Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-21 / 143. szám

Magyar Hírlap Jakab Ernő szociális munkás lett Szolnokról menekül egy család Kezembe került egy kedves emlék. Igazoló jelentés 1985- ből, mikor „cikkünk nyomán", Lakatost téve a szánkra, meggyóntuk az agitpropnak, hogy is írhattunk úgy, ahogy írtunk. Nyolcvanöt őszén „Hajléktalan átmeneti otthon” című riportomban szóvátettem, hogy Budapest az utolsó európai főváros, ahol az utcát járó hajléktalanok nem találnak átmeneti szállást. Nagyon magas vezető összevonta szemöldökét, s már képeit is az igazoló jelentés: hangulatkeltésről, aránytévesztésről, politikai hibáról szó sincs. A cikk nem a hajléktalanokról szól (azóta tudjuk, több tízezren vannak, akik éjszakánként azért kóborolnak, vagy bújnak odvakba, elhagyott vasúti kocsikba, mert nincs hova menniük), hanem bizonyos átmeneti otthonról, ami egyelőre hajléktalan. Azóta is. Följelentette a rendőrt .Azért elevenítem fel a nemrégi csúnya időket, mert kedves ismerősöm — hiszem, hogy kitartó olvasóink ezreinek ismerőse — Jakab Ernő megintcsak úttörő szerepet vállalt. Alig húsz négyzetméteres, alagsori, komfortmentes főbérletébe, melyet a zuglói tanács szivjóságának köszönhet, befogadta Kozák Jánost és feleségét Máriát, valamint gyermekeiket, Á Évát, Jánost, Mónikát, Máriát és Alexet. A szociális érzékenységen túl Jakab Ernő lelkét a testvéri szeretet is melengette, mikor vállalta a veszélyt, hogy átmeneti időre szakítson a szocialista együttélés írott szabályával: nincs az a szolidaritás, amiért tömegszállást csinálhatsz miutunk, az IKV tulajdonából. Menekülőket fogadott szerény hajlékába Jakab Ernő, mert a Kozák családot elüldözték Szolnokról. Nyolc éve, hogy János és Mária együtt vannak. Mikor az asszony először áldott állapotba került, odaköltöztek a mamához Szolnokon, a Május 1. út 42-be, kétszobás, félkomfortos lakásba. Akkor már ott élt a tizenegy testvérből kettő, Csoki és Putyu a családjával. Nekik sem volt hova menniük. Időnként Ernő, a féltestvérük is a mamánál húzta meg magát, mert 1973-ban az állam gyermekeként megkapta az elbocsátó szép üzenetet: menj, ahova akarsz. A második gyerekeket várták Kozákék, mikor felütötte fejét a család életében Ratnik Ferenc rendőr. Időnként begyűjtötte a gyerekeket, s azzal a felkiáltással, hogy lopnak, összeverte őket. Párszor eltángálta nagymamájukat is, aki ékes magyar és cigány szavakkal hívta fel szíves figyelmét a túlkapásra. Tengődtek volna úgy, mint eddig, csöndes rettegésben. A pajkos kölkökre fegyelmező erővel hatott volna az atyai szó: ha rossz leszel, jön a Ratnik. Ám a mama, Lakatos Mária elkezdte keresni az igazságot. Följelentette a rendőrt a katonai ügyészségen Ratnik ellen vizsgálat indult, s elhelyezték Szolnokról. Támad a roma! Ilyet még Szolnok ősz cigánygyűlölői se láttak. Nem sokra rá az Ingatlankezelő Vállalat, Csesznek rendőrzászlós jelentésére alapozva Lakatos Mária lakásbérleti szerződését felmondta. Az indok: sérti az együttélés szabályait. Most már, hogy ideológiai vita folyik arról is, mi a szocializmus, ez a szókapcsolat nem könnyen értelmezhető. Amolyan gumiparagrafus, mely ott lebeg az IKV szerződő felei, kedves mindannyiunk feje felett. Érdemes betekinteni az ügy irataiba, annál is inkább, mert szokatlan módon újabb fiaskó érte a hivatalosságot. 