Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-01 / 283. szám

1989. december 1., péntekMagyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM Genscher és Thatcher hason­lan ítél, de eltérően következtet A német közeledésnek nincsen ütemterve (MTI) Nem akarunk egyedül menni, a két német állam jövő­beli kapcsolatainak formája csak­is a kelet—nyugati kapcsolatok függvényében és az általános európai fejlődésbe ágyazva ala­kítható ki — hangsúlyozta Hans- Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminiszter szerdán este, Londonban tartott sajtóértekezle­tén. Margaret Thatcher brit kor­mányfővel, és Douglas Hurd kül­ügyminiszterrel folytatott meg­beszélései után kijelentette: „lé­nyegi egyetértés" volt közöttük a kelet-európai fejlemények meg­­ítélében, de ebből eltérő követ­keztetéseket vonnak le az Európai Közösségek integrációs foylala­­tainak ütemére, és a kelet-nyu­gati fegyverzetcsökkentési tárgya­lásokra vonatkozólag. „Ami Kelet-Európában törté­nik, az egész Európát erősíti, hi­szen a biztonság nem az elnyo­másból, hanem a szabadságod és a demokráciából fakad. Amikor javulnak a kelet-nyugati kap­csolatok, Kelet- és Nyugat-Euró­­pa közeledik egymáshoz, elképzel­hetetlen, hogy ugyanakkor éppen a két német állam ne közeledjen egymáshoz. Nálunk már van sza­bad választás, a jövő évben felte­hetőleg az NDK-ban is lesz. Mi tiszteletben fogjuk tartani szaba­don kifejezett akaratukat jövőbe­li kapcsolataink formáját illetően. A közeledés mindenképpen hosz­­szú folyamat lesz, amely csakis Európába beágyazottan, a két szö­vetségi rendszer biztonsági garan­ciáival mehet végbe. Ennek a fo­lyamatnak nincs időrendje, vagy ütemterve" — mondta arra a kér­désre, vajon egyetért-e azzal a szovjet és brit részről is ismétel­ten hangsúlyozott állásponttal, hogy Németország újraegyesítésé­nek kérdése „nincs napirenden". Megjegyezte, hogy a NATO rö­vid hatótávú nukleáris fegyverei­nek korszerűsítése kérdésében csak 1992-ben döntenek, de ő a maga részéről nehezen tud elkép­zelni olyan nukleáris fegyvert, amely „Varsóban Lech Walesát, Budapesten Németh Miklóst, Prá­gában Václav Havelt, és Kelet- Németországban az Új Fórum ve­zetőit veszi célba.” — Kohl: Ihol a vőlegény! — Krenz: Nem lesz túl korai? A keleti kapcsolatok építője volt Meggyilkolták a Deutsche Bank elnökét (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanezzel a módszerrel gyilkol­ták meg három évvel ezelőtt a Siemens cég igazgatótanácsának egy tagját is. Kora délután buk­kantak az autóroncs közelében arra a levélre, amelyben egy bi­zonyos „Wolfgang Bähr Komman­dó" vállalja a tettet. Az NSZK parlamentje megsza­kította ülését, hogy megemlékez­zen az ország kétségkívül legbe­folyásosabb gazdasági szakembe­réről. Schäuble belügyminiszter a könnyeivel küszködve méltat­ta az 59 éves korában elhunyt bankelnököt,­­aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország si­kergazdaságának alakításában és „meghatározó szerepe volt a Szovjetunióhoz, Magyarországhoz és a többi kelet-európai államhoz fűződő kapcsolatok kiépítésében". A gyáva, brutális akcióval a terroristák gyakorlatilag lefejez­ték nemcsak az NSZK legnagyobb pénzintézetét, de az ország veze­tő ipari komplexumát is, mert a bank részvényein keresztül Herr­­hausen döntő befolyással bírt a Szövetségi Köztársaság legnagyobb