Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-01 / 283. szám
1989. december 1., péntekMagyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM Genscher és Thatcher hasonlan ítél, de eltérően következtet A német közeledésnek nincsen ütemterve (MTI) Nem akarunk egyedül menni, a két német állam jövőbeli kapcsolatainak formája csakis a kelet—nyugati kapcsolatok függvényében és az általános európai fejlődésbe ágyazva alakítható ki — hangsúlyozta Hans- Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminiszter szerdán este, Londonban tartott sajtóértekezletén. Margaret Thatcher brit kormányfővel, és Douglas Hurd külügyminiszterrel folytatott megbeszélései után kijelentette: „lényegi egyetértés" volt közöttük a kelet-európai fejlemények megítélében, de ebből eltérő következtetéseket vonnak le az Európai Közösségek integrációs foylalatainak ütemére, és a kelet-nyugati fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra vonatkozólag. „Ami Kelet-Európában történik, az egész Európát erősíti, hiszen a biztonság nem az elnyomásból, hanem a szabadságod és a demokráciából fakad. Amikor javulnak a kelet-nyugati kapcsolatok, Kelet- és Nyugat-Európa közeledik egymáshoz, elképzelhetetlen, hogy ugyanakkor éppen a két német állam ne közeledjen egymáshoz. Nálunk már van szabad választás, a jövő évben feltehetőleg az NDK-ban is lesz. Mi tiszteletben fogjuk tartani szabadon kifejezett akaratukat jövőbeli kapcsolataink formáját illetően. A közeledés mindenképpen hoszszú folyamat lesz, amely csakis Európába beágyazottan, a két szövetségi rendszer biztonsági garanciáival mehet végbe. Ennek a folyamatnak nincs időrendje, vagy ütemterve" — mondta arra a kérdésre, vajon egyetért-e azzal a szovjet és brit részről is ismételten hangsúlyozott állásponttal, hogy Németország újraegyesítésének kérdése „nincs napirenden". Megjegyezte, hogy a NATO rövid hatótávú nukleáris fegyvereinek korszerűsítése kérdésében csak 1992-ben döntenek, de ő a maga részéről nehezen tud elképzelni olyan nukleáris fegyvert, amely „Varsóban Lech Walesát, Budapesten Németh Miklóst, Prágában Václav Havelt, és Kelet- Németországban az Új Fórum vezetőit veszi célba.” — Kohl: Ihol a vőlegény! — Krenz: Nem lesz túl korai? A keleti kapcsolatok építője volt Meggyilkolták a Deutsche Bank elnökét (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanezzel a módszerrel gyilkolták meg három évvel ezelőtt a Siemens cég igazgatótanácsának egy tagját is. Kora délután bukkantak az autóroncs közelében arra a levélre, amelyben egy bizonyos „Wolfgang Bähr Kommandó" vállalja a tettet. Az NSZK parlamentje megszakította ülését, hogy megemlékezzen az ország kétségkívül legbefolyásosabb gazdasági szakemberéről. Schäuble belügyminiszter a könnyeivel küszködve méltatta az 59 éves korában elhunyt bankelnököt,aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország sikergazdaságának alakításában és „meghatározó szerepe volt a Szovjetunióhoz, Magyarországhoz és a többi kelet-európai államhoz fűződő kapcsolatok kiépítésében". A gyáva, brutális akcióval a terroristák gyakorlatilag lefejezték nemcsak az NSZK legnagyobb pénzintézetét, de az ország vezető ipari komplexumát is, mert a bank részvényein keresztül Herrhausen döntő befolyással bírt a Szövetségi Köztársaság legnagyobb vállalataira. Részben az ő munkájának eredménye a sokat vitatott Daimler-Benz Messerschmidt —BB fúzió, a német Texaco felvásárlása és még számos nagy jelentőségű gazdasági manőver. A választékos eleganciával öltözködő, megnyerő külsejű, fiatalos, művelt, rendkívül okos és kiváló szónoki képességekkel megáldott Herrhausen volt Kohl kancellár legfontosabb gazdasági tanácsadója, és ő testesítette meg az NSZK-polgárok szemében az ország virágzó, s egyben könyörtelen késő kapitalizmusát. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a „Wolfgang Bohr Kommandó" színrelépésével újabb terrorhullám előtt áll-e a Szövetségi Köztársaság, amelynek polgárai és politikusai úgy hitték, hogy az eredetileg Baader— Meinhof-csoportként ismertté vált terroristák végérvényesen felhagytak a brutális akciókkal. Forinyák Éva Dubcek az elnöki cím várományosa? Jukes nem érzi magát hibásnak (Folytatás az 1. oldalról) Husák államfő nem hajlandó lemondani, jövő májusig, megbízatása lejártáig mindenképpen hivatalában kíván maradni, hacsak a parlament vagy a Nemzeti Front másképp nem határoz. A köztársasági elnök ezt kommunista képviselőknek mondta, hozzátéve, hogy az országban jelenleg politikai küzdelem folyik, keresik a kiutat, de szerinte nem diktálhat egyetlen csoport. Ezzel nyilván arra utalt, hogy a Polgári Fórum felszólította, hogy december 10- ig, az emberi jogok napjáig mondjon le. Prágában vannak olyan vélemények, hogy Husák távozását azért nem szorgalmazta a parlament, mert el akarja kerülni, hogy esetleg Dubcek legyen az új elnök. Dubcek mindenesetre szimbólum, olyan személyiség, akit a csehek és a szlovákok, az idősek és a fiatalok egyaránt elfogadnának. Ennek ellenére van olyan nézet is, hogy az idő már túlhaladta az emberarcú szocializmusmodelljét. Az egykori 68-asokat tömörítő szervezet, az Obroda nyilatkozatában a Husák- és Jakes-vezetést tette felelőssé a Prágai Tavasz reformjának eltemetéséért. A Polgári Fórum, amely napi másfél órás műsoridőt kapott a rádióban, azt szeretné, ha a nemzetvédelmi minisztérium élére olyan személy kerülne, aki semmilyen szempontból nem kompromittálódott, belügyminiszternek pedig egy pártonkívüli civilt akarnak. A parlament tegnapi ülésén, amelyet a Néppárt lapja a Didová Demokracie drámainak nevez, létrehoztak egy bizottságot is, ez vizsgálja ki a november 17-i tüntetés szétverésének körülményeit. Megkésettnek tartotta a parlament ülését a Csemadok elnöke. A pozsonyi Új Szónak adott nyilatkozatában Sidó Zoltán hangsúlyozta, hogy lassú és bizonytalan volt az átalakítási program és a nyilvánosság politikájának megvalósítása, s személy szerint a nemzetiségi problémák következetes megoldását várja a parlament további tevékenységétől. A csehszlovákiai magyar dolgozókat tömörítő kulturális szervezet kelet-szlovákiai bizottsága provokatív álhírterjesztésnek nevezte, hogy aláírásokat gyűjtenek Szlovákia déli részén a magyar lakosság autonómiája érdekében. Ennek a hírnek csak a hangulatkeltés lehet a célja — állapították meg. Forró Evelyn ! Gorbacsov és Andreotti tárgyalsai Azonos értékek érvényesüljenek Európában (Folytatás az 1. oldalról)számban Szolidaritás miniszterelnök került a kormány élére, Magyarország köztársasággá változott, leomlott a berlini fal és Dubcek beszél a Vencel téren. Ez az európai közös ház sokáig nem volt több hangzatos propagandaszólamnál. Azzal azonban, hogy Kelet-Európában demokratikus jogállamok jönnek létre, közeledve a nyugati értékrendhez az emberi jogokat és a demokráciát illetően, kezd egyre inkább testet ölteni, és Gorbacsov a Giulio Andreottival folytatott tárgyalásokon, majd a csütörtökön aláírt terjedelmes szovjet—olasz közös politikai nyilatkozatban konkrét lépéseket körvonalazott felépítésére. „Ma teljesen reális és elérhető, hogy Európa a béke földrésze legyen, közös háza az európai biztonsági és együttműködési folyamat részeseinek” — szól ez a nyilatkozat. Vagyis a keret a helsinki záróokmány. „A Szovjetunió és Olaszország fel kíván lépni azért, hogy ez a térség egyre egyöntetűbb legyen, azonos értékek érvényesüljenek a jogok, a környezet, a kultúra és a tudomány terén.” Ahelsinki záróokmányt aláíró országok 1975-ben közös magatartási elveket rögzítettek csupán, miközben fennmaradt a katonai szembenállás, és az értékrendek mélységes különbsége. Gorbacsov most azt mondja: gazdaságilag, politikailag és kulturálisan homogén térséggé tehetjük Európát, a szembenállás helyett az együttműködés időszaka jött el. Javasolta, hogy a NATO és a VSZ alakuljon át fokról fokra politikai és együttműködést kereső szervezetté, ami átmenet lehet a feloszlatásukig. Javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat az érintettek, a földközitengeri fflották csökkentéséről vagy kivonásáról. 1990-ben meg lehet (és meg kell) kötni a hadászati rakéták 50 százalékos csökkentésére, a vegyi fegyverek teljes betiltására és az atomkísérletek felfüggesztésére vonatkozó megállapodásokat, és főként meg kell állapodni Bécsben a NATO és a VSZ- országok között a hagyományos fegyverek csökkentésében, a külföldi csapatok kivonásában. S ha mindez megtörtént, a folyamat megkoronázásaként össze lehet hívni az újabb helsinki értekezletet (Helsinki—2) az együttműködés konkrét módjainak rögzítésére. Nyilvánvaló, hogy ezek már Máltára utaló javaslatok Gorbacsov és Andreotti csütörtökön másodszor is tanácskozott. Négyszemközti megbeszélésük a tervezett 30 perc helyett másfél óráig tartott, és erről végül semmit sem közöltek. A római városházán tartott csütörtökibeszédében Gorbacsov méltatta az 1989-es évben Kelet- Európában lezajlott hihetetlen mélységű és ütemű változásokat, azok garantálását és folytatását helyezte kilátásba. Ugyanakkor figyelmeztette a Nyugat bizonyos köreit: ne akarják kihasználni ezeket a változásokat. „Ez a szocializmus sztálini formáitól és módszereitől való elfordulás megnyitja az utat a szabad választáson és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló új nemzetközi közösség kialakítása előtt. Nem fordítható vissza, bár a régi formákat visszasíró erők szeretnék ezt elérni" — jelentette ki. Magyar Péter Még mindig nincs kormány Indiában Telefonjelentésünk Újdelhiből: Radzsiv Gandhi ügyvezető miniszterelnök — aki az új kormány megalakításáig marad hivatalában — a televízióban nagyhatású beszédet mondott. Megköszönte az indiai népnek a kormányzása alatt nyújtott támogatást, egyben kifejezte azon reményét, hogy az új kormány figyelembe fogja venni India hagyományosan szekuláris jellegét és megőrzi az ország egységét. Jól tájékozott források szerint Gandhi ezzel a kijelentésével félreérthetetlenül ,a Nemzeti Frontés támogatói a Bharatija Dzsanata Párt (BJP), valamint a baloldali pártok közötti ellentétet kívánta hangsúlyozni. Hozzátette, hogy Mahatma Gandhi és Indira Gandhi is életét adta a szekuláris India egységéért és integritásáért. A kormányalakításra esélyes Nemzeti Front parlamenti csoportja péntekre halasztotta vezetőségválasztó ülését. Erre azért került sor, mert még továbbra sem rendelkeznek a választásokról végleges eredménynyel, továbbá az újonnan megválasztott parlamenti képviselők, közlekedési problémák miatt nem érkeztek meg a fővárosba. Vasvári Zoltán A Pravda értékelése a magyar helyzetről Moszkvai tudósítónk telexjelentése: V. Geraszimovnak, a Pravda budapesti tudósítójának nagy terjedelmű cikkét közli a központi szovjet pártlap „Ki lesz a kormánynál?” címmel. A tudósító több heti vizsgálódás eredményét sűrítve tárgyilagos képet rajzol a magyar politikai élet változásairól. A Pravdában először jelenik meg objektív értékelés az 1956-os eseményekkel kapcsolatos vitákról. Bemutatja a cikk, hogyan jutott el a Magyar Szocialista Munkáspárt kritikus kongreszszusáig és az MSZP megalakulásáig. Szóvá teszi, hogy a kongresszus „előkészületei élesen antikommunista légkörben" folytak és a pártlap sem „vágott vissza a sajtóban megjelent antikommunista kirohanásokra”. Geraszimov beszámol az új, ötvenezres létszámú párt alakulási nehézségeiről, Nyers Rezsőt idézve jellemzi céljait és ideológiáját. Beszámol a Magyar Szocialista Munkáspárt alakulási gondjairól, megszólaltatva helyi vezetőket és Grósz Károlyt. A népszavazás eredményeit ismertetve Geraszimov reményét fejezi ki, hogy Magyarország kilábal a bajokból. , N. Sándor László Gazdasági tárgyalások hazánkról Washington nem emel ki egy országot sem (MTI) Jövőre az EGK és Magyarország közötti megállapodásban szereplő egyetlen cikk exportját sem fékezik mennyiségi korlátozások, csak a textilipari és acélipari áruk (és a juhok) forgalmában vállalt önkorlátozások maradnak fenn Ez 100 millió dolláros többletbevételt jelenthet Az általános kedvezmények rendszerében megadott vámkedvezmények az iparcikkek forgalmában 56 millió dolláros vámelőnyt jelentenek a magyar exportőröknek — közölte az EGK— magyar vegyes bizottság munkájáról Szabó Sándor, a Kereskedelmi Minisztérium meghatalmazott főosztályvezetője. A felmerült nehézségek ellenére is jól haladnak Washingtonban és várhatóan még az év vége előtt befejeződnek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországgal és Lengyelországgal folyó tárgyalásai a két országnak nyújtandó gazdasági segélyről — vált ismertté megbízható washingtoni forrásokból. Ausztria nem akarja elszalasztani azt a történelmi esélyt, amelyet a kelet-európai változások támogatása kínál számára — jelentette ki csütörtökön Franz Vranitzky osztrák kancellár. A kormányfő azon az egész napos gazdasági tanácskozáson beszélt, amelyet az osztrák piaci szakértők klubja és a Gewinn című gazdasági magazin közösen rendezett Bécsben mintegy 300 üzletember számára a magyarországi vállalkozások bővülő lehetőségeiről. Az osztrák kormányzat foglalkozik azzal, hogy a kelet-európai változások figyelembe vételével módosítsa a bevándorlással és a külföldiek foglalkoztatásával kapcsolatos politikáját — jelentette be Magyarország távolról sem szorul háttérbe az Egyesült Államok kelet-európai politikájában — jelentette ki szerdán az MTI tudósítójának kérdésére a Fehér Ház helyettes szóvivője. Roman Popaciuk arra a kérdésre válaszolt, hogy olyan nagyobb, földrajzi helyzetük, gazdaságuk miatt fontosabb országok, mint az NDK és Csehszlovákia megindult átalakulása nem szorítja-e háttérbe a kisebb Magyarországot. „Éppen ellenkezőleg — hangoztatta a fehér házi szóvivő —, a magyarok, akárcsak a lengyelek, büszkék lehetnek arra, hogy kezdeményezőként a változások élvonalában voltak, s éppen az ő példájukat követi az NDK, Csehszlovákia és — kisebb mértékben — Bulgária Az amerikai politika nem emel ki egyetlen országot sem a térségben." T FÉLELEM izenhatodik évében jár a fiam, és fél. Meséli, hogy a minap a villamoson két cigányfiú lépett oda hozzájuk, olyan meghatározhatatlan korúak, és kétszáz forintot követeltek tőlük. Félelmetesek és ijesztőek voltak, neki meg a zsebe üres. „Esküszöm, apa, hogy ha lett volna nálam, azonnal odaadom, csak ne bántsanak” —, mondja még mindig remegve. Ismerem őt, tudom, hosszú ideig tart nála, míg valamelyest megnyugszik, évekig képes magában hurcolni félelmeit. Mellette áll a húga, szemtanúja volt a jelenetnek, s csak annyit fűz a történtekhez: ne engedjetek bennünket egyedül az utcára. Értem őt, hogyne érteném, hisz még el sem meséltem az egészet; a cigányfiúk nem pusztán kértek, ütöttek is, belefejeltek a gyerek arcába. Gondolkodom, mivelnyugtathatnám meg őket, vannak-e olyan szavaim, érveim, amelyek hitelesek, amelyekből nem süt át azonnal a bizonytalanság, a „csak megnyugtatni akar” érzése. És akárhogy töröm is a fejem, nem jut eszembe semmi. Pedig, muszáj lenne, mégiscsak lehetetlen, hogy ekkora gyerekek örök kíséretet kapjanak. S ha kapnak, vajon képes vagyok-e elegendő védelmet nyújtani nekik? Továbbmegyek: ha igenlő is a válaszom, eltűrhető, elfogadható állapot-e, hogy üvegburába zárjam őket, nehogy bármi kellemetlenséggel találkozzanak? Ugyanakkor persze, ez-e az életre nevelés, ha elmagyarázom nekik, az ilyesmi hozzátartozik a mindennapokhoz. Ma már hozzátartozik. Számoljanak vele, járjanak önvédelmet tanulni, tartsanak maguknál bokszert, bicskát, vagy bármi mást, hogy kellő önbizalmuk legyen a szembenállásra. Mondjam-e azt, hogy csak saját magukban bízhatnak, saját erejükben, leleményességükben, gyorsaságukban? Ezt kellene mondanom, ott a villamoson sem állt melléjük senki. Pedig kora este volt, sokan utaztak, minden ülésen ült valaki. Köztük erős, megtermett emberek, jó fizikumú felnőttek. Akik munkahelyükön vélhetően harcosak, karakánok, mindig egyértelműek. Itt viszont üveges szemekkel tévedtek ki az ablakon, gondosan ügyelve rá, nehogy arra fordítsák a fejüket, ahol néhány gyerek sarokbaszorultan reszket, s tűri a támadást. Úgy kell-e nevelnem őket, hogy manapság az az egyetlen helyes út, ha maguk is antiszociálissá válnak; ha nem figyelnek másra, csak saját érdekeikre? Hogy azt kell tudomásul venniök: örüljenek, ha megússzák a napjukat verbális agresszivitással, s nem jut el hozzájuk a brutalitás? Hogy itt és most együtt kell élniök egy hanyatló társadalom összes bajával? Azzal, hogy reggeltől estig jószerivel mást sem hallhatnak, olvashatnak, mint rosszízű személyeskedéseket, olcsó, demagóg támadásokat, rágalmakat? Hogy ez érthetően van így egy agyonfrusztrált társadalomban? Egy olyan társadalomban, ahol minden fölborult, ahol talaját vesztette a hatalom, ahol minden és mindenki lényegében illegitimmé vált, ahol nincsenek tekintélyek, nincsenek bálványok, csak nincsek vannak. Ülök a gyerekeimmel szemben és hallgatok. Keresem a szavakat, keresem a még érvényes kifejezéseket és semmi nem jut az eszembe. Azt érzem, megtanultam rombolni, de fogalmam sincs az építkezésről. Mesékkel tudok szolgálni, ám abból már kinőttek, meg hát épp most támadták meg őket a villamoson. És dehogyis győzött a jó, dehogyis jutott túl minden akadályon, épp ellenkezőleg: a gonosz diadalmaskodott. Döbbenet: már meséim sincsenek. Pedig tudom, tudjuk: az ember melegségre vágyik. Valami olyasmire, ami nem bánt, ami közel kerül hozzánk, bebújik az otthonunkba, s olyan avítt fogalmakat juttat eszünkbe, mint: szeretet, megértés, barátság, segítség. De az ilyesmi ráolvasásra nem megy, magától kell jönnie. Pontosabban a környezetből, a társadalomból. De nem jön, az istennek sem akar jönni. Csak az ellenkezője és egyre nagyobb erővel, egyre nagyobb súllyal. Mit tegyünk ellene, mit tegyünk önmagunkért? Nemrégiben kollégám, e hasábokon védelmet ígért a rászorulóknak. Kérte: csak jelentkezzenek, hogy összefoghassunk, hogy igazán emberekké lehessünk. Ha jól tudom, senki nem jött hozzánk. Nem azért, mert nincs rá szüksége, hanem, mert már nem is hisz az ilyesmiben. Nem hiszi, hogy nekünk lehet erőnk. A gyengék hiába kapaszkodnak össze, ettől még nem lesznek erősek. Tényleg csak a gyengeségemet tudom átadni a gyerekeimnek? Jövök keresztül az Emke aluljárón, hajléktalanok csoportján küzdöm át magam, csendesen tüntetnek. Egyikőjük elém ugrik, s pénzt követel. Benyúlok a zsebembe, s ami a kezembe akad odaadom. Jól tettem vajon? Megfogom a karomat; igencsak vékony, megtapogatom a pénztárcámat; igencsak lapos. Mivel biztassam a gyerekeimet? NÉMETH PÉTER Kína aggódik (MTI) Li Peng kínai miniszterelnök aggodalmának adott hangot a kelet-európai radikális reformokkal kapcsolatban, mivel — véleménye szerint — ezek a fejlemények a hatalmi egyensúly lerombolásával Európa békéje és stabilitása ellen hatnak. Azt is kijelentette, hogy különös veszélyt jelent, hogy ezek a folyamatok figyelmen kívül hagyják az ideológiai megfontolásokat. Kifejtette — párhuzamot vonva Kína és Európa helyzete között —, hogy Kínában sokkal rosszabbra fordult volna a helyzet nyáron, mint ami jelenleg Kelet- Európában megfigyelhető, ha a pekingi hatóságok nem verték volna le határozottan a demokráciát követelő tüntetéseket. Csak a kommunista párt volt képes Kína egységének a megőrzésére. Amennyiben a párt megosztott lett volna a Tienanmen téri események megítélésében, úgy polgárháború tört volna ki — mondotta. Kína szoros figyelemmel kíséri a kelet-európai országokban — köztük Csehszlovákiában — végbemenő fejleményeket — jelentette ki csütörtöki sajtóértekezletén a kínai külügyminisztérium szóvivője. Kérdésekre válaszolva a szóvivő hangoztatta: Kína nem avatkozik bele más országok ügyeibe, és hisz abban, hogy a kelet-európai országok népei végül is megtalálják a módját annak, hogy miként építsék a szocializmust