Magyar Hírlap, 1989. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. március 16., csütörtök Méltósággal ünnepeltünk (Folytatii a 1. oldalról) dés, de látszik a tömeg a mú­zeumnál és egyre sűrűbbek a so­rok, amint Petőfi szobra felé kö­zeledünk A Váci utca és Kígyó utca találkozásánál Koós Jánost, érjük be, aki családjával együtt szintén a térre tart. — A gyerekeimmel pici koru­k óta minden március 15-én eljö­vünk ide, leteszik a virágot a szo­borhoz, és hazamegyünk. Szá­munkra mindig itt zajlik le ez a szép ünnep .. . Egy rügyeit bontó fiatal cse­metefa alatt egy asszony, vilá­gosbarna ballon, nagy sötét sze­mek, teljesen egyedül áll. Maléter Pál özvegye, Gyenes Judit. — Nagyon szép az ünnep. Na­gyon sok az ember, együtt va­gyunk. Amikor idefelé jöttem, láttam, a múzeum felé tartó fia­talokat. Táblát vittek. „KISZ". Nem volt velük vörös zászló. Nem láttam arcukon örömöt, lel­kesedést. Még érzem a félelmet az emberek között... (légrády) Nem lehet kizárni a tömegeket a döntésből Baranya megye Pécsett, a 48- as téren álló Petőfi-emlékműnél tartott központi ünnepségének Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt a szónoka. Március tizenötödike — han­goztatta — kulcs a magyar törté­nelemhez, mert korszakokat át­ívelő szellemisége minden torzí­tásnak ellenállva máig él a nép emlékezetében és szívében. Ez a nemzet sorsára, helyzetére, vá­gyaira, nézeteire és törekvéseire nyíló kulcs az elmúlt évtizedek­ben nemegyszer avatatlan kezek­be került, s beletörött a zárba, ahelyett, hogy elfordította volna azt. A SZOT főtitkára rámutatott arra is: nemcsak 1848 üzenete, de a kor parancsa is hogy e folya­mat megóvjuk a szélsőségektől, a súlyos társadalmi megrázkódta­tással fenyegető anarchiától épp­úgy, mint azoktól, akik rendcsi­nálás ürügyén akarják elhallgat­tatni a más véleményen levőket. A szakszervezetek álláspontja — mondotta Nagy Sándor — az, hogy a leginkább érintett dolgo­zók tömegei nem zárhatók ki e változásokból. A reform nem le­het csupán egy szűk szellemi-po­litikai elit ügye. Pest megyében az ünnepségek központja Nagykáta, Ráckeve és Monor volt. Mindhárom települést ugyanezen a napon várossá is avatták. Monoron Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Pest Megyei Párt­­bizottság első titkára ünnepi ta­nácsülés keretében adta át a he­lyi tanácsi vezetőknek a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. Budán a Bem-szobornál A Bem-szobornál a Független Kisgazdapárt képviselői felolvas­ták a március 15-ét, illetve a for­radalomra emlékező magyarságot üdvözlő külföldi szervezetek táv­iratait. Így a Lengyel—Magyar Szolidaritási Bizottságét, a Len­gyel Független Diákmozgalomét, a Szolidaritás szakszervezetét, va­lamint az Észt Népfront, az Uk­rajnai Demokratikus Unió és a Charta ’77 köszöntő sorait. A Független Kisgazdapárt ne­vében Bába Iván üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében a kö­­zép-kelet-európai népeknek — a közös történelem során kovácso­­lódott — összetartozását hangsú­lyozta, s a történelmi tapasztala­tokra utalva kijelentette: a régió népeinek együtt kell küzdeniük a jelenlegi politikai, gazdasági és erkölcsi válságból való kilábalá­sért. Fónay Jenő — aki a Politikai Foglyok Szövetsége nevében szó­lalt fel — az 1956 utáni ítéletek­re emlékeztetett. A