vállalataira. Részben az ő mun­kájának eredménye a sokat vita­tott Daimler-Benz Messerschmidt —BB fúzió, a német Texaco fel­vásárlása és még számos nagy je­lentőségű gazdasági manőver. A választékos eleganciával öl­tözködő, megnyerő külsejű, fia­talos, művelt, rendkívül okos és kiváló szónoki képességekkel megáldott Herrhausen volt Kohl kancellár legfontosabb gazdasági tanácsadója, és ő testesítette meg az NSZK-polgárok szemében az ország virágzó, s egyben könyör­telen késő­ kapitalizmusát. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a „Wolfgang Bohr Kom­mandó" színrelépésével újabb terrorhullám előtt áll-e a Szö­vetségi Köztársaság, amelynek polgárai és politikusai úgy hitték, hogy az eredetileg Baader— Meinhof-csoportként ismertté vált terroristák végérvényesen fel­hagytak a brutális akciókkal. Forinyák Éva Dubcek az elnöki cím várományosa? Jukes nem érzi magát hibásnak (Folytatás az 1. oldalról) Husák államfő nem hajlandó lemondani, jövő májusig, meg­bízatása lejártáig mindenkép­pen hivatalában kíván marad­ni, hacsak a parlament vagy a Nemzeti Front másképp nem határoz. A köztársasági elnök ezt kommunista képviselőknek mondta, hozzátéve, hogy az or­szágban jelenleg politikai küz­delem folyik, keresik a kiutat, de szerinte nem diktálhat egyet­len csoport. Ezzel nyilván arra utalt, hogy a Polgári Fórum felszólította, hogy december 10- ig, az emberi jogok napjáig mondjon le. Prágában vannak olyan vélemények, hogy Husák távozását azért nem szorgal­mazta a parlament, mert el akarja kerülni, hogy esetleg Dubcek legyen az új elnök. Dubcek mindenesetre szimbó­lum, olyan személyiség, akit a csehek és a szlovákok, az idő­sek és a fiatalok egyaránt elfo­gadnának. Ennek ellenére van olyan nézet is, hogy az idő már túlhaladta az­­ emberarcú szo­­cializmusmodelljét. Az egykori 68-asokat tömörítő szervezet, az Obroda nyilatko­zatában a Husák- és Jakes-ve­­zetést tette felelőssé a Prágai Tavasz reformjának eltemeté­séért. A Polgári Fórum, amely na­pi másfél órás műsoridőt ka­pott a rádióban, azt szeretné, ha a nemzetvédelmi miniszté­rium élére olyan személy ke­rülne, aki semmilyen szempont­ból nem kompromittálódott, belügyminiszternek pedig egy pártonkívüli civilt akarnak. A parlament tegnapi ülésén, amelyet a Néppárt lapja a Di­dová Demokracie drámainak nevez, létrehoztak egy bizott­ságot is, ez vizsgálja ki a no­vember 17-i tüntetés szétveré­sének körülményeit. Megkésettnek tartotta a par­lament ülését a Csemadok el­nöke. A pozsonyi Új Szónak adott nyilatkozatában Sidó Zol­tán hangsúlyozta, hogy lassú és bizonytalan volt az átalakítási program és a nyilvánosság po­litikájának megvalósítása, s személy szerint a nemzetiségi problémák következetes meg­oldását várja a parlament to­vábbi tevékenységétől. A csehszlovákiai magyar dol­gozókat tömörítő kulturális szervezet kelet-szlovákiai bi­zottsága provokatív álhírter­­jesztésnek nevezte, hogy alá­írásokat gyűjtenek Szlovákia déli részén a magyar lakosság autonómiája érdekében. Ennek a hírnek csak a hangulatkeltés lehet a célja — állapították meg. Forró Evelyn ! Gorbacsov és Andreotti tárgyalsai Azonos értékek érvényesüljenek Európában (Folytatás az 1. oldalról)­számban Szolidaritás miniszter­­elnök került a kormány élére, Magyarország köztársasággá változott, leomlott a berlini fal és Dubcek beszél