1983-ban a Szolnoki Járásbíróság Lakatos Máriának adott igazat az IKV- val szemben. Maradhattak a lakásukban. A papírmunka azonban nem állt meg. Az ügyész fellebbezett, melyben előadta: a rendőri jelentés — miszerint legalább húszan laknak a két szobában, mindenféle gyanús elemek, rettegésben tartják a környéket, zajonganak stb. — közokirat, s ez már önmagában elegendő bizonyíték. Sőt: az ügyész szerint az ártatlanság vélelme is a rendőri jelentést illeti meg, mellyel szemben igenis a családnak kellett volna bizonyítania, hogy nem sértette meg a szocialista együttélés írott, íratlan, látható és lappangó szabályait. A család nem adta meg magát. Lakatos Mária hamis tanúzás bűntettével vádolta Csesznek Ernő zászlós urat. A katonai ügyészség megtagadta a nyomozást, mondván: „Ez a jelentés megalapozott, mivel konkrétan a rendőrkapitányságon iktatott bűnügyi számok szerint megjelölte (a zászlós), hogy Lakatos Mária családtagjai és rokonai közül mikor, ki ellen és mi miatt, milyen eljárás volt folyamatban. Így a jelentés valódiságát nem lehet kétségbe vonni." Világos okfejtés. Ha rendben az iktatószám, az is igaz, amire vonatkozik. Időközben araszolt fölfelé a lakásügy. Eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, mely a Szolnok Megyei Bíróság másodfokú döntését, hogy Lakatos Mária és családja költözzön ki a Május 1. út 42-ből, hatályon kívül helyezte, mert megalapozatlan volt. Addigra már a Május 1. úti lakást kiutalták másnak, ezért a pernyerteseknek a Klauber utca 14-ben adtak soron kívül komfortos, kétszobás bérlakást. Próbáld segít Ettől kezdve az illetékes rendőrőrs az eddiginél is nagyobb figyelmet fordított a családra. Egy éjszakai rajtaütés során a hazalátogató Jakab Ernő is kapott kettőt, gyomortájra a túlkapásokból. Az IKV sem nyugodott bele a kudarcba, újabb rendőri jelentésekre alapozva (iktatószámuk ezúttal is rendben), újabb pert indítottak. S bár nem sikerült a lakótársakat meggyőzni, hogy tanúsítsák: a Lakatos—Kozák családdal képtelenség erős ideológiai alapokon, szocialista módon együttélni, Lakatos mama belefáradt a harcba, beadta a derekát. Az egyezség úgy szólt, hogy ha a komfortosból két héten belül kitakarodnak a kétszobás komfort nélkülibe, a Délibáb út 14-be, cserébe kikerülnek a védő-óvó figyelem fénycsóvájából. Próbáld. Próbáld. Próbáld. Hány szolnoki család rebegi e bűvös szót évek óta már. Kozák János is fölkereste hivatalában dr. Próbáld Ferenc igazgatási osztályvezetőt, aki kedvesen fogadta. Rögzítette a tényt, hogy — akkor már négy gyerekkel — megünnepelhetnék lakáskérelmük hetedik évfordulóját, majd felvilágosította, hogy a lakásfronton helyzet van, ez országos gond, ám ne adják fel a reményt, mert a remény nagy kincs a nehéz napokban, hónapokban, években. Mentek tovább Kozákék, Kenyeres Imréig, a megyei pártbizottság hivatásos politikusáig. Kérlelték, mintha neki befolyása lenne hivatalból a lakásügyekre, hadd maradhassanak a Klauber utcában. Hiszen jogosultak rá! Kenyeres Imre jólelkű elvtárs, megszánta őket. Vette hát a telefont, mint anynyiszor, és rövidre zárt. Ott, előttük rábeszélte Próbáldot: Ferim, próbáld meg ottfelejteni őket, így is történt. A mama átköltözött a Délibáb utcába, a többiek maradtak a Klauberban. Csak az nem tűnt fel a családnak, hogy papírt erről nem kaptak a tanácstól, , Most te következel!" Ezen a télen beindult a megyei pártsajtó. Február 11-én azt írta a Szolnok megyei Néplap, hogy a Lakatos—Kozák család törvénytelenül egy lakásból kettőt csinált. Simon Béla leleplező cikkéből az is kiderült, hogy „a törvényt semmibe vevők nem a társadalom húzóerőihez tartoznak." Meg az is, hogy „egy bizonyos lumpen rétegnek" nem probléma, ha születik néhány gyereke. S végül : „Lakatosék már hosszú ideje packáznak a hatósággal, amely