Magyar Hírlap, 1994. október (27. évfolyam, 243-255. szám)
1994-10-27 / 252. szám
1994. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK A visszavont csoda ló és Rossz vívja harcát Enyedi Ildikó ír filmjében. A Bűvös vadász azonban mintha nem is egy alkotás lenne, hanem két külön film. Az egyik korokon és telken átívelő filozofikus mese, a rendelő saját Mária-legenda olvasata, egyben remekbe szabott kis értekezés a keresztény civilizáció eredetéről és folyamatáról. A másik film a mi búbánatos hétköznapjainkban játszódó krimi, amelybe a megfelelő pontokon belekomporálódnak a mese fordulatai. (De vehetük akár úgy is, hogy az örök legendafogam szakad meg időnként a modern sztori kedvéért.) A fináléban a mese és a krimi szálai találkoznak. Mindezt egyerettörténet fogja össze: a látottakat így édesanya meséli kislánya megnyugvására a második világháború alatt, bombázás közben, az óvóhelyen. Bűvös vadász Magyar-francia -svájci, 100 perc (1994) R.: Enyedi Ildikó Fsz.: Gary Kemp, Sadie Frost, Vallai Péter Forgalmazó: Budapest Film A rendező saját teremtett világában van igazán otthon, abban a különös univerzumban, amelynek varázslatos hangulatával előző nagyjátékfilmjének, az Én XX. századomnak köszönhetően már megismerkedhettünk. Ez a világ, ahol minden létező harmonikus egységet alkot, a meseszál révén most is felidéződik, ám a bűbáj rendre elillan, amint a krimi újabb jelenetéhez érkezünk. Ehhez a műfajhoz ugyanis Enyedi nem ért, sőt talán nem is akar érteni csupán eszköz számára. Pedig a krimi olyan kánon, amelyhez csak alázattal szabad közelíteni, különben bosszút áll. így történik most is: a két történet élesen elválik, sőt „üti” egymást. A mese tele van ötlettel, meglepetéssel, tréfával, a krimi steril, üres képei láttán viszont az a benyomás támad, hogy az alkotók penzumot teljesítenek. A hősök hosszúra nyúló budapesti tipródását nézve alig várjuk, hogy visszatérjünk a Szűzanya és az ő nyula legendájához. Tévedésnek tűnik a főszereplő kiválasztása. Lehet, hogy Gary Kemp jó színész, de most nem találja a helyét. Színtelen, szagtalan, sima. Nem azért, mert napjaink kilúgozott embertípusát szeretné megjeleníteni, hanem csak úgy - semmilyen. Vele szemben az ördög, az érdes-bozontos, karizmatikus Vallai Péter által teremtett kreatúra határozottan valaki és valamilyen, még ha időnként kénkőszagú is. Vallai mindkét történetben remekel: a régmúltban játszódó mesében könnyen rászedhető, naiv népi kanördögként mórikálja magát, a krimiben pedig cinikus, hideg, modern manipulátor. Láthatóan fejlődőképes pokolfajzat. Valószínűleg kelet-európai tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy ilyen jóízűt sátánkodhasson az ember. De ahhoz is itt kell születni, hogy egyáltalán érdemesnek tartsuk feltenni a kérdést: van-e csoda? Először mintha lenne. Legalábbis a mesében: Mária meghiúsítja a Gonosz mesterkedését, gyermek képében elfogja az ördög irányította bűvös golyót. Aztán újra az óvóhelyen vagyunk, kialszik a villany, és remeg a födém. Enyedi visszavonja a csodát, mert a Sátán erős és mindenütt jelen van. Az utolsó porszemig övé ez a világ - csak a mesébe bújhatunk előle, mint a nyúl Mária köntöse alá. • Baló Péter Vallai Péter az Ördög szerepében Jean Valjean ükonokái A csavargók, lumpenek, bűnözők még mindig kihívást jelentenek a filmrendezők számára, annak ellenére, hogy az örökzöld téma végigkísérte a filmtörténetet, és az irodalomban is legalább százötven éve örvend töretlen népszerűségnek. Érthető a nem lanyhuló érdeklődés, mert a problémát talán soha nem fogja tudni megnyugtatóan rendezni a társadalom, sem az állam, és mindig félhető a kérdés: mennyiben tartoztozik a bűnözőkért felelősséggel a közvetlen környezet? A hozzátartozók figyelmetlensége, majd a közösség elutasítása és végül gyűlölete kitűnő drámai keret és konfliktusforrás akkor, ha a marginalizálódó hőst áldozatként mutatja be az alkotó, így az derül ki, hogy a normálisnak tűnő környezet a rossz, és a gonosznak látszó kitaszított a jó. Hasonlóképp érez Agnes Merlet is, a Cápafióka ifjú francia rendezőnője, akit két csavargó és bűnözésből megélő kiskamasz fiú története ragadott meg annyira, hogy készített belőle egy kilencvenperces játékfilmet. 1987-ben újságban olvasta a tizenkét és tizennégy éves testvérpárról szóló cikkeket, akik anyjuk távozása után otthagyták brutális apjukat, kisvárosuk környékén különböző kültelki zugokban húzták meg magukat évekig, rablásból éltek, és időről időre vandál dühkitörésekkel vezették le a városka iránt érzett gyűlöletit Cápafióka R.: Agnes Merlet Fsz.: Ludovic Vandendaele, Erick Da Silva, Sandríne Blanche Forgalmazó: Budapest Film két. Számtalanszor elvitte őket a rendőrség, de (ki tudja miért?) mindannyiszor megszöktek és visszatértek. A filmbéli történet eddig megegyezik a valóságossal. Merlet hosszadalmas kutatásokat folytatott, mielőtt nekivágott volna a forgatásnak, beszélt a gyerekekkel, a kisváros lakóival, a rendőrökkel, intézeti nevelőkkel, pszichológusokkal. Csakhogy... A valóságos fivérek csavargásának története egy nemi erőszakkal és az ennek nyomán kialakult közfelháborodást követő rendőri intézkedéssel ért véget. Martin és Simon, a filmbeli testvérek soha nem süllyednek ilyen mélyre. Sőt, Martinnek a filmet keretező narrátorszövege arra utal, hogy legalább ő valamilyen módon „megjavult”. A rendezőnő megtorpanása jelzi, hogy nehéz feladatba ütközött. Ha áldozatként akarja feltüntetni a két fiút, azt kell elérnie, hogy a közönség velük, és ne az ő tényleges áldozataikkal szimpatizáljon. Ki kell hát centizni azt a pontot, ameddig a néző még megbocsájta. A nemi erőszak, úgy tűnik, túl van ezen, különösen, ha gyerekek követik el. A hasonló témájú játékfilmet készítők mind szembetalálják magukat ezzel a csapdával: hogyan lehet olyan hősöket elviselhetővé tenni a filmvásznon, akiktől az utcán elfordítjuk a fejünket? Mi a célravezetőbb: a néző érzelmeire és könnyzacskóira hatni, avagy sokkolni a szerencsétlent, kíméletlenül elétárva egy lecsúszott élet minden mocskát? Ha a történet túl érzelmesre sikeredik, a realizmusából veszít. Ha azonban könyörtelenül őszinte, fennáll a veszély, hogy a néző gyomra nem bírja. Merlet nem oldja meg a problémát. Inkább alábbad a valósághűségből. Martin fantáziavilágának képi megjelenítésével, erős szimbolikus elemek - egy elnyűhetetlen könyv, a szeretett lány fényképe, és a végén hajók, melyek talán visznek valahová - felhasználásával meseszerűvé légiesíti az eredetileg brutális történetet. De Martin és Simon - illetve az eredetijük -, azóta felnőttek, és ha valaki, ők biztosan tudják, hogy a mese valamelyik börtönben, detoxikálóban, intézetben vagy egy szigorú családnál véget ért. Ha volt egyáltalán. • Vitézy Zsófia Francia, feliratos, 90 perc JÁTÉKOS ÖSZTÖNEINK Ezen a héten talán méginkább érdemes figyelni a szerencsetőzsde-kártyákat, és egyúttal hívni a Teletalálatot. Ugyanis pénteken, azaz holnap eggyel több számot, az eddigi 10 helyett 11 -et húzunk ki, s így ezen a héten összesen 46 szám játszik a Teletalálaton. Lehet, hogy Önnek éppen ez az egy szám hozza meg az áhított nyereménytől Ne mulassza el tehát felhívni a Teletalálatot, és feltétlenül érdeklődjön az e heti nyerőszámok iránt! □ □□ Az emberi természetben egyformán él a földi dicsőség, fölény vagy győzelem iránti vágy. Azt a velünk született funkciót pedig, mely által ezt a törekvést megvalósítjuk játéknak nevezzük. A görög szépségverseny a symposianak alkalmával dalokkal, rejtvényekkel, írással való megmérettetést jelentett. Nagy Sándor halálának évfordulóját ivóversennyel tisztelték meg, melyben harmincöt résztvevő a helyszínen halt meg, hatan pedig néhány órával később — köztük a győztes is. A vérre menő, babonás várnai világversenyeket is játéknak nevezték. A jang szóval jelzett kínai versenyeken az ellenfelek célja az udvariasságban való előrehaladás volt. A franciák rombolási versenyeket rendeztek, Kínában ajándékozási versenyt, Dániában öndícsérő megmérettetést. Az eszkimók ócsárlási-, a kínaiak virágszedő versenyeken mérték össze „tudásukat”. Ezek a versenyek nem fogadásra serkentették a nézőket, hanem ösztöneik kiélésében segítették őket. A játék gyakran az agresszivitás kiélésének eszköze. A sérelmein, gondjain uralkodni nem képes nemes a tizenhetedik századi Franciaországban párbajra hívta a bajai okozójának gondolt személyt (ebbe például 1601 és 1609 között több mint kétezer francia nemes halt bele). Ehhez képest békésnek mondható, ha valaki üvöltve szurkol egy lóversenyen, vagy bikaviadalon. Ilyenkor, még ha nem is az általa kiválasztott ló nyer, levezeti feszültsége egy részét. Vannak vallási eredetű, vagy vallási eszközként kezelt, szakrális rangra emelt játékok, amelyeket mint játékeszközöket a társaságok fogadási játékként kezeltek. Síva sakkot, kockajátékot játszik feleségével. A germán mitológiában az egész világ egy sakktáblán folyó játék. Az emberek, természetükből eredően, szeretnek fogadni. A középkor végén mind Antwerpenben, mind Génuában fogadásokat kötöttek emberek életére, halálára, utazásokra, zarándoklatokra, fiúk és lányok születésére, országok, terek, várak elfoglalására. Felvetődik a kérdés: miért szeretik az emberek a kockázatot, miért érdeklődnek az olyan események iránt, amelyeknek kockázatos a kimenetele? Az ok valószínűleg mélyen bennünk rejtőzik: játékos, kiváncsi ösztöneinkben keresendő. Úgyhogy mindezek után, annak tudatában, hogy az emberek egyaránt és egymástól függetlenül fogadnak az északi sarkon, a dzsungelben, és a sivatagban, ne csodálkozzunk, amikor nem tudunk ellenállni, felvesszük a telefont, és a Teletalálat számát tárcsázzuk. Ilyenek vagyunk. Nem tehetünk róla. KULTÚRA 3:1 a nők javára Ma este ismét Budapesten koncertezik az 1970-ben alapított, világszerte elismert New York-i Hárfaegyüttes, amelynek művészeti vezetője és szólistája Kodály Zoltán egykori tanítványa, a magyar származású Würtzler Arisztid. A New York-i Hárfaegyüttes - amelynek két és fél évtizedes történetét négy kontinens 53 országában adott hangversenyek mellett több mint húsz lemezfelvétel is fémjelzi - a hetvenes évek közepe óta a Fehér Ház állandó vendége. Carter, Reagan, Bush és Clinton elnök karácsonyi fogadásain is mindig ők adják az ünnepi koncertet, de játszottak a Vatikánban és a belga király előtt is. Würtzler Arisztid édesapja és bátyja javaslatára kezdett hárfázni. Napjainkban már szokatlan, ha egy férfi hárfán játszik, de Magyarországon ennek nagy hagyománya volt, hiszen a Zeneakadémia hárfa tanszékét is két fivér, Mosshammer Román és Ottó alapította. Würtzler a Liszt Ferenc téri palotában Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Rékai Miklós (hárfa) tanítványa volt, majd 1956-ban elhagyta Magyarországot, és a Detroiti, valamint a New York-i Filharmonikusok tagjaként megalapozta amerikai karrierjét, miközben a London College of Musicon doktori címet szerzett. Belgiumban és a volt Szovjetunióban ugyan már korábban is létezett néhány hárfaegyüttes, de a műfaj első - és mindmáig egyetlen - igazán jelentős és elismert reprezentánsát a négytagú New York-i formációt 1970-ben alapította Würtzler. A vetélytársak szinte teljes hiánya azért is meglepő, mert a hárfa a francia impresszionista zeneszerzőknek, valamint néhány kimagasló előadóművész-egyéniségnek (Nicanor Zabaleta, Marcel Grandjany) köszönhetően századunkban vitathatatlanul reneszánszát éli. Würtzler Arisztid kitűnő érzékkel ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, és együttesével néhány év alatt komoly szakmai és üzleti sikert aratott. A négy virtuóz hölgy és a művészeti vezető már a hetvenes-nyolcvanas években is a világ valamennyi meghatározó zenei centrumának szívesen látott vendége volt, és a helyzet ma sem változott, bár az együttes felállása a közelmúltban módosult. „Már csak 3:1 a nők javára” - mondja tréfásan Würtzler, hiszen Barbara Pniewska, Sylvia Kowalczuk és Margery Fitts mellé egy dzsesszhárfásként is ismert tehetséges fiatalember, Park Stickney csatlakozott. A repertoár a tagcsere ellenére is változatlan: több mint 200 művet - eredeti kompozíciókat és átiratokat - tartanak folyamatosan műsoron. A New York-i Hárfaegyüttes 1986-ban, a Budapest Kongresszusi Központban rendezett nagy sikerű koncerttel mutatkozott be Magyarországon, majd meghívást kapott az 1991-es Tavaszi Fesztiválra is. A Hungarotonnal a nyolcvanas évek végén, még Bors Jenő igazgatása idején kerültek kapcsolatba, s azóta az együttesnek már hat CD-je látott napvilágot a cég gondozásában. Ezek közül különösen emlékezetes a Marton Évával közösen készített album, valamint a tavalyi Mesterművek hárfára és zenekarra című lemez, amelynek szólistája Sylvia Kowalczuk, a kísérő zenekar pedig a Szenthelyi Miklós vezette Magyar Virtuózok volt. Würtzler kezdeményezésére Keszthelyen már évek óta rendeznek hárfakoncerteket és mesterkurzusokat. Az egykori Kodálytanítvány több budapesti oktatási intézménynek is felajánlotta segítségét, amelyet azonban a magyar szakemberek általában adminisztratív akadályokra hivatkozva nem fogadnak el. Würtzler és együttese ennek ellenére örömmel jött újra fővárosunkba, ígéretük szerint különleges zenei csemegékben és meglepetésekben a mostani zeneakadémiai koncerten sem lesz hiány, hiszen a New York-i Hárfaegyüttes minden fellépése - a művészeti vezető szavaival - „egy valódi klasszikus attrakció”. A zeneakadémiai est első részében Händel, Vivaldi, Albrechtsberger és Grandjang alkotásai hangzanak el, a szünet utáni programban pedig — Bach, Saint-Saens és Lecuona művei mellett — Würtzler saját kompozíciói is szerepelnek. A Yankee Doodle témájára írt variációkat a Modern vázlatok című darab követi, amely a szerző szerint „tíz percben összefoglalja a 19., 20. és 21. század muzsikáját”; a Something Farcey című zenei tréfa pedig ugyanazt a dallamot mutatja be egy amatőr kezdő, egy bárzenész, egy műkedvelő arisztokrata és egy profi hárfaegyüttes stílusában. Az év hátralévő részében az együttes hosszabb európai turnén vesz részt, majd Korea és Tajvan következik, de közben Kowalczukot és Würtzlert már növendékei is várják, hiszen mindketten a New York-i városi egyetem zenei fakultása, a Queen College of Music professzorai. • Retkes Attila Würtzler Arisztid FOTÓ: PÉLYI NÓRA A Dream Team Színház kairói sikere MH-információ Holnap veszi át