megbékélés, a közmegegyezés — melyet az egész magyar társadalom kíván — nem képzelhető el az 1956-ban történtek tisztázása és az igazság­­tétel nélkül — hangsúlyozta a szónok. A megemlékezés a Bem-szo­bornál a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően a felvonulók lerótták tiszteletüket a Batthyány téri Kölcsey-szobornál, elhelyezve az emlékezés virágait és koszorúit. Fölhagyni az ellenségeskedéssel A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei a Táncsics szo­bortól a Dísz térre vonultak, ahol ünnepi műsor köszöntötte a je­lenlévőket. Az ünnepi szónok, Kulin Ferenc, a Magyar Demok­rata Fórum elnökségének tagja többek között hangsúlyozta: már­cius 15-e példája éppen arra ta­nít, hogy a reformokat érlelő hosszú folyamat eredményeit csak egy forradalom szentesíthe­ti. Az 1848-as forradalom arról győz meg, hogy eljön az a nap, amikor el kell válnia a jónak a rossztól, az életképesnek az élet­­képtelentől, s amikor minden igazságtalanság, mindenfajta po­litikai erkölcstelenség és az elő­rehaladás minden akadálya tör­vényen kívül helyeztetik. Az igazi forradalom évtizedekig érlelődik a lelkekben, s ami ebből a poli­tikai élet felszínére tör, az az ösz­­szegezés — mondotta. A Dísz téri honvédemlékművet megkoszorúzták a budai MDF- szervezetek képviselői. Az ünne­pi műsorra közben odaérkeztek a fiatal Demokraták Szövetségé­nek és a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai, akik a Roo­sevelt téren gyülekeztek és fák­lyás menettel jöttek a Lánchí­don át Budára. Az SZDSZ és a Fidesz fáklyás felvonulóinak gyülekező helyén, az Eötvös-szobornál Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ ügyvivő testü­letének tagja mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: az új szervezeteknek ideje lenne felhagyniuk az ellenségeskedé­sekkel, hogy felkészüljenek az építésre. Kiemelte: a független szervezetek célja az alkotmányos demokrácia és a nemzeti függet­lenség. Magyarország március 15-én, a 141 évvel ezelőtti nap történelmi örökségéhez méltóan, békésen ün­nepelt. (MTI) A felvételeket Bánkúti And­rás, Grnák László és Szalay Zoltán készítette. TUDÓSÍTÁSOKMagyar Hírlap A kisebbségek helyzetéről tárgyal az IPU értekezlete A nemzetiségek jogainak biztosítása minden állam feladata és kötelessége Tudósítónk is az MTI jelenti. A magyar nemzeti ünnepen is folytatta munkáját Budapesten a 81. interparlamentáris konferen­cia. A csaknem száz országból érkezett törvényhozók tegnap megkezdték egy újabb napirendi pont vitáját. Arról tárgyalnak, hogyan segítsék elő a törvényho­zók a gyarmatosítás teljes fel­számolását, a fajüldözés, a faji elkülönítés megszüntetését, a nemzetiségek, az etnikai kisebb­ségek egyéni és kollektív jogai­nak érvényesítését. Előzőleg a konferencia befejez­te vitáját a gyermekek jogait rög­zítő új nemzetközi konvencióról, a parlamentek ezzel kapcsolatos feladatairól. Mivel rendkívül sok felszólaló kívánta véleményét ki­fejteni, a konferencia napirend­jére éjszakai ülést is kitűztek. Növekszik a megkülönböztetés A szerdai vita előtt igen sok nemzeti csoport és államcsoport terjesztette be írásban határozati javaslatát, memorandumát. Az IPU magyar csoportja által beter­jesztett memorandum egyebek között leszögezi: A világ békéje és biztonsága szempontjából alap­vető fontosságú, hogy mindenütt alkotmányosan és átfogóan bizto­sítsák valamennyi emberi jog ér­vényesítését, a politikai, az ál­lampolgári, a gazdasági, a szociá­lis és a kulturális jogok mara­déktalan megvalósítását. A me­morandum részletesen állást fog­lal a gyarmatosítás felszámolása, a fajüldözés és a faji elkülönítés maradványai ellen vívott küzde­lem valamennyi időszerű kérdé­sében és külön foglalkozik a nemzetiségi jogok érvényre jutta­tásával. „A magyar parlamenti csoport mélységes sajnálattal fogadja azo­kat a tényeket megnyilatkozáso­kat, politikai lépéseket, amelyek azt tanúsn­ák, hogy — különösen Európában —, növekszik a nem­zetiségek, az etnikai kisebbségek iránti megkülönböztetés" — szö­gezi le egyebek között a memo­randum, emlékeztetve II. János Pál pápa ezzel kapcsolatos állás­foglalására, illetve az Országgyű­lés határozatára, amely üdvözölte a katolikus egyház fejének kije­lentéseit.­­ A magyar Ország­­gyűlés hangsúlyozza, hogy a nem­zetiségi lét feltételeinek biztosí­tása minden egyes állam feladata és kötelessége. Az ilyen jogokat, beleértve a közösségek jogait, a kisebbségi kultúra ápolásának jo­gát, a más országokban élő azo­nos nemzetiségekkel fenntartott kapcsolatok szabadságának jogát, a szabad vallásgyakorlás jogát rendkívüli fontosságúnak tekinti, s felszólította a kormányt, kísérje figyelemmel az ország határain kívül élő magyar nemzetiségű sze­mélyek helyzetét, juttassa kifeje­zésre, hogy a haza felelősséget érez irántuk. A magyar parlamenti csoport memoranduma javasolja, hogy az Interparlamentáris Unió foglaljon állást ebben a kérdésben, kérje fel az egyes országok kormányait a kérdés átfogó vizsgálatára, mi­vel az e téren jelentkező prob­lémák egyre inkább zavarják a közvéleményt, s az államközi kap­csolatokat mind Kelet-, mind pe­dig Nyugat-Európában. A kormá­nyoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehet nemzetközi biztosí­tékokat adni a kisebbségek jo­gainak érvényesítéséhez, átfogó normarendszert kidolgozni az egyes országok magatartásának megítéléséhez e téren. Az unió­nak sürgetnie kell az ENSZ Em­beri Jogok Bizottságának illeté­kes bizottságában részt vevő ál­lamok kormányait arra, hogy gyor­sítsák meg a nemzeti kisebbsé­gek jogait rögzítő nyilatkozat ki­dolgozását, s ezt mielőbb terjesz­­szék az ENSZ közgyűlése elé. Ugyancsak sürgeti a javaslat, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia utó­találkozóin is kísérjék figyelem­mel a kisebbségek helyzetét. Alakuljon szakosított ENSZ-szervezet A nemzetiségi kérdéssel több más határozati javaslat is fog­lalkozik. A svájci parlamenti csoport például javasolja, hogy az ENSZ állítson fel külön szakosí­tott szervezetet a nemzetiségek helyzetének, az etnikai konflik­tusoknak tanulmányozására. A szovjet parlamenti csoport sürge­ti az egyes országok kormányait, hogy határozott lépésekkel bizto­sítsák a nemzeti és etnikai ki­sebbségek jogainak érvényesíté­sét, haladéktalanul számoljanak fel mindenfajta korlátozást, biz­tosítsák a nemzetiségeknek mind­azokat a jogokat, amelyeket min­den más állampolgár élvezhet. Az NSZK parlamenti csoportjának határozattervezete ugyancsak ar­ra kívánja ösztönözni az egyes országok kormányait, hogy akadá­lyozzák meg a nemzetiségek meg­különböztetését, történjék az akár jogi eszközökkel, akár