Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-08 / 132. szám

Magyar Hírlap Trieszt Expressz Budapestig Az éjszakai vonat-összekötteté­sek immáron egész Nyugat-Euró­pa, mi több, Anglia felé is gyor­sítják a MÁV konténerszerelvé­­nyeit, ám ez az új fuvarozási mód, az „éjszakai ugrás" sem zökkenőmentes Az egész Európá­ra, és most már a Szovjetunió egy részére is kiterjedő hálózat­tal rendelkező Intercontainer szál­lítmányozó vállalat ugyan segíti a magyar céget, de gondjaink vál­tozatlanok. Csak az elmúlt év­ben tizenhárommillió tonna áru­ról szóló megrendelést veszített el a MÁV a legkülönbözőbb tech­nikai és minőségi nehézségek miatt. A cél mindenekelőtt az, hogy a MÁV ismét visszaszerezze a vasúti szállítás tekintélyét. Ehhez azonban korszerűsítenie kell el­öregedett kocsiparkját, különös tekintettel az európai szabvány­nak megfelelő speciális konténe­rekre, és törekednie kell a pontos menetrendre, valamint a szerel­vények teljes kihasználására. Nem véletlen tehát, hogy tegnap a MÁV ügyfeleit, fuvaroztató, szállítmányozó partnereit, vala­mint az olasz és az osztrák vas­út képviselőit látta vendégül szék­­házában. Közülük is a trieszti szabadki­kötő képviselői számolhattak be a legújabb együttműködésről, amelyben természetesen az oszt­rák vasút, valamint a ma már legkorszerűbb eurokonténerekkel szállító Intercontainer szakembe­rei is részt vesznek. Megtudtuk: az eddig Trieszt és Bécs között közlekedő Trieszt Expresszt meg­hosszabbítják Budapestig. Az elő­nyök: heti két alkalommal me­netrend szerinti szállítmányok, programozott indulás, gyorsaság, nettó árkedvezmény, valamint az, hogy a szállítmányokat útközben garantáltan ellenőrzik és útjukat biztosítják. A szállítás nemcsak a tranzit, hanem az export-import forga­lomra is vonatkozik. Az olaszok javasolták azt is, hogy közös ta­rifa gyorsítsa a szállításokat. A tervek szerint a Trieszt Expressz nem csupán Budapest, hanem Magyarország nagyobb ipari kör­zeteinek áruszállítmányait is to­vagördíti majd Trieszt szabadki­­kötőjébe, mi­y) Az Országos Érdekegyeztető Tanács tájékoztatója Vizsgálják a vállalati gazdálkodást és a bérfejlesztés lehetőségeit­ ­. Az Országos Érdekegyeztető Ta­nárs (OÉT) június 2-án áttekintette a február 8-i ülésén hozott megállapo­dások helyzetét. a) Tájékozódtak arról, hogy az ABMH megvizsgálta azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyeknek a mini­mális bérre vonatkozó megállapodá­sok és a minimális béremelés mér­tékére vonatkozó ajánlás végrehajtá­sa jelentős gondot okozott; a felmé­rés alapján mintegy 70 vállalatról van szó. A Magyar Gazdasági Kamara, a SZOT és az OKISZ azt javasolta, hogy ha egy gazdálkodó szervezet bérkölt­ségének a növekedése nem haladja meg a 3 százalékot, akkor ez a bér­­növekmény legyen adómentes. A kor­mány ezt a javaslatot az ülésen meg­vétózta, a többi érdekképviseleti szerv érdektelenséget jelentett be. A vitát követően a korm­ány elvál­lalta, hogy két hónapon belül meg­vizsgálja e vállalatok általános gaz­dasági helyzetét, ezen belül bérfejlesz­tési lehetőségeit, és dönt arról, hogy kaphatnak-e valamilyen kedvez­ményt, vagy sem. b) Az OÉT konzultációt folytatott a gazdálkodó szervezetek 1989. évi, eddigi béralakulásáról és az éves vál­lalati bérgazdálkodási szándékokról. Megvizsgálta, hogy az éves bérnöve­kedésre vonatkozó 1988. decemberi ajánlások várhatóan miként teljesül­nek. Az OÉT megállapította, hogy a statisztikai adatok a bérkiáramlás gyorsulását jelzik 1989. első negyed­évében a bruttó átlagbér a szocialis­ta iparban 21,2, a nettó átlagbér 17,9 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét. Az OÉT tagjai egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a bérszabályo­zás évközi szigorítását, mert ez a megkezdett bérliberalizálási folyamat megállításával keresztezné a piacgaz­daság kiépítésére irányuló törekvése­ket, viszont ismételten felhívják a figyelmet a bérgazdálkodásra vonat­kozó 1988. decemberi ajánlások be­tartására. A 10 százalékos maximális bérnövelési mérték figyelembevétele, valamint a bérfejlesztések reális tel­jesítménykövetelményekhez kapcso­lása ugyanis a gazdasági élet szerep­lőinek közös érdekeit szolgálja. Az OÉT tagjai megállapodtak abban, hogy a továbbiakban is figyelemmel kísérik és értékelik a bérgazdálkodás évközi folyamatait. c) Az OÉT megállapította, hogy a bérek legkisebb összegének felemelé­sére, a bérmechanizmusban alkal­mazandó adókedvezményekre és a 40 órás munkahét bevezetésére vonatko­zó jogszabályokat a­­Minisztertanács, illetve az Ad­MH a megállapodások­nak megfelelően megjelentette. A Magyar Gazdasági Kamarának a kereskedelemben alkalmazott jutalé­kos bérformával kapcsolatos kérdésé­re válaszolva, az OÉT megerősítette, hogy az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően a minimális bérről szóló ren­delkezés végrehajtásakor a terv sze­rinti forgalom után járó jutalékkal kiegészült alapbérnek kell elérnie a 3700, illetve a 4000 forintos minimális összeget. 2. A SZOT és a kormány 1989. má­jus 17-i találkozójukon javaslatot tet­tek az 1989. évi központi bérpolitikai keret felemelésére, az állami költség­­vetés terhére 500 millió forintot a művészeti és a vasutas dolgozóknál tapasztalható bérfeszültségek mérsék­lésére indokolt felhasználni. Az OÉT megtárgyalta a béremelési javaslatot, és egyetért azzal, hogy július 7-jétől a költségvetési rend szerint gazdálko­dó művészeti intézmények (színházak, énekkarok, szimfonikus zenekarok, táncegyüttesek stb.) egyes munka­köreiben dolgozók bérének emelésé­re 1989-ben 95 millió forintot használ­janak fel, s az ezután fizetendő tár­sadalombiztosítási járulék finanszí­rozását az állami költségvetés magá­ra vállalja. A vasutas dolgozók bérének eme­lésére éves szinten 400 millió forint fordítható, az ez után járó társada­lombiztosítási járulék a MÁV költsé­geit terheli. A béremelésre fordítható összeg felhasználásáról, ezen belül a béremelésben részesülők köréről és az egyes munkakörökben érvényesülő emelés mértékéről az ágazati minisz­tériumok, a MÁV, valamint az ága­zati és szakmai szakszervezetek kö­zösen állapodnak meg. 3. Az OÉT a SZOT kezdeményezé­sére konzultációt folytatott a textil­iparban foglalkoztatottak természet­beni juttatásának felemeléséről. Az OÉT javasolja, hogy a 750 forintos természetbeni juttatás helyett évi, fe­jenként 2040 forint (havi 170 forint) összegű bérpótlékot fizessenek ki, vagy építsenek be az alapbérekbe oly módon, hogy ez a bérnövekmény után fizetett nyereségadó összegét ne növelje. Az OÉT javasolja, hogy a kormány — az érdekképviseleti szervek bevo­násával — tekintse át a természetbe­ni juttatásokat, és ha szükséges, há­rom hónapon belül — az értékállan­dóságot, a tradíciókat, az adórend­szert és a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítését figyelembe véve — készí­tsen javaslatot a szabályozás új rendszerére. 4. Az OÉT beszámolót hallgatott meg az éjszakai műszakban dolgozó nők hely­zt­tér­ől, és úgy határozott: a szakértők vizsgálják meg, hogy a gaz­dasági, egészségügyi, szociális körül­mények figyelembevételével, milyen módon lehetne könnyíteni az éjsza­kai műszakban dolgozó nők helyze­tén. A témát az ÓÉT októberben tűz­te ismét napirendre. 5. Az ÓÉT konzultációt folytatott a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő középszintű bérmegállapodást, érdekegyeztetési rendszer kialakításá­nak lehetőségeiről. A napirendi pon­tot közösen előterjesztő SZOT és a Magyar Gazdasági Kamara egy olyan modell bemutatására vállalkozott, amely szakít a korábbi évek bérsza­bályozási rendszerével, és helyébe a nyílt béralku mechanizmusát állítja. A rendszer működtetésében felső szinten az OÉT-nek, a gazdaságirá­­nyítás középső szintjén az ágazati, iparági szakszervezeteknek és a mun­káltatók szakmai, regionális szervei­nek, vállalati szinten a helyi mun­káltatóknak és a szakszervezeteknek van meghatározó szerepe. A szóbeli tájékoztatót követő vita után megál­lapodás született abban, hogy a kö­vetkező OÉT-ülésre a két szervezet közösen írásban is bemutatja az al­kalmazandó modellt, annak technikai működtetését. Részletesen kitérnek ar­ra, hogy a középszintű érdekegyezte­tés feltételei milyen módon biztosít­hatók a munkáltatók és a szakszer­vezetek részéről. Különös fontosságú, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti el­lenérdekeltség megfelelő mozgásfor­mát kapjon a rendszeren belül. Az egyeztetésnek a tripartizmus elvén kell működnie, tehát a munkaválla­lók, a munkáltatók és a kormány részvételével. (. Az OÉT munkaügyi konfliktusok esetén alkalmazandó egyeztetési el­járást is elfogadott. Ezek szerint: a) A gazdálkodó szervezetek a helyi szinten felmerülő érdekellentéteket egyeztető eljárás során maguk kísér­lik meg feloldani. b) Az egyeztetés sikertelensége ese­tén az illetékes ágazati, szakmai szakszervezet vagy szakszervezetek, illetve munkáltatói (ideértve a szö­vetkezeti, a magán- és a társas vál­lalkozói) érdekképviseletek megbí­zottjaiból delegált középszintű érdek­egyeztető bizottsághoz fordulhatnak a konfliktus rendezése érdekében. c) Ha a középszintű érdekegyezte­tés is sikertelen, a felek az OÉT ál­tal kirendelt szakértői bizottsághoz fordulhatnak. Az OÉT szakértői bi­zottságának tagjai: az ABMH, a meg­felelő munkáltatói és munkavállalói érdekképviselet, és az ágazati minisz­térium képviselője. Az OÉT szakértői bizottsága 15 napon belül a felek be­vonásával megkísérli az érdekellentét feloldását. Amennyiben ez nem vezet eredményre, a szakértői bizottság ja­vaslatot tehet, hogy a konfliktust az OÉT is megtárgyalja. 7. Az OÉT meghallgatta az ABMH elnökének tájékoztatóját a Munka­ügyi Tanács létrehozásáról. A Mun­kaügyi Tanács részt vesz a munka­ügyi folyamatok és a munkaügyi po­litika értékelésében, és véleményezi a továbbfejlesztésre vonatkozó elgondo­lásokat. Célja a munkaerőpiacon meg­jelenő különböző helyzetű, valamint az onnan kiszorult társadalmi rétegek érdekeinek feltárása és figyelembe­vétele a kormányzati munkaügyi dön­tésekben. A Munkaügyi Tanács meg­tárgyalja, véleményezi, illetve javas­latokat fogalmaz meg a bérmechaniz­mus, a foglalkoztatáspolitika, a mun­kajog, a munkaerő-gazdálkodás, va­lamint a munkaügyekhez szorosan kapcsolódó szociálpolitikai kérdések fejlesztéséről. Az OÉT támogatóan tu­domásul vette a Munkaügyi Tanács létrehozását, egyúttal egyetértett az­zal, hogy a régi Bér- és Munkaügyi Tanács megszűnik, és a Foglalkozta­tási Alap felhasználásának véleménye­zési joga a jövőben az OÉT-t illeti meg. 8. Az ABMH elnöke a Miniszterta­nácstól kapott felhatalmazás alapján rendelkezést ad ki a bérnövekmény adóztatásához szükséges úgynevezett bázisbér megállapításáról. Az OÉT meghallgatta és elfogadta a jogsza­bály alapelveit. Ugyanakkor a Magyar Gazdasági Kamara képviselője — az államigaz­gatási egyeztetés során korábban adott egyetértő véleménye ellenére — be­jelentette, hogy a rendelkezést tag­vállalataival meg kívánja konzultál­ni. Az OÉT felkérte a Magyar Gaz­dasági Kamarát az egyeztetés mielőb­bi elvégzésére, hogy a rendelkezés június végéig megjelenhessen. Országos Érdekegyeztető Tanács titkársága A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1989. JÚNIUS 8. Devizanem Vételi árfolyam Közép 100 egységre Eladási forintban Angol font 9789,46 9799,26 9809,06 Ausztrál dollár 4698,35 4703,05 4707,75 Belga frank 150,54 150,69 150,84 Dán korona 809,69 810,50 811,31 Finn márka 1414,52 1415,94 1417,36 Francia frank 928,47 929,40 930,33 Holland forint 2800,27 2803,07 2805,87 Ir font 8425,84 8434,27 8442,70 Japán jen (1000) 435,60 436,04 436,48 Kanadai dollár 5184,91 5190,10 5195,29 Kuvaiti dinár 20972,23 20993,22 21014,21 Norvég korona 870,36 871,23 872,10 NSZK márka 3153,76 3156,92 3160,08 Olasz líra (1000) 43,31 43,35 43,39 Osztrák schilling 447,32 448,27 448,72 Portugál escudo 37,78 37,82 37,86 Spanyol peseta 40,74 48,79 48,84 Svájci fronk 3640,67 3644,31 3647,95 Svéd korona 935,21 936,15 937,09 Tr. és cl. rubel 2897,10 2900,00 2902,90 USA dollár 6216,27 6224,49 6230,71 Ecu (közös piac) 6539,34 6545,89 6552,44 az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos Árfolyamok változatlanul az in. március 291 KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. A Magyar Nemzeti Bank 120/19ll. számú kBUtrvénye azerint hivatalt­ a Magyar Hírlapban, valamint a bankazervrk helylvégeiben kötvetett Haza. GAZDASÁG Új bróker­cég a tőzsdén Tengap délelőtt érdekes tájé­koztatóra hívták az újságírókat, ahol bejelentették, létrejött az első Amerikai-Magyar Értékpa­pír Kereskedelmi Rt. A meglehe­tősen semleges név újszerű tevé­kenységet takar, a 25 millió fo­rintos alaptőkével létrejött cég a hagyományos az értékpapírok­kal kereskedő broker vállalatok közé tartozik Ezenkívül nagy gon­dot fordít arra, hogy miként le­het bevezetni egy céget a tőzsdé­re, hogyan kell kialakítani a vál­lalatról alkotott képet, miként szerezhető meg a bizalom, aminek köszönhetően a vállalat részvé­nyeit vásárolni kezdik. Az alapítók fele-fele arányban részesednek az alaptőkéből, az amerikai partner egy magyar származású üzletember, Bek­e Imre, míg a magyar fél a Ter­min, pénzügyi tanácsadó munka­­közösség, amely már négy éve működik. Egyébként ez az első magáncég, amelyik részt vesz a magyar értékpapír-kereskede­lemben. A cég magyar vállalati részvényeket közvetít amerikai befektetőknek, és később ameri­kai részvényeket kíván eladni Itt­hon. Az eseményen egyébként részt vett Mark Palmer amerikai nagy­követ is. (1. m.) Nem csillapodó szakmai vita dúl a műtrágyázás körül. Az egyre hangosabb környezetvédők főként a mezőgazdászokat okolják a talajvíz, az ásott kutak nitrá­­tosodásáért, a termőföld sava­­nyodásáért. Egyes vélemények szerint az agronómusok csoda­szerként nyúlnak a műtrágyához, így forintmilliárdokat pazarolva „túletetik" növényeiket, egyúttal súlyosan mérgezik az élő környe­zetet. Az elmúlt hónapokban mind­erről megszámlálhatatlan pró és kontra vitacikk jelent meg. Ezek­ből kicseng, hogy maguk az elkö­telezett „talajerőgazdászok" sin­csenek egységes állásponton. Ez derült ki azon a tegnapi fóru­mon is, amelyet a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Agrártudományi Egye­sülettel közösen szervezett a Nö­vény- és Talajvédelmi Szolgálat Központjában NÉZŐPONT A műt­rágya nem csodaszer Aligha hiszem, hogy az újságíró megvonhatja a gyakorló szakem­berek, kutatók, egyetemi tanárok, akadémikusok vitájának mérlegét. Hacsak azt nem szűrheti le tanul­ságként, hogy ma már a műtrá­gyázás dózisainak kiszámítása több egyszerű agrokémiai, köz­­gazdasági feladatnál. Figyelembe kell venni az élő környezetre gyakorolt hatásokat is. A talajerő-gazdálkodásnak, a műtrágyázás csak egy része, hi­szen a meliorációval, a meszezés­­sel, a megfelelő talajműveléssel, a vetésszerkezet-váltással képez szer­vezeti egységet A fejlettebb agrárkultúrájú országokban ép­pen ezek szoros kölcsönhatása miatt nem szennyezik a környe­zetet a hazainál másfélszer-két­szer nagyobb adagú műtrágyázás sem Igazat kell adni azoknak a gya­korló szakembereknek is, akik ál­lítják: három évtizede ugyanazok­kal, a ma már korszerűnek, kör­nyezetkímélőnek éppen nem mondható műtrágyával dolgoz­nak. Nem túl jók a gépek sem és kevés a korszerű tárház. De van mit tenniük a kutatóknak is. Györffy Béla akadémikus pél­dául pongyolának minősítette a vitákban használatos frazeológiá­jukat. Ahány kutató, annyiféle a hatékonyság vagy a túlműtrá­­gyázás fogalmának értelmezése Ezért is van forgalomban annyi, esetenként egymásnak ellentmon­dó adat. Bizonyára a tisztánlátást szol­gálja majd az a közeljövőben megjelenő dokumentum, amely­ben összegzik a tegnapi vita meg­állapításait. Így legalább kiderül­het, hogy a szakma egységes. — czauner — 1989. június 8., csütörtök• * Mi fáj a bankoknak? Kell egy szövetség — Érdekérvényesítés, szakmai módszerekké/ A múlt év novemberében a kereskedelmi bankok vezetői le­ültek egy vendéglőben és fehér asztal mellett úgy döntöttek, hogy kell egy szövetség, miután vannak közös szakmai érdekeik, ám ezeket eddig nem tudták kellően érvényre juttatni. Az azóta formális szervezeti kereteket öltött Magyar Bankár Szövetség szerdán ülésezett a pénzintézeteket keményen érintő újabb kor­mányzati intézkedések miatt. Munkatársunktól: A Magyar Bankár Szövetség társadalmi szervként jött létre, s tipikus példája az alulról jött kezdeményezésnek. Az alaku­lásról, a célokról Radnóczi Já­nost, a Bankszövetség főtitkárát kérdeztük, aki a Bank­felügyelet vezetését cserélte fel erre a tisztségre. — Az összes szakosított pénz­intézet részt vesz a szövetség munkájában? A „huszonnégyek bandája" — A szövetség nyitott olyan értelemben, hogy a versenyszfé­rában működő pénzintézetek — a biztosítók kivételével — részt vehetnek benne. A szerveződé­si vezérelv bizonyos intézmé­nyeket eleve kizár, így a Ma­gyar Nemzeti Bankot, az Álla­mi Fejlesztési Intézetet és a Pénzintézeti Központot. Most 24 tagunk van. — Az önök által vállalt ér­dekképviselet jelentősen eltér a bankokat eddig is „összefogó" — informáló Banktanács tevé­kenységétől. Vállal-e a Bankszö­vetség valamilyen koordináló szerepet is? — Az a felfogásunk, hogy ér­dekeket képviselni csak szak­mai megalapozottsággal lehet. Tehát nem egyéni érdeksérelem esetén fejti ki a szövetség az ellenvéleményét, hanem cso­korba kötjük azokat a szakmai témaköröket, amelynek kidol­gozásával szeretnék alapot te­remteni az érdekek érvényesí­tésére. Már összeállt egy mun­kaprogram. Ebben olyan fon­tos szakmai feladatok szerepel­nek, amelyeknek elvégzése biz­tosítékot jelenthet az érdekek érvényesítéséhez. A Bankszövet­ség, bár rengeteg a feladatunk, kis apparátussal dolgozik. Az egyes témákat banki emberek­ből szervezett csoportok dolgoz­zák ki. Később állandó munka­­csoportok is létrejönnek. — Az érdekegyeztetés során kivel egyeztetnek, ki az önök partnere? — Mindössze „kéthónapos csecsemők” vagyunk, március 16-án kezdtünk el működni. Ke­restünk kapcsolatokat a Minisz­tertanács hivatalával, a Magyar Nemzeti Bankkal, a Bankfel­ügyelettel, az Igazságügyi Mi­nisztériummal, a Magyar Gaz­dasági Kamarával a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel. A kapcsolatok differenciálban ala­kulnak és bizonyos együttmű­ködés is megindult. Kezdő kapcsolatok — Hogyan lehet elérni, hogy az újabb pénzszűkítő kormány­zati intézkedések előtt, vagy bármifajta bankszférát érintő központi döntés előtt önökkel konzultációt folytassanak? — Ennek két előfeltétele van. Az egyik a munkaprogramunk alapján folytatott alapozó mun­ka. A másik: meg kell találni a lehetséges fórumokat. Mi ke­ressük az azonosságot, az ér­dekszövetséget. Március 20-án a kamarában volt egy igen ér­dekes ülés, ahol­­éppen ezek­ről a pénzszűkítő intézkedések­ről esett szó. E­nnek alapján kezdeményezték egy kormány—­kamara párbeszéd létrejöttét, ami azóta már le is zajlott. A múlt héten a TOT szervezésé­ben létrejött egy másik viha­ros beszélgetés, ami után kez­deményeztük a TOT-nál, hogy a termelőszövetkezeti vezetők, és bankszakemberek közösen dolgozzák ki, hol esnek egybe érdekeik. Az Igazságügyi Mi­nisztériummal is jó viszony ala­kítottunk ki. Néhány ügy a par­lamentre tartozik, ezért is­­ke­restünk kapcsolatot a terv- és költségvetési bizottsággal, de egyébként is pártoljuk a nyilvá­nosságot. Ha úgy látjuk szük­ségesnek, bíráljuk a különböző intézkedéseket a sajtóban is. E­gyelőre sajnos a pénzügyi kor­mányzattal és a jegybankkal nem elég szoros a kapcsolatunk, de ha máshol elismernek min­ket, akkor várhatóan ebben is lehet változás. Nem kérdezték meg... — Amikor létrejött a keres­kedelmi bankrendszer, a pénz­ügyi kormányzat egyfajta gaz­­dasági-csendőri szerepet is el­várt az új bankoktól. Most vi­szont az a vád, hogy „egy ha­jóban ülnek", túlzottan azono­sultak a vállalati szférával és szembenállnak a monetáris po­litikával ... — Ezt a véleményt a válla­latok nem erősítenék meg! Saj­nos a pénzszűke, a hitelszűke, a magas kamatok, az alkalma­zott egyoldalú monetáris politi­ka miatt a bankok hátán csat­tan az ostor. Miközben kiala­kult egy indokolatlan bankelle­nes hangulat, a pénzügyi kor­mányzat tovább húzza a féket, és elegánsan kivonul a gondok mögül, azt hangoztatva, hogy sok a pénz a gazdaságban. Ál­lítják ezt akkor, amikor 100 és 150 milliárd forintos a vál­lalati sorbanállás! Szerintem a mai pénzszűkítés módszereiben és mértékeiben is hibás. Nem annyi pénz van a gazdaságban, mint amennyit gondolnak. A sorbanállás kikerülte a pénz­ügyi szigorítást és lassan sike­rül kiszorítani a bankokat a pénzpiacról. Megjelent a másod­lagos pénzpiac, a fekete­piac. A vállalatok úgy hitelezik egy­mást, hogy közben nem fizet­nek a másiknak. E­z lett a vég­eredménye a pénzszűkítésnek, ugyanakkor a hiteligény nem szűkült. Ezért újra kellene gon­dolni a módszereket. — Hogyan lehetne szigorú és egyben eredményesebb monetá­ris politikát folytatni? — Úgy, hogy ne a kereske­delmi bankokat, hanem a gaz­daságot monetarizálják. Egyéb­ként is a monetarizálást nem lehet leszűkíteni csupán a ke­reskedelmi bankokra, ugyan­ezt kellene tenni például a költ­ségvetéssel. Gondjaink közül csupán egy, ám igen lényeges, hogy a bankok nem jutnak hoz­zá a megfelelő kormányzati in­formációhoz, de a jegybanki mo­netáris információkhoz sem. Elzárt gyakran tájékozatlanul ülnek le tárgyalni a Banktaná­cson, a kamarában vagy a pénz­ügyminisztériumi vitáknál. A szövetség feladatának tekinti azt is, hogy a bankrendszer hozzá­jusson mindahhoz az infor­mációhoz, amelyekkel egyenlő esélyű vitapartnerként szállhas­sunk ringbe. Törekszünk arra is, hogy alternatív javaslatokat dolgozzunk ki egy-egy problé­ma megoldására. — Tárgyaltak önökkel a kormány csomagtervének kidol­gozásáról? Hiszen az intézkedé­sek elég keményen érintik a bankrendszert! — Nem. Az újságokból érte­sültünk róla. b. k. A Magyar Hírlap május 24-i számában már hírül adtuk a Bankszövetség levelet intézett Németh Miklós miniszterelnök­höz, amelyben kifogásolták a kereskedelmi bankokat érintő új intézkedéseket, így a tarta­lékalapok visszamenőleg meg­adóztatása váltott ki újabb vi­hart, s érvként elhangzott, a látszólag nagy nyereségek elle­nére a bankok szegények, min­­után a tartalékaik túl alacso­nyak a forgalmukhoz képest. Ugyanígy nem értenek egyet avval, hogy a jegybank három hónapra újabb hiteleket nyújt a vállalati sorban állások mér­séklésére. Véleményük szerint a jegybanki módszer nem fogja csökkenteni az egyre súlyosabb problémát. Tény és való: a magyar gaz­daság pénzügyi szempontból egyre furcsább újdonságokat produkál! Miközben egyre töb­bet hallani a piacgazdaságról, a pénz szerepének erősödéséről, eközben egyre több vállalat él még a piacon, anélkül, hogy szállítóinak fizetne, vagy éppen vevői kiegyenlítenék a számlát. Vagyis egy furcsa szocialista cserekereskedelem kezd kibon­takozni. Mint a tegnap este tartott, a Bankszövetség ülését követő sajtótájékoztatón elhangzott: a Bankszövetség feladatának tekinti, hogy minél közvetle­nebbül­­tájékoztassa­ a közvéle­ményt a kétszintű bankrend­szer tapasztalatairól és a prob­lémákról is. Természetesen szóba került a múlt heti vita, ami a kormány csomagtervé­nek elfogadása előtt robbant ki, s kompromisszummal vég­ződött. Eszerint a tavaly év vé­géig adómentesen képzett, és még fel nem használt kocká­zati tartalékok ötven százaléka erejéig állami értékpapírokat — a lakásalap kötvényeit — vásárolják meg. Ezeket a jegy­bank névértéken visszaveszi, amikor a hitelezési veszteségek elszámolásakor a bankoknak fedezetre lesz szüksége. Idéntől kezdve viszont tarta­lékalapot csak adózás után le­het képezni, de ha leírják hite­lezési veszteségeiket, akkor az erre eső adót levonhatják az adófizetési kötelezettségükből. A vélemények azonban — úgy tűnik —,­­különböznek az egy­re nagyobb méreteket öltő sor­banállás csökkentésével kap­csolatban. Mint Hegedűs Osz­kár, a Budapest Bank elnök­vezérigazgatója elmondta: ed­dig megpróbálták kivonni a hi­teleiket a veszteséges vállala­tokból, most nem lenne értel­me újabb hiteleket kockáztat­ni. E­gy biztos, ilyen fokú lik­viditási zavarral egyetlen gaz­daság sem működhet sokáig. I. m.

Next