Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-19 / 298. szám

1989. december 19., kedd A parlament ma kezdi a kritikus napirendek tárgyalását A kormány felesküdött a Magyar Köztársaság alkotmányára Az elfogadott tárgysorozat értelmében Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke — a kezdeményező Bánffy György képviselő bele­egyezésével — fogja indítványozni a parlament feloszlatását a tegnap megkezdődött ülésszakon. A büntető törvények módosításával a képvi­­selők megszüntették a szigorított őrizet intézményét; megtárgyalták a Társadalombiztosítási Alap jövő évi költségvetését; módosították a tár­sadalombiztosításról, valamint az illetékekről szóló törvényeket. Az ülésszak első napján megjelent és beszédet mondott Helmut Kohl kan­cellár, s a képviselők állást foglaltak Tőkés László mellett, mely hírek lapunk első oldalán már ovashatók. Az ülésszak legnagyobb érdeklő­désre számot tartó napirendjének tárgyalása — a jövő évi gazdasági programról és költségvetésről, valamint a lakásgazdálkodási koncep­cióról — ma kezdődik. Az ülésszakot Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg, s bejelentette, hogy két képviselő, Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.) és Simon Béla (Borsod-Abaúj-Zemp­­lén m., 6. vk.) lemondott mandá­tumáról. A Parlamentben így a mandátummal és szavazati joggal rendelkező képviselők száma 376- ra csökkent. Fodor István emlékeztette a képviselőket: az elmúlt ülésszakon létrehozták az új ügyrendi bizott­ságot, és egyben felkérték arra, hogy tegyen javaslatot a Ház sza­vazással kapcsolatos szabályainak módosítására, figyelembe véve a szavazógép alkalmazását, a sza­vazás nyíltságát. Az ügyrendi bi­zottság két változatot dolgozott ki. Az első változat szerint a kép­viselők továbbra is a hagyomá­nyos módon, vagyis a szavazó­gomb megnyomásával szavaznak. A szavazás nyíltságát pedig az biztosítja, hogy az eredményről készített listát az újságírók részé­re ki kell adni. A második válto­zat alapján a nyílt szavazás kéz­felemeléssel és a szavazógomb egyidejű megnyomásával történ­ne. Ez esetben a szavazatszámláló gép nem készít a szavazás ered­ményéről név szerinti listát. A határozathozatalkor a kép­viselők az első változatot fogad­ták el, vagyis nem változtatnak a szavazás eddig alkalmazott mód­szerén. Fodor István elmondotta, hogy a kormány a szeptemberi üléssza­kon elfogadott törvénykezési programhoz képest újabb előter­jesztéseket is benyújtott, kérve azok sürgős tárgyalását. Ezek kö­zül a képviselők a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról szó­ló törvényjavaslat sürgős tárgya­lását nem tartották indokoltnak, a másik kettő — a fogyasztási adókról és fogyasztási árkiegészí­tésekről, valamint az 1990 évi la­káspolitikai intézkedésekre vonat­kozó törvényjavaslatok — napi­rendre tűzését elfogadták. Az Országgyűlés megbízott el­nöke elmondotta, hogy Nagy Sán­dor (országos lista) 27 képviselő támogatásával önálló indítványt nyújtott be, amelyben kérte a parlament döntését az állami va­gyon áron aluli kiárusításának, valamint a közösségek tulajdoná­ban levő ingatlanok külföldiek részére történő átadásának meg­akadályozása érdekében. Nagy Sándor bejelentette, hogy indítványát visszavonja. Döntését azzal indokolta, hogy eredményes konzultációt folytattak a szakszer­vezetek, a vállalatok képviselői a kormánnyal a tulajdonreformmal összefüggő kérdésekről. Olyan megállapodás született, hogy a kormány január végén beterjesz­ti az Országgyűlés elé az állami tulajdon védelméről, a dolgozói részvényvásárlás feltételeiről szó­ló törvényjavaslatokat. Ezt Nagy Sándor elfogadhatónak tartotta, ugyanakkor azt javasolta, hogy az Országgyűlés hozzon létre a ja­nuárig tartó átmeneti időszakra egy fós tagú bizottságot, amely az Országos Érdekegyeztető Ta­nácshoz kapcsolódva tanácsokat adhatna a jelenlegi privatizációs folyamattal kapcsolatban. Ez a bi­zottság adig működne, amíg meg nem kezdi a működését az állami vagyon védelmét szolgáló szerve­zet.Ezek után a 27 képviselő sem tartotta fenn az indítványt.