Magyar Hírlap, 1989. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
MIHIBI.HP Mifin Trükkökbe kényszerítve Az alacsonyabb vámnak is vannak ellendrukkerei a Szocialista autók valutáért Kötve hiszem, hogy akadt az országban valaki, aki ne helyeselte volna a gépkocsikra kirótt vámok csökkentését. Kifejezetten örülni, persze, csak annak a néhány tízezer szerencsésnek volt oka, akiknek megbízható rokoni kapcsolataik vannak odakint, vagy kínkeserves munkával sikerült összehozniuk néhány ezer dollárt — idebenn. A könnyítéseknek alig akadt ellendrukkerük. Alig — de akadt... ! A pécsi Garancia Szövetkezet elnöke, Komáromi István már magát az elnevezést is eufemizmusnak tartja. A Pénzügyminisztérium írta elő számukra, mit tehettek, ajándékról beszéltek, pedig mindenki tudta, hogy már régen szó sincs erről. De ha ez kell, ám legyen: Ajándékautó Szolgálat . .. Levelek mentek A szövetkezet két éve forgalmaz használt nyugati autókat, természetesen valutáért, átlag húszszázalékos árréssel. Tavaly augusztusban a pécsiek fülébe jutott a hír: csökkentik a magánforgalomban behozott autók vámját. Nosza, tollat ragadtak, és levelet írtak a fővárosba, és mindjárt két példányban: az egyiket a Kereskedelmi, a másikat a Pénzügyminisztériumba. Ebben a levélben kérelemmel is felérő javaslattal éltek ugyan, csökkentsék már az eddigi húszszázalékos vámot, amelyet az általuk behozott autókra róttak, nulla százalékra. Ők devizát termelnek az államnak, ha a magánforgalmi vám tíz százalékra csökken, a kutya sem vesz tőlük autót — ennélfogva csökken az állam devizabevétele. A Pénzügyminisztériumban megértéssel fogadták a javaslatot, és ígéretet tettek arra, hogy figyelembe veszik a rendelkezések kidolgozásánál. A Kereskedelmi Minisztériumban viszont — mondhatjuk — a legteljesebb értetlenséggel találkozott a levél, a főhatóság munkatársai azt felelték, hogy ne a vámot, hanem esetleg az árrést csökkentsék. De hogyan, tárták szét kezüket a pécsiek, ha a működési engedélyükben a Pénzügyminisztérium kikötötte, hogy az árrés nem lehet kevesebb húsz százaléknál . . . Ám ha hozzá is járulnának az új helyzetben a csökkentéshez, a szövetkezet pillanatok alatt tönkremenne, de legalábbis veszteségessé válna. Azt is figyelembe kell venni, érveltek, mennyi költségük van a szállítás, vámkezelés stb., nem két fillér ám! A levélváltás után három hónappal, decemberben tájékoztatót tartott a tárgyban Beck Tamás kereskedelmi miniszter. A megbeszélésen a pécsiek újfent javasolták: az importtal foglalkozó szervezetek is csökkenthessék a vámot, különben az állam keresztet vethet a valutára, kiviszik az országból, s joggal nevet rajtunk az egész Mariahilferstrasse. Beck Tamás válaszában megismételte a korábbi álláspontot: ha más megoldást nem találnak versenyképességük megőrzésére, csökkentsék az árrést ... Több pillér Nem volt hát mit tenni, új üzletpolitikát dolgozott ki a szövetkezet. Először is elhatározták, hogy ezentúl olyan autókat hoznak be és olyan áron, amelyet képes megvenni a hazai vásárló. Felvették a kapcsolatot egy NSZK-beli kereskedővel, akitől alig használt Ladákat vásároltak — mintegy ezer darabot. Ezt a Toscana nevű, 1500 cm’-es típust itthon hétezer nyugatnémet márkáért árulják. De tervbe vették, hogy importálnak vadonatúj, szocialista gyártmányú autót is: jelenleg is folynak a tárgyalások egy nyugatnémet céggel 5 ajtós, 5 