsiknek is részt kell ebben vállalniuk. Példát mutathatnak, ugyanis a lehetőségeik jobbak. Rövid állami munkám tapasztalata alapján mondom önöknek, hogy a Szovjetunió vezetése részéről azt tapasztaltam: igénylik aktív közreműködésünket a párbeszédben. A Magyar Rádió munkatársa arra voltkíváncsi, hogy van-e lehetőség a magyar részről protekcionistának tartott osztrák kereskedelempolitikai intézkedések megszüntetésére? — Nem értek egyet azzal, hogy ezek protekcionista intézkedések — válaszolta a kancellár. — Az osztrák intézkedések nem sértik sem a saját törvényhozásunkat, sem a nemzetközi jogot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben nem változtathatunk bizonyos importelőírásokon. Itteni tárgyalásaim alapján máris megkértem szakembereinket, hogy vizsgálják meg a magyar fél ez irányú észrevételeit. Szeretném, ha mielőbb használható, megelégedést keltő javaslatokat terjesztenének elő. Készek vagyunk magyar partnereink kívánságainak eleget tenni, de csak abban a mértékben, hogy közben ne sértsük meg egyéb nemzetközi kötelezettségeinket. A bécsi Kurier munkatársa a közös világkiállítás iránti magyar várakozásról érdeklődött. Grósz Károly hangoztatta: megmutatni a világnak, hogyan élünk mi, magyarok, hogy még többen megismerjenek bennünket. Ez kitűnő alkalom lesz rá. Egy ekkora vállalkozás sok állami és magáncégnek megrendeléssel jár, egyúttal együttműködéssel is. Így aztán remélhetőleg nem csupán propaganda-, politikai szempontból, hanem gazdaságilag is sikeres vállalkozás lehet. A Magyar Rádió másik kérdése az ausztriai magyar nemzetiség kapcsolatépítő hozzájárulására vonatkozott. Vranitzky kancellár leszögezte: az ausztriai magyar népcsoport Ausztria népének integráns része, kultúrája, folklórja gazdagít mindnyájunkat. A magam részéről ösztönzöm is az ausztriai magyarokat hagyományaik ápolására, a közszereplésre. Meggyőződésem, hogy kicsiny, de fontos láncszemét alkotják a két nép barátságának, együttműködésének. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója a kancellártól a bécsi értekezlet sikeres befejezése iránt érdeklődött. " Remélhetőleg hamarosan konstruktív dokumentummal zárul a találkozó. Az, hogy tovább tart a tervezettnél a konferencia, alaposabb munkát feltételez. És ez fontos közügy Európa számára — hangoztatta Franz Vranitzky. (Karcagi — Kulcsár) A sajtókonferenciát követően a késő esti órákban elutazott Budapestről az osztrák szövetségi kancellár. Franz Vranitzkyt katonai tiszteletadással, ünnepélyesen búcsúztatták a magyar és osztrák zászlókkalellobogózott Keleti pályaudvaron. Ott volt a búcsúztatáson Marjai József miniszterelnök-helyettes és felesége, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár és Nagy János. Jelen volt Arthur Agstner. (MTI) 4. Franz Vranitzky: Túlléptünk a hagyományos formákon Orosz Károly: Támo Támogatjuk az állampolgárok kapcsolatainak bővítését SZÁSZI JÓZSEF ! R T7Z7T KITEKINTÉS a csak az általános politikai vita időtartamára ülne össze évről évre az ENSZ-közgyűlés ülésszaka, kétségtelenül akkor is oda kellene figyelni a világszervezet tevékenységére. Ebben a vitában ugyanis — az esetek nagy részében külügyminiszteri előterjesztésben — elhangzik a tagországok átfogó elemzése a világhelyzetről és a teendőkről a prioritásoknak abban a sorrendjében, ahogyan az adott ország döntéshozói látják. A helyzetértékelések mozaikjaiból olyan világkép áll össze, amely mind a ma embere, mind pedig az utókor számára tanulságos módon jellemzi sokszínű világunk különböző országcsoportjainak és az egyes államoknak a szemléleti módját és azokat a változásokat is, amelyek két ülésszak között a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkeztek. Várkonyi Péter beszéde a mostani ülésszakon nagyobb derűlátást tükrözött, mint egy évvel korábban elhangzott elemzése a világhelyzetről. A külügyminiszter külön is szólt arról, hogy egy év alatt a nemzetközi helyzet pozitív irányzatai „valamelyest erősödtek, jóllehet súlyos feszültségek is fennmaradtak”. A kedvező változások okaival foglalkozva méltán említette első helyen a magyar diplomácia vezetője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között megindult és állandósult párbeszédet. Fontos helyet kapott a miniszter beszédében a nagyhatalmi dialógus történelmi jelentőségű eredménye: a közepes hatótávolságú, illetve a hadműveleti-harcászati rakéták átfogó felszámolásáról a közelmúltban született szovjet—amerikai elvi megállapodás. Várkonyi Péter szerint a nukleáris fegyverrendszerek e két kategóriájának szigorú ellenőrzési intézkedések mellett történő megsemmisítése „mérföldkő lehet a nukleáris leszerelés egésze szempontjából”, minőségileg új, kedvező helyzetet teremthet Európában és előmozdíthatja a nem távoli jövőben a még veszélyesebb hadászati fegyverzet radikális csökkentését is. A szovjet—amerikai elvi megállapodás kapcsán is szólt külügyminiszterünk a két vezető nagyhatalom különleges felelősségéről. Alighanem a felelősség és