a Vencel té­ren. Ez az európai közös ház soká­ig nem volt több hangzatos pro­pagandaszólamnál. Azzal azon­ban, hogy Kelet-Európában de­mokratikus jogállamok jönnek létre, közeledve a nyugati érték­rendhez az emberi jogokat és a demokráciát illetően, kezd egyre inkább testet ölteni, és Gorbacsov a Giulio Andreotti­­val folytatott tárgyalásokon, majd a csütörtökön aláírt ter­jedelmes szovjet—olasz közös politikai nyilatkozatban konk­rét lépéseket körvonalazott fel­építésére. „Ma teljesen reális és elér­hető, hogy Európa a béke földrésze legyen, közös háza az európai biztonsági és együttmű­ködési folyamat részeseinek” — szól ez a nyilatkozat. Vagyis a keret a helsinki záróokmány. „A Szovjetunió és Olaszország fel kíván lépni azért, hogy ez a térség egyre egyöntetűbb le­gyen, azonos értékek érvénye­süljenek a jogok, a környezet, a kultúra és a tudomány te­rén.” A­­helsinki záróokmányt alá­író országok 1975-ben közös magatartási elveket rögzítettek csupán, miközben fennmaradt a katonai szembenállás, és az értékrendek mélységes különb­sége. Gorbacsov most azt mond­­ja: gazdaságilag, politikailag és kulturálisan homogén térséggé tehetjük Európát, a szemben­állás helyett az együttműködés időszaka jött el. Javasolta, hogy a NATO és a VSZ alakuljon át fokról fokra politikai és együttműködést ke­reső szervezetté, ami átmenet lehet a feloszlatásukig. Java­solta, hogy kezdjenek tárgyalá­sokat az érintettek, a földközi­tengeri fflották csökkentéséről vagy kivonásáról. 1990-ben meg lehet (és meg kell) kötni a ha­dászati rakéták 50 százalékos csökkentésére, a vegyi fegyve­rek teljes betiltására és az atomkísérletek felfüggesztésére vonatkozó megállapodásokat, és főként meg kell állapodni Bécsben a NATO és a VSZ- országok között a hagyományos fegyverek csökkentésében, a külföldi csapatok kivonásában. S ha mindez megtörtént, a folyamat megkoronázásaként össze lehet hívni az újabb hel­sinki értekezletet (Helsinki—2) az együttműködés konkrét módjainak rögzítésére. Nyil­vánvaló, hogy ezek már Mál­tára utaló javaslatok Gorbacsov és Andreotti csü­törtökön másodszor is tanács­kozott. Négyszemközti megbe­szélésük a tervezett 30 perc he­lyett másfél óráig tartott, és erről végül semmit sem közöl­tek. A római városházán tartott csütörtöki­­beszédében Gorbacsov méltatta az 1989-es évben Kelet- E­urópában lezajlott hihetetlen mélységű és ütemű változásokat, azok garantálását és folytatását helyezte kilátásba. Ugyanakkor figyelmeztette a Nyugat bizonyos köreit: ne akarják kihasználni ezeket a változásokat. „Ez a szo­cializmus sztálini formáitól és módszereitől való elfordulás meg­nyitja az utat a szabad választá­son és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló új nem­zetközi közösség kialakítása előtt. Nem fordítható vissza, bár a régi formákat visszasíró erők szeretnék ezt elérni" — jelentette ki. Magyar Péter Még mindig nincs kormány Indiában Telefonjelentésünk Újdelhiből: Radzsiv Gandhi ügyvezető miniszterelnök — aki az új kormány megalakításáig marad hivatalában — a televízióban nagyhatású beszédet mondott. Megköszönte az indiai népnek a kormányzása alatt nyújtott támogatást, egyben kifejezte azon reményét, hogy az új kor­mány figyelembe fogja venni India hagyományosan szekulá­­ris jellegét és megőrzi az ország egységét. Jól tájékozott források sze­rint