sebességes Lada Szamara behozataláról, az itthoni ára 9—10 ezer márka körül lesz. Az új stratégiának azonban a harmadik eleme a legelegánsabb. Egy egyszerű vámtechnikai művelettel mégiscsak sikerült a vámot tíz százalékra csökkenteniük. A tavalyi szabályok szerint a szövetkezet kvázi magánszemélyként, nem kereskedelmi forgalomban hozta be a gépkocsikat, de lényegesen kedvezőbb vámmal (20 százalék), mint a valódi magánszemélyek (40—50 százalék). Ha, mint szervezet importálta volna, rosszabbul jár, mert az autók tavalyi kereskedelmi vámtarifája 40 százalék volt. Időközben azonban változott a helyzet: utóbbi is tíz százalékra csökkent. A szövetkezet gondol egyet, s idén január elsejétől már mint szövetkezet importál, ennélfogva akereskedelmi vámtarifa érvényes rá ... A hirtelen jött kihívást így küzdötték le Pécsen. A Fóti Vörösmarty Tsz-ben sem ujjongtak, amikor fülükbe jutott a vámcsökkentések híre. Éppen két éve kapták meg az engedélyt használt autók behozatalára, és devizáért való árusítására. Neki is láttak szépen, hogy mindent előkészítsenek, s mire végeztek, pontosabban belemelegedtek volna, abba is kellett hagyniuk a munkát. Tavaly összesen három nyugati autót adtak el, s úgy érzik, idén már labdába sem tudnak rúgni a 20 százalékos vámjukkal. A gyors döntés, miszerint megszüntetik ezt a különben is csak kiegészítő profilt, azt sejteti, hogy igazából nem is akartak beszállni a ringbe. Ez érthető is, a gyengébb mindig tart az ellenféltől. A vereséget többféleképpen lehet elkerülni, egyik módja, hogy a versenyző ki sem megy a porondra. A fótiak úgy döntöttek, ezentúl inkább alkatrészeket hoznak be nyugati autókhoz. Rájött a pécsiek trükkjére a Konzumex Autószalon is. Ez a cég 23 éve foglalkozik ajándékautókkal, utóbbi időkben évente 4500—5000 gépkocsit forgalmaztak, ebből 1000—1200 volt a nyugati gyártmány. A kereskedelmi vámtarifa nyújtotta utolsó esélyt ők is kihasználták, csak, persze, még mindig drágábbak, mint a magánimport, mert a tevékenységüket áfa terheli. Hogy mivel szeretnék meggyőzni a tétovázókat, hogy vegyenek-e náluk autót? Nem kell ajándéklevél a vásárláshoz, nem kell külföldre utazni, nem kell kockáztatni (a Schwacke-katalógus ugyanis átlagárat közöl, a valódiak a helyszínen általában magasabbak) — minden egyes kijelentés felér egy reklámszlogennel, a kérdés csak az, hogy mennyibe kerül maga az autó? Terveik szerint a Schwacke-katalógusban feltüntetett és Mehrwertsteuerrel csökkentett vételárnál olcsóbban árulják majd a gépkocsikat. Ezek a tervek ... Az viszont tény, hogy a harmincszázalékos árrésüket közel húsz százalékra csökkentették, ám mielőtt tárcra maradna a szánk, nem árt tudni, hogy korábban az árrés háromnegyedét elvonta az állam, kereskedelmi adó címén, az új rendelkezések értelmében viszont az árrés teljes összege a vállalatnál marad kvázi magánszemély Nem dörzsölték kezüket örömükben a Ramovill Autószalonban sem, a vámcsökkentések hallatán. A húszszázalékos vámjukkal ez érthető is. A Ramovill azonban más utat járt, mint a többiek. Az új üzletpolitika három pillérre épült, egyrészt a húszszázalékos árrésüket a felére csökkentették, másrészt előtérbe kerül a szocialista típusok árusítása (persze, valutáért). Néhány hónap múlva — a tárgyalások most zajlanak — talán már árusítanak olyan ötajtós, ötsebességes Ladákat, amelyeket közvetlenül a gyártól vesznek. Ezek az autók majdnem ugyanolyan extrákkal vannak felszerelve, mint a Nyugatra szállítottak, csak így a magyar vevőknek nem kell megfizetni a nyugati kereskedők hasznát is. A stratégia harmadik pillére pedig egy kérelemre épül, amely azóta teljesíttetett: ugyanolyan vámtételekkel importálhatnak Nyugatról, mint a magánemberek, jóllehet a Ramovill kereskedelmi forgalomban hozza be az autókat. Az árra rájön még az áfa is, amelyet ha nem lehet visszaigényelni — erről hivatalos döntés még nem született —, a Ramovill megint váltani fog, és ismét mint kvázi magánszemély importál. Ennek oka rém egyszerű, a magánimportot egyelőre nem terheli áfa. Kerekes Béla A Hungarocoop Rt. tervei Újabb vegyes vállalatok Exportpiacainak bővítésére a Hungarocoop Rt. az idén tovább szélesíti vállalkozásait, újabb vegyes vállalatokat hoz létre. A szövetkezetek által megtermelt cikkek külkereskedelmére szakosodott cég tavaly 9,9 milliárd forint értékű árut exportált, s ebből 5,7 milliárd forint értékű cikket értékesített a konvertibilis elszámolású piacokon. Importja 4,9 milliárd forintot ért el, ebből a konvertibilis piacokról 1,5 milliárd forint értékű áru érkezett. Mivel azonban egyre több szövetkezet használja ki az önálló exporting lehetőségeit, és lép fel önállóan a külpiacokon, ezért a a Hungarocoop csak úgy képes megtartani korábban már megszerzett pozícióit, ha saját maga is vállalkozik. Jelenleg három vegyes vállalata működik sikeresen Magyarországon: az ADIDAS Kft., amely sportcikkek termeltetésére és magyarországi értékesítésére szakosodott, a magyar—NSZK SK—12, amely ruházati cikkeket gyárt exportra, illetőleg a magyar—holland Mode 3H, amely férfiöltönyöket gyárt nyereségesen nyugat-európai megrendelésre. Emellett két — számítástechnikai cikkek kereskedelmével foglalkozó — vegyes vállalata működik Ausztriában és egy ügynöki cége az NSZK-ban, ugyancsak nyereségesen. Az idén ez utóbbi, az Ungarcommerz, a Hungarocooppal együttműködve két új vegyes vállalatot alapít. Az egyik vállalkozás — amelyben részt vesz a Mohácsi Ruhaipari Szövetkezet — sportruházati cikkek gyártását kezdi meg. A másik, amelynek a Bony Cipőipari Szövetkezet is alapítója, sport- és utcai cipőket készít majd A vegyes vállalatokhoz a külföldi partnerek a technológiát adják, és a modern gépeket szállítják. Júliusban kezdi meg működését a Hungarocoop újabb bécsi székhelyű vegyes vállalata, az Ostercoop, melyet az osztrák GFG céggel hoz létre. (MTI) GAZDASÁG 1989. március 16., csütörtök – Egyetértés helyett ütközés Szanálják a Labor MIM-et • A kicsik merevek, a nagyok rugalmasak voltak Rájár a rúd a speciális termékek gyártóira. A honvédelmi kiadások mérséklése sokukat felkészületlenül érte. Bár voltak figyelmeztető jelek... Pár évvel ezelőtt a Híradótechnika Vállalat csődje már pontosan jelezte, megváltoztak az idők. A speciális profil önmagában nem elegendő a központi mentőakciók beindításához. Lehet, hogy a Labor Műszeripari Művek a szerencsések közé sorolhatja magát. A közelmúltban jelezte ugyanis a pénzügyminiszter, hogy elrendeli az állami szanálási eljárás megindítását. Tehát újra van esély az életben maradásra. Pár hete, hónapja még meglehetősen sötéten sejlett fel a vállalat jövője. A felszámolási eljárás megindítása rázta meg először a céget még tavaly nyáron — a kialakult helyzetről október 22-én és 28-án két cikkben is beszámoltunk —, aztán a hitelezőkkel folytatott eredménytelen egyezkedés keltett pánikot novemberben. Jól jött már valami halvány reménysugár. Mert azért ez a döntés még nem jelent garanciát a biztos túlélésre. Csupán arról van szó, hogy a tartós fizetésképtelenséggel küszködő cég felszámolása — különösen Esztergomban —, súlyos foglalkoztatási zavarokat okozhatna. Indokolt tehát a gazdaságos működés kialakítása — ha erre némi külső segítséggel megvan az esély. Az egyik kulcspont, persze, továbbra is a hitelezők magatartása marad Ha ők mereven elutasítanak mindenfajta egyezséget, akkor a szanálási eljárást is meghiúsítják. Kínos meglepetés Kérdés persze, hogy mitől változna meg magatartásuk. Ha korábban nem jött létre az egyezséghez szükséges többség, akkor ez most miért sikerülne? A szanálási eljárás megindítása a korábbinál biztatóbb hátteret ad a megvalósításhoz. Egyrészt azzal, hogy .,... az egyezség megkötése érdekében az állami vagyon körébe tartozó követelésről a követelés jogosultja részben vagy egészben lemondhat.” — ahogy a 7/ 1988. Mt. rendelet ezt kimondja. Másrészt: létezik a Szanálási Alap is, amiből ingyenes vagy éppen visszterhes juttatás, esetleg hitel szerezhető. Elvileg tehát nagyobbak a lehetőségek a pénzügyminiszter döntése után. (Más kérdés, hogy van-e még pénz abban az alapban ... ?) Az előzményekhez tartozik, hogy már korábban is meg lehetett volna egyezni a hitelezőkkel Stabó Tamás vállalati biztos és dr. Marczali János helyettes e kijelentés bizonyítására valóságos számözönt zúdít a kételkedőre. Minden adósságot — tehát a még le nem járt hitelekkel együtt — összeszámolva 2 milliárd 800 millió forintra rúg a cég tartozása, a vagyon viszont a jelenlegi értékelések szerint csak 2 milliárdot ér. A különbség csak akkor hidalható át, tehát csak akkor van reményük a hitelezőknek, ha az adósság egy részéről, s a kamatokról önként lemondanak. A számítások szerint 30 százalékot kellett volna ,,nagyvonalúan" felajánlani, hogy azután a maradék 70 százalékot 1989 végéig pénzben vagy részvény formájában megkapják. Ez az ajánlat bizonyára sok szállítót kínos meglepetésként ért, ám végül is a realitásokat tükrözte. Csalárd csőd így bizonyos mértékig sikerként értékelhető, hogy az adósságállomány 73 százalékára beleegyező válasz született. A többire kategorikus elutasítás, vagy semmilyen. A laikus azt hihetné, hogy akkor létrejött a megállapodás, hiszen a 73 százalékos rész mégiscsak a többség. Csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A 11/1986. évi szabályozás szerint elegendő lenne, ha az adósságállomány felére létrejönne a megegyezés, ám az fontos, hogy az összes hitelező 66 százaléka mondjon igent. A Labor MIM esetében ez utóbbi feltétel nem teljesül, mivel a majdnem 950 hitelező többsége vagy nem válaszolt, vagy nem fogadta el az ajánlatot. Nagy részük kisebb öszszegű követeléssel rendelkezik a Labor MIM-mel szemben, tehát akár tárgyalókészebbek is lehetnének. A gond csak az, hogy a kisebb szállítóknak a pár százezres vagy 1-2 milliós tétel behajtása is létkérdés, míg a nagyok a több százmillióból könnyedén engednek el 30 százalékot. A kicsik magatartása tehát érthetően merev , ezért talán más megoldás kellett volna a megegyezéshez. Szabó Tamás arról beszélt, hogy mintegy 86 millió forintot kellett volna menet közben kifizetni, s ezzel a hitelezők számát 510- zel csökkenthették volna. Így a kisebb cégek pénzükhöz juthattak volna, a nagyobbakkal pedig már könnyedén kialakulhatott volna a közös nevező ... Volna, volna ... Pedig szűkebb körben felfedezhető ez az érdekazonosság. A nagy szállítóknak érdekük, hogy megmaradjon a Labor MIM, azaz a nagy vevő. Akár némi anyagi áldozat árán. A kicsiknél a „megmaradás kényszere" értelmetlen merevséget idéz elő. Azért értelmetlent, mert ha a felszámolási procedúra egyszer mégis elindulna, nem valószínű, hogy a hitelek 70 százalékát is fedezné a közben bizonyosan szétzilálódó vállalati vagyon Az eljárás időigényéről már nem is beszélve. Tényleg egyszerűbb lenne hát a kisebb hitelezők tartozásait kiegyenlíteni, erre azonban a jelenlegi szabályozás nem ad lehetőséget. Sőt, ez a megoldás talán még csalárd csődnek is minősíthető, hiszen így a hitelezők egyik csoportja előnyhöz jut a másikkal szemben. Ez igaz. Más kérdés, hogy a végkifejletet tekintve ez mégis mindenkinek előnyös lenne. De hát ez már a múlt. A jelen már a szanálási eljárásé. S a jövő? Két éve még több mint 2600 dolgozót tartottak nyilván a vállalatnál, ma már alig vannak valamivel 2000 fölött. A huzavona, a bizonytalanság tehát megritkította a sorokat. Ezzel együtt a foglalkoztatás továbbra is gond maradt. Esztergomban nagyon nehéz lenne az ott dolgozó mintegy 1400 embernek a környéken állást találni, Budapesten ez persze könnyebb, itt a jelenlegi profil is perspektívát ad. A váltás Esztergomban azonban nem úszható meg. A speciális felépítmények gyártását Esztergomban abba kell hagyni, a megcsappanó igényeket egy kisebb cég is teljesíteni tudja. Új, perspektivikus profilt keresve gyakran elhangzik a japán autógyár, a Suzuki neve. Ha ez az összeszerelés megvalósulna, nem kizárt, hogy az esztergomi gyár 30 ezer négyzetméteres területe lenne a színhely. Külön könnyebb? Persze, nem könnyű ebben a megoldásban bízni: ha évekig nem volt döntés, most gyorsulnának fel az események? Így Esztergomra más lehetőséget is keresni kell. Egy dolog azonban majdnem bizonyosnak látszik: a budapesti és az esztergomi egység a jövőben külön próbál boldogulni. Ha a tervek valóra válnak két részvénytársaság jön létre. Talán ez a szervezeti forma jobban megfelel a gazdaságos működés kikényszerítésére. Az államigazgatási irányítás ugyanis — a Labor MIM esetében — inkább akadályozta a váltást. Kocsi Ilona Hangsúlyozott váll Több mint 1200 divatcég részvételével rendezték meg a közelmúltban Párizsban a világ legrangosabb férfiruha-szakkiálllását. A SEHM-bemutatón az idei ősz és a jövő tél divatja szerepelt, olyan világhírű tervezők elképzelése alapján, mint például Angelo Tarrassi vagy Thierry Mugler. A nemzetközi kiállításon magyar szakemberek is jártak. Csik Tamásnét, a Modex Konfekciókereskedelmi Közös Vállalat áruszakértőjét arra kértük, vázolja, milyen lesz az őszi, téli férfidivat. Ami a legjelentősebb változás: az elmúlt években feledésbe merült mellény ismét hangsúlyt kap, a mellényeket zakó vagy pulóver helyett önállóan is viselik majd ing fölött a férfiak. — Ha valaki zakót vesz fel a mellény fölé, akkor milyet válaszszon? Mi számít majd modern fazonnak? — A férfias sziluett, vagyis a hangsúlyozott váll és a karcsúsított derék lesz divatos. A zakók vonala hosszabb lesz a megszokottnál, és a cégek nagyon ajánlják az egysoros, sárgalléros fazont a hagyományos kategóriákban. Az anyagok klasszikus férfi gyapjúszövetek, a színek azonban eltérnek a szokásostól. Az intenzív sötét színeket világító kristálypasztell és fakított neonszínekkel kombinálják. Még nappal is divatos a lurexbekeveréssel készült csillogó, fényes zakó. — A nadrágok? — Bő, egyenes szárú pantallót kell hordani annak, aki követni akarja a divatot. Jellemző lesz a kényelmes csípőbőség és a magas derékvonal. (Kelement ) Hannoverben az ISDN a sláger Műszaki vidámpark? Legkevesebb félmillió szakmabeli látogatóval számolnak a hannoveri CEBIT, a számítógépek és távközlési eszközök most megnyílt világkiállításán. A különféle rendeltetésű és immár a gondolat sebességével működő komputerek mellett ez alkalommal az ISDN a sláger. Mit jelent ez a négy betű? A távközlés legközelebbi jövőjét. Egyes országokban: az USA-ban, Japánban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, sőt Dániában már működnek is az első ISDN- hálózatok! A betűk (integrated services digital network) az integrált digitális távközlési hálózatot jelentik. A hannoveri kiállítás és vásár alkalmával avatták föl az NSZK első, 8000-es kapacitású ISDN-hálózatát. 1993-ra egész Nyugat-Németországban, a szomszédos Ausztriában még az évezredforduló előtt kiépítik az integrált szolgáltatású távközlési hálózatot. Úgy tetszik, ma még csupán az üzletemberek ismerték föl az ISDN hasznát és előnyeit. Azét a hálózatét, amellyel egy vezetéken egyidejűleg és ugyanazon a telefonszámon beszédet, írott szöveget, képet és számítógépes adatokat lehet továbbítani. (Manapság még külön vezetékek kellenek a telefoné mellett a telexhez, a digitális adattovábbításhoz stb.) A nagy előny továbbá, hogy — a beszéden kívül — minden egyéb közlendőt a mostaninál tízszer gyorsabban és sokkalta jobb minőségben képes továbbítani. Képzeljük el ennek jótékony hatását a telefonszámlára! Az sem zavaró az ISDN-hálózat esetén, ha ugyanazon a vonalon beszélünk és mondjuk, telefaxot is továbbítunk. Heinz-Peter Luhmann, a nyugatnémet posta vezető szakembere a hannoveri CEBIT sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az új szolgáltatás hallatlan előnye: nem kell külön kábelt fektetni, hogy megvalósíthassák. A mai közönséges rézvezetékek tökéletesen megfelelnek a célnak. Viszont: minden telefonközpontot digitális (számítógép-vezérlésű) kapcsológépekkel kell fölszerelni. Ebbe az irányba történt lépés a múlt napokban, amikor Szombathelyen üzembe helyezték hazánk első tároltprogram-vezérlésű telefonközpontját. Az előfizetőknél is lesz majd némi változás az ISDN meghonosodásával: másik telefoncsatlakozót kell fölszerelni; e kis készülék dolga, hogy a hagyományos (analóg) beszédjeleket digitálissá alakítsa. Manapság ezt a tevékenységet a számítógépes telefonközpontok gépeire bízzák. Miközben a beszéd, az írott szöveg, kép, ábra, számítógépes adatok továbbítása immár tökéletesnek mondható, az élőképes (tehát televíziós) telefon bizony korántsem az. Ennek elsősorban műszaki oka van, nevezetesen: az ISDN-rendszer másodpercenként „csak" 64 kilobyt jelet továbbít, a tévékép-továbbításhoz 2400-szor több karaktert használnak, hogy viszonylag éles kép álljon elő. Addig is, míg tökéletesedik a képtelefon, a szakemberek és az érdeklődök személyesen keresik föl egymást , és a többi között a CEBIT-et, ezt a műszaki vidámparkot, ahová legalább félmillió látogatót várnak a világ minden részéből. (Kulcsár)