Magyar Hírlap, 1993. július (26. évfolyam, 151-163. szám)
1993-07-06 / 155. szám
1993. július 6., kedd Két hétig nem lesz ellenőrzés a piacokon Az APEH átmenetileg meghátrált A piaci kereskedők a hétvégén sztrájkkal fenyegetőztek a július elsejétől érvényes nyugtaadási kötelezettség miatt. Tegnap az APEH-ben bejelentették, két hétre felfüggesztik az árusok ellenőrzését. A főállású, nyereséges vállalkozók éves átlagjövedelme 160 ezer forint a hivatalos adatok szerint. A bérből és fizetésből élő alkalmazottaké ugyanakkor 240 ezer... — hangzott el az APEH tájékoztatóján, amelyet a nyugtaügy miatt tartottak. — A nyugtaadás tehát arra szolgál, hogy kimutathatók lehessenek a vállalkozások valóságos bevételei. Bokor Pál, a hivatal általános elnökhelyettese bejelentette: A pénzügyi tárcával egyetértésben az APEH munkatársai két hétre felfüggesztik a piacokon a nyugtaadás ellenőrzését. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a törvény hatályban marad, hiszen annak visszavonására csak az Országgyűlés jogosult. Bokor Pál emlékeztett arra, hogy a július elsején életbe lépett törvény már 7 hónapja nyilvánosságot kapott, s decemberben az érdekképviseletek lapjában külön is felhívták rá a kereskedők figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy ’92 novemberében az ÉT is tárgyalta. Idő tehát volt elég a felkészülésre... A törvény szerint nyugtát csak a rendszeresen árusítóknak kell adniuk, a tárgyalások során ennek a rétegnek a behatárolása lesz az egyik feladat. Egyedi kérelemre a kötelezettség alól felmentést lehet kapni, a kérelmeket az adóhatóság 30 napon belül bírálja el. Ilyen kérelmek valószínűleg a közeljövőben tízezrével jönnek majd az APEH-hez, de reményeik szerint megbirkóznak majd a feladattal. Azoknak pedig, akik a sorbanállás során türelmetlenkednek, az elnökhelyettes a figyelmébe ajánlja, hogy saját érdekük ellen tesznek, hiszen ami adó például ezeken a csatornákon nem folyik be — sok kicsi sokra megy —, azt másutt, adott esetben akár az alkalmazottaktól kell beszedni. A láthatatlan jövedelmek mértékét 150 és 600 milliárd forint közé teszik, s ha csak az alsó értéket tekintjük, az is hatással van az szja alakulására. Az ellenőrzések felfüggesztésével ugyanakkor az APEH tulajdonképpen meghátrált, hiszen szemet huny a törvénysértés felett, ha a kereskedők nem adnak nyugtát. E két hét alatt mindenestre intenzív egyeztetőtárgyalásokat folytatnak — a törvényi keretek fenntartásának szándékával — a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete és a múlt héten nagy hirtelen megalakult Csarnoki, Piaci Kereskedők és Vállalkozók Kamarája illetékeseivel. Ez utóbbi szervezet szerint egyébként hétfőn délelőttre teljesen leállt a Garay téri, a pesterzsébeti, az újpesti, a kispesti és a Bosnyák téri piac működése, részlegesen árusít a rákospalotai piac és a Közraktár csarnok. Ezzel szemben a felsoroltak közül több helyen — például Újpesten és a Garayn — azt hallottuk, hogy csupán a szokásos hétfői pangás tapasztalható. A Lehel téren is működött a piac. Igaz, néhány asztal üres maradt, de nem okozott fennakadást az ellátásban a kieső árukészlet. A piacokon egyébként hétfőn igen kevesen adtak önként számlát. Volt olyan is, hogy — a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon — az árus egy táblát függesztett a standja szélére: „számlaadás itt”, s ha tényleg kellett valakinek a számla, hát — adott. A kereskedők azért vannak a nyugtaadás ellen, mert — minthogy a pénztárgép nem érkezett meg — a nyugta kézzel való kitöltése időrabló, és félnek a vásárlók elvesztésétől. Az igazi bajban azonban az őstermelők érezték magukat hétfő délig, a nyugtaadás ellenőrzésének átmeneti felfüggesztéséig. Hivatalosan ugyanis nekik is számlát kellett volna adniuk, ám számlatömböt nem kaphattak, mert a nyomtatványbolt egy APEH- utasítás szerint csak adószámmal rendelkezőknek adhat el ilyet. Az újpesti piac élelmiszer-felügyelőségének vezetője ez ügyben levéllel fordult az APEH fővárosi igazgatóságához, ahonnan a következő választ kapta: „A terméket átvevő, felvásárló által készített bizonylaton a termelő adóalany adószámát, vagy annak hiányában a személyi számát kell feltüntetni, tehát a személyi szám is adóigazgatási számnak minősül.” (Sajnos ezt a nyomtatványboltban nem tudják...) „A termelő által közölt adatok hiteleségének ellenőrzése — folytatódik a válasz — gyakorlatilag nem oldható meg, az átvevő ugyanis ellenőrzésre feljogosító jogkörrel nem rendelkezhet.” Vagyis ez azt jelenti, hogy a kereskedő megveszi a terményt a termelőtől, s a vételárat megfejeli a kötelező 10 százalékos, úgynevezett kompenzációs felárral, amit csak akkor igényelhet vissza az APEH-től, ha a termelő által bemondott adatok valósak... S mivel a kereskedőnek ellenőrzési jogköre nincs, ezzel a kígyó a saját farkába is harapott, s a kereskedő csak remélheti, hogy nem sűrűn verik át. Hétfőn reggel ugyan kinyitott a siófoki vásárcsarnok, de a kereskedők letakart áruikkal jelezték, hogy nem adnak el semmit, mert nyugtát kellene adniuk. A kereskedők Somogy megyei érdekvédelmi szervezete is több, a nyugtaadással kapcsolatos telefonhívást kapott. Főként a vásározók, a fagylaltárusok és a zöldségesek tiltakoztak a nyugtaadási kötelezettség ellen. A teljes körű nyugtaadási kötelezettség előírásai egy gazdasági csődkormányzás pótcselekvése — állítja a Vállalkozók Országos Szövetsége. A vállalkozói érdekképviseleti szervezet közleményében azt is kétségbe vonja, hogy a szabályozás alkotói akár minimális tapasztalatokkal rendelkeznének a kereskedelmi folyamatokkal kapcsolatban. Ugyanakkor tavaly a törvénytervezet még nem tette volna kötelezővé a köztereken, vásáron, piacon való nyugtaadást, ha az üzlet nem zárt elárusítóhelyen (bódé, pavilon) köttetik meg. Ám az Országgyűlés egy módosítóindítvány hatására szigorította meg a törvényt az előterjesztéshez képest. A nyugtatömbbel kapcsolatos ellenérzések egyébként nemcsak az adásvétel idején lezajló irkálás miatt alakultak ki, hanem a tetemes pluszmunka miatt is, ami még ehhez járni. Az APEH szerint ugyan elég a nyugtára a végösszeget írni, az árusnak aláírnia sem kell, s az adatait a pecsétjével vezetheti rá a papírra, ám a valóságban sokkal bonyolultabbnak látszik a rendszer. Mert igaz ugyan, hogy a közértben egy kiflit is beütnek a gépbe, ám a szóban forgó nyugtatömb adatait összesíteni kell — adott esetben 8-9 tömb is elfogy néhány óra alatt —, majd az összeget a „Nyugtatömbök nyilvántartása” elnevezésű könyvbe kell bevezetni. Ezután már csak a bevételi nyilvántartást kell vezetni, amivel ellenőrizhető, hogy a mezőgazdasági termelő vállalkozó mikor éri el a 750 ezer forintos adókedvezmény