Magyar Hírlap, 1988. március (21. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
Kiből lesz a déli huszár? Laktanyakép — bevonuláskor Könnyített szolgálat — Először színházban — A közös feladat összekovácsol — Az újoncok között évről évre nő a szociális és egészségügyi problémákkal küszködők aránya — mondta Dobos Ferenc alezredes, politikai osztályvezető, akivel a múlt hét végén a bevonulás alkalmával munkatársunk Budaörsön, a Vasvári Pál laktanyában beszélgetett. „Felmentve" A kaszárnya udvarára 30-40 fős csoportokban érkeztek az ország minden tájáról a megszeppent újoncok. Volt köztük „mély növésű”, aki alig látszott ki a földből; csenevész, akinek a súlya épphogy elérte az 50 kilogrammot: akadt olyan is, akire nehezen találtak ruhát, mert testsúlya meghaladta a mázsát, magassága a két métert. A többség persze „déli huszár” alkat akikből hamarosan katonát faragnak. Dr. Csapó Csaba törzsőrmesternek panaszkodnak a félmeztelen egészségügyi problémások. Ottjártamkor éppen egy vézna fiút vizsgált. — Nem bírom a fizikai megterhelést, ha pedig futni kell, elájulok. — Most mit tegyek? — nézett rám a fiatal orvos, aki maga is az egyetem utáni sorkatonai idejét tölti — és diktálja az írnoknak, hogy az újonc milyen könnyítésekkel alkalmas katonának. A vizsgálatra jelentkezők közül a következőnek sokdioptriás szemüvege volt. Természetes, hogy az ő kartonjára is rákerült: „Vegyvédelmi foglalkozások alól felmentve”. — Viszonylag sok a „kategóriás” — magyarázza Kertész Zoltán főhadnagy. — Ez azt jelenti, hogy a fiúk jelentős százaléka csak könnyített katonai szolgálatra alkalmas. Az orvos felmenti például a 24 órás őrszolgálat alól, vagy nem kell neki részt venni sportfoglalkozáson, terepkiképzésen. Van, akinél a bakancs viselésétől tekintenek el. Az A D kategóriás például csak a civilben űzött szakmájára, vagy ahhoz hasonló beosztásra alkalmazható. Ha mindezeket figyelembe vesszük — márpedig nem tekinthetünk —v/~r. O*' ‘ "7* el tőle! —, akkor érthető, hogy miért vonakodnak a parancsnokok fogadásuktól. Segítik-e a családot? — Igaz, az egészséges fiatalok között is kevés az „örömkatona” — mondta Nehéz György főtörzsőrmester, az egyik század politikai megbízottja, aki maga is a főiskola utáni sorkatonai idejét tölti. Ő az, ciki legtöbbet van együtt az újoncokkal, neki panaszolják el bajukat-bánatukat. A kulturális és szabadidős programok szervezése is a század „polmegbízott” feladata Mint említette: nem egy olyan fiatal akad, aki még soha nem járt színházban, komolyzenei koncerten, sőt, amióta kijárta az iskolát, könyvet sem vett a kezébe, és az újságok közül is legfeljebb a Népsportot olvassa. Elsősorban nekik szenvedés a másfél év szolgálat. — A hadsereg nem szociális intézmény, mégis foglalkoznunk kell a családi segélytől az OTP- tartozásokig mindennel — így Dobos Ferenc alezredes, aki a parancsnokság nevében köszöntötte az újoncokat. — Ha a katona azzal foglalkozik, hogy „jaj istenem, mi van otthon?” — hiába hord egyenruhát, nem hadra fogható. Ezért már az első egy-két napban leülünk mindenkivel beszélgetni, megismerni gondjaikat, s minden segítséget megadunk, hogy már az első hetekben rendeződjenek az otthoni problémák. Magatartásbeli problémák Hornyák István őrnagytól, a politikai osztályvezető helyettesétől megtudom, hogy nemcsak a szociális problémások okoznak nekik gondot. Sajnos, már nem ritka a büntetett előéletű tizen-, huszonéves. A most bevonultak között is több akad. Az egyik ellen például halálos gázolás miatt folyik eljárás, valószínű, hogy a leszerelés után a börtön következik számára. Egy másik, most kapott két hónap felfüggesztett börtönbüntetést lopásért. A büntetett előélet gyakori kísérője az alkoholizáló életmód, s