még most is keresi a megoldást. Úgy tűnik, a sok gyerek egyes esetekben lehűti a törvény szigorát." Csak egyet felejtett el megírni az igazságkereső. Lakatos Máriát a cikk megjelenésekor épp egy hónapja temette el a család! A temetés másnapján, újságból kivágott betűkből Kozák János a következő szöveget találta az ajtónyitásban: „TETVES ROMA! ANYÁDAT MEGMÉRGEZTÜK! MOST TE KÖVETKEZEL!" A címzett félni és gyanakodni kezdett. Amúgy sem érezte biztonságban magát, mert újra jelentkezett Ratnik rendőr, akit visszahelyeztek Szolnokra. S bár Ratnik nem bőrfejű, fenyegetőzni tud. Felhívta Kozákék figyelmét arra, hogy vagy a száműzetést választják, vagy lelövi őket (tanúk a családtagok). A munkaközvetítőből megintcsak eltanácsolták, május 17-én megjött a papír, hogy ,.munkahelyet ajánlani nem tudunk, munkanélküli segélyre nem jogosult." Krónikus tüdőtágulása miatt 40 százalékos rokkantnak nyilvánították a Szolnok megyei leszázalékolók. Ez egészséges élethez, nehéz fizikai munka vállalásához túlságosan sok. A Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Tanácsnak viszont a jogszabályok értelmében kevés. Legalább 50 százalék kell ahhoz, hogy rendszeres szociális segélyt kaphasson. A menekülésre pénteki napon, június 9-én szánta rá magát a Kozák család. Reggel Ratnik rendőrrel találkoztak a buszmegállóban, aki újra megfenyegette őket. Megjött a papír, hogy június 22-én, vagyis holnap (!) karhatalommal kiköltöztetik őket a Klauber utcából. Kényszerlakhelyül a tanács Szolnokon, a Mártírok utca 29/a. 1. emelet 2. számú szükséglakást jelölte ki a számukra. Két szoba komfort nélkül, öt gyerekkel. Berohantak a tanácsházára, s megtudták, hogy nem is szerepelnek a lakásra várók listáján, holott pontszám szerint már meg kellett volna kapniuk a kiutalást egy normális otthonra, kilenc éves kérvényük alapján. Ekkor fordultak gyámolítójukhoz, a zuglói húsz négyzetmétert birtokló, rokkantnyugdíjas, magányos Jakab Ernőhöz. Költségcsökkentő emberséget Felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy ne moralizáljon. Ezt szokta kérni a Hivatal is, hasonló helyzetben. Helyes. Számoljunk együtt. Kozákéknál nevelkedik öt gyermek. A legidősebb sincs nyolcéves még. Ha nagy erőkkel kiszállnak a családvédők a salétromos falú, öt gyermek nevelésére alkalmatlan szükséglakásba, megtudván, hogy az apa kicsit rokkant, alighanem állami gondozásba veszik őket. Az annyi mint, évenkénti százezer forintos költséggel szerényen számolva, 500 ezer forint kiadás minden esztendőben. Tíz év alatt öt millió. Fizeti az állam. S akkor négyen még mindig kiskorúak lesznek. Ha otthagyják a családot, ahol lakik, netán adnak egy szobával nagyobbat, pénzbe nem kerül. Még az is lehet, hogy Kozák János állapota jobbra fordul, dolgozni tud, tisztességgel eltartja a családját, gyerekeiből rendes ember lesz. Vagyis csökkennek az állam börtönköltségei is. Persze, Kozákék most szökésben vannak. Elmenekültek a harc, az ügyintézés elöl. Kozák János nyolc általánost végzett magyar állampolgár. A joghoz nem érthet annyit sem, mint Ratnik rendőr. Ezért felvilágosítom őt, és a Tisztelt Hatóságokat. Kozák János a kilakoltatásra nézvést halasztó hatályú végrehajtási kifogását, jobb híján, nálam tette meg. Azért nem az illetékes helyen, Szolnokon, mert fél oda viszszamenni. A büntető törvénykönyv 138. §-a szerint: „A fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.” Márpedig Kozák Jánost és családját megfenyegették. Életveszélyesen. Ez a fenyegetettség elég indok a távolmaradásra, öt gyerek fölnevelése, az emberibb