Gandhi ezzel a kijelentésé­vel félreérthetetlenül ,a Nemzeti Front­­és támogatói a Bharatija Dzsanata Párt (BJP), valamint a baloldali pártok közötti ellen­tétet kívánta hangsúlyozni. Hozzátette, hogy Mahatma Gandhi és Indira Gandhi is éle­tét adta a szekuláris India egy­ségéért és integritásáért. A kormányalakításra esélyes Nemzeti Front parlamenti cso­portja péntekre halasztotta ve­zetőségválasztó ülését. Erre azért került sor, mert még to­vábbra sem rendelkeznek a vá­lasztásokról végleges eredmény­nyel, továbbá az újonnan meg­választott parlamenti képvise­lők, közlekedési problémák mi­att nem érkeztek meg a fővá­rosba. Vasvári Zoltán A Pravda értékelése a magyar helyzetről Moszkvai tudósítónk telexjelen­tése: V. Geraszimovnak, a Pravda budapesti tudósítójának nagy terjedelmű cikkét közli a köz­ponti szovjet pártlap „Ki lesz a kormánynál?” címmel. A tudósító több heti vizsgá­lódás eredményét sűrítve tár­­gyilagos képet rajzol a magyar politikai élet változásairól. A Pravdában először jelenik meg objektív értékelés az 1956-os eseményekkel kapcsolatos vi­tákról. Bemutatja a cikk, hogyan ju­tott el a Magyar Szocialista Munkáspárt kritikus kongresz­­szusáig és az MSZP megalaku­lásáig. Szóvá teszi, hogy a kong­resszus „előkészületei élesen antikommunista légkörben" folytak és a pártlap sem „vá­gott vissza a sajtóban megje­lent antikommunista kirohaná­sokra”. Geraszimov beszámol az új, ötvenezres létszámú párt ala­kulási nehézségeiről, Nyers Re­zsőt idézve jellemzi céljait és ideológiáját. Beszámol a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt alakulási gondjairól, megszó­laltatva helyi vezetőket és Grósz Károlyt. A népszavazás eredményeit ismertetve Geraszimov remé­nyét fejezi ki, hogy Magyaror­szág kilábal a bajokból. , N. Sándor László Gazdasági tárgyalások hazánkról Washington nem emel ki egy országot sem (MTI) Jövőre az EGK és Ma­gyarország közötti megállapodás­ban szereplő egyetlen cikk ex­portját sem fékezik mennyiségi korlátozások, csak a textilipari és acélipari áruk (és a juhok) for­galmában vállalt önkorlátozások maradnak fenn Ez 100 millió dolláros többletbevételt jelent­het Az általános kedvezmények rendszerében megadott vámked­vezmények az iparcikkek forgal­­mában 56 millió dolláros vám­előnyt jelentenek a magyar ex­portőröknek — közölte az EGK— magyar vegyes bizottság munká­járól Szabó Sándor, a Kereske­delmi Minisztérium meghatalma­zott főosztályvezetője. A felmerült nehézségek ellené­re is jól haladnak Washington­ban és várhatóan még az év vé­ge előtt befejeződnek a Nemzet­közi Valutaalap (IMF) Magyaror­szággal és Lengyelországgal folyó tárgyalásai a két országnak nyúj­tandó gazdasági segélyről — vált ismertté megbízható washingtoni forrásokból. Ausztria nem akarja elszalasz­tani azt a történelmi esélyt, ame­lyet a kelet-európai változások támogatása kínál számára — je­lentette ki csütörtökön Franz Vranitzky osztrák kancellár. A kormányfő azon az egész napos gazdasági tanácskozáson beszélt, amelyet az osztrák piaci szakér­tők klubja és a Gewinn című gazdasági magazin közösen ren­dezett Bécsben mintegy 300 üz­letember számára a magyarorszá­gi vállalkozások bővülő lehetősé­geiről. Az osztrák kormányzat foglal­kozik azzal, hogy a kelet-európai változások figyelembe vételével módosítsa a bevándorlással és a külföldiek