Magyar Hírlap, 1989. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. március 24., péntek SPORT — KÖZÖNSÉGSZOLGÁLATMagyar Hírlap Jurij Averbah Budapesten Zsenialitás és munkabírás Hatvanhét éves, t­e nyufsodtan gondolhatnánk Etvennek is Juri­j Averbah szovjet nagymestert, aki az 5 Tavaszi Fesztivál nemzetközi nagymester­verseny alkalmából, a Magyar Sakk Szövetség vendégeként tartózkodik Budapesten. A szovjet sak­kozás egyik vezető egyénisége nemcsak mint ver­senysakkozó, hanem mint a világ legelismertebb végját­ékszakértője, több mint tucat idevágó könyv szerzője írta be nevét az egyetemes sakktörténetbe, amellett a Szovjetunió Sakkszövetségének alelnö­­ke, s aktív részt vállal — országának határain túl is — a sakkélet irányításában. Számos hazai és nemzetközi sikert aratott: 1914-ben szovjet bajnok volt, a következő évben — holtverseny után — második, a sok között első helyezett volt 1956-ban Drezdában, 1961-ben Bécsben, 1962-ben Moszkvá­ban, 1971-ben Bukarestben. Többször bejutott a vi­lágbajnoki zónaközi döntőbe, 1953-ban a világbaj­­nokjelöltek versenyére is. A Magyar Sakk Szövetségben, kedden, főként fiatalok számára tartott előadása oly szellemes és vonzó volt, amelyhez hasonlót keveset hallottunk sakktémában Magyarországon. „Van egy orosz közmondás. Ha két nyulat üldözöl, egyiket sem tudod elkapni" — kezdte mondókáját, amelyet az élete nagy részét a Szovjetunióban töltött, immár 78. évében járó L­ienthal Andor nagymester for­dított magyarra, nemcsak kitűnően, de a hasonla­tokat és szóvirágokat is hűen visszaadva. „A sakk­ban ez nincs így — folytatta Averbah. Ha két el­lenséges bábot üldözöl, az egyiket biztosan elka­pod." Ezután tucatnyi példát mutatott be a vég­játékokban előforduló kettős támadásra, kidombo­rítva, hogy ezek ismerete mekkora gyakorlati se­gítséget nyújt minden sakkozónak. „Az egyenes út nem mindig vezet a célhoz" — volt további ta­láló szlogenjeinek egyike példákat mutatva arra, amikor a végjátékban királyunkkal kerülőt kell tennünk, nyílegyenesen haladva utat tévesztenénk. Az ilyen előadások nemcsak instruktívak, de nagy­ban hozzájárulnak a sakk népszerűsítéséhez is, il­lusztrálva annak rendkívüli sokoldalúságát. Tegnap a Tavaszi Fesztivál sakkversenyen beszél­gettem Jurij Averoahhal — komolyabb témákról. — Mit tart a FIDE—GMA ellentétről? Szemé­lyes véleménye szerint szükség van-e egyáltalán a FIDE mellett a nagymesterek szervezetére? — Magánvéleményem megegyezik a Szovjetunió Sakkszövetségének hivatalos álláspontjával: a Nagymesterek Társaságára szükség van, mert a FIDE az élsakkozók érdekeit nem képviseli. Az elmúlt néhány esztendőben derült ki hogy az a kincs, ami a világ legjobb sakkozóinak tudá­sában rejlik, nagyrészt kiaknázatlan, és szponzorok ebben hatalmas segítséget tudnak és hajlandók is nyújtani. Feltárták ezt a kincset. Amikor Ameri­kát felfedezték, és megindult oda a bevándorlók tömege — akár aranyásók, akár mondjuk farme­rek voltak, nagyon erősnek érezték magukat. De azután rájöttek: saját maguknak kell megterem­tenek tartós létalapjukat, megküzdeniük gazda­godásukért. Ezt teszik most