a biztonság volt az a két fogalomkör, amelynek Várkonyi Péter mostani közgyűlési beszédében a legnagyobb figyelmet szentelte. A világ jövőjéért érzett felelősségről természetesen nem csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya kapcsán szólt külügyminiszterünk, hanem azt is aláhúzta, hogy „a nagyhatalmak mellett minden országnak, függetlenül nagyságától részt kell vállalnia ebből a felelősségből". Várkonyi Péter az ENSZ különleges szerepére és felelősségére is kitért, főként a regionális válsággócok felszámolásával összefüggésben. Az általa elmondottak igencsak időszerűek, mivel egy év alatt is tovább éleződött a válság Földünk több térségében, különösen a Perzsa (Arab)-öböl mentén és a közép-amerikai régióban. A világszervezet hatékony szerepvállalása e regionális válsággócok felszámolásában — magyar felfogás szerint — növelné az ENSZ világpolitikai súlyát és a világszervezet egyéb tevékenységére is kedvező hatással lenne. Ugyanakkor az ENSZ eredményes rendezési erőfeszítései megakadályozhatnák, hogy bizonyos nagyhatalmak a kialakult feszültségeket ürügyként használják fel külföldi katonai jelenlétük növelésére is a beavatkozásra. Hosszú távra szóló és elvi jelentőségű megállapítások hangzottak el külügyminiszterünk ENSZ-beszédében a nemzetközi biztonság fogalmával kapcsolatban. Várkonyi Péter a biztonság kérdéseinek új megközelítését sürgette, főként annak felismerését és elismerését, hogy korunkban a nemzeti és a nemzetközi biztonság „nem választható szét, egyik sem őrizhető meg tartósan a másik rovására, vagy alárendeltségében”. Egybecsengenek Mihail Gorbacsov és más szovjet vezetők megállapításaival Várkonyi Péter szavai arról, hogy napjainkban egyetlen ország sem szavatolhatja biztonságát kizárólag katonai-technikai eszközökkel, és hogy ez a biztonság csak politikai eszközökkel, közös cselekvéssel érhető el. A biztonság fogalmának ilyen újszerű értelmezése a katonai elem mellett a politikai, a gazdasági, a humanitárius és a környezetvédelmi tényezőkkel is számol, és nemzetközi méretű együttes cselekvésre ösztönöz annak érdekében, hogy fokozatosan kialakíthassuk a biztonság új rendszerének vázát és mechanizmusát. Hazánk külpolitikai kapcsolatrendszerének és cselekvési programjának középpontjában érthetően az európai földrész áll. A magyar külügyminiszter által az ENSZ-közgyűlés szónoki emelvényéről elmondottak mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy hazánk messzemenően érdekelt a helsinki folyamat továbbvitelében és kiteljesedésében. A magyar diplomácia abban a meggyőződésben vállal tevékeny részt az európai fórumok, köztük a most folyó bécsi utótalálkozó munkájából, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat „ma már minden kétséget kizáróan a kelet-nyugati párbeszéd fenntartásának és az együttműködés fejlesztésének nélkülözhetetlen kerete”. Országunk nyitottsága, aktív részvétele a nemzetközi munkamegosztásban, a külső piacokra való ráutaltságunk késztette külügyminiszterünket arra, hogy részletesen foglalkozzék a világgazdaság problémáival. Ezek megoldása — mondotta Várkonyi Péter — „új globális szemléletet , igényei, főként a gazdasági együttműködés feltételeire döntő befolyást gyakorló kormányok részéről”. Magyarország elvi álláspontjából, gyakorlati politikájából következik, hogy erőfeszítéseink olyan világgazdasági helyzet megteremtését szolgálják, amelyben gazdasági téren is megvalósul a biztonság, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló partnerkapcsolat, a stabilitás, a megbízhatóság, a kiszámíthatóság és a szerződéses kötelezettségek jóhiszemű teljesítésére való törekvés. Kiemelésre kívánkozik külügyminiszterünk beszédéből az emberi jogokkal foglalkozó fejezet, amely szélesebben — egyéni és kollektív emberi jogok formájában — értelmezve taglalta az emberi jogokat, belefoglalva e fogalomkörbe a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását is. „A nemzeti kisebbségek helyzetét érintő kérdésekben való konstruktív együttműködésnek — hangsúlyozta Várkonyi Péter — fontos szerepe van az államok közötti kapcsolatokban, a jószomszédi viszony fejlesztésében, s hatással lehet egész régiók politikai légkörére is”. Annak a cselekvési programnak a megvalósításával, amelyet a világpolitika egészére való magyar kitekintés keretében külügyminiszterünk felvázolt, egy mainál kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb, emberibb világ alakul- hat ki. Egy olyan ország számára, mint hazánk, amely a gazdasági gondok orvoslását, a megkezdett reformfolyamat lendületesebb továbbvitelét szolgáló kibontakozási program teljesítésén munkálkodik, a stablabb, biztonságossabb világ a legfontosabb külső feltétele a nagyszabású országos vállalkozás eredményességének. Ezen a ponton hazai dolgaink szervesen kapcsolódnak mindahhoz, ami más országokban, más régiókban történik. És nem felejt- t hetjük, korunkban nincsen olyan szeglete a világnak, ami- ’hez ne lenne valamilyen formában közünk.