Magyar Hírlap, 1993. december (26. évfolyam, 292-304. szám)

1993-12-23 / 298. szám

1993. december 23., csütörtök A Mezőgazdasági Múzeum új főigazgatója a jövőről A Vajdahunyadvár mégis közgyűjtemény marad A Mezőgazdasági Múzeum korábbi igazgatójának sok vihart kavart távozása után pályázat nyerteseként Dr. Fehér György muzeológus kapott megbízást az intézmény vezetésére. Többek között arról kérdeztük, milyen jövőt jósol a gyűjteménynek, amelynek ez az értékes épület ad otthont. A Vajdahunyadvárra ugyanis a hírek szerint bizonyos tőkés csoportok is szeretnék rátenni a kezüket. . . Fenntartónk bőkezűségétől függ, mennyi pénzt kényszerülünk az üzleti élet képviselőitől megszerezni. De ezzel, azt hiszem, minden közművelődési intézmény így van, legfeljebb nekünk az átlagnál valamivel jobbak az infrastrukturális lehetőségeink. Mindenesetre optimista vagyok, legfeljebb majd a valóság rám cáfol — mondja Fehér György. — Bízom abban, hogy fenntartónk gondoskodni fog működésünk megfelelő feltételeiről. Számítok a közalkalmazotti bérrendszer januári teljes körű bevezetésére is. — A közgyűjteményi dolgozók helyzete előbbutóbb talán konszolidálódik. De miként érinti a múzeumot az újfajta kultúrafinanszírozási rendszer, a nemzeti kulturális alap intézménye? — A múzeum 1996-ban esedékes centenáriuma és az épület fekvése talán előnyünkre válhat a pénzek odaítélésénél, mind az alap, mind a mecenatúra más forrásai esetében. Kormányzati körökből már meg is kerestek azzal, hogy — mint a száz évvel ezelőtti millenniumi világkiállítás „gazdái” — vegyünk részt az 1996-os rendezvényekben. Sajnos ennek anyagi forrásai felől érdeklődve viszont sorra bizonytalan válaszokat kapunk. — Ezek szerint 1996-ban még múzeum lesz a Vajdahunyadvárban. Bizonyos körök ugyanis köztudottan szívesebben látnának szállodát, bizniszcentert, vagy esetleg kaszinót ebben az épületben... — Egyelőre különösebb nyomást nem tapasztalok. Bár magam is többször olvastam ezekről az állítólagos elképzelésekről, szeretnék egészen biztos lenne abban, hogy a legkisebb mértékben sem fenyeget minket ilyen veszély. 1996 egyébként nemcsak az expó éve és a honfoglalás 1100. évfordulója, de a száz esztendővel ezelőtti budapesti világkiállításnak otthont adott intézményünk centenáriuma is. Ezeknek az évfordulóknak kellő garanciát kell jelenteniük megmaradásunkra. Egyébként nemcsak a Vajdahunyadvárról, de az egész Városligetről terjengtek olyan pletykák, miszerint valakik meg akarják vásárolni. Szerencsére ezek is kacsának bizonyultak, sőt, értesüléseim szerint a közeljövőben megkezdődik a jelenleg szörnyű környezeti állapotban lévő ligetnek, a világ első közparkjának ökológiai rehabilitációja is. Csendesebb, tisztább Városliget pedig a múzeumnak is korhűbb és méltóbb környezetet teremt majd. Legszebb kiállító- és konferenciatermeiket hétvégenként és esténként viszont már most is cégek bérlik. Sikerülni fog valamifajta ésszerű határt szabni e „szobáztatásnak", vagy — ahogy sok szakember jósolja — idővel a múzeum nyitva tartását kell majd a bálokhoz, fogadásokhoz igazítani, és nem