határát. • Demeter Kálmán A gazdasági bizottságot már februárban figyelmeztették Kesergő árusok, dühöngő vásárlók — Mi lesz még ebben az országban? Most már a legszegényebb embereket is kizsigerelné ez a drágalátos kormány, aki erre az évre ígérte a nagy gazdasági fellendülést?! — csapja dühödten bevásárlószatyrát az újpesti Szent István téri piacon egy negyvenes asszony. Az árusok indulatos mondatokkal ecsetelik a helyzetet a piacfelügyelőség irodája előtt, egy szőke hölgy rádiótelefonon tartja az állandó kapcsolatot a többi piaccal. A kérdés: mi legyen a hét végén elkezdett, úgynevezett állampolgári engedetlenségi akció további sorsa. Sokan az MSZOSZ beharangozott akciójára várnak, mások pedig csak támasztják a ponyvákkal letakart pultot, ám nem árulnak semmit sem. A placcok sorra zárva, jó néhány ablakban a „Szabadság miatt zárva” táblácska fityeg. A piac bejáratánál idős paraszt bácsik és fejkötős asszonyok tanácstalankodnak. Nem mernek bemenni, mert félnek a beharangozott 50-150 ezer forintos büntetéstől. Egy fiatalabb vidéki árus fejcsóválva panaszolja: elment nyugtakönyvet vásárolni a nyomtatványellátóba, ám nem vehetett, mert nincs adószáma, lévén nem kereskedő — csupán a nagyszülei kertjében termett zöldséggel jön fel néhanap, így hát még az sem adhat nyugtát a kedves vevőnek, aki elfogadná a törvényt... — Egy törvény előterjesztésekor — főként pedig elfogadásakor — elengedhetetlen lenne, hogy figyelembe vegyék a törvény megvalósíthatóságát. A Szent István téri vásárcsarnok már januárban megvizsgálta a törvénytervezetet, s jómagam február 19-én hatoldalas levelet címeztem az Országgyűlés gazdasági bizottságához. Kértem a bizottságot, hogy látogassanak el a vásárcsarnokba, s így személyes tapasztalatokat szerezhetnek egy piac mindennapjairól s a törvény bevezetése után várható áldatlan állapotról — mutat körbe a kihalt csarnokban Móré Csaba, az élelmiszer-felügyelőség vezetője. — Részletesen indokoltam, hogy a vásárcsarnokokban és a kis piacokon e törvény betartása egyszerűen lehetetlen s elképzelhetetlen. „Nem kívánható el, hogy egy kereskedő, termelő, aki naponta 300-400 vevőnek ad el egy csomag petrezselymet, hagymát vagy retket, rengeteg egyéb tevékenysége mellett minden vásárlónak külön-külön számlát állítson ki.” Ráadásul arra is gondolnunk kell, hogy a kárpótlás során kisebb-nagyobb földhöz jutott embereknek — akik valóban hajnaltól késő estig küszködnek a terményekért — most teljesen elmegy a kedvük a termeléstől. Márpedig az ország katasztrofális mezőgazdaságát eddig is csak a magántermelők tartották életben... Móré Csaba levelére május 14-én Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője válaszolt, aki „körültekintő vizsgálatát követően” az alábbiakban fogalmazta meg álláspontját: „...A nyugtaadási kötelezettség vásárcsarnokokban és piacokon való megszüntetése ellen a legnagyobb tiltakozás — amint az a törvény-előkészítési szakaszban is tapasztalható volt — éppen a hasonló tevékenységet, de üzletben folytatók részéről lenne. Megjegyzem, nem is alaptalanul, hiszen valóban nem az esélyegyenlőséget szolgálja az ilyenfajta megkülönböztetés.” Majd zárszavában leszögezi a hivatalnok: erről a lehetőségről a kompenzációs felárat megtérítő állami költségvetés nem mondhat le... •B.J. Sztrájk, vagy a szokásos hétfői forgalom? FOTÓ: MÜLLER JUDIT Fény utcai piaci vásárlók és termelők egysége A városiak akár a batyuzást is vállalják Üdvrivalgás tört ki a Fény utcai piacon kereskedők és vásárlók közöt, amikor hírnök jött a déli órákban, és közölte: felfüggesztették a számlaadási kötelezettség ellenőrzését. Előtte viszont annál szkeptikusabb képet festett a hétfőn is működő piac. Az őstermelők standjainak nagy részét ponyva takarta, ugyanakkor hatvan éven felüli parasztasszonyok árultak dacos elszántsággal. A Fény utcai piacon is „sztrájkra” készültek, ám aki leginkább buzdította a többieket a tegnap hajnali órákban, áruval telepakolt teherautóval érkezett meg... így ez elmaradt. A kistermelők magatartása az ügyet érintően kétféle: a többség úgy döntött, befejezi a piacra termelést, kizárólag saját magának, illetve szűkebb családjának fog termelni. Lebontják a fóliasátrakat, holott tisztában vannak vele, a „flaszterosok” — ezek vagyunk, mi városiak — a panellakásokban nem fogják tudni megtermelni az alapvető zöldséget, gyümölcsöt. Vannak, akik mivel törvény van rá, mégis eleget tesznek számlaadási kötelezettségüknek, ám kizárólag ebben az évben. Kevés kivétellel, főként az idősebb korosztályból, többen továbbra is hatvan-hetven kilométerről megjelennek áruikkal, mert el nem tudják képzelni, mit tehet velük az ellenőr idős koruk ellenére. A vásárlói reakció sokkal egyértelműbb. A Fény utcai piacon összesen két, jól öltözött úrra emlékeznek, akik kikövetelték a számlát a kereskedőtől, arra hivatkozva, hogy épp ideje, hogy rendesen bevallják jövedelmüket, merthogy eddig is „degeszre keresték magukat”. A többi vásárló viszont kivétel nélkül a termelők mellé állt. A megfogalmazások szerint a törvény nem más, mint „merénylet az idő ellen”, és aki kitalálta, arról valószínűsíthető, hogy életében nem vásárolt piacon, vagy házvezetőnője van. Több őstermelő, egyébként bevallva, hogy tanulatlan, nem is tudott a törvényről, akihez eljutott, az meg nem tudta, honnan lehet a számlát beszerezni. Egy szigethalmi parasztember viszont birtokában volt minden információnak, de azon volt felháborodva, hogy arra kérték, csak 10 tömb számlát vegyen. Ami ugye csupán 500 vevőt jelent... Az őstermelők a végsőkig elkeseredettek, mert természetesen szóba jött a kárpótlás, és a jelenleg folyó földkiadások mikéntje is. A zöm kárpótlási jegyét unokáinak a sublótban őrzi, merthogy egyszer ebből az egészből, amit a mezőgazdasággal napjainkban művelnek, egyszer történelem lesz, és különben sem fog az egykori hat hold földért járó 34 000 forintos kárpótlási jegyért holmi Keravillakcióban egy tisztességes rádiót venni. A flaszterosok, érezve a veszélyt, pedig úgy döntöttek, bármi történik, a családnak enni kell adni, úgyhogy az egykori legendás „batyuzásra” is fel vannak készülve. •P.S. FÓKUSZ MAGYAR HÍRLAP 1111 Háromszázezer török átutazóra számítanak Hét végén újabb csúcs várható A hosszas várakozás igencsak megterhelő az átutazók számára, sokan idegesek, fáradtak, ám rendbontásra eddig nem volt példa. A határőrség kérte az érintett önkormányzatokat, hogy segítsenek a törökök egészségügyi és higiéniás ellátásában. A határőrök szeretnék, ha az átutazók közül többen választanák kilépésre a tompai és a röszkei határátkelőket, ám a törökök többsége nem fogadja meg ezt a tanácsot, félnek Szerbián keresztül hazautazni. A forgalmas