­ Így annak megvitatását nem tűzték napirendre, ám a javaslatot az országgyűlési bizottság felállítá­sára még a decemberi ülésszakon megtárgyalják. Ezután Fodor István arról tájé­koztatta a parlamentet: Márton János képviselő (országos lista) — közvetlenül a hétfői ülésszak előtt — egy beadványt juttatott el hozzá, amelyben indítványoz­za, hogy az Országgyűlés milyen törvényeket alkosson meg, melyek végrehajtását függessze fel, illet­ve milyen törvények módosításá­ra van szükség. Fodor István arra figyelmeztetett, hogy a házsza­bály előírja: önálló indítványt az ülésszak előtt legalább 8 nappal korábban kell benyújtani. Sőt, ah­hoz, hogy a következő ülésszak napirendjére tűzhessék, 50 képvi­selő támogatásával sürgős tár­gyalást kell kérni. Ilyen hordere­jű törvényjavaslatoknál e felté­telektől nem lehet eltekinteni. Ezért azt javasolta, hogy az Or­szággyűlés a januári ülésszakon döntsön arról: a képviselő indít­ványát napirendre tűzzék-e? Ez­zel Márton János is egyetértett. Fodor István a parlamenti bi­zottságok elnökeitől kapott felha­talmazás alapján javasolta: az Országgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja meg az országgyűlési képviselőválasztások előhozatalá­­ra, az ennek érdekében szükséges országgyűlési döntésre vonatkozó elnöki előterjesztést. Ugyancsak bejelentette, hogy Novák Béla képviselő (Pest m., 18. vk.) korábban indítványozta a Büntető Törvénykönyv gazdasági bűncselekményekről szóló fejeze­tének módosítását. A szeptemberi törvényhozási program felülvizs­gálata során ez már nem került be az Országgyűlés programjába, ám a képviselő a törvénymódosí­tást újból szorgalmazta. A kor­mány a törvényjavaslatot január­ban vagy februárban be tudja nyújtni a parlamentnek. Megvi­tatására annak függvényében ke­rülhet sor, hogy az Országgyű­lés a választásokig terjedő idő­szakban milyen rangsort állít fel a még megtárgyalandó törvényja­vaslatokról. Még az ülésszak tárgysorozatá­nak elfogadása előtt Südi Ber­talan kért szót. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) az ügyrendhez kapcsoló­dóan arról szólt, hogy a mostani politikai helyzetben egyes sajtó­­orgánumok felelősségvállalás nél­kül, a pluralizmusra hivatkozva mindent és mindennek az ellen­kezőjét is kimondják, tekintet nél­kül arra, hogy az állítások iga­zak-e vagy nem, s nem számolva a következményekkel. A sajtó­beli rágalmazást egyes képvise­lők sem kerülhették el. Felhívta képviselőtársai figyelmét e gya­korlat romboló hatására, hiszen, ha „a törvényhozók egzisztenciá­lis léte nyilvánosan megkérdő­jelezhető” — mondotta —, félő, hogy a törvényhozásban bárkit el lehet hallgattatni olyanoknak, akiknek ehhez valamilyen érde­kük fűződik. Ezért javasolta az Országgyűlésnek, hogy a nyilvá­nos rágalmazókkal szemben ezen­túl a leghatározottabban védje meg a kárvallott képviselőket. Fodor István megkérdezte a képviselőt: saját esetében kér-e országgyűlési állásfoglalást. Ezt Südi Bertalan nem igényelte. A tárgysorozat vitájában Bödő­­né Rózsa Edit (Csongrád m., 3. Vk.) bejelentette: összegyűlt 50 képviselői aláírás, amely már elegendő a név szerinti szavazás