élethez való jog pedig elég ok a segítségnyújtásra. Előlegbe is. Gazsó L. Ferenc Beck Tamás miniszter nyilatkozata Segélycsomagra lenne szükség 1989. január 1-je óta a magyar vállalatok 320 vegyes vállalatot alapítottak, vagyis többet, mint amennyi eddig összesen volt hazánkban. Így jelenleg 620 ilyen vállalkozást jegyeztek már be a magyar cégbíróságok. A legtöbb új vegyes vállalat, szám szerint 80 NSZK-beli, 71 osztrák, 17 olasz cégekkel jött létre. Mindezt Beck Tamás kereskedelmi miniszter közölte az MTI munkatársával abban a nyilatkozatában, amelyben a közelgő Bush-látogatással és annak várható gazdasági és kereskedelmi kihatásával kapcsolatosan tett. A miniszter elmondta: a magyar kormány szorgalmazza, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt ne csak egy évre, hanem hosszabb távra, legalább 5 évre kapjuk meg az amerikai kormányzattól és a törvényhozástól. Beck Tamás a magyar—amerikai gazdasági együttműködés gyors ütemű fejlesztésében fontos lépésnek tekintené azt is, hogy ha az Egyesült Államok kormányszintű kötelezettséget és garanciát vállalna az amerikai magánbefektetésekre Magyarországon Jelentős előrelépés lenne az is, ha hazánk számára lehetővé tennék a GSP-t (General Systems Preference), azaz a legnagyobb kedvezményen túl a még alacsonyabb vámmal terhelt kedvezményes vámrendszer alkalmazását. Ilyen elbánásban részesülnek a magyar exportcikkek tavaly óta Ausztriában A GSP a termékek igen széles körére terjed ki, biztosítja az áruk versenyképességét, és jó piaci pozíciókat teremt vele az Egyesült Államokban A miniszter a továbbiakban közölte: az elnöki látogatás idején előreláthatóan magyar—amerikai idegenforgalmi és turisztikai, valamint légügyi egyezményt kötnek, és várható több vegyes vállalati szerződés aláírása is, amelyek jelentős tőkebevonással járnak. Jelenleg harminc ilyen témában folynak a tárgyalások és az egyeztetések. A magyar—amerikai vegyes vállalatok száma jelenleg tizenöt. — Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul — mondta Beck Tamás —, akkor sem várható lényeges változás a hazai gazdaság állapotában A holtpontról való kimozduláshoz — személyes véleménye szerint — valamiféle segélycsomagra van szükségünk, egy jól irányított injekcióra, s talán erről is szó lesz a budapesti tárgyalásokon. A működő tőke nagyobb arányú bevonása érdekében pedig nekünk is sok teendőnk van még, például mielőbb rendezni kell a tulajdonosi viszonyokat. — Összességében azt várjuk a Bush-látogatástól, hogy a magyar —amerikai kereskedelem rövid időn belül a jelenlegi évi mintegy 600 millió dolláros szintről 1 milliárd dollárra nő — fejezte be nyilatkozatát a kereskedelmi miniszter. (MTI) HAZAI KÖRKÉP - FÓRUM ---------------------- 1 1989. június 21., szerda W Választási előkészületek Gödöllőn Az időközi országgyűlési képviselői választás előkészületei a hajrához érkeztek Gödöllőn és Isaszegen, ahol a tisztségéről lemondott Cservenka Ferencné megüresedett posztjára egyszerre több jelölt is pályázik. A választás tisztaságának szavatolására, a még mindig meglévő jogi bizonytalanságok áthidalására a gödöllői tanács és a Hazafias Népfront egy előkészítő bizottság felállítását kezdeményezte, a testületbe az ellenzéki kör hat képviselőjét delegálták. A bizottság gondoskodik majd a jelölőgyűlések és a választás tárgyi-műszaki feltételeiről, a szavazatszámlálásról. A választási elnökség összetételében egyenlő arányban képviseltetik magukat a részt vevő szervezetek, így az MSZMP és az Ellenzéki Kör egyaránt két-két tagot delegál, s rajtuk