hétvége után — a határőrség illetékese szerint — Hegyeshalomnál tegnap már nem kellett várakozni. A további csúcsok elkerülésére azonban ajánlatos a soproni, a kópházi és a kőszegi határállomásokat igénybe venni. Aki Románia felé el akarja kerülni a torlódást, jobb, ha az ország északkeleti csücskében, Csengersimánál próbálkozik az átkeléssel. Újabb csúcsforgalomra már e hét végén is számítani lehet, mivel július 8-án Észak-Rajna- Vesztfáliában kezdődik meg a nyári szünet, s ott majdnem 600 ezer török él. Törökországból vissza Németországba július végén indulnak el a vendégmunkások, tehát fel kell készülni arra, hogy e hónap végén, valamint augusztusban Romániából Magyarország irányába, valamint Magyarországról Ausztria irányába növekszik meg a várakozási idő a törökök „legkedveltebb” határátkelőin. A mellékelt táblázat segítségével prognosztizálni lehet, mikor és hány török vendégmunkás indul szabadságra, illetve mikor térnek vissza munkahelyükre. A határőrség az Útinformon keresztül folyamatosan tájékoztatja az autósokat a határokon kialakult helyzetről. Azoknak az autósoknak is fokozottan kell figyelniük azonban az utakon, akik a Hegyeshalom—Budapest, illetve a Budapest—Kecskemét—Gyula útvonalon közlekednek. A törökök ugyanis elég gyorsan és — a fáradtság miatt — figyelmetlenül vezetnek. •D. B. *1990-es adatok (Forrás: Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetsége) Tartomány Nyári szünet Törökök száma (ezer)* ^ Baden-Württemberg júl. 1.—aug.14. 290.4 Bajorország júl. 22.—szept.6. 225.1 Berlin jún. 24.—aug. 7. 120.8 Bréma jún. 18.—júl. 31. 27.2 Hamburg júl. 5.—aug. 14. 58.4 Hessen júl. 26.—szept. 3. 162.7 Alsó-Szászország jún. 18.—júl. 31. 107.9 Észak-Rajna-Vesztfália júl. 8.—aug. 21. 578.8 Rajna-Pfalz júl. 15.—aug. 24. 59.4 Saar-vidék júl. 15.—aug.28. 10.4 Schleswig-Holstein júl. 2.—aug. 14. 34.8 Tizenöt kilométeres sorban várakoznak az utasok Egy pohár narancslé egy márka Az, aki nemcsak gyógyvizéért, várjátékáért, hanem csendes nyugalmáért is megszerette a keleti határszéli kisvárost Gyulát, valószínű, most néhány nap alatt kiábrándul, s nem biztos, hogy visszatérő vendég lesz a következő idegenforgalmi szezonban. Már a békéscsabai sportcsarnoknál baljós előjelet láthat az utazó, hiszen egy rendőrautó éjjel-nappal arra vigyáz, hogy ne térjenek rá a határhoz vezető útra a kamionosok. Persze a teherszállítók szeme már meg sem rebben, megadták magukat a sorsnak, és szó nélkül várakoznak ötven-hatvan órát — több kilométeres sorban — a kényszerparkolónak kinevezett Dobozi úton. Élelmiszer, innivaló bőségesen van náluk, hiszen arra még a madár sem jár — viszont az árokpart, a gabonatábla, a kukoricás bűzlik a szeméttől, az emberi ürüléktől. Mondják, az élelmesebb lányok segítenek megédesíteni a kényszerpihenő óráit, bár mostanában nehezebb a dolguk, hiszen a rendőrök jelzésére indulhat el a határ felé óránként néhány kamion. A kamionsofőrök békések, tavaly is csak kétszer veszítették el a türelmüket, egyszer autógumikat égettek el, másodszor pedig eltorlaszolták a Békéscsabáról Gyulára haladó főutat a forgalom elől. De kénytelen-kelletlen, elviselik a balkáni állapotokat azok a kozmopoliták, világpolgárok, akik sokat hallottak már a határok átjárhatóságáról, a közös Európából, no meg arról, hogy Magyarország is Európa felé halad. A hétvége