a nagymesterek. Ter­mészetesen kompromisszumra kell jutniuk a FIDE-vel, amely rengeteget tesz a sakkért, a tö­megsportért. S ehhez dialógusra van szükség. — Vajon a GMA korrprom­­isszumos javaslata Kaszparov ellenkezése. Pessel Kok és Timman emiatti lemondása ellenére napirendre kerül-e egyáltalán? — Ezeket a lemondásokat csak játéknak, takti­kának tekintem. Májusban Moszkvában összeül a tanács, és szerintem — Kaszparovval egyetértés­ben — előterjesztik a FIDE-nek kompromisszumos javaslatukat a két szervezet közötti együttműkö­désre. A két fél álláspontja egyébként — meglátá­som szerint — nem zárja ki egymást. — Egyetért a nyilvánosságra hozott szövegterve­zettel? (Március 18-i számunkban ismertettük.) — Veszélyesnek tartom, hogy egy közös bizott­ság — a két szervezet vezetőiből — a szervezetek fölött álljon De hát ez a javaslat tárgyalási alap, s annak mindenképpen megfelelő. — Mi a véleménye, meddig tartja magát a Kasz­parov—Karpov éra? Kik veszélyeztetik Keleten és Nyugaton a leginkább a két nagy hegemóniáját? — A színházban nem lehet, csak egy primadonna. A sakkvilágban most kettő van. Nem csodálkozom rajta, hogy s/.áz Élő-pont választja el Kaszparovot és Karpovot az utánuk következő legjobbaktól. De volt már ilyen a sakkéletben. Például Aljechin és Casablanca tudása a maguk idején messze meg­haladta az utánuk következő nagymesterekét. Ma Short, illetve Ivancsuk tűnnek a legesélyesebb trón­­követelőknek, de bárki berobbanhat akár a har­madik világból is. Ha Short málkorcsolyázó lenne, azt mondanám: a szabadon választott gyakorla­tokban kiváló, a kötelezőkben nem Ez a szovjet sakkozóknál nem így van. Ivancsuk is rengeteget tanul, nemcsak tehetséges. Kaszparovról sokan azt tartják, egyszerűen zseniális, és ezért világelső. Ke­vesebben hangoztatják, hogy milyen hatalmas a munkabírása! Ma a legnagyobbak közé jutni enélkül sem lehet. Lindner László Jurij Averbah a világbajnok Mephisto Almería já­tékát figyeli a Tavaszi Fesztivál-sakkversenyen A szerző felvétele Korön kívül Coe, a képviselő Az 1991-ben — de legalábbis ** onnantól — esedékes angol választásokon Mrs. Thatcher erős csapattal kíván indulni. Már hogyisne. Végtére is ját­szadozik a gondolattal, hogy or­szágát ő maga „vezesse át” a XXI. században s ha ez így van, legitim óhaj, hogy a mö­götte sorakozó konzervatív kép­viselőjelöltek sokkalta vonzób­bak legyenek, mint az ellenzék jelöltjei. A mezőny már alakulóban van. Az ottani rend szerint a Konzervatív Párt színeiben in­dulóknak bírniuk kell a párt Központi Hivatalának (értsd: a miniszterelnöknek) a támoga­tását; nem úgy van, hogy vala­ki csak gondol egyet, és thacte­­ristának kiáltva ki önnönma­­gát, jelentkezik a választási bizottságnál. Sorba kell tehát állni. A vá­rakozók között, amennyire tud­hatom, vannak olyanok, akik­nek igen jók az esélyeik, és vannak olyanok is, akiknek kevésbé. Az előbbi kategóriá­ba sorolható egy név, amely­nek viselőjét nem éppen az ál­lás, hanem sokkal inkább a fu­tás tette nevezetessé. Az ille­tőt úgy hívják, hogy Sebastian Coe. Megvallom, éveken át ő (volt) a bálványom. A futás Mozartja, ahogyan egyszer, ho­zott ötletből, nevezni találtam. (Azóta a „mozartságot” deval­váltam, ráhúztam a teniszező Miloslav Mecírre is ...) Én em­bertől nem láttam még világ­csúcsokat oly könnyedén futni, mezőnyöket oly arcpirító köny­­nyedséggel lehajrázni, ahogyan éveken át Coe tette. Szemtelen volt. Lezser volt. Na és­ okos volt. Mihelyt kinyitotta a szá­ját, hallani lehetett, hogy isko­lázott ember. Nem egyszerűen okosan, hanem cizelláltan fo­galmazott. És miközben beszélt, megállás nélkül mosolygott, kisfiúsan, ahogy mondani szo­kás. A sportéletben persze ha­mar nagyfiú lett, alelnöke a Sporttanácsnak, amely a kor­mánypénzeket osztogatta. Ér­dekes módon e hivatása telje­sítése közben nem favorizálta úgy az atlétikát, ahogyan a „szakma” elvárta volna tőle, s ezzel akkora hibát követett el, amiért később fizetnie kellett. Nem jelölték Szöulra, holott pályájának e kétségkívül le­szálló ágában is megtehették volna saját szövetségének ille­tékesei. Coe igazi verseny nél­kül hagyta abba az atletizálást, hogy — sokak igazi meglepeté­sére, ha nem épp megrökönyö­désére — egy másikfajta ver­senybe szálljon nyomban be. E verseny pedig maga a po­litika. Ha megkérdezem magamtól, hogy bolsevik létemre csalódást érzek-e Sebastian Coe pártvá­lasztása miatt, azt kell mon­danom, hogy nem, mert a vá­lasztás természetes. Coe jómódú „déli” családból való, iskolá­zott üzletember, aki éppúgy a helyzete okán választ, és sza­vaz, mint ahogyan — vélem én — a helyzete okán nyomulna a Munkáspárt felé az a Peter Elliott, aki „északi”, profi csa­­ládból való, s aki — mellesleg — Coe-t kiszorította az olim­piai csapatból. Ez persze nem jelenti, hogy a mosolygós Sebastian nem lehet a nemzet hőse, és minden vá­lasztókerület kedvence. Az lesz. „Borítékolom”, hogy a konzer­vatívok kedvtelve indítják majd őt a választásokon saját színeikben: ajándék ez nekik. „Borítékolom” továbbá, hogy Coe parlamenti képviselő lesz. Túl sok pozitív érzelem gyülem­­lett föl körülötte ahhoz, hogy megbukjék. A Konzervatív Párt újabban amúgy sem idegenkedik közön­ségkedvencek igénybevételé­től. Ennek legjobb, ha nem épp kirívó példája volt a milliomos bestseller-író Jeffrey Archer pártalelnökké emelése néhány éve. E pokolian erős közönség­­toborzó név talán még most is ott díszelegne a konzervatívok vezérkari tábláján, ha Archer egy prostituálthoz fűződó rej­télyes kapcsolatával nem teszi magát lehetetlenné, s nem kényszerül rövid úton lemonda­ni. Coe-t az ilyesmitől nem kell félteni, nincsen vad természe­te. Ha nem vigyáz, előbb-utóbb a parlament ,első padsorában” találhatja magát — azaz a mi­niszterek között. Tudniillik a rohanó jósok máris ezt jöven­dölik neki. Amúgy pedig, isten a meg­mondhatója, Európa keleti tá­jain sem rettent vissza soha senki attól, hogy sportolók nép­szerűségét politikai célokra ak­názza ki. Sőt. Mifelénk a „rep­rezentatív minták” bűvöletében, az egy fejőnő — egy diszpécser — egy kohász — egy pártmun­kás modelljében mindig is hely hasíttatott ki nemzeti bálvá­nyainknak, a sportolóknak. Az ötvenes évek tapasztalatai e té­ren irányadóak. Az egészségesek mellett