kívül egy pártonkívüli tisztségviselő kap helyet az elnökségben, ha hozzájárulhat a választás demokratkus szellemének megerősítéséhez. (MTI) A PETÍCIÓ ért, ha valamit több mint ezer termelőszövetkezeti vezető aláír, azt már komolyan kell venni. Még akkor is, ha a nevükben, képviseletükben tárgyaló petíciós bizottság azt a sajátos álláspontot képviseli, amikor a követeléseket átadják újdonsült, téesz-elnökből lett miniszterüknek, hogy kombájnos demonstrációval fenyegető tízpontos petíciójukat nem a miniszter, nem a kormány ellen, hanem őket támogatva fogalmazták meg. ,,Mi bízunk a miniszterben, bízunk a kormányfőben — jelentik ki egymás után a küldöttség tagjai —, tudjuk, hogy a reform érvényre juttatásáért, a gazdasági válság megoldásáért dolgoznak, de azt akarjuk, tudja meg a közvélemény, mennyire lehetetlen feltételek között dolgoznak a mezőgazdasági nagyüzemek.” Csakhogy a közvélemény már tudja. Aligha akad olyan sajtóorgánum, amelyik az elmúlt hetekben, hónapokban ne foglalkozott volna visszatérően a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülésével, a gyors ütemben nyíló agrárollóval, vagyis az agrártermelésben használt ipari termékek gyors áremelkedésével, és az ehhez képest stagnáló élelmiszerárakkal. Bár ezt a stagnálást csak a mezőgazdaság érzi. A fogyasztó szüntelen áremelkedést tapasztal. Azt, hogy tavaly még arra panaszkodott: a három-, négytagú család hétvégi bevásárlásához már nem elég egy ötszázas, az idén viszont arra, hogy a második ezrest is fel kell váltani. Nyomasztó. A statisztika szerint a lakosság jövedelmének 45 százalékát költi élelmiszerre, ami az európai országok rangsorában igen-igen „előkelő” helyet jelöl ki Magyarországnak. De hát nem ez az egyetlen „előkelő” helyezésünk, ezért is kérdezte a mezőgazdasági miniszter a gabonaár-emelést követelő petíciós bizottságtól, hogy szerintük mi lehetne a forrása a felvásárlási ár és a szubvenció emelésének. Mert azt ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy a költségvetés most megterhelhető 17 milliárd forinttal, ugyanis ennyi lenne a követelt áremelés népgazdasági hatása. A parlament épp a legutóbbi ülésszakán fogadta el a költségvetési kiadásokat ismét kiadósan megnyirbáló takarékossági csomagtervet, miközben a kormány újmódi szokásainknak megfelelően most már valóban minden fillérrel elszámolt. Kizárt dolog, hogy az agrárárak emeléséért harcba szálló téeszelnökök ne értesültek volna erről. Viszont ha értesültek az ország kíméletlenül nehéz gazdasági helyzetéről, akkor miért hangoztatták a petíció átadásakor, hogy semmi szín alatt nem akarják az élelmiszerek fogyasztói árának emelését? Ha a költségvetésből nem, a fogyasztó zsebéből szintén nem vehet ki a kormány pénzt, akkor honnan vegyen? Tegnap reggel a rádióban végre megmagyarázták: azoktól a felvásárlószervezetektől, amelyek zsebre teszik a hasznot. Az elmúlt néhány esztendőben évről évre személyesen meggyőződtem róla és tegnap a miniszter is kijelentette a küldöttségnek: a gabonaipar átlagosan 2, azaz kettőszázalékos nyereséggel dolgozik, és nincsen irigyelnivaló a malomipar és a sütőipar jövedelemhelyzetén sem. A drága finom pékáru sem azért drága, hogy ettől hízzon szép kerekre a pék, hanem azért, mert a kalácsot és az extra süteményeket 25 százalék áfa terheli. De hát mindez immár a városlakó és iparban dolgozó olvasó számára sem újdonság, mint ahogy az sem, hogy a gabona legnagyobb felhasználója, az állattenyésztés is anynyira halovány nyereséggel kénytelen dolgozni, amelyből egy fillérrel sem képes többet fizetni a takarmányért. Kizárt dolog, hogy a mezőgazdaság érdekvédelmével foglalkozó hivatásosok mindezt ne tudnák. De ha tudják, akkor miről beszélnek? Az export nyereségéről? Amiről ezerszer megírtuk, és nélkülünk is pontosan tudják, hogy amikor van, akkor különböző csatornákon szinte az utolsó fillérig visszaáramoltatják a mezőgazdaságba? Hányszor kell még elismételni, hogy elhiggyék végre? Miért kell ezredszer is hajánál fogva előrángatni ezeket az unalomig ismételten megválaszolt kérdéseket? Vagy azt hiszik a gabonaárért síkraszálló téeszelnökök és a követelések élére állt Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, hogy ez a kormány hazudik? Szó se róla: a múltban a szövetkezeti vezetők és mások is szerezhettek keserves tapasztalatokat, épp ezekben a hónapokban derül ki szinte mindenről, hogy véletlenül sem úgy volt, ahogy a nagy többség hitte, mert semmi sem úgy volt, ahogy mondták neki. Emiatt akár okkal-joggal lehet bizalmatlan bárki, még akkor is, ha a mai vezetés már csak az egyre élénkebben munkálkodó ellenzék miatt sem teheti meg, hogy eldugja a lapokat. Mondom, okkal-joggal lehet bizalmatlan bárki, kivéve a TOT vezetőit. Akik annyira belülről ismerik a rendszert, amennyire csak azok ismerhetik, akik évtizedeken át integráns részesei voltak maguk is. Akik részt vettek minden, a mezőgazdaságot érintő döntés előkészítésében, és akik épp ezért bőven részesei annak a sanyarú helyzetnek, amely az ő áldásos közreműködésükkel alakult ki. Mit kérnek ma számon ezen az új kormányon? A saját korábbi megalkuvásaikat? Azért követelik most a lehetetlent, mert évtizedeken át kérni sem merték a lehetségest? Mit kívánnak most demonstrálni a kombájnok felvonultatásával? Azt, hogy évtizedeken át nem volt elég erejük, hogy egészséges termelési szerkezetet, egészséges árrendszert alakítsanak ki? Azok a miniszterek és azok a pártpolitikusok, akik a mai bajokért felelősek, immár kivétel nélkül funkciójuktól, hatalmuktól megfosztva nyugdíjban vannak. Ugyanez viszont véletlenül sem mondható el a velük partneri viszonyban ügyködő érdekvédelmi vezetőkről. Hétfőn a miniszter elmondta a petíciót átadó küldöttségnek: a kormány a lehetőségek határáig mindent elkövet, hogy fenntartsa az érdekeltséget a mezőgazdasági termelésben. Az önmagát túlélt Gabona Trösztöt az év végével a petíciótól függetlenül is felszámolja, a szövetkezeti, a vállalati és az átalakulási törvény pedig lehetővé teszi, hogy alulról szerveződve kialakulhasson a gabonakereskedelem termelői érdekeltségű szervezete. De hát a petíció fogalmazói és az aláírások gyűjtői ezt is pontosan tudták. Még egyszer kérdezem: mi végre akkor a petíció, mi végre a demonstráció? Csak nem azért, hogy végre bizonyítást nyerjen: van, aki megvédi a parasztság érdekeit? De ki ellen? És ki védi? Milyen védelem az, amelynek saját létjogosultságát kell bármi áron bebizonyítania? GÁDOR Iván Mi lesz a laktanyából? A kiürített szovjet laktanya hasznosításáról tartottak egyeztető megbeszélést kedden Szombathelyen a Honvédelmi Minisztérium és a városi tanács illetékesei. A tárgyalást követő sajtótájékoztatón Elek Tibor, Szombathely megbízott tanácselnöke elmondta: a tanácsnak, a város lakosságának és társadalmi szervezeteinek közös igény-e, hogy térítésmentesen kapják meg a 24 hektáros területet a rajta levő épületekkel együtt. Halász Csaba mérnök ezredes a Honvédelmi Minisztérium képviseletében úgy nyilatkozott, hogy várhatóan júliusban a kormány dönt a szombathelyi, s még további hét település megürült laktanyáinak sorsáról. (MTI)