Gyulán felért egy természeti katasztrófával. A tűző napon, óránként néhány métert araszolva, 15 km-es sorban várakoztak az utasok, karon ülő gyerekek és idősek t étlen-szomjan, tisztálkodási lehetőség, vécé nélkül. A gyulaiak meg tétlenül szemlélték, hogy mi lett a városukból, ahol a város szívében a külső sávon parkoltak a gépkocsik, kényszerű pikniket rendezve a parkokban, szemétgyűjtő konténer híján kupacba gyűjtve a hulladékot, miközben az araszoló autók kipufogó gázzal árasztották el a levegőt. Szombaton a kánikula miatt a mentők alig győzték a forgalmat — összesen három mentőautója van Gyulának —, s a törökök egy csoportja fellázadt. Képviselőjük saját szemével győződött meg a határon arról, hogy szűk bizony ez az egysávos gyulai határ, ráadásul a román oldalon a német és török állampolgárok számára kötelező vízum kitöltése igencsak lassítja a forgalmat. Az optimisták azt hitték, hogy hétfőre normalizálódik a helyzet. Ám az csak annyiban változott, hogy a Vöröskereszt meg néhány szervezet olykor-olykor vizet osztott a szomjazóknak, hogy a tudósító egy szemét konténerrel is találkozott a kétegyházi úton, s hogy „tábori vécé” is akadt egykettő a 15 km-es útszakaszon. De ugyanakkor várakoztak a gépkocsik hétfőn délután is a kerékpárutakon, a város szívében s a városba bevezető utakon. Egy aranyszínű, német rendszámú Opelben egy csinos, fiatal hölgy ült a volánnál, s három kamaszkorú gyermeke unottan szemlélte az eseménytelenséget. — Brassóba megyünk, órák óta várakozunk a tűző napon — mondja magyarul —, étlen-szomjan. Vettünk a mozgóbüfében egy-egy pohár narancslevet, de az árus márkában, s nem forintban kérte a fizetséget, poharanként egy márkát. Német állampolgárok vagyunk, a gyerekek nem is beszélnek csak németül, s azon gondolkodom, hogy mi lehet azokkal, akik temetésre vagy esküvőre sietnének — mondta. Egy piros Mazda mellett állva egy fehér kalapos úr — szintén magyarul — azt meséli, hogy Münchenből a romániai Félix fürdőbe tart, ahová beutalója van. Elő is veszi a beutalót, melyért 1997 márkát fizetett. S mint mondta, Hegyeshalom mellett, Levélen töltötte az éjszakát, négy óra alatt átutazta Magyarországot, méghozzá úgy, hogy először a nagylaki határátkelőhelyre ment, de ott két és fél napot kellett volna várnia, így jött aztán Gyulára. — Szégyene ez az állapot Magyarországnak és Romániának egyaránt — mondta. A kétegyházi úton jóval több a német rendszámú gépkocsi, mint a török, s csak elvétve akad egyegy román. A törökök, úgy tűnik, otthonosan érzik magukat, félmeztelenül napoznak a fűben, a gyerekek meg anyuka pólójában játszanak. A forgalmat irányító fiatal rendőrtől aki mint közölte, nem nyilatkozhat — mégis megtudtam, hogy erről a kényszerparkolóról hétfő reggel hét órától tíz óráig ötven gépkocsi mehetett tovább néhány métert, majd délig hatvan, kettőig harminc. Rájuk már csak kb. tíz kilométeres útszakasz vár a határig. Egy FIAT mikrobuszban — mögötte utánfutó, jól fölpakolva — egy hölgy rosszul lett. „Azt hittem meghalok, mert súlyos asztmás beteg vagyok, és rohamom volt. Szóltak a rendőrnek, hogy hívjon orvos, de azóta már eltelt két óra, s az orvos nincs sehol. A legszörnyűbb, hogy a családom Aradon vár rám, és a gépkocsivezető — mivel már ez a harmadik határátkelő, amelyen próbálkozunk — nem akar elvinni Aradra, hanem Nagyváradon