Magyar Hírlap, 1992. szeptember (25. évfolyam, 218-230. szám)

1992-09-30 / 230. szám

Az öreg nyugati kocsik még mindig kapósak Hogyan lehet aranyat csinálni...? Manapság ugyan megcsappanni látszik az érdeklődés a lerobbant nyugati csodák iránt, ám az élelmes vállalkozók számára még mindig megéri a levitézlett autók behozatala. Jóllehet, a vám igencsak visszatartó erőként hat — mégis jót nevetnek a leleményes kft.-tulajdonosok az egyre szigorúbb szabályokon is. — Ha a hazai autópiacokon kö­rülpillantasz, csakis a pangást látha­tod. Egy-két millióért már vehetsz magadnak Opelt, jobb Mazdát vagy valamilyen Mercit — de egyrészt kinek van ezekre ennyi pénze, más­részt pedig akinek van, az nem ilyet vesz ezen az áron, így hát a neppe­rek megszívják a „nagy bulit” — főleg, mióta a zsaruk mindent át­vizslatnak a placcokon. Mi marad az autóra vágyakozó kisebb pénzű embereknek? Maradunk mi, akikről alig hallasz, mert nem hirdetjük vi­lággá a melót — akad így is elég! — Hogyan találhat rátok az ér­deklődő? — fordulok a magabizto­san mosolygó fiatal srác felé, aki kisujjnyi vastag aranyláncot mor­­zsolgat hanyagul ujjai között. Visel­kedése pillanatig sem hivalkodó, egyszerűen csak tudja, hogy mit tesz, hogyan teszi, s nemkülönben mennyiért... Most épp egy 440-es Volvót támaszt lezserül, a negyven­ezres bőrdzseki alól kivillan a Pier­re Carden­ing, s a legújabb Diesel farmer feszül a fiatalemberen. — Nem igazán akkora buli, csak okosnak kell lenni. Következő: elő­ször is csak megrendelésre dolgo­zunk. Az ügyfélnek elmondjuk, mi mennyibe kerül odakint, ehhez mi járul még itthon — s mennyibe ke­rül, ha mi hozzuk be a kocsit. Itt nincs sok lehetőség, a megrendelő kap egy halom prospektust — né­hány éves típusok műszaki adatairól —, s választania kell. Ennek ellené­ben garantáltan olcsó autót kap, vi­szonylag kevés kilométerrel, s tűr­hető állapotban. — Ez utóbbi mit jelent? — Nagyobb javítást nem igényel a kocsi, jelentősen nem rohad, s azt is vállalom, hogy csak olyan gépet kap a T. Vásárló, amelyhez szerzek alkatrészt. Legfeljebb bontásból persze. Magyarán, ha neked speciel megfelelne egy kétezres Audi 100, amely hétéves, van benne úgy ki­lencvenezer, s még nem tésztaszűrő az alja — azt most megkapod 140 ezerért! Emellett belül full extra a gép­. Ez mind nagyon szép, de ho­gyan juttatod be az országba, s ha ilyen olcsón adod, akkor hol a te hasznod? — Erről — ha megengeded — csak szőr mentén beszélnék, hiszen ebből élek. Ami a lényeg: a kocsit trailerrel hozom, s a határ előtt né­hány kilométerrel szétbontom. A haverom a mögöttem lévő utánfu­tón pedig behozza az épp lebontott, ám komplett futóművet — szintúgy bontott alkatrészként. Most ne fir­tassuk az ezzel járó vámkedvezmé­nyeket, de a lényeg: fizetnivaló szinte semmi. Az autót pedig nem placcon veszem kint — Isten ments! Járatsz egy kinti helyi — mondjuk kantonon belüli — lapot, s lesed az apróhirdetéseket. Nem is hinnéd, milyen potom áron akarnak a svájciak, a lichtensteiniek vagy a belgák megszabadulni a fölösleges auóiktól. Örülnek, ha valaki elviszi, mert, ha kiviszi egy handlerhez, az annyi napidíjat felszámol, hogy egyszerűen egy fillért sem kap, ha nagy nehezen elkel a gép. Ezért ál­dásként veszik, ha érdeklődsz egy­­egy ilyen csotrogány iránt , amely még tízéves kora ellenére is veri a Samarát. Alkudni is lehet a nyugati emberekkel, mert egyszerűen nin­csenek hozzászokva a keleti leroha­­nós stílushoz. Amikor pedig a számlánál kezdenél variálni, a leg­többje csak a kezedbe nyomja a tol­lat: csinálj, amit akarsz, de neki ne legyen ebből baja. Úgyhogy nem akarok most összeget mondani, de hasra esnél, ha megtudnád, mennyiért veszek meg odakint egy alig lestrapált kocsit! — Rendben. Megvetted, behoz­tad darabokban, de akkor is vala­milyen pofát kell adni a gyereknek, hogy megvegyék a járgányt. — Igen, ez a melós része a buli­nak. Az már önmaga komoly beru­házás, hogy szinte mindenfajta fes­­tékárnyalat a rendelkezésedre álljon a műhelyben. Lakatosom, fénye­zőm van, a motorikus részt megcsi­nálom magam. Jó kétnapos munka után úgy néz ki gép, mint az új! S vedd akár nagyképűségnek, de amit tudunk, azt tutira csináljuk rajta. Beállítjuk, ami nagyon ramaty, azt azonnal kicseréljük — kisebb ra­­matyra mondjuk, de azzal még el­húzza a gép egy-két évig. Az igaz­ság az, hogy ma már nem érdemes túlságosan átverni a vevőt, mert an­nak előbb-utóbb híre megy, s akkor befuccsoltál. Viszont, ha azt híresz­­telik, hogy milyen olcsón vehetnek tőled nyugati kocsit, akkor szépen jönnek a vásárlók, mert bíznak ben­ned. — Ezzel azt mondod, hogy egy összenyomott kocsiból profi módon csináltok egy vadonatúj autót? — Hát azért kitt is akad a vilá­gon —­ hála az Istennek. — És ha összecsuklik az autó két hét után, akkor mi történik? — Nézd, a szerződést úgy kö­töm, hogy a vevő tudomásul veszi: régi autót vett, így az átadáskor el­lenőrizte, az állapotát elfogadta — tehát a későbbiekben reklamáció­nak helye nincs. Azért azt pontosan tudja a megrendelő is, hogy szarból nem lehet aranyat csinálni... — így hát mindenki jól jár ezzel a bulival? — Azt nem tudom, hogy min­denki jól jár-e, de én eddig még nem jártam rosszul, s ahogy elné­zem a viszonyokat — még egy da­rabig lesz kuncsaftom... B. J. Az autók, illetve az autóvásár­lás iránt érdeklődő olvasóink nyilván tapasztalták, hogy az el­múlt években megváltozott, átren­deződött Magyarországon az autópiac. Számos kis- és nagyke­reskedő jelent meg, s egy részük igazán megbízható, magas színvo­nalú szolgáltatást nyújt ügyfelei­nek. Persze van sok olyan is, aki — a gyors meggazdagodás remé­nyében — a kereskedelem etikai normáit figyelmen kívül hagyva igyekszik kétes eredetű és állapo­tú kocsikat rásózni a tájékozatlan ügyfelekre. A struktúra megváltozásával és a volt kelet-európai autógyártás­ban bekövetkezett változásokkal együtt azonban szinte eltűntek a piacról azok a korábban megszokott járművek, amelyek egy átlagos család igényeinek megfelelnek, s ha nem is tartoztak a legkorszerűbbek közé, de leg­alább az átlagos jövedelemmel rendelkező polgárok is képesek voltak megvásárolni őket. Ebben a megváltozott piaci helyzetben igyekszik újra megta­lálni helyét a Merkur, amely ko­rábban monopolhelyzetben volt az autópiacon. Az útkeresés része az a megállapodás is, amelyet a vállalat a solymári székhelyű Ber­­tinus Kft.