foglalkoztatásával kapcsolatos politikáját — jelen­tette be Magyarország távolról sem szorul háttérbe az Egyesült Álla­mok kelet-európai politikájában — jelentette ki szerdán az MTI tudósítójának kérdésére a Fehér Ház helyettes szóvivője. Roman Popaciuk arra a kérdésre vála­szolt, hogy olyan nagyobb, föld­rajzi helyzetük, gazdaságuk miatt fontosabb országok, mint az NDK és Csehszlovákia megindult átalakulása nem szorítja-e hát­térbe a kisebb Magyarországot. „Éppen ellenkezőleg — hangoz­tatta a fehér házi szóvivő —, a magyarok, akárcsak a lengyelek, büszkék lehetnek arra, hogy kez­deményezőként a változások él­vonalában voltak, s éppen az ő példájukat követi az NDK, Cseh­szlovákia és — kisebb mértékben — Bulgária Az amerikai politi­ka nem emel ki egyetlen orszá­got sem a térségben." T FÉLELEM­ izenhatodik évében jár a fiam, és fél. Meséli, hogy a minap a villamoson két cigányfiú lépett oda hozzájuk, olyan meghatározhatatlan korúak, és kétszáz forintot követeltek tőlük. Félelmetesek és ijesztőek voltak, neki meg a zsebe üres. „Esküszöm, apa, hogy ha lett volna nálam, azonnal odaadom, csak ne bántsanak” —, mondja még min­dig remegve. Ismerem őt, tudom, hosszú ideig tart nála, míg valamelyest megnyugszik, évekig képes magában hur­colni félelmeit. Mellette áll a húga, szemtanúja volt a je­lenetnek, s csak annyit fűz a történtekhez: ne engedjetek bennünket egyedül az utcára. Értem őt, hogyne érteném, hisz még el sem meséltem az egészet; a cigányfiúk nem pusztán kértek, ütöttek is, belefejeltek a gyerek arcába. Gondolkodom, mivel­­nyugtathatnám meg őket, vannak-e olyan szavaim, érveim, amelyek hitelesek, amelyekből nem süt át azonnal a bizonytalanság, a „csak megnyugtatni akar” érzése. És akárhogy töröm is a fejem, nem jut eszembe semmi. Pedig, muszáj lenne, mégiscsak lehetetlen, hogy ekkora gyerekek örök kíséretet kapjanak. S ha kapnak, vajon képes vagyok-e elegendő védelmet nyújtani nekik? Továbbmegyek: ha igenlő is a válaszom, eltűrhető, elfogad­ható állapot-e, hogy üvegburába zárjam őket, nehogy bármi kellemetlenséggel találkozzanak? Ugyanakkor persze, ez-e az életre nevelés, ha elmagyarázom nekik, az ilyesmi hoz­­­­zátartozik a mindennapokhoz. Ma már hozzátartozik. Számoljanak vele, járjanak önvédelmet tanulni, tartsa­nak maguknál bokszert, bicskát, vagy bármi mást, hogy kellő önbizalmuk legyen a szembenállásra. Mondjam-e azt, hogy csak saját magukban bízhatnak, saját erejükben, lelemé­nyességükben, gyorsaságukban? Ezt kellene mondanom, ott a villamoson sem állt melléjük senki. Pedig kora este volt, sokan utaztak, minden ülésen ült valaki. Köztük erős, meg­termett emberek, jó fizikumú felnőttek. Akik munkahelyü­kön vélhetően harcosak, karakánok, mindig egyértelműek. Itt viszont üveges szemekkel tévedtek ki az ablakon, gon­dosan ügyelve rá, nehogy arra fordítsák a fejüket, ahol néhány gyerek sarokbaszorultan reszket, s tűri a támadást. Úgy kell-e nevelnem őket, hogy manapság az az egyet­len helyes út, ha maguk is antiszociálissá válnak; ha nem figyelnek másra, csak saját érdekeikre? Hogy azt kell tudo­másul venniök: örüljenek, ha megússzák a napjukat ver­bális agresszivitással, s nem jut el hozzájuk a brutalitás? Hogy itt és most együtt kell élniök egy hanyatló társadalom összes bajával? Azzal, hogy reggeltől estig jószerivel mást sem hallhatnak, olvashatnak, mint rosszízű személyeske­déseket, olcsó, demagóg támadásokat, rágalmakat? Hogy ez érthetően van így egy agyonfrusztrált társadalomban? Egy olyan társadalomban, ahol minden fölborult, ahol tala­ját vesztette a hatalom, ahol minden és mindenki lényegé­ben illegitimmé vált, ahol nincsenek tekintélyek, nincsenek bálványok, csak nincsek vannak. Ülök a gyerekeimmel szemben és hallgatok. Keresem a szavakat, keresem a még érvényes kifejezéseket és semmi nem jut az eszembe. Azt érzem, megtanultam rombolni, de fogalmam sincs az építkezésről. Mesékkel tudok szolgálni, ám abból már kinőttek, meg hát épp most támadták meg őket a villamoson. És dehogyis győzött a jó, dehogyis jutott túl minden akadályon, épp ellenkezőleg: a gonosz diadalmas­kodott. Döbbenet: már meséim sincsenek. Pedig tudom, tudjuk: az ember melegségre vágyik. Vala­­­­mi olyasmire, ami nem bánt, ami közel kerül hozzánk, be­bújik az otthonunkba, s olyan avítt fogalmakat juttat eszünk­be, mint: szeretet, megértés, barátság, segítség. De az ilyes­mi ráolvasásra nem megy, magától kell jönnie. Pontosabban a környezetből, a társadalomból. De nem jön, az istennek sem akar jönni. Csak az ellenkezője és egyre nagyobb erővel, egyre nagyobb súllyal. Mit tegyünk ellene, mit tegyünk önmagunkért? Nemrégi­ben kollégám, e hasábokon védelmet ígért a rászorulóknak. Kérte: csak jelentkezzenek, hogy összefoghassunk, hogy igazán emberekké lehessünk. Ha jól tudom, senki nem jött hozzánk. Nem azért, mert nincs rá szüksége, hanem, mert már nem is hisz az ilyesmiben. Nem hiszi, hogy ne­künk lehet erőnk. A gyengék hiába kapaszkodnak össze, ettől még nem lesznek erősek. Tényleg csak a gyengeségemet tudom átadni a gyereke­imnek? Jövök keresztül az Emke aluljárón, hajléktalanok cso­portján küzdöm át magam, csendesen tüntetnek. Egyikőjük elém ugrik, s pénzt követel. Benyúlok a zsebembe, s ami a kezembe akad odaadom. Jól tettem vajon? Megfogom a karomat; igencsak vékony, megtapogatom a pénztárcámat; igencsak lapos. Mivel biztassam a gyerekeimet? NÉMETH PÉTER Kína aggódik (MTI) Li Peng kínai miniszter­­elnök aggodalmának adott han­got a kelet-európai radikális re­formokkal kapcsolatban, mivel — véleménye szerint — ezek a fej­lemények a hatalmi egyensúly le­rombolásával Európa békéje és stabilitása ellen hatnak. Azt is kijelentette, hogy különös ve­szélyt jelent, hogy ezek a folya­matok figyelmen kívül hagyják az ideológiai megfontolásokat. Kifejtette — párhuzamot vonva Kína és Európa helyzete között —, hogy Kínában sokkal rosszabb­ra fordult volna a helyzet nyá­ron, mint ami jelenleg Kelet- Európában megfigyelhető, ha a pekingi hatóságok nem verték volna le határozottan a demokrá­ciát követelő tüntetéseket. Csak a kommunista párt volt képes Kí­na egységének a megőrzésére. Amennyiben a párt megosztott lett volna a Tienanmen téri ese­mények megítélésében, úgy pol­gárháború tört volna ki — mon­dotta. Kína szoros figyelemmel kíséri a kelet-európai országokban — köztük Csehszlovákiában — vég­be­menő fejleményeket — jelen­tette ki csütörtöki sajtóértekezle­tén a kínai külügyminisztérium szóvivője. Kérdésekre válaszolva a szóvi­vő hangoztatta: Kína nem avat­kozik bele más országok ügyeibe, és hisz abban, hogy a kelet-euró­pai országok népei végül is meg­találják a módját annak, hogy miként építsék a szocializmust

Next