akadnak már kábítószerrel élők is a bevonultak között. Kertész Zoltán főhadnagy elmondta: a piásokat sajnos általában tolerálják a közösségek, de a szipusokat, gyógyszerszedőket szerencsére jelentik parancsnokaiknak. A sorsukra várakozók közül találomra két fiatalt szólítottam meg. Berecsi Gábor vigyázzba vágta magát, s igyekezett lenyelni a szalámié zsemlét. Igencsak éhes lehetett, mert hosszú volt az út Salgótarjántól Budaörsig. Amikor megtudta, hogy „csak” újságíró vagyok, zavarában — társai előtt szégyellve az iménti katonás viselkedést — könnyedebb hangra váltott. — Biztos azért hoztak ide bennünket, mert nincs takarítónőjük — mondta; egyébként 18 éves, nőtlen géplakatos, és utál takarítani. — De ha kell megcsinálom — tette hozzá. Egyik társa megnyugtatja: lesz módja megszeretni a söprűt. Hamar beleszoknak Juhász László csak innen Újpestről érkezett. Foglalkozását tekintve lapkihordó és egyetemre készül. Nőtlen, édesanyja egyedül nevelte. Most itt félig egyenruhában nagyon egyedül érzi magát. Barátai már tavaly augusztusban bevonultak, akkor tartották a rekruta búcsúztatót is. — Valóban, sok fiatal csonka családból érkezik — mondta Kertész Zoltán főhadnagy, aki hallotta beszélgetésünket. — Véleményem szerint ezért a fiúk közül többen nőies viselkedésűek. A katonaságig csak nők nevelik őket: a családból legtöbbször az apa hiányzik; a bölcsődében a dadus, az óvodában az óvónő, az iskolában a tanítónő, a tanárnő foglalkozik velük. Előfordult, hogy a „kicsi fiát” még 18 éves korában is az édesanyja fürdette, az pedig, hogy a cipőjét kitisztítja a mindennapos. Természetes, hogy kezdetben pszichikai zavarokkal küzdenek de az egészséges lelkületnek túlteszik magukat problémájukon, s hamar beleszoknak a katonaéletbe. A közös feladat összekovácsolja őket. Ilés István Nem sértődés, üzleti vita A közelmúltban ismét tárgyalóasztalhoz ültek a fertődi Esterházy-kastély felújításában érdekelt vállalkozók. Mint ismeretes, hazánk egyik legszebb kastélyának rendbehozatalára nyugatnémet—magyar vegyes vállalat alakulna. Igen ám, csakhogy a legutóbbi megbeszélés után Manfred Schönborn úr, a külföldi vállalkozók képviselője kifejezetten elégedetlen volt, lassúnak tartja az ügyintézést. Legalábbis ez derült ki a Győr-Sopron megyei Kisalföld című lapnak adott nyilatkozatából: " Mi a kastély felújítására egymilliárd 200 millió forintot szeretnénk invesztálni — mondta. — Ebben az összegben nincs benn az a 350 millió forint, amit a kastély területén működő iskola, konzervgyár és a többi intézmény kiköltöztetésére, illetve új helyen történő elhelyezésére fordítanak. Az egész létesítmény 25 év után átmenne a magyar állam tulajdonába. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben, ilyen ajánlat tükrében magyar részről az eddiginél sokkalta gyorsabban kellene cselekedni! Úgy vélem, ha magyar részről nem kerül sor az ügyet elősegítő konkrét lépésekre, akkor kénytelenek vagyunk úgy vélekedni, hogy hagyjuk abba az egészet... Mert az a véleményem, hogy már túlságosan hosszú ideje tárgyalunk érdemi tettek nélkül. Mindehhez még hozzátette, hogy ha rajtuk múlna a szálloda, de a többi kiegészítő létesítmény akár már ma félig kész lenne. S hogy mennyire tekinthető komolynak ez? Dr. Nyers Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a magyar részről a feladatok összefogásával megbízott miniszteri biztos. Bár legszívesebben eltekintett volna ettől a beszélgetéstől, hiszen úgy vélte, csak az üzleti tárgyalások befejezése után van értelme a nyilatkozatoknak. Véleménye az: a részletekről nem szokás tájékoztatást adni, mert veszélyeztetheti a megbeszélések sikerét és félreértésekre adhat okot. Hogy ezúttal mégis kivételt tett, annak egy oka van: szerinte téves következtetések vonhatók le a Kisalföldben megjelent cikkből. — Elsőként azt kell tisztázni — magyarázta dr. Nyers Ferenc —, hogy a külföldi fél nem a saját tőkéjét kívánja egymilliárd 200 millió forint értékben beinvesztálni, hanem külföldi hitelt kíván szerezni. A felvett összeget a létrehozandó vegyes vállalatnak kell majd visszafizetni. Így értendő pontosan az invesztálás. Ez pedig teljesen más, mintha a saját tőkéjeként hozná be ezt az összeget. — Jogosnak tartja azt a panaszt, hogy lassú az ügyintézés? — A kastély hasznosításával kapcsolatos tárgyalások múlt év júliusában kezdődtek. Nekünk legalább annyira érdekünk a gyors előrehaladás, mint a külföldi partnernek. De csak február közepére tudtuk tisztázni, mi is — és ők is —, azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek véglegesítése nélkül nem lehetett bejelenteni a tárgyalásokat a Pénzügyminisztériumban. A bejelentés az elmúlt héten megtörtént. — Véleménye szerint milyen döntés várható? — Valószínűleg rövidesen hozzájárulnak a tárgyalások folytatásához. Akkor a külföldi és a magyar félnek egyaránt el kell készítenie a részletes gazdasági számításokat. Reméljük, hogy az árbevétel elbírja a hiteltörlesztéseket, és a mintegy 350 millió forintra tehető kiköltöztetési kártalanítást is. Mindezzel azt szeretném érzékeltetni: még sok kérdést meg kell vitatni, és számos dologban meg kell ezekben egyezni annak érdekében, hogy jövedelmező vállalkozást hozhassunk létre. Ezek ismerete nélkül felelőtlenség lenne dönteni. Amennyiben megtörténnek az előzetes megállapodások, akkor ezek a Pénzügyminisztérium jóváhagyásával lesznek jogérvényesek. Ehhez még csak anynyit: magyar részről a vállalkozásban a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint a Fertődi Állami Gazdaság kíván részt venni. — Hozzávetőlegesen mennyi idő kell még ahhoz, hogy megalakulhasson a vegyes vállalat? — Nagyon bízom abban, hogy a további tárgyalások sikeresek lesznek, s a megalakulásra, valamint a felújításra hamarosan sor kerülhet. Hiszen a kastély rendbehozatala mindannyiunk szívügye. — Nem tart attól, hogy a kialakult nézeteltérés megrontja az újabb tárgyalások légkörét? — Szó sincs erről, nem vesztünk össze. Az ilyesmi az üzleti tárgyalások velejárója. Nyilvánvalóan mindkét fél igyekszik a számára legkedvezőbb eredményeket elérni, még akkor is, ha ez kompromisszumokkal jár. Egyébként a teljesség kedvéért hadd mondjam el: a félreértéseket időközben tisztáztuk. A szándék mindkét félben ugyanúgy megvan, mint eddig. Soproni H. Lajos UtM Kátyúban egy vegyes vállalat? Látszerészeti tanácskozás Az Ofotért fejlesztési terveivel, a hazai kontakt- és műlencsegyártás helyzetével, valamint a szakmai képzéssel foglalkozó kétnapos országos látszerészeti tanácskozás kezdődött hétfőn Esztergomban. Hazánkban a hagyományos keretes szemüvegekből már hosszabb ideje évente másfél milliót hoznak forgalomba. A kontaktlencsék iránt országszerte ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Az ellátás szempontjából kedvező változást jelent, hogy a nemrég alakult magyar—amerikai közös vállalat megkezdte a szemre helyezhető kontaktlencsék hazai gyártását, amelyek a harmadik negyedévben kerülnek belföldi forgalomba. Ismert, hogy főként Budapesten, csak több hónapos várakozás után juthatnak a rászorulók kontaktlencséhez. A legfőbb oka az, hogy sok a betöltetlen szemorvosi állás, s ez lassítja az ellátást. (MTI) Új diagnosztikai tömb A tervek szerint júliusban adják et a Ráth Gyöngy utcai Onkológiai Intézet új diagnosztikai és élelmezési tömbjét A 10 ezer négyzetméter alapterületű új létesítmény alapkövét 1985 végén tették le. Az élelmezési tömböt már tavaly decemberben , a tervezettnél hat hónappal korábban — átadták. Ez az önálló egység lehetővé tette az úgynevezett zárt rendszerű étkeztetést, amely elsősorban a betegek kényelmét, jobb ellátását szolgálja. A központi ebédlő percek alatt előadóteremmé is átalakítható, különböző megbeszélések, tanácskozások, összejövetelek színhelye lehet. A diagnosztikai szárnyban — az építési munkálatokkal párhuzamosan — a Medicor már megkezdte az orvostechnológiai berendezések, műszerek szerelését is. Az új rész átadása után az intézetben naponta mintegy 500 beteget fogadhatnak majd. (MTI) PARLAMENTÁLUNK A fenti címen több mint tíz éve írtam riportot, tucat- HA- nyi ifjúsági parlament tapasztalatai alapján. Izgatott az akkor újdonságnak számító fórumokban rejlő lehetőség: az esély, hogy a gazdálkodó szervezetekben és intézményekben legalább egy nemzedék bepillantást kaphat a gyár, a téesz, a hivatal helyzetébe. Elmondhatja észrevételeit, bírálhat, kezdeményezhet. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez az esély csak papíron létezik, mert szólni. És kérdezni szabad ugyan minden résztvevőnek, de a munka- és helyi parlamentnek mint testületnek nincs joga még arra sem, hogy az úgynevezett ifjúsági alap elosztásáról döntsön. Vagy ha a szavazásra sor kerül is, az nem egyéb for-mális helybenhagyásánál: bólintani kell a vezetés már réges- a rég kialakított elképzeléseire. Abban a bizonyos riportban utaltam arra, hogy ha a döntési jogkört nem biztosítjuk a fórumnak, hamarosan alábbhagy a fiatalok lelkesedése, elszáll kérdező-kritizáló kedve. S mi történt? A múlt hétfői újságban olvasom: ,,Az év első hónapjában az ország több száz kis- és középüzemében, vállalatánál tartották meg az ifjúsági parlamentet. Jó néhány munkahelyen a fiatalok többsége távol maradt ezekről a fórumokról, és a helyi gondok mellett aránytalanul kevés szó esett az ágazat vagy iparág eredményeiről, továbblépési lehetőségeiről, a társadalom egészét érintő problémák megoldásának helyi feladatairól... Sem a gazdasági vezetők, sem a fiatalok nem használták ki eddig ezt a közös gondolkodásra ösztönző és a közös cselekvés megalapozását szolgáló lehetőséget.” Nemrég társaságban találkoztam egy pesti nagyüzem főmérnökével. Késett az összejövetelről, náluk aznap tartották az ifjúsági parlamentet. Panaszkodott, hogy a fiatalokat mennyire nem érdekli semmi, közömbösek a vállalati gazdálkodás ügyei iránt, holott a holnapjuk függ tele. Aztán váratlanul megvonta a vállát, a hetvenes évek derekán, mint ifjú értelmiségi, ő sem értette, amit a vendégszónok mond, nevezetesen azt, hogy akár politikai eszköözökkel is stabilizálni, sőt, erősíteni kell a nagyipar helyzetét, a munkás nem élhet, nem dolgozhat létbizonytalanságban. Azóta fordult a kocka, önállóbbak — s mert ez a meglepetés volt: tehetetlenebbek —, lettek. Tavaly két-száz embert kellett elbocsátani, az idén elkerülhetetlennek látszik a vállalat szanálása. Hallottam nagyon lélektelen, pusztán számokra és terv- adatokra épített igazgatói beszámolót, amihez nem volt mit hozzáfűzni, meg olyat is, amelyben a vállalatvezető valójában partnernek tekintette az egybegyűlteket, nemcsak sojrolt, sorolt, de nyitva is hagyott kérdéseket, várva a fiattalok ötleteit. A szándék tisztes, a válaszok jegyzőkönyvbe kerültek — aztán nem lett belőlük semmi. Nem volt pénz, vagy nem volt kedv a végrehajtáshoz. Két év múlva feleannyian se jelentek meg az irodaház tanácstermében. A gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy a gazdasági reform önmagában kevés, s nem is vihető végbe az intézményrendszer átalakítása, a politikai struktúra és működés széles körű demokratizálása nélkül. (Országgyűlési felszólalásaiban, nyilatkozatokban a kormány elnöke is többször beszélt már erről.) S ha kialakul a vezetés