Magyar Hírlap, 1988. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

Magyar Hírlap A kékestetői szanatórium sorsa Döntés: a vizsgálatok után Hazánknak a tengerszint fö­lötti legmagasabb pontján, Ké­kestetőn, 1932—38 között épült meg az az akkoriban magánkéz­ben lévő szanatórium, amely 1950 óta van állami kezelésben, s az Egészségügyi Minisztérium közvetlen fennhatósága alá tar­tozik. A gyógyintézet telepíté­sét a természeti környezet, a magaslati levegő tette lehető­vé, ugyanis itt maga a levegő is gyógyít, üdeségével, tisztaságá­val. Egy-egy turnusban 305 fel­nőttet és 30 gyermeket tudnak fogadni, a kúra rendszerint 24 napig tart. Így évente négy, négy és fél ezer légúti megbe­tegedésben szenvedő embert kezelnek itt. Azaz csak kezeltek, 1986 őszéig, amikor is az egyik épü­letszárny második emeletéről egy fürdőszoba „lejjebb költö­zött”. A födémszakadást köve­tően a Budapesti Műszaki Egye­tem szakemberei statikai vizs­gálatokat végeztek, s megálla­pították: az épületrész életve­szélyes, onnan a betegeket ki kell költöztetni. Ez megtörtént, s az úgynevezett A-épületszárny felújítására a minisztérium 20 millió forintot tudott biztosíta­ni. Az átalakítást nem egészen egy hónapja befejezték, jelen­leg 130 beteget ápolnak az in­tézetben. — A szanatórium az ország egyetlen igazi magaslati gyógy­intézet­e. Hogyan válhatott életveszélyessé egyik épületük? — A harmincas évek népsze­rű építőanyaga volt a bauxit­beton, a főfalakon kívül itt is szinte minden abból készült. Ennek az élettartama — amint az építészektől tudom — legfel­jebb negyven év, utána roha­mosan megy tönkre — mond­ja Ráday Péter osztályvezető főorvos. — Hogy ez mennyi­re igaz, meglátszik a falainkon, a csőrepedések fél- vagy éppen egész négyzetméternyi faldara­bokat mosnak széjje­l. — Van-e anyagi fedezet a szanatórium másik épületének — ami ugyancsak életveszélyes — felújítására? — Nincs, de még azt sem tudjuk biztosan, hogy felújít­­ható-e? A napokban jönnek új­ra a fővárosi Statikusok, az épület több szobájában 28—28 tonna vizet helyeznek el, a tar­tályokra műszereket kötnek, s ez úton megállapítják majd, hogy lehetséges-e a felújítás, vagy le kell bontani. — Amióta állami kezelésben van az intézet, közel hegyven év telt el. Egyszer sem volt általános felújítás? — Nem, de fejlesztés igen, épült egy új diagnosztikai szárny. Fejlesztésre, karbantar­tásra mindig csak annyi pén­zünk volt, hogy a legszüksége­­sebb munkát elvégezhessük. Most is lesújtó a helyzetünk. A három hete befejezett felújí­tásra olyan kevés volt a pénz, hogy a falakban­­­évő vezetékek közül csak az elektromosakat tudtuk kicseréltetni, a víz- és szenyvízvezetékekhez senki sem nyúlt hozzá, pedig igen rossz állapotban vannak. — Ennyi kellemetlen mo­mentum után tud-e valami biz­tatót mondani főorvos úr? — Sajnos, nem. Ha a stati­kusok a most már üres épület­­szárnyat lebontásra ítélik, pénz hiányában ahhoz is csak 1989- ben foghatnak hozzá az építők. Egy új épületszárny felépítése — tavalyi árakon számolva — félmilliárd forint. Nem tehe­tünk mást, várunk, s a vizsgá­latok után az arra illetékesek majd döntenek a gyógyintézet sorsáról. Kékestető csak egy van, hozzánk a betegek az or­szág egész területéről jönnek, reájuk lenne végzetes, ha hosz­­szabb ideig — akárcsak most — az ágyaknak csak egyharma­­dát tudnánk használni. Hegyes Zoltán Sorsára vár az üres épületszárny Fotó: Sírközy György Kisebb a kereslet, mint a kínálat? Fáradt kereskedők, megértő vevők (Folytatás az 1. oldalról) nem megértőek. Mi pedig mo­sollyal, udvariassággal igyek­szünk viszonozni, hogy nem ne­hezítik tovább az életünket. Mert az bizony így is elég ne­héz. Parádi Györgyné n­apok óta fejgörccsel ébred, és az nem hagyja el egész nap. A rutinos pénztáros idegi megterheléssel magyarázza a dolgot: — Bizonyára nem kis feszült­ség van bennem, hiszen az új árakat még nem tanultam meg, de keresgéléssel a sort sem sze­retném feltartani. Egyelőre ke­vés reményem van rá, hogy túl­jussak ezen az állapoton, hiszen a mirelitáruk pótjegyzékének pótjegyzéke is megérkezett, egy halom cikk már nem annyiba kerül, mint harmadikán. Gáti Gáborné, a hipermarket osztályigazgatója még hozzáfű­zi: — Egy termelői rossz kalku­láció miatt mi milliókat veszít­hetünk, hiszen nálunk például a mirelittermékekből is ton­nák fogynak el. Ráadásul a vevők is nagyon szeretnek „át­árazni”. Az olcsóbb termékről leveszik a címkét, és átragaszt­ják a drágábbra. Ezt is a pénz­tárosnak kell észrevenni. Nem irigylem őket, mint ahogy a több mint kétszázötven dolgozó egyikét sem, hiszen nálunk no­vember óta senkinek sem volt szabadnapja. Az osztályigazgató egyéb ne­hézségeket is említ. Olyanokat, amikről a vásárlók mit sem sejtenek, a kereskedőknek vi­szont meg kell kínlódniuk ve­lük._ Itt van például az általá­nos forgalmi adó alkalmazása, ha mondjuk közület vásárol ná­lunk. Az üdítő huszonöt száza­lékos adó alá esik, az üveg vi­szont nullszaldós. A zsebében csak nem viheti haza a szőlő­jét, ezért két számla készül. A bizonylatokkal egyébként is sok bajunk van, egyes szállítók ké­sőn ébredtek, s emiatt hiányos náluk az adatszolgáltatás. Az iparcikkekből véleményem sze­rint azért ilyen szűkös a vá­laszték, mert a gyártók egyelő­re azon tanakodnak, hogyan kell felcímkézni a termékeiket. Ahogy keresztülmegyünk a raktáron, látom, hogy minde­nütt az új árak feltüntetésén szorgoskodnak az eladók. Gáti Gáborné megjegyzi: — Egyelőre még bírjuk, de kíváncsi vagyok, mi lesz itt, amikor visszaáll a rendes for­galom ... Vajon egész Budapesten meg­felelő a kínálat, vagy csak sze­rencsés példákba botlottunk? A kérdésre Kékedi Tibortól, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályvezető-helyettesétől kértünk választ. — A kereskedőinket csak di­cséret illeti: mindenki időre be­fejezte a leltárt és az átárazást. A szállítások sert késtek, így kiegyensúlyozott ellátásról be­szélhetek. Legfeljebb néhány kisebb boltban lehet még üres polcokat találni, de a túrajára­tok e hét elejére ezeket is el­érik. Természetesen arra töre­kedtünk, hogy először a nagy üzleteket töltsük föl — ez meg is történt —, s most már csak a folyamatos utánpótlásról kell gondoskodni. Kékedi Tibor a hiánycikkek­ről sem hallgat: — Elsősorban a vegyi áruk, mosószerek, mosogatószerek választékával van baj és a pa­­pírcikkekből is csak azt tudják kitenni az üzletek, amit a napi szállítással megkapnak. Érzé­sem szerint el kell telnie körül­belül két hétnek, hogy e fölött is úrrá legyünk. Tóth Attilának, a Kereske­delmi Minisztérium főosztály­vezetőjének tájékoztatása sze­rint az országban egyelőre ki­sebb a kereslet, mint a kíná­lat — az emberek inkább csak nézelődni járnak a boltokba —, a forgalom a normál hétközna­pokéval megegyező. Az üzletek feltöltése ugyanúgy történik, mint Budapesten, a vevők se­hol sem panaszkodhatnak az alapvető cikkek hiányára Arra a kérdésre, hogy a kereskede­lemben dolgozók valóban meg­­kapják-e a túlműszakokra meg­ígért, műszakonkénti ötszáz fo­rintos pótlékot, a főosztályve­zető ezt válaszolta: " Egyelőre még nem értek véget az egyeztető tárgyalások, áe abban biztos vagyok, hogy valamilyen forrásból elő kell teremteni az igazán megérde­melt pénzeket.Braun Ágoston HAZAI KÖRKÉP —FÓRUM Parabolaantenna műholdvételre Az Orion Villamossági Vállalat a Magyar Alumíniumipari Tröszttel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve kétfajta direkt su­gárzó, műholdvételre alkalmas DBS-parabolaantenna gyártására ké­szült fel. Az antennával együtt előállítják a beltéri egységet is, amely az egyedi és a közösségi vételt teszi lehetővé mai Fotó: Balaton József A A társadalombiztosítás új szabályai (2) ^ A munkáltató egységesen fizet­ ­T'’ járulékot ! A társadalombiztosítási ellátás adóalapként történő kezelése meghatározza annak 1988. utáni megállapítási módját is. Az adó­köteles társadalombiztosítási ellátás 1988 évtől a felbruttósított keresetek alapján kerül megállapításra, illetőleg folyósításra. Adóköteles társadalombiztosítási ellátások 1. Táppénz 2. Bal­eseti táppénz 3. Terhességi, gyermekágyi segély 4. Az 1987. december 31-ét követően megállapított baleseti járadék. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok ré­szére kifizetett 1. betegségi segély a táppénzzel, 2. szülési segély a terhességi, gyermekágyi segéllyel adó szempontjából egy tekintet alá esik. A A járulékfizetést érintő változások A társadalombiztosítási törvény alapján a társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási já­rulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek. A mun­káltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke — a mezőgazdasági nagyüzemek kivételével — nem változik. A mezőgazdasági nagyüzemnek minősülő munkáltatók 1988. évtől a biztosítottak részére kifizetett bérjellegű juttatások alap­­tevékenységre eső hányada után egységesen harminchárom szá­zalékos járulék fizetésére kötelezettek. Az alaptevékenységen kí­vüli tevékenységre eső hányadra a jövőben negyvenszázalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség áll fenn. Alapvető változás, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok után fizetendő járulék huszonkilencről harminchárom (ille­tőleg negyven) százalékra emelkedik. Eddig a termelőszövetkezeti tagok után azért volt mérsékeltebb a társadalombiztosítási járulék, mint az alkalmazottak és egyéb mezőgazdasági nagyüzemek dolgozói után, mert a mezőgazda­­sági termelőszövetkezeti tagok nem a társadalombiztosítás ter­hére részesülnek táppénzben és terhességi, gyermekágyi segély­ben. Ezen ellátások helyett a mezőgazdasági szövetkezeti jog­szabályok és az egyes szövetkezeti alapszabályok alapján a ter­melőszövetkezetek saját alapjaik terhére betegség, illetőleg szü­lési segélyben részesítik tagjaikat. A társadalombiztosítási járulék változására tekintettel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a tagjaik részére megállapított betegségi és szülési segélyt a tár­sadalombiztosítás terhére elszámolják (az általuk fizetendő járu­lék összegét a kifizetésekkel csökkentik). Érdemi a változás a társadalombiztosítási járulék alapja tekin­tetében. 1967. december 31-ig a munkáltatókat általában a bérköltséget (béralapot) terhelő, bármilyen jogcímen kifizetett juttatás után kötelezték társadalombiztosítási járulék fizetésére. Ez azt jelentette, hogy a mindenkori számviteli előírásoknak meg­felelően bérköltségre könyvelt juttatások után a járulékot meg kellett fizetni akkor is, ha az egyébként nem számított nyugdíj­­járulék-köteles juttatásnak és így utánuk társadalombiztosítási ellátás sem járt. Az új szabályozás lényege, hogy 1988. január 1-jét követően minden munkáltató egységesen a biztosított részére a biztosítási köt­elezettséggel járó jogviszony alapján adott bérjellegű pénz­beli és természetbeni juttatás után köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató is csak az olyan juttatások után fizet járulékot, amely egyben a nyugdíj­­járulék alapja, tehát olyan juttatás után, amely társadalombiz­tosítási ellátás alapja is. A munkáltatóknak a jövőben vizsgálniuk kell, hogy biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében foglalkoztatják-e a dolgozót (kiterjed-e reá a társadalombiztosítás), illetőleg a kifi­zetés jogcíme nyugdíjjárulék-alap-e. Ez utóbbi, esetenként füg­getlen attól, hogy a dolgozónak ténylegesen meg kell-e fizetnie utána a nyugdíjjárulékot.­­Például a másodállás munkajogvi­szony, az ennek keretében kapott munkabér bérjellegű, nyugdíj­­járulék-alapot képező juttatás. A dolgozónak a jogszabály kife­jezett rendelkezése folytán azonban a nyugdíjjárulékot nem kell megfizetnie, mivel az ebből származó kereset a nyugdíj meg­állapításánál sem vehető figyelembe) A szabályozásból következően nem kell a jövőben járulékot fizetni a szerzői díjak, a munkaviszonyban nem álló előadómű­vészek díjazása után sem, annak ellenére, hogy az egyéb szabá­lyok értelmében (KSH) esetleg bérjellegűnek minősülnek, mivel a jogviszony, amelyben a kifizetés történik, nem jár biztosítási kötelezettséggel.(Folytatjuk) X RANGSOR L­assan tíz év telt el azóta, így a történet elmondása ma már — személyes érzelmeket legalábbis — aligha­­bánt. Akkoriban azonban nehezen tértünk napirend­re fölötte... Az egyetem végzős évfolyamáról negyvenen jelentkez­tek az egyik legpénzesebb, s egyben — ki tudja miért —, legnépszerűbb foglalkozás budapesti állásaira. Tíz em­ber számára volt hely. Már-már demokratikus elemeket is sejtető rendelkezés született — ha jól emlékszem, ép­pen abban az évben — az említett kapós állások betölté­sének módjára. A tíz helyből ötre az egyetem által tanul­mányi eredmények alapján összeállított rangsor szerinti első öt embert kellett felvenni. A rangsort kifüggesztették az egyetem folyosóján, s az első öt embert annak rendje, s módja szerint fel is vet­­et­ték a megpályázott munkahelyre; idáig ment minden, mint­­ a karikacsapás. A csendes botrány — mert amúgy jól nevelt évfolyam­a volt a miénk — a hatodik hely betöltése körül kezdett fortyogni. A hatodik állást — ami minőségileg akár első­­ számú is lehetett — az említett negyvenes listának egé­szen pontosan a harmincnyolcadik helyezettje nyerte el... ! Mondanom sem kell, az évfolyam etikailag érzékenyebb tagjainak megfelelő rosszallása kíséretében. Eddig a tanmese a szelektálás némely furcsaságairól.