elrendeléséhez Bánffy Györgynek (Budapest, 4. vk.) az Országgyű­lés feloszlatására tett indítványá­ról. Ezért kérdezte, hogy Bánffy György fenntartja-e indítványát? Bánffy György elmondta: az előző ülésszakon beterjesztett in­dítványa ügyében az időközben folytatott tárgyalások során arra a megegyezésre jutottak, hogy a javaslatot, annak hordereje miatt ne egyéni, hanem a parlament el­nökének indítványaként tárgyal­ják. Megállapodott az Országgyű­lés megbízott elnökével, hogy amennyiben a képviselők elfogad­ják a Fodor István által beterjesz­tett javaslatot, visszavonja egyéni indítványát. Ugyanakkor örömmel és megnyugvással fogadta, hogy a képviselőház valamennyi cso­portja kevés kivétellel a Magyar Demokrata Fórum elnökségének álláspontjával egybehangzó véle­ményt nyilvánított az előzetes megbeszélések során. Fodor István megerősítette: e kérdésben elnöki előterjesztést kí­ván tenni. Amennyiben azonban azt a ház nem fogadná el, Bánffy Györgynek módja lesz arra, hogy egyénileg visszatérjen indítvá­nyára. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) azzal a kéréssel fordult az elnökhöz, hogy a tárgysorozatba vegyék be a közvetlenül az ülés­szak megkezdése előtt a kormány elnök­helyettesének beadott kérdé­sét bizonyos áron alul kiárusítani szándékozott vállalatok, nevezete­sen nagy vendéglátóipari egysé­gek, szállodák eladása tárgyában. Az elmúlt napok romániai tör­ténései nyomán az ellenzéki de­mokrata parlamenti képviselők csoportja nevében indítványozta, hogy az ülésszakon a parlament foglaljon állást az emberi jogok romániai durva megsértése, Tőkés László temesvári lelkész üldöz­tetése ellen, s annak alapján a magyar kormány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, valamint annak főtitkárához. Amennyiben a parlament az ál­lásfoglalást jóváhagyja, javasolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum XIV. kerületi szervezete által hétfő estére a Hősök terén szer­vezendő csendes tüntetésre a par­lament küldjön külön delegációt. Fodor István javasolta, hogy Király Zoltán felvetését az Or­szággyűlés külügyi bizottsága vizsgálja meg, s ha a bizottság úgy ítéli meg, arra még az ülés­szak első napján térjenek vissza. Kovács András (Heves m. 10. vk.) tervezett interpellációját hiá­nyolta a tárgysorozat felsorolásá­ból. Kiderült, hogy csupán admi­nisztrációs hiba történt. Ezután a képviselők elfogadták a decemberi ülésszak tárgysoro­zatát. ------------------------------------------------------------------------­A decemberi ülésszak tárgysorozata 1. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása; 2 . A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2 b A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2'c A büntetésekről és intézkedésekről szóló 1979. évi 11. tör­vényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat megtár­gyalása; 3. Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat meg­tárgyalása; 4. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szó­ló törvényjavaslat megtárgyalása; 5. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módo­sításáról törvényjavaslat megtárgyalása; 6. Az Állami Számvevőszék szervezeti felépítéséről, létszámá­ról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása; 7. Az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztató megtárgyalása; 8 . A lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre tett javaslat megtárgyalása; 8 . A lakásgazdálkodás 1990. évi intézkedéseihez törvényja­vaslatok megtárgyalása; 9. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgya­lása; 10. A fogyasztási adókról és a fogyasztói árkiegészítésekről szó­ló törvényjavaslat megtárgyalása; II. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 12. A postáról és a távközlésről szóló 1961. évi II. törvény mó­dosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 13. A nemzetiségek országgyűlési képviseletéről szóló törvény­­javaslat előkészítésével, illetve az országgyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló törvény esetleges módosításával kapcsolatos tájékoztató; 14. Az Országgyűlés megbízatási idejének meghatározására vonatkozó javaslat; 15. A népszavazással összefüggő kérdésekben történő határo­zathozatal; 16. Az egészségügyi törvény módosításáról szóló törvényjavas­lat megtárgyalása; 17. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átala­kulásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 1­ 18. Bizottsági személyi javaslatok megtárgyalása; 19. Interpellációk, kérdések megtárgyalása; 20. Nyilatkozatok, bejelentések tárgyalása. ORSZÁGGYŰLÉSMagyar Hírlap Nem vált be Megszűnt a szigorított őrizet Borics Gyula igazságügyi mi­nisztériumi államtitkár a novem­beri ülésszakon ismertette a par­lamenttel az ügyészségről szóló törvénymódosítást, annak vitáját akkor le is zárták, de határozat nem született. Újabb javaslatot a képviselők nem nyújtottak be; tegnap 213 igen szavazattal elfo­gadta az Országgyűlés a törvény­­módosítást. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter fűzött szóbeli kiegészí­tést a büntető törvénykönyv, a büntető eljárási törvény, a bün­tetések és intézkedések módosítá­sához. Mint elmondta, a szigorí­tott őrizet már 1974-ben, megal­kotásának évében, heves vitákat váltott ki. A szigorított őrizet lé­nyege, hogy a bíróság által kisza­bott szabadságvesztés lejártával további minimum kettő, maximum öt évig nem szabadul, akivel szemben ezt az intézkedést elren­delte a bíróság. Annak idején „biztonsági intézkedésnek" szán­ták, addig se borzolja a társada­lom kedélyeit, amíg rács mögött van a betörő. Azzal szemben le­hetett alkalmazni a szigorított őrizetet, akit legalább háromszor ítéltek egy évnél súlyosabb sza­badságvesztésre, húszezesnél idő­sebb, és legalább két év börtön­­büntetést kapott. De hiába keresz­telték intézkedésnek, mégiscsak börtönbüntetés, szabadságvesztés volt ez a javából. Hátránya az, hogy a büntetés időtartamának meghosszabbodá­sára­ gátolta az elítélt társadalmi beilleszkedését, aki a törvényesen kiszabott büntetés letelte után ál­dozatnak érezhette magát, s óha­tatlanul „komformizálódott" a börtönben. Nemcsak jogdogma­­tikailag és a törvényesség szem­pontjából volt tehát aggályos az intézkedés, de hatása se az lett aminek szánták. Romlik a közrend, a közbizton­ság, emelkedik a betöréses lopá­sok száma, a veszélyes visszaeső bűnözőkkel szemben határozott intézkedéseket kell hozni, ám a levitézlett intézmény célszerűtlen, s,a törvényesség szempontjából is szükséges megszüntetni. Filló Pál képviselő helyeselte ugyan a szigorított őrizet meg­szüntetését, de tolmácsolta válasz­tóinak állítólagos aggályát: jó-jó, szükség van jogállamra, de kinek jogai kerülnek előtérbe? „A reni­­tenskedőké, azoké, akik lakókör­nyezetüket idegesítik?" — kérdez­te a képviselő, némi félreértéssel a jogállamiság tartalmát illetően. Roszik Gábor képviselő viszont azt vetette föl, hogy a társadalom érdeke és kötelessége is segíteni a szabadulót. Romlanak az élet­­körülmények, fenyeget a munka­­nélküliség, egyre nehezebb mun­kát találni, s a munkanélküliség elsősorban éppen a börtönvisel­teket fenyegeti. Miért ne kaphat­nának ők is munkanélküli-segélyt, ha bizonyítják, hogy képtelenek munkát találni, nem tudnak el­helyezkedni. Mert anélkül tör­vényszerű, hogy ismét összeütkö­zésbe kerüljenek a jogrenddel. A képviselői hozzászólásokra Kulcsár Kálmán elmondta, hogy a büntetőjog átfogó reformja napi­renden van, a szigorított őrizet eltörlése nem a büntetőjogi fele­lősség gyengítését szolgálja, átgon­dolt intézkedésekkel kell a visz­­szaeső, veszélyes bűnözőkkel szem­ben fellépni, törvényes eszközök­kel. A parlament a törvények mó­dosítását elfogadta. S. B.