hatékony társadalmi ellenőrzése, akkor nem kerülhet sor olyan drámai megtorpanásokra, kapkodásokra, amilyeneket a magyar gazdaság szenvedett el a hetvenes évtizedben. Egy vállalat, egy ágazat vagy az egész népgazdaság fejlődése elképzelhetetlen a dolgozó, az állampolgárok széles köreinek bevonása nélkül. Az előzetes társadalmi vitáktól a végleges döntésekig. (És társadalmi vitán most ne álvitát értsünk, hanem valóságosat, amelyen mindenki megkapja az eszmecseréhez és a határozathozatalhoz szükséges alapvető információkat.) Ha tényleg nyílt viták lesznek és tényleg számít a többség véleménye, akkor nagy valószínűséggel nem is lesz szükség olyan mondvacsinált fórumra, amilyen jelenleg az esetek nagy részében az ifjúsági parlament. Hi-szen a többi alkalommal, a döntési jogkörrel bíró egyéb tanácskozásokon is ott lesznek, szót kérnek és kapnak ők, a fiatalok. Fricz Tamás szociológus a többi között arról ír a Valóság januári számában, hogy a felülről hozott átfogó intézkedések nem eredményeztek tartalmi változásokat a társadalmi viszonyokban, „hiszen jellegüknél fogva nem alapozódtak szervesen alulról jövő mozgalmakra, kezdeményezésekre, s nem is váltottak ki tartósan ilyeneket”. A gazdasági reform ellentmondásokkal, de azért úgy-ahogy megvalósulóban van, hogy teljessé legyen — ahhoz szükséges a társadalom különböző rétegeinek tevékeny hozzájárulása, spontán kezdeményezőkészsége. Enélkül a gazdaság megreformálása is vágyálom csupán. Ifjúsági parlamentek fiatalok nélkül? Vehetjük ezt egyfajta szavazásnak is: ha formális, mielőbb letudandó aktus a fórum, ha nincs komoly szándék a nézeteltérések tisztázására, a javaslatok megvalósítására, ha az érdekek ütköztetése helyett elmosásuk következik be — logikus, hogy éppen azok nem vesznek részt az ilyen tanácskozásokon, akiknek a kedvéért összehívták. Az eredmény lehangoló, de legalább ráébreszt arra a felismerésre, hogy másképp kell csinálni. Lamentálás helyett dialógust folytatni, eszközöket teremteni ahhoz, hogy a dolgozók valóban képviselhessék nézeteiket, részérdekeiket. Rájuk kell bízni! __ Az érintettekre, mit hogyan akarnak. BÁLINT B. ANDRÁS ....V .. Együttműködés az ifjúságért A közelmúltban értékelte az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a Művelődési Minisztériummal kötött együttműködési megállapodásában foglaltak teljesítését A megállapodás a felnövekvő nemzedékek oktatásával, nevelésével, művelődésével, egészségvédelmével összefüggő ágazati és felügyeleti tennivalók összehangolására született meg egy évvel ezelőtt. Az együttműködés eredményeként az AISH bekapcsolódott az alapfokú oktatási rendszer fejlesztésére, a középiskolai diákönkormányzatok kialakítására és működésére, valamint a diákok szociális helyzetének javítására vonatkozó intézkedések kidolgozásába. Részt vett a gyermek- és ifjúságvédelem új koncepciójának kialakításában. A hivatal 14 millió forinttal támogatja a volt állami gondozottak lakáshoz juttatását. Anyagi segítséget ad a minisztérium intézményeinek ahhoz a megelőző munkához, amely az ifjúságot veszélyeztető káros szenvedélyek visszaszorítását szolgálja. Az ÁISH és a Művelődési Minisztérium szakemberei új típusú ifjúsági kulturális kedvezményrendszer megteremtésén dolgoznak, s várhatóan júniusban tárgyalják meg a középiskolai tanulmányi ösztöndíjakra vonatkozó előterjesztést. Eddig nem teljesült az a megállapodás, hogy a minisztérium bevonja a hivatalt az ifjúság nevelését, oktatását szolgáló programok, intézkedések végrehajtásának értékelésébe. Nem tisztázódott még az sem, hogy melyik intézmény feladata az egyetemi-főiskolai nemzetközi szakmai szervezetek törvényességi felügyelete és anyagi támogatása; ennek vállalását az ÁISH felajánlotta. (MTI)