más mó­don, biztosítsák a megfelelő fel­tételeket a kisebbségek nemzeti és kulturális azonosságának meg­tartásához, emberi jogaik érvé­nyesítéséhez. Felszólalások Kövekről és könyvekről beszélt tegnap délelőtt Schöner Alfréd magyar országgyűlési képviselő a plenáris ülésen. A küldöttek előtt már Schöner Alfréd személye is a kisebbségi képviselet magyaror­szági bizonyítéka, minthogy ő az országos listára, mint a magyar izraelita egyház vezetője került fel. A tudós főrabbi történel­münkből merített példát arra, mi­ként éltek egymás mellett békes­ségben különböző nációjú embe­rek, de arra is, hogy az együtt­élés szabályait már a korai idők­től kezdve törvénykönyvekben kívánták rögzíteni. Talán ehhez a gondolathoz csatlakoztatható — ha időben nem is közvetlenül, de — ezt kö­vetően elhangzott Horst Krilau­­felszólalás. Az NDK diploma­tájának véleményére azért voltak sokan kíváncsiak, mert ő itt az ENSZ emberi jogi központját kép­viselte. Szomorúan jegyezte meg, hogy még az emberi jogok egye­temes nyilatkozata sem tartal­mazza az egyes etnikumokkal való foglalkozás kérdéseit, a vallási vagy nyelvi kisebbségek jogait. Szervezete ugyan arra törekszik, hogy a kisebbségeknek nemzetkö­zi szinten is rögzített jogállásuk legyen, de erre nem minden ál­lam tart igényt. Mint Krilau el­mondta, egyesek úgy vélik, a ki­sebbségi csoportokat sajátos vé­delem nem illeti meg, elég, ha tagjai ugyanolyan jogokat élvez­nek, mint a többség képviselői. Mindazonáltal Krilau optimista, és azt reméli, hogy az ENSZ Em­beri Jogi Bizottságában folyó munkálatok végső, elfogadott dek­larációhoz vezetnek. A teljes ülés felszólalói közül sokan bírálták rendkívül élesen a dél-afrikai rezsimet, követelték, hogy Pretoria vessen véget a faj­­üldözésnek, a faji elkülönítés minden formájának. Sok felszó­lalás tért ki ugyanakkor a nem­zeti kisebbségek problémájára is, megemlítve a romániai helyzetet, a falurombolás terveit, a nemzeti kisebbségek jogainak felszámolá­sát. Szerdán délután tanácskozást tartottak az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vevő 35 állam parlament­jeinek küldöttei is. Ismételten elhalasztották a döntést arról, hol, és mikor rendezzék meg az Interparlamentáris Uniónak az európai biztonság és együttmű­ködés kérdéseiről megtartandó soron következő külön konferen­ciáját. A tanácskozást eredetileg Bukarestben kívánták megtartani ez év májusában, azonban már a legutóbbi Interparlamentáris kon­ferencián több állam képviselője emelt ez ellen kifogást. A mostani megbeszélésen az úgynevezett „12 plusz” csoport, az EGK tag­államai és több más nyugati ál­lam képviselői nevében a portu­gál küldöttség bejelentette, a cso­port „nem tartja megfelelőnek a körülményeket” arra, hoogy’ a fon­tos tanácskozást a romá­ fővá­rosban tartsák meg a jelenlegi helyzetben. Rövid vita után a 35- ök csoportja úgy határozott, hogy a döntést a tanácskozás kö­rülményeiről az IPU szeptemberi konferenciájáig ismét elhalasztják­, vagyis májusban semmiképpen sem lesz konferencia Bukarest­ben. Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke tegnap este, az Or­szágház épületében fogadást adott a 81. interparlamentáris konferencia résztvevői tiszteletére. MiiiiiiiiiimiiiituiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiitmiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiRiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii Fazekas György: FORRÓ ŐSZ Budapesten Mikojan jön — Rákosi megy 14. K : Következik Rákosi Mátyás bukása. F.: Ehhez egy kicsit időben vissza kell menni. A XX. kongresszus után nyilván­való volt, hogy Rákosi Mátyás nem ma­radhat a helyén, helyesebben, ha Hruscsov marad az SZKP első titkára, akkor Rákosi Mátyás nem lehet az MDP első titkára. És az egész magyarországi vonalnak meg kell változnia. Nem a rendszernek, félreértés ne essék, hanem a vonalnak. Hiszen vegy­tiszta sztálinista vonal volt Magyarorszá­gon, kivéve az ’53. júniusától az '55 már­ciusáig tartó időszakot. Semmi nem áll tőlem távolabb, mint azt mondani, hogy az jó politika volt. Szó sincs róla. Hibák történtek, és nemcsak Rákosiék, a ráko­sisták ellenállásából, hanem Nagy Imre sokszor hezitáló magatartásából fakadóan. Azt a maga helyén elmondtam, hogy ő mindig abból indult ki — aminek sokszor magam is fültanúja voltam —, hogy vala­mi belefér-e a lenini normákba vagy nem. Nem akarom tehát azt állítani, hogy Nagy Imre politikája hibátlan, tökéletes volt, s feltétlenül a szocialista demokratizmus­hoz vezetett. De azt persze tudtuk, hogy Rákosinak távoznia kell a vezetésből, semmiképpen nem maradhat a párt első titkára. A többesszám, a „tudtuk", nem az úgynevezett Nagy Imre-kört vagy Nagy Imre-csoportot jelenti. Ekkoriban már ta­pasztaltam, hogy körülöttem felenged ki­csit a fagy, és egyre többen keresnek kap­csolatot. Egyszer például találkoztam Szán­tó Zoltánnal, aki addig soha nem állt le velem beszélgetni, és még Nagy Imrének sem telefonált leváltása után; most a XX. kongresszus után megállított, szeretettel üdvözölt és érdeklődött Nagy Imre egész­ségi állapotáról. Biztosította rajtam keresz­tül, tehát üzenet formájában Nagy Imrét arról, hogy semmi nem változott a kap­csolatukban. Ezt később, az 1956 októberi „sajnálatos események” igazolták is, hi­szen Nagy Imre közvetlen környezetében dolgozott, és együtt voltunk a jugoszláv követségen is. Én ezt természetesen el­mondtam Nagy Imrének. Ebben az időszak­ban már sűrűsödtek a pártban politizáló KV-tagokkal is a kapcsolatok, akik nagyon egyértelműen Nagy Imre mellé soroltak, hiszen érezték, hogy itt valami nem stim­mel, nincs szinkronban. A Nagy Imre kö­rüliek, a vele egyetértők és a politikáját kö­vetők között egyre határozottabb volt az a vélemény, hogy a váltás be fog következ­ni. Akkor villámként csapott belénk annak a táviratnak a nyilvánosságra hozatala, amelyet Rákosi Mátyás kapott az SZKP- tól, amelyben a veterán harcost szeretet­tel köszöntötték. Hruscsov és Bulganyin az 1956. április 4-i ünnep alkalmából Rá­kosinak és Hegedűs Andrásnak küldött fel­tűnően hosszú üdvözlő táviratukban Rá­kosit a forradalmi mozgalom kipróbált ve­teránjának nevezték. (Szabad Nép, 1956. április 6.) Ez április 4-én lehetett, s min­denki vérmérséklete szerint reagált erre. Volt aki azt mondta, hogy ez salvus con­­ductust Rákosinak. Mások szerint az oro­szok teljes bizalmukról biztosítják. Mond­tam, hogy nem, én nem tudom, de so­sem hallottam, hogy nagyobb harc idején a veteránokat dobják az első vonalba. Ta­lán inkább szép visszavonulási lehetőséget adnak. A nemzetközi munkásmozgalom nagy veteránja vissza is vonulhat, ennél nagyobb elismerést már nem kaphat. Én ezt a felhangot éreztem. K.: Érdekes. Azt hiszem, az emberek többsége úgy vélte, hogy megerősítik Rá­kosit. De minden szovjet táviratnak lehet több olvasata. F.: Igen. Jobban ismertem a szovjet szó­­használatot, ami természetes, mert régeb­ben ismertem a magyar párt külföldi bi­zottságának a tagjait. Elég magas beosz­tású szovjet politikai tisztekkel voltam együtt a fronton egy éven keresztül, vala­hogy éreztem a szóhasználatukat. Egy napon telefont kaptam fél tíz — tíz óra felé a lakásomon; a hangot megismer­tem, Kopácsi Sándor volt. Azt mondta, találkozzunk fél tizenkettő felé a Jóská­nál. A Jóska, Schurecz volt. — Megindul­tam, értesítettem Gimest, ő is eljött a sza­­kállával. Egyszer csak befut Kopácsi, civil­ben volt. Általában, ha lehetett, civilben járt. A főkapitányn­ak egyébként is poli­tikai szerepe van, nem az a fontos, hogy kardot rántson. Elmondta, hogy valami furcsa dolog történik. A központi vezető­ség ülésezik és valaki érkezett ma délelőtt Moszkvából, nem tudja még, hogy ki, de már az is érdekes, hogy ők adták az útbiz­­tosítást, nem az ÁVH. Azt mondtuk: ha KV-ülés van, ha valaki jött, akkor itt ma valami történni fog. Kopácsi azt mondta, ha megtud valamit, szól. Ez még aznap délben megtörtént. Nem először gondolok erre a napra azóta, mert hiszen sok min­den akkor kezdődött. Még most sem tudom eldönteni, hogy valóban kétszer találkoz­tunk-e azon a napon a Beszkárt vezérigaz­gatójának a szobájában vagy az egész 12 után történt, és egyszer. De gondolom, ha most itt emlékezünk, mindkét verziót el­mondom, és nálam jobb memóriájú em­berek ellenőrzik. Bár sajnos azt hiszem, a résztvevők közül már senki nem tud visszaemlékezni, mert ketten már nem élnek, és Kopácsi Kanadában van. Az erősebbik memória-előhívás során az a kép jön be, hogy másodszor bejött Ko­pácsi, megállt, bezárta az ajtót, ránk né­zett és azt mondta: „Ez van nektek, nem apátok!" — És kemény nemzetközi jelet mutatott az ökle összeszorításával. Egymás közötti beszélgetéseinkben „apánk” vagy „borzas” néven emlegettük Rákosi Má­tyást. Akkor tudtuk meg, hogy Mikojan érkezett, és nem akarván beleszólni a ma­gyar párt belső ügyeibe, csak tanácsot ad­hatott. Kiderült, hogy az én távirat-értel­mezésem volt a helyes, mert valahogy meg­magyarázta, hogy a veteránoknak nyug­díjban van a helyük, és nem egy párt élén. Ez nagyon hézagos információ volt, de Mi­kojan személye miatt biztosnak látszott, hiszen Mikojan akkor az olvadás híve volt, és nem hiszem, hogy ők olvasztárnak Rá­kosi Mátyást akarták volna, már csak mint jelképet sem. — Gimes fölugrott, odasza­ladt a falhoz, kézreállt és lábát a falhoz támasztva ünnepelt egy darabig. Egyébként is ilyen tornászó fiú volt, amikor ismét visszaállt a talpára, közöltük vele, hogy mars, azonnal szakállt borotváltatni. Mondta, azért várjuk meg, hogy mi van, így latolgattunk, de azt mondtuk, hogy most már valamit csak megtudunk, tehát semmi értelme, hogy most kombinálgassunk. Mindenesetre erről a fordulatról értesíte­ni akartuk Nagy Imrét.­­ A békés elvonulást biztosító menlevél (Folytatjuk) terjújából, mely a Magyar Hírlap Köny­vek sorozatban lát napvilágot. Az in­terjút Hegedűs B. András készítette és rendezte sajtó alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék