Magyar Hírlap, 1989. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-01 / 178. szám

2 1989. augusztus 1., kedd NEMZETKÖZI POLITIKA Nemzetiségi megmozdulás Moldáviában (Reuter) A Moldáviai Népfront nevű szervezet egyik aktivistája szerint mintegy harmincezren tüntettek vasárnap Kisinyovban, Szovjet-Moldávia fővárosában a nyelvi önállóságért. A megmozdu­lásra a moldáviai szovjet tagköz­társaság létrehozásának közelgő — augusztus másodikén esedékes — 40. évfordulója adott alkal­mat. A gyűlés román zászlókat len­gető résztvevői azt követelték a jövő hónapban összeülő kisinyovi parlamenttől, hogy a moldovánt, amely a román nyelv egyik dia­­lektusa, nyilvánítsák a köztársa­ság hivatalos nyelvévé, s egyben értelemszerűen térjenek vissza a latin betűs írásra. „Ha a moldá­viai Legfelsőbb Tanács nem telje­­síti követelésünket, akkor két le­hetőség közül választhatunk. Az első az általános sztrájk, a má­sodik annak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjet­unión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a megmozdulás egyik szervezője. A szóban forgó térség — az egykori Besszarábia és Észak-Bu­­kovina — az 1939-es Molotov— Ribbentrop paktum titkos záradé­kának értelmében vált „szovjet befolyási övezetté”. Szaharov konföderációt javasol (MTI) A nemzetiségi konfliktu­sok megoldásának lehetséges út­ját a jelenlegi föderáció, vagyis a „nagyhatalmi struktúra” teljes felszámolásában és konföderáció megteremtésében, egy későbbi szakaszban pedig a részekből egy új, minőségileg megváltozott szö­vetségi rendszer kialakulásában látja Andrej Szaharov. Az Ogo­­nyokból közölt hosszú interjúban az akadémikus elmondta: ilyen­formán az átalakítás minden kis egységben gyorsabban végbemen­­ne. Az egységek között a kapcso­latrendszer a nulláról indulna, és az élet diktálta szükségletek sze­rint újjáalakulna. A kis népek esetében Szaharov az önállóságot nem tartja sem veszélyesnek, sem lehetetlennek: „Ahol a világon emberek élnek, ott biztosítva vannak a természeti feltételek létezésükhöz”. Nem kell mindenkinek önellátónak lenni, kereskedni kell, gazdasági megál­lapodásokra van szükség — mondja „A világon sok kis nép él önállóan és egyben kitűnően” — tette hozzá. — Az ország katasztrofális gaz­dasági helyzetben van, a nemze­tiségi kapcsolatok feszültek, a la­kosság nem bízik a vezetésben, és ebben az ingatag helyzetben mind a katonai hatalomátvétel, mind a párt jobbszárnya részéről történő hatalomátvétel lehetséges — mondotta Szaharov. — De elő­fordulhat az is, hogy a vezetés bizonyos erők fogságába esik és nem képes a szabad cselekvésre. Ez szerinte személycsere nélkül is végbemehet. „Ezért elleneztem, hogy egyetlen ember kezében ilyen nagy hatalom összpontosul­jon. Tisztelem Mihail Szergeje­­vicset (Gorbacsov), de ez nem személyi, hanem politikai kérdés. Egy ilyen helyzet elkerüléséhez jelenleg nincsenek meg a jogi biz­tosítékok” —­ mondotta. Az elmúlt hónapok „alkotmány­­ellenes és demokráciaellenes” ren­deleteiről (gyülekezési tilalmak, különleges alakulatok, stb.) Sza­harov úgy vélekedett, hogy azok a vezetésnek a politikailag aktív­vá vált néptől való félelmét tük­rözik és ez nagyon rossz jel. Vita a JKS1 KB ülésén Nagy az ellenállás a központi gazdasági reformmal szemben (MTI) A JKSZ Központi Bi­zottsága hétfőn Belgrádban foly­tatta vasárnap megkezdett tanács­kozását az ország nemzeteinek (tagköztársaságainak) viszonyá­ról, amely az elhúzódó társadal­mi-gazdasági válság hatása alatt az utóbbi időben érezhetően meg­romlott. A plénumon éles vita bontakozott ki. Felszólalt az ülésen Ante Mar­­kovics, a jugoszláv kormány el­nöke. Kijelentette, hogy a kor­mánya által kezdett gazdasági re­formmal szemben nagy az ellen­állás. Egyes köztársaságokban a „saját nemzet” szűk érdekei alap­ján ítélik meg a javasolt változ­tatásokat. A politika és az állam továbbra is beleavatkozik a vál­lalatok tevékenységébe, jóllehet a reform egyik alapelve éppen a vállalati önállóság biztosítása. A szövetségi kormány számos in­tézkedését megtorpedózzák, anti­inflációs programja pedig állandó támadások keresztüzébe került. Markovics szerint „elegendő érv nélkül forgatókönyvet dolgoznak ki a fő bűnbaknak kikiáltott szö­vetségi kormány megbuktatásá­ra". A kormányelnök felszólalása kö­rül szópárbaj kerekedett. Borisz­­lav Jovics, a JSZSZK Elnöksé­gének szerbiai alelnöke rámuta­tott, hogy „a szövetségi kormányt ért bírálatok mögött nem kell a kormány megdöntésére kidolgo­zott forgatókönyvet keresni, de az is veszélyes dolog lenne, ha csak az ország egyetlen tagköz­társaságát vádolnák Jugoszlávia egységének szétzúzásával”. Több felszólaló bíráló észrevé­teleket tett a szerb nacionalizmus egyes megnyilvánulásaira, mire Vlajko Sztoilkovics kifejtette azt a véleményét, hogy az ülésen el­hangzott „sok elvtelen és megala­pozatlan állítás a szerbiai veze­tőség megdöntésére irányul”. Néhányan úgy értékelték, hogy a JKSZ jelenlegi központi bizott­sága nemzeti alapon megosztott és nem képes egységes álláspon­tokat kialakítani. Baltikumi önelszámolás A demokrácia próbaköve? A DEMOKRÁCIA PRÓBA­KÖVÉNEK nevezte a balti köz­társaságok gazdasági önállósá­gának kérdését parlamenti be­szédében Indrek Tómé észt mi­niszterelnök. Valóban nem túl­zás azt állítani, hogy az új szov­jet Legfelsőbb Tanács eddigi legfontosabb határozatát hoz­ta, amikor utat nyitott Észtor­szág, Lettország és Litvánia előtt a gazdasági önelszámolás felé. Kemény csatának ígérke­zett a Tallinban és Vilniuszban kidolgozott törvénytervezet el­fogadtatása, ám végül talán sokakat meg is lepett, milyen könnyen megkapták a javaslat alapelemei a szavazatok nagy többségét. Igaz, a parlamenti bizottságokban szinte az utolsó pillanatig folyt az előkészítő munka, és a legfelsőbb tanácsi ülés sem volt mentes a viták­tól. Azok, akik ellenérzéssel, fenntartásokkal fogadták az előterjesztést, igyekeztek óva­tosságra inteni: a kapkodva ho­zott döntés, ki tudja, milyen károkat okozhat a szovjet nép­gazdaságnak. Jurij Maszljukov, a kormányfő első helyettese, a tervhivatal elnöke például el­sietettnek tartotta a kezdemé­nyezést, s úgy vélte, sokkal in­kább politikai-taktikai, mint­sem a gazdasági helyzet szül­te valós kényszer vezetett hoz­zá. Mások szerint a Legfelsőbb Tanácsnak az egész Szovjet­unióról kell gondoskodnia, az egész nép életének jobbításá­val kell foglalkoznia, nem pe­dig azzal, hogy egyes köztársa­ságoknak különleges előjogokat biztosítson, amikor azok való­jában nem is annyira a gazda­sági önelszámolásra, hanem „gazdasági és politikai önálló­ságra” törekednek, mondhatni, elkülönült „hercegségeket” akarnak alkotni az államon be­lül. A TÖBBSÉG AZONBAN MEGGYŐZŐDÉSSEL ÁLLÍ­TOTTA: a balti köztársaságok szándéka tiszteletre és támoga­tásra méltó. Vállalják a kísér­let kockázatát, másoknak is hasznos tapasztalatokat nyújt­hatnak majd. Törekvéseik két­ségtelenül az átalakulás részét képezik, kiegyensúlyozott lé­pést jelentenek a gazdasági re­form, a korszerű piacgazdaság megteremtése felé. A jövőt lát­ják tehát a területi önelszámo­lásban. Észtország, Lettország és Litvánia — mint eddig már annyiszor — most is megelőzte korát, legalább is a vontatottan haladó peresztrojkát. ők ugyanis nem elégedtek meg a felismeréssel: a bürok­ratikus központi apparátus béklyójába kényszerített köz­társaságok képtelenek a haté­kony gazdasági tevékenységre. Tettre szánták el magukat. Észtországban például a vál­lalatok kilencven százaléka egyáltalán nincs helyi szervek­nek alárendelve. A megtermelt javakat központilag osztják szét, az országon belüli együtt­működés is Moszkván keresz­tül folyik, az emberek jóléte nem attól függ, hogyan dolgoz­tak, mit tesznek le az asztalr­a, hanem attól, hogy a helyi ve­zetők milyen igényekkel for­dulnak az országos hatóságok­hoz. így persze közvetlen érde­keltségről nehéz beszélni. Rá­adásul a természetellenesen kordában tartott köztársaságok közötti integráció számos fájó ellentmondást is szült. A Moszkovszkije Novosztyi legutóbbi száma egyebek kö­zött megírja, hogy Észtország­ban kétszer annyi villamos energiát termelnek, mint amennyit elfogyasztanak. Egy kilowattóra áram ugyan mint­egy két kopejkába kerül, de valaki a csúcson úgy döntött, hogy ennél olcsóbban kell ér­tékesíteni. Ezért aztán Lettor­szág 1,7 kopejkát, Pszkov vi­szont már kevesebb mint egyet fizet érte. Maguknak az ész­teknek pedig 2,4 kopejkát kell kiadniuk az áramért. Az erő­műveknek ez évi 125 millió ru­beles veszteséget okoz. Litvá­niában ugyanez a helyzet a tejtermékekkel, a tejet a töb­bi köztársaságban olcsóbban kell eladnia, mint amennyibe az ásványvíz kerül. Ugyanak­kor például az autógumit, ami­nek előállítási költsége tíz ru­bel körül van, száz-száztízért kapják meg. VOLT TEHÁT ELÉG ALAP­JUK a balti köztársaságoknak az önelszámolás kezdeménye­zésére. A koncepció kidolgozá­sához a végső okot azonban Mihail Gorbacsov 1987-es tal­­linni látogatása, azaz egy ott el­hangzott elemzés adta. Egy te­levíziós riportfilmben Rein Ot­­sason észt miniszterelnök-he­lyettes elmondta, a szovjet ve­zető ekkor a következő statisz­tikát ismertette: Észtország évente 2,5 milliárd rubelért értékesít, de hárommilliárd ru­belért vásárol különböző ter­mékeket az országon belül. Te­hát mintha csak félmilliárdos adóssága lenne. A helyi köz­gazdászok vizsgálódásai során kiderült, e szerint a kimutatás szerint az egész Szovjetunióban két olyan köztársaság van, Ör­ményország és Azerbajdzsán, amely, pozitív mérleggel ren­delkezik. Később arra is fény derült: az adatok, amelyekkel számoltak, egész más jellegű felméréshez készültek, és a je­lenlegi statisztikai apparátus egyszerűen képtelen reálisan tükröztetni a tagköztársaságok valós gazdasági helyzetét. Ek­kor fogtak hozzá az önelszámo­lás rendszerének elvi kidolgo­zásához. A cél egy olyan me­chanizmus létrehozása volt, amely biztosítja a termeléshez, az élethez szükséges eszközö­ket és érdekeltségi viszonyt te­remt. önellátás, valamint ön­álló gazdaságszervezés — irá­nyítás — ez az elképzelés két alappillére. Ugyanakkor a töb­bi szovjet köztársasággal köz­vetlen integrációs kapcsolatra törekednek, hiszen az együtt­működés, a kereskedelem a Baltikumnak is létérdeke. A központ azonban már nem dik­tál, hanem csak kiszolgál, a feltételeket teremti meg ehhez. A vállalatoknak valószínű­leg nem lesz problémamentes az átállás. A szakemberek becs­lése szerint három-öt hónap szükséges a gazdasági önelszá­molás bevezetéséhez — ezért is sürgették a Legfelsőbb Tanács állásfoglalását —, de bizonyá­ra ennél jóval több idő kell az új mechanizmus végérvényes meghonosításához. Az eddig a központtól függő cégek 1990. január elsejétől helyi irányítás alá kerülnek — igaz, van kivé­tel is, Litvániában például a kőolajvezetéket minisztériumi felügyelet alatt hagyták —, a szövetségi hivatalokkal csak technikai kapcsolataik lesznek. Feltételezhető tehát, hogy el­veszítik a biztos bevételt jelen­tő állami megrendelések egy ré­szét és kénytelenek lesznek a gazdaságos működés új útjait keresni. JÓ NÉHÁNY JOGSZABÁLY, törvény, sőt az alkotmány mó­dosítása is elengedhetetlen le­het ahhoz, hogy az új rendszer megfelelően működhessék. A már jóváhagyott alapelvekben például az is szerepel, hogy a gazdasági viszonyokat szabá­lyozó országos törvények csak akkor lesznek hatályosak a bal­ti köztársaságokban, ha nem akadályozzák a gazdasági ön­állósodás folyamatát. Ez azon­ban számos jogi problémát vet fel, és nem véletlen, hogy a par­lament októberben még vissza­tér a nyitva hagyott kérdések­re. Az önelszámolás várhatóan nemcsak a gazdaságra hat jó­tékonyan. Joggal bíznak ab­ban, hogy a nemzetiségi prob­lémáknak is az élét veheti. Köz­vélemény-kutatások igazolták, hogy például Észtországban az észtek és az orosz ajkúak kö­zött semmilyen más kérdésben nem volt még akkora egyetér­tés, mint a gazdasági önállósá­géban. Moszkva, 1989. július 31. Poór Csaba Chilei alkotmánymódosítás A népszavazáson győzött az igen (MTI, AFP, AP) A chileiek döntő többsége támogatta az or­szág alkotmányának módosítását. A vasárnapi népszavazás nem végleges eredménye szerint a sza­vazók több mint 90 százaléka mondott igent a kormány és az ellenzék megállapodására. A megállapodás értelmében 54 helyen módosítják az 1980-ban elfogadott chilei alkotmányt. Egyebek között 8 évről 4 évre csökkentik az államfői mandátu­mot és megvonják az elnöktől azt a jogot, hogy politikai ellenfeleit száműzetésbe küldje. A törvény­­hozás lehetőséget kap arra, hogy a korábbinál könnyebben módo­sítsa az alkotmányt. A rendkívül széles jogkörrel felruházott nem­zetbiztonsági tanácsban a civilek a katonákkal egyenlő jogokat kapnak. Törlik az alkotmányból azt a cikkelyt, amely tiltja a marxista pártok működését. A kormánynak ugyanakkor megma­rad az a joga, hogy törvénytelen­nek nyilvánítson minden olyan pártot, amely politikai erőszakra szólít fel. Havanna: letartóztatták a volt belügyminisztert (Folytatás az 1. oldalról.) tábornok és három társa ellen indított nyomozással. (Reuter) Az amerikai kormány­zat hétfőn beleegyezett abba, hogy Kubával közösen lépjen fel a kábítószer-kereskedelem felszá­molásáért. Törvényhozási képviselők kö­zölték, hogy a kormány engedé­lyezte olyan kommunikációs csa­torna megszervezését, amelynek segítségével tájékoztatni tudják Kubát a kábítószer-csempészéssel kapcsolatos eseményekről. Melvin Levitsky kábítószerügyekben ille­tékes amerikai külügyminiszt­é­­riumi szakértő ugyanakkor el­mondta: ez egyben annak is pró­bája lenne, hogy a kubai kor­mány mennyire veszi komolyan a kábítószer-kereskedelem felszá­molásának szándékát. AZ LT nyári ülése Borisz Jelcin javaslata (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nyári ülésszakának utol­só hetét kezdte hétfőn, folytatva az elnökség rendeleteinek rend­kívüli élénk megvitatását. Az esti ülés végén az általános kérdéseknél kért szót Borisz Jel­cin, aki a hét végén alakult re­formpárti képviselőcsoport társ­elnökeként beszámolt a fórum megalakulásáról, amely a „balol­dali radikális társadalmi rétege­ket” hivatott képviselni. Indítvá­nyozta, hogy az NRK szeptem­berben tartson soronkívüli ülés­szakot, s ezen módosítsa az alkot­mánynak a választásokkal kap­csolatos rendelkezéseit. Nemzetközi Kambodzsa-értekezlet Kína igényli, Vietnam nem fogadja el az ideiglenes négypárti kormányt (MTI) A nemzetközi Kambo­­dzsa-értekezlet második napján Párizsban a kínai és a vietnami külügyminiszter beszéde újból ki­domborította a kambodzsai prob­léma politikai rendezése útjában álló komoly akadályokat. Csien Csi-csen kínai külügy­miniszter felszólalásában Noro­dom Szihanuk herceget és a mö­götte álló ellenzéki koalíciót és megoldási elképzeléseiket támo­gatta. Más szóval a probléma ve­leje Peking szerint a vietnami be­avatkozás. Kifejtette, hogy a viet­nami csapatok kivonásának ellen­őrzéséhez és az átmeneti időszak békéjének biztosításához nem elég nemzetközi ellenőrző mechaniz­mus, hanem békefenntartó erők kellenek. Ebben az átmeneti idő­szakban négypárti ideiglenes kor­mányt kell alakítani Szihanuk elnökletével. Kína kész elismerni egy ilyen ideiglenes kormányt. A vietnami csapatkivonás befejezé­se után Kína beszünteti a kam­bodzsai politikai ellenzék katonai támogatását, és kész garantálni a leendő politikai rendezést. Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter békülékeny han­gú beszédében hangoztatta, hogy minden érdekelt fél egyetért a kambodzsai rendezés két fő ele­mében, a vietnami csapatkivo­násban és a népirtásban ömnös vörös khmer rendszer visszatéré­sének kizárásával. A másik kulcskérdésre vonat­kozóan viszont más elképzeléseik vannak, mint Kínának és Sziha­­nuknak. Vietnam szerint a vörös khmereket le kell fegyverezni és véglegesen kiiktatni a politikai életből is ugyanúgy, mint Euró­pában tették a német és az olasz fasiszta rendszerrel. Vietnam nem fogadja el az ideiglenes négypárti koalíciós kormány javaslatát sem. Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter utána a nyugati álláspontot fejtette ki — méghoz­zá tisztábban és leplezetlenebből, mint akár az amerikai, akár a kínai külügyminiszter. Eszerint a nemzetközi értekezlet feladata nemcsak a politikai rendezés külső, hanem belső feltételeinek is a kijelölése, más szóval az egyik munkabizottság kapjon fel­hatalmazást, hogy dolgozza ki egy négypárti ideiglenes kormány terveit Norodom Szihanuk elnök­lete alatt. Ez az ideiglenes kor­mány szervezné meg a szabad választásokat és bonyolítaná is le a nemzetközi ellenőrző mechaniz­mus felügyelete alatt. Thaiföld meggyőződése szerint a párizsi értekezletnek nincs is egyelőre más feladata, mint a vietnami csapatkivonás és a négyoldalú ideiglenes koalíciós kormány lét­rehozásának kimunkálása. A Hezbollah kivégezte Higgins alezredest (Folytatás az 1. oldalról.) fontosnak tartotta, hogy vissza­térjen a Fehér Házba és tanács­kozzon nemzetbiztonsági kérdé­sekkel foglalkozó munkatársaival. A „Forradalmi Igazságszolgál­tatás Szervezete" nevű Irán barát csoport hétfő este Bejrútban be­jelentette, hogy kedden kivégzi a fogságában levő amerikai Joseph James Ch­ippiót, ha az izraeliek — közép-európai idő szerint ked­den 17 óráig — nem bocsátják szabadon a múlt pénteken elra­bolt Obeid sejket. Hírügynöksé­gek hitelesnek nevezik az An- Nahar című laphoz eljuttatott arab nyelvű közleményt. Az 59 éves Ch­ippio a bejrúti ameri­kai egyetem alkalmazottja volt, amikor 1986. szeptember 12-én a „Forradalmi Igazságszolgáltatás Szervezete” elrabolta Bejrútban. Tüzérségi harcok Bejrútban (Reuter, UPI) Rendkívül heves tüzérségi harcok robbantak ki vasárnap Bejrútban a keresztény erők, illetve a szíriai erők és a Damaszkusz által támogatott mu­zulmánok között. A fékevesztett lövöldözésben — amely a jelen­tések szerint immár a fővároson túlra is átterjedt — az első je­lentések szerint legalább heten vesztették életüket és 75-en meg­sebesültek. Egyes szemtanúk sze­rint „egész Bejrút lángokban áll”. Az ágyúzás nem kímél semmi­féle épületeket, kórházaknál, nagykövetségeknél, egyetemek­nél, templomoknál és mecsetek­nél robbannak a töltetek rendkí­vül sok áldozatot követeltek: a 14 éve tartó polgárháborúnak ebben a szakaszában közel 520 ember halt meg és több mint 2000 megsebesült. A muzulmán negyedben aknata­lálat ért számos lakóházat. Van, aki örül a maradványoknak MTI Külföldi Képszerkesztőség ­Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ Szovjet-amerikai konzultáció Afganisztánról (AP, DPA, Reuter) Az afga­nisztáni kérdésről kezdtek kon­zultációt hétfőn Stockholmban amerikai és szovjet szakértők. Az Egyesült Államok küldöttségét John Kelly, a közel-keleti és dél­ázsiai ügyekért felelős külügymi­niszter-helyettes vezeti, a szovjet delegáció élén pedig Nyikolaj Ivanovics Kozirjov különleges feladatokkal megbízott rendkí­vüli nagykövet áll. Hétfőn az afgán felkelők ismét rakétákkal lőtték Kabult. A raké­ták egy kórház és egy kerékpár­gyár közelében robbantak. A tá­madásnak 17 halálos áldozata és 16 sebesültje van. Szovjetunió — NSZK: főkonzulátusok Kijevben és Münchenben (TASZSZ) Augusztus 1-jétől Kijevben nyugatnémet, München­ben pedig szovjet főkonzulátus kezdi meg működését — erről ad­tak tájékoztatást hétfőn az NSZK külügyminisztériumában. Bonni tájékoztatás az NDK-menekültek ügyéről (DPA) Az NSZK budapesti nagykövetségének nem áll mód­jában segíteni azokon az NDK- állampolgárokon, akik a külkép­viselet közbenjárásától remélnek kiutazási engedélyt Magyarország­ról a szövetségi köztársaságba. A döntés egyedül az NDK-tól függ — jelentette ki hétfőn az NSZK külügyminisztériumának helyet­tes szóvivője, Hanns Schuhma­cher bonni sajtóértekezletén. A külügyminisztérium azonban „minden érintett féllel” kapcso­latban áll — tette hozzá. Csehszlovákia: szűkül a határsáv (AP) Szűkítik a határsávot Csehszlovákia nyugati, Ausztriá­val és az NSZK-val közös hatá­ránál, valamint csökkentik az ál­lampolgárok kiutazásával járó bü­rokráciát — jelentette hétfőn a CTK csehszlovák hírügynökség. A keddtől életbe lépő rendelke­zések szerint a határsávot „az államhatár megbízható védelmé­hez szükséges minimális kiterje­désűre csökkentik”. Szovjet agrárösztönzés: többlettermésért autó (AFP) A szovjet miniszterta­nács felhívta a szovhozokat, a kolhozokat és minden mezőgaz­dasági termelőt, hogy az állami gabona­tartalékok emelése érde­kében a kötelező mennyiségen felül adjanak el búzát és olajos magvakat. Azok a termelők, akik túlteljesítik a tervet, cserébe 1988-as áron vásárolhatnak sze­mély- és teherautókat, buszokat, illetve építési anyagokat. Ez a csereajánlat valószínűleg vonzó lesz a termelők számára, akik a pénzzel sokszor nem tudnak mit kezdeni, a hiánycikknek szá­mító járművekre azonban igen nagy szükségük van. Dél-koreai üzletemberek Moszkvában (MTI, TASZSZ) Hétfőn Moszk­vába érkezett az a múlt hét eleje óta a Szovjetunióban tartózkodó dél-koreai küldöttség, amely a két ország közötti gazdasági kap­csolatok bővítéséről folytat tár­gyalásokat. A dél-koreai gyár­iparosok szövetségének tagjaiból és más üzletemberekből álló kül­döttség vegyes vállalatokról, Szi­béria közös gazdasági fejlesztésé­ről, a természeti kincsek kiakná­zásában való részvételről tár­gyal a Szovjetunióban. A küldött­ség olyan iparágakat képvisel, mint az építőipar, a szénbányá­szat és a halászat. Szovjet—kínai külügyi megállapodás (AP) Szovjet és kínai részről megállapodtak abban, hogy no­vemberben Moszkvában tárgyaló­­asztalhoz ülnek a kínai—szovjet határnál állomásoztatott csapa­tok létszámának csökkentése ügyében. A TASZSZ jelentése szerint erről Eduard Sevardnadze szovjet és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter vasárnapi, Pá­rizsban lezajlott találkozóján egyeztek meg. Mindkét politikus a Kambo­­dzsa-konferencia megnyitására érkezett Párizsba. Kivégzések Kínában (AP) A kínai Vuhanban szom­baton kivégeztek két halálraítél­tet — jelentette vasárnap az Új- Kína hírügynökség. Azzal vádol­ták őket, hogy a májusi—júniusi diákmegmozdulások idején fegy­vereket szereztek, és egy rablás során két embert megöltek. Egy személy felfüggesztett halálos íté­letet kapott, két másikat pedig életfogytiglani börtönre ítéltek amiatt, mert — az ítélet szerint — részt vettek a katonákkal és rendőrökkel vívott összecsapá­sokban, kormányzati épületeket támadtak meg, fegyvereket lop­tak és embereket öltek

Next