fordítva. — Remélem ennek megakadályozására lesz kellő mozgásterem. A „mozgásteret” pedig — ahogy már említettem — alapvetően a költségvetési hozzájárulás szabja meg. Ha fenntartónk nem támaszt velünk szemben teljesíthetetlen feltételeket költségvetésünk kötelező saját bevételi arányait illetően, akkor önrészként talán a jegyekből befolyó pénz is elegendő lehet. — Előnyük vagy hátrányuk származik több abból, hogy fenntartójuk — más nagy múzeumokkal ellentétben — nem a művelődési, hanem a földművelésügyi tárca? Maradéktalanul részesülnek a többieket megillető „javakból” ? — A Mezőgazdasági Múzeum megalakulása óta a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozik. De nem zárható ki a változás sem, hiszen éppen ebben az évben került át a kultuszminisztériumhoz a mezőgazdasági szakoktatás is. De a két tárca közötti jó kapcsolat esetén a jelenlegi felállásban is kiküszöbölhetőek az esetleges információhiányból adódó hátrányaink. Remélhetőleg nem maradunk ki olyasmiből, ami a kulturális tárcánál múzeumügyben történik, de egyben megmaradhatunk fenntartónknál, a Földművelésügyi Minisztériumnál mint elsők és egyetlenek, élvezve ennek minden előnyét. • Bóday Pál Péter Dr. Fehér György fotó: Kasik csaba Éreztem már én is az amerikai kisváros vagy — ami szinte ugyanaz — külváros rendezett portáiról, szabályos,nyírott pázsitjairól felcsapó unalom dögletes levegőjét. A kispolgár mindenhol kispolgár, még ha alsó középosztálynak hívják is. Long Islanden az idősebbek templomba járnak, sört isznak, tévét néznek, vasárnaponként barbacue-t tartanak. És minden igyekezetük ellenére, hogy aprócseprő dolgaikkal eltereljék figyelmüket életükről, halálosan unatkoznak. A fiatalok, a majdani alsó középosztály, lelkiismeretesen készülnek a jövőre, ők is söröznek, a fiúk lányok ,járnak”, pletykálnak, ragoznak és buliznak, ahogy illik. Ilyen környezetben történik a fiatal amerikai varázsló, Hal Hartley filmje, a Hihetetlen igazság. Ehhez a mondathoz hirtelenjében legalább három megjegyzést kell fűznöm. Egy: a film nem játszódik, hanem történik. Mert Hartley nem jellemez, nem magyaráz, mintha egyáltalán nem törődne azzal, hogy a néző vajon tudja-e értelmezni a figurákat, a helyzeteket, a motivációkat. Úgy ábrázol, hogy alig tudhassunk meg többet, mint amit általában tudunk a körülöttünk lévő világról. A történetnek mintha részei lennénk. Kettő: a cím mögött nem kell grandiózus drámát sejteni, sem pszichoanalizálgatást, lelki élveboncolást (hál’ istennek). Állítólag Fritz Lang egyik filmjének (Valószínűtlen igazság) címére utal. Három: Hartley varázsló. Bizony az. Mióta szenved a magyar film attól, hogy a „valóság kritikus, mégis nézhető ábrázolását” kérik rajta számon úgy, hogy közben valami újat, egyénit is kapjon a néző! Évek óta nem tudnak eleget tenni ennek a banális kérésnek. Na hát, Hartleyt nem hiszem, hogy bárki is noszogatta volna ott a messzi Amerikában, mert a tengerentúli filmipar nem arról híres, hogy a producerek társadalomkritikára ösztökélnék az alkotót. A történeteket fullasztóan szűk és ásítóan sivár Long Island-i térbe