akar kitenni” — mondta. A mikrobuszban három idős hölgy, három idős férfi, egy fiatal pár és egy román sofőr utazott (a mikrobusz rendszáma német volt, s egy utazási iroda szervezte meg ezt az utat a német állampolgárok számára. Volt, aki Temesvárra, volt, aki Lippára tartott, az Aradra utazó hölgy az útiköltségért 425 márkát fizetett. Kért, hogy intézzem el, soron kívül juthasson át a határon, mert nem akar Magyarországon kórházba jutni, mert akkor hogyan utazik tovább, s mi lesz a csomagjával. Sajnos nem tudtam segíteni, csak annyit tehettem, hogy szóltam az ott posztóló rendőrnek, hogy sürgesse meg az ügyeletes orvost. Mondta, már régen kihívták, de még nem ért ide, az előbb egy gyermekorvos volt kint egy kisgyereknél. De azért rádióján ismét segítséget kért. Egyébként is a határon lévő helyzet kezelésére nincs gazda. A rendőrség az egyetlen, amelyik magára vállalta a feladatok egy részét, a Békés Megyei Rendőrkapitányságról naponta éjjel-nappal harmincöt rendőr teljesít szolgálatot a határon. Ez a megyei rendőrségnek a „határcsúcs” idején máris tízmillió forintjába került. — Emberkínzás ami itt van! — summázta a helyzetet egy Trabanttal utazó fiatal pár és egy dádás idősebb. Mindkét kocsi utasai — egymástól függetlenül — Pécsett nyaraltak, s most szeretnének visszatérni hazájukba, Romániába, hiszen már hétfőn dolgozniuk kellett volna. Ők is jártak már Nagylaknál is, de ott négy óra alatt ötven métert tettek meg a gépkocsik. Ezt hozta nekünk a román forradalom — ezt a sok papírmunkát, a vízumot, az adminisztrációt — mondja a dáciás férfi, akinek szívbeteg felesége nem győzi beszedni a gyógyszereket. Jobb volt régen, akkor csak kétévenként látogathattuk meg a rokonokat, de nem kellett napokat várakoznunk a határon. •H.A. A határátkelők „hátországa” Sánta Sándor, Makó polgármestere úgy véli: a törvényben előirányzott tervekhez a kellő anyagi hátteret is biztosítania kellene a költségvetésnek. Makón tíz napja elsőfokú polgári védelmet rendelt el a polgármester, a PV aktivistái az utak mentén sátoroznak, alkalmi segítséget nyújtva a bajban lévőknek, így hát a környéken az élelmiszer- és ivóvízellátás biztosított, a lajtkocsik is állandóan a kocsisor mentén közlekednek, hogy vízzel ellássák az arra szorulókat. Az állandó orvosi ellátást is megszervezték, sőt a városban két iskolát ideiglenes szállássá alakítottak az esetleges nagyobb tumultus esetére. Nagylakról Prágai Julianna, az önkormányzat igazgatási előadója tájékoztatta lapunkat. Az önkormányzat szűkös anyagi kereteiből eddig egyetlen nyilvános vécét állított fel a várakozók megsegítésére, ám ez az építmény is másfél millió forintba került, s többre nem futja a nagylaki önkormányzat pénzéből. Az ideiglenes mellékhelyiség használatáért 15 forintot kérnek a várakozóktól, ám ez csepp a tengerben, hiszen tapasztalataik szerint a kilépésre várók inkább a közeli vendéglátó egységekbe mennek, vagy a környékbeli házak előkertjeit használják. Nagylak minden lehetséges pályázatra nevezett, amely az infrastruktúra fejlesztését szolgálta volna, eddig egyetlen fillért sem kaptak a Belügyminisztérium ezirányú költségvetéséből s a céltámogatásokból. Természetesen gondoltak Nagylakon is arra, hogy zuhanyozót s egyéb kommunális helyiségeket telepítsenek a kocsisor mellé, ám a fenti okok miatt mindez meghiúsult. B.J.