­nyére alapozva tett módosító in­dítványt. Mint mondotta, a mi­niszter javaslata a lényegtelen­nek feltüntetett változtatások mögött a lakosságot súlyosan érintő módosításokat is tartal­maz. Érvei szerint míg a termelő állami szektor súlyos válsággal küzd, addig a magángazdaság működik, s a törvénymódosítás a közeli rokonok tőkeakkumulálá­sát akadályozza meg, éppen a progresszív illeték kiszabása miatt. A módosító javaslatot az el­nöklő Jakab Róbertné vélemé­nyezésre a terv- és költségvetési bizottságnak kiadta. A szakbi­zottság rövid ülésén dr. Marx Gyula fejet hajtva Békesi László érvei előtt, indítványát vissza­vonta. Ugyanis a miniszter el­mondta, hogy a képviselő javas­lata olyan elemeket is tartalmaz, amelyek az érvényben levő ille­tékrendszer gyökeres átalakítását tennék szükségessé. Erre most nincs idő, hiszen a módosított törvénynek 1990. január 1-jén hatályba kell lépnie. A T. Ház előtt adott válaszá­ban a miniszter mindezt megis­mételve ígéretet tett, hogy az el­kerülhetetlen módosításokat az új illetéktörvény megalkotásakor figyelembe veszik. Ezek után az Országgyűlés az 1986. évi I. számú törvény módo­sításáról szóló törvényjavaslatot nagy többséggel elfogadta. — czauner — Medgyessy Péter és Békesi László Fotó: Szalay Zoltán Az illetéktörvény módosítása Az útlevélért továbbra is 500 forintot kell fizetni Békesi László pénzügyminisz­ter ismertetve az 1986. évi ille­téktörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, elöljáróban hangsúlyozta: ezzel a pénzügyi kormányzatnak nem célja a la­kosság, illetőleg a gazdálkodó szervezetek illetékfizetési terhei­nek megváltoztatása. Annál in­kább szeretnének az Országgyű­lés által korábban elfogadott tör­vények között „rendet” teremte­ni. Példának hozta a szeptemberi ülésszakon elfogadott ki- és be­vándorlási, illetőleg a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényt. A törvényjavaslat — ezeket, a ma hatályos pénzügy­­miniszteri rendelkezéseket — ja­vasolja úgy az illetéktörvénybe iktatni, hogy azok igazodjanak az említett törvényekben meghatá­rozott hatósági eljárásokhoz. — A javaslat elfogadása után — érvelt beszédében Békesi László — a világútlevélért, vagy érvényességi idejének meghosz­­szabbításáért továbbra is 500 fo­rint illetéket kell leróni, s a ki­vándorlással kapcsolatos eljárás illetéke is marad 1000 forint. A törvényjavaslathoz egyetlen képviselő szólt hozzá. Dr. Marx Gyula (Zala) szakértője véleme- Folyosói beszélgetések A szakszervezetekre kacsintva Hétfő hajnalban abbamaradt az MSZMP XIV. kongresszusa, s Grósz Károly, Berecz János és Paja Frigyes sima arccal ott volt a tegnapi parlamenti ülé­sen. Nem lehetett megtudni, rajtuk kívül tulajdonképpen hány képviselője van e párt­nak az Országgyűlésben, az azonban nagyon is érzékelhe­tő volt, hogy a képviselőket foglalkoztatta a kongresszus, legalábbis az keltett közfeltű­nést, az MSZMP milyen mér­tékben kacsintgat a szakszer­vezetekre. Mi erről a vélemé­nye Nagy Sándornak, a SZOT főtitkárának ? — E párthoz való viszo­nyunkat az határozza meg, hogy gyan képviseli a