helyezi, mindennapi életekkel népesíti be, mégis valami alig megmagyarázható csoda tanúi vagyunk. Olyan mozi ez, mint amilyenek a régiek, a torokszorítók, szívmelengetők, mítoszhasználók és -teremtők. Ez a Hal valamit megcsavar, megbabonáz, furfangosan jól kitalál, és máris a kezében vagyok. Azt tesz velem, amit akar. Az első perc után mindent hajlandó vagyok elhinni. És így maradok végig, csodálkozóan, kellemes tehetetlenséggel átengedem magam a mágusnak. És ő ezt ki is használja. Egy hajszállal mindig kijjebb lép a valóságból. Apró lehetetlenségekkel, furcsaságokkal, szokatlan képekkel vezet át a mese, a pimasz fantázia birodalmába. Hogyan engedheti meg magának, hogy hősei úgy beszélgessenek, ahogy átlagember biztosan nem beszél, hogy a dialógusok minduntalan a normálistól legváratlanabb irányba eltérve folyjanak? Mindegy, elhisszük, mindent, mindent elhiszünk, ha jól játszanak velünk. Hartley jól játszik. Kosztolányi úgy mondaná, udvarias. Valamit el akar mondani, talán a csodákról, a szerelemről, a titkokról, a Long Island-i életről vagy emberekről, de ezt a mondanivalót történetbe csomagolja („a történet mindenekelőtt” — mondja is egy interjúban), amely fogva tart, magával ragad. No igen, a történet. Nem akartam róla írni, de nekem is udvariasnak kell lennem. Azt azonban előrebocsátom, hogy az összefoglalás mindenképpen hiányos lesz, mert noha a fő csapás egyenesen halad a végkifejlet felé, az egész valahogy mégis mozaikszerűen, apró jelenetekből épül fel és áll össze. A nézőnek lépésről lépésre kell megismernie a szereplőkből annyit, amennyit Hartley láttat. A „konfliktus” is alig észrevehetően bontakozik ki, a szereplők a film feléig azzal vannak elfoglalva, hogy találgassák a múlt titkait, s mi sem tudhatunk meg többet, mint amit ők sejtenek. De hogy az udvariatlanság hibájába nem essem, íme a történet: Josh börtönből szabadulva hazatér Long Island-i házába. Találkozik Audryval, aki apja autószerelő műhelyébe küldi állásért a kedves fiút. A papa alkalmazza Josht, csak lassan jön rá, ki is ő tulajdonképpen, de magára a bűntettre nem emlékszik. Mint ahogy nem emlékeznek a többiek sem. Minden szereplőnek saját verziója van az évekkel azelőtt történtekről. Audry beleszeret a kétes múltú fiúba, Josh viszontszereti. Lassan összeáll a kép: Josh hibájából halt meg első szerelme autóbalesetben, és évek múltán egy veszekedés során megölte a halott lány apját is. Az apa félti lányát Joshtól, megtiltja, hogy találkozzanak. Audry búcsúzóul elmegy Joshhoz, és ajánlatot tesz neki. A fiú visszautasítja, Audry természetesen megsértődik, és New Yorkba költözik, ahol meztelenül fényképezteti magát. Josh megtudja (ha eddig még nem tudta volna), hogy első szerelme apját mégsem ő ölte meg, halála egyszerű baleset volt. Ártatlanul ült tehát. A végét nem árulom el, csak annyit: happy end. Ez persze így, csupaszon meglehetősen ostobán hangzik. És bizony alig emlékeztet a filmre (én megmondtam). A film nézése közben alig vesszük észre a történetet. Nem a következő eseményre várunk, hanem a szereplőkre, a karakterekre figyelünk, arra, hogy mit mondanak gyors és feszes dialógusaikban, hogyan néznek egymásra, azt próbáljuk meg kitalálni, mi járhat a fejükben, milyenek lehetnek, és miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Nem ismerjük őket. Látjuk, hogy például Audry bolondos, autonóm fiatal lány, aki ki tudja miért, állandóan az Arizonában felrobbanó nukleáris bombák robbanását véli hallani (így törpítve el kozmikus nézőpontból kisvárosi mindennapjait), de nem tudunk róla, életéről, múltjáról, semmit. Talán épp ezért hisszük el minden szavukat, cselekedetüket. Nincs mihez viszonyítanunk. Hartley természetesen csal, ő ismeri őket, és döntéseiket személyiségükből kiindulva határozza meg. A nézőnek azonban fordítva kell gondolkodnia: a szereplők tetteiből kell karakterükre következtetnie. A ravasz amerikai jól tudja ezt, és alaposan ki is használja a néző kiszolgáltatottságát. Végül több rejtély is megoldódik. Talán rájövünk, kikről szól a történet, megismerjük Josh múltját, és szinte részei leszünk a környék életének. Csak egyvalami marad talányos: „a kozmikus dimenzió”. Az ő titkait nem fedi fel a rendező, nem leplezi le a néző. De hát ki ismerheti őket egyáltalán? Valahol messze a bombák tovább hullanak. • Vitézy Zsófia Filmlevél A nagy varázsló kezében De a bombák hullnak tovább (Adrianne Shelly és Robert Burke) A Soros Alapítvány kuratóriumának 1993. decemberi döntései Bolyai János Matematikai Társulat 140.000 Ft ELTE TTK Növényrendszertani és Ökológiai Tsz. — Juhász Nagy Pál akadémikus emlékére kiadandó tanulmánykötet 250.000 Ft Erdős Pál Alapítvány — külföldi matematikusok meghívása 4.000 USD Helikoni Ünnepségek Alapítvány — művészeti vetélkedő középiskolások részére 500.000 Ft JATE Angol Tsz. — nemzetközi nyelvészeti konferencia 213.500 Ft Magyar Filozófiai Társaság 440.000 Ft + számítógép, fénymásológép Maitreya Buddhista Alapítvány — könyvtár, olvasóterem számára 340.000 Ft MTA Matematikai Kutatóintézete — előadók konferenciarészvételi támogatása 300.000 Ft MTA SZTAKI — külföldi matematikaelőadó költségei 45.000 Ft XX. Hegel-kongresszus 300.000 Ft Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja (*) 500.000 Ft Bp. Kőbányai Önkormányzat Emberjogi és Kisebbségi Bizottsága — Kisebbségismereti Népfőiskola, Bp. Kőbánya 532.800 Ft Centrál-Európa Alapítvány (*) — „És hol a vidék zsidósága?” c. kiállítás 500.000 Ft Egri Alternatív Kulturális Egyesület 900.000 Ft Európai Magyarországért Alapítvány (*) 1.500.000 Ft + 3 db telefax, 3 db fénymásoló Független Gondolkodók Egyesülete 240.000 Ft Katolikus Társadalomtudományi Akadémia (*) 1.300.000 Ft + számítógép, fénymásoló Keresztény-Zsidó Társaság (*) 650.000 Ft Korridor Politikai Kutatások Központja (*) 3.000.000 Ft Magyar Auschwitz Alapítvány (*) 2.300.000 Ft Települési Akció Intézet, Székesfehérvár 300.000 Ft Irodalmi kazetták sorozat, szerk.: Bán Magda 1.600.000 Ft Írók Boltja Parnasszus Könyvkiadó — kamatmentes kölcsön 15.000.000 Ft Jovánovics György-monográfia 500.000 Ft Liszt Ferenc Társaság (*) 500.000 Ft Alternatív Pedagógiai Műhely (*) 1.500.000 Ft Békéscsabai Evangélikus Gimnázium fénymásoló Egyesület a Diákönkormányzatokért (*) 900.000 Ft Kincskereső Iskola, Budapest (*) • 900.000 Ft + 3 db számítógép Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesülete (*) 1.600.000 Ft Magyar Természettudományi Társulat (*) 1.000.000 Ft Békés Megye Könyvtára — Tanácskozás a környező országok magyar könyvtárosainak részvételével 340.000 Ft Barátit József — az 1956-os forradalom kárpátaljai eseményeinek kutatása 240.000 Ft + számítógép Eötvös József Kollégium Szlavisztikai Műhelyei*) 350.000 Ft Erdélyi Magyar Diákok Egyesülete 192.000 Ft József Attila Kör Irodalmi Egyesület (*) — 1994-es műfordítótábor költségeire 400.000 Ft Kaláka Alapítvány — Kaláka Fesztiválok 300.000 Ft Kisvárdai Színház — Határon Túli Magyar Színházak 7. fesztiválja (*) 300.000 Ft Rákóczi Szövetség — Magyarok Csehszlovákiában 1918—1982 c. konferencia 60.000 Ft Színház- és Filmművészeti Főiskola — ,A nemzetközi főiskolás napok" rendezvényre 500.000 Ft Zsámbéki Művelődési Ház — amatőr színjátszó-rendező tanfolyam határon túli magyaroknak 400.000 Ft East-east könyvkiadási program Európa Alapítvány — ukrán—magyar nyelvkönyv 800.000 Ft JATE BTTC Történeti Tsz., Szeged — Közép-Európa nemzetiségi térképe 293.000 Ft Török Sándor Waldorfpedagógiai Alapítvány 1.000.000 Ft A *-gal jelölt pályázók korábban már részesültek támogatásban. A Soros Alapítvány ebben az elbírálási fordulóban 118.610.522 Ft-ot, 255 ezer dollárt, 7 db számítógépet, 8 db fénymásológépet és 3 db telefaxot szavazott meg a pályázóknak. Pro Hungária Alapítvány (*) mátrixnyomtató, fénymásoló Természet Világa 1.000.000 Ft Turul 120.000 Ft Budapest Kommunikációs Rt. ,A közszolgálati rádiózás és televíziózás jelene és fejlődésének várható irányzatai 2000-ig” c. konferencia 3.200.000 Ft „Szarajevó-filmhét” 1.500.000 Ft Könyvkiadási program Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért — Párbeszéd Kiadó 200.000 Ft Arthis Kiadó 300.000 Ft Atlantisz Könyvkiadó (*) 200.000 Ft Cserépfalvi Könyvkiadó (*) 300.000 Ft D. Q. Alapítvány — ókortörténeti sorozat három kötete 1.000.000 Ft Editione-Ra—zselici nyelvatlasz 300.000 Ft ELTE BTK Filozófiai Posztgraduális és Információs Központ — filozófiai figyelő kiskönyvtára 1.000.000 Ft ELTE Szociológiai Intézet — A „Nemzet által homályosan” c. könyv angol kiadása 250.000 Ft Forrás Kiadó 500.000 Ft Liget Műhely — esszésorozat (*) 800.000 Ft MTA Történettudományi Intézet — Quai d’Orsay első világháború utáni korszakára vonatkozó fonások 200.000 Ft + Kemény G. Gábor Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon (*) 250.000 Ft Pesti Szalon (*) 2.500.000 Ft Replika Kör — szöveggyűjtemények a felsőoktatás számára 800.000 Ft Savaria University Press 200.000 Ft Századvég Kiadói*) 3.000.000 Ft 2000-ért Alapítvány — Europica Varietas sorozat (*) 1.500.000 Ft East-east program Anyanyelvi konferencia — Magyarságtudat kisebbségben című nemzetközi tanácskozás 100.000 Ft Jelenkor Kiadó Kft. (*) — Stanislaw Vincenz: Tájak történelemmel 400.000 Ft — Nedeljko Fabrio: Az álruhás koldus 512.000 Ft — Witold Gombrowicz: Napló I. kötet 552.000 Ft Prevenciós program Alapítvány Óbuda-Békásmegyer Gyermekeinek Egészségéért 200.000 Ft Magyar Csoportpszichoterápiás Egyesület — Pszichoterápiás konferenciasorozat 250.000 Ft Depresszió és Öngyilkosság Elleni Alapítvány fénymásológép Fejlesztő Napköziotthon, Budapest 120.000 Ft Jászol Alapítvány, Pomáz-Budakalász 920.000 Ft Károlyi István Gyermekközpont szakértői csoportja, Fót 500.000 Ft Saját Úton Alapítvány 1.000.000 Ft Virus Alapítvány a Látássérültekért, Bp. 500.000 Ft High Education Support Project (felsőoktatási program) + számítógép Lap-, folyóirat-, médiumtámogatások AETAS (*) 1.000.000 Ft Beszélő (*) 3.000.000 Ft Café Bábel (*) 1.000.000 Ft Egyház és Vitág 1.000.000 Ft Emberhalász (*) 1.500.000 Ft Határ 1.000.000 Ft Holmit*) 3.000.000 Ft Kiló (*) 500.000 Ft Kritikát*) 2.500.000 Ft Liget (*) 500.000 Ft Magyar Narancst*) 1.500.000 Ft Magyar Lettre Internationale t*) 1.800.000 Ft Magyar Naplót*) 1.000.000 Ft Mozgó Világ (*) 3.500.000 Ft Múlt és Jérfit*) 2.000.000 Ft Muzsikát*) 1.000.000 Ft KULTÚRA — 15 MAGYAR HÍRLAP Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem — Széchenyi István Szakkollégium 4.180.722 Ft — Rajk László Szakkollégium 2.484.000 Ft + 3.000 USD — Társadalomelméleti Kollégium 636.000 Ft ELTE BTK Amerikanisztika Szakcsoport 198.000 Ft ELTE BTK Általános Pszichológiai Tsz. 200.000 Ft ELTE BTK Esztétika Tsz. 72.400 USD ELTE BTK, Filozófiai és Posztgraduális Intézeti Központ — Filozófiai irányzatok a XX. században c. konferencia 100.000 Ft — Cselekvés és társadalomtudomány c. konferencia , 300.000 Ft ELTE BTK Folklore Tsz. 2.000.000 Ft ELTE BTK Gazdaság-és Társadalomtörténeti Tsz. 345.000 Ft ELTE BTK Központi Olvasóterem 800.000 Ft + 8.000 USD ELTE BTK Kulturális Antropológia Program 1.514.000 Ft ELTE BTK, Néprajz Szak 1.000.000 Ft ELTE BTK, Olasz Nyelv és Irodalom Tsz. 560.000 Ft ELTE BTK, Orosz Filológiai Tanszék 600 USD ELTE BTK, Szimbolikus Logika Tsz. 800.000 Ft ELTF Szociológiai-Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ 1.050.000 Ft + 1.000 USD ELTE Szociológiai Intézet 327.500 Ft ELTE Peregrination Alapítvány 120.000 USD ELTE BTK Történeti Antropológiai Program 745.000 Ft ELTE BTK Tudományszervezési Csoport 2.000.000 Ft Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrár-közgazdaságtani Tsz. 620.000 Ft ELTE Társadalomelméleti Intézet, Filozófia Tanszék 700.000 Ft JATE Bölcsészettudományi Kar 2.100.000 Ft JATE Germanisztikai Intézet 1.000 USD JATE Szláv Filológiai Tsz. 550.000 Ft JPTE, BTK — vendégprofesszorok meghívása 45.000 USD JPTE Irodalomtörténeti Tsz., Eszmetörténeti Szeminárium 1.650.000 Ft Magyarországi Szakkollégiumok Nyári Tábora 600.000 Ft Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tsz. 250.000 Ft AJÁNDÉKOZZON KÖNYVTÁRAT! A Magyar Hírlap és a Maecenas Könyvkiadó közös gondozásában 32 dbból álló klasszikus könyvsorozat jelent meg díszdobozban MINDÖSSZE 2990 forintért! Keresse a Magyar Hírlapot a Karácsonyi Faluban, a Vörösmarty téren két helyen is: a Maecenas és a Park Kiadó pavilonjában! decemberiig! A SOROZAT KÖNYVEI DARABONKÉNT IS MEGVÁSÁROLHATÓK!