-vel kötött az Aleko-Kat személygépkocsik értékesítéséről. Ennek az autónak legvonzóbb tu­lajdonsága az ára, hiszen 429900 forintért egy ötszemélyes, kényel­mes, biztonságos gépkocsihoz jut­hat a vásárló. Luxusigények kielé­gítéséről persze nincsen szó, de esztétikai és műszaki alapkövetel­ményekben az Aleko megfelel az európai normáknak. A kocsiszekrény igazán szem­­revaló, dinamikus, stabilitást és megbízhatóságot sugall. A jól ter­­vezett karosszéria eredménye a kocsi 0,33-0,35-ös cw-értéke. Ami persze a jobb nyugati autók­nál 6-7 évvel ezelőtt mért érték, de ne feledjük, ez lényeges javu­lás az általunk megszokott, s a rossz formatervezés miatt nagy légellenállású, szappantartó for­májú benzinfalakhoz képest. A kocsi alja a talajtól 17 cm magasságban van, ami azt jelenti, hogy akár a hazai utakon is bíz­vást elindulhatunk. Az elsőkerék-meghajtású autót egy már jól bevált, katalizátorral felszerelt 1570 köbcentiméteres Lada-motor hajtja, így a 95-ös ólommentes benzin használatával az Aleko-Kat megfelel a mienknél szigorúbb nyugat-európai környe­zetvédelmi követelményeknek is. Ez a motor 53,5 kw /72,8 LE/ tel­jesítményre képes 5400-as fordu­latszámon. Ezzel a motorteljesít­ménnyel az 1070 kg összsúlyú Aleko 15 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet. Hogy meg is álljon, arról a vákuumos rásegítővel felszerelt kétkörös fékrendszer gondoskodik. A sebességváltó öt fokozatú, így hosszú távon nagy sebesség­gel is takarékosan autózhatunk. Az alacsonyabb fordulatszám kí­méli a környezetet és növeli a mo­tor élettartamát. Feltűnően jó az Aleko kormá­­nyozhatósága. A jól elhelyezett, közbeálló kormánnyal meglepően fordulékony, ami nagy segítség a szűk városi parkolóhelyeken. Az utastér levegős és nagyon kényel­mes. Az esztétikus műszerfal átte­kinthető, voltmérő és fordulat­­számmérő is szolgálja a vezető tá­jékozódását. Ami igazán családi autóvá avatja az Aleko-Katot, az a hatal­mas csomagtartó. Ráadásul a cso­magtér a hátsó ülések felhajtásá­val közel háromszorosára növel­hető, és így már akár kisebb búto­rok is könnyedén szállíthatók. A fogyasztás a gyári adatok szerint 90 km/óra sebességnél 6,1, 120 km/óránál 8,3 liter száz kilo­méterenként. A fenti ismertető és az autó használata során szerzett tapaszta­latok alapján úgy érezzük, hogy igaz a forgalmazók szlogenje: az Aleko-Kat az a kocsi, amely iga­zán megéri az árát. SZÖVEG ÉS KÉP: SZIGETI TAMÁS Kipróbáltuk: Aleko-Kat Autó, amelyben legvonzóbb az ára Sima vonalak, nagy ajtók, tágas utastér A magas házfal miatt nem egyszerű a berakodás Amit végképp nem találtak el a tervezők Használt autó: ugrás a sötétbe Nézzük a karosszériát! A használt autó vásárlásakor többnyire tényleg csak nézhetjük a ko­csiszekrényt. Igaz, hogy kellő figyelemmel érdekes dolgokat állapítha­tunk meg mérések nélkül is. Ehhez azonban nem árt egy rövid áttekin­tés a kocsiszekrények gyártásáról. A mai autók — mint a korábbiakban már utaltunk rá — úgyneve­zett önhordó kocsiszekrénnyel készülnek. Ennek lényege, hogy nincs külön alváz, hanem az összes terheket a karosszéria viseli. A gyártás viszonylagos egyszerűsége mellett döntő ok a könnyű szerkezet az acéllemez karosszériák elterjedésében. Mi is az acéllemez? Vas alap­anyagú, bizonyos százalékban szénnel ötvözött anyag. Ennek kiváló tulajdonságai vannak, például olcsó, kiválóan hegeszthető, alakítható, egyszerű technológiák alkalmazásával javítható, újrafeldolgozása meg­oldható. Az előnyökkel szemben — mint minden más