munkaválla­lói érdekeket. Ez egyébként áll a­­többi pártra is. — Melyekkel állnak kapcso­latban? — Az MSZDP-vel, a Magyar Néppárttal, az MDF-fel, a Ma­gyar Független Demokrata Párttal és az MSZP-vel. Az MSZMP-vel még egyáltalán nem tárgyaltunk ... — No de, hát Marosán és Grósz Károly markánsan fo­galmazta meg: pártjuk a szak­­szervezeteket tekinti bázisá­nak. — Ha őszintén képviselik a dolgozók érdekeit, nem aka­dályozzuk az együttműködést. Egyébként pedig hadd mond­jam, nyilatkozatokkal tele van a padlás ... — Nem gondolja, hogy mi­után — úgy tetszik — a szak­­szervezeti mozgalom még „együtt van", sok párt ezt a bázist akarja saját céljaira föl­használni? — Nem akarunk egyetlen párt ölébe se beleülni, a szak­­szervezetek függetlenül akar­nak működni. Éppen ez lehet a garanciája annak, hogy a moz­galom egységes maradjon. Együttműködésről lehet szó a pártokkal, főleg a baloldaliak­kal, de semmiképpen sem ki­sajátításról, bármely részről. — Ennek a bizonyos kacsint­­gatásnak nem az-e az oka, hogy a pártok — a törvény el­lenére — a szakszervezetek révén akarnak bennmaradni a munkahelyeken? Bizonyára ez is megfordul a fejükben. Ám, ha ez megtör­ténne, akkor valóban szétesné­nek a szakszervezetek, s be­következne az, amit végképp nem szeretnénk, s ami a mun­kavállalók érdekeivel is ellen­tétes lenne. Az ilyesmit ki kell védenünk. Sz. A. Kecskére a A Minisztertanács vasárnapi ülésén úgy határozott, hogy a jövőben az Országos Árhiva­tal helyett, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­ban gyakorolják majd a mező­gazdasági termékek, élelmisze­rek és élvezeti cikkek tekin­tetében az árhatósági jogokat.­­ Kecskére bízták volna a káposztát? — kérdeztem az Országgyűlés szünetében Hát­tér Csaba minisztert. — Nem. Mert ugyan a ká­poszta az áru, a kecske azon­ban nem a minisztérium, ha­nem a piac, s igazában nem a hivatalban dől el, hogy kinek, mi mennyit ér. — Korábban az árhivatal­ban külön apparátus foglalko­zott ezzel, a MÉM-ben is érte­nek ehhez a munkához? — Igen, hiszen a közgazda­­sági főosztályon jól képzett, árügyekben jártas szakembe­­ ráposztáte­ rek dolgoznak és képesek el­látni ezt a feladatot is. — Sokáig az agrár-élelmi­szeripari ágazat legfőbb baja volt, hogy az árképzés kötött-­ ségei miatt képtelen volt a va­lós piaci viszonyok szerint ala­kítani termelői, következés­képpen a fogyasztói árakat. A Minisztertanács döntését mi­ként minősíti? Győzelemként? — Ha a több munkához ju­tás győzelemnek számít, akkor igen. Egyébként ez a vegyes tulajdonra épülő nemzetgaz­daság szempontjából valóban elkerülhetetlen lépés. Melles­leg az igazi győzelem nem az, ha egy másik hivatalhoz került az árhatósági jogok gyakorlá­sa, hanem az, hogy a mezőgaz­daság és élelmiszeripar szaba­don képezheti az árait. Megint csak szeretném hangsúlyozni a szabadság nem mértéktelen áremelést jelent. —czp— Eskütétel Az ülésszak tárgysorozatának tárgyalását kora délután egy ün­nepélyes aktus szakította meg. Fodor István bejelentette, hogy a Minisztertanács határozata alap­ján az államigazgatási és igaz­ságszolgáltatási szervezetek dol­gozói a Magyar Köztársaság al­kotmányára új esküt tesznek. A Minisztertanács tagjainak, mint az államigazgatás központi szer­vei vezetőinek, valamint a Leg­felsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek mint az Or­szággyűlés által választott veze­tőknek az esküt az Országgyűlés előtt kell letenniük. A ház tagjai felállva fogadták a kormány tag­jainak, a Legfelsőbb Bíróság el­nökének és a legfőbb ügyésznek eskütételét.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék