Magyar Hírlap, 1994. október (27. évfolyam, 243-255. szám)

1994-10-27 / 252. szám

1994. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK A visszavont csoda ló és Rossz vívja harcát Enyedi Ildikó ír filmjében. A Bűvös vadász azonban mintha nem is egy alkotás lenne, hanem két külön film. Az egyik korokon és te­lken átívelő filozofikus mese, a rende­lő saját Mária-legenda olvasata, egyben remekbe szabott kis értekezés a keresz­­tény civilizáció eredetéről és folyamatá­ról. A másik film a mi búbánatos hét­­köznapjainkban játszódó krimi, amely­be a megfelelő pontokon belekompo­­rálódnak a mese fordulatai. (De vehet­­ük akár úgy is, hogy az örök legendafo­­gam szakad meg időnként a modern sztori kedvéért.) A fináléban a mese és a krimi szálai találkoznak. Mindezt egy­­erettörténet fogja össze: a látottakat így édesanya meséli kislánya megnyug­vására a második világháború alatt, bombázás közben, az óvóhelyen. Bűvös vadász Magyar-francia -svájci, 100 perc (1994) R.: Enyedi Ildikó Fsz.: Gary Kemp, Sadie Frost, Vallai Péter Forgalmazó:­ Budapest Film A rendező saját teremtett világá­ban van igazán otthon, abban a külö­nös univerzumban, amelynek varázs­latos hangulatával előző nagyjáték­­filmjének, az Én XX. századomnak köszönhetően már megismerkedhet­tünk. Ez a világ, ahol minden létező harmonikus egységet alkot, a me­seszál révén most is felidéződik, ám a bűbáj rendre elillan, amint a krimi újabb jelenetéhez érkezünk. Ehhez a műfajhoz ugyanis Enyedi nem ért, sőt talán nem is akar érteni­­ csupán esz­köz számára. Pedig a krimi olyan ká­non, amelyhez csak alázattal szabad közelíteni, különben bosszút áll. így történik most is: a két történet élesen elválik, sőt „üti” egymást. A mese tele van ötlettel, meglepetéssel, tréfával, a krimi steril, üres képei láttán viszont az a benyomás támad, hogy az alko­tók penzumot teljesítenek. A hősök hosszúra nyúló budapesti tipródását nézve alig várjuk, hogy visszatérjünk a Szűzanya és az ő nyula legendájá­hoz. Tévedésnek tűnik a főszereplő ki­választása. Lehet, hogy Gary Kemp jó színész, de most nem találja a he­lyét. Színtelen, szagtalan, sima. Nem azért, mert napjaink kilúgozott em­bertípusát szeretné megjeleníteni, ha­nem csak úgy - semmilyen. Vele szemben az ördög, az érdes-bozontos, karizmatikus Vallai Péter által terem­tett kreatúra határozottan valaki és valamilyen, még ha időnként kénkő­­szagú is. Vallai mindkét történetben remekel: a régmúltban játszódó me­sében könnyen rászedhető, naiv népi kanördögként mórikálja magát, a kri­miben pedig cinikus, hideg, modern manipulátor. Láthatóan fejlődőképes pokolfajzat. Valószínűleg kelet-euró­pai tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy ilyen jóízűt sátánkodhasson az ember. De ahhoz is itt kell születni, hogy egyáltalán érdemesnek tartsuk fel­tenni a kérdést: van-e csoda? Először mintha lenne. Legalábbis a mesében: Mária meghiúsítja a Gonosz mester­kedését, gyermek képében elfogja az ördög irányította bűvös golyót. Az­tán újra az óvóhelyen vagyunk, kial­szik a villany, és remeg a födém. Enyedi visszavonja a csodát, mert a Sátán erős és mindenütt jelen van. Az utolsó porszemig övé ez a világ - csak a mesébe bújhatunk előle, mint a nyúl Mária köntöse alá. • Baló Péter Vallai Péter az Ördög szerepében Jean Valjean ükonokái A csavargók, lumpenek, bűnözők még mindig kihívást jelentenek a filmrende­zők számára, annak ellenére, hogy az örökzöld téma végigkísérte a filmtörté­netet, és az irodalomban is legalább százötven éve örvend töretlen népszerű­ségnek. Érthető a nem lanyhuló érdek­lődés, mert a problémát talán soha nem fogja tudni megnyugtatóan rendezni a társadalom, sem az állam, és mindig fél­hető a kérdés: mennyiben tartoztozik a bűnözőkért felelősséggel a közvetlen környezet? A hozzátartozók figyelmet­lensége, majd a közösség elutasítása és végül gyűlölete kitűnő drámai keret és konfliktusforrás akkor, ha a marginali­zálódó hőst áldozatként mutatja be az alkotó, így az derül ki, hogy a normális­nak tűnő környezet a rossz, és a gonosz­nak látszó kitaszított a jó. Hasonlóképp érez Agnes Merlet is, a Cápafióka ifjú francia rendezőnője, akit két csavargó és bűnözésből megélő kis­kamasz fiú története ragadott meg annyira, hogy készített belőle egy ki­­lencvenperces játékfilmet. 1987-ben új­ságban olvasta a tizenkét és tizennégy éves testvérpárról szóló cikkeket, akik anyjuk távozása után otthagyták brutá­lis apjukat, kisvárosuk környékén kü­lönböző kültelki zugokban húzták meg magukat évekig, rablásból éltek, és idő­ről időre vandál dühkitörésekkel vezet­ték le a városka iránt érzett gyűlöletit­ Cápafióka R.: Agnes Merlet Fsz.: Ludovic Vandendaele, Erick Da Silva, Sandríne Blanche Forgalmazó: Budapest Film két. Számtalanszor elvitte őket a rend­őrség, de (ki tudja miért?) mindannyi­szor megszöktek és visszatértek. A film­béli történet eddig megegyezik a valósá­gossal. Merlet hosszadalmas kutatáso­kat folytatott, mielőtt nekivágott volna a forgatásnak, beszélt a gyerekekkel, a kisváros lakóival, a rendőrökkel, intéze­ti nevelőkkel, pszichológusokkal. Csak­hogy... A valóságos fivérek csavargásá­nak története egy nemi erőszakkal és az ennek nyomán kialakult közfelháboro­dást követő rendőri intézkedéssel ért véget. Martin és Simon, a filmbeli test­vérek soha nem süllyednek ilyen mély­re. Sőt, Martinnek a filmet keretező nar­rátorszövege arra utal, hogy legalább ő valamilyen módon „megjavult”. A rendezőnő megtorpanása jelzi, hogy nehéz feladatba ütközött. Ha áldo­zatként akarja feltüntetni a két fiút, azt kell elérnie, hogy a közönség velük, és ne az ő tényleges áldozataikkal szimpa­tizáljon. Ki kell hát centizni azt a pontot, ameddig a néző még megbocsájta. A ne­mi erőszak, úgy tűnik, túl van ezen, kü­lönösen, ha gyerekek követik el. A ha­sonló témájú játékfilmet készítők mind szembetalálják magukat ezzel a csapdá­val: hogyan lehet olyan hősöket elvisel­hetővé tenni a filmvásznon, akiktől az utcán elfordítjuk a fejünket? Mi a célra­vezetőbb: a néző érzelmeire és könny­zacskóira hatni, avagy sokkolni a sze­rencsétlent, kíméletlenül elétárva egy lecsúszott élet minden mocskát? Ha a történet túl érzelmesre sikeredik, a rea­lizmusából veszít. Ha azonban könyör­telenül őszinte, fennáll a veszély, hogy a néző gyomra nem bírja. Merlet nem oldja meg a problémát. Inkább alábbad a valósághűségből. Martin fantáziavilágának képi megjele­nítésével, erős szimbolikus elemek - egy elnyűhetetlen könyv, a szeretett lány fényképe, és a végén hajók, melyek ta­lán visznek valahová - felhasználásával meseszerűvé légiesíti az eredetileg bru­tális történetet. De Martin és Simon - illetve az ere­detijük -, azóta felnőttek, és ha valaki, ők biztosan tudják, hogy a mese valame­lyik börtönben, detoxikálóban, intézet­ben vagy egy szigorú családnál véget ért. Ha volt egyáltalán. • Vitézy Zsófia Francia, feliratos, 90 perc JÁTÉKOS ÖSZTÖNEINK Ezen a héten talán méginkább érdemes figyelni a szerencsetőzsde-kártyákat, és egyúttal hívni a Teletalálatot. Ugyanis pénteken, azaz holnap eggyel több számot, az eddigi 10 helyett 11 -et húzunk ki, s így ezen a héten összesen 46 szám játszik a Teletalálaton. Lehet, hogy Önnek éppen ez az egy szám hozza meg az áhított nyereménytől Ne mulassza el tehát felhívni a Teletalálatot, és feltétlenül érdeklődjön az e heti nyerőszámok iránt! □ □□ Az emberi természetben egyformán él a földi dicsőség, fölény vagy győzelem iránti vágy. Azt a velünk született funkciót pedig, mely által ezt a törekvést megvalósítjuk játéknak nevezzük. A görög szépségverseny a symposianak alkalmával dalokkal, rejtvényekkel, írással való megmérettetést jelentett. Nagy Sándor halálának évfordulóját ivó­versennyel tisztelték meg, melyben harmincöt résztvevő a helyszínen halt meg, hatan pedig néhány órával később — köztük a győztes is. A vérre menő, babonás várnai világversenyeket is játéknak nevezték. A jang szóval jelzett kínai versenyeken az ellenfelek célja az udvariasságban való előrehaladás volt. A franciák rombolási versenyeket rendeztek, Kínában ajándékozási versenyt, Dániában öndícsérő megmérettetést. Az eszkimók ócsárlási-, a kínaiak virágszedő versenyeken mérték össze „tudásukat”. Ezek a versenyek nem fogadásra serkentették a nézőket, hanem ösztöneik kiélésében segítették őket. A játék gyakran az agresszivitás kiélésének eszköze. A sérelmein, gondjain uralkodni nem képes nemes a tizenhetedik századi Franciaországban párbajra hívta a bajai oko­zójának gondolt személyt (ebbe például 1601 és 1609 között több mint kétezer francia nemes halt bele). Ehhez képest békésnek mondható, ha valaki üvöltve szurkol egy lóversenyen, vagy bikaviadalon. Ilyenkor, még ha nem is az általa kiválasztott ló nyer, levezeti feszültsége egy részét. Vannak vallási eredetű, vagy vallási eszközként kezelt, szakrális rangra emelt játékok, amelyeket mint játékeszközöket a társaságok fogadási játékként kezeltek. Síva sakkot, kockajátékot játszik feleségével. A germán mitológiában az egész világ egy sakktáblán folyó játék. Az emberek, természetükből eredően, szeretnek fogadni. A középkor végén mind Antwerpenben, mind Génuában fogadásokat kötöttek emberek életére, halálára, utazásokra, zarándoklatokra, fiúk és lányok születésére, országok, terek, várak elfoglalására. Felvetődik a kérdés: miért szeretik az emberek a kockázatot, miért érdeklődnek az olyan események iránt, amelyeknek kockázatos a kimenetele? Az ok valószínűleg mélyen bennünk rejtőzik: játékos, kiváncsi ösztöneinkben keresendő. Úgyhogy mindezek után, annak tudatában, hogy az emberek egyaránt és egymástól függetlenül fogadnak az északi sarkon, a dzsungelben, és a sivatagban, ne csodálkozzunk, amikor nem tudunk ellenállni, felvesszük a telefont, és a Teletalálat számát tárcsázzuk. Ilyenek vagyunk. Nem tehetünk róla. KULTÚRA 3:1 a nők javára Ma este ismét Budapesten koncertezik az 1970-ben alapított, világszerte elismert New York-i Hárfaegyüttes, amelynek művészeti vezetője és szólistája Kodály Zoltán egykori tanítványa, a magyar származású Würtzler Arisztid. A New York-i Hárfaegyüttes - amelynek két és fél évtizedes történetét négy kontinens 53 országában adott hangverse­nyek mellett több mint húsz le­mezfelvétel is fémjelzi - a het­venes évek közepe óta a Fehér Ház állandó vendége. Carter, Reagan, Bush és Clinton elnök karácsonyi fogadásain is min­dig ők adják az ünnepi koncer­tet, de játszottak a Vatikánban és a belga király előtt is. Würtzler Arisztid édesapja és bátyja javaslatára kezdett hárfázni. Napjainkban már szokatlan, ha egy férfi hárfán játszik, de Magyarországon ennek nagy hagyománya volt, hiszen a Zeneakadémia hárfa tanszékét is két fivér, Moss­­hammer Román és Ottó alapí­totta. Würtzler a Liszt Ferenc téri palotában Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Rékai Miklós (hárfa) tanítványa volt, majd 1956-ban elhagyta Magyaror­szágot, és a Detroiti, valamint a New York-i Filharmoniku­sok tagjaként megalapozta amerikai karrierjét, miközben a London College of Musicon doktori címet szerzett. Belgiumban és a volt Szov­jetunióban ugyan már koráb­ban is létezett néhány hárfa­együttes, de a műfaj első - és mindmáig egyetlen - igazán jelentős és elismert reprezen­tánsát a négytagú New York-i formációt 1970-ben alapította Würtzler. A vetélytársak szin­te teljes hiánya azért is megle­pő, mert a hárfa a francia imp­resszionista zeneszerzőknek, valamint néhány kimagasló előadóművész-egyéniségnek (Nicanor Zabaleta, Marcel Grandjany) köszönhetően századunkban vitathatatlanul reneszánszát éli. Würtzler Arisztid kitűnő érzékkel is­merte fel a kínálkozó lehető­séget, és együttesével néhány év alatt komoly szakmai és üz­leti sikert aratott. A négy vir­tuóz hölgy és a művészeti ve­zető már a hetvenes-nyolcva­nas években is a világ vala­mennyi meghatározó zenei centrumának szívesen látott vendége volt, és a helyzet ma sem változott, bár az együttes felállása a közelmúltban mó­dosult. „Már csak 3:1 a nők ja­vára” - mondja tréfásan Würtzler, hiszen Barbara Pniewska, Sylvia Kowalczuk és Margery Fitts mellé egy dzsesszhárfásként is ismert te­hetséges fiatalember, Park Stickney csatlakozott. A re­pertoár a tagcsere ellenére is változatlan: több mint 200 művet - eredeti kompozíció­kat és átiratokat - tartanak fo­lyamatosan műsoron. A New York-i Hárfaegyüt­tes 1986-ban, a Budapest Kongresszusi Központban rendezett nagy sikerű kon­certtel mutatkozott be Ma­gyarországon, majd meghí­vást kapott az 1991-es Tava­szi Fesztiválra is. A Hungaro­tonnal a nyolcvanas évek vé­gén, még Bors Jenő igazgatá­sa idején kerültek kapcsolat­ba, s azóta az együttesnek már hat CD-je látott napvilá­got a cég gondozásában. Ezek közül különösen emlé­kezetes a Marton Évával kö­zösen készített album, vala­mint a tavalyi Mesterművek hárfára és zenekarra című le­mez, amelynek szólistája Sylvia Kowalczuk, a kísérő zenekar pedig a Szenthelyi Miklós vezette Magyar Vir­tuózok volt. Würtzler kezde­ményezésére Keszthelyen már évek óta rendeznek hár­fakoncerteket és mesterkur­zusokat. Az egykori Kodály­­tanítvány több budapesti ok­tatási intézménynek is fela­jánlotta segítségét, amelyet azonban a magyar szakembe­rek általában adminisztratív akadályokra hivatkozva nem fogadnak el. Würtzler és együttese en­nek ellenére örömmel jött új­ra fővárosunkba, ígéretük szerint különleges zenei cse­megékben és meglepetések­ben a mostani zeneakadémiai koncerten sem lesz hiány, hi­szen a New York-i Hárfae­gyüttes minden fellépése - a művészeti vezető szavaival - „egy valódi klasszikus attrak­ció”. A zeneakadémiai est el­ső részében Händel, Vivaldi, Albrechtsberger és Grand­jang alkotásai hangzanak el, a szünet utáni programban pedig — Bach, Saint-Saens és Lecuona művei mellett — Würtzler saját kompozíciói is szerepelnek. A Yankee Do­odle témájára írt variációkat a Modern vázlatok című da­rab követi, amely a szerző szerint „tíz percben összefog­lalja a 19., 20. és 21. század muzsikáját”; a Something Farcey című zenei tréfa pedig ugyanazt a dallamot mutatja be egy amatőr kezdő, egy bár­zenész, egy műkedvelő arisz­tokrata és egy profi hárfae­gyüttes stílusában. Az év hátralévő részében az együttes hosszabb európai turnén vesz részt, majd Korea és Tajvan következik, de köz­ben Kowalczukot és Würtz­­lert már növendékei is várják, hiszen mindketten a New York-i városi egyetem zenei fakultása, a Queen College of Music professzorai. • Retkes Attila Würtzler Arisztid FOTÓ: PÉLYI NÓRA A Dream Team Színház kairói sikere MH-információ Holnap veszi át a Dream Team Színház Török András helyettes államtitkártól azt a díjat, amelyet szeptemberben a kairói Kísérleti Színházi Fesztiválon kapott. A kritiku­sok által odaítélt legjobb ren­dező díját Balázs Mária, a leg­jobb férfialakítás díját pedig Tóth Imre nyerte az Elfelej­tett képek című „vizuális kon­­cert”-ben nyújtott produkció­jukért. A művészek a kairói díjkiosztáson már nem tudtak jelen lenni, az oklevelet ezért küldték most el a számukra. Az évente megrendezett rangos nemzetközi találkozón - melyen előzőleg már részt vett a Radnóti Színház, az Ar­­visura, az Artus Táncszínház - az idén ősszel harmincöt or­szág társulata szerepelt. A Művelődési­ és Közoktatási Minisztérium ajánlása alapján a Dream Team Színház, ver­senyen kívül az Andaxínház mutatkozhatott be. A Dream Team sikerét tükrözi, hogy az Al Shabad Kamaraszínház­ban ötször adták elő a pro­dukciót. Balázs Mária előadása ki­rándulás a lélekbe, arról szól, hogyan születik a zene. Bin­der Károly élő zongorajátéká­ra, valamint Szabados Tamás látványtervező munkájára épül. (A jelmezterveket Pálffy Szilvia készítette.) A produk­ció november 14-én és 15-én Székesfehérváron, a Pelikán teremben, december 15—16— 17-én az Egyetemi Színpadon látható. A Dream Team Színház Júlia él címmel próbálja kö­vetkező produkcióját, a Sha­­kespeare-parafrázist, mely­nek december 10-én lesz a be­mutatója a Szkéné Színház­ban. • B. E. Magyar Hírup 15 Szobrok képzeletbeli tánca MH-információ___________ Színházi fesztivált rendeznek október 31. és november 13. között Budán, a Lágymányosi Közösségi Ház MU Színházá­ban. A rendezvényen fellépnek táncszínházak társulatai, és sor kerül rockkoncertekre is. A fesztivál nyitó produkciója Földes László (Hobo) perfor­­mance-a lesz. Van-e élet a föl­dön nyolcvankét évvel a Tita­nic emlékezetes katasztrófája után, ezt az „életbevágó” kér­dést kutatja a Sofa Trió felfe­dező csapata november 1-jén és 2-án. Áttűnések címmel szürreális víziókat mutat be az Andaxínház november 3-án. Másnap a Természetes Vészek társulata mutatkozik be Pára III., avagy a hírnév árnyéká­ban című munkájával. A De­­kadance táncszínház novem­ber 8-án lép fel. A Cro Art Mozdulatszínház a nemrég nagy sikerrel Magyarországon vendégszerepelt Meredith Monk zenéjét idézi fel. Kar­­czag Éva, akit a kísérleti tánc jeles művelőjeként tartanak számon Európában, november 9-én lép a budapesti közönség elé. A Carambole táncszínház november 10-ei produkciójá­nak alcíme vizuális költemény mozdulatokban, az előadást Goda Gábor rendezi. Az An­gelus Iván vezetésével műkö­dő Budapest Tánciskola nö­vendékei november 7-én mu­tatkoznak be. A Dorothea Rust elnevezésű táncszínház előadásában az ígéretek sze­rint a fény átváltozása, a szo­bor képzeletbeli tánca és a mozgásban lévő test dinami­kus feszültséget hoz létre... A fesztiválon koncertet ad még a Tin-Tin, a Gayvoronsky Trió és az Ági és a Fiúk. • B. Gy. mi A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. (1051 Bp. Pf. 678) p­ályázatot hirdet ÜZEMVITELI OSZTÁLYVEZETŐ munkakör betöltésére A munkakört betöltő főbb feladatai: — a bank működéséhez szükséges üzemeltetési feladatok ellátása és ellenőrzése; — a bank beruházásainak irányítása, — a vagyon- és felelősségbiztosítás megszervezése és működtetése. A munkakör betöltéséhez felsőfokú végzettség és legaláb 10 éves szakmai gyakorlat szükséges. Szakmai önéletrajzot — a működésről készített koncepcionális elképzelésekkel és a jövedelemigény megjelölésével — 1994. november 4-ig kérjük a személy- és munkaügyi főosztályra megküldeni. A pályázat elbírálásának határideje: 1994. november 18.

Next