­­ Égbekiáltó igazságtalanság? Szó sincs róla. Mindenki az előírások szerint járt el: az egyetem szigorúan a pont­számok alapján elkészítette és kifüggesztette a maga listad­íf­ját, a munkáltató alkalmazta az első öt embert, a további helyekre pedig a döntés szíve joga volt. (No meg azoké,­­ akik esetleg erre a szívre a maguk módján hatni tudtak.)...­­ Arról nem beszélve — bár erre nincs semmilyen adat­­ tem —, hogy az említett harmincnyolcadik helyezettből s lehet, hogy különb szakember lett, mint akár a lista csú-­­­csán álló népköztársasági ösztöndíjasból. A hoppon ma m­a­radt hatodik helyezettről pedig, ha a sors és a kiválasz­tás kegyesebb hozzá, kiderülhetett volna — habár ez az előbbinél is ingatagabb feltételezés —, hogy kitűnő bizo­nyítvány ide vagy oda, képességei meglehetősen halvá­ jo­nyan érvényesülnek a gyakorlatban. Ki tudja? ... Amiért mégis fölidézem az évekkel ezelőtti pályavá­lasztási csatározásokat, a helyenkénti tülekedés, lökdö-­­­sődés emlékeit, arra egy közelmúltban lezajlott tanácsko­zás ad magyarázatot. A kormány és a KISZ-vezetők de­­­­cember elején megtartott eszmecseréjére gondolok, ahol sok­­ egyéb mellett a fiatalok elhelyezkedésének, s ennek kap­­­­csán a pályázati rendszernek a kérdésköre is felvetődött. s­ Miután az ifjúsági szövetség képviselői tiszteletre méltó­­ elszántsággal síkraszálltak a diákoknak nyújtott ösztöndí­­­­­ak, egyéb juttatások, támogatások növeléséért, a művelő-­­­dési tárca vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy ami- a­kor a tehetséges fiatalok sorsáért aggódunk, ne csak arra­­ gondoljunk, mi­­történik velük az egyetemi évek alatt,­­ hanem arra is, mi lesz velük a diplomaosztás után! Számos országban az egyetemi diploma minősége hatá­­­­rozza meg, ki, milyen állást tölthet be. Nálunk a mostani ,­ pályázati rendszer — s most megint a művelődési minisz­tert idézem —, nem a minőségi kiválasztás szerint mű-­­ ködik ! Egyszerű lenne persze a fenti két megállapítást össze-­­ kötni egymással, s levonni a következtetést: legyen akkor a diploma minősége nálunk is a szelektálás alapja. Csak­hogy ebben az esetben — nem részletezve most az ilyen megoldás egyéb velejáróit — a diplomát kibocsátó intéz-­­ ménynek is minőségi munkát kell végeznie. Olyan szín- * vonalú munkát, ami valóban megbízható mércét ad a ké- * pességek megfelelő rangsorolásához. Vannak-e ilyen felsőoktatási intézmények ma Magyar­­országon? Bizonyára akadnak ilyenek, de aligha ezek alkotják a többséget. Ahogyan a fent említett példában a harmincnyolcadik helyezett könnyedén félretolhatta az útjából az élmezőny hatodik emberét, úgy nincs okunk feltételezni, hogy a tudományos intézmények saját mun­katársaik kiválasztásakor különb szabályokat juttatnának érvényre a versenyfutásnál. Egyre többször hallani ugyanis tekintélyes szakemberek, tudósok, pedagógu-­o­sok szájából, hogy mennyire nincs vonzereje a tudo­mányos-oktatói munkának, a tehetséges fiatalok körében. A következmények pedig visszavezetnek oda, ahonnan­­ a fentiekben elindultunk. Történetesen a negyvenfős lis-­­­­tához. Amelyen ha az elsőkből nem is lesznek utolsók, de a harmincnyolcadik kiütheti a hatodik helyezettet... ERDÉLYI ANDRÁS ! 1988. január 11., hétfő F­

Next