a Dream Team Színház Török András helyettes államtitkártól azt a díjat, amelyet szeptemberben a kairói Kísérleti Színházi Fesztiválon kapott. A kritikusok által odaítélt legjobb rendező díját Balázs Mária, a legjobb férfialakítás díját pedig Tóth Imre nyerte az Elfelejtett képek című „vizuális koncert”-ben nyújtott produkciójukért. A művészek a kairói díjkiosztáson már nem tudtak jelen lenni, az oklevelet ezért küldték most el a számukra. Az évente megrendezett rangos nemzetközi találkozón - melyen előzőleg már részt vett a Radnóti Színház, az Arvisura, az Artus Táncszínház - az idén ősszel harmincöt ország társulata szerepelt. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium ajánlása alapján a Dream Team Színház, versenyen kívül az Andaxínház mutatkozhatott be. A Dream Team sikerét tükrözi, hogy az Al Shabad Kamaraszínházban ötször adták elő a produkciót. Balázs Mária előadása kirándulás a lélekbe, arról szól, hogyan születik a zene. Binder Károly élő zongorajátékára, valamint Szabados Tamás látványtervező munkájára épül. (A jelmezterveket Pálffy Szilvia készítette.) A produkció november 14-én és 15-én Székesfehérváron, a Pelikán teremben, december 15—16— 17-én az Egyetemi Színpadon látható. A Dream Team Színház Júlia él címmel próbálja következő produkcióját, a Shakespeare-parafrázist, melynek december 10-én lesz a bemutatója a Szkéné Színházban. • B. E. Magyar Hírup 15 Szobrok képzeletbeli tánca MH-információ___________ Színházi fesztivált rendeznek október 31. és november 13. között Budán, a Lágymányosi Közösségi Ház MU Színházában. A rendezvényen fellépnek táncszínházak társulatai, és sor kerül rockkoncertekre is. A fesztivál nyitó produkciója Földes László (Hobo) performance-a lesz. Van-e élet a földön nyolcvankét évvel a Titanic emlékezetes katasztrófája után, ezt az „életbevágó” kérdést kutatja a Sofa Trió felfedező csapata november 1-jén és 2-án. Áttűnések címmel szürreális víziókat mutat be az Andaxínház november 3-án. Másnap a Természetes Vészek társulata mutatkozik be Pára III., avagy a hírnév árnyékában című munkájával. A Dekadance táncszínház november 8-án lép fel. A Cro Art Mozdulatszínház a nemrég nagy sikerrel Magyarországon vendégszerepelt Meredith Monk zenéjét idézi fel. Karczag Éva, akit a kísérleti tánc jeles művelőjeként tartanak számon Európában, november 9-én lép a budapesti közönség elé. A Carambole táncszínház november 10-ei produkciójának alcíme vizuális költemény mozdulatokban, az előadást Goda Gábor rendezi. Az Angelus Iván vezetésével működő Budapest Tánciskola növendékei november 7-én mutatkoznak be. A Dorothea Rust elnevezésű táncszínház előadásában az ígéretek szerint a fény átváltozása, a szobor képzeletbeli tánca és a mozgásban lévő test dinamikus feszültséget hoz létre... A fesztiválon koncertet ad még a Tin-Tin, a Gayvoronsky Trió és az Ági és a Fiúk. • B. Gy. mi A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. (1051 Bp. Pf. 678) pályázatot hirdet ÜZEMVITELI OSZTÁLYVEZETŐ munkakör betöltésére A munkakört betöltő főbb feladatai: — a bank működéséhez szükséges üzemeltetési feladatok ellátása és ellenőrzése; — a bank beruházásainak irányítása, — a vagyon- és felelősségbiztosítás megszervezése és működtetése. A munkakör betöltéséhez felsőfokú végzettség és legaláb 10 éves szakmai gyakorlat szükséges. Szakmai önéletrajzot — a működésről készített koncepcionális elképzelésekkel és a jövedelemigény megjelölésével — 1994. november 4-ig kérjük a személy- és munkaügyi főosztályra megküldeni. A pályázat elbírálásának határideje: 1994. november 18.