per­verz ötletek is születtek. Az „ideológia” az volt hogy a sport­­béli nagy teljesítményeket kellő politikai acélosság motiválja, így eshetett meg például, hogy Puskás Ferencet a Békevilág­tanács küldöttévé delegálják, a fáma szerint Lukács György és Andics Erzsébet (s vélhetően mások) társaságában. Annak idején illett letenni a voksot a „béke frontján". S úgy tudom, az őrnagyban merőben egészséges ösztönök működtek, amikor voksolni kellett. Ha már kiküldték, gyor­san felmérte az erőviszonyokat. (A pályán is gyors felismerései­ről volt híres.) Rájött például, hogy a delegáció vezetője, a ne­ves történészasszony — melles­leg Rákosi szűk körének szilárd tagja — kifejezetten rossz szemmel nézi, hogy Lukács György, a filozófus jóízűen hor­kol a BVT ülésszakán elrendelt fölszólalások alatt. Segíteni akart tehát. Nem lévén elég vi­lágos képzete arról, hogy a mel­lette ülő kicsi öregúr valójá­ban kicsoda, hogyan illik hozzá fordulni, hogyan kell őt szólí­tani stb., megint csak a fáma szerint könyökével jól megbök­te Lukácsot, s a következőket sisteregte a fülébe: „Faszikám, ébredezz, mert egyfolytában kukkol téged az öregasszony!” Puskás Ferenc ezzel a köz­belépésével vitathatatlan szol­gálatot tett egy jó ügynek, mert a filozófus felriadt, s csak­hamar sikerült a rosszallás fel­hőit maga fölül elhárítania. Dacára ennek, utóbb leke­rült a napirendről az a kér­dés, hogy a világ legpompásabb bal lábának tulajdonosa indul­jon-e az MDP, pláne az MSZMP listáján az országgyű­lési választásokon. Azt mond­hatnám, kihalt a „reprezenta­tív minta” is, de ez nem igaz. Az megmaradt, csak az élspor­tolók iránti kereslet apadt le végzetesen. Balczó András az egyetlen, aki valahogyan többnek tudott tűnni, mint „egyszerű” olimpiai bajnoknak: belőle barátai-esz­­metársai csakhamar eszményt sőt bálványt faragtak, amiről egy elég nagyhatású dokumen­tumfilm is tanúságot tesz. Kár, hogy Balczó eszménnyé emelé­sét végül egy szekta magán­ügyévé fokozták le, tudniillik a bajnok sem eszmeileg (ellen­zék), sem rendészetiig (csem­pészés) nem kerülhette el a konfliktust azokkal, akik kép­viselőjelölteket állítottak, így aztán Magyarország — néhány tréfás kitérőtől elte­kintve — nem volt képes ki­termelni a maga Sebastian Coe­­lát, és ahogyan az atlétika mai állását elnézem, erre egy dara­big nem is fog kínálkozni túl­ságosan sok esély. Sőt, hogy sót hintsek a sebbe, azt is el­mondom, a Puskás-szindróma ismétlődésére sincs semmi esély, részben, mert a Békevi­lágtanács végzetes konfliktus­ba került az „új politikai gon­dolkodással” (nincs rá szükség, gondolom én), részben, mert ha ez nem is volna igaz, elektron­­mikroszkóppal sem lehet olyan békeszerető bal lábat találni ma a magyar labdarúgásban, mint amilyen Puskásé volt. Ez az, amiben hitem szerint az MSZMP és az alternatívok vita nélkül meg fognak egyez­ni. Konszenzus, mondhatná az utca embere, végre valahára! ACZÉL ENDRE Magya Hírlap A MINISZTERTANÁCS LAPJA Főszerkesztő: BAJNOK ZSOLT Helyettes főszerkesztő: tábori andrás, szászi József Kiadja a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: NÉMETH JENŐ vezérigazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1906 Budapest VII., Lenin krt. 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai : ♦14-320, 222-400, 429-350 Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj egy évre 1488 Ft, fél évre 744 Ft, negyedévre 372 Ft, egy hónapra 124 Ft. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással a HELIR 215-98162 számra. nyloprint maga^Vömls^ SZLAvtK eieNDRAsCwzérigazgató HU­­SS~ HU­­S8Ng0237-3.». Sárga lap a T. Házban Nem tudom, odafigyeltek-e, hogy a parlamenti ülésen fel­szólaló honatyák milyen gy­akran használják a sportnyelv fordulatait, milyen gyakran nyúlnak hasonlatokért a sport fogalomkörébe. Azt mondja például tegnap délelőtt az egyik képviselő — az osztrákokkal közösen megrendezendő világkiállítás dolgában szólalt fel —, hogy ezúttal is érvényesülni kelle­ne annak, ami a fociban érvényes: „egy szöglet — fél gól". Az összefüggésekre már nem is nagyon emlékszem, s bizo­nyára el is felejtem a sportnyelvi fordulatot is, ha félóra múlva nem mondja a következő felszólaló képviselő eze­ket, aki pedig itt a Házban túlságosan hosszúra nyújtja a felszólalását, azaz túl sokat beszél, annak a Ház elnöke „mutassa fel a sárga lapot”. Hozzátette aztán, vagyis csen­gessen közbe az elnö­k. (Én itt már persze azt mondtam volna, hogy sípoljon a bíró, vagy mit is beszélek: az elnök! S aki két sárga lapot összeszed, az a következő ülésszakon nem játszhat, azaz nem szólhat. A piros lapokat hagyjuk, azokból ezen a „pályán” az elmúlt időszakokban volt éppen­­ elég!) Ezzel azonban még nincs vége, mert néhány perccel ké­sőbb egy újabb honatya azt mondja, hogy a világkiállítás vállalásával olyanképpen kell feltennünk a lécet, hogy ne bújhassunk át alatta, hanem ezt a lécet bizony át kell ug­ranunk. Most már ugyan az atlétikánál vagyunk, de az is sport. Amit pedig mondani akarok mindezzel, hogy ha a szó­noki nyelvben — a T. Ház, s az ország színe előtt — ilyen hatásosnak vélik a honatyák a sportfordulatokat, mint ta­pasztaljuk, ez egyszersmind a sport jelentőségének elis­merése, felértékelése. Holott, ha vesszük a valóságos hely­zetet — maradván az emlegetett felszólalások részleteinél —, manapság nálunk, nemzetközi értelemben, európai szin­ten legalábbis, se futball, se atlétika . .. Hogy is mondjam csak: nyelvében él a sportunk! (d. Kiss) Lovasközgyűlés a Hiltonban Keleti Liga a díjugratóknak Zárónapjához érkezett tegnap a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) éves közgyűlése a Hilton Szállóban. A magyarok szem­pontjából a díjugrató Világ Ku­pa-bizottság ülése váltott ki ko­moly visszhangot. A sorozatba ugyanis az idén bevezették az úgynevezett Keleti Liga VK-via­­dalokat is Ezeken az eseménye­ken a szocialista országok lovasai vesznek részt, de rajthoz állhat­nak mások is. A Keleti, illetve Nyugati Ligához tartozás nem korlátozza a lovasokat abban, hogy egymás versenyein elindul­janak, a nagy színvonalkülönb­ség miatt — az utóbbi javára — azonban a helyezésekért járó pontokat csak a keleti csoport lovasai szerezhetnek a Nyugati Ligában — fordítva nem. A közgyűlés tervezett délutáni tanácskozása elmaradt, a gyor­saságnak nagyrészt az volt az oka, hogy mindössze egyetlen té­makör váltott ki hosszasabb vi­tát. Határozat született a Phenyl­butazon nevű, eredetileg gyógyá­szati célokat szolgáló szer betil­tásáról. A Magyar Lovas Szövetség ve­zetői egyebek között a reklám­­lehetőségek bővítését kérték a FBI-től. Franz Planter főtitkár azonban kijelentette: nem tarta­ná helyesnek, ha az anyagi szem­pontok eluralkodnának a lovas­sportban Délután Anna angol királyi her­cegnő, FBI-elnök sajtótájékozta­tót tartott A Magyar Hírlap kér­désére, miszerint mi az oka an­nak,­­hogy az utóbbi években a fogathajtó-szabályokat a magyar sportolók ellen igazítják, Anna hercegnő így válaszolt: — Biztosíthatom önöket arról, hogy nincs szó tudatos magyar­ellenes szabályokról. Senki sem lehet örökké az élen, valószínű­leg a sportszerencse váltakozása magyarázza fogathajtóik viszony­lagos visszaesését. p. gy. MAI MŰSOROK RÁDIÓ Kossuth. 8.20: Tudomány­os gyakor­lat. «50: Nóták. ».«0: Gyermekmun­­­ka. 10.05: Value triste. Verryk. 10.10: A zene la összeköt. 11.10: Magyar ír­ás. 12.45: Van új a Nap alatt. 13.00: Klasszikusok. 14.10: Fiókszer­­kesztőség. 15.30: Népdalfeldolgozások. 16.00: Tizenhat óra. 18 10: Dr Konrad I­orenz portréja. 17.06: A képviselő noteszéből. 11.31: Ipargazdák. 17.31: Idősebbek hullámhosszán. 10.15: Se­gíthetünk? 20.15: Diszkotéka. 21.15: Ki­látó. 22 00: Hírvilág. 22.30: Bagoly. 0.15: Éjfél után. Petőfi: «.05: Slágermu­zeum «SO: Külpolitikai ügyelő. 9.05: Napközben. 12.10: Julius Fucik fúvósművelből. 12 25: Édes anyanyelvűnk. 12.30: Né­­­­pi zene. 13 05: Pophullám 14 00: Pén­tektől péntekig. 17.05: Kölyökrádió. 17 30: Ötödik sebesség. 11 30: Garázs. 10.05: Csak fiataloknak! 13.05: Ope­­rettkedveseknek. 21 05: Archívumunk­ból. 21.30: cigányfélóra. 22.00: A Bi­kini együttes műsora. 22.20: A mai dzsessz. 23.15: Könnyűzene. 0.10: Éj­fél után. Bartók: 9­08: Zenetörténeti érték­tár. 10.10: Csak fiataloknak . 11.13: Psyché. Versek. 11.18: Luganel fesz­tivál 1988. 13.05: A Jékely-legenda. 14.05: Liszt: Nagy szimfonikus fan­tázia. 14.30: Hangverseny. 15 30: Ni­kolas Skalkottas műveiből. 18.00: Wagner: Parsifal. 18.47: Gátl­falván és Tokody Ilona énekel. 18.05: Tűrd a fejed! 19.20: Follow Through. 19.35: Bach: Malé passió. 21.20: Adakozó kunok.­­ TELEVÍZIÓ Budapest, 1. műsor. 9.10: Cortez előtt. Amerikai film. 10.10: Az állam én vagyok. Tévéjáték. 17.00: Péntek délután. Évgyűrűk. 17.30: Téka. 17 40: Hogyan úsznak (el) Egerben . . .? 18.00: Ablak. 19.10: Türelöm köz a szegény­­ségben . . . 20.05: Telefere. 21.20: A hó­nap verseiből. 21 40: Űrkoporsó. Kép­zőművészet. 22.00: Homburg hercege. Olasz film. 2. műsor. 17.15: Riport. 17.45: Van egy kettese? lb.uo: id­esport. 18.71: Kjj ereiteknek. ltf.ou: twin­ ttguniicp. Catfu­sztovak Ilim. zu.Ij. nem mű­tárgya. 21.40: J. b. bucii: ludte-poeslu. A Super Channel műsorából. 15.30: A brit rockzenei élet. 16.10: Ferro arot. 18.30: Westernsorozat. 19.00: Lá­nyok a magasban. A Sky Channel műsorából. 12.30: Sullivanék. 13.00: Egy másik világ. Amerikai filmsorozat. 18.00: Euro­­sport. A Tv5 programjából. 18.00: Jeanne velünk van. Színház. 20.30: Ország­­leltár. Dokumentumaim. 0.00: Meg­rázkódtatás. Nagy események tanúi. SZÍNHÁZAK Operaház: Parsifal (5). — Erkel Színház: Szöktetés a szerájból (7). — Bábszínház: a három kismalac (Jókai tér — 10) — A vihar (Népköztársa­ság útja — 18). — József Atilla Szín­­ház: a hős és a csokoládékatona (7). — Józsefvárosi Színház: Warrencé mestersége (7). — Katona József Szín­ház: Haldoklik a király (7). — Lézer­­színház: Genesis (6) — Mike Oldfield (18). — Mikroszkóp Színpad: Előttünk a vízözön (IS). — Miusco szinusz: Malom a pokolban (7). — Kamara: Szénaláz (7) — Életem bére (éjjel fn­). — Nemzeti Színház: Vidravas (7). — Várszínház: Ruzante-Mandragora (7). — Odry Színpad: Vizkereszt (3). — Operetszínház: Ének az esőben (7). — Radnóti Miklós Színpad: Előképek (7). — Thalia Színház: Gyönyörű lel­kek kedden éjfél után (7). — Vidám Színpad: Justitia kombinéban (7) — Ön is lehet gyilkos! (Kisszínház — 18). — Vígszínház: Éjjeli menedékhely (7). — Pesti Színház: A nagybőgő (7). Népszínház: Sziporka (Győr — 13). — Kaposvári Csiky Gergely Színház: Othello (7). — Miskolci Nemzeti Szín­ház: Luxemburg grófja (7) — Komé­diások (Játékszín — 19). — Szegedi Nemzeti Színház: Holland táncszínház (7) — Oliver (Kisszínház — 7). — Szol­noki Szigligeti Színház: A titok ka­pujában (7) — Ha volna egy kertünk (18). — Veszprémi Petőfi Színház: Élőképek (Budapest — 7). — Zala­egerszegi Hevesi Sándor Színház: Bolha a fülbe (7). HANGVERSENYEK Bartók Emlékház: Hangverseny Bartók Béla tiszteletére (18). — Bu­dapest Kongresszusi Központ: Máté passió (18). EREDMÉNYEK - ESEMÉNYEK JUBILEUMÁHOZ ÉRKEZETT a Sza­bad Föld Kupa sakk- és labdarúgó­­torna. Ez utóbbi az MNK-hoz kapcso­lódik, a döntőben a legtovább jutott két kiscsapat méri össze tudását. Az, hogy ez a finálé az idén hol lesz, még nem tudni, mivel az MNK-döntő hely­színe sem dőlt el. A BVSC ten­isszak osztály­a felvételt hirdet C•—7 éves gyerekeknek mintte­­““*•# »—11 éves fiatalok számára te­­n­isz tan­folyamra Jelentkezni április 2-án és 3-án 10 és 13 óra között lehet a XIV., Tatai út 3/B. alatti BVSC-te­­nisztelepen Ugyanott pályák is bérel­hetők. JÓL SZEREPELTEK az MTK-VM férfi tőrvívói Zágrábban. Egyéniben László Dezső győzött Fest Tibor, Dé­­kány László és Gál István előtt, míg a csapatdöntőben az együttes 9:1-re nyert Jugoszlávia ellen. GÜTTLER KÁROLY nyerte az Egyesült Államok rövidpályás úszó­­bajnokságának b­o yard mellszámát, ideje: 54,34 másodperc. Ágh Norbert a 200 yardos gyorsúszásban 1:37,34 perccel a harmadik lett. A Bvsc NYERTE a CoopHotela Ku­pa nemzetközi vízilabdatornát. A vas­­utasok a zárónap délelőttjén 16:0-ra verték a görög Glyfada együttesét, majd délután 13:11-ra végeztek a kas­saiakkal szemben. A hét ponttal győz­e­ LS„1­,a Ryar *’Rycltes mögött a Jadran Split 0, a Calen Nice 4 pontot gyűjtött. SEVILLÁBAN csütörtökön az euró­pai 4. csoportban világbajnoki selejte­ző mérkőzést játszott Spanyolország labdarúgó-válogato­ttja A ta­lálkozót 50 ezer néző előtt a házigaz­­d­d­ás félidő után biztosan nyer­ek 4 há­­rm_

Next