Magyar Hírlap, 1990. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-13 / 189. szám

1990. augusztus 13., hétfőMagyar Hírlap „A hír szent -a vélemény szabad" Érdemes megrendelni a Magyar Hírlapot Mert: politikailag független, mértéktartó, jól informált, megújuló politikai napilap. Megrendelem a Magyar Hírlapot........ példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:____-------------------------------------­Címe (város, község, kerület):____________________ (utca, tér, stp.):_________________________—--------­(emelet, ajtó):__________________________________— Irányítószám: _____________—------------------------------­Az előfizetés díja egy hónapra: 165 Ft negyedévre: 495 Ft fél évre: 990 Ft egy évre: 1990 Ft Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem. _____________________ aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül az alábbi címre kérjük feladni. Vidékre: pesto hívatal, helyben. Budapestre: Budapest, Postaigazgatóság, hírlaposztály, Bp. Pf. 4, 1360. ______ FÓRUM imnmmmnwiuiiHmHtniiuiHiHiiHitiiHiiiHmmnm MmwmuuzinmsummmmmmiWHiiiimmmitHi Születésnapi beszélgetés Darvasi Istvánnal Sajnos, rossz ügyet szolgáltam Darvas István, a Magyar Hírlap alapító főszerkesztője ma N­­evés. Személyisége, pályafutása nyilván vitatható, ez azonban szerkesztő­­ségünk számára nem lehet kizáró ok, hogy ne köszöntsük őt ezen a napon. Mert nem lehet tiszta jövője annak, aki letagadja a múltat. Darvasi kívánnál a Magyar Hírlap helyettes főszerkesztője, Bánki András készített Interjút. — Az ismer, tudja rólad, hogy nagy műveltségű, széles látókörű ember vagy. De tudja azt is, hogy igen magas posztokon hű kiszol­gálója voltál a bukott rendszer­nek. Tartottál-e önvizsgálatot mostanában, s ha igen, hogyan ítéled meg pályafutásodat? ? Tartottam magamban ön­vizsgálatot, s ezzel kapcsolatban el kell mondanom: én 15—20 éve vagyok tisztában azzal, hogy az ország politikailag, gazdaságilag és morálisan zsákutcába jutott, nincs kiút, a rendszer működés­­képtelen. Hogy ezt a véleménye­met, hogyan próbáltam érvényre juttatni saját munkásságomban, azt hiszem, annyiban tapasztal­hatták a Magyar Hírlap újságírói, hogy amit lehetett, azt közölni en­gedtem, munkatársaimat nem bántottam, értük felelősséget vál­laltam. Kádárné ajánlotta ■lUllinillllUIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIHIIIlHIIIIIIIIIIIIIHIill — Tudtad, mit lehet, és mit nem. De tudtad-e akkor is, ami­kor az duónál voltál? — A felszabadulás után engem a rendőrségre küldtek, nem én jelentkeztem, így dolgoztam előbb a rendőrség politikai, majd állam­védelmi osztályán, végül az Ál­lamvédelmi Hatóságnál. Onnan engem 1950-ben elbocsátottak, minden indoklás nélkül. Törvény­telenségükben nem vettem részt, s velem szemben sem követtek el törvénytelenséget. — 1957 tavaszán a Tájékozta­tási Hivatal elnökhelyettese let­tél. A szakmában az terjedt el, hogy ezt a forradalom leverésé­ben való „helytállásoddal" érde­melted ki. — Az ötvenhatos események alatt nem voltam itthon. Barcs küldött ki Lengyelországba, hogy tudósítsak a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. plénumáról. A rádióból tudtam meg, mi van itt­hon, és akkor úgy ítéltem meg: az a hatalom, amelynek én is hí­ve voltam, megdőlt, nincs többé. De arról is értesültem, hogy Bu­dapesten lincselések vannak, s úgy véltem: engem felelősségre fognak vonni, ha hazajövök. En­nek ellenére elhatároztam, haza fogok jönni, de akkor, amikor már nem lincselnek az utcán, s majd rendes polgári bíróság elé állhatok. Amikor aztán hazajöt­tem, bementem a munkahelyem­re, az MTI-be, de ott sztrájkol­tak. Azt mondtam, hogy én nem sztrájkolok, mert most konszoli­dálni kell. Ezt tudta rólam Ká­dárné, az MTI személyzetise, s ő ajánlott be engem Szirmai Ist­­vánnak, a Tájékoztatási Hivatal elnökének. — Aztán Szirmai vitt be téged a pártközpontba is, az agitprop­­osztály helyettes vezetőjének.­­— Szirmai az agitprop vezető­je volt, majd később KB-titkár és PB-tag. Azzal hívott, hogy a sajtónak szüksége van olyan em­berekre, mint én, de én nem akar­tam menni. Azt mondtam: nem vagyok munkásszármazású, nem végeztem pártiskolát, ott engem le fognak polgározni — ami aztán úgy is lett —, nekem ott nincs ke­resni valóm. Végül úgy vállaltam, hogy egy évre megyek. Ebből az egy évből aztán tíz év lett. — Azt mondják, Kádár beszéd­írója voltál. — Szirmai rájött, hogy ez a „pali" leül, és kapásból olyan beszédeket tud írni, hogy azokat akármelyik vezető politikus el­mondhatná. Ezért is kerültem én oda. Szirmai újságírói feladatok­kal bízott meg. Látta, hogy én po­litikailag érett ember vagyok. Kádárhoz nekem annyi közöm volt, hogy amikor utazott, elvitt magával, s a szabadon mondott beszédeit én rendeztem sajtó alá. Neki különben nem is kel­lett beszédet írni, mindig azt mondta, amit ő akart. Tehát én nem voltam sohasem az ő titká­ra, nem tartoztam a környezeté­be S amikor eljöttem a pártköz­pontból, kölcsönösen jól beolvas­tunk egymásnak? Despoták nmiliiHummminiiiinminimnmiiMilliamii­ttiti — Te, Kádárnak? — Bizony. Akik az apparátus­ban dolgoztak, azok mindig előbbre mentek, KB-tagok, KB- titkárok, PB-tagok, miniszterek vagy államtitkárok lettek. Nekem soha nem volt választott tisztsé­gem, alkalmazott voltam, én semmi se lettem. Kaptam egy nem létező munkahelyet, hogy csináljak egy lapot. S hogy mi­lyen körülmények között, arról annyit, hogy kiválasztottam ma­gamnak a lehető legrosszabb he­­­lyettest, csak utóbb derült ki: fél­reismertem. Szóval, Kádár beolva­sott nekem, hogy túlságosan új­ságírás vagyok, túlságosan le­zser. Azt mondta, hogy nem szereti az olyan embereket, akik másként gondolkodnak. Erre én azt mondtam: Kádár elvtárs, mi nem másként gondolkodunk, ha­nem gondolkodunk. S megmond­tam neki azt is, hogy az appará­tuson belül van egy osztály, a párt és tömegszervezetek osztá­lya, amelyik kezében tartja a ha­talmat. Megmondtam neki, hogy itt ugyan nincsenek frakciók, nincsenek klikkek, de a pártköz­pontban kétféle ember létezik. Van a párt és tömegszervezetek osztálya, ott vannak a derék és megbízható elvtársaik, ők ural­kodnak, és van az összes többi. Egy-két aktív KB-titkárnak nyíl­tan megmondtam: despota, Uran­­ius. — Mégis kiszolgáltad ezt a rendszert, kiszolgáltad a hatal­mat. Talán azért, mert szeretted benne a magad kisebb nagyobb hatalmát. — Én ezt a rendszert úgy szol­gáltam, hogy ahol lehetett, meg­mondtam a véleményemet. Nem voltam gyáva, nem voltam hajbó­koló. 1920-ban születtem, így vé­gigéltem a Horthy-rendszert. És ráadásul a családom zsidó család volt. Egy olyanfajta emberben mint én, van egy belülről vezérelt fegyelem. Azt ti tudtátok, meg láttátok, hogy amikor visszajöt­tem egy főszerkesztői értekezlet­ről, akkor én nem valami szent­­írásként mondtam föl, amit ott hallottam, hanem azt mondtam: ez egy marhaság, de mit csinál­jak, így kell csinálni. Vagy ami­kor a Mészáros Tamást az Aczél mindenáron ki akarta nyírni, ak­kor a titkárnőm halálra váltan hallgatta, ahogy üvöltök az Aczél­­lal, hogy ha valamit akarsz, ak­kor mondd meg előre és ne utólag ordíts. Én addig mentem el, ameddig el lehetett menni, és én tudtam, hogy meddig lehet el­menni. Személyi hatalom — De végül is a rendszer apo­­logetikáját művelted a lappal, miközben vitatkoztunk azon, hogy gyógyítható-e vagy halálos beteg, s hittük: a szolid vagy szalondiktatúra mégiscsak elvi­selhetőbb a sztálini diktatúránál. — Igen, s mondták azt is, hogy ez a legvidámabb barakk. Ezek­nek a rendszereknek a lényege a személyi hatalom volt, nem a sze­mélyi kultusz. És az első ember döntött el mindent. Lehetett bár­ki, bármilyen okos, minden lé­nyegi kérdést a Politikai Bizott­ságban döntöttek el. Minden vi­tát az első ember foglalt össze, s ez az összefoglaló egyúttal a dön­tést jelentette, így érvényesült a személyi hatalom. Magyaror­szágon azért emberibb volt a lég­kör, mint más, úgynevezett szo­cialista országban, mert az első ember nem volt kegyetlen, nem volt embertelen, legalábbis 1958 után nem. Kádár rideg volt és érzéketlen az emberek fölötti döntésekben, nem volt egyetlen igaz barátja sem, de nem volt egy Ceausescu, nem volt olyan fejbó­lintó János, mint Húsok, nem volt olyan ökör, mint Jakes, nem volt olyan megalomániás, mint de­rék, hanem alapjában véve puri­tán, ám a korrupciót észre nem vevő ember volt. Emlékszem, Marjai József ugyanúgy látta a dolgokat, ahogy én. Egymás mel­lett ültünk a KB-illéseken, ő tag­ként, én meghívottként, ő mond­ta nekem: Te, engem le lehetne csukni, s csak azért, amit tudok, öt évet kapnék. De az, hogy ez a politikai és gazdasági struktúra működésképtelen, nem vált min­denki számára olyan hamar vi­lágossá, mint azt ma állítják ma­gukról egyesek. Engem nagyon meglepett, amikor Czurka Istvén azt írta a Magyar Hírlapban — és ti ezt leközöltétek —, hogy a lap előző két főszerkesztője a párt belső köreihez tartozott Én soha nem tartoztam ehhez a körhöz. De Csurka úr mije volt az előző rendszernek? Ő volt az egyik leg­többet foglalkoztatott, legjobban fizetett színpadi szerző, aki ettől a rendszertől elfogadta a honorá­riumokat, az irodalmi díjat és aki rendszeresen megjelenő publicis­tája volt a Magyar Nemzetnek. Ő ne mondja magáról, hogy ez­zel a rendszerrel olyan engesztel­hetetlenül szemben állt A másik megjegyzésem: ha ő kimondta a Kurírban, hogy a liberálisok és a marxisták egy követ fújnak, ak­kor ő­ tulajdonképpen ugyanazt a gondolatrendszert képviselt amit Magyarországon mindig is kép­viselt a jobboldal. Csurka úr azt állítja önmagáról, hogy nincse­nek rasszista nézetei, előítéletei. Nos, akkor meg lehetne tőle kér­dezni : a hetvenes évek közepe tá­ján nem volt-e olyan ügye, amely­ben azért vonták erkölcsileg fele­lősségre, mert bizonyos helyen, bizonyos emberekkel szemben hangot adott rasszista nézeteinek. Sértetten... — Amikor Lakatos Ernőt 1918- ban kinevezték az agitprop élért, állítólag azt mondtad: ez az em­ber teszi a nyakadra a kötelet... — Én azt mondtam: vagy én böjtölöm ki őt vagy ő rúg ki en­gem, mert tudtam, hogy ez az ember nem fog elviselni. Sajnos, az utóbbi vált be, 1984-ben tőlem megszabadultak. Engem minden­honnan kirúgtak. Kirúgtak az AVH-ból, kirúgtak a pártköz­pontból, kirúgtak a Magyar Hír­laptól. Igaz, hogy­­4 éves voltam, de Pálfy Jóskát, aki csak egy év­vel volt fiatalabb nálam, még évekig hagyták dolgozni. — Mondod, hogy kirúgtak In­nen, ki­rúgták onnan, de mindig a hatalom belső köreiben mozog­tál. Most 70 éves vagy, szívedben pacemakerrel, lábadban trombó­zissal fekszel az ágyadban. Ren­geteg indulat feszül benned, mintha sértett ember lennél. Visszatérek az első kérdésemre: mire jutottál az önvizsgálattal? — Én úgy vonom meg pályám mérlegét, hogy megragadtam ma­terialistának, s filozófiai síkon azon az alapon, amelynek a csú­­sa Hegel, Marx és Engels isme­retelmélete. Én tisztességesen él­tem — tehát nem voltam soha­sem korrupt, nem öltem, nem gyilkoltam —, de sajnos, ezzel a tisztességgel rossz ügyet szolgál­tam. Darvasi István miiiiiiiHiiiiiiiiiiiitiniitimiiiiiiiiiiitiiiiHiuiiiiiiiniiiti Fotó: Hablk Csaba Építkezők figyelem! VÁLTOZATLAN áron szolgáljuk ki, ha PROTON-téglánkat szeptember 15-ig befizeti A nyugatnémet licenc alapján gyártott termékeket 30-as és 36-os falvastagságot biztosító méretben (30^19X 19 cm, ill. 36^­19^29 cm) hoz-Rendelést telefonon is­­elfogadunk. Házhoz szállítást vállalunk. Részletes felvilágosítás: Szentes Téglagyár 6600 Szentes, Ipartelepi út. Tel.: 63/11-944. Tégla Mintabolt 5600 Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 45. Tel.: 66/25-392. Ü­ I FÜLEK O­ lvasom szombati lapunkban, hogy Népszabadságon !­s kollégánk már megint félrehallott. Hazai József tu­­dósításában laptársunkban ugyanis azt idézik Je­szenszky Gézától, hogy: „A televízióban sikerült elfoglalni hadállásokat, ez talán megtöri az MDF-fel és a kormánnyal szembeni sajtóellenszenvet.” A Magyar Hírlap említett szá­­­­mában a külügyminiszter viszont azt nyilatkozta, hogy egy- H­általán nem használta a hadállás kifejezést, annak ellenére, hogy „egymás között” voltak, azaz egy szekszárdi MDF-ren-­­ dezvényen. • A dolog persze önmagában jelentéktelen. Nyáridő, har­­­minc fok, annektálják Kuvaitot, miért ne használhatná­­ Jeszenszky akár a hadállás kifejezést is. Az elmúlt hetekben­­ Kuvait nélkül is háborúztunk, dúlt a Kék­-csata, szóltak a­­ 1 „szocilib—Sztálin-orgonák”, lettek a „verbálisok”. Lehet,­­ hogy Jeszenszky használta a kifejezést, lehet, hogy az új­­­ ■ ségíró vitte élesbe a szöveget. Sokkal inkább elgondolkodo t tat az, miért véli a külügyminiszter úgy, ha elfoglalják A­c­hetet, a Panorámát, vagy a Híradót, attól elmúlik a sajtó el-­­­­­lenszenve. Nem a sajtót kellene megnyerni itt, hanem a kö-­­ zönséget. Am úgy hiszem, a közönség sem itt, sem másutt,­­ sem most, sem korábban nem volt kormánypárti. Mindig is , egy kicsit viszolygott. „Ezektől.” „Azoktól.” De a röpke példa engem arra int, amit különben a kor- I mány nem győz hangsúlyozni, hogy a sajtó mindig félrehall. | | Fülbeteg volt már a választási kampány során is, ezért kel- i | lett annyi helyreigazító nyilatkozatot közzétenni. A top-l­s- | | tát ott az MDF vezette, utána jöttek a kisgazdák. Persze ná- | | luk talán nem a sajtó tévedett, hanem az egymással birkó- § |­zó, önkizáró, önmegszorító, korrigáló csoportok nem értet- § ték meg egymást. Akárcsak a szocdemek. Érdekes módon a 1 .| kereszténydemokratákkal semmi baja nem volt a sajtónak. 1 . Az ellenzék pártjait most csak azért nem említem, mert a § 1 kormányzópártok nyilatkozatai szerint a sajtó egyértelműen 14 SZDSZ-párti. Erre kiválóan rávilágított Andrásfalvy Bén­­i­­ tálán, amikor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy: 1­1 „Minket általában liberális oldalról támadnak, és ez főként i­s az SZDSZ-hez való kapcsolódást jelenti.” Andrásfalvy, akit beiktatása után sűrűn értettek félre­­ (lásd: hittan, tanrenden kívül vagy belül), ebben az interjú-­­ ban feketén-fehéren fogalmaz. Igaz gondolatmenete kicsit­­ Torgyán Józseféhez hasonlót, akinél a tárgyszerűség, a lo- l­a­jalitás szinonimája. Ez legalább tiszta sor. Értjük, ha meg- | | lenne a kormánynak az hőn áhított közelálló lapja, békés­ | | sége lenne a többinek. Végre lenne egy orgánum, amely nem i | ért félre, nem csúsztat, nem áztat, nem pesszimista, nem el- | lendrukker. Hát legyen! Mert addig marad a félreértés. Fél- | reértjük mi is Antall Józsefet, Jeszenszky Gézát, Bethlen­­ Istvánt. Igaz, ez a nemzetközi sajtó is. Ez utóbbi úgy tűnik,­­­ nem érti félre Antall Józsefet, amikor minden magyar mi-­­ niszterelnökének nevezi magát. * Legális kormányunk bizalmat kapott, ám nem a bölcsek kövét. Én nagyon súlyos gazdasági, társadalmi, morális örökséget is. Olyan batyut, amilyet bármilyen kormány cam­mogva cipelne. Hát nem lehetne egy csipetnyit szerényebb? Ugyan Jeszenszky kijelentette, hogy az Antall-kormány sok­kal jobban dolgozik, mint ahogy azt tőle az ellenzék elvár­ta. Ám azt gondolom, az öndicséret részint nem ildomos, részint pedig elhamarkodott. Az ellenzék a kritikáját erő­teljesen visszafogta, mert miként a sajtó is, igyekezett ko­molyan venni a száznapnyi türelmi időt.­­ Egyébként a kormányzati fülek szelektíven hallanak. Soha nem veszik észre azt, hogy kit nem támadott a sajtó, kit nem hallott félre, kivel nem volt afférja. Csak szúrópró- h­i­baszerűen és igazán a teljesség igénye nélkül hadd mondjak néhány nevet, akivel a sajtónak konfliktusa sosem volt: Göncz Árpád, Katona Tamás, Siklós Csaba, Kádár Béla, Sur­ján László stb. El kellene gondolkodni, hogy miért. * Ám létezik egy másfajta attitűd is. A Beszélő legutóbbi­­ számában Kis János Majdnem száz nap után dmű elemző cikkében a többi közt azzal is foglalkozik, hogy a legutolsó hetekben a sajtó megtévesztő módon verte félre a harangot „borul a paktum” címen. Ám erre Kis így reagált: „A sajtót nem vezényelték, azt írta, amit látni vélt, s ha érzékcsaló­dás áldozata lett, az okot kell keresnünk, s nem veszekedni az újságírókkal”. Kis hozzáállása azért rokonszenves, mert cikkében nem­­ hagy kétséget a zsurnaliszta felszínesség felől, másrészt vi­szont a hibát magában is keresi. Senki nem vár flagelláns gesztusokat a politikusoktól. Ám a szerencsés együttműködés kedvéért azt várja el, amit Flaubert, a nagy francia író úgy fogalmazott meg egykor, hogy: „A szó pontossága a gondolat pontosságából követke­zik”. V. BÁLINT ÉVA HM I fej I ■ & KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT felvételre keres német-, angolnyelv-vizsgával, szakirányú végzettséggel k­reatív gondolkodású férfi munkatársakat ÜZLETKÖTŐ beosztásban. Jelentkezni lehet: 1085 Bp. Gyulai Pál u. 13. Intercooperation Rt. személyzeti osztály, telefon: 118-6229

Next