esetben — hátrányok is vannak. Az egyik legsúlyosabb a rozsdásodás. Az acéllemez ugyanis rendkívül gyorsan képes rozsdásodni a mi éghajlati viszonyaink mel­lett is. Ezért a kész kocsiszekrényeket a legrafináltabb megoldásokkal igyekeznek gyárilag kezelni, hogy a korróziót okozó közegtől a lemezt elzárják. Ez a gyakorlatban úgy megy végbe, hogy a kocsiszekrényt igen gondosan rozsdamentesítik, majd különféle vegyi anyagok segít­ségével előkészítik a fényezésre. (Egy „ősi” technológiát fedezett fel újra a Fiat, amikor a legkritikusabb karosszériarészek horganyzását al­kalmazta.) A lényeg tehát az, hogy a korrózióra rendkívül hajlamos acéllemez kocsiszekrényt fémtiszta állapotban különféle bevonatokkal kell ellát­ni, majd fényezni. Amennyiben a gyári korrózióvédelmi bevonati rendszer sértetlen marad, úgy számíthatunk arra, hogy a kocsiszekrény eléri az elvárható, átlagosan minimális 10 éves élettartamot. De hon­nan tudhatjuk, hogy a bevonat sérült-e vagy sem? Nem egyszerű a vá­lasz. A kocsiszekrény az adott gyártómű technológiai színvonalához il­leszkedően készül. Hogyan lehet ezt látni? Ránézéssel. Ugyanis bár­mely szigorú technológiai renddel és modern gyártóeszközökkel ren­delkező gyár autóinál az úgynevezett illesztési hézagok kicsik és egy­formák. (Ha valaki ijesztő példákra kíváncsi, nézzen meg egy gyári új úgynevezett keleti autót.) Amennyiben tehát az illesztési hézagok nagy eltérést mutatnak, biztosra vehetjük, hogy a szekrényváz korábban sé­rült, ugyanis a gyárilag nagy illesztési hézagot adó technológia eseté­ben is mindenhol egyforma, akár 6-8 mm-es is lehet a hézag. De ha például a bal első ajtó és a bal első sárvédő között mindössze 1 mm, míg a jobboldali első ajtónál 8-9 mm a hézag, úgy bizonyos a korábbi súlyos karambol. Jó szemmel a „vonalvezetési” hibák is felfedezhetők. Amennyiben a kocsiszekrény sértetlen, úgy a karosszéria-hajlítással kialakított élei egyenesek, illetve a gyári új vonalvezetést követik. Hogy ez milyen, ar­ról egy biztosan új autó egyszerű megtekintésével meggyőződhetünk. A fényezés ápol és eltakar. De mit? Normális esetben kizárólag a le­mezeket és a korrózióvédelmi rendszert. De karambol után igen sok­szor a „vakolatot” is, azaz akár több milliméter vastag gittet, amit a nem kellően felkészült lakatos munkája után a fényező kénytelen volt felhordani, hogy viszonylag elfogadható felület alakuljon ki. Aránylag egyszerű módon lehet mérni az acéllemez karosszériáknál a fényezés és a korrózióvédelmi rendszer együttes bevonatvastagságát. Ez a kö­zép-európai éghajlaton az egyik legnagyobb festékgyár álláspontja sze­rint minimálisan 120 mikron (120 ezred milliméter), ami ahhoz szük­séges, hogy a többször hivatkozott élettartam nálunk elérhető legyen. Természetesen arra viszont nincs mód, hogy a vásárló is beszerezze az ehhez szükséges műszert, ezért csak „kisegítő” módszer lehetséges, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a fényezés gyári eredetű-e vagy sem. Tekintve, hogy a legritkább esetben alkalmaznak javítás során teljes külső és belső fényezést, ami rendkívül bonyolult, a kocsiszekrény tel­jes szétszerelésével, az összes fődarab és alkatrész kiszerelésével járó folyamat, a szélvédőgumik, a belső kárpitok vagy a fenéklemezt borító kárpitozás megemelésével meggyőződhetünk a színazonosságról. Ha például az autó szép kékben virít, de az első szélvédőgumi alatt sárga a festék, biztosak lehetünk benne, hogy a „fényezés” felületes, hanyag munka volt. Ugyancsak fontos szempont lehet a beázás vizsgálata. Ha az autó minden alkatrésze és tömítése gyári eredetű és szerelésű, normál hasz­nálatban nem ázhat be. Ezt hogyan ellenőrizhetjük? Nem tekintve azt a rendkívül ritka szerencsés esetet, hogy vásárláskor éppen esik az eső, a csomagtér fenéklemezét borító kárpitot, a vezetőülés előtti gumisző­nyeget és kárpitot vagy más „gyanús” helyen a kárpitokat megemelve a beázás, a kezdődő vagy előrehaladott korrózió nyomait felfedezhet­jük. Áttételesen árulkodik a kocsiszekrény állapotáról a gumiabroncsok állapota is. Tehát ha egy „gyanús” autót vadonatúj gumiabroncsokkal kínálnak, máris feltételezhetjük, hogy az új gumik a súlyos karosszé­ria-hibát palástolják. Előfordulhat ugyanis, hogy egy korábbi baleset­kor deformált karosszéria miatt soha többé nem lehet beállítani a futó­művet. A legkedvezőbb ajánlat esetén is nagyon erősen megfontolandó a vásárlás, ha bizonyos helyeken már nincs karosszéria. De mi van he­lyette? Semmi, vagyis lyuk. Természetesen mindeddig, ameddig acél­lemez, hegesztőberendezés és lakatos van, minden acéllemez kocsi­szekrény javítható. A kérdés csak az, hogy mennyiért. A mai — és egyre inkább a holnapi — válasz az, hogy igen sokért. Az összeg pedig — a fényezéssel együtt — gyorsan hat számjegyű lesz. És százezer fo­rintért már használható autót kapni. A fenti vizsgálódás után, ha még mindig nem ment el a vásárlástól a kedvünk, a többi fődarabot is szemügyre vehetjük. TÓTH TIBOR igazságügyi gépjárműszakértő A Lada karosszériája néhány méternyi távolságból még nem árulkodik. Közelebbről azonban látható: néhol csak a festék tartja össze... 1992. szeptember 30., szerda Pályázatunkon autót nyerhet A Tolerancia Alapítvány és a Magyar Hírlap ötfordulós pályázata a Magyar Autóimportőrök Egyesületének támogatásával A Tolerancia Alapítvány a balesetek megelőzése és a balesetek során bekö­vetkezett károk enyhítése céljából jött létre. Az alapítvány kuratóriuma úgy véli, hogy egyik legfontosabb feladat a veszélyhelyzetek megelőzése, s ennek egyik alapvető feltétele, hogy a közle­kedő ember mind több ismerettel ren­delkezzék. Megbízható információkra, több tudásra, a régi ismeretek felfrissí­tésére, állandó gyakorlásra van szükség. Aki e pályázaton velünk tart, jól hasznosíthatja azt az időt, ami a kérdé­sek megválaszolásához kell. Nyerési esélye annak is van, aki egy-egy alka­lommal kapcsolódik be a játékba, de természetesen a sorozat végén tartandó sorsoláson azok vesznek részt na­gyobb eséllyel, akik több feladatot ol­dottak meg sikeresen. Akit pedig külö­nösen pártfogol a szerencse, az több­ször is nyerhet. Ha a helyesnek tartott állítással egyetért, + jelet, ha nem ért egyet, — jelet írjon a rejtvényszelvény megfelelő helyére. Az elsősegély­nyújtó tanfolyammal kapcsolatban feltett kérdésekre a legjobb megítélése szerint válaszoljon, s e válasz sorszá­mát úja be az E jelű kockába. Ez utób­bi választ nem értékeljük, ám a szel­vényt csak teljesen kitöltve fogadjuk el. Az ötfordulós pályázaton a helyes megfejtők között alkalmanként az OTP 1 db 5000 Ft-os gépkocsi-nyere­­ménybetétkönyet; az 5. fordulóig beér­kezett valamennyi helyes megfejtő kö­zött egy 10 000 Ft-os és három 5000 Ft-os gépkocsi-nyereménybetétköny­­vet sorsolunk ki az alapítvány kurató­riumából és a Magyar Hírlap szerkesz­tőségéből választott bizottság előtt. A kitöltött rejtvényszelvényt szíves­kedjék lehetőleg nyílt levelezőlapra felragasztva egy héten belül beküldeni a következő címre: Tolerancia Alapítvány 1775 Budafok 1, Pf. 140 Az alapítvány köszönettel veszi a támogatásokat a következő csekk­számlaszámon: OTP 546-006677-6. Az ősszel induló elsősegélynyújtó tan­folyamra jelentkezni, bővebb informá­ciókat szerezni a következő telefonszá­mon lehet: 182-64-13. A nagy érdek­lődésre való tekintettel közöljük: az alapítvány támogatóit, illetve a tanfo­lyamokra jelentkezőket személyesen hétfőnként 16—17.30 között a Bp. XII. Maros u. 6/a. sz. alatti épületben várjuk. A Tolarenciapályázat 1. fordulóján összesen 410 megfejtés érkezett be, amelyek közül 204 volt hibátlan. Az 1. forduló szerencsés nyertese: Kispap László 3600 Ózd, Kenderszer 30. (A nyereményt postán elküldtük.) Toleranciapályázat 3. forduló 1. Éjszaka sötét ruhában közle­kedem lakott területen kívüli úton, ahol semmiféle közvilágítás sincs. Számíthatok arra, hogy a gépjár­művezetők legalább 120-150 méter távolságból észlelnek, s még idejé­ben kikerülnek. 2. Éjszaka sötét ruhában közle­kedem lakott területen kívüli úton, ahol semmiféle közvilágítás sincs. Számíthatok arra, hogy a gépjár­művezetők legalább 40-100 méter távolságból észlelnek, s még idejé­ben kikerülnek. 3. Éjszaka sötét ruhában közle­kedem lakott területen kívüli úton, ahol semmiféle közvilágítás sincs. Csak arra számíthatok, hogy a gép­járművezetők legfeljebb 30-60 mé­ter távolságból észlelnek, s ezért nem fognak még idejében kikerül­ni. 4. Az előbbi körülmények mel­lett csak akkor számíthatok nagy valószínűséggel arra, hogy a jár­művezetők idejében észrevesznek, ha azok nem haladnak gyorsabban, mint 40-50 km/óra. 5. Az előbbi körülmények mel­lett akkor is nagy valószínűséggel számíthatok arra, hogy a járműve­zetők idejében észrevesznek, ha azok sebessége mintegy 70-80 km/óra. 6. Éjszaka, sötét ruhában közle­kedem lakott területen kívüli úton, ahol semmiféle közvilágítás sincs. Ruhámon, kezemben azonban van egy-két fényvisszaverő. Számítha­tok arra, hogy a gépjárművezetők legalább 100 méter távolságból ész­lelnek, s még idejében kikerülnek. Tegyük fel, hogy ötezer forintért lehetősége volna 20 órás elsősegély­nyújtó kiképzésben részt venni, s a tanfolyam végén a sikeresen vizsgá­zók az Országos Mentőegylet okira­tát vehetnék át, s egy, a képzettséget tanúsító, a kocsiban is kitehető mat­ricát, továbbá egy segélynyújtó tás­kát is kapnak. • Ön áldozna ennyi pénzt és időt er­re?1. Igen, mert szükség esetén segít­hetnék családtagjaimon, szomszédai­mon, munkatársaimon. 2. Igen, mert a mai munkanélküli világban jó pontot jelenthetne egy ál­lás elnyeréséhez. 3. Igen, mert rossz érzés tehetetle­nül nézni a bajbajutottakat. 4. Igen, mert például taxisként szívesebben ülnének be hozzám az idős, beteg emberek. 5. Igen, mert például pedagógus­ként inkább segíthetnék bajba jutott növendékeimen. 6. Nem, ilyen